Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
ff A „Kossuth kiadványai A Kossuth Könyvkiadó szovjet szerzők tanulmánykötetét bocsátotta közre „A Szovjetunió a kommunizmus építésének útján" címmel. Az 1959-től, az SZKP XXI. kongresszusától 1970-ig terjedő időszakot felölelve, a könyv olyan kérdéscsoportokat ismertet, mint az ipar és a mezőgazdaság fejlődése, a dolgozók életkörülményeinek változása, a tudomány szerepének növekedése, a nemzetiségek helyzete, a Szovjetunió külpolitikája. A gazdag tény- és adatapparátust felvonultató munka jól megvilágítja a magyar olvasó előtt kevésbé ismert összefüggéseket. Sándor Pál tanulmányát — „A két frankfurti iskola” — szintén a Kossuth jelentette meg. A filozófia és a szociológia tudományának e sajátos intézménye fontos szerepet játszott a két világháború között, s tevékenységét olyan nevek jelzik, mint Horkheimer, Borkenau, Adorno, Marcuse. Sándor Pál kritikai elemzése lényegében az első hazai ösz- szefoglalás a múltbeli és a mostani frankfurti iskoláról. Második, bővített kiadásban jelent meg a Kossuth népszerű „Mit kell tudni” sorozatának a Szovjetunióról szóló kötete. A szerzők — Kis Csaba és Nemes János — a legfrissebb tudnivalókkal egészítették ki munkájukat, nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is. Végül Kertész Magda riportkönyvét — „A nő — három szereposztásban” — emeljük ki a Kossuth kiadványai közül. A hagyományos két szerep mellé — feleség, családanya — fölsorakozó harmadik, a dolgozó nő kétségkívül új konfliktusok seregét hozta magával, s ez módot ad arra, hogy a szerző kirajzolja — ahogy maga írja — „a mai nő helyzete térképének legkényesebb, legidőszerűbb pontjait.” Gyönyörű kiállításban, a tartalomhoz illő formában adta közre a Magyar Helikon finnugor rokonaink népköltészetének legszebb darabjait „Napfél és éjfél" címmel. Az eredeti szövegeket válogató és fordító, az okos, mindenre kiterjedő utószót író Képes Géza A fölfedezés erejével hatott a rádióban az a művelődéstörténeti sorozat, amely „A Biblia világa” címet kapta, s amely most — az MRT—Minerva gondozásában — hasonló címmel könyv alakban is megjelent. M. O. Jurij Leonov: IAz iri Egyszerre születtünk, de élete első pillanatától irigyelt engem. Húsz dekával súlyosabb voltam nála. Sértődöttségét rettenetes ordítással fejezte ki, mintha tolvajként jutottam volna ehhez a súlytöbblethez. A szülőótthoníbóil gyerekkocsiban távoztam, öt karon vitték. Szinte megmerevedett az ordítástól, amelyet azonban csak én értettem: — Oá, oá! Tégied kocsikáztat- nak, engiem pedig csak karon visznek! Nem bírtam sokáig hallgatni őt, inkább átadtam a helyem. Szerencsémre. neki pedig szerencsétlenségére, eleredt az eső, és jól megázott, mert a kocsinak nem volt teteje. Mikor nekem háromkerekű biciklit vettek, neki csak kétkerekűt, így gyötört siránkozásával: — Neked, megint egy teljes kerékkel több jutott! Nagyon untam a szövegét, és elcseréltem háromkerekű kerékpáromat az ő kétkerekűjére. És ismét szerencsém Lett. Igaz, több daganatot és dudort szereztem, de 'fizikailag jobban megerősödtem nár la. Eljött az ideje, és megkaptam első órámat, de megint csak nem hagyott békén: — Pobjeda! -- sóhajtott irigyen. — Neked van órád, pedig nekem lenne rá nagyobb szükségem. Jó szívem nem bírta őt hallgatni, odaadtam az órát. Nyertem vele: beköszöntött eletembe az az időszak, amikor a boldog perceket, órákat. nem tartják számon az emberek... Hamarosan megnősültem. — Elfoglaltad a helyem! Ráadíásul megelőztél engem — akadékoskodott isimét. Nem 'bírtam hallgatná sokáig panaszkod ását, és elváltam. Szerencsémre, mert volt feleségemből házisárkány lett és terrorizálta férjét. Múltak az évek. Megbetegedtem. De a kórházba is irigykedve jött be: — Isimét jól megy neked, — sóhajtott — még-a betegséged is külföldi import! Hál’ istennek hamarosan meghaltam. De nem hagyott nyugton még a temetésen sem. — Nem rossz! — kiáltotta. Ilyen gyönyörű koporsót még nem láttam életemben. Megsajnáltam és kikeltem a koporsóból. Átadtam neki a helyemet. Megnyugodott. Ügy tűnik örökre. Becsületszóra, én nem irigyekm őt! Fordította: S. Hadady Éva ARATÁS ELŐTT (Réti Zoltán tusrajza) „Legyenek álladalmi hivatalnokok” Az iskolák államosításáról, a dokumentumok tükrében Igazságért • kiáltott Vörösmarty, a reformkor nagy költője: igazságért kiáltott az első felelős magyar minisztérium vallás- és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József 1848-ban, de 1867—68-ban is a Szamere-kormány kultusz- minisztereként, aki azt vallotta, hogy „magam is helyesnek es kívánatosnak tartom a népiskolák közösségét” __ és „ részemről meg vagyok győződve, hogy kétségkívül el fog jönni az az idő, amikor.., a vallások szerinti elkülönö- zés nem leend szükséges, és kívánatosnak tartom, hogy ez az idő minél előbb bekövetkezzék.” A nép lépjen Igazságért kiáltott Kossuth, midőn 1848-ban leszögezte, hogy „Werbőczy nemzete helyébe faj-, nyelv, ég valláskülönbség nélkül a nép lépjen”, s az államnak legyen kötelessége „minden vallásfelekezeti színezet mellőzéésvel közös tanodákat állítani”. E követelések logikus következménye, hogy az 1848. évi XX. te. már élrendelte, hogy „az oktatás az állam feladata legyen.” A törvénycikk születését megelőző törvényjavaslat indoklásai között a már említetteken túl ki kell emelni a magyar tanítók 1848. július 20-án megtartott első egyetemes gyűlésének javaslatait is, melyek szintén az iskolák államosítását, és azt követelik, hogy „a népiskolai tanítók legyenek álladalmi hivatalnokok” .. és „a népiskolai tanítói hivatal különxtessék el minden egyházi alárendeltség alól is.” , Nem történelmi előzmény nélkül született meg tehát az 1948. évi XXXIII. te. és az ennek végrehajtásáról intézkedő 8000/1948. VKM számú rendelet. Létrejötte nemcsak jani képviselőtestület, mely az 1948. június 9-én tartott rendes közgyűlésén határozatilag kimondta, „Salgótarján megyei város osztatlan közössége nevében”, hogy „a leghatározottabban kéri a felekezeti iskolák azonnali államosítását, és, hogy tiltakozik az egyházi reakció bújtogatása ellen.” * Balassagyarmaton is Egyértelműen foglalt állást a felekezeti iskolák államosítása ügyében Balassagyarmat város képviselőtestülete is, midőn „határozatilag kimondja, hogy a demokrácia érdekében szükségét látja a felekezeti iskolák államosításának és kéri a törvényhatóságot, hogy ez irányban sürgősen terjesszen törvényjavaslatot az országgyűlés elé.” De ugyanúgy idézhetnénk a dokumentumokat a megye bármelyik járásából, községéből, melyek vagy a teljesen egyértelmű pozitív állásfoglalást tükrözik, vagy ha van is véleménykülönbség a népi szervek, Nemzeti Bizottságok és a képviselőtestület egyes tagjai között, a döntő többség az iskolák államosítása mellett foglalt állást, elítélve az egyháznak mindennemű olyan ténykedését, amely a lakosság és a városok, községek vezetői, az államosítást lefolytató bizottságok tagjai közötti ellentét kirobbantását segítette elő. Szigorú belügyminiszteri utasítás és ennek megfelelően megyei intézkedések (főispán, alispán, járási főjegyző stb.) biztosították, hogy illetéktelen személyek semmilyen vagyontárgyat el ne vihessenek a felekezeti iskolákból az államosítás megtörténte előtt. S a megyei szervek hangulat- és helyzetjelentései valóban élő jelzések voltak arra vonatkozóan, hol kell közbelépni, hol a felszabadult Magyarország tudott esetleg átmenetileg is az egyházi reakció előretörni. (Pl. Hont, Bércéi, Hugyag, He- rencsény stb.) megváltozott gazdasági, tár sadalmi, politikai követelményeiből, hanem a múlt haladó hagyományaiból is természetesen következett. Ezt a történelmi szükségszerűséget, ezt a fejlődésünkhöz elengedhetetlen további lépést érezte meg az a salgótarEélreértés ne essék, nem arról a ■ Szamócáról esik itt szó, akit a Csimm-bumm cirkuszból ismerünk, s aiknek immár képzeletünkben is karaktere van. Ámbár a szóban forgó szamóca karaktere sem mellékes, mert ez is kialakult, meghatározott, sőt megfogalmazott. Ugyanis a tetszetős és ízletes gyümölcsöt választottam elmélkedésem tárgyául, ami szem-szájnak ingere, zsebünknek ellensége, tekintve a salgótarjáni piac horribilis árait. (Egynémelyik magánkereskedő, vagy kistermelő nem átall 30—40 forintot elkérni és elfogadni kilójáért!) igaz ugyan, hogy az idei magas árat többé-kevésbé a gyengébb termés is indokolja, hiszen a kevés eső, később a kevés napsütés, azután, a hirtelen eső utáni rothadás mind a jó termést akadályozta. Kultúra ügyében érdeklődtünk a balassagyarmati járásban, az úgynevezett Ipoly-hurokban, s találtunk kiürült falukat, határban szorgoskodó kicsinyeket és nagyokat. Mindenki a szamócát szedte, illetve ahol ritkán termett, ott csak böngészte. Rossz volt látni a hatalmas táblákon, a gyér gyümölcstermést. Ámde Drégelypalánkan, egy hatalmas táblán, a sűrűn sorakozó, tömött sorok tövein lenyűgöző bőségben vöröslött és csábított a nagyszerű gyümölcs. S mint kiderült, a nagy sikert annak köszönhetik, hogy idejében öntöztek. (Igaz ugyan, hogy az alkalmazott Gorella is hálás fajta!) S ha kulturális anyagra szűkebben bukkantunk is, egy tanulságot máris hoztunk magunkkal, s ez egyúttal bizonyíték is: száraz, aszályos időben csodát tehet az öntözés. Jogos tehát a szakemberek ösztönző, buzdító tanácsa — sajtóban, rádióban, televízióban egyaránt —, hogy a jelen napjaiban is, ahol csak lehet, mesterséges öntözéssel küzdjünk az időjárás viszontagságai ellen. Lám, milyen nagy értéket terem az öntözés jótéteményeként az Ipoly-hurok egyébként értéktelennek mondott homokján is! (Elvégre nagy VAS ÍR XAPI JEerZET Palánktól Kamcsatkáig dolog az, hogy ilyen rossz évben primőr áron nagy mennyiséget lehet piacra vinni!) Az idén sem marad el az export, amelybe ezúttal bekapcsolódott a szovjet partner is. Alacsony, szőke ember a szovjet megbízott. Állunk vele egy honid tábla partján, fájlaljuk, hogy itt gyengébb a termés és egyvagonnyi rakományt is nehezen tudnak napjában leszedni. Természetesen, inkább arcjátékkal közöltük gondolatainkat, minthogy ő nem tud magyarul, én meg oroszul. Azért gyér tudásommal is megkíséreltem faggatni, hogy hová utazik innen a földieper, arra gondolván, hogy messzi van a Szovjetunió, a szamóca meg kényes gyümölcs. Nem szereti a vonaton való zötykölődést, alaposan le kell jegelni. Meghökkentem azonban, amikor azt válaszolta, hogy a balassagyarmati járásból az eper egyenesen Kamcsatkába megy. Kétszer is megkérdeztem, mintha rosz- szui hallanék, vagy a fülem csengene. De csakugyan Kamcsatkát mondott. És mennyi idő alatt ér oda ez a napérlel- te gyümölcs? Megnyugtatott, hogy repülőgép viszi a szállítmányt egyenesen a színhelyre, mégpedig két nap, két éjjel és csak a harmadik napon rakják ki. (Lám, a technika milyen közel hozza egymáshoz a földrajzilag távol- eső pontokat is!) S jártuk tovább a határt, eredeti kérdéseinkből sokat föladva, hiszen kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy a szamócaszüret szorgos napjaiban kicsit háttérbe szorul a művelődés, minden időt, energiát- (ünnepnapot is), a gazdasági mimikára fordítanak, még a tv-nézés is háttérbe szorul. Kivételek a családok tanuló tagjai, akik ezúttal már kevesebbet segíthetnek, mert a vizsgák egybeesnek ezzel a rendkívüli nagy idénnyeL Nekik el kell menniük a vizsgabizottság elé, hogy bizonyságot tegyenek egyeszten- dős szorgalmukról, tanulásuk eredményességéről. Magányos asszonnyal beszélgetek aki egymaga küszködik tíz sor dúsan termett, öntözött szamócával, 5 az egyedüli, akinek nincs segítsége. Mondja, hogy az első nap, amikor magányosan szedi a szamócát, s a nagy termésnek az is előnye, hogy haladósabb a munka. S még mielőtt faggatózásomra választ adna, egy vajszínű személy- gépkocsi áll meg a föld szélén, a széles, nemzetközi úton. A volán mellől fehér nadrágban, szűk pulóverben fürge leány lép elő. Édesanyjaként köszönti a magas töltésről a magányos asszonyt. Az asszony fölveti a fejét: „Nagyon aggódtam érted.” Nincs semmi baj — nyugtatta meg a lány —, két ötöst és egy közepest sikerült be- gyűjtenem. S máris sietett, hogy átöltözzön és a jó jegyek után részt kérjen a szamóca begyűjtéséből is. Eelkeresem a párttitkárt. Faggatom a művelődési elképzelések felől. (Mellettünk húz el gépkocsiján a vakáció első napjait élvező iskolaigazgatónő!) Mondja a párttitkár, hogy igaz ugyan a nagy hajrá, a nagy igyekezet a földeken, azért a kultúráról sem feledkeznek meg. Másfél hónapja egyesült a három szamócatermelő község (Palánk, Bont, Ipolyvece) közigazgatása és ez kitágította a lehetőségeket. Készül már a három községre szóló művelődési terv, amiről a művelődési ház szorgos igazgatóasszonya részletes felvilágosítást tud adni. Persze, csak később. Mert ezeket a viszonylag szabad napokat használta föl az igazgatónő is, hogy „átugorjon” ügyintézni a szomszédos „Cseszkóba”. , Lakos György Széles körű társadalmi ősz- szefogás, s mindenekelőtt az MKP felvilágosító munkája, a sajtó cikkei segítették az államosítást végrehajtó bizottságokat munkájukban, s abban, hogy a papságnak a „lelki terror” módszerével kifejtett agitációs tevékenysége nem hozta meg a várt eredményt. (A szülők „meggyőzése” az állandósítás „káros” voltáról.) Az általános iskola nyolc osztályának elvégzéséről, a tanulás fontosságáról nagyon sok szülőt kellett meggyőzni, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a megyében az 1948/49-es tanév elején beiskolázott tanulók 5,1 százaléka morzsolódott le év Közben — (különösen a lányok). A libalegeltetést is Az országos lemorzsolódási átlag* 5,4 százalék volt. Főként falun volt nagy a lemorzsolódás, mivel a „tanulásnál fontosabb és hasznosabb munkának tartják még a libaiegeltetést is” — olvashatjuk Papócsi Ferenc érsekvadkerti tanító leveléből a Köznevelés 1948 szeptember 1-i számában. Másrészt igen erős veit az előítélet a tanulást illetően, szintén különösen falun. A városokban kisebb volt az év közj lemorzsolódási arányszám. Súlyosbította a helyzetet 1948 nyarán — és az 1948/49- es tanév beindulása előtt — az a tény, hogy az elhanyagolt, piszkos állapotban levő — zömében volt felekezeti — Iskolákban lehetetlen lett volna a tanítás megkezdése. Ezen az állapotban segítettek az MDP Országos Központjának felhívására minden megyében létrejött „Dolgozók az iskoláért” címet viselő társadalmi bizottságok, melyek a megyék legkisebb községében, településében is megszervezték a helyi társadalmi bizottságokat Ezek irányították az üzemek, munkások, parasztok, politikai pártok, társadalmi szervezetek, falujárók stb. segítőkész tevékenységét! A megyében mintegy 221 iskolában végeztek komoly társadalmi munkát az iskolák külső és belső helyreállítása terén a falujárók és a „Dolgozók az iskoláért” mozgalomban résztvevő munkások. Bekapcsolódott a munkába a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Nők Demokratikus Szervezete, a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezete (téglajegyek árusítása, tankönyvek, füzetek begyűjtése, szétosztása stb.), sőt javasolja a „Dolgozók az iskoláért” mozgalom 1948. augusztus 18-án Salgótarjánban megtartott megyei ülésén a Magyar Vöröskereszt társelnöke, hogy a mozijegyek mellé 20 filléres, a strandjegyek mellé 50 filléres társadalmi hozzájárulást szedjenek egységesen, s a város üzemeinek kultúr- gárdái tartsanak minél több előadást, melynek teljes bevételét az iskolák tatarozására fordítják. E széles körű, a társadalom minden rétegét felölelő mozgalomnak nagy része volt. abban, hogy 1948 őszén mindenütt rendbe hozott, kimeszelt, a legszükségesebb szemléltetőeszközökkel felszerelt iskolákban indulhatott meg a tanítás. Nagy tanerőhiány Hasonlóképpen nagy gondot jelentett 1948 őszen — a tanítás kezdetekor — a nagymértékű tanerőhiány. Az iskolák államosításának végrehajtásáról intézkedő VKM-rendelet megjelenése után az MDP helyi szervei és a tanügyi hatóságok mindenütt felmérték, kik azok a nevelők, akik az államosított Iskolákban nem akarnak tanítani. A jelenlegi Nógrád megye területén, Balassagyarmaton mindössze nyolc, Szé- csényben három személy nem kérte átminősítését (tehát mondott le állásáról), ennek ellenére a megye 36 iskolájában jutott több mint, 60 tanuló egy nevelőre. (Pl. Barnán 190, Varsányban 133, Luc- f alván 123, Hollókőn 123. Szandán 113, Rimócon 100 tanuló.) A közölt adatok a Nógrád megyei Levéltár Nógrád— Hont megyei Tanfelügyelősége irataiban találhatók. A tanerőhiány mellett a tanterem- hiány is hozzájárult e helyze; kialakulásához, de az előbbi volt a nagyobb gond. Volt tehát — az egységes társadalmi összefogás ellenére is — nehézség, probléma bőven, amelynek megoldása az 1948/49-es tanévre várt. Tanügyi hatóságaink a:: MDP útmutatása alapján és segítségével ezeket is megoldották. Leblanc Zsoltné A f o r í z m a A zsűri 10—15 átlagos tudatlansággal rendelkező emberből álló csoport. (Herbert Spencer) Ha két ember haraggal válik meg egymástól, ez annyit jelent, hogy egymáshoz. igen közel álltak (Paul Valéry) Nem az a nehéz, hogy abbahagyjuk az ivást, hanem az, hogy meggyőzzük barátainkat: már nem iszunk (Art Buchwald) NÓGRÁD — 1973, június 17., vasárnap
