Nógrád. 1973. június (29. évfolyam. 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Akinek van.,. Miért tiszteli, támogatja művezetőjét? — Amit nekem mond. azt meg meri mondani műveze­tőjének is? — kérdeztem Be- nyovics Tamásmétói, a balas­sagyarmati porcelángyárban. — Nálunk .ez természetes dolog, így szokás. Nekem nagy szám van. Bárkinek megmondom, ami nekem nem tetszik, ha nekem igazam van. Róla rosszindulattal sem tudok kellemetlent mon­dani, pedig nem sokkal ez­előtt mosta meg a fejemet. Igaza volt. Hét éve dolgozom itt. Ilyen még nem fordult eiő velem. Rosszul bélyegez­tem le az árut. Me*gmondta a véleményét, s ezzel lezárult az ügy. -A másik eset régeb­ben történt. Nem tudtam be­jönni dolgozni, így hát be- üzantem. Akkor is megmond­ta: máskor ilyesmi ne fordul­jon elő. Akkor is igaza volt. — Nem neheztelt rá egyet­len egyszer sem? — Nem volt rá okom. — Miért tiszteli, támogat­ja? — Szeretem is, mert jő, se­gítőkész kolléga. Fiatal, meg­ért bennünket. Amikor rá­szolgálunk, megdicsér. Bár­mit kérdezünk tőle, szívesen elmagyarázza, ha kell, több­ször is egymás után, Én, de úgy tudom, hogy a többiek is megfogadják tanácsát, mert jót akar, mert tanultabb, mert ha úgy dolgozunk, ahogy kívánja, csak mi járunk jól. — Miben nyilvánul me® az. hogy megértő a dolgozótár­saival szeműben? Bgy kicsit gondolkodik, az­tán így folytatja: — Volt nálunk egy időszak, a miikor nagyon sürgős volt a munka, és senkit sem lehetett elengedni szabadságra. Nagy­anyám hirtelen beteg lett, s nekem kellett ápolni. Meg­kértem, hogy engedélyezzen szabadságot. Azt mondta: menjek csak nyugodtan ha­za. majd megoldjuk a dol­got... — Ebből milyen következ­tetést Vont le? — Hogy szereti a dolgozó­kat, bízik bennük. Én még nem hallottam veszekedni. A at viszont tapasztaltam, ■hogy határozottam, megmond­ja véleményét: — Légy szí­ves csináld másként, vagy ezt- így és így kell előállítani. Egyformán kedves mindenki­hez. — Nagyon közvetlen a dol­gozókkal. Én szeretem, mert lehet vele komolyan és tréfá­san. is beszélni. Nekem nem volt vele nézeteltérésem, mert az embernek legyen annyi önérzete, hogy úgy végezze a munkáját, ahogy azt előírják. Ha így cselekszik, akkor sen­kivel sem kerül összeütközés­Oj villanymozdony , Kiállta a próbákat a világ első, kollektor nélküli motor­ral hajtott villanymozdonya. A 6 ezer tonnás kísérleti lo­komotív óránként 86 kilomé­teres sebességet ért el. Az új típusú hajtóművel ellátott mozdony 30 százalékkal na­gyobb teljesítményre ké­pes, mint a szériában gyár­tott „VLr—80 K” típusú .vil­lanyra aedony. Az új motorról egyik megalkotója, Borisz Tyihmenyev, a műszaki tudo­mányok doktora számol be: _ A villanymozdonyok leg­sebezhetőbb része a vontató- motor, azon belül is az abban t alálható szénkeferendszeru kollektor. Ennek a gépegység­nek az üzemeltetésére és ja­vítására évenként 3 milliárd rubelt költenek. Az utóbbi években a hajtómű problémá­ja a szó szoros értelmében megállította a villanymoz- donygvártás fejlődését. A most ‘létrehozott motorban a kollektort tirisztoros berende­zés helyettesíti, amelyben már nem találhatók súrlódó alkatrészek. Ezzel jelentősen megnő a vontatómotorok élet­tartama. Az újítás ugyanak­kor lehetővé teszi a vonatok átlagsebességének növelését a közlekedés biztonságának ve­szélyeztetése nélkül, ami vi­szont nagyban növeli majd a villamosított vasúti pályák áteresztőképességét. be. Nekem tetszik az is ben­ne, hogy nagyon, pontos, pre­cíz munkát követel, amikor szükség van rá, akkor erélyes Is. Ez kell ahhoz, hogy rend legyen. Az volna a baj, ha nem így lenne. Én még nem kaptam tőle vissza munkát azzal, hogy újra kell csinál­ni, mert rossz. Pedig határo­zottan állítom, hogy selejt nélkül nincs termelés. Az megint más kérdés, hogy a jó között alig van egy vagy ket­tő rossz, vagy a napi termelt mennyiség tekintélyes része selejtes — veszi át a szót Romhányi Györgyné, a nem­rég alakult Madách Imre bri­gád vezetője. — Milyennek tartja őt? — Ideális vezetőnek, aki amellett, hogy nagyon precíz, mindenkinek a szemébe mondja meg véleményét, ért a dolgozók nyelvén, és vég­telenül emberséges. Nem hal­lottam, hogy valakire meg­haragudott volna, mert job­ban pergett a nyelve a kel­leténél. Szabó Pálné 8 évvel ez­előtt ismerte meg. így véle­kedik: — Akkor is rendesnek tar­tottam, most sem tudok rosz- szait mondani róla. Emberi hangon beszél velünk, segít problémáink megoldásában. — Önnek is,? — Eddig még nem volt rá szükségeim, de biztos vagyok benne, hogy megtenné, ha hozzáfordulnék. Időnként el szoktunk beszélgetni. Ilyen­kor nagyon kedves és közvet­len. — Volt-e valamilyen véle­ménykülönbség önök között a munka miatt? — Szakmailag jól képzett­nek tartom. Eddig még nem adtam meg azt a lehetőséget, hogy véleménykülönbség le­gyen köztünk — válaszolja, majd így folytatja: — Mindig az embert nézd, nem felvágós, nem durva. Harcol, hogy a dolgozóknak jegyen folyama - tosan munkájuk. Művelt, jó benyomást tesz az emberre. Végtelenül nyugodt, nem kia­bál, szépen és csendben mondja el azt, ami nem tet­szik neki, ami pem jó. — Ugyanígy cselekszenek vele szemben a dolgozók is? — Nézze, minden embernek van ellensége. Azok, akik a háta mögött rosszat monda­nak róla, szembesítéskor úgy­is mindent letagadnának. — Ez a magatartás nem érdemel semmiféle tisztele­tet!? — Nem bizony! — Mii a kifogásuk ? — Szigorúnak tartják, mert pontos, precíz munkát köve­tel. — Önnek md á véleménye? — Inkább legyen ilyen, mint gyenge kezű, mert ez nekünk csak előnyös lehet. — Kiknek okoz gondot a szigorúsága? — A kevésbé jellemesek- nek, no meg azoknak, akik­nek van máért félniük. — Nem félek tőle, mert igazságos, mert közvetlen, akármilyen kérdéssel for­dulhatunk hozzá, pedig elég sok gondja' lehet. Én még nem vettem észre, hogy mér­ges, vagy ideges volt — hangsúlyozza a szülési sza­badságról nemrég visszatért Szandai Pálné, aki három éve dolgozik az üzemben. Kovács Nándomé, mint raktáros, kívülállóként szem­léli a művezető tevékenysé­gét. Neki ez a véleménye: — Csodálni lehet a türel­mét. Állítom, hogy munká­jának ÓL Vezetőtársaival min­dent alaposan megbeszéL Ha valakit igazságtalanul bánta­nak, bárkivel szemben meg­védi. Hasonlóképpen veteke­dik Sándor Zsuzsa is. — Végiül a művezetőt kér­dem vezetési módszereiről. — Csak közvetlen vezető­társaimmal és a dolgozókkal együtt tudunk jó eredményt elérni. Százötvennégy asz- szony-lány irányítása, mun­kával való ellátása hárul rám. Akkor örülök, ha zökkenő­mentes a termelés. Ilyenkor jó a hangulat, nem kell sen­kit sem eredeti helyéről el­mozdítani. Ellenkező esetben idegesek a dolgozók. Emellett, sajnos, nem mindenki tudja otthon, hagyni családi gond­jait. Amikor elvállaltam ezt a beosztást, azt hittem, sike­rül igazi, családias légkört megvalósítani. Amikor azt látom, hogy néha két ember sem tud bizonyos dolgokban megegyzeni, akkor elkeseredek. Később, amikor rendbe jön minden, újra azt mondom: érdemes volt fáradozni. Med­dig bánom? Nem tudom. Jól érzem itt magam, szeretem amit csinálok, szeretem dol­gozótársaimat. Amiben én vagyok a hibás, azt mindig magiamra vállalom. Nevem: Kalász Ilona, a kondenzátor- üzemben vagyok művezető. Társadalmi megbízatásom: a szakszervezeti bizottság gaz­dasági felelőse vagyok. V. K. Cserhátsurányi hétköznapok Új utakon a tsz-üzem MEGVÁLTOZOTT a hely­zet Cserhátsurányban, a ter­melőszövetkezetben. Igaza volt Nagy Józsefnek, a párt- alapszervezet titkárának, ami­kor azt mondta egy beszél­getés alkalmávaL — Eltúlozni nem alkarom a helyzetünket, de kijelenthetem: így mint most, még nem ment a tsz-ben a munka. Beszélgettünk a mezőgazda- sági üzem helyzetéről Maj­dan Andrással, a községi ta­nács elnökével is, aki nagyon szaros kapcsolatban van a tsz vezetőivel és tagjaival. Azt mondta: a tszrtagok- tól kérjünk véleményt, ők a legilletékesebbek nyilatkozni az üzem helyzetéről. De azért annyit maga is elmondott: — Szerintem a termelőszö­vetkezetben most már megala­pozott gazdálkodós folyik... Valóban legilletékesebben a tagok nyilatkozhatnak, erről. Amikor a mezőben találkoz­tunk a dolgozó emberekkel, azt mondták, hogy értelmet­len beszélgetni, amikor bizo­nyítéknak ott a határ. Gon­dosan megművelve minden. A cukorrépa megkapálva. Szé­pen sorol a kukorica. Virág-* zik a málna. A pillangósok betakarítva. Az állatok, egész­ségesek, fokozatosan emelke­dik a tejtermelés. A műhely­ben szorgos munka folyik. Ja­vítják az aratáshoz szüksé­ges gépeket. A művelés alól kivont területek egy részét már beültették facsemetével, a másik részét pedig előké­szítették az erdősítésre. A tsz-tagok kiegyensúlyozottan, jókedvűen dolgoznak. A ve­zetők pedig igyekeznek, hogy a közgyűlés határozatait va­lóra váltsák. Új utakon járnak Gserhát- surányban a mezőgazdasági üzemben, amely néhány esz­tendővel ezelőtt egyesült He- rencsénnyel. Nagy József mondta, aki már tizedik esz­tendeje párttitkár a tsz- ben: | — NEHÉZ VOLT megta­lálni a helyes utat, és még so­kat kell tenni, hogy megvaló­sítsuk, amit elképzeltünk. Két esztendővel ezelőtt az egyesített tsz nagyon közel állt a veszteséghez. Az erők szétforgácsolódtak, nem tud­ták helyrehozni az egyesülés után keletkezett gondokat. A főagronómus és a főkönyvelő Üvegcsiszoló mester... Kodor Tamás felvétele ádáz ellenségek lettek. Gá­tolták egymást a munkáiban. Szerencsére mindketten meg­váltak a tszrtől. Az elnök, Benkó Lá<szló, aki az egyesü­lést követően főagronómusból tett a tsz elnöke, őrlődött a két veszekedő között. A párt­titkár nagyon határozottan a Dártvezetőség előtt' kimondta: „A két embernek nincs helye a tsz-ben.. ” Innen kezdődött a változás Cserhátsurány és Herencsénv egyesült tsz-ben, és folytató­dott a vetésszerkezet-változta­tással. Fő növény a gabona, a kukorica és a cukorrépa. Ez utóbbi művelésére az idén megvásárolták a gépsort. Csupán néhány hold marad még kézi művelésre, amit a szorgalmas asszonyok gondoz­nak. Az állattenyésztésben a szarvasmarha 240 tehénnel és hárómszáz növendékkel, hí­zóval, ezerhatszáz anyajuh a szaporulatával tekintélyes va­gyon, amely egyre növekszik. A vezetés magára talált. Benkó László tsz-elnok mel­lett Szabó István növényter­mesztő, Istanovszki Kálmán, az állattenyésztő és Nagy Jó­zsef, aki egyébként raktárosi teendőket lát el, a oárttitkár. A vezetőség rendszeresen megtartja ülését és ezt köve­tően megbeszélnék minden jelentősebb feladatot a tag­sággal. Nagy József keserűen iegyezte meg: — Azelőtt veszekedés volt munka helyett és ez több teendőre visszavetette a tsz-t. Szerencsére ennék vé­ge. Még egy hozzáértő lelki- ismeretes főkönyvelőt tere­sünk, aztán majd bizonyítunk, mi rejlik a Fekete-patak völ­gyében. .. Nagy tartalékok nejlenek még ezen a vidéken. Néhány esztendő alatt 'olyat produ­káltak, amire a kívülállók nem is gőndoitak. A völgyet, mint nagyon mostoha köz­gazdasági és földrajzi viszo­nyok között levő területet könyvelték el. Nagy figyel­meztetett: — EZ TULAJDONKÉPPEN igaz is, de mivel élni aka­runk, igyekszünk úrrá lenni a mostoha természeti viszo­nyokon. Cserhátsurányban, ha to­vábbra is ilyen megfontolt vezetéssel, a pártalapszerve­zet hozzáértő támogatásával folyik a munka, még szép eredményeknek tehetünk ta­núi. B. Gy. M i bajunk nekünk a kis­polgársággal? — kér­dezték tőlem már so­kan. Miért nem hagyjuk béké­ben élni őket? Gondolkodja­nak úgy, ahogy akarnak, a társadalom úgy is szabályozza gazdaságilag is, jogilag is lé­tezésük kereteit és terjedel­mét. A harc úgyis látszólagos és fölösleges. Csakhogy ez a kérdés is jócskán hordoz magában kis­polgári mentalitást. A kispolgáriság legkézenfek­vőbb veszélye, hogy a szemlé­let terjedni kezd, mint a talaj hajszálcsövein a vizek, látha­tatlanul, de szívósan. Terjed és befolyása alá vonja azokat az osztályokat, személyeket is, akik a szocializmus útjának irányítói. Az egyes magatar­tásformák hol itt, hol ott buk­kannak fel. Lehet például, hogy valaki elvileg a bírálat íoga mellett foglal állást. Ugyanakkor kialakíthat maga körül — néha nem is tudato­san — olyan légkört, amely­ben csak a szolgalelkűség lé­tezhet. Kispolgár? Nem, de a hajszálcsöveken ebben az egy vonatkozásban már eljutott hozzá a talajvíz. És ez ilyen formában máshoz, máshova is eljuthat. A másik veszély, hogy a fogyasztói igényeknek enge­delmeskedve a szocialista ál­lam — elsősorban a kereske­delmi formákkal — engedmé­nyekre kényszerül. Mesterházi Lajos írja: „...nem vagyok hajlandó megérteni, amikor azt látom, hogy a forgalom mesterséges gyorsítása érde­Konzultőciő (4.) A kispolgári magatartás veszélyei kében valahol a minőséget rontják, vagy egy jól bevált és keresett minőséget eltün­tetnek, s helyette mást, az üzem szempontjából talán igen, de a fogyasztó szempont­jából semmiképp sem gazdasá­gos pótlást adnak ... Nekünk elsősorban a meglevő igénye­ket kell minél jobban kielégí­teni, nem pedig — üzleti meg­fontolásból — egyre újabb igényeket a vásárlóból kisür­getni.” Ez is kispolgári maga­tartás: az anyagiasság sajátos érvényesülése. S ez a szeltem az állami kereskedelmet, s más szocialista jellegű formákat is befolyásolhat. A kispolgáriság egyik nagy veszélye, hogy megnehezíti a tudat átalakítását. Pedig a szocializmus teljes felépítésé­nek a tudat átalakítása is fel­tétele. Csakhogy a kispolgári­ság újratermelődése esetén ép­pen a tudati viszonyok nem kellő mértékű és ütemű fejlő­dése miatt a szocializmus tel­jes felépítése húzódik, el tör­ténelmileg. Veszély, hogy a kispolgári­ság gyakran párttagoknál is jelentkezik, a marxista világ­nézeti elemekkel együtt. Ezek a jelenségek árnyékot vetnek más párttagokra is. Ha azt lát­ják az emberek, hogy vezető beosztású személyek elten kell R' fegyelmit indítani a kispolgá­ri magatartás, vagy abból fa­kadó bűncselekmények miatt, ez az egész pártra is árnyékot vethet. endkívüli veszélye van a kispolgáriságnak — akár családon belül, akár az iskolában, akár a tár­sadalomban jelentkezik — az új generáció nevelése szem­pontjából. Ideáljaink, céljaink, elveink megismerése elindítot­ta a fiatalokban a szocializ­mushoz való hűség, az alkotó munka iránti szeretet — s más pozitív tulajdonságok — ki­alakulását. De a hétköznapok­ban szembe találják magukat számtalan kispolgári jelen­séggel. Mi történik ilyenkor? Konfliktus keletkezik. Ki garantálja, hogy ezek a konf­liktusok minden esetben a szocialista gondolkodás javá­ra oldódnak meg? Példákat idézhetnék, hogy gyakran a kispolgári mentalitás válik nincs más gatartásformák mögött ott a kispolgáriság többi jéllemvonása. A kispolgári szemléletnek egyik legnagyobb veszélye, hogy átalakítja az értékviszo­nyokat. Valóságos értékek he­lyébe látszatértékeket emel, tartalmak helyébe formákat, belső rang helyébe külsősége­ket. Ez az értéklabilitás for­rása, s az értékek devalváló­dása nagyfokú emberi-erkölcsi bizonytalanságot is jelent. Hi­szen az anyagi értékek — mert ezekre esik most a fő hangsúly — jellemzéséhez az is hozzá-" tartozik, hogy a legingatagabb és a legkönnyebbén múlandó értékek. És éppen a múlandó­ság és ingatagság érzése te­szi magát a szemléletet is in­gataggá, félelmekkel terhessé. Féltik az anyagi javakat. Mert számukra csak ezek vannak. Mindebből ered, hogy az ér-, d.ekviszonyokat is alapvetően eltorzítja a kispolgáriság. 'A riságot egy magasabb szinten: közösségi méretben termeli új­ra. Pl. ha vállalati vagy szö­vetkezeti érdek kerül az össz­társadalmi érdek elé, ami nem ritka jelenség. Az értékek átalakulása a célok módosulását is jelenthe­ti. Ha a közösségi cél, vala­mennyiünk érdeke és mun­kánk végső értelme háttérbe szorul, illetve láthatatlanná, vagy elérhetetlenné válik a kispolgáriság ködösítő tükré­ben, akkor azt csak individu­alista, önző, egyéni célok fog­lalhatják el. Ezek pedig me­gint csak a szocializmus tel­jes győzelme elten munkálnak. I I o uralkodóvá a felnövekvő nem- közösségi érdekek helyét zedékben is. A kispolgáriság jelenlété­nek rendkívül nagy az a ve­szélye, hogy atomizálja, szét­szórja a társadalmat, kis egyé­ni célok alapján különülnek el csoportok és személyek. Ez az atomizálódás elmagányoso­dással, közömbösséggel jár együtt még akkor is, ha e ma­néha még a csoportérdekek helyét is — az egyéni érdek foglalja el. Sajátos helyzete társadalmunknak, hogy a cső-' porterdek bizonyos esetekben éppen így a társadalmi érdek elé kerülhet, s ez a kispolgá­i sszefoglalva tehát: a kispolgáriságnak szám­talan, most is említett, vagy most szóba nem hozott veszélye van. Alapvető és leg­fontosabb veszélye azonban, hogy a közéletben szétterjed­ve, előbb-utóbb gátjává válik a szocializmus teljes felépíté­sének. piyan gáttá, amelyet csak rendkívüli méretű tár­sadalmi erőfeszítéssel tehet szétrobbantani. Most még könnyebb, most még kisebb munkával, kisebb erőfeszí­téssel lehetne tenni ellene többet. Mindenekelőtt ele­meznünk kell, pontosan mégismernünk, aztán a léte­zésének objektív okait keli megszüntetnünk. S ez nem­csak ideológiai munka, ha­nem gazdasági is. NÖGRÁD — 1973. június 1., péntek \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom