Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

I

Üj tanácselnök, régi gondok

” — fez a körzeti orvos lakása. A leendő körzeti orvoséi Mert ide, Kétbodonyba nem akar jönni orvos.

Vasas István tanácselnök fiatal ember. A választások után került erre a posztra. Két hónapja még a romhányi kerámiagyár volt a munkahelye. Akkor került szóba az orvos, amikor a község gondjairól beszélgettünk.

— A romhányi körzeti orvos jár ki hozzánk, de el kell látnia Szente és Kisecset betegeit is.

Igen, egy orvos négy község között ingázik állandóan, mert más nem hajlandó ide jönni. Nem képeznek elég orvost egyetemeink? Aligha ez az ok. Kétbodony az isten háta mögött van? Kis falu, az igaz, és messze van. De itt is laknak emberek, akik, sajnos, néha meg is betegedhetnek. Talán az orvosi munka végzésének körülményeivel van baj?

— Lakás van. Még egy helyiséget kell majd építenünk, ahol a tanácsadást végezhetik. Az állandó rendelést azonban akár holnaptól megkezdhetné — az egyelőre se- holsincs orvos.

Hogy éppen Kétbodonyban panaszolják ezt, majdhogynem véletlen. Sajnos, ez a probléma általános, más kisközségben ugyanúgy hallhatunk róla. Volt eset, hogy a falu idős oryosa nyugdíjba ment. Fiatal orvos meg nem költözött „le”.

— Végül is tanácsi feladat orvost szerezni — mondja a tanácselnök. — De mit tehetek én? Sürgetjük. De van itt persze más probléma is. Az iskolakörzetesítés. összevont osztályok egy tanteremben. Egy pedagógus négy osztályban. Kínlódás a felső tagozatban, a gyerekek nem tudják

behozni a lemaradást. Komoly hátrány a továbbtanulásnál.

— A következő ötéves tervben körzetesítünk. Ide járnak majd a kisecsetiek is. Akkor úgy oktathatunk, ahogy minden általános iskolában kellene.

Kétbodony „iskolapéldája” a községekben országosan jellemző problémáknak. Vasas Istvánnak, az új tanácselnöknek nem lesz könnyű feladata.

Ma még üres az orvosi lakás, még összevont osztályban tanulnak a gyerekek. Ma még nincs jó ivóvíz,, s most még éppen csak tervezik a kultúrotthon bővítését Szentén. De talán hamarosan mutatkoznak az eredmények is. Az új tanácselnök, három község felelőse, mindenesetre téríteni szeretne valamit. Az előlegezett bizalomért.

O. J.

Vita

a menyasszony- váltságról Tanzániában

Meg kell-e őrizni mindenáron a

régi erkölcsöket és szokásokat? E kérdésről nemrégiben vita kezdő, dött Tanzániában. A lehető legélénkebben részt vettek benne a fiatalok, ami érthető is: sok fiatal boldogságának állja útját a „menyasszonyváltság**, amelyhez a fiatalemberek többségének nem volt elég pénze.

A vita a lapok hasábjain folyt,

amelyek elsősorban az „olvasók leveleiben” sorakoztatták fel az érveket és ellenérveket. „A menyasszonyváltság a szerelem szimbóluma” — Irta az egyik vitázó, mire a másik ezzel vágott vissza: „ a váltságnak semmi köze a szerelemhez.” „A menyasszonyváltság régi afrikai hagyomány” — kardoskodtak egyesek, míg mákok azt hozták fel ellenérvként: „A hagyományok ellen harcolni kell, ha az ember ellen Irányulnak."

Meg kell mondanunk, hogy a helyi törzsek között más és más módok alakultak ki a „menyasz- szony megváltására”. Van olyan hely, ahol a vőlegény házi álla. tokát terel jövendő apósának udvarába; másutt mezőgazdasági szerszámokkal — például gereb- lyékkel ajándékozza meg. As ország hegyes déli részén élő va- hehe és vaszang nemzetiségnél S tehén a menyasszony váltságdíja, de van olyan hely Is, ahol 89 tehenet, vagy nagy pénzösszeget kívánnak a vőlegénytől.

A Dar es Salaamban rendezett afrikai nőértefeezlet egyik doku. mentumában állást foglalt a menyasszonyváltság ellen, s megelégedéssel állapította meg, hogy a nő ma már sok esetben nem alkudozás tárgya, s nem annak adják, aki a legtöbbet kínálja érte.

Figyelemre méltó álláspont: a menyasszonyváltság helyett mindkét fiatal családja adjon anyagi támogatást az Ifjú házasoknak.

„A régi szokásokat meg kell őrizni, ha nem állják útját az dj viszonyok kialakulásának. A fejlődést gátló hagyományokat meg kell változtatni, hogy megfelelje, nek a ma! világnak” — Így foglalta össze az érdekes vita eredményeit az értekezlet egyik résztvevője, Leonard A. Mvakilufl Író, akivel kétségkívül egyetértünk.

Ott voltam a Parlamentben;

amikor bejelentették, hogy ár- leszállítások lesznek. Eszerint június 18-tól 10—15 százalékkal olcsóbb több hazai termelésű és szocialista országból származó tartós fogyasztási cikk: hűtőszekrények, órák, lemezjátszók és öt százalékkal a hazai gyártmányú hűtőgépek. Olcsóbb lesz továbbá néhány más termék is. Azt is bejelentették, hogy év közben még lesznek hasonló árleszállítások, mindez a lakosságnak 1973-ban 600—800 millió forint megtakarítást jelent.

Lopva körülpillantottam az ülésteremben, de meglepetésnek semmi jelét sem láttam, a képviselők feltehetőleg előre tudtak a dologról, gondoltam magamban. Ez rendben is van, hiszen a parlamenti ülésszakokat megelőzően bizottsági üléseken és más formában is tájékoztatják a honatyákat. De mégis aggodalmaskodtam, hogy nem okoz-e kiszámíthatatlan megrázkódtatást az árleszállítás az előre be nem avatott lakosságnak? Nem volna-e szerencsésebb, ha először csupán célozgatnánk arra, hogy. leszGombhoz a kabát

Fiatal kollektíva a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalaté, annak minden örömével és gondjával. Mostanában például gyakran hangzik el:

— Vele most éppen nem lehet beszélni, tanulmányi sza* badságon van.

A tervezők 37 fős KISZ- szervezete először akkor hallatta komolyan hangját, amikor a salgótarjáni, sebaj-tele- p: úttörő-váltótáborról volt szó. A fiatal tervezők társadalmi munkában elkészítették a tervek java részét, az éttermet, a faíházat, a zuhanyozót

— Szombaton kommunista műszakot rendezünk a tervek „komplettizálására” — mondja Kovács Klári, a KISZ- szervezet titkára.

— Most viszont klubűgyben Jöttem — kezdeményezem a témát

— Ja, a klub? Hát az úgy volt hogy abban az Időben, amikor én ide kerültem, a KISZ-szervezet dicsérő oklevelet és egy tévét kapott a KISZ kb-tóL Magnónk már korábbról volt gondoltuk, most hogy tévét is kaptunk, csináljunk egy klubot hozzá. Mint gombhoz a kabátot.

— A vállalat vezetője mit szólt hozzá?

— örült neki. Sőt, felajánlotta, hogy, ha a helyiséget egy térelválasztóval leválasztjuk, berendezi nekünk a klubot Le is adtuk a kívánság- listát a főkönyvelőnek, volt azon a hamutartótól kezdve a fotelokig minden. A játékokat majd KISZ-pénzből veszessük.

A térelválasztót egynapi munkával építésztervező, Tömöri Mária tervezte.

— Jó ez a KISZ-szervezet és véleményem szerint nagyon kell a klub is. Közülünk sokan járnak külföldre, eljutnák távoli országokba is, es rengeteg diafélvételt hoznak haza. A klubban jó kis diabemutatókat lethet majd rendezni. Csak az a baj, hogy lassan' haladunk előre, a tervet már mástfél-két hónapja leadtam.

Mária egyébként arról Is nevezetes, hogy a vállalat jelenlegi, új székházát is ő tervezte.

— Milyen érzés a saját tervezésű épületben dolgozni ?

— Jó is, meg nem is. Ha valami kis kivitelezői hiba akad, mondjuk rosszul zár az ablak, rögtön a fejemre olvassák — mondja nevetve.

Előtte lepedőnyi rajzok, a balassagyarmati Iparcikk Áruház tervein dolgozik. Sor került már a Somoskőújfalui új határátkelő átadására, az is Mária munkája.

— Gondolkoztatok már azon, hogy mi lesz a klub programja?

— Ezt Berczeli Béla tudná megmondani, ő a klubügyek főnöke — hárítja el a kérdést Klári. — Vele, sajnos, nem tudsz találkozni, ő is tanulmányi szabin van.

Bálám Istvánná már kilenc éve dolgozik a tervezőknél. Közgazdasági technikumot végzett, s most mégis rajzol.

— Otthon beszéltek rá a technikumra, hogy onnan majd könnyebben el tudok helyezkedni. Mégsem sikerült kedvem szerint. Aztán hallottam, hogy itt van hely, elvégeztem a műszaki rajzolói tanfolyamot, azóta is ezt csinálom.

Ügy döntött, hogy szerez még egy technikusi oklevelet, mégpedig az építőipari szakközépiskolában. Nem lesz könnyű, otthon két kislány várja: Anita másfél éves, Ildikó három.

— Szarvas Béla, az Igazgatónk is rábeszélt Azt mondta: Ilike, jól teszi, hogy fiatalon vág bele, ilyenkor még győzi az ember energiával. A férjem nem sokára végez a főiskolán, majd csak megoldjuk valahogy. A klubbal is úgy vagyok, hogy örülök neki, bár tudom, hogy jómagam nem fogom tudni kihasználni. Munka után futás a gyerekekért nemigen maradhatok itt beszélgetni, szórakozni.

Búcsúzó« előtt Klári még hozzá tesz néhány dolgot a szervezet bemutatásához:

— Augusztus 20-ra kirándulást tervezünk. Van két filmkiúbbérletünk is, mindig az kapja, aki a legjobban dolgozott Legutóbb Holes Miklós és Béres Zsuzsa. Miklós a váltótábori tervekért, Zsuzsa a május elsejei felvonulás dekorációjáért ősszel az irodán belül marxista kö zépdskolát indítunk, tíz fiatal már jelentkezett

Lefelé menet a lépcsőn már „műsoron kívül” jegyzi meg:

— Különben, nagyon szeretek itt dolgozni. Remek a kollektíva, összetartunk.

,j Hilft íiíUl í. — szendi —

Fejlődik Nógrádmegyer

' Ä közös községi tanács a szecsényi ÁFÉSZ-szel közösen 15 köbméteres fűtőolaj-tárolót hoz létre. Jövőre a 25-ös helyett 100 palackos gázcseretelepet létesítenek, így sikerül teljes egészében megoldani azoknak a gondját, akik a községekben a modem, szén- hidrogénes fűtésre, tüzelésre fémek át Nemcsak Nógrádmegyer, hanem Magyargéc és Kisgéc gondjai is megoldódnak.

Útépítésre is kötöttek szerződést 900 ezer forint értékbeli, a megyei tanács viaslá;

Bi útkarbantartó és költségvetési üzemével. A határidő szeptember 30 lenne, de még az anyagot sem szállították ki. öt utca portalanításáról van szó, mindegyik szerepelt a jelölő gyűléseken.

Hasonló — ha nem még rosszabb a helyzet a közvilágítás-bővítéssel. Negyvenhét darab dupla higanygőzlámpa felszereltetésére kötöttek szerződést a NÖMBER-rel. Június 30 lenne a határidő, s a munkához még hozzá sem fogtak.

•

Nagypapák és unokák, az egész család kinn van a málnásban. Patakon i* szőrit a munka, hisz’ gyorsan érik a finom gyümölcs, s aztán jön a piros ribizli, gyorsan kell majd azt is szedni. A termelőszövetkezet több száz holdon termelt az idén bogyós gyű" mölcsöket, s igen jő eredménnyel. A tagok is jól kerestek a szedésben. Némelyikük több ezer forintnyi értékű málnát „szüretelt” egy-egy nap — kulcsár —

Mesterségek dicsérete

A tetőfedő

BERTHA Gyulának természete a hűség Baglyasalján született í ott él ma is.

Csaknem huszonhét éve párttag, és harmincnégy éve dolgozik ugyanannál a vállalatnál, amely ma a NAÉV nevet viseli. Soha nem forr dúlt meg a fejében, hogy máshol is kereshetne munkát.

— Pedig gondok, bajok voltak itt is — mondja. — De én nem szeretek vándorolni. No, meg a vállalat gondoskodott is a változatosságról. Annyi helyre küldtek dolgozni, hogy nyugodtan benevezhetnék az „Ismerd meg hazádat” mozgalomba. Majdnem minden megyében jártam, Nógrádban meg biztosan nincs olyan község, ahol nem dolgoztam.

— Arról nevezetes, hogy még sosem ázott be a tető, amelyen 5 munkálkodott, pedig több százezer négyzetmétert bepalázott már.

— Kaptam is vagy ötször Kiváló Dolgozó kitüntetést, négy évvel ezelőtt pedig miniszteri kitüntetést — mondja büszkén, aztán bizalmasan megsúgja:

— Az egyetlen beázott tető, amiről tudok, a 6aját lakásomé. De hát, tudja, hogy van ez: a suszternak lyukas a cipője, a fodrász meg kócos, .. Ezt is meg akarja írni? Na jó, de tegye hozzá, hogy azóta már kijavítottam I

Kék szem vidáman csillog bronz-színűre sült arcában- A keze is barna, sőt a tenyere is.

— Hát lehet is — pillant tel az épülő garzonházra. — Ha a nap nem is süt, de a szél az mindig fúj a tetőn, az cserzi ki az ember bőrét Nekem nem kell strandra járnom, az orvos sem küldött még soha hegyi levegőre.

— Nincs téilszonya ?

— Nekem ugyan nincs — nevet magabiztosan. — Az persze biztos, hogy eléggé artistamunka ez, néha még a villámhárítón is kell mászkálnunk.

Vonakodva ugyan, de azért

elmeséli, hogy egyszer-kétszer le is esett a tetőről:

—i SAJNOS, az ember nem lehet eléggé elővigyázatos. De mindig szerencsém volt. Egyszer a tetőt beszakítva, beestem a padlástérbe, de még idejében sikerült megkapaszkodnom a tetőgerendában. Máskor meg fejjel lefelé estem a semmibe, de amilyen szerencseíi vagyok, egyenesen egy magtárba pottyan- tam, egy halom árpa közé.

Jó ízű nevetéssel kiséri előadását, de azért megjegyzi; „akkor persze nem nevettem”.

Munkatársai azt mondják, mindig jókedvű, még télen is, pedig ugyancsak barátságtalan az idő olyankor a magasban.

Az már igaz — bólint rá. — Kesztyűben, sajnos, nem lehet dolgozni.., De az ember segít magán, ahogy tudj Kinéz magának egy szimpatikus kéményt, azután la füst fölé tartja a kezét. Persze csak akkor — fűzi hozzá —, ha nem foglalt; a kémény; Mert egyszer csókafészket találtunk benne. Ujjnyi vastag fadarabokból állt, és úgy be volt ékelve a téglák közé, hogy nem lehetett kiszednünk, meg kellett gyújtani.

Elmondja, hogy valaha úgy hivták a tetőfedőt; „cserepes”. Ma már alig dolgoznak cseréppel, az új, lapos tetejű házakra szigetelőpapír kerül, arra pedig gyöngykavics.

— Lágyfedésnek mondják — magyarázza. — Három réteget kell leragasztani, azután jöhet a kavics. — Szomorkásán nézi a kockaházakat:

— ÉN JOBBAN szerettem a régi cseréptetőket... A tető olyan a házon, mint a fejen a kalap. Anélkül nincs felöltözve. .. Pedig az a legszebb a munkámban, hogy egyszerre formát ad az alaktalan kő- rengetegnek. Ezek az új lapos tetők praktikusak persze, de ha felnézek rájuk, nem látom a munkámat.

— Még szerencse — moso- lyodik el megint —, hogy a cseréptetős családi házak sem mentek ki a divatból.

..íiAilli Szöghy Katalin

Beszélik, hogy...

Csökkennek az árak

nek bizonyos árváltozások. Később hozzá lehetne tenni, hogy ezek a bizonyos árváltozások jellegüket tekintve nem felfelé irányulok. A továbbiakban néhány közgazdasági szakcikkben a sorok között elrejtve meg lehetne pendíteni, hogy a fogyasztói árszínvonal megfelelő alakulásához Időnként árcsökkentés válik szükségessé. És csak ezután kellene fokozatosan, kellő kímélettel beadni, hogy olcsóbb lesz a hűtőszekrény. A következő napokban aztán szép sorban nyilvánosságra lehetne hozni a lemezjátszók, magnók, órák, majd a borotvapengék olcsóbbodását is. Mert nem volt buta ember, aki kitapasztalta, hogy a váratlan öröm is megárthat

Sajnog, mire mindezt végiggondolhattam volna, már villámgyorsan, a legcsekélyebb tapintat nélkül nyilvánosságra Is hozták az árleszállításokat, az egészet együtt, mit sem törődve az esetleges kö- vetkezményekkeL Sőt az illetékesek egyenesen úgy intézkedtek, hogy az érintett cikkek ártábláin át kell húzni a régi árat és az újat jól láthatóan fel kell tüntetni. Ezenkívül az üzletekben, kirakatokban jól látható helyen, külön táblán is tájékoztatni kell a vásárlókat a cikkek régi és új fogyasztói áráróL Ez számomra azért is volt érthetetlen rendelkezés, mert az eddigi áremelések alkalmából soha nem követelték meg a kereskedelemtől a régi árak feltüntetését, pláne külön táblákon.

Nem csoda hát, hogy ez az előkészítés nélküli árleszállíÉs sokakat megzavart. Az ftrásboit előtt például azon méltatlankodott valaki, hogy minek venne olcsóbb karórát, amikor nemrég vásárolt egy drágább újat. Azt sem vettem észre, hogy a lemezjátszókéit tömegek törték volna magukat. A legcifrábbat mégis egv bisztróban hallottam, ahol az érdeklődők gyűrűjében az egyik törzsvendég szabadelö- adást tartott, hogy ő csak akkor húzna ebből hasznot, ha venne egy hűtőszekrényt, beleülne, közben az új magnó zenéje mellett az olcsóbb zsi- iettpengével megborotválkozna.

Hallottam egyéb badarságokat is, ezért mondom, hogy vigyázni kell ezekkel az ár- leszállításokkal. Ahhoz, hogy ne okozzanak hasonló megrázkódtatásokat, az eddiginél gyakrabban kellene sort keríteni rájuk. Egészen addig, amíg szépen megszokják az emberek, hogy az árakat csökkenteni is lehet tervszerűen...

Árkus József

NÓGRÁD — 1973. június 24., vasárnap 5

*

f