Nógrád. 1973. július (29. évfolyam. 152-177. szám)
1973-07-19 / 167. szám
\ i £gy régen véri világsiker Magyar bútor, szlovák énekeskönyv Há filmet szerető honfitársaink közül ma valaki turistaként jár Nyugat-Európában bizonyára első dolga, hogy megnézze Bertolucci világ- szenzációt jelentő alkotását, az Utolsó tangó-t. Az 1900-ás évek elején hasonló helyzetben volt egy amerlaki film, szinte fogalommá vált. A hazai közönség akkor visszavonhatatlanul kimaradt egy élményből : nem láthatta a West side sory-t annak idején, amikor meghódította a világot. Cserébe egy másikkal gazdagodunk: most láthatjuk. amikor már nem egyszerűen ugyanazt jelenti, mint korábban; ma klasszikusnak számít a műfaj történetében. A mintegy 12 éves „késés” azonban aggodalmakat is szül. Vajon nem járunk-e úgy mint az 1951-ben készült Egy amerikai Párizsban című Minnelli-fiimmel, amely az 1966-os mozíbemutató idején az időközben felgyorsult életritmus miatt tempótLan- nak, vontatottnak hatott Vajon igazolódik-e Gene Kelly, a világhírű táncos, koreográfus, színész és rendező peszszlmista jóslata? „A revüftlm tulajdonképpen ott és akkor halt meg. amikor megszületett Kezdettől fogva magában hordozta a legnagyobb ellenségét, a látványosságot, Mert minden revü szegényesnek hat, ha egy gazdagabb revü után készül. De eddig táncoltunk. Most azonban alighanem a hajmeresztő koreográfiái bravúrok kora következik. Hiszen például lélegzetelállító lehet, ha mondjuk koreográfiával fejezünk ki egy egzisztencialista klubot, egy tömegverekedést, vagy késelést. Rengeteg bravúrra, különös mozdulatokra, remek zenékre ad lehetőséget. (A West side story-t még nem ismerhette, ez a nyilatkozata 1954-ben jelent meg a „Dance Magazin”-ban). De ez éppoly veszélyes és önpusztító út, mint a revüfilmek látványossága. Ha egy film táncaiban késeitek, a következő filmmusical táncaiban már háborúzni, kell,. különben a néző Ismét csak azt mondja: „Ezt már láttam!”. Ha a revüfilm negyedszázadot élt — a filmmusicalban alig több mint másfél évtized lehet. Addigra a szuperlátványosságok már mind túlszárnyalják majd egymást és minden „régi” lesz. A nagyszerű művész szerencsére rossz jósnak bizonyult, legalábbis a West side story alaposan rácáfol. Ez a film több mint egy évtized múltán Is „új" maradt és műfajában mindmáig neim szárnyalták túL Mitől vált klasz- szikussá ez a film, ml ritkán, látott sikerének titka? Az összetevők a következők. A történet, Az eddig látott musicalfilmek nem túlzottan igé, nyes meséivel ellentétben nem nélkülözi a gondolati tartalmat. A shakespeare-i Rómeó és Júlia modem változatának dramaturgia) feszítőeleme a faji megkülönböztetés, az amerikai ifjúság cél tálán útkeresése, az erőszak szerveződése. E társadalomkritikai elemek aktualitása te. szí a filmet ma is igazzá, izgalmassá. A zene- A tv jóvoltából szinte személyes ismerősünkké vált nagyszerű szerzőt, Leonard Bernsteint nem kell bemutatni. Muzsikája, dallamai a legnagyobbak közé emelték. A kitűnő, zene itt még egy sajátos dramaturgiai funkciót is kap: a szembenálló bandák láttatásakor a kemény, hideg cool jazz ele. mekből épít, míg a főszereplők zenei nyelve az andalító sweet jazz. A színészek. Natalie Wood, Rita Moreno, Richard Bey- mer, George Chakaris és Russ Tamblyn. Nekünk, akik hozzászoktunk, hogy színészeink vagy játszanak, vagy ónekeinek, vagy táncolnak (legjobb esetben ezek közül kettő megy egyszerre) szinte hihetetlennek tűnik, hogy milyen magas színvonalon oldják meg a felsoroltak hármas feladatukat. És végül, de nem utolsósorban Robert Wise rendező és alkotótársa, Jerome Robbins koreográfus, akik a film egészén keresztül képeseit megvalósítani . a cselekmény, a tánc, a zene és a filmszerű forma eddig még nem látott egységét. A West side story tehát, ha megkésve is, de értékeiből semmit sem veszítve bizonyítja klasszikus rangját, mindannyiunk öröAz amerikai Rómeó ég Júlia: Richard Beymer és Natalie mére. ' Wood Korillj Ferenc I pókháló! | (3.) I l írta: Galgóczi Erzsébet s — Selyem Zsiga öt vékával több halat vitt el, mint amennyit a menetlevélbe beírt. Nagyon kellemetlen hír, Géza arcából kifut a vér. — Ne vacakoljon. Andris bátyám. Ez nem létezik. — Számoltam — mondja az öreg. — Hátha rosszul számolta, öreg. Ahol harminc—negyven fülesről van szó, ott könnyű ám eltéveszteni. A csősz egy marok kukoricát vesz ki a zsebéből, a szivarzsebéből pedig a menetlevél másolatát. — Harmincöt véka — mutatja a papírt — látod? Ez pedig — a kukoricát odaborítja Géza markába — negyven szem. Számold meg. — Hogy...? — Géza megrázza a fejét. — Nem értem. — Ugye, az egyik zsebemet teleraktam kukoricával. Aztán, amint egy vékát lemértünk a mázsán, s föltettük a teherautóra, egy szem kukoricát áttettem a másik zsebembe. A végén összeszámoltam — öttel több. Géza időt akar nyerni. Csak most’száll le a motorról, odébb tolja, a járda felé. s megszámolja a kukoricaszemeket. Negyven. 4 NÓGRAD - 1973. — Node — kérdezi bosszúsan —, hogy juhit ez ggzébe? — Hogy jutott eszembe? — csodálkozik az öreg. — Hát te tanácsoltad öt évvel ezelőtt. Amikor az a vitás dolog volt a Pigniczkivel. Te mondtad, hogy az egyik zsebemet rakjam meg kukoricával... Igen, tényleg — mondja el- képedten Géza. — És azóta maga... — Azóta én minden rakományt megszámoltam... Csak eddig, ugye, nem volt jelen- tenivailóm. — A munkások is észrevették? — Hogy vették volna észre? — csodálkozik az öreg. — Ök nem számolták. Ök csak rakodtak. — Egyszer, fiatalkoromban mulattunk a Zöldkoszorúban — mondja elgondolkozva Géza. — Féldeciket ittunk. A barátaim engem bíztak meg, hogy számoljam a fogyasztást. Én minden körnél kitettem magrrn elé egy szál gyufát. No, fizetésre került a sor. A főpincér négy körrel kevesebbet számolt. Tudja, hogy történhetett ez, Andris bátyám? Én tévesztettem el. Amikor rendeltünk, akkor is kitettem a gyufaszálat az asztalra, s amikor kihozták., akkor is... július t?„ csütörtök ^ Előfordul %z ilyesmi — teszi hozzá elnézően. — Velem még soha nem fordult elő — mondja meg- bántottan az öreg. Géza felül a motorra, mint aki befejezte a beszélgetést. Kemény a hangja, $ mi kor visszaszól: — Andris bátyám, ez nagyon súlyos dolog. Egy agro- nómust megvádolni azzal... Nézze — mondja szelídebben — a legközelebbi szállításkor kivisz valakit. Mondjuk, az öreg Pintért. És egymástól függetlenül, mind a ketten számolják. Ha akkor is úgy tapasztalják. .. nos, akkor... — Te tudod, Géza — mondja sértetten az öreg. Géza berúgja a motort, s a kukoricát dühösen hajítja el a markából. — Az anyja szentségit! Ifjú Zsuppán, a csősznek a fia 30 éves, bikaerős, indulatos férfi. Diszpécser volt a vagongyárban Niklai Géza hívta vissza a téeszbe elnök- helyettesnek, mert többször megrótták, hogy rossz a vezetőség „szocialista összetétele”. Miután a téeszirodán végighallgatja az apját, felveszi a telefont, s beleszól. — Kapcsolja a Megyei Rendőrkapitányságot. Sürgős. — Beleordít. — Persze, hogy életveszély! -.Mit gondol, szórakozom? .. .Várok, — Vlsz- szateszi a telefont, tűnődik. — Én megértem, nem szívesen hisz el ilyesmit az, ggronó- musról, node... látatlanban az ellenkezőjét sem kellene elhinnie! Alig ismerjük! Egy éve van itt, ennyi idő alatt nem lehet egy idegent megismerni. .. Csöng a telefon, fölkapja. — Halló! Itt Zsuppán elnökhelyettes, Mezőfenék.. Jő napot hadriagy úr, Egy bejeKétéves a bánki nemzetiségi múzeum Szobarészlet a múzeumban A nyári túrák fő célja a fürdés. Nagyon természetes törekvés, hogy az emberek valamilyen vízpartot keresnek fel a hétvégeken. A túlzsúfolt és sokszor drága strandok helyett egyre többen látogatják az eldugottabb kis tavak, folyórészek partját. Ez nemcsak az ország más részein lehetséges, de a megyén belül is. A bánki tóstrand talán, a megye legszebb fürdőhelye. Azzá teszi a csodálatos környezete, fekvése. A partján felépült Bárka vendéglő a jó ellátást is biztosítja. Minderről már biztosan nagyon sokan meggyőződtek. Van azonban Bánkon egy fiatal kulturális létesítmény, melyről talán kevesebben tudnak, melyet szintén érdemes felkeresni: a nemzetiségi múzeum. Augusztusban lesz kétéves. Évente 2,5—3 ezer látogatót vonzott eddig, ebben az évien té^t szeretnék.: — Int az apjának, hogy nyújtsa oda a menetlevelet. — Arra kérem, tartóztassák fel és ellenőrizzék az Y 45—69 rendszámú teherautót. Alapos okunk van feltételezni, hogy lopott holmit szállít. Igen, tőlünk... Fél nyolckor indult, még nem ért be a városba.Köszönöm. Szabadság. Leteszi a telefont, nyugatabb. — Menjen papa, feküdjön le. Most már megtudjuk az igazat. ★ A falusi főutca, amelyen & műút vezet keresztül, inkább villanegyedhez, mint a régi értelemben vett faluhoz hasonlít. Négyablakos, verandás házak, cifra, kovácsoltvas kerítések. Üvegfalú buszváróterem. Presszó, gázpalack-cseretelep, gázolajtöltő állomás, modern tejcsarnok. A húsbolt előtt hosszú sor áll asz- szonyokból. Gézának napközben ^élet- veszélyes” ezen az úton végigmenni, mert lépten-nyo- mon megállítják, szinte lehúzzák a motorról. Látszólag bosszankodik ezért, valójában azonban nagyon élvezi. A fűszer—csemege előtt teherautóról rakodják a zsemlét, kenyeret. — Géza — állítja meg egy fiatalasszony, karján bevásárlószatyor. — A kislányom jövőre érettségizik, nem tudnád odavennt az irodára? — Jövőre? — mosolyog Géza. — Hol van az még, Irén- ke? A kocsma előtt söröshordókat rakodnak teherautóról. A fehér kötényes, kövér csapos köszönést int Gézának. Géza odakanyarodik. (Folytatjuk) ben havonta átlagosan száz— százötven embert. Ez a szám elég jó érdeklődést mutat. A kerítésen magyar és szlovák nyelvű felirat hirdeti: a múzeum mindennap 13 órától tart nyitva. A mázolt padlójú kis verandáról belépünk a hűvös levegőjű előszobába. A gondnokot, Hriagyel Jánost keressük. Fentről, az egyik házból egy főkötős néni szalad 'a kerten át. — Á férjem, sajnos, kórházban van. De én is szívesen megmutatom a szobákat. Átmegyünk a ház végébe. Feltűnik, hogy az utolsó helyiség még üres. Vajon ide mit terveznek ? — Itt lesz a „fogadószoba", irodahelyiség. Most még nincsenek kiadványaink, fényképeink a múzeumról. Tizenöt falu emlékei A vitrinek között a figyelmes látogató előtt megelevenedik a nemzetiségi vidék történelme. A könyvek, dokumentumok bemutatják a betelepedés és beilleszkedés idejét is. Mindenütt kétnyelvű, magyar és szlovák felíratok tájékoztatnak. A középső vitrinben ezt olvashatjuk: A kiállított könyvek a múlt század közepén Felsőpetényben tanító Uliha József könyvtárából származnak. A történeti teremből a népviseleti darabokat bemutató szobába jutunk. Itt láthatók a legsajátosabban szlovák darabok, mivel a lakás- és életmód szokásait, mindennapjait tükröző tárgyak nagy része általában a nógrádi paraszti életről mesél. Az egyik sarokban a kendermegmunkáló eszközök Érdekes kezdeményezésre figyelhetnek fel Salgótarjánban, a vásártéren lakó választópolgárok. A vásártéri tejboltba szép kivitelű tábla került, a 3-as számú választó- kerület polgárait tájékoztatja. Venesz Ernő, a körzet tanácstagja adja így tudtul választóinak, mit -intézett a felvetett javaslatok, kérések ügyében. Az is új dolog, hogy a tanácstag a háztömb mögötti parkba hívta meg választóit beszélgetésre, így nem kellett Ä neves amerikai regényíró, Nathaniel Hawthorne fia maga Is író volt. Apa és fia regényeit gyakran összecserélték. Egy napon, valaki így szólt a fiúhoz; gazdag gyűjteményét fedezhetjük fel. A ház középső részén találhatjuk a múlt század paraszti konyháját bemutató „főzőfülkét", szabad- kéményes tűzhellyel, a krumplinyomótól a disznóöléshez használt szlovák eredetű, füles cserépedényig sok mindennel ellátva. A környék 15 faluja igen gazdag anyagot adott ehhez. Magyar bútorok, szlovák énekeskönyv Az utcára néző „tisztaszoba” is a magyarok között élő szlovákok életét tükrözi. A bútorok, az ágyazási mód, a párnák más falumúzeumból is ismerősök lehetnek a látogatóknak. De a falon Luther- kép lóg, a sifonon gót betűs szlovák énekeskönyv látható — az evengélikus szlovákok környezete és „használati^’ tárgya. Mint a gondnok felesége elmondta, sokan ma is hasonló könyvecskékkel járnak a misére. Még a múzeum egyik legfontosabb tartozékát, a látogatókönyvet lapozgatjuk végig. Olvasható itt szlovák nyelvű bejegyzés, Hollandiából jött vendégek kézjegye, kiderül az is, hogy tavaly szilveszterkor is járt itt látogató, és a vendégek általában megelégedéssel, - örömmel nyugtázzák a látottakat. Azt hiszem, hogy augusztus 19-ig. a második születésnapig még sok beírást kap ajándékba a vendégkönyv, az erre járó turisták, fürdőzők nem mulasztják el, hogy ezzel a látogatással még emlékezetesebbé tegyék maguknak a Bánkon töltött időt. G. Kiss Magdolna «Itta levegőtlen, meleg helyen szo- rongani. Mivel a tanácstag minden egyes választópolgárhoz nem mehet oda a kapott levéllel, értesítéssel vagy ügyirattal, azok az említett táblára kerüU nek. Annál is inkább, mert a környék lakói szinte kivétel nélkül megfordulnak a tejboltban. — Mr. Hawthorne, olvastam a „Skarlátbetű” című regényét. Micsoda ragyogó alkotás! — Ez igaz, különösen ha meggondoljuk, hogy a mű születésének idején én mindössze négyéves voltam! Módszernek nem ross Gyors, ötletes, hatásos eljárás. Módszernek sem rossz. . . — cs — Megtörtént.. „
