Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

I GYÁRTELEPÍTŐK Az ipari vágány mellett ha­talmas lada. Négy daru együl- tts erővel emeli le a vasúti kocsirui. ■ — Ez egy új szovjet- gyárt­mányú présgép lesz. A főda­rab súlya 263 mázsa — mond­jak a szerelők. A FUTÖBER u.i gyárában már július 1-től termelnek, de meg nagyon sok a tennivaló. Ezt látja az ember, bármerre megy az ú.i gyártelepen. Szőke Hugó. az aranyér­mes TMK szocialista brigád vezetője már kétszeres gvár- telepitőnek vallhat.ia magát. Az elsők között került a vál­lalathoz. amikor Nagvbátonv- ban a romok eltakarításával kezdték megteremteni a régi telepen a termelés feltételeit. Most viszont a gépek techno­lógiai szerelésének, letelepíté­sének vezetője. — Ez csehszlovák gyártmá­nyú, ott mellette meg, az az okos automata hegesztő, svéd gép. Nem hiszem, hogy sok van belőle az országban. A tartályok belső hegesztését végzi. Ez a fotocellával mű­ködő lángvágó automata meg német gép. Mire ideért a né­met szerelő. összeraktuk a rajzról, pedig ilyent még egyi­künk sem látott. Csodálkozott, hogy már állt a gép és mind­össze két kábelvéget kellett még átkötni. Gyönyörűen dol­gozik rajzról ez a lángvágó — magyarázza Szőke Hugó. Minden gépnek története van itt, és az egyébként halk- szavú, örökké mosolygó bri­gádvezető 1 erről sokat tud. Ügy beszél róluk, mint aki büszke minden egyes gépre. Aztán így szól: Nógrádból a YIT=r© „Élnek majd a lehetőségekkel A brigádvezető Űj gép kerül végleges helyére r — Amílsor behívattak, hogy fezt a technológiai szerelést ne­künk . kell elvégezni, nagyon megijedtem. Ilyen munkát én még nem csináltam. Őszintén mondom, még este sem tud­tam nyugodtan elaludni, mert igen nagy felelősség ám ez. Sokszor gondolok erre utólag is — mondta Szőke Hugó. — A brigád igazán teljesí­tette -azt, amit vártunk tőlük a technológiai szerelésben. Igaz, rájuk mindig lehet szá­mítani a munkában, és tár­sadalmi munkában is, de a kezdeményezésben is. Sok problémájuk volt, a gépek be­érkezése sem volt mindig üte­mes. Sok idegen nyelvű elő­írás, amit fordítani kellett. Rajzokhoz alkalmazkodni, de megoldották a gondokat — mondta elöljáróban Stuhl Jó­zsef párttitkár. A forgácsolóműhelyben be­tont vésnek. Az egyik gép rög­zítőcsavarjait betonozzák. Fúrógépek kerülnek végleges helyükre a brigád munkája nyomán. — Az új gyárban 280 gépet kell betelepítenünk. Ezek közül 150 már a helyén van és sok már termel — ma­gyarázza a brigádvezető. Ahogy ballagunk a hatalmas csarnokban, minden gépet be­mutat. ..... _ — Egységes volt ez a bri­gád azelőtt is, de ebben a munkában azért még inkább összekovácsolódott. Először féltem, most meg azt mondom, micsoda nagyszerű dolog, hogy ezt mi szerelhettük. Óriási előnyt jelent ez nekünk, hogy minden gépet megismerhet­tünk, mert ezeket később ne­künk kell karbantartani. — A TMK-brigád természe­tesen ez alatt az idő alatt is elvégezte a termelőüzemben a szükséges karbantartást. Két» csoportban dolgoztunk. Az egyiket Kelemen József irá­nyította, a másikat Foglár Pál. Ahogy a feladatok megkíván­ták, úgy csoportosítottuk az embereket. Sokat segített Honfi Ferenc vezetésével a szocialista szállítóbrigád, de mondhatom, hogy az új gyár telepítésében, rendezésében az üzem valamennyi szocialista brigádja társadalmi munkában is részt vett. Annak külön örülök, hogy gépsérülés és bal­eset nélkül megúsztuk ezt a számunkra azért mégiscsak szokatlan munkát. Igaz, én is sokszor hazavittem a rajzot és este tanulmányoztam, hogy másnap ne legyen problémám, amikor az utasítást ki kell adni. Örülök, hogy így sike­rült, és úgy érzem, ezt' a ve­Fotó; Kulcsár zetők is méltányolják. Két íz­ben kaptunk már jutalmat is — mondta Szőke Hugó. Az üzem termel. Az ünne­pélyes gyáravatás még hátra­van. A betelepítés is folyama­tos. Naponta jönnek a gépek és a TMK-brigádra sok vár még. Van már tapasztalat, és nem félnek a feladatoktól. Nagy részük van az új gyár megteremtésében. Bodó János Az ember sohasem lehet biz­tos a dolgában. Erre példa Dobrádi László esete is. Oros­házán nőtt fel, gyermekkorá­nak élményei kötötték az Al- földhöz. Felcseperedve vasutas szeretett volna lenni, aki ál­landóan utazik, szebbnél szebb tájakat láthat, nemcsak az egyhangú rónát. Pár év múlva a vasútforgalmi technikum által kiállított bizonyítvánnyal vágott az életnek. A gyermekkori álmok azon­ban csak részben válhattak valóra. Dobrádi László nem tudta megszokni az asztal mel­lett ülést. Pályát változtatott. Üvegvágónak ment az épülő orosházi üveggyárba. — Így kerültem Salgótarján­ba. Üvegvágást tanulni küld­tek, s a beiskolázás túl jól si­került. Megnősültem, itt ra­gadtam Nógrád megyében — mondja. Most a zagyvapálfalvi sík­üveggyár vágóüzemében dol­gozik. — Sikerült megtalálni szá­mításaimat, letelepedésem végleges — teszi még hozzá. Négy éve vallhatja magát .nógrádinak. A beilleszkedés gyorsan ment. A vágóüzem KISZ-alapszervezetének titká­rává választották, s 1971-ben a KISZ megyéi végrehajtó bi­zottságának is tagja lett. Most pedig Berlinbe, a X. világifjúsági és diáktalálkozó­ra készül. (Mikor e sorok meg­jelennek már útban van a fesztivál városa felé.) — Nem tudom, ki, hogy van vele, de én rögtön arra gon­doltam, vajon én vagyok-e er­re a legmegfelelőbb ember? Gyors mérleget készítettem; Talán a KISZ-ben és az üzem­ben végzett munka alapján esett rám a választás. Nem könnyű dolog 60 tagú KISZ-szervezetet irányítani, a fiatalok legkülönbözőbb igé­nyeit a szabad idő eltöltésére kielégíteni. — A tagság 80 százaléka női munkaerő. Nagyrészben segéd- és betanított munkások. Ezeket a fiatalokat nehéz szellemi ak- ’tivitásra bírni. Csak olyan té­mákhoz szólnak hozzá politi­kai oktatáson, taggyűlésen, amelyek közvetlenül érintik őket. Ha ínunkéról van szó, akkor egyetlen szóra jönnek. Azt szokták mondani, inkább a kezünk járjon, miint a szánk — mondja Laci, amikor az alapszervezet munkájáról ér­deklődöm tőle. Leírhatatlan volt az öröm, amikor megtudták, hogy KISZ- titkáruk a VIT-küldöttség tag­ja lett. Jelvényeket gyűjtöttek számára, ajándékcsomagokat állítottak össze. — Salgótarján jelenével és múltjával ismerkedem, az iparszerkezet átalakulásával, melynek részben magam is szemtanúja lehettem, a dolgo­zó fiatalok mindennapos gond­jaival, örömeivel, amelyet, ha sor kerül rá Berlinben, el­mondhatok majd más országok fiataljainak. A szótárat is egyre gyakrabban forgatom — magyarázza. — A világifjúsági találkozó baráti beszélgetésein, szakmai tanácskozásain mit mondanál el még szívesen a hazai ta­pasztalatok közül? — 'kéró®~ zem. — Azt, hogy a mai magyar ifjúság kivételes helyzetben van. Soha nem tapasztalt tö­rődésből és bánásmódban van része. a párt- és állami szer­vek részéről. Életkörütme- nyeinfe javítását számtalan kedvezmény biztosítja. A fia­talok munkába illeszkedését állandóan figyelemmel kísérik, sokkal könnyebb az életet el­kezdeni, mint elődeinknek volt. Bátorítanak bennünket, adnak véleményünkre, de ter­mészetesen számítanak is ránk — válaszol, majd a dolog má­sik oldalát kezdi fejtegetni: — Ennek ellenére mégis elő­fordul, hogy egyes fiatalok különböző követelésekkel lép­nek fel. Már én is találkoztam ilyenekkel. Az a tapasztala­tom, hogy ezek kis létszámban vannak, és azok közöl kérői­nek ki, akik már negyedik­ötödik munkahelyükön próbál­koznak. Szerencsére számuk egyre kevesebb. Szavai őszintén hangzanak, S máris a KISZ-tagok felelős­ségéről beszél, akiknek köte­lességük az ilyen nagyhangú és méltatlankodó fiatalok el­len fellépniük. Dobrádi László szerét be­szélgetni, vitázni. A VTT-en sok lehetősége lesz, még a nyelvi nehézségek ellenére is, hogy kifejtse véleményét. — Biztos, hogy élek majd ezekkel a lehetőségekkel — summázza röviden célját, mellyel a fesztiválra megy. Aki ismeri ót, az tudja, megtartja a szavát. Szabó Gyula Érdekes felfedezés a legenda nyomán Halle-vidéki legenda szerint a barlangrendszert rejtegető Pfingstberg (Pünkösd hegye) lábánál hajdanában egy kéve széna beleesett a patakba, s nem sokkal később 25 kilo­méter távolságban került elő ismét a vízből. Két geológus és egy mérnök — akik a szak­májukat hobbynak is tekintik — utánanéztek a legendának. A hallei körzet nyugati ré­szén folydogáló patakocska vi­zét ártalmatlan fluoreszcein- nel zöldre festették. A bar­langlabirintus egyik megfi­gyelőállomásáról hamarosan jelentés érkezett a „zöld víz­ről”, s hat órával később, a falu minden kútjában meg­zördült a víz, A festékanyagot még egy 10 kilométernyi tá­volságban levő forrás vizében is kimutatták, de a legenda szénakévéjének 25 kilométe­res útját mégsem regisztrál­ták. __ E zzel a kísérlettel az NDR- ban első ízben mutatták ki valamely karsztvidék föld alatti összefüggéseit. A geo­lógusok, mémöktársukkal együtt, jő szolgálatot tettek a környezetvédelemnek: most már tudják, hogy a partok mi­lyen fontos a környék forrásai szempontjából. A közelében, levő szemétlerakó helyet rö­videsen felszámolják és az egész Pfingstberget természet- védelmi övezetnek njriiaáoít~ jak. ___ É szak piramisai Váratlanul bukkannak fel a Málaren-tótol északra elterü­lő. termékeny síkságon a lan- kás dombok láncolatai, ame­lyek nyugat felé egyre alacso­nyabbak lesznek. Ezeket az ősi királyi sírboltokat „Észak piramisainak” nevezik: itt nyugszanak Aun, Egill és Adils királyok, annak a ger­mán törzsnek az uralkodói, amely 1500 évvel ezelőtt la­kott ezen a tájon. A Gamla Uppsala-i (Ö-Upp- sala) dombvidék egyúttal a legismertebb hely, ahol annak idején pogány vallási szertar­tásokat végeztek. Később azonban elveszítette az or­szág gazdasági és politikai központjának jelentőségét, mivel - a Fjuris folyó, amely­nek partján a város állt, el­iszaposodott és hajózhatatlan­ná vált. A hűbérurak egytől egyig a szomszédos Áros terü­letre költöztek, s itt alapítot­ták meg Svédország új fővá­rosát — Uppsalát. Gamla Uppsala jelenleg elhagyott fa­lucska, de az ország minden zugából ide sereglenek a tu­risták. Aun, Egill és Adils „pi­ramisainak”, valamint a töb­bi, körülbelül 300 temetkezési helynek megszemlélése köz­ben az érdeklődőkben — így a kultúrtörténészekben, példá­ul A. Svantessonban is — fel­merül a kérdés, vajon nem le- hetne-e valami újat megtud­ni az itt élt ősi germán tör­zsekről, ha alapos ásatásokat végeznének. Beszélgetések a munkáról (1.) „Ha akarnék, tudnék változtatni. A műhelyben nem tudunk — Jobbágyiba« lakunk, beszélgetni A nagy zajban az — Onnan nem lehetett kel­Egy megyei féhnérésiben ol­vastam, hogy a szakmunká­somba.' Csinálom esi s mát Ez a foglalkozásom. — Tetszik is a géplakain« szakma, vagy csak kenyéadse- resetnek tartja? — Ha őszintén, akarok fej szélni, mit tehet az ember? Muszáj neki tetszeni, ha már ezt választotta/ Most már muszáj mindig ezt csinálni, amíg éL 12 A mai elméleti szeriiSÉ manapság 10—20 évenként ember a saját hangját is alig- lemes bejárni Salgótarjánba? sok tekintélyes hányada nem jLTC? . .. , • aliff hallifl A n<V/.sa Oifirn _ AirW »,+ „ mindenkinek meg kell ujrta­alig hallja. A Dózsa György — Akkor még fiatal, hu- azt a foglalkozást űzi, amelyet nevét viselő kollektíva az szonhárom—huszonnégy éves eredetileg választani szeretett volna. A fiatalok a szakmun­egyik legjobb ifjúsági szocia- voltam, s az ember fiatalon lista brigád a pásztói szer- könnyebben elviseli az utaz- kás munkaköröknek csak igen szám- és készülékgyárban, gatást. Most már nős vagyok, Vezetője, a harmincöt éves háromcsaládos, kilencéves a Bognár Gábor, maga is fiatal, kisfiú, s ikeríányok is van- élmény, a közvetlen környezet Az új üzemcsarnokhoz tartozó nak, négyévesek lesznek, irodaház emeleti tárgyalótér- — Felesége hol dolgozik? mébe voltunk kénytelenek be- — Pásztón, a kórházban. A ülni, hogy szót váltsunk — sebészeti osztályon. nia önmagát Fel kell készül­nie arra, hogy újra és újra tanulni kell, új és új munka- szűk* * 'körét ismerik. ImntSü- őrületre kerülhet, olyan gyer­ket eteősorbarfra személyes san feí16dik a technika, a to­két elsősorban a személyes domány A példák íe_ hetne felsorolni arra, hogy sokan szinte gyűjtik a szak­mákat, okleveleket. Mintha befolyásolja. Az még nem baj ha menetközben a fiatalok a természetesen nemcsak vele, hanem a brigád több tagjá­val is — a munkájukról, ar­ról, hogyan választottak ma­guknak foglalkozást, munka­helyet, s végső soron a mun­ka társadalmi rangjáról, Á brigád évekkel ezelőtt A szülőkkel laknak? — Igen. Közösen építettünk aránytalanul sokan terelőd- családi házat Jobbágyiban, nek „kényszerpályára”, adott társadalom igényeihez iga- “ ^ , ™ zítják elképzeléseiket. A mi^en eshetőségre felkészül­nének. Ugyanakkor — nemré­gen olvastam erről statiszti_ probléma ott kezdődik, ha 1967-ben költöztünk. Közös tehetségük, készségeik ellené. háztartásba is vagyunk... re, s hosszú évekig Miért lett éppen gépla- szakmával, foglalkozással ke­resik kenyerüket, amit katos? — Először motorszerelő sze_ nem szeretnek, s kedv nélkül alakult — mondja Bognár rettem volna lenni, ötvenhá- végeznek. Gábor brigádvezető, — Eddig romban történt. Fel is vettek többször elnyertük a Kiváló a Csepel Autógyárba. Ez a Ifjúsági Brigád címet, sok ju- szakma tetszett volna nekem, taknat is kaptunk. Én hatvan- Hogy miért? Ezt ismertem, négy augusztusától dolgozom Láttam sokszor, hogy a kocsi, az üzemben. — Itt is tanult, ebben a „faterom” beteg lett, amikor gyárban? menni kellett az évnyitóra. — Jobbágyiban voltam Ipa- Egy évet kihagytam. Dolgoz- ha akkor a mostani eszemmel ri tanuló. Ott tanultam gépla- ni kezdtem. Rá egy évre je_ gondolkodom, elmehettem vol­katosnak, aztán az üzemet lentkeztem újra ipari tanuló- na olyan helyre is dolgozni, fölszámolták, elmentem az nak, de akkor már a gépla- ahol nem kell ilyen nehéz fi­öblösüveggyárba, ott dolgoz- katos szakmára. Ez egyébként zikai munkát végezni. Most vaitoztassak. tam hatvanegytől hatvan- rokonszakma. A motorszerelő már belenyugodtam a sor­négvig, utána jöttem haza nem lehet meg lakatos nél­_________________________________ P ásztora. kitt. A lakatosból is lehet jó — Különben hová való? motorszerelő. — Megbánta, hogy géplaka­tosnak ment? — kérdezem a brigádvezatőt. — Nem bántam meg — kát javítják. Hát ezért! De a vágja rá. De rögtön magyará­zatot ig fűz hozzá. — Vagyis megbántam olyan értelemben, kai adatokra alapozott tanul­mányt — a foglalkozás szerin- „]van ti rétegződés megmerevedm , látszik. — Azért lehet változtatni a dolgokon, nem? Lehet más foglalkozást is keresni? — kérdezem., — Nekem -nincs kedvem hozzá — mondja. — De el tudja képzelni, hogy lehetséges változtatni? Ha elhatározná. lehetne-e például televízióműszerész? — Tudnék változtatni, csak nincs szándékomban A lehe­tőséget majd megtalálná az ember. Ha akarnék, akkor módot találnék arra, : hogy Kiss Sándor NÓGRÁD — 1973. július 24., kedd I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom