Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-12 / 135. szám

Képernyő előtt Sorozat a spanyol előjátékról Ki ne emlékezne a jó tíz évvel ezelőtt sugárzott NDK televíziófUm-sorozatra. A lel­kiismeret lázadásáról. Adás- napjain a műsoridőben szinte kihaltakká váltak az utcák, akik csak tehették képernyő jelé települtek, s feszült izga­lommal lesték a német hábo­rús vezérkar egyik tisztjének katartikus történetét. Azóta is az NDK Tv filme­sei számos .folytatásos törté­nettel bizonyították, hogy ki­tűnő érzékük van az akkor újdonságnak számító műfaj­hoz. amely epizódegységekbe tömörítve tulajdonképpen a lapok folytatásos regényeinek másai a film eszközeivel. Az elmúlt héten az NDK filmesei újólag igazolták jó hírnevü­ket ezen a téren, és az „Egész Spanyolország felett felhőtlen az ég...” című háromrészes produkció méltán váltott ki nagy érdeklődést a tévénézők széles táborában. Herbert Schauer és Otto Bonhoff írói anyaga Hans Knötsch rendezésében az 1936-ban kirobbant spanyol polgárháború kulisszáiba, elő­készítésének hónapjaiba nyit bepillantást. Azokba az ese­ményekbe, ahol tisztesnek ál­cázott cégek, iparvállalatok révén kémek, elszánt ügynö­kök mérkőznek egymással létfontosságú nyersanyagok birtoklásáért, s ennek érdeké­dben a legkíméletlenebb esz- * közöktől sem riadnak vissza. A film hiteles dokumentumok alapján felidézi a fasiszta A saigótarjámi Bartók Béla úti Altalanos Iskola a szűkös tantér- »ui ellátottságon túl eddig szer­tárakkal sem rendelkezett. Éppen ezért érdemel figyelmet az a kez­deményezés. amely szerint az is­kolát patronáló Ingatlankezelő vállalat szocialista brigádjai az 1973/1974-es tanév kezdetére, szep­tember Ír-re két szertárat, egy- cgy tantermet, s egy úgynevezett pihenőhelyet építenek társadalmi munkában. A munka májusban kezdődött, s mintegy fele már elkészült, áll az építmény. Több termelőszövetkezet, üzem, válla­lat, s a városi tanács is segítséget nyújt az építkezéshez társadalmi munkában. Például a követ a So­moskőújfalui tsz, a homokot a erők hatalomra segítésének szövevényes folyamatát, azo­kat az akciókat, melyeket a hitleri Németország vállalt az ibériai félsziget sötét erőinek hatalomra segítésében. A háromrészes film megmutatja a spanyol tragédia harcra kész népi erőit is, melyeket a kommunista párt szervezett és igyekezett közös frontba fogni. Kár, hogy ez az oldal nem elég erőteljesen érvénye­sül ellenpólusként, inkább csak jelzések utalnak létezé­sére, s eléggé halványan és sematikusan felvázolt figu­rákban, így a filmsorozat el­sősorban a burzsoá angol és a fasiszta német kémhálózat mérkőzésévé válik a hadi lét- fontosságú nyersanyagbázi­sokért. Különben a háromrészes produkció mindvégig feszült­ségben tartja a nézőt, izgal­mas, a színészi alakítások is kitűnőek. Az elmúlt hét műsorára egyéb tekintetben sem pa­naszkodhatunk. Kedden este irodalmi igénnyel jelentkezett Szabó István novelláinak tv- változata, A múlt és jelen üt­között meg a látott négy kis történetben, egyéni és családi tragédiákba sodródó erkölcsi magatartások elevenednek meg előttünk. A négy filtn- novella erénye az adott kor­szakok hiteles erejű megidé- zése, anélkül, hogy az író túl sokat akarna markolni. Meg- rázóan szép történet a sze­gény ember gyermekéről A tigrises .könyv, kár, hogy a l raátrasseiet kavicsbánya, 'a salak­blokkot az Építőipari Vállalat sa- Iakblokkffyártó üzeme adta, a tég­lát bontásból a városi tanács szolgáltatta stb. Eddig nyolcvan szüld dolgozott társadalmi mun­kában. Külön dicséret illeti a Nógirád megyei Tanácsi Építőipa­ri Vállalat I. számú építésvezető­ségének Kemerovo műszaki szo­cialista brigádját, az Ingatlanke­zelő Vállalat Ságvári Endre szo­cialista brigádját. A terveket a nógrádi szénbányák tervező iro­dája készítette. A további munká­kat — többi közt — az ingatlan- kezelő Vállalat távfűtési üzemé­nek szocialista brigádja, a Vóc- rád megyei Építőipari Vállalat és a szülők végzik. gyermekszereplők nem tud­tak kellően hozzájárulni a mű érzelmi kibontakoztatásá­hoz, 'Páger Antal formálásá­ban emlékezetes marad szá­munkra a Vacsora című tör­ténet, új kor nyitányát hirde­ti meg a Készülődés című no­vella, Molnár Tibor kissé modoros játéka ellenére ■ is plasztikusan érzékletes meg­ütközés ez múlt és jelen kö­zött, olyan emberi pillanat­ban, amikor még semmi nem dőlt el véglegesen. Hasonló alapvonulatú a Siratódal című történet, mely a mindennapi kenyér születésének sok lírai- sággal át- meg átszőtt, fáj­dalmas rezonanciákkal kevert himnusza. A novellák filmre alkalmazásában kitűnő mun­kát végzett Horváth Tibor rendező, _ a szereplőegyüttes­ben Horváth Sándor, Almás! Éva, Páger Antal, Balázs Pé­ter, Komlós Juci, Hegedűs Ágnes, Patkós Irma és Vágó Boriska. Szombaton este a Desdrée Című, 1954-ben készült ameri­kai filmet láttuk. A történel­minek álcázott kalandfilm a napóleoni időkbe invitálja a nézőt. Romantikus szerelmi históriát látunk, melynek kö­zéppontjában maga Napóleon, egy marseille-i selyemkeres­kedő mutatós leánykája, De- sirée és Bepnadotte tábornok áll — aki a svéd trón váro­mányosává lesz. Milyen vi­szontagságok közepette jut el Desirée Bernadette révén a svéd királyi trónig, ezt mu­tatja be a film, meglehetősen igénytelen, hígított eszközök­kel. Az igényes zene barátainak bizonyára örömére szolgált az Interfórumon részt vevő fiatal zeneművészek rendszeres je­lentkezése a héten a fertőd! kastélyból, a sportkedvelők­nek az ökölvívó Európa-baj- nokság döntőinek közvetítése Belgráditól, míg a legkiseb­beknek az új amerikai rajz­filmsorozat, a Süsü/keselyű bemutatkozása vasárnap. S hogy a krimit se hiányoljuk, ugyancsak vasárnap Maigret felügyelő is jelentkezett a képernyőn — egy kissé nehe­zen nyomon követhető törté­nettel. Mindezekkel együtt változa­tos és szórakoztató műsorhe- tc-t zártunk le. (barna.) Társadalmi összefogás az iskoláért AMERIKA ÚTJAIN 2. Dél-Dakota indiánjainál Wounded-Knne (sérült tér- decske). így neveznek egy fa­lucskát és egy folyót az Egye­sült Államok Dél-Dakota ál­lamában. A falucska a Pain- Ridge indiánrezervátumhoz tartozik... E hely látogatásáról úti jegyzeteinket már megírtuk. Nem tudtuk, hogy az elejét a későbbi drámai események miatt át kell írni. Amerika figyelme három héten át erre a kis falucská­ra szegeződött. Lövöldözés kezdődött. A temetődombok felett, ahol mi annak idején a sziú törzshöz tartozó indiánok­kal ' beszélgettünk, Phantom vadászbombázók süvítettek. A domb körül rendőrök és FBI- ügynökök hasaltak. Készen állt a páncélozott gépkocsik­kal ellátott „behatoló erő”. A sírok közelében ásott lövész­árokban pedig indiánok őr­ködtek, tartották a körkörös védelmi vonalat. Mindez február utolsó előtti napján történt. Körülbelül 200 fiatal indián megszállta a te­lepülést és kijelentették, hogy az utolsó töltényig ellenállnak, ha nem teljesítik jogos és igazságos követeléseiket. Mialatt Washingtonban a politikusok eszmecserét foly­tattak, a települést és a te­metődombot a rendőrök kö­rülzárták. A kölcsönös lö­völdözésnek mindkét oldalról voltak áldozatai. „ „Miért határoztuk el ma­gunkat erre az elkeseredett lépésre, miért fogtunk fegy­vert? Azért, mert tudjuk, hogy Amerikát másképp nem győzhetjük meg — jelentette ki az egyik felkelő. — Az in­diánokra senki sem hallgat. Mi szinté törvényen kívül ál­lunk. Azt akarjuk, hogy em­berként tiszteljenek minket.” Eközben Amerika-szerte nö­vekszik a rokonszenv hulláma az ostromlottakkal. Gyógy­szereket és élelmiszereket küldenek nekik, de a páncél­gépkocsik készen állnak, a Phantomok a levegőben kö­röznek ... Meredek, bozótos dombon állunk, ahonnan út vezet a te­mető felé. Fehér kövekből épült templom áll rajta, nyíl alakú haranglábbal a domb közepén. Kissé távolabb em­lékmű, amelyet az indiánok emlékére állítottak. A fiatal sziú indiánok nem véletlenül választották ezt a helyet lá­zadásukhoz. Lövészárkaik az ősök sírjai mellett húzódnak, akik az 1890. decemberi indi­ánmészárlás során vesztették életüket. Az indián sírvafakadt. Az indián a sziú törzs egykori fő­nökének, a Vérszomjas Har­cosnak a dédunokája volt. A dédunokában nem fedeztünk fel semmiféle harciasságot, vérszomjat. Tökéletes ameri­kainak látszott. Arccsontjai kissé szélesebbek, arcbőre sö- tétebb, a haja kékesfeketében játszott. Nem volt tolldísze, kockás tehenészinget viselt. A közelben három fiatal in­dián ásott. Csend volt, mint általában a temetőkben. Az indián, átölelve a kő- obeliszket — sírt. A szürkés­fehér kőobeliszkre a követke­ző neveket vésték: Nagy Láb, Jó Medve, Sárga Madár, Dü­hös Varjú és még vagy tíz- tizenöt hasonló név. Az indián meghallotta fény­képezőgépünk kattanását és fölocsúdott. Szégyellte, hogy fehér emberek szeme láttára sírt. Haragra lobbant, és az indiánok nem tudják leplezni a haragjukat. — Elkéstek a fényképezés­sel... Elkéstek! Pedig lett volna mit fényképezni 1 — Aztán erőt vett magán, és megnevezett egy gyermeket, a Kisfiút, Aki Mindig Elvesz­tette Mokaszinját, -r Ez a gyermek az apja fivére volt. Tizenöt éves korában szurony­szórástól halt meg. Ha volna róla egy fénykép... — az in­dián felsóhajtott és hátat for­dított nekünk. A két domb közötti völgy­ben lőtték agyon őket. Ez 1890. decemberében történt, abban a Hónapban, Amikor A Szarvas Lehullatja Szarvait. Azon a szürke, havasesős reg­gelen á hetedik ezred lovasai a vasútállomásra kísérték a • 4 NÓGRÁD - 1973. június 12., kedd Űj könyvek vására Vendégváró könyvesboltok, újdonatúj könyvsátrak és rég megszokott helyükön álló stan­dok kínálták régen vártan, változatos „portékájukat” az 1973. évi ünnepi könyvhéten. Nem eredménytelenül. Ami fogytán van: természe­tesen a kiemelt napokon im­már hagyományosan íéláron vásárolható művek, s ame­lyek már csak teljes áron kaphatók. Csak módszeres búvárkodással bukkanhat a vasárló a jhatvankilenc költő legszebb versét tartalmazó Szép versek, 1972 antológiára. Igyekezniük kell azoknak is, akiknek könyvszekrényéből hiányzik még a további há­rom ünnepi antológiasorozat legfrissebb tagja — a Körkép, ’73, a Rivalda, ‘71—'72. és a Tengeri szél. Alapmunkák ezek a kulturális életünk min­dennapjaival lépést tartani igyekvők számára, hiszen a „körkép” prózaírásunk múlt évi gyöngyszemeit fűzi lánc­cá (többek között Cseres Tibor, Déry Tibor, Galgóczi Erzsébet, Karinthy Ferenc és Örkény István írók jóvoltából); a „ri­valda” egyebek mellett Illyés Gyula, Galambos Lajos, Ker­tész Ákos, Fejes Endre szín­padi munkáit ismerteti az olvasóval; a „tengeri szél" pe­dig a mai szovjet elbeszélések jellemző gondjaival, érzésvi­lágának bemutatásával hoz ismert és friss „illatot" Ma­gyarországra. Ami ezek mel­lett figyelemre méltó — ma­gyar és világirodalmi értékek színes forgataga: Móricz Zsig- mond és Csehov művei, a Nép szava, Szép szó mellékletében közölt munkákból összeállí­tott, hasonló című antológia: Garai Gábor és Majakovszkij verseskötete, Cseres Tibor? és Szimonov-regény; tanulmá­nyok és memoárok, ismeret­terjesztő és ifjúsági művek so­kasága. Rendkívüli a választás lehe­tősége — és felelőssége. Mi az, amit mindebből (s a még nem is említett sokaságból) a fi­gyelő szem az olvasók, s a majdani olvasók szeme elé emelhet? Tallózzunk együtt! Magyar irodalom: költészet. Illyés Gyula: Teremtené című kötete a Haza a magasban folytatásaként mutatja be a költőnek 1946-tól 1968-ig írott verseit. A szenvedély forrásai Garai Gábor több mint tízkö­tetnyi életművének gyűjtemé­nyes kiadásaként, a Párbeszéd, Sötétben, mint Csoóri Sándor eddigi legteljesebb versgyűjte­ménye érdemel figyelmet. A szépprózából Cseres Ti­bor novellás- (Itt a földön is). Fejes Endre elbeszéléskötete (A hazudós és más történe­tek...), Moldova Györgynek: Hitler Adolf Vezér, Kancellár és IBUSZ-vendég 1970. évi magyarországi látogatását is­mertető szatírája (Titkos zára­dék), Zám Tibornak a Ma­gyarország felfedezése soroza­tát gazdagító könyve (Bács- Kiskunból jövök) emelhető ki. De hol maradnak még akkor az Argonodész hajói (Lengyel József) , az Időrendben (Ör­kény István), Katkó István munkástémájú regénye (Vad­hajtás) — és Jókai Mór és Váci Mihály és Kodolányi munkái? S a többiek. A világirodalmat Leonyid Leonov csodálatos regénye (Orosz erdő), Emil Boleslav Lukac válogatott verseinek yűjteménye (Óda az utolsó- oz és az elsőhöz), Szimonov második világháborúról írt regénytrilógiájának befejező része (Az utolsó nyár) prezen­tálhatja. A szépirodalmat kedvelők mellett ternfészetesen gazdaB „vadászterület" várja az egyeb olvasórétegeket is. A politikai, Ideológiai mű­vek, memoárok sorából ki­emelkednek például a Magyar Kommunista Párt és a Szoci- álderrftikrata Fúrt egyesítésé­nek 25. évfordulójára megje­lentetett emlékezésgyűi tö­mény (Interjúk a munkásegy- ségröl), Marosán György Az úton végig kell menni című visszaemlékezései új, olcsó ki­adása. A tanulmányok, monográfi­ák, ismeretterjesztő rpunkák sorában olyan műveket fedez­het fel a böngésző olvasó, mint Németh László tanul­mánygyűjteménye (A kísérle­tező ember), Abody Béla val­lomásai a zenés színpadról és színpadi éleményeiről (Gyere velem operába), Grétsy László nyelvhelyességi kérdésektől eligazító Anyanyelvi kaleidosz­kópja, emlékezések Veres Pé­terre (Veres Péter koszorúja). Legújabb korunkban emel­kedő rangjához illő az ifjúsá­gi és gyermekirodalmi mű­vek választéka is. Móra Fe­renc (A hatrongyosi kakasok) és Várnai Zseni (Favágó Pé­ter kincse), Orbán Ottó gro­teszk humorú Kati patikája és Kántor Zsuzsa Zenél a Za­kariás paródiája tartoznak többek között ebbe a sorba. A Gutenberg-emlékév kü­lön figyelmet von két kiad­ványra: a Magyar Helikon- Európa kiadásban megjelenő Magyar Anjou Legendárium című fakszimile kötetre és Erdődy Jánosnak a könyv­nyomtatás feltalálójáról írott, olvasmányos munkájára — melynek címe: így élt Guten­berg. V. M­Hét — a huszonkilencből. Érettségi találkozóra ennyien gyűltek össze kilenc év után a IV. C-ből. Kicsit kevesen, de néhányan elhozták férjü­ket, feleségüket, gyermeküket. Délután, négy óra. Szombat délután. Keresik« a padokat, ahol ültek. Lassan kialakul a régi ülésrend. Jó idő van, június, meleg. Jövőre lett volna a tízéves érettségi találkozó. De az is­kola , a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakkö­zépiskola most ünnepel, ők Is együtt ünnepelnek vele, előbbre hozták a találkozót. Az iskola ötvenéves. A IV. C. Nagy Láb törzsfőnök törzsét, hogy a Nebraska állambeli rezervátumba szállítsák. Egy indián köpenye alatt, akit Fe­kete Préri Farkasnak nevez­tek, fegyvert találtak. Az in­dián születése óta süket volt, s nem értette, mit akarnak ÁIV c. fiatalabb, . az 1963/64-es tan­évben érettségiztek. Ülnek a padokban. Akkor így hívták egymást: Saci, Tündi, Römcsi, Macsek, Kú­pos, Lönd, Tivi. Most már „felnőtt” nevük van, > kinek- kirnek munkahelyén talán nem is ismerik ezt az előzőt. Csak a IV. C. ismeri. Ez is kapocs. Jön Czakó György tanár lir, az osztályfőnök. A régi zervátumban jártam. Ponto­san felfogtam a tragédia mélységét azt követően, hogy láttám a teljesen elszegénye­dett, kiábrándult, reményüket vesztett indiánokat.’’ — o — tőle. Amikor rájött, hogy mi­ről van szó, a fegyvert a fe­je fölé emelte, és magyarázni kezdte, hogy a Winchester az övé és a fegyverért sok pénzt fizetett. — A katonák durván meg­ragadták — mesélte a követ­kezményeket Kemény Toll —, de a süket indián ,ncm ellen­kezett. Nyugodt vélt. Egysze­rűen nem értette meg, hogy a fegyvert a földre kell helyez­ni. Ekkor robbant ki a lövöl­dözés ... összesen mintegy 350-en voltak. Ebből körülbelül 230 volt a nő és a gyermek. A törzsből alig 50*-en maradtak életben. Hófúvás volt, és a mezőn maradt hullák megfagytak. Másnap, amikor a hóvihar kissé elült, a hullákat egy mély szakadékba hányták. A kockás tehenészinget vi­selő indián meg is mutatta, hogy hová. Oda, a domb alá, ahol most két országút talál­kozik. Ott alusszák örök ál­mukat az aszfalt alatt. De miért? Robert Kennedy szenátor iratai közé egy cikk piszkoza- ta került, amelyet már nem tudott letisztázni. A cikk az indiánokról szólt, és így hang­zott: „A tragédia itt van tő­lünk karnyújtásnyira, de még nem mindenki látja — írta a szenátor. — Én magam csu­pán akkor fedeztem fel, ami­kor a dél-dakotai indiánre­— Amit mi az indiánokkal 1 csináltunk — igazságtalan, es j visszataszító. De hát az ördög i vigye, ilyen az élet. Az erő- j sebb győz és a gyenge néni : jut szóhoz — közölte velünk egy élelmiszerüzlet gazdája,! egy Simon nevű fehér köté- nyes apró emberke, miközben kötényével időnként letöröl- gette kerek ábrázata verejté­két. Nem tartja magát rossz em­bernek. Annak ellenére, hogy a hetedik lovasezred katoná­ja volt, becsületszóra testével fedezte volna azt az Indián Gyermeket.-.. Nem volt haj­landó belépni a helyi üzlet­embereknek abba a társasá­gába, amely abból a célból alakult, hogy emlékművet ál­lítsanak az indián vérengzés színhelyén: olyan nagyszabá­sú emlékművet, hogy a tu­risták térdre kényszerüljenek előtte. A közelben motel, ét­terem és uszoda van. A kü­lönböző szórakoztató intézmé­nyek egzotikumot és üzletet je­lentenek a vállalkozók szá­mára. A turistáknak igazi in­dián sátrakat és toliakkal ékesített valódi indiánokat kell bemutatni. És mindezt az ősök hagyományaként! Bo­csásson meg a világ, lehet, hogy Simon nem szent, de ad­dig a cinizmusig, hogy az agyonlőtt indiánok sírjainak mutogatásából dollárokat pré­seljen ki, még nem jutott el. i V. Peszkov B. Satrelnyikov osztályteremben feláll a régi osztály. (Ez most az első emeleti 6-os számú terem.) Osztályfőnöki óra. kezdődik. Kiss József a „hetes”. Je- lent a padok előtt: — Tanár úrnak jelentem, az osztály létszáma huszonki­lenc, jelen van hét. Elnézést kérek a hiányzók nevében, mentségük, hagy az esti ban­kettre soikan jelezték érkezé­süket. Most többen az óvodai évzárók miatt nem tudtak megjelenni. Czakó György tanár úr vá­laszol: — írásos igazolást kérek. Ez csak tréfa.1 Megkezdődik az óra. Köz- bftríj kis késéssel megérkezik a korábbi osztályfőnök, He­rold László, most a salgótar­jáni Bolyai Gimnázium igaz­gatója. Összeállítják a név­sort. s bekerül a könyvbe az is, hány gyereke van az „osz­tálynak”. Összesen húsz, tíz kisfiú, tíz kisleány a hajdani IV. C. „családja”. Inkább a régi an! ekékről esik szó. Czakó tanár úr meg­lepően jói emlékezik az asz- táiykiráindulások eseményei­re, a siklási kiránduláson esett „pizsamás” fényképezés­re. a balatoni hajózásra, s a többire. A-ztán, amikor már ritkul a szó, átadja az osztályt egy hajdani IV. C. osztályos lánynak, aki most már az is­kola tantestületének tagja. Kiss Józsefné, végigvezeti az oáztályt a jubileumi iskolai kiállításokon. Különösen so­kat időznek az iskolatörténeti tárlaton, abol az osztály tab­lója is visszanéz rájuk. Czakó György tanár úr pe­dig hazaviszi a 29 szál szeg­fűt. Herold László a virágot, a IV. C. legszebb ajándékát és kösizönetét. Ezen a napon tizenhét ta­lálkozó zajlott le a félévszá.- zad'os iskolában, az évfolya­múk egymással is találkoztak. Több évfolyam ritka volt, az emlékezés azonban a távol­maradóikat ’ is visszahozta pár percre a falak közé. A ko­rábbi évfolyamoknál a háború nyomai ritkították a sorokat, a későbbieké«*» az épitőmun- ka követelményei hívták-von­zották szerteszét a hajdani évfolyamokat. Most béke van. Június. Bé­kés jubileum jegyében rende­zik nemcsak itt. mindenütt az érettségi találkozókat. Lezaj­lanak a rendhagyó osztályfő­nöki órák, bejegyzik a könyv­be a neveket. Gazdagodunk egy szép emlékkel. Tóth Elcmcr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom