Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Folytatódnak a tárgy árt ások a& MSZMP KB és a LEMP KB küldöttségei közt Varsóban. A magyar küldöttséget (jobb oldalt) Ac«él György, a PB tagja, a KB titkára, a lengyel delegációt Jan Szycllak, a LEMP PB tagja, a KB titkára (bal oldalt) vezeti. A tárgyalá­sok során aláírták az MSZMP és a LEMP Központi Bizottsága ideológiai együttműködési szerződését. A megállapodást az MSZMP részéről Aczél György, a PB tagja, a KB tit­kára, a LEMP részéről pedig Jan Szydlak, a PB tagja, a KB titkára írta alá Kbsel-keleti helyzetkép Egyiptom mozgósítja minden erőforrását Dajan fegyverkezésre buzdít Htfrika: CSli-üS - IBISBE? Azok a határozatok; amelyeket Addisz-Abetoában hoz­tak az Afrikai Egység Szervezet fennállásának 10. évfordu­lója alkalmából tartott ünnepi ülésszakon és az államfők csúcstalálkozóján, egyszerre mutatják meg, milyen hatékony lehet a független afrikai országok összefogása, közös fellé­pése, s hogy ennek az együttműködésnek még megvannak a korlátái is. Az első tíz év mérlege pozitív. Az afrikai nemzeti öntudat megerősödött a fekete földrészen, tovább nőtt a független afrikai országok száma és nemzetközi sú­lya, teret nyert az antiimperialista irányzat, erősödött a gyarmatosításellenes nemzeti felszabadító mozgalom. A gyarmatosítók terhes örökségéhez tartozik viszont jó néhány afrikai konfliktus is: a viszályok magvát még a kolonialis- ták vetették el, s ennek a konkolyhintő politikának-számos következményével még mindig számolniuk kell a kontinens népeinek.. Az Afrikai Egység Szervezet nem léphette át saját ár­nyékát, nem oldhatott meg minden problémát egycsapás- ra. Ahol létrejöhetett az egyetértés, ott világos programmal felérő határozatok születtek. Ilyenek voltak például azok, amelyek az antiimperialista küzdelem folytatásának és a gyarmati rendszer utolsó afrikai bástyáinak felszámolására irányuló harc elveit hirdették meg. Az államfők nemcsak a dél-afrikai, rhodesiai és portugál gyarmatosítókat ítélték el, hanem az atlanti tömbnek azokat az országait is, ame­lyek pénzügyi, gazdasági és katonai segítséget nyújtanak az említett kolonialista és fajüldöző rendszerek fenntartásához. Az afrikai csúcs nem lebecsülhető eredménye az a határo­zat is, amely felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy nyújtson nagyobb erkölcsi és anyagi támogatást az afrikai felszabadító mozgalmaiknak. Egyetértés jött létre a csúcstalálkozón az arab orszá­gok igazságos ügyének támogatására is. Az utóbbi időiben kibontakozott Izrael afrikai elszigetelődésének folyamata. Legutóbb hat olyan afrikai ország szakított Tel Aviwal, amely korábban támogatta Izraelt Az izraeli agresszió vé­delmében már senki sem emelt szót, s így az afrikai ál­lamfők igen erélyes formában szólíthatták fel a földrész országait hogy politikai és gazdasági eszközökkel, kollektív és nemzeti állásfoglalással harcoljanak Izrael ellen, ameny- nyiben továbbra sem tesz eleget a Biztonsági Tanács ha­tározatának, nem szünteti be agresszióját és nem vonul ki a megszállt arab területekről. Az afrikai csúcsértekezlet el­ítélte azokat az államokat is, amelyek fegyvert szállítanak Izraelnek, s ezzel lehetővé teszik, számára agressziójának folytatását Voltak a napirenden olyan problémák is, amelyekben még nem tudtak megoldást találni. Vagy elindultak egy méltányos megoldás keresésére, vagy az időt hívták segít­ségül: elhalasztották a döntést abban a reményben, hogy egy későbbi találkozón dűlőre juthatnak. Az előbbire pél­da: Etiópia és Szomália területi vitájának megoldásé érde­kében közvetítő tevékenységibe kezdtek. Az AESZ nyolc or­szág képviselőiből álló jószolgálati bizottságot nevezett ki azzal a feladattal, hogy segítse elő a kérdés rendezését. A halasztásra példa: abban a kérdésben, helyezzék-e át az egységszervezet székhelyét Addisz-Abebából valamely más afrikai fővárosba, mint ahogyan ezt Líbia javasolta, most nem döntöttek: az államfők következő, 1974. júniusában esedékes csúcstalálkozója elé utalták a problémát. A politikai kérdésekkel párhuzamosan gazdasági prob­lémáikkal is foglalkoztak az afrikai államfők. Ezzel össze­függő határozataik lényege az a felismerés, hogy az afrikai országok népeinek életszínvonalát csakis úgy lehet felemel­ni, ha megvalósítják és megszilárdítják gazdasági önállósá­gúkat. Az államfők nyilatkozata előírja a földrész termé­szeti kincseinek felmérését, állást foglal amellett, hogy a kontinens természeti kincseit Afrikában dolgozzák fel. Ez feltételezi a mezőgazdaság modernizálását, a határozott iparosítást, a korszerű út- és vasúthálózat megteremtését, a pánafrikai hírközlési rendszer létrehozását. Nem kevés­bé fontos a jelenlegi afrikai kereskedelmi korlátok lebon­tását célzó állásfoglalás. Afrika tehát az AESZ második évtizedében napirendre tűzi a gazdasági önállóság megteremtését. A dolgok termé­szete szerint ez sem lehet más, mint gyarmatosításellenes, antiimperialista harci feladat. Afrika népeinek barátai — ahogyan azt a szovjet vezetőknek a jubileumi közgyűlés­hez intézett távirata is hangsúlyozta — azt kívánják, hogy a kontinens valamennyi népe saját érdekeinek, a béke és a nemzetközi együttműködés szellemének megfelelően épít­hesse saját életét, hogy teljesen birtokába vehesse hab­jának természeti kincseit, előrehaladhasson a társadalmi- gazdasági átalakulások útján. í RudnyänsEky István Japán urániumot vásárol a Szovjetuniótól Éliás Béla. az MTI tudósi- m támaszkodik fokozódó tója jelenti: urániumszükségletének kie­A hét végén japán küldött- légítésében. Ezt a véleményt ség utazik a Szovjetunióba, támasztják alá azok a japán hogy tárgyalásokat folytasson becslések, amelyek szerint a szovjet dúsított uránium ja- nyolcvanas években, amikor pán importjának lehetőségé- általánossá válik az atoiperő* ről. Eddig Japán csaknem művek alkalmazása, világ- száz százalékban az Egyesült szerte dúsított urániumhí- Államokból szerezte be az ánnyal kell számolni. Érthe* atomerőműveinek üzemeltető- tő tehát, hogy Japán új séhez szükséges dúsított urá- nyersanyagforrások után néz niumot. Japán gazdasági kö- békés célokat szolgáló atom- rökben azonban az utóbbi erőműveinek dúsított uráni- időben az a vélemény került umma] való ellátása érdeké­előtérbe, hogy Japán akkor beíi — mutatnak rá japán jár el helyesen, ha nem ki- politikai és gazdasági körök- zárólag az Egyesült Államok- ben. (MTI) Titkos napiparancs Anvar Szadatnak, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és miniszterelnöké­nek elnökletével ülést tartott az egyiptomi kormány. A ta­nácskozáson megvitattak szá­mos 'belpolitikai és nemzetközi problémát. Anvar Szadat az ülésen el­hangzott beszédében rámuta­tott: a közel-keleti probléma biztonsági tanácsi megvitátá- sa azt célozza, hogy megismer­tessék a világ -közvéleményét a közel-keleti helyzet és az iz­raeli agresszió valódi tényei- vel, hogy a világ tudatára éb­redjen, kik akadályozzák a probléma igazságos megoldá­sát. Az EAK elnöke kijelentette? az izraeli agresszorral való „totális konfrontáció’* megkö­veteli Egyiptom minden erő­forrásának mozgósítását, és az államapparátus átszervezését. Hangsúlyozta, hogy Egyip­tomnak erősítenie kell kap­csolatait az afrikai országok­kal. Husszein El Safei, az EAK alelnöke beszámolt a kormány előtt az Afrikai Egység Szerve­zet állam- és kormányfői ér­tekezletének eredményeiről. ★ ^ Yakubu Gowon nigériai ál­lamfő hazatérve Addis Abe- bából az Afrikai Egység Szer­vezet állam- és kormányfőinek értekezletéről, kijelentette: amennyiben Izrael továbbra is figyelmen kívül hagyja az Af­rikai Egység Szervezetnek a közel-keleti konfliktus rende­zésére irányuló követeléseit és erőfeszítéseit, Nigéria ingado­zás nélkül megszakítja diplo­máciai kapcsolatait Tel Aviv- vaL ★ Izraelben tovább gyűrűznek a Kuvaitnak és Szaúd-Arábiá- nak szánt amerikai fegyver­szállítmányok okozta nyugta­lanság hullámai. A külügymi­nisztérium szóvivőjének szűk­szavú nyilatkozata csupán annyit áru' el, hogy ebben a kérdésben „puhatolódzó kap­csolatfelvétel történt Washing­ton és Jeruzsálem között”. Abba Eban külügyminiszter a jelenleg .folyamatban levő nemzetközi gazdasági konfe­rencia résztvevői előtt mon­dott beszédében már sokkal kevésbé köntörfalazott: kije­lentette, hogy az amerikai fegyverszállítmányok „felbo­rulással fenyegetik a térség hatalmi egyensúlyát” és Izra­elt elsősorban a Vörös-tenger felé vezető kijárat sorsa nyug­talanítja. „Izrael bármi áron meg fogja védeni ezt a kijára­tot” — mondotta a külügymi­niszter. Dajan hadügyminiszter — bár az amerikai fegyverüzlet­ről nem tett említést — kije­lentette, hogy a közel-keleti válság „új szakaszba érkezett, és senki sem tudhatja ez a szakasz meddig fog tartani, il­letve hová vezet”. Dajan, aki az izraeli „héják” egyik közis­mert vezetője, további fegy­verkezésre buzdította Izra­elt. Pvdgornij Bulgáriába látogat A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsa és kormánya meghívására ez év június közepén Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hivata­los. baráti látogatást tesz a Bolgár Népköztársaságban. *■ (MTI) Nixon és Pompidou megbeszélései (Folytatás az I. oldalról) Az amerikai—francia csúcs- találkozó első ülése a terve­zett két óra helyett majdnem három órán át tartott. Napi­rendjén a NATOn belüli kap­csolatok kérdése szerepelt. Richard Nixon amerikai el­nök és Georges Pompidou francia köztársasági elnök négyszemközti eszmecseréjén egy ideig jelen volt Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adója. Pompidou mellett csu­pán tolmácsa foglalt helyett A két elnök gazdasági és pénzügyi tanácskozását csü­törtök délelőtt Valegry Giscard d’Estaing' francia gazdaság- és pénzügyminiszter és George Shultz amerikai pénzügymi­niszter készítette elő. A nyu­gati valutarendszer stabilitá­sának helyreállításával össze­függő kérdésekről tanácskoz­tak. A két külügyminiszter, William Rogers és Michel Jobert pedig áttekintette a közel-keleti és az indokínai helyzetet. Francia körökben ügy vé­lik, hogy a két elnök dél­előtti eszmecseréje biztató légkörben zajlott le. Megjegy­zik azonban, hogy a kényes kérdések még nem kerültek szóba és nem vetődött fel a NATO céljainak átértékelésé­vel kapcsolatos probléma sem. A két szóvivő. Ronald Zieg­ler. a Fehér Ház sajtófőnöke es Denis Baudouin. a hivata­los francia szóvivő ..igen hasznosnak és konstruktív­nak” nevezte Nixon és Pom­pidou délelőtti eszmecseréjét. Elmondották, hogy a francia elnök „rendkívül fontosnak” tartja az amerikai csapatok nyugat-európai jelenlétét és figyelmeztetett „az egyoldalú csapatcsökkentés veszélyére”. (MTI) jellegű létesítmények és be­rendezések zöme aligha hasz­nálható fel közvetlenül a dél­vietnami gazdaság számára. Túlságosan sokba kerülne, ha ezeket ipari működtetésre akarnák átalakítani. Sok eset­ben azonban épp azt a ked­vező lehetőséget biztosíthatná az újjáépítés önálló megkez­déséhez. amelynek megterem­tése Északon hatalmas erőfe­szítéseket igényel. Saigon azonban a háborús károk helyreállításában to­vábbra is Washington bőkezű támogatására számít. Az Egyesült Államokban viszont nem bíznak Thieu rendszeré­ben. Az amerikai segélyprog­ramok jelentékeny része ed­dig is „felszívódott” a kato­natiszti-hivatalnoki réteg több csatornás, korrupt háló­zatában. A kereskedelem Sai­gonban áruhalmozást és spe­kulációt jeleni. Egy magas rangú, mágat megnevezni nem akaró amerikai tisztvi­selő a Pentagonhoz' közelál­ló U.S. News and World Re­port című lapnak kijelentet­te: „Semmilyen összegű pénz­zel nem lehet megvásárolni Dél-Vietnam számára a jólé­tet. amíg nincs Saigonban egy egészséges kormány és nincs viszonylagos béke a vi­déken”. Márpedig ahhoz, hogy Sai­gonban egészséges kormány jöjjön létre, mindenekelőtt meg kell találni a hangot az ország másik nagy politika! erejével, a DIFK-kel. Hisz Dél-Vietnam területének jó része (ha a lakosságnak ki­sebb hányada él is itt) a fel­szabadító erők ellenőrzése alatt áll. Semmibe venni őket. nélkülük, ellenükre békét te­remteni nem lehet. Győri Sándor Két bejrúti lap, a francia nyelvű L’Orient Le Jour és a baloldali Al-Sark csütörtöki számukban egy dokumentumot közölnek, amely állítólag azo­nos Husszein jordániai király május 13-i titkos napiparan­csával. A dokumentum a töb­bi között megállapítja, hogy noha nyilvánvaló, hogy az arab nemzet új háborúra ké­szül, Husszein szerint a harc megkezdése a jelenlegi sza­kaszban elhamarkodott lenne, és éppen ezért Jordánia nem csatlakozna hozzá. Az állítóla­gos napiparancs újabb kiroha­násokat tartalmaz a palesztin gerillák ellen. (MTI) Indokína Pusztulástól az újjáépítésig 3. Amerika árnyékában Á tomboló háború Délen is más következményekkel járt. Thieu uralma alatt Dél-Viet­nam függetlenségéből fügefa- levélnyi maradt. A Washing­ton árnyékában élő saigonl rendszer berendezkedett arra, hogy — a politikai függőség gazdasági következményekép­pen — az amerikai jelenlét hulladékaiból éljen. Gazdaságilag is erősen kü­lönbözik a déli országrész az északitól. Amíg a VDK, gaz­dag nyersanyagkincseivel fel­tehetően az ipar központja lenne egy egységes Vietnam­ban. a déli országrész — a Mekong deltavidéke révén — a mezőgazdaságé. A termé­keny Mékong-deltavidék ha­gyományosán Indokína, s egy­ben Délkelet-Ázsia „éléstárá­vá” tette Dél-Vietnamot. Mindez szertefoszlott az In­dokínai háborúval. Dél-Viet­nam 1939. előtt még évente másfél millió tonna rizst ex­portált. Ma viszont félmil­lió ' tonnát importál. Köszön­hető ez egyfelől az amerikai légierő „lombtalanítási” akci­ójának, másfelől annak, hogy falvak ezrei néptelenedtek el, milliók kényszerültek ván­dorbotot fogni a B—52-esek meg-megújtiló szönyegbombá- zásai miatt. Saigon és a töb­bi nagyváros mérhetetlenül felduzzadt. Elhagyott földek — egyik oldalon, hatalmas tömegű munkanélküli menekült — a másik oldalon. Ez az alap­képlet adja meg a kulcsot Dél-Vietnam • problémáinak megértéséhez. Az ország ex­portképessége a háború alatt a nullára süllyedt, miközben az import — köztük az alap­vető élelmicikkek behozatala is — jelentős tétellé vált. A szakadék áthidalásának egyetlen módja: az USA1D (az amerikai segélyprogram). Az USAID szüntelen. évi több százmillió dolláros se­gélyinjekciója tartotta és tart­ja ma is életben a dél-viet­nami gazdaságot. A kérdés éppen az: meddig hajlandó az amerikai kongresszus ezt a drága „kitartottat” finanszí­rozni. Az amerikai hadsereg tá­vozása súlyos gazdasági prob­lémákat okozott. Eddig Unc­le Sam félmilliónyi katonája volt a munkanélküliség eny­hítője, a feszültség levezető­je. A költekező amerikai ka­tona a dél-vietnami gazda­ság „motorja” volt. Bárok, szállodák, kereskedelmi ne­gyedek. taxisok, cipőtisztítók és főleg prostituáltak sok százezernyi hada épült fel rá. Ma: „megszaporodtak a kol- dúsok. a sorsjegy- és újság­árusok, a triciklis személy- szállítók, az autóőrök. az ut­cai árusok. Három évvel ez­előtt az amerikai éxpedícips hadsereg volt az a fatörzs, amelynek nedvei paraziták millióit táplálta. A törzs ned­vei fokozatosan kiszáradtak, helyére nem került semmi. Azóta' szünet nélkül folyta­tódik a deklasszálódás és el­szegényedés kettős folyama­ta” — írja a Le Monde cí­mű francia lap. A hadsereg­ből kilépő katonák feje fe­lett ott lebeg a munkanélküli­ség Damoklesz-kardja. Thieu- rendszere egy lépést sem tesz az újjáépítés érdekében, nagyarányú külföldi segítség nélkül. Pedig Dél-Vieinam még a háborús károk ellenére is sok kedvező feltétellel ren­delkezik: a távozó amerikai hadsereg nemcsak megosztott­ságot. kaotikus viszonyokat, teljes politikai bizonytalansá­got hagy maga után. hanem több ezer kilométeres jó minő­ségű úthálózatot; felújított vasútvonalakat, kiépített ki­kötőket, csaknem minden na­gyobb faluban repülőteret, számos erőművet, jó néhány ipari berendezést stb. Magya­rán szólva mindazt, amit Északon szétromboltak. Per­sze az is igaz, hogy az Egye­sült Államok fegyveres erői által hátrahagyott katonai 2 NÓGRÁD - 1973, június 1,, péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom