Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

Nyolcvan éve született Majakovszkij Nyolcvan évvel ezelőtt, 1893. július 19-én született Vladimir Majakovszkij, a világ első szo­cialista államának első nagy költője. Kaukázusi erdész fia volt, Moszkvában végezte a gimná­ziumot, de röpiratok terjesz­tése miatt kicsapták, s börtön­be került. Kiszabadulása után iparművészetet, festészetet ta­nult. De a képzőművészeti akadémián sem tűrték meg sokáig, innen is távoznia kell, ezúttal a konzervatív esztéti­kai irányzatokat kicsúfoló fp- turista írásai miatt. 1911—12-ben jelentkezik el­ső verseivel. Ebben az idő­ben a fiatal orosz költők — a francia szimbolisták hatásá­ra — alkotásaikban zenei ha­tásokra törekszenek. Ők ma­guk adták elő verseiket — sokszor zenekísérettel. Maja­kovszkij is szerepelt ezeken az irodalmi „koncerteken”, ő, azonban a mindennapok prob­lémáit énekelte meg, az ille­gális, földalatti kiáltványok nyelvét használta. Fellépése nagy vitákat ébresztett, de Gorkij 'mellé állt, bátorította. Az októberi forradalom győ­zelme után vált népszerűvé a szélesebb közönség előtt. Ver­sekkel, újságcikkekkel, plaká­tokkal, munkásoknak tartott előadásokkal harcolt a szoci­alizmus ügyének győzelméért. „Alkalmi költő” — mondták róla lekicsinylőén. Valóban al­kalmi költő —. de egyszer­smind őrökké aktuális. 1971 és 1930. között nem volt olyan jelentős esemény hazája éle­tében, amely ne ihlette volna írásra. Tehát a szocializmus építése hőskorszakának zse­nijeként írta be nevét a szov­jet és a világirodalom törté­netébe. Harcol a kispolgári tehetet­lenség a megalkuvás ellen. A nép győzelméről, munkája erdeményéről vall lángoló lel­kesedéssel. Lenin című hatal­mas költeményében Lenin alakjának, s a forradalomnak állít emléket. Nagy forradal­mi eposza a „Százötven millió” 1915-ben, a Nadrágban járó felhő című munkájában vall ars poeticájáról, költői hitval­lásáról, élete utolsó szakaszá­ban egyik utolsó költeménye a Teli torokból művészi elve­inek nagy összefoglalása. Se­tében sokat támadták, nem értették vagy nem akarták ér­teni, egy tragikus szerelem tovább roncsolta, őrölte ideg­zetet. Tragikus halállal halt meg fiatalon, 1930-ban. Maja­kovszkij a modern művészi irányzatok eredményeit forra­dalmi mondanivalóval ötvöz­te. A forma megújítója, me­rész képei, széttördelt vers­sorai dinamikus erővel és nagy műgonddal szólaltatják meg az „alkalmi témákat” is. Lírai költeményeken kívül színműveket is írt: a Gőzfür­dő, és a Polosta -éles gúnnyal bírálja a feljődést gátló, gán­csoló erőket. Magyarországon korán meg­ismerték Majakovszkij nevét, műveit. Verseit Radó György, Képes Géza, Szabó Lőrinc, Hi­das Antal fordították. Tiszay Andor írta meg életrajzát. Ho­gyan kell verset írni című ta­nulmányát a költői alkotás titkairól Békés István fordí­totta. A Horthy-korszakban gyak­ran szerepeltek költeményei munkás-szavalókórusok mű­során. Csak tragikus halála után —a külföldi sajtó mél­tatása nyomán — döbbent rá a magyar rendőrség, hogy egy nagy költő verseit szavalták éveken át. A felszabadulás óta a leg­népszerűbb. legismertebb szov­jet költő Magyarországon, s ugyanakkor az egész világon érvényesül már mindaz a mű­vészi vívmány, amellyel ere­detisége, zsenialitása megaján­dékozta az egyetemes kultú­rát. Perch Magda Paul Eluard? Máj ako vszkij Lágy »ott mint a gyapjú És becses mint a selyem A keze fehér heánykéznél gyóngédebb Mumkákedv sugárzott, Belőle és tudás Magabízó remény Harcos elszántsága Tudott simogatni De féltek haragjától Csupasz mellét mutatva Az ellenfélnek A szegények és Gyermekek nyelvén beszétt Anyák boldog ártatlansága Lakozott benne Agyúszónál hangosabban Hirdette népének diadalai Szétzilálta az életet Hogy újjá fésülje Ellenségei meghaltak ö ma is él Egyszerű emberek szivében És vére ott lüktet Látnok volt Ki megjárta a Csiiggedés, és halál Ezernyi poklát Völgyek és bércek Visszhangozták igazságát Ismerte a könnyet És a mosolyt Az emberiséig ereiben. (Boldog Balázs ford.) Nyolcvan évvel ezelőtt, 1893. jú­lius 19-én született a nagy Jorra- dalmár költő, van előnyben, aki keni OKHALÓ («•) irta: Galgóczi Erzsébet ÍZ\An/V’V\A-W\M(VtfyVVnMAnAé\M/><éArWVVyAnA<WU'A — Ha nem találtak volna »mmi szabálytalanságot, n«w ed se lenne kifogásod elle- e, hogy a rendőrséghez for­ultam. — El tudtuk volna intézni íagunk között is — mond- i Géza,\ s az olaszok után tét — Érdekes ország ez — londja az egyik olasz, fel- illanyozva a bortól. — Az gyik agronómus földbirto- os volt, a másik paraszt. Géza magához rendeli Se­vern Zsigát. — Mit csináljak veled? — érdezi szigorúan. Zsiga megkísérli könnye- én megvonni a vállát. — Már a múltkori helyed­éi is fegyelmivel bocsátot- ak el. Ha Csegei elvtárs iem támogat annyira, tízszer ä meggondoltam volna, felve- yelek-e. — Minek ezt most felhány- orgatni? — kérdezi Zsiga negbántva. — Ezt már tisz- áztuk égvszer. És akkor te s beláttad,, hogy abban az ügyben nemcsak én voltam a hibás. — De ebben most te vagy a hibás! — Megszereztem a hátsó tengelyt — mondja Zsiga. — De nem a halból! — Nem. De ha sikerül a dolog, abból a téesznek is haszna származott volna. — Mi nem vagyunk rászo­rulva arra, hogy különböző elvtársnak kegyét keressük — mondja Géza önérzetesen. — Amit termelünk, azt min­dig el tudjuk adni, kivétele­zésre pedig nem tartunk Igényt. A tíz év alatt én még egyetlen fillér dotációt nem kaptam és azt hiszem, a parasztjaim is kikérnék maguknak. hogy az állam tartson el hennünket, Te csak a magad kapcsoltait gfcartad ápolgatni,.. építgetni — a téeszt ebbe ne keverd bele. — Már „elintéztem ggy-két dolgot. „ — És ahhoz mit loptál? — Nem megv másként! Amíg mindenből kevés van, NÓGRÁD - 1973. július 22., vasárnap Mi tíz évig nem veszte­gettünk meg senkit, mégis elboldoguljunk valahogy! És nem is letet mindenkit meg­vesztegetni ! — A kukoricát le kell tör­ni! Ember nincs! Ha nem szerzek hátsótengelyt, most mit csinálsz? Letörik január­ban a vaddisznók? — Átcsoportosítom a mun­kaerőt .. Veszek fel segéd­munkásokat. . például. Meg­oldást mindig lehet találni. Tisztességes megoldást. De ezeket az eszközöket nem tű­röm. — A rendőrség sem csinált belőle ügyet! — Az a rendőrség dolga. Ez meg a miénk. — Gyanakodva néz Zsigára. — Nem a saját kapcsolataidat akartad ápol­gatni? A mi halunkból? Zsiga megbántva: — Géza! — Na jó — mondja Géza s összetépi a rendőrségi jegy­zőkönyvét. Zsiga nagyon saégyenli ma­gát. — Belátom... — kezdi, de Géza legyint. — El van Intézve. Alkpnyodik. Géza a mező­ről a téesziroda felé robog, a motorral. Nemrég hajtott el a csorda hazafelé, a házak fö­lött még nem ülepedett le a por. Az úttesten nyolc-tíz, Gézával egyidős paraszt­asszony közeledik, fejükön tarka kendő, majdnem egy­forma gyékényszatyor a ke­zükben. Ahogy meglátták a közeledő Gézát, huncut mo. Hétköznaponként is, de főleg a hétvégeken látogatnak el sok an Bükkszékre. A kellemes, esztétikus környezet maga is felüdülést jelent, nem is beszélve a gyógyhatású vízről, melyben sokan nyerik vissza friss mozgásukat. Sokan isszák is a gyógyvizet — a széneai, tisztán tartott ivőkutakbói. Aki nem gépkocsival érkezik, megkóstolhatja a finom, mát­raaljai borokat is — van, aki ezek gyógyhatásúra esküszik. • — kulcsár — Korszerű laboratórium •\ Nógrád - és az idegen nyelvek « Á Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád me­gyei Szervezete, amely tevé­kenységének számos területén, figyelmet érdemlő eredménye­ket ért el (munkásakadémiák értelmiségi fórumok megte­remtése, a világnézeti, eszmei nevelésben történt lépések és így tovább), egy ugyancsak fontos területen gondokkal küszködik. Az idegen nyelvek oktatásáról van szó. Össztevé- kenységének mindössze 12,5 százalékát teszi ki a nyelvi oktatás, tehát az országban a legutolsók között áll ezzel az „eredménnyel”. Ennél csak Pest megye áll rosszabbul (11,5 százalék). Még Tolna, soly jelenik meg az arcúkon, s láncot alkotnak előtte. Géza is elmosolyodik, köz­vetlenül előttük leállítja a mo­tort. leszáll, s a két karjával egyszerre átöleli valamennyit. Az asszonyok sikongva bújnak ki az ölelés alól, mint a való­di fiatalasszonyok. Kettő azért kétoldalt belecsimpaszkodik a karjába. — Géza, fizetsz egy korsó sört? — Kettőt is, aranyoskáim — nevet Géza, s hagyja, hogy el­indítsák a kocsma felé. Ugyan­is éppen a kocsma előtt áll­nak, ennek szólt az asszonyok huncut mosolya. — Mennyit szedtetek? — kérdezi menetközben. — Két teherautóval. — Szép az áru? Egy kis gömbölyű asszony, aki a jobb oldalán halad, cin­kos mosollyal elővesz a szaty­rából egy hatalmas, érett pa­radicsompaprikát, s titokban Géza orra alá dugja. Géza el­neveti magát. — Te, Mangi, azért egy hor­dóval ne ám eltégy belőle! A kocsma televan, a közön­ség majdnem kifolyik az ut­cára. Az asszonyok megállnak az ajtóban — szégyellnek be­menni. Géza a pulthoz tolako­dik, tíz korsó sört kér. s a kor­sókat négyesével kihordja az asszonyoknak. Az asszonyok megvárják, míg inindenki ke­zében ott a sör. Géza keze üres. — Nem is koccintasz ve­lünk? — méltatlandoknak az asszonyok. Békés és Komárom megyéi TIT-szervezetei tevékenysé­géiben, van ez az arány busz százalék alatt. A TIT megyei szervezete a közelmúltban új székházat ka­pott, s 1973 februárjában fel­avatták itt az ország jelenleg legkorszerűbb nyelvi labora­tóriumát. Ügy tűnik azonban, hogy az idegen nyelvek oktatásának gondjai pusztán ezzel a még oly korszerű laboratóriummal sem oldódnak meg. Magától nem tanít a labor, szükség van tanárokra és hallgatókra. Megengedheti-e magának a megye — amely áz idegen nyelvek tanulásában kedve­zőtlen „szorgalomról” tesz bizonyságot —, hogy egy ilyen érjék kihasználatlamil marad­jon? A nyelvi laboratórium csaknem félmillió forint ér­téket képvisel. A válasz nyil­vánvaló: nem engedheti meg magának. A TIT Nógrád megyei Szer­vezetének erőfeszítéseiről Gál- fi Árpád tájékoztat. — Természetesen, a nyelvi laboratórium működése nem az avatással kezdődik — mondja a TIT megyei titkára. — Nekünk is szükségünk van „próbaüzemre”, s ezt most készítjük elő, központunk se­gítségével. A tavaszi szünet­ben a laboratórium konstfuk- tőre továbbképzésen ismertet­te a laboratórium kezelését a nálunk oktató nyelvtanárok­nak. Szükségünk lenne egy la­boratóriumvezetőre, aki nyelvtanár, s egy elektromű­szerészre, aki a berendezést karbantartja. Egyelőre mind­két helyre félállásban tudunk alkalmazni személyeket. Egyébként most készítjük a laboratórium tananyagát, azt a törzsanyagot, amely a mun­kánk alapját jelenti majd. Eb­ben nagy segítségünkre van a TIT Központi Idegennyelvi Választmánya, a Közgazdasági Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, s a TIT József Attila Szabadegyeteme. A szükséges törzsanyagok az angol, orosz, német és francia nyelvekből őszre rendelkezés­re állnak. Megfelelő számú jelentkező esetén két típúsú, intenzív nyelvtanfolyamot in­dítanak angol, orosz és német nyelviből. Az egyik nyolche­test, heti 30, caps festeres: tesz, a másik 22 hetes, ugyancsak heti 30 órás. Ez utóbbi a tel­jesen kezdőknek. Mindkét tí­pusú intenzív tanfolyam kö­zépfokú nyelvismeretet nyújt, illetve igazol. Ennek birtoká­ban már biztonságosan lehet felkészülni az adott ídegeo nyelvből államvizsgára is. Ezenkívül úgynevezett „fél»' intenzív” tanfolyamokat is in­díthatnak kezdő, középhala­dó, és haladó fokon, szintén laboratóriumi oktatásban, heti nyolc órában. Természetesen,' az idegen nyelvek oktatásának a TIT korszerű laboratóriuma csu­pán a feltételét jelenti. S a feltételek biztosításában a megyei szervezet messzemenő­en sokat tett és tesz. Az ide­gen nyelvek iránti érdeklődés felkeltése azonban már nem csupán a TIT feladata. A megye általános műveltségi szintjét figyelembe véve — úgy tűnik — ma még nem­igen van bázisa Nógrádban az idegen nyelvek iránti igény­nek. A nyelvismeret szüksé­gességét a kelleténél sokkal lassabban ismerik fel, mint kellene. Utalhatnánk a turiz­mus nagyarányú fejlődésére, vagy az üzemek, vállalatok külkereskedelmi, kooperációs tevékenységére, a tudomá­nyos-technikai forradalom kö­vetelményeire, a KGST-orszá- gok közötti kooperációra stb. Üzemek, vállalatok, intézmé­nyek, iskolák felismert igé­nyeken alapuló érdeklődésére e szempontból is jobban kel­lene számítani a jövőben! A 'Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a ZIM salgótarjáni gyára, a Ganz-MÁVAG mát- ranováki gyára dicséretesen — s minden bizonnyal az üzem érdekének megfelelően — anyagilag is támogatja a nyelvtanulást. De joggal szá­míthatna a TIT további ipari és mezőgazdasági üzemek, in­tézmények, kórházak, taná­csok, iskolák, stb. érdeklődé­sére is. A lehetőség adott — kihasz­nálása ésszerű és szükséges méretekben a felismert igé­nyeken múlik. Az idegen nyel­vek tanulásának , támogatása a, gazdasági, kereskedelmi te­vékenység szempontjából is jó és megtérülő beruházás. Tóth Elemér (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom