Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

Szülőknek — nevelésről Elégedett emberek Látogatás Zsunrpusztán Zsúriypuszta kicsiny telepü­lés a Szécsényt Pásztóval ösz- szekötő műút leiének tájékán, a Suha-patak és a „Neve­nincs” erecske egyesülésénél. A ZsUny-hegy oldalához ta­padnak a takaros, jómódról tanúskodó házak. — Dolgos emberek laknak ftt — mondja Gál Tibor taní­tó és klubkönyvtárvezető, aki 1970. óta él a pici községben. Az esték hasznosítása ZsUnypuszta lakóinak szá­ma: 180. A dolgozó lakosság közül csak minden ötödik nem rendelkezik tanult mesterség­gel, szakmával. A férfiak többségükben traktorosok, gépkocsivezetők, a nők, főleg a fiatalabbak, vendéglátóipari szakmunkások, cukrászok, fel­szolgálók, Naponta hazajár­nak. Az estét itthon töltik. Mit tud nyújtani nekik szóra­kozásban, művelődésben ez a kis település? Erre kerestünk választ utunk során. — Klubkönyvtárunk van, mozink, KISZ-helyiségünk, és csaknem minden háznál tele­vízió — sorolja szinte egy- szuszra Gál Tibor. — Így minden estét hasznossá tu­dunk tenni. A klubkönyvtár a hatvanas évek végén kapta besorolását. A működtetés feltételei akkor még jók voltak, az idők fo­lyamán azonban egyre rom­lottak. Objektív okok követ­keztében. A legfőbb ok az volt, hogy a helyi termelő- szövetkezet egyesült a holló­kői Petőfi Tsz-szel, amely ki­sebb anyagi támogatást tud biztosítani a zsűnypusztai mű­velődéshez. A tsz, amelytől bérelték, 1971. nyarán vissza­vette a könyvtárhelyiséget, mert az egyik fiatal agronó- musnak lakószobára volt szükség. A hatszázkötetes könyvtárat áttelepítették hát a klubszobába, amely még így is elég tágas helyiség, s olva­sótermi célokat is elláthat. Rokkant magnó r Á könyvtár heti egy alka­lommal, csütörtökön tart nyit­va. A beiratkozott olvasók száma 45, amely a lakosság lélekszámúhoz viszonyítva jó arány. A könyvtár szolgál­tatásait elsősorban a gyere­kek, a fiatalok veszik igény­be. Ök kölcsönzik általában a könyveket, maguknak és szü­leiknek. S ők azok is, akik a legtöbbet olvasnak. A kiseb­bek elsősorban kalandos, ifjú­sági, szépirodalmat. A tizen­évesek — mint például a 19 éves Takács Éva — korukra nagyon jellemző módon, a sze­relemről szóló könyveket ked­velik. Lexikonból, melyekből tárgyi ismereteiket gyarapít- hatnák, sajnos, kevés van. Kislexikonon, műszaki és me­zőgazdasági lexikonon kívül nincs más. Az állománynak ezt a ré­szét mindenképpen bővíteni kellene. Ennek azonban aka­dálya, hogy a klubkönyvtár­nak nincs önálló költségveté­se. A Nagylóci közös községi Tanács erre nem tud pénzt ad­ni, a termelőszövetkezet is csak a rádió, és villanyszám­lát fizeti. Így az elromlott te­levíziókészüléket és magneto­font sem tudják megjavíttat­ni. Pedig'az utóbbinak a szo­kásos havi táncdélutánokon nagy hasznát vennék a fiata­lok. Anyagi fedezet híján az ismeretterjesztő előadásokat is csak helyi előadókkal — a l tanító és az agronómus — tudják megoldani, elsősorban a téli hónapokban, amikor a mezőgazdasági munkák szüne­telnek. Ezek a rendezvények igen látogatottak. Az idén a legnagyobb sikert a háztáji sertéstenyésztésről tartott elő­adás jelentette. Magyarázata egyszerű: minden háznál tar­tanak sertést, s így érthetően ez a téma érdekli az embere­ket. Szeretik a mozit A Salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ nemrégiben olcsó művészeti műsorokat ajánlott a klub- könyvtárnak, de ezeket sem tudják lekötni. Két ingyenes műsort fogadtak: mindkettő útiélmény-beszámoló volt, ve­tített diaképekkel illusztrálva. Az elmondottak szerint a zsanypusztai közművelődés magasabb szintre emelését, a megfelelő pénzügyi támogatás hiánya akadályozza. Véle­ményem szerint a tanács és a termelőszövetkezet saját anya­gi lehetőségeinek újbóli át­gondolásával, közösen megta­lálná e probléma szükséges és megfelelő megoldását. A mintegy 80 személyt be­fogadó mozi igen látogatott. Minden hétfőn — a televíziós adás szünnapján — tartanak vetítéseket. Eljönnek még a szomszédos községekből is, mert a környéken ekkor ez az egyetlen szórakozási lehető­ség. — A tervezett nézőszámunk 30 személy, de egy-egy előadás­ra átlagban 45-en szoktak el­jönni — mondja Balázs Le­vente mozigépész, a közös tsz traktorosa. — Tapasztala­tom szerint általában a tör­ténelmi és háborús filmeket kedvelik az itteniek, az idő­sebbek pedig a Mágnás Miská­hoz hasonló régi magyar fil­meket ... De azért megnéznek mindent. Távol a zajoktól Ezt bizonyítja az a nagy szemű, szőke kislány is, aki — talán szeméremből — nem volt hajlandó elárulni a ne­vét, s ezt bizonyítják a Csépe lányok, akik édesapjukat az ellenforradalom idején veszí­tették el. A zsúnypusztaiak nem felejtették el Csépe Sán­dort, a hősi halált halt határ­őrt, nevét a helyi KlSZ-alap- szervezet vette fel, s őrzi. A fiatalok Zsunypusztán névadó­jukhoz méltón akarnak élni és dolgozni. Elégedett velük Mi- kula János bácsi is, aki a ter­melőszövetkezet alapító tagja volt. Most már nyugdíjas, de még mindig vállalt társadal­mi munkát: a Hazafias Nép­front helyi bizottságának el­nöke, a klubkönyvtár gondno­ka. Sok emberrel beszélgettem, idősekkel, fiatalokkal. Vala­mennyien jól érzik itt magu­kat, az erdő szélén, a csend­ben, távol a világ zajától. A kultúra — televízión, rádión, mozin, könyveken keresztül, s szerényebb közművelődési formákon keresztül — eljut ide is. Nagyobb rendezvények­re eljárnak Szécsénybe, Holló­kőre. Az itteni művelődési, szórakozási lehetőségekkel elégedettek. Bizonyára igazuk van. Sulyok László Hatvani Dániel: -------------------------------------------­E LŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKUL ________________________. ( Dokumen tumregény) (6. ) Kiss Ferencné, Király Ró­bert édesanyja fiatal lány korában a fővárosba került Páhiról, kitanulta az esz­tergályos szakmát, s alig múlt 18 éves, amikor férjhez ment Király Lajoshoz, 1953-ban. Szakmáját tekintve a férj mo­torszerelő volt, s jó érzéke is lett volna ehhez, de minden keresetét elitta, elkártyázta, estéit duhajkodással, randalí- rozással töltötte. A két gye­rek —1 Robi és Zoli — már megvolt, amikor Kecskemétre költöztek. Korábbi életmódjá­val itt sem hagyott fel a férj. Az asszony nem bírta tovább, 1957-ben benyújtotta a váló­keresetet. Ennek egyik fő in­dítéka az volt, nem szeretné, hogy „a gyermekekből ideg­roncsokat neveljen”. A bíró­ságtól külön kérte, hogy Ki­rály Lajos számára ne en­gedélyezze a gyermekek láto­gatását, akinek egyébként há­zasságon kívül született gyer­mekei is voltak, s hogy azok után ne kelljen gyerektartást fizetnie, inkább nem vállalt állást sehol. Róbertnek csak annyi em­léke van apjáról, hogy négy­éves korában — közvetlenül a válás előtt — odabújt anyjá­4 NÓGRÁD - 1973. Róbert és a hoz, és szipogva ezt kérdezte: „Ugye, nem fog bennünket az apu agyonütni?” Néhány nyugalmas év kö­vetkezett. Az elvált fiaíalasz- szony az izsáki „vasgyárba” járt dolgozni. Sikerült a szak­májában elhelyezkedni, autó­busz-alkatrészeket készített akkor az üzem. Itt ismerke­dett meg egy fiatal legényem­berrel, Kiss Ferenccel. A vonzalomból 1963-ban házas­ság lett, Kiss Ferenc — 27 éves volt akkor — odaköltö­zött hozzájuk. Akkor még ott élt velük Szőke János, Király­né, illetve most már Kissné édesapja. Az asszony második házas­ságát előbb az anyagi gondok ásták alá. Az üzemből az al­katrészgyártás Székesfehér­várra került, maradt az utcai szemetesládák és a lapátok készítése, primitív lemezmun­ka, amellyel a 7,50-es órabér­szintet lehetetlenség volt tar­tani. 1964. februárjában kettő­jük keresete összesen alig ér­te el a 600 forintot. Mindket­ten munkahelyet változtattak: Kiss Ferenc elment az erdé­szethez fűrészgépesnek, az asszonyt pedig felvették a postához kézbesítőnek, s a június 24,, vasárnap nevelőapja legsivárabb, legelhagyottabb — s egyúttal a községtől leg­távolabb eső — külterületet, Matyópusztat kapta. Éveken át 35—40 kilométert biciklizett naponta a dűlőutak feneket­len homokjában. Csak pár év­vel ezelőtt kapott szolgálati motort, egy Riga mopedet. Neveit fiaival, főleg Ró- berttel, Kiss Ferenc egyre in­kább ellentétbe került. „Évek alatt alakult ki olyan helyzet, amelyet nem lehet bírni ide­gekkel” — vallja később a bí­róságon a tanúként megidé­zett nevelőapa. Annyi tény, hogy Kiss Ferenc évek óta mértéktelenül hódol az ital szenvedélyének, 1969-ben ki­sebb sikkasztás miatt is ült néhány hónapot. Nyolc-, vagy kilencezer forint visszafizeté­si kötelezettség hárult a csa­ládra, s hogy ezt ki tudják nyögni, az akkor 14 éves Ró­bert szüret idején egy hóna­pon át Vállalt puttonyozást, s napi 120—150 forintot kere­sett. Ilyen előzmények után ja­vallottá Kiss Ferenc a felesé­gének: — Munkára kéne szok­tatni ezeket a kölyköket! — De hiszen még gyerekek! — mondotta az asszony. Kiss az asztalra csapott: — De az úr- istenit, amikor bálba mennek, már felnőttek, mi? SZÜNIDŐ A bizonyítvány átvételével, mely kellemes vagy kellemet­len perceket jelentett, elkez­dődött a nyári szünet, a va­káció. A diákok terveket, el­képzeléseket szőnek, ame­lyek „aranyfedezetét” a szü­lőktől várják. A szülők gyer­meki szeretetből, a bizonyít­vány súlyától függően elő is segítik ezeknek az elképzelé­seknek a megvalósítását. Bi­zony, sok esetben túlzottak az igények és a szülői felajánlá­sok, melyek megvalósítását a gyermekek elvárják, sőt, meg is kapják. Egyet tényként kell megál­lapítani: szünidő ide, szünidő oda, a gyermek nevelésében nincs vakáció. A nevelés fo­lyamatában nincs nyári sza­badság. Az folyamatos, dia­lektikus egységet alkot. Sőt, elmondhatjuk, hogy vannak nevelési területek, amelyek a tanítás szünetében. előtérbe kerülnek. Az iskolai kapuk zárva tartósa miatt nagyobb gond és felelősség terheli a szülőket. Ezt a gondot, fele­lősséget nem szűkítem le a gyermeki felügyeletre, tágab- ban értelmezem a személyisé­gi jegyek, az egyéniség for­málásában, alakításában. De kanyarodjunk vissza a már felvetett problémához: a túlzott igényekhez, a meggon­dolatlan felajánlásokhoz. Nem akarok most az érettségire beígért autóról beszélni, hi­szen nem tartozik a témához. De szólnom kell azokról az esetekről, melyek károsak és járványszerűen terjednek. Az egyik fiú azt mondta, hogy'ő azért nem megy az osztályá­val táborozni, mert a jó bizo­nyítványáért (közepes volt) motorkerékpárt kapott és a nyáron élvezni szeretné az életet Egy másik fiúgyermek csak azért nem megy építő­táborba, mert ő még életében nem végzett fizikai munkát. Feltételezhetően a nyáron él­vezni szeretné a szülők kö- rülrajongását. örvendetes az a tény, hogy- iskoláink egyre több gyerme­ket visznek táborozni. Nő az építőtáborokban résztvevők száma is. A közösségi nevelés, a munkára nevelés gyakorló­terei ezek. Jó lenne, ha a szülők, kü­lönösen a 13—18 éves gyer­meküket a nyári szünet egy részére fizika munkára adnák. Felmérhetetlen az ilyen mun­kának a nevelési hatása. Egy­részt a gyermek fizikailag erősödik, hozzászokik a mun­kához. Másrészt a kapott pénzével rendelkezzen ő, osz- sza azt ő el, hogy fel tudja mérni a pénz értékét, szokjon hozzá annak beosztásához, a takarékossághoz. A fizikai munka a tanulót pihenteti, hi­szen ellentétes tevékenységet folytat. A legjobb szellemi ki- kapcsolódás, pihenés, a fizi­kai értelemben vett fáradtság. Sok család a nyár egy ré­szét közös kirándulásra for­dítja. Ezeknek a kirándulá­soknak is legyen meg a gyermekre a nevelő hatása. Ismereteit bővíti, élmény- anyagát gazdagítja az előre, jól megszervezett kirándulás. Sok szülő — itt a nyár, hadd pihenjen elv alapon szabad­jára engedi gyermekét. Ne fe­ledjük: a gyermek az gyer­mek. A szabad idővel még nem tud bánni. Nekünk, fel­nőtteknek kell rávezetni őket a szabad idő helyes eltöltésére. Ügy alakítsuk ki gyermekünk nyári programját, hogy az is­kola által lekötött időn (ki­rándulás, táborozás stb.) kí­vül sokrétű, színes, tartalmas, nevelő hatású programja le­gyen. Bőven, a család össz­hangjával kapcsolatosan vá­laszthassunk a programban: kirándulás, nyaralás, munka, olvasás, túrázás, sportolás _stb. Nagyon sok édesanya és édesapa alig .Várja, hogy gyermeke megkapja a nyári szünetet, máris a nyaltóba varrja a különórákat, nyelv­ből, zenéből, sőt, hogy bizto­san induljon, még előkészítő­re is járatja. Ezek a túlbuzgó szülők elfásulttá, szellemileg fáradttá teszik gyermeküket. Ne feledjük, csak a fizikailag erős ember szellemi kapacitá­sát tudj uk növelni. A nyár ar­ra való, hogy fizikailag erő­södjön, az ellenállóképessé­ge fokozódjon a gyermeknek. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha sokat tartózkodik a napon, fizikailag megterhel­jük. Természetesen, ezzel nem azt állítom és vallom, hogy a szünidőre minden szellemi te­vékenységet mellőzzünk. Kü­lönösen az olvasásra ebben az időben is gondolni keik Színház- mozi-, tárlatlátoga­tás, felüdülést jelenthet. Végezetül ne feledjük: a gyermeknevelés nem egyéni, hanem közügy. Épp ezért, ha tiltott helyen látunk fürdőző- ket, vagy gyermekekből ösz- szeverődött galerivel találko­zunk erdőben, vagy más he­lyen, tartsuk emberi köteles­ségünknek a figyelmeztetést. Még egy; ha munkahelyün­kön gyermekek dolgoznak a szünidőben, akkor ne feled­jük, hogy nekik is van kriti­kai érzékük, felmérik a mun­kához való viszonyunkat, sőt, beszédstílusunkat is. Szenográdi Ferenc A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIA! Fekete Sán­dor: Petőfi Sándor életrajza. EUROPA: Beauvoir, Simon de: Minden ember halandó. Re­gény. Baudelaire, Charles ver­sei. Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban. Károlyi Mihályné: Együtt a szám­űzetésben. Emlékezések, nap­lójegyzetek, levelek. Leo­Anyjuk megengedte, hogy moziba menjenek. Kiss köz­ben hazaérkezett, italosán a fiúk részére meghagyott ételt a földre öntötte, lábánál fog­va, az asztalt fejre állította. Házimunkát a fiúk odahaza nem végeztek, s ez a nevelő­apát gyakran felbőszítette. Egyik vasárnap délelőtt el­ment hozzájuk Robi izsáki ba­rátja, Illés Pista, az ő jelenlé­tében küldözgette Kiss a pad­lásra Robit, hogy hozzon le egy zsák kukoricát, de a fiú nem ment. Egy másik alka­lommal ráparancsolt: — Hoz­zál be tűzifát! — Azért sem hozok! — így a fiú, s máris hátrált az ajtó felé. Az asz- szony éppen mosogatott, Kiss felkapott egy csorbult tányért, Róberthez vágta, s az edény egyik darabja mélyen felha­sította a fiú karját. Egy másik alkalommal Robi este 11 után ért haza. Moziban volt, a Bostoni fojtogató-t lát­ta — másodszor. Tízkor már véget ért az előadás, de haver­jaival még jó órán át együtt maradt, „kiértékelték a látot­takat”. A nevelőapa reggelig tartó patáliát csapott emiatt. De volt olyan eset is, hogy Róbert a péktől egy ledolgo­zott éjszakai, majd egy nap­pali műszak után tért csak haza, a környékbeliekkel ki­ült valamelyik ház előtti pád­ra, Kiss eközben észrevétle­nül a háta mögé lopódzott, s kétszer egymás után tarkón vágta a fiút. Róbert ennyit mondott: — Majd odahaza még beszélgetünk erről. Ké­sőbb bent a szobában hallotta, hogy édesanyja és Kiss vala­mi miatt veszekednek. Ezt már megszokta. Csak arra fi­gyelt fel, amikor Kiss ezt mondja: — ... akkor feküdj a fiad mellé! — Ezután mond­nov, Leonyid: Orosz erdő. Majakovszkij versei. Seghers, Anna: Átkelés. Szerelmes tör­ténet. Shelley versek Solohov, Mihail: Feltört ugar. Regény. Szimonov, Konstantyin: Az utolsó nyár. Regény. Tengeri szél. Szovjet írók új elbeszélé­sei. Antológia. KOSSUTH: Bé­kés István: Szegény ember ta valakinek a fiú, hogy meg­lásd, egyszer még kikészítem. Illés Pista édesapjának pedig ezt mondta: — Pista bácsi, én egyszer megfojtom azt az embert, amikor alszik. — Ugyan Robi, verd ki a fejed­ből, tán csak nem csinálsz ilyet? — Megcsinálom én, Pis­ta bácsi... — Volt olyan is, hogy Kiss az édesanyjánál levő postai pénzből akart el­venni. Mondta az asszony, hogy ezt nem lehet. Erre ököl­lel az arcába sújtott, majd esz­méletlenséget mímelve kife­küdt az udvarra. Robi ekkor ért haza, s miután megtudta, mi történt, ezt mondta: — Az ilyen embert ki kéne hegyez­ni, és beleverni a földbe! — Előfordult még, hogy Kiss ré­szegen akart felülni felesége szolgálati motorjára. Róbert ezt meg akarta akadályozni. Dulakodás támadt, végül is a nevelőapát a két fiú fogta le. Kissné 1971. márciusában a gyámhatósághoz fordult férje elleni panaszával. Az ügyből az lett, hogy Kiss kijelentette: ő ezek után nem törődik a fiúk nevelésével. Elhatározá­sának később is hangot adott, így: — Én nem keresek senki­nek a szájába. Amikor Róbert felvételire készült, előbb a postaforgalmira, majd a tiszthelyettesire, ezt mondo­gatta: — Hiába minden, belő­led úgysem lesz semmi! Szeptemberben Robi már hetekig nem aludt otthon. Kiss megfogta az ágyát és ki­tette az udvarra. Ha néha ha­zament a fiú, egy ágyban aludt öccsével, Zolival. .. . Vonat ja háromnegyed kettőkor gördül ki a nagyál­lomásról. ötven fiUérje ma­radt. nincs hová mennie. Hazafelé?... (Folytatjuk) gazdag városban. Kiss Artúr: Marxizmus és demokrácia. Ripp Géza: Politikai gazda­ságtan és ideológia. Szemjo- nov: Hogyan keletkezett az emberiség? KOZMOSZ: Bere- govoj, Georgij: Egy űrhajós feljegyzései. MAGVETQ: Böll, Heinrich: Csoportkép hölgy* gyei. Regény. Csoóri Sándor: Párbeszéd, sötétben. Versek. Kassák Lajos: Válogatott ver­sek. Képes Géza: Csigaház. Versek. Kodolányí János: Az égő csipkebokor Kolozsvári Grandpierre Emil: Az utolsó hullám. Visszaemlékezések. Lengyel József: Argonidész ha­jói. Elbeszélések. Marosán György: Az úton végig kell menni. Rákosy Gergely: Álta­lában hallgatunk. Novellák. Sándor Pál: A magyar filozó­fia története. Szabó Magda: A szemlélők Szobotka Tibor: Züzü vendégei. Váci Mihály: Százhúszat verő szív. Váloga­tott versek. MAGYAR HELI­KON: Budai Krónika. Chroni­ca Hungarorum. Csehov, An­ton Paviovics: A csinovnyik halála. Elbeszélések. Krúdy. Gyula: Szindbád. MÓRA: Er- dődy János: Így élt Guten­berg. Jankovich Ferenc: Tyu- kodi pajtás. Történelmi re­gény. Móra Ferenc: A hatron- gyosi kakasok. Várnai Zseni: Favágó Péter kincse Mese. SZÉPIRODALMI: Aprily La­jos: Megnőtt a csend. Csoko­nai Vitéz Mihály minden mun­kája Darvas József: A török­verő. Garai Gábor: Á szenve­dély évszakai. Illyés Gyula: Teremteni. Jókai Mór: Regé­nyek. Kaffka Margit: Színek és évek. Regény. Keresztúri Dezső: A szépség haszna. Ta­nulmányok Móricz Zsigmond: Elbeszélések. Ortutay Gyula: Fényes, tiszta árnyak. Takáts Gyula: Sós forrás. Versek. Zám Tibor: Bács-Kiskunból jövök. Zclk Zoltán: Sirály. TÁNCSICS: Veres Péter ko­szorúja. ZRÍNYI: A 2. és a 3. Ukrán Front felszabadító hadműveletei Délkelet- és Közép-Európában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom