Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
% ' Művelődés a fsz-ben Százötvenezer forinttá! több Hideg pulyka Egy reklámcsúíoló (?) amerikai film Sokszor szóba kerül, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a művelődés kedésével csak másodvagy harmadlagosan foglalkoznak, mindenkit a gazdaság anyagi fejlődése köt le. Arról is ' sokat beszélnek, hogy a tsz-ek sokat költenek olyan dolgokra, amelyek nélkülözhetők lennének, de a művelődésről, a művelődési házakról szívesen megfeledkeznek. a szociális és kulturális alapból vajmi keveset fordítanak a művelődési otthonok fenntartására és üzemeltetésére. Mit mond az elnök? Ilyen ismeretekkel és számos konkrét kérdéssel kerestük föl dr. Bencze Barnát, a pásztói Béke Tsz elnökét, hogy tájékoztasson bennünket a szociális és kulturális alap felhasználásáról. — Nehéz eldönteni, hogy mi szolgál kulturális célokat — mondja. — Annyi bizonyos, hogy mi százezer forintból — Betanított munkásként dolgoztam Nagybátonyban. Megláttam egy hirdetést, hogy parkettázót keresnek, jelentkeztem rá. Két évet tanultaim, vizsgát tettem. Azóta is a vállalatnál dolgozom. Lassan tizenhetedik éve. Dolgoztunk már a Dunántúltól Hajdúszoboszlóig sok helyen. Mindig arra vigyáztam, hogy szép munkát hagyjak magam után. Hogy meg legyen elégedve a művezető, és később a lakó is, akinek tulajdonképpen dolgozunk. Hogy ne legyen dolguk a garanciális javítást végzőknek. Szép egy „ frissen parkettázott szoba, kár, hogy szokszor az utánunk ott dolgozók nem becsülik- a mi munkánkat, összepiszkolják. felkarcolják, csiszolhatjuk újra. Jó ■ szakma ez. kérem, de nem könnyű szakma. Ha nem szeretném, nem is csinálnám. De kell is szeretni, mert, aki nem szereti, nem tudja jól csinálni. Jó hozzáállás kell, meg az, hogy a brigád tagjai összhangban dolgozzanak. Ezért is én felelek, mint bri- gádvezető. Sokat könnyebbedéit a mesterség. Mikor elkezdtem, volt táblás parketta, fecske- farkú, meg léc. Azóta már a léc is kiszorulóban vah. Ma már a gumialátétfes parkettákkal dolgozunk, most éppen kétszázötvenezret költünk el és ebben nincs is benne minden kulturális jellegű kiadás. Mert százezer forint a tervezett összeg, de tavaly is csaknem háromszázezer forintunk ment el... — Mit ért ez alatt? — Ilyen például a nők napja, amikor virággal kedveskedünk nődolgozóinknak. Varga Tibomé országggyűlési képviselőnk köszöntötte az idén is a nőket. Tízezer forintot költöttünk az öregek napja megrendezésére. A szocialista brigádok minden tagja egy- vagy kétnapos kiránduláson vett részt ' Aggteleken és Zsórifürdőn. . Megszerveztük dolgozóink üdülését Ba- latonbogláron, ahol egyhetes turnusokban vettek részt, ez önmagában több mint harminchatezer forintba került. Három szakemberünk utazott külföldi tanulmányútra. Azt már nem is számítjuk föl költségnek, hogy a tagokat gépkocsin szállítjuk a helyszínre. Természetes nem csak ilyen közvetve kulturális célokra „Heupad”-dal. Ez nem fog nyikorogni, rugalmasabb is, mint a régiek, de ugyanolyan szép. Régen csiszológép sem volt, kis kézi szerszámmal „csikóztuk”, gyalultuk simára a lerakott felületet. Most már csak akkor kerül elő a „csikó”, ha nincsen áram a: munkahelyen. Van már kis szalagfűrészünk is, de jó is, hogy van, mert a „Heupad” gumialátétje, meg a benne levő acélmerevítés „ette” a kézifűrészek elét. A legnehezebb azért az volt, hogy a sok parkettát a hátunkon kellett felhordani az emeletekre. Most már úgy szervezik, hogy mielőtt elmegy a daru az építkezésről, minden emeletre felpakolják az „adagot”. Azért így sem fenékig tejfel a parkettázás. Sokat kell térdelni. Negyvenkét éves vagyok, érzem. Taron lakom. Onnan járok be mindennap. A család — egy kislányom van — kinn él. Szabad időmben otthon is fával foglalkozom. Barkácsol- gatok. Amire éppen szükség van. Egy-egy üfisszék, polc mindig jól jön a háznál, nem igaz? Elmondta Görőcs János, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat parkettázó brigádvezetője. Lejegyezte: — gáspár — , költenek a tsz-ben. így például csupán mozibéreltből harmincat vásároltak. Vendégül látták a szovjet kulturális delegációt, harminc jegyet vettek a kemerovói vendégművészek pásztói vendég- fellépte alkalmából. Mozibérlet, vendégjáték Varga ■ János, a tsz párttitkára is közbeszól: • — A fiatalok pinceklubja önmagéban hetvenezer forintba került, ötvenezer forintot fordítottunk átalakításra, húszezer forintot költöttünk a berendezésre. — Mi a helyzet a sajtóval? — Tíz Magyar Mezőgazdaság című hetilap jár a tsz- nek, de ha a kulturális oldalát nézzük a költekezésnek, akkor említést érdemel a húsz színházi bérlet is. Számos külföldi delegációt is fogadtunk: szovjeteket, csehszlovákokat, lengyeleket, vietnamiakat. Ti- zennégyíéle külföldi küldöttség kereste föl szövetkezetünket. pedig a mienket gyenge. sok nehézséggel küzdő fsz-nek tartják számon. Hatmillió forintot kell ledolgoznunk. — Természetesen a közvetlenül kulturális célokra fordított összegek érdekelnek bennünket. A tsz-elnök válaszol a megjegyzésre: — A százezer forintból legalább százötvenezret arra fordítunk, de általában kétszáz- ötvenezer forint megy közvetett kulturális célokra és művelődésre. Nem is tudom, hová soroljam, hogy az idén Hajdúszoboszlón béreltünk dolgozóinknak üdülőt. Ha a tsz-tagok, akik soha ki nem mozdultak Pásztóról, ismerkednek más vidékkel, akkor eiz nem a művelődést segíti elő? Röpülj páva kör Sokan emlékeznek még a pásztói tsz tizennyolc tagú Röpülj páva körére, amelynek tagjai a tari bemutatón nagy elismerést érdemeltek ki. A párttitkár szabadkozik, amikor ez kerül szóba, mert mint elmondja, személyi változások miatt nincs aki a „menyécskekórüs” tagjaival foglalkozzon. — És hozzájárulnak-e a járási művelődési központ fenntartásához. — Volt némi vita közöttünk — veszi át a szót a tsz- elnök. — De a vezetőség úgy határozott, hogy a tsz .ugyanannyi hozzájárulást nyújt, mint az ipari üzemék. Mi is részt akarunk venni a művelődési központ fenntartásá- oól... ’ Lakos György Mesterségek dicsérete A parkettázó Színészarcok Iványi József, a szolnoki Szigligeti Színház. Jászai-díjas és érdemes művésze rendkívül szuggesztív, markáns egyéniség. A salgótarjáni közönség Arthur Miller: Pillantás a hídról című drámájának indulatain. érzelmein uralkodni nem tudó, tragikus sorsú Eddie Carbone-jaként ismerte meg néhány hónappal ezelőtt. Megszenvedett, jól átgondolt t*s felépített, mélyen átélt alakítást nyújtott. Nagyon szerette. Eddie-et, mert az őszinteség volt a lényege, az, amit Alfieri ügyvéd, a dráma narrátor szereplője mond róla; • hagyta magáit, hogy kiismerjék. Mikor megkérdeztem, hogyan készült a szerepre, nem tudott válaszolni. Olyan ez, mint a szerelem — _ mondta, — az ember csak akkor tud be. szélűi róla, ha már elmúlt, és a távolságból visszanéz. — A világ legboldogabb emberének érzem magam — 4 NÓGRÁD - 1972, meséli. — Mindig színésznek- készültem, és az is lett belőlem. Pályám során már eddig is eljátszottam a világirodalom legszebb szerepeit. A nagyon tehetséges Iványi József a főiskolás éyek alatt a Néphadsereg Színház ösztöndíjasa volt. Ezerkilencszáz- ötvenötben. végezte él a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, Ezután a vidéki színházi évek következtek: Pécs. Szeged, Szolnok. Mindent — drámát, operettet is — játszott. A magyar drámák főszerepeit rendszeresen ő játszotta. Arthur Miller hőseinek ideális megteremtője. Szinte valamennyi nálunk is* bemutatott Shakespeare-darabban szerepelt. Legnagyobb sikerrel az Othelló címszerepét játszotta, még tíz évvel ezelőtt. Szolnokon. Ezért az alakításáért 1963- ban Jászai-díjjal tüntették ki, Az elmúlt évben újabb nagy elismerésben részesült: Érdejúntus Vpentek mes Művész címet kapott a vidéki színházkul-túrában végzett munkásságáért. A szorgalmasan dolgozó, szerény művészek fajtájából való. Tavaly, amikor újra Szolnokra szerződött, a társulati ülésen megkérdezték tőle: hogyan érzi magát, mint érdemes művész? —- Érdertes művésznek lenni — válaszolta. Él. hal a színházért és azért a másfél éves kislányért, aki a legfiatalabb a családban, akinek édesapja. Keveset beszél, megfontoltan. Színész példaképeinek is csak a nevét árulja el: Latinovits Zoltán és Bessenyei Férenc. — Milyennek látja Salgótarjánt ? — Imádom a várost lakóival, cigányfestőjével együtt. S többet erről nem árul el. Legutóbb, kedden és szerdán Gyurkó László: Szerelmem Elektra című drámájának Ai- gíszthosz szerepében láthattuk. Sulyok László Megszoktuk már, hogy sokat hallunk az őrült amerikai reklámról, az amerikai reklámőrületről. Mégis izgalmasnak látszik, ha film is készül erről, a tőkésvilágra nagyon jellemző, dollármil- liárdokat emésztő „üzletnövelő fogásról”. Mindenképpen érdekes dolog lehet bepillantani, a pénzt semmiképpen, de néha még az embert sem kímélő ügyek kulisszatitkaiba. Hogyan lehet még nagyobb reklámot, még nagyobb üzletet csinálni a cigarettának? ..Ellenreklámmal” — mondja az egyik „zseni” szakember. — „Fizessünk huszonötezer dollárt annak a városnak, amelynek lakói 30 napig egyszer sem gyújtanak rá”. Már előre nyert ügyet látnak az ötletben a dohányszakemberek. hiszen fel sem lehet tételezem, hogy akad Amerikában olyan város, amelynek minden lakója kibírja az egyhónapos dohányzárlatot. Mégis akad. Ez az alapötlete a „Hideg pulyka” című USA filmnek. S hogy milyen a film? Egy biztos: sok mindent, megtudunk az amerikai reklám menetéről, mégis hiányosnak érezzük azt. amit láttunk. Sokkal drasztiku- sabbnak, embertelenebbnek ismerjük az iszonyú reklámgépezetet, nem ilyen nevette- tőnek. Szándékos a nevettető szó, mert ha a (film szándéka szerint) komikus ez a hadjárat, akkor a vetítővásznon megelevenedő történet is lehetett volna sokkal, de sokkal komikusabb (még nevet- tetőbb is). Egy-két szakállas geg, (helyzetkomikum) mellett bosszantó, hogy a „nemdohányzó akciót” vezető pap és felesége túlságosan komolyan veszi egyik-másik jelenetben az ügyet, s talán ez az egyik oka annak, hogy a komikum veszít az értékéből. Ez pedig mindenképpen a rendezés rovására írható. Ezek a jelenetek „húzzák le” a szerencsére nagyobb számban levő,\ jól megrendezett (és fotogra- fált) snitteket. A filmben nincs kiemelkedő színészi alakítás. Sem lehetőség, sem szükség nincs rá. Végezetül és összefoglalva: ez a történet és maga az amerikai reklámhadiárat egy erőteljesebb. tragédiájában, vagy komikumában mélyebb, elemzőbb alkotást kívánt volna. Vagy az amerikaiak csak egy ilyen közepesnél alig jobb film erejéig találják szükségesnek foglalkozni az üggyel? Zengő Árpád Pedagógusok emlékeznek ' A% oktatás most már a népet fogja szolgálni A felszabad ülas utáni első években három nagy vívmány fémjelezte közoktatásügyünk fejlődését. Törvényibe iktattuk a mindenkire kötelező 8 osztályos általános iskolát, s ezzel egyszersmind lefektettük a széles körű oktatás szervezeti formáját. Megvalósítottuk a régi rendszer mulasztását pótló dolgozók általános és középiskoláját. Az oktatási intézmények államosításával megteremtettük az egységes iskolarendszert. „A fordulat éve volt" A közelgő évforduló alkalmából kerestük fel a megyénkben élő három idősebb, az államosítást végrehajtó pedagógust. Moldoványi Jánost 1923-ban alkalmazták Budafokon helyettes tanítónak. Édesapja a szociáldemokrata párt tagja, s így korán kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal. Mér 1927-től szakszervezeti munkát végez, politikai oktatást vezet. Ezért az akkori tanügyi vezetés — a tehetséges fiatal tanítót — fegyelmi vizsgálatokkal zaklatja. Vidékre pályázik, így kerül Mátraszelé- re, s ott tanít 1930-tól 1945-ig. A felszabadulás után azonnal belép a kommunista pártba, hozzáfog a pedagógus-szakszervezet szervezéséhez, és ennek lesz a megyei titkára, majd 1946-tól Nógrád-Ho-nt vármegye kommunista tanfelügyelője. Mint ' elmondta, nemcsak általános politikai, hanem közoktatás-politikai szempontból is a fordulat éve volt 1948., amikor az ország- gyűlés kimondta az iskolák államosítását. Az iskolák államosításáig — a felszabadulást követő három évben — a magyar iskolarendszer a reakció ellenállásának gócát jelentette népi demokratikus fejlődésünkkel szemben. Megyénkben is az iskolák jelentős része egyházi' kéken volt addig az időpontig, s az egyházi tanügyigazgatás adminisztratív eszközökkel elzárta az iskolákat az országot újjáépítő politikai és gazdasági fejlődéstől, átalakulástól. Az államosításban, az iskolák újjáépítésében a mi megyénkben is jelentős, meghatározó szerepet vállaltak a leghaladóbb gondolkodású nevelők. A kántortanítókat is... Mátyás József volt tanulmányi felügyelő — ma Rom- hányban igazgató — is cselekvő részese volt az államosítás előkészítésének, lebonyolításának. Mint elmondta — a falvakban a plébánosoknak nagy tekintélyük volt, az államosítás hívének pedig elkerülhetetlenül szembe kel lett szállni a saját munkaadója képviselőjével, de még sokszor az egyházi iskolát védő kartársaival is. Az államosításban résztvevő pedagógusokat hitehagyottnak, hálátlannak nevezték, az egyházak megfélemlítésül lelki terrort alkalmaztak, főleg a tanítónőkkel szemben. Mátyás József meleg szeretettel emlékszik Schiró Ödönre, Müller Pálra és Cserháti Józsefre, akiktől megtanulta,, hogy az iskolák államosításakor ne személyek ellen harcoljon, hanem az igaz ügyért érvekkel küzdjön. Kiemeli még, hogy az iskolák államosításakor a bizottságok nem használták a győztesek ellentmondást nem tűrő hangját. So. kát tettek annak érdekében, hogy az ingadozó ( kántortanítókat is megnyerjék az államosítás ügyének, s meggyőző szóval bizonyítsák a kor igazságát. Megyénk jól vizsgázott Cserháti József nyugdíjas igazgatót Baglyasaljáa kerestem fel. Megsárgult okmányt tesz elém. Ennpk kezdő sorai így szóinak: „Megbízólevél. Az 1948. évi XXXIII. t.c. 3. §-a végrehajtása alapján létrehozott államosítási bízott, ság tagjaként Cserháti József kartársat bízom meg. Működési területe a salgótarjáni és ssiráiki járásra terjed ki...” A bányászcsaládból származó kommunista pedagógus elmondta, hogy a munkásosztály nem nézhette tétlenül az események alakulását. A gyá*, a föld után legyen az Iskola ns a dolgozó népé, adta ki a kommupista párt a jelszót. Az iskolák államosítása ma már történelem, az oktatási intézményekben tanítják. Az iskolák államosítása sok szép és eredményes munkával, többször átmeneti kudarccal, de végül is győzelemmel fejeződött be. Megyénk nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkező lakossága jól vizsgázott ebben a ooliti. kai harcban, mert n- «valósította a centenárium 'ben az évFzázajfps követelést, az iskolák államosítását. Gyenes László I
