Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
Vita a gyermekirodalomról A Robinson-korszak irodalma A gyermek és az irodalom gyermek az izgalmat követve, kapcsolatának alakulásáról az átlapoz rajtuk, A gyermek első alapos vizsgálatok és absztraháló képessége kezdetmegállapítások Charlotte Bühler nevéhez fűződnek, aki fokozatokat állapított meg a gyermekek irodalmi érdeklődését illetően. Az előző fejtegetésekben szót ejtettünk a leges, ezért a művészi képeknek tárgyiasahbaknak, kiélezettebbeknek kell lenniük, az ábrázolásban jobban kell érvényesülnie az élesebb szembeállításnak, mint a felnőttek képeskönyvek, a könnyű me- irodalmában. A gyermekiben sék és elbeszélések korszakáról, amelyeket Bühler a 3— B éves korosztály olvasmányainak tekint, azután következik az igazi mesekorszak, 6—8 éves korig, majd a ka- landregénjek korszaka követi ezt az időszakot. (Természetesen a korszakihatárokat nem szabad mereven értelmezni, a mi álláspontunk Németh László tanácsát fogadja el igaznak: ő lányai olvasóvá nevelésénél bátran engedélyezte a nehezebb fajsúlyú olvasmányokat is. Egyébként se lehet semmilyen cáfolhatatlan sémát ajánlani, hisz’ a fejlődés biológiai foka sem egyenlő.) Áz érzelmi jelleg A kalandregényekben a gyermek elsősorban a lebilincselő cselekmény fonalát követi, pedagógiai moralizáld«, hosszabb leírások eleve arra vannak ítélve, hogy a az emocionális élmények az elsődlegesek, ezért az elbeszélés érzelmi jellege elengedhetetlen. Éppen a felsorolt cselekményközpontúság miatt tartjuk nagyon veszedelmesnek az egyre inkább elterjedő képregények divatját. Ifjúsági lapjaink, de olvasótoborzás címén heti- és napilapjaink is mind gyakrabban fordulnak a képregények felé, amelyek — a dolog természetéből adódóan — leszoktatják a gyermeket az igényes olvasásról. Csak a képekben megfogalmazott izgalmas cselekmény érdekb — a kivonatos szöveg, de legtöbbször a különösebb művészi igény nélkül megalkotott kép sem igényel tőié esztétikai azonosulást. Ugyanez érvényes a diafilmek legtöbbjére is. Irodalmi kivonatok, olyan tab" letták, amelyekben csak látszólag sűrítették össze a Itt a nyár gyógyító lényeget, valóságban hatástalanok. A kalandregényekben is tetten érhető még napjainkban is az ötvenes években kialakult sematizmus, az álproblémák tárgyalása, különösen úttörőtárgyú regényeinkben. A hiba itt elsősorban abból adódik, hogy a gyerekeket egyoldalúan közéleti tevékenységük keretein belül ábrázolják. Kísért a romanticiz- mus egyoldalúsága is: a rettenthetetlen hős, az ördögnél is ördögibb gonosz ábrázolása, motiválás nélkül. Molnár Ferenc annak idején nagyszerű pedagógia érzékkel tudta a hősiességet emberközelbe hozni. Nemecsek Ernő törékeny alakja szinte sugallta a tanulságot: nem az a bátor, aki nem fél, hanem, aki fél és mégse gyáva. Ha ezzel szemben azt akarja elhitetni, hogy a bátor sose fél, ha a hős puszta kézzel is megveri a felfegyverzett ellenséget, ha az ellenfél olyan ügyefogyofct, hogy játszi könnyedséggel lehet túljárni az eszén: nemcsak az ellenség silánysága, de a pizitív hős nagysága is csorbáit szenved. A jövő század regényei Tudományos-fantasztikus regényeink is, amelyek hovatovább kiszorítják az indián regényeket, több problémát vetnek fel. Nem lehet igaz, hogy „a jövő század regénye’’ világában a technika hallatlan fejlődése ellenére az ember nem fejlődik semmit Ugyanolyan emberi gyarlóságokkal, intrikákkal terhes az élete, mint addig. Verne jövőlátásában éppen az volt a vonzó s talán ézért népszerűek regényei a ma fiataljai között is, mert az ember diadalát mutatják a természet mostoihaságai ellenére is. A gyermekek irodalmi felesét kellene hatékonyan nevelniük azoknak a lapoknak, amelyeket számukra készítenek, éppen ezért szívesen és gyakran forgatják. Ott kellene sűrűbben reagálni, bírálatokat közölni az ifjúsági regényekről, útmutatással ellátni a gyermekeket: mit és hogyan olvassanak. Sokat emlegetjük, hogy hiányzik az ifjúsági irodalmat figyelemmel kísérő kritika. Elsősorban ezeknek a fórumoknak lenne kötelességük megteremteni. Csukly László Idegenforgalom Nógrádban Az utóbbi egy-két évben megszaporodtak Nógrád megyében a „Különjárat” feliratú, kirándulókat, társasutazókat szállító autóbuszok. Salgótarjánban nem múlik el nap, hogy új csoport ne érkezne. Gyakran láthatók Eresztvényiben és Somoskőft, Szécsényfben és Hollókőn, és szinte mindenütt a megye útjain. Mit lehetne még tenni, hogy a megyébe irányuló turistaforgalom szervezettebb, méreteiben még nagyobb legyen? Fiataloknak és felnőtteknek Ma már semmiképp nem elegendő a passzív vendégvárás, azaz csak szálláshelyekkel és vendéglátó létesítményekkel, valamint néhány látnivalóval rendelkezni. Csokorba kell tehát kötni látnivalóinkat, és úgy kínálni, pergő program keretében, szakszerű idegenvezetéssel. Ter- mészetesiein a különböző korosztályok és társadalmi rétegek igényei között különbségek vannak. A Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal tett már kezdeményezésit a programajánlatok összeállítására. Figyelembe véve, hogy az iskolai tanulók utaznak a leggyakrabban és legszervezettebben egy—háromnapos nógrádi túrákat ajánlanak a megye minden látnivalóját összegező programban. A legtöbb iskoláiban évekre előre elkészítik a tanulmányi kirándulások tervét, amelyek az esetek nagy többségében igényesek, színvonalasak. Az amúgy is erősen i génybe vett pedagógusok azonban nem mindig rendelkeznek megfelelő helyismerettel. Ennek a felismerése eredményezte, hogy az Idegenforgalmi Hivatal a megyei és járási művelődési szervek egyetértésével csaknem önköltségi áru ajánlatot tesz a tanulmányi kirándulások lebonyolítására. Megszervezik a megye üzemeinek meglátogatását, a megye két városának és középületeinek bemutatását, biztosítják a szakszerű idegenvezetést. A vonattal érkezők részére autóbuszt is biztosítanak. Ugyanilyen ajánlatok készültek a felnőttek részére is, amit kézhez kaptak a megye üzemei, és sok budapesti és alföldi üzem, termelőszövetkezet. A jelentkezések már ezekre is megkezdődtek. Nincs igazuk azoknak, akik Nógrád megyét idegenforgalmi szempontból rossz adottságúnak tartják. A legfőbb érv: nem rendelkezünk gyógyvízzel, melegivízű strandokkal. Ez igaz. Éppen ezért egész tevékenységünket, idegenforgalmi propagandánkat ebből a tényből kiindulva kell megtervezni. Nézzük csak végig a közismertebb, már meglevő „mutatnivalókat.” Megyeszékhelyünk építészeti megoldása olyan, hogy arra csábította az UNESCO építészeti szekcióját, hogy a városrekonstrukegyre több csoportja keresi fel Nógrádot. Belföldi vendégeken kívül szovjet, csehszlovák, német, francia csoportok érkeznek. Az eddigi egy-két vendégnap helyett szívesen töltenének itt többet is és az utazások szervezői több csoportot is irányítanának ide, ha megfelelő programot biztosítanánk nekik. A mi palóc vidékünknek van az egyik leggazdagabb népviselete. Mégis sajnos, még megmutatni sem tudjuk azt, pedig nagyon sokan főleg a nyugati turisták szívesen vásárolnának is belőle. Néhány nappal ezelőtt angol turisták jelentkeztek ilyen igénnyel. Önkénciókkal kapcsolatos vitáját telénül felvetődik a kérdés, Salgótarjánban rendezze. Itt miért nem készítenek valahol van az európai hírű Szénbá- eladásra népviseleti ruhákat? nyászati Múzeum, a gazdag Nem kell közgazdásznak lenanyagú Munkásmozgalmi Mú- ni' ahhoz, hogy belássuk, na- aeum és a megyei múzeumi gyón előnyösen „termelhet- hálózat. A város nagy múltú nőnk ki” a dollárt, vagy más gyárai, üzemei. Nagyszerű ki- keményvalutát. rándulási lehetőségek a várost körülvevő erdőkben. Néhány kilométere van a nagyszerű kilátást nyújtó Salgó-vár romja, a még ma is impozáns somoskői vár a csodálatos ba- zaltömléssel. Szécsény történelmi vonatkozásaival, műemlékeivel és a közeljövőben már valószínűleg gazdag múzeumával. Hollókő a várral, a palóc építészet és népviselet látványos emlékeivel. Balassagyarmat múltjával, üzemeivel, a Palóc Néhány évvel ezelőtt még rendszeresen megrendezték a „Hollókői napokat”, ahol a messze környék színpompás népviseletébe öltözött fiatalsága találkozott és adott színvonalas műsort. Az ország több pontján szerveztek már lovaglóiskolákat, tudomásom szerint sikerrel. Nem lenne-e érdemes nálunk is megpróbálni? Az újdonsült lovasok a lovaglótudomány elsajátítása után szép nógrádi vártúrán vehetMúzeummal, a közeli Horpács nőnek részt. Zakopanéban és Csesztve irodalmi vonatkozásaival, állandó kiállításával. Vagy Ipolytarnóc a feltárásra váró, világviszonylatban is romantikusan, jelentős őslénytani lelettel, merkedhettek a És piég mindig lenne mit sorolni. E szembe jut szegény anyám,' aki tojássütéskor nem mulasztotta el elmondani, hogy ki kell ám ujjal törölni a fehérjét, mert öt tojásnál egy hatodikat lehet nyerni ezzel a kis ügyeskedéssel. Ránkszólt, ha vastagon hámoztuk a krumplit, vagy ha a fog- krémes tubust nem a végén nyomtuk meg, hanem a derekánál. Azt hiszem, a takarékosság annyi fajtáját kevesen ismerték, mint ő, pedig csupa takarékos emberrel voltunk körülvéve, akik a kenyérnek is csak a kimondottan salakos héját hámozták le, mert a többi megehető. A hulladék meg jól jött a moslékba a malackának. Apám mondta a' nagy válság idején, hogy már csak annyit keres, amennyit be se lehet osztani. Hát anyám be tudta! Egész élete spórolás és beosztás volt. S utóbb már mennyit Zsörtölődött az emberek könnyelműsége miatt! Hogy csak úgy vaktában törik, nyitják a tojás héját, hogy fél krumplikat dobnak a szemétbe, hogy egész hizlaldát el lehet látni a hulladékból. S amikor látogatóban a kukákban matató guberálókat figyelte, megdöbbenve sopánkodott, hogy onnan női cipők, nagy darab húsok, kefék és egész dinnye került elő. Vagyont érő értékek voltak azok az ő szemében és prédáié életünk jelképe». „Azért van ez” — mondta —, „mert az itteniek nem a nyugdíjból élnek.” Azóta is állandóan foglalkoztat ez a kérdés. Vajon, csak túlságosan sokat javult az élet, vagy az emberek is prédábbak lettek. Illetve: prédálóbbak lettünk? Nehéz eldönteni. Szekulity Péter barátom a Hány nap a világ? című, nemrégiben megjelent könyvében ugyancsak feszegeti a kérdést és igyekszik a választ közéleti síkra terelni. Meghökkentő, amint rámutat, hogy ez a könnyelműség különösen megnyilvánul, amikor nem a sajátjukból bőkezűek az emberek. így ír egy helyütt: „Ez az ember — a vendéglátók feje — otthon fogához ver minden garast. Négytagú családja lecsókolVASÁRNAPI JEGYZET Prédálunk, vagy jól élünk? bászcn él, ő meg beül ugyan a vendéglőbe konyakozni, enni, inni, de csak a reprezentációs keret terhére. Saját zsebére soha.” Másutt pedig a következőket állapítja meg: „A könnyelmű, kiskorú gondolkodás a munkahelyen, a tanintézetekben, a családi közösségekben kezdődik, s onnét hat a társadalomra, majd vissza a családra. Meg tudom nevezni azt az általános iskolát, ahol évente tíz—tizenötezer forint kárt okoznak a gyermekek az épületben, a szemléltetőeszközökben, a berendezésekben, a felszerelésben. Számít? Nem számít. Ez megy otthon is. Túlköltekezés. Herdálás. Pocsékolás. Minden második, harmadik házban.” S hivatkozik a kocsmákban, vendéglőkben tapasztalható helyzetre, ahol — különösen a hiányos sörellátás idején — akkora a forgalom, hogy az utolsó üvegig abba sem hagyják az ivást a vendégek. Itt még azt is hozzátenném, hogy soha annyi félig pohár nem marad ott. Ez még nem is volna baj, de a hússal ugyanolyan prédák vagyunk. Egy ismerősöm mesélte, hogy vesznek ugyan marhahúst a leveshez, de soha meg nem eszik, senki sem szereti a családban. A finom főtt hús kiköltözik a kukákba, legfeljebb a szomszédék kutyájának adják, bár az is el van kapat- va, főleg a nyers húst kedveli, amit nem is vágóhídi hulladékból szereznek be, hanem a húsüzletben, hol olykor sort kell állni. Ezek szerint prédák lennénk? Ismét anyámra emlékezem, aki látván a „világ” nagyvonalú, tékozló életét, elhatározta, hogy ő is kirúg a hámból és vett egy héthuszas mogyorós csokoládét, és úgy majszolta,' feltű- nősködve, mint az elkapatott gyerek. No, gondoltam magamban, jól megkapta a tékozló társadalom. De hol van ez még a társadalom rátartiságától! Ismét a Hány nap a világ?-ból néhány gondolat: „A takarón túl nyújtózkodó rongyrázás, egy új népbetegség. A kisszerű, vidékies nagyzolás gyakran nagyobb protokollal, felhajtással fogadja Budapestről az osztály- vezetőt, mint magát a minisztert. A miniszter a túlzásokat visszautasítja, a »■kisebb« ember ritkán. A megyék, a városok egymással versenyeznek, hogy ki tud jobban reprezentálni.” Nem szólván arról, hogy milyen nagyvonalúak tudunk lenni külföldi vendégek fogadásakor. Életem legszebb statisztikai adata erre, amikor egy nyeszlett kis gyomorbajos német tiszteletére harmincán ettek-ittak az előkelő étteremben, nem is tudom már, hogy első- vagy másodosztályú áron. Igen. Egyrészt herdálunk, pocsékolunk, másrészt csak jól élünk. Családon belül nehéz a határt meghúzni, közpénzből mindjárt jobban szembetűnik minden, hiszen érvényesül a társadalom kontrollja. Legalább azok szólnak, akik kimaradnak az eszem-iszom, dí- nom-dánomból. J óllehet azonban, hogy életmódot, életformát a helyes már az óvodában kell eltanulni, s valóban a család és iskola együtt lehet tanító- mestere. Az olyan takarékosság se követésre méltó, hogy az autót úgy megnélkülözze a család,' mint már volt rá példa, hogy csont-bőrré fogynak a gyermekek, idegesekké, fáradtakká válnak a szülők az éhezéstől. De az sem iránymutató, hogy tömjük magunkat csokoládéval, cukorkával, változatos töltelékárukkal, s ne legyen a házban televízió, könyv, fürdőszoba. Valóban, tanulni kell a beosztást. Sokan vagyunk, akiknek azelőtt nem volt mit beosztaniuk. Lakos György Szemlélet és propaganda Két nagyon fontos dologra lenne szükség:'az idegenforgalmi szemléletre, és korszerű, célratörő • reklámpropagandára. A szemlélet nem kíván külön anyagi befektetést csak jobb „hozzáállást”. Szerte az országban egyre több helyen készítenek disznótoros vacsorákat, speciális vadvacsorákat stb., amelyekre mint fő attrakcióra különjáratok egész sora szállítja évről évre az embereket. Miért ne nyújthatnánk ilyen szolgáltatást mi is? Szép er- deinkben egy-egy vadászház közelében nyílt tűzön sülhet- ne-főhetne a finom vadpecse- •rrye a vállalkozóbb vendégek láttam, hogy a konflisok hosz- szú sora várta a vendégeket és viszonylag csekély díjért hintóból is- gyönyörű vidékkel. Lehetne még sorolni az ötleteket. Nem állítom, hogy ezek mind jók és megvalósíthatóak, de azt igen: ha az idegenforgalom növelésében érdekelt valamennyi fél „kirukkol” a maga ötleteivel — és ezekből csak néhányat valósítunk is meg — máris sokat tettünk az idegenforgalomért. És ha a jó gondolatok szívós, kitartó munka követi az eredmény nem maradhat el. Másik, nagyon fontos dolog a propaganda. Bár ehhez is szükséges, hogy az idegen - forgalomban érdekelt „minden fél” jelentős erőfeszítéseket tegyen a maga területén szolgáltatásainak fejlesztésére és azok propagálására. De az igazi nagy lehetőség a közös érdek felismerésén alapuló összefogásban rejlik. A megrészére, vagy egy hangulatos lövő anyagi és szellemi erőétteremben a kényelmesebbeknek. Sikere lehetne a birkapörköltnek és a báránypecsenyének is, ha rendszeresen és jó minőségben készítenék valahol. Személyes ismerőseim közül azonnal sorolni tudnék, aki hetenként legalább egyszer vendége lenne ennek az étteremnek. A pásztói tsz főkönyvelője említette, az épülő új víztározó mellett birteacsárdét szeretnének építeni, amit a tsz borával öblíthetne le a kedforrások koncentrálásával színvonalas, korszerű, átgondolt, céltudatos és hatékony reklámpropaganda-tevékenység alakítható ki. Ajándékok kellenének Az ide érkező vendégek természetesen ' szeretnének ajándékot, emléket, képeslapokat, prospektusokat hazavinni az útjukról. Az egész vés vendég. A romantikát világon szinte új iparágként kedvelők a hasznosi vár alatt ,az emlektargyak gyártá- levő pincében pohara zhat- & ™ ^egyeben viszont alignak. Vagy miért ne lehetne . található színvonalas tájpéldául Szirákon disznótoros ajandektargy. Lehetővacsorával, halászlével vagy zsiványpecsenyével vendégeket fogadni? A gazdaság pincéjében itt is hangulatos borkóstolóval lehet pontot tenni egy jó program végére. Mindezek megvalósítása csak a jelenlegi adottságok jobb kihasználásán múlik. Eresztvényben elkészült az Idegenforgalmi Hivatal új „C” kategóriájú szállója, amely kétágyas, kényelmes, hideg-meleg, folyó vizes szobáival, nagyszerű fekvésével, a téli idegenforgalomnak is bázisa lehetne. Már készültek tervek sípályára, sífelvonóra. Korcsolyapálya kialakítására is megvan a lehetőség. Innen már csak egy lépés eljutni a gondolathoz, tanítsuk szervezett formában síelni, korcsolyázni a vendégeket a téli üdülés ideje alatt. Közben természetesen megismerkedhetnek a megye látnivalóival is. Az Expressnek, Volánnak ség pedig van bővén. A budapesti és balaton-melletti ajándékboltok egyik kelendő áruja a népviseletbe öltöztetett baba. Készítésükre megyénk gazdag népviseleti hagyományai tág teret biztosítanak. Néhány héttel ezelőtt egyik kiállításon alkalmam volt megcsodálná az egyik járási művelődési központ fafaragó- és hímzőszakkörének csodálatos munkáit. A kiállított faragások, faintarziák (például a nógrádi várakról), a gazdag palóc hímzéssel készített könyvborítók, ingvállak, blúzok, a művészien festett tojások biztosan kelendőek lennének, ha gyártaná és árusítaná azokat valaki. Az ajándéktárgyak készítőinek is elismerést jelentene, ha munkája Moszkvában, Prágában vagy Párizsban díszítene egy- egy lakást, és kellemes emléket jelentene tulajdonosának. Várkonyi István NÓGRÁD -» 1973. június 10., vasárnap
