Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)

1973-07-22 / 170. szám

' ^,1! "fy;j < ■ \ ..... , . ■ ■ Minden rendben..; Kulcsár feW. Mindent egy ember? Új tanácstag, sok tisztséggel Mar jő egy hónapja vége az iskolaévnek, Szilágyi Al­bert igazgatót mégis a Héhal- rrxi Általános Iskola irodá­jában találom. Nemrégen lett iskolaigazgató, s a választások óta tanácstag is. Tavaly november elsejé­től viselem az igazgató tiszt­ségét, az elődöm ugyanis más munkakörbe került. Erdőtar­osán pedagógus, Rétságon já­rási, úttörőtikár voltam. Vé­gül visszakerültem a. szülőfa- 1 umba történelem—testnevelés szakos tanárnak. Ennyi a visszaemlékezés. Szilágyi Albert azt mondja, inkább előre néz, mint vissza­tekint. Héhalomban született 1946-ban, az általános iskolát ebben az épületben végezte, amelynek most igazgatója. Ügy mondja, ez roppant fur­csa érzés, aki nem próbálta, el sem képzelheti. Az általá­nos után Aszódon gimnázium, Egerben főiskola. Már abban az időben viselt néhány tiszt­séget KISZ-titkár volt, szer­vezte az irodalmi színpadot. — Ahogy a járásra kerül­tem úttörőtitkámak. a nősülés következett. És a lakásproblé­ma. Így hát a feleségemmel együtt — ő is idevalósi — visszajöttünk Héhalomba. Én azonnal az iskolai úttörőcsa­pat vezetője lettem. Egyéb­ként ez a csapat az idén KB- kdtüntetést kapott..-, — Az igazgatói munkakör betöltése nem okoz gondot? — Fiatalon lettem igazgató, és talán még most sem isme­rem igazán a saját hatásköröd met, feladataimat. Azóta is bújom a rendeleteket, előírá­sokat. -Nagy szerencse, hogy a tantestület fiatal gárdájával soha semmilyen nézeteltéré­sem nem volt. — A munka mellett marad idő a tanácstagi teendők el­látására is?' — Megpróbálom úgy beosz­tani, hogy maradjon. De van itt más is. Szerveztünk pél­dául három felnőtt általános iskolai" csoportot. Egy ötödik­hatodik, egy hetedik és egy nyolcadik osztályt. A beirat­kozottak valamennyien sikeres vizsgát tettek A tanácstag­ság? A Hazafias Népfront je­lölt, ellenvélemény nem volt. Az Úttörő utca lakóinak ta­nácstagja lettem. Ráadásul a kulturális állandó bizottság elnökévé is megválasztottak, négy község — Palotás, Héha­lom, Kisbágyon és Szarvasge- de — kulturális tevékenységét irányítom. — Tanácstagi munkájáról mondjon valamit, — Na’gyon sokrétű feladat, a legapróbb magánügytől a közérdekű javaslatokig. Elő­fordult, hogy házhelyvitában vártak tőlem igazságos dön­tést, vagy másodállás vállalá­sának körülményeiről kérde­zősködtek. A feladat most — ez valahány tanácstagunk kö­zös feladata —, hogy társa­dalmi munkát szervezzünk a törpe vízmű építéséhez. Palo­tás és Héhalam társulással építi majd ezt a vízmüvet. De társadalmi munka nélkül ke­vés rá az anyagi fedezet Még az a jó, hogy a község lakói­ra lehet számítani, ha önkén­tes munkáról van szó. Tavaly nyáron 140 ezer forint értékű munkát végeztek a szülők az iskolában. Elkészült a zárt fo­lyosó, bevezettük a vizet. — Marad néha szabad ideje is? — A szombat—vasárnapok a labdarúgópályán telnék, mert a helyi csapat edzője va gyök. Ezenkívül járási úttörő- elnökségi tagként és az ÁFÉSZ intézőbizottságában is dolgozom. — Lehet ennyifélét egyfor­mán jól? — Nem. Sajnos, nem. Egy- egy terület mindig előtérbe kerül, éppen az, ahol több a gond. Egy községben egyetlen em­ber lenne csak, aki> hajlandó többletmunkát végezni a kö­zösségért? — orosz — Az ország északi kapui óban IüüsboücitII forgsalorais Miért ne lehetne éjjel-nappal ? Lassan két hónapja, hogy a megyeszékhelytől néhány ki­lométerre, Somoskőújfaluban átadták rendeltetésének a több mint 9 millió forint be­ruházással elkészült új ha­tárállomást. A korszerű köz­úti átkelőhely szinte minden igényt kielégít. Kulturált kö­rülmények között zajlik az út­levél- és vámvizsgálat, meg­oldódott a pénzbeváltás és még sok minden, ami eddig ezen a határállomáson koráb­ban hiányzott. Szürke hétköznapon keres­tük fel a Somoskőújfalui új közúti határátkelőhelyet. — A számok önmagukért beszélnek — fogad Horváth Gyula határőr őrnagy. — An­nak ellenére, hogy alig múlt egy hónapja, hogy az új át­kelőhelyet átadtuk rendelteté­sének, máris nagy forgalmat bonyolítottunk le. Csupán jú­niusban több mint tizenötezer ember ment át, vagy jött ide, Magyarországra ezen a határ- állomáson. A gépkocsik szá­ma is megközelíti a hatezret. A határőrök, a vámőrök szorgalmasan végzik rendkí-. vül felelősségteljes munkáju­kat. Vizsgálják az okmányo­kat. A gépkocsik, az autóbu­szok egymás után érkeznek a határállomásra. Gyors az in­tézkedés, az utasok az útle­vél- és a vámvizsgálattal van­nak • elfoglalva, alig jut idő, hogy szót váltsunk a, be-, il­letve a kiutazókkal. — Safarikovóból jöttünk. Magam az ottani ruhagyárban raktáros vagyok — mondja Béla Magicz csehszlovák ál­lampolgár. — Űticélunk ki­rándulás. Ellátogatunk Szol­nokra, a végcél pedig az önöknél is jól ismert Berek­fürdő. Ott töltünk tíz napot. Egy gondunk azonban van. Igaz, itt minden hivatalos el­járás gyors és jó, de ha pél­dául én este nyolc óra után érkeznék ide, akkor százötven kilométert kellene kerülnöm Balassagyarmatnak, - hogy ha­zajussak Safarikovóba. Nem lehetne ezen módosítani...? A kocsik szinte egymást érik. Farkas László, a vám- és pénzügyőrség dolgozója ar­ra hívja fel a figyelmet, hogy különjáratú autóbusz érkezik az átkelőhelyre. Vidám, de fegyelmezett tár­sasággal áll be a busz a fedett helyre. Egyetlen ember, a cso­port vezetője száll ki az autó­buszból! Kezében az útleve­lek. — Mi Fllakovóről jöttünk Magyarországra. Az' ottani Komoszval Vállalat dolgozói vagyunk. Három napig mara­dunk itt... Sátorokban al­szunk majd... Szép ez az át­kelő, már nagyon kellett. De van szépséghibája is. Kár, hogy éjszaka nincs nyitva. Ezek a feltételek már arra is alkalmasak, hogy éjjel-nap­pal, s talán más országok ál­lampolgárai is átutazhatnának itt. Nekünk a korai zárás azt jelenti, hogy megrövidítik a magyarországi tartózkodási időnket. A törvény, az tör­vény... Lehetne rajta változ­tatni. .. — Szamos Géza vagyok Fü­lekről. Mi Stécé-szurkolók va­gyunk. Különösen a késő ta­vaszi, vagy- a kora őszi mér­kőzéseken okoz gondot, hogy a mérkőzés után rohannunk kell, mert akkor már öt óra­kor lezár a határ... Tessék mondani, nem lehetne éjsza­ka is biztosítani az átkelést...? Egy sárga alapú, piros rend­számú külföldi kocsi érkezik a határállomásra. Utasai nem csehszlovák, nem is magyar állampolgárok. Sajnos, nem mehetnek itt át. Mi is sajnál­juk a hosszú-hosszú kilométe­reket megtett utasokat. Meg kell fordulni, s irány Balassa­gyarmat. Magyar rendszámú gépko­csik következnek. Mintha csak összebeszéltek volna. Bayer Ferenc, a budapesti Mechani­kai Mérőműszergyárban dol­gozik. — Legutóbb három éve jár­tam erre. Most minden szép, jó, gyors a vámvizsgálat, az útlevélkezelés. Csak ne kelle­ne ennyire sietni... A gép­kocsim rendszáma egyébként CH 26-36. Ügy indultam erre az útra, hogy éjszaka is át­jöhetek. Szerencse, hogy idő­ben érkeztünk... — Sajnos, akadnak most is utasok, akik szeretnék kihasz-* nálni a gyors útlevél- és vám­vizsgálatot — folytatja a be­szélgetést Horváth Gyula ha­tárőr őrnagy. Eddig több ezer forint értékű csempészárut foglaltunk le csehszlovák ál­lampolgároktól. A magyarok részéről volt egy olyan utas, aki hat légpuskát akart át­vinni illegálisan a határon. Mondanom sem kell, ráfizet­tek ... Az utasok nagy több­sége becsületes turista, vagy látogatóba menő, illetve érke­ző. Feladatunk, hogy mindent pontosan, de gyorsan végez­zük el, s mellette biztosítsuk a Magyar Népköztársa­ság államhatárának sérthetet­lenségét. Erre őrködnek ha­tárőreink és vámőreink egya­ránt ... Nyolc óra előtt egyre na­gyobb a forgalom. Mindenki siet, hogy átléphesse a ha­tárt. Még sok szót váltunk az utasokkal. Ebből egy követ­keztetést kell levonni. Való; ban igaz. Itt van nyolc kilo­méterre a határtól Salgótar­ján, a megyeszékhely. Nagy­szerű a szállodája. Éjjel-nap­pal nyitva tart a benzinkút — éppen a külföldiek érdekében, de nincs forgalma, mert nin­csenek külföldiek. Egy má­sik tény: a több mint kilenc­millió forintos beruházás sincs kihasználva, ha így ma­rad. Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni a magyarok­nak csakúgy, mint a csehszlo­vákoknak. Salgótarján ma már olyan város, melynek át­építése, újjáalakulása a nyu­gati országokban is elismerést váltott ki. Az idegenforgalom fogadására pedig szállodával, étteremmel, campinggel, az eresztvényi új turistaszállójá­val is felkészült. Használjuk ki ezt az alkalmat. Talán úgy is, hogy nyitva legyen a ha­tár éjjel-nappal. Somogyvári László Of sterillxűlősa mödszer A balttmore>-i John Hopkins Kórház urológiai intézetének kutatócsoportja a férfiak új sterilizáló módszerét dolgozta ki az ondócső eltorlaszolásá­val. Dr. Coy Freeman és dr. Do­nald Coffey a kísérleti bioló­giai társaságok szövetségének 57. kongresszusán, áprilisban Atlantic Cityben bemutatta patkányokon és kutyákon vég­zett kísérleteinek eredményeit. Egyszerű eljárás ez, amelyhez semmiféle sebészeti beavatko­zás nem szükséges, hanem csupán abból áll, hogy a here­zacskó bőrén keresztül az on. dóvezeték szklerózisát ered­ményező alkoholt fecskendez­nek be. Az így kezelt állatok hat hónapon át meddők ma­radtak. A kutatók állítása szerint ez a módszer „ú'j eszközt je. lent a férfiak sterilizálásának biztosítására, azokban a fejlet­len országokban, ahol e pilla, nátfoan önkéntes sterilizálási programok megvalósításán fá­radoznak.’! Lakásról — fiataloknak Ezzel a címmel kiadvány jelent meg a közelmúltban az OIOT megbízásából. A tájé­koztató füzet célja, hogy be­mutassa a különféle lakásépí­tési formákat, választ adjon a fiatalok kérdéseire, tájékoz­tatást nyújtson a lakáshoz ju­tás pénzügyi és egyéb feltéte­leiről. A kiadvány foglalkozik töb­bek között a tanácsi bérlaká­sok igénylésével, a vállalati bér- és szolgálati lakások jut­tatásának lehetőségeivel, az if­júsági lakásépítő szövetkeze­tekkel, az építési engedélyezé­si eljárással, felsorolja a fon­tosabb jogszabályokat, s is­merteti a fiatalok részére tiyújtható kedvezményeket. A hasznos fűzetecske, mely­hez a KISZ-bizottságokon le­het hozzájutni sok egyéb, a lakásépítéssel kapcsolatos kér­désekre is választ ad. Színháztörténeti kiállítások Mint hírül adtuk, a mis­kolci színház 150 éve állandó színház. Az évfordulóval kapcsolatban a Magyar Szín­házi. Intézet rendezésében ki­állításon mutatják be a más­fél száz éves színház történe­tét A\ kiállítás augusztus 24- én nyílik a miskolci Nemze­ti Színház előcsarnokában.. A szabadtéri színpadok, kő; zül a legrégebbi a szegedi ünnepi játékok színpada. 1945 óta idén tizenötször rendezik meg. Az évfordulót kiállítás­sal ünnepli a város,’ amelyet szintén a Magyar Színházi Intézet rendezésében láthat a közönség. A játékok történel­mi előzményeit (1931—1939) is bemutató gazdag anyag július 20-tól augusztus 20-ig, látható, Négy fiatalember állt a mi­nap a Balassagyarmati Járás- bíróság előtt. Az volt ellenük a vád, hogy ólom- és rézhulla­dékot szedtek össze a nógrádi szénbányák alsókatalini gép­házából, Szorospatakon pedig a kompresszorházból és a le­szerelt kovácsműhelyből, majd az összegyűjtött hulladékot el­adták a pásztói MÉH-nek. A vádlottak arra hivatkoz­tak, nem tudták, hogy lopást követnek el, hiszen a kérdé­ses aknaüzemeket évekkel ko­rábban leállították, s a bánya- vállalat azóta sem tanúsított érdeklődést otthagyott értékei iránt, bárki azt hihette, nem is< tart már igényt rájuk. Ők min­dig fényes nappal szedegették fel a kábeleket, s ezért soha, senki meg nem szólította őket, még akkor sem, amikor Szo­rospatakon 'a termelő üzem­rész irodájától ötven méterre tevékenykedtek, a leszerelt la­katosműhelyben. Nem kevés pénzt kaptak Védekezésük nem volt elfo­gadható, mert tudták, kié a hulladék, és tisztában voltak annak értékével is, hiszen nem kevés pénzt kaptak érte. Hogy a bánya dolgozói között is vannak, akik közömbösen szemlélték a gyűjtögetést, nem menti fel őket a tájékozódás kötelezettsége alól, legalábbis meg kellett volna kérdezniük, nem tilos-e, amit csinálnak? Nem vitás, lopást követtek el, Lopási ügy tanulságokkal s ezért egyévi időtartamra próbára bocsátották őket. Mindazonáltal vannak az ügy­nek olyan vonatkozásai, ame­lyek megérdemelnek még né­hány szó. Beérték a személyi igazolvánnyal Tudnivaló, hogy a MÉH há­romszor, négyszer, vagy ép­pen ötször többet fizet a be­vitt fémhulladékért az állami vállalatoknak, mint a magán- személyeknek, attól függően, milyen anyagról van szó. A fiatalemberek tehát ötször annyi kárt okoztak a nógrádi szénbányáknak, mint amennyi pénzt kaptak a hulladékokért. Hogy a különbözetet ki fog­ja megtéríteni, azt polgári pe­res eljárásban döntik majd el, de addig is talán szabad meg­kockáztatnunk egy megjegy­zést: A pásztói MÉH dolgozói­nak legalábbis feltűnőnek kel­lett volna találniuk a több száz kilogramm kábeldarabot, hiszen ezek nyilvánvalóan nem származhattak magánla­kások fürdőszobájából. A rend­őr, aki a pásztói vasútállomá­son igazoltatta a hulladékot szállító fiúkat, s akinek be is vallották a lelőhelyet, azon­nal gyanúsnak találta a dol­got, így került a társaság a bíróság elé. A MÉH dolgozói­tól, akik járatosabbak az ilyen ügyekben, talán elvárható lett volna a még nagyobb éber­ség. Nem bizfos, hogy takarékosság Ami! a nógrádi szénbányákat illeti, bizonyos, hogy jobban kellett volna őrködnie értéke­in. Természetesen, nem állít­hatnak mindenhová őrt, de tiltó táblákat azért elhelyez­hettek volna, és vannak más módjai is a figyelemfelkeltés­nek. Nem elegendő egy-két közlemény, amelyek évekkel korábban megjelentek a la­pokban, különösképpen, ha néha szeméttelepre emlékezte­tő körülmények között kényte­lenek tárolni vagyontárgyai­kat. A könnyelműség —• mint a fenti példából is látható —, hamar elaltatja a lelkiismere­tet, tudniillik a gazdagság lát­szatát kelti, s ahhoz a feltéte­lezéshez vezet, hogy ennek a vállalatnak meg sem kottyan az a néhány ezer forint Persze, akadnak akiket a ti­lalom sem tart vissza a gyűj­tögetéstől, s arra, hogy a vál­lalat megelőzze a tolvajokat 3 az összes kábelt felszedje, kapacitás hiányában egyelőre nincs mód. Mégis, néhány vál­lalkozó került már erre a munkára, mint ezt a bírósági akták tanúsítják, s ezek — jói pénzért — nyilván alkalmi munkásként is hajlandók let­tek volna tevékenykedni, ha a vállalat ilyeneket keres. Per­sze, olyan összegű munkadij- jal kifogni a szelet a gyűjtö­gető kedvűek vitorlájából, mint amennyit a MÉH fizet a magánszemélyeknek, méltány­talannak tűnik. Mégis kérdé­ses, hogy viszonylag kisebb összegek megtakarítása árán szabad-e vállalni százezres ér­tékek eltűnésének kockázatát? A nógrádi szénbányák dolgo­zói saját tapasztalataikból is jól tudják, sajnos, nem kerül minden tolvaj a bíróság elé... Szöghy Katalin NÚCRAD — 1973. július 22., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom