Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

Évforduló előtt Az iskolák államosításáról Szocialista gazdasági, tár­sadalmi, politikai, kulturális életünk bővelkedik jelentős évfordulókban. Ezek közül idézzük fel az egyik soromkö- vetkezőt: 1948. május 15-öt. JELENTŐS SAJTÓFOGADÁS Sokaknak emlékezetes is lehelt, hogy 1948. május 15-én Orfcutay Gyula vallás- és köz- oktatásügyi miniszter sajtó- fogadáson nyilatkozott: az is­kolákat államosítják, a neve­lőket állami státusba veszik. Egy hónap múltán, 1948. június 16-án tárgyalta az or- szággyjilés a kormány által benyújtott iskola-államosítá­si törvényjavaslatot. Jelentős történelmi ülés volt ez, fon­tos időszaíka a magyar közok­tatásügy történetének, hiszen szenvedélyes hangon csaptak össze a vélemények ezen az országgyűlésen: de végül is a higgadt, meggyőző érvek, a történelmi törvényszerűség győzedelmeskedett, amelynek eredményeképpen megszüle­tett az 1948. évi XXXIII. tör­vénycikk, mely „a nem álla­mi iskolák fenntartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyon­tárgyak állami tulajdonbavé- tele és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tár­gyában” intézkedett. Ma már mindnyájunk előtt természetes, hogy mindez csak így történhetett, de nem árt visszaidézni azokat az időket, amelyek ezt a sajtófogadást és az ezt követő országgyűlé­si vitát, a törvény megszüle­tését megelőzték. Miért volt hazánkban tör­ténelmi szükségszerűség az iskolák államosítása? Beszéljenek helyettünk a bények, a számadatok. Az ország felszabadulásá­val gazdasági, politikai és társadalmi élétünk új fejlő­désnek indult. Gondoljunk csak a legjelentősebb esemé­nyekre: a földreform megvá­lóét tása, a bányák, legna­gyobb gyárak, (Csepel, Ganz, Győri Vagongyár stb.) ban­kok, majd 1948. márciusban a 100 munkást foglalkoztató üzemek államosítása, . a FKGP összeesküvésének fel­számolása, 1947. júliusban a hároméves terv beindítása, 1947. augusztusban a sikeres országgyűlési választások, majd 1948. júniusban a két munkáspárt egyesülése, az MDP létrejötte és így tovább. A KÖZOKTATÁSÜGY „FÖLDREFORMJA” S ugyanakkor mi a helyzet a közoktatás, a köznevelés te­rületén? A Horthy-korszak nevelés­ügyét, az uralkodó rend meg­szilárdítására törekvő iskola­politikát örökölte a felszaba­dult Magyarország. „Elemi” ismereteket is alig nyújtó népiskolákat, felekezeti és községi iskolákat, melyek kö­zött nagyon sok az egytaní- tós, törpe iskola: áthidalha­tatlan különbséget jelentve — éppen jellegénél fogva — tantervi anyagban az osztott és osztatlan iskolák között. Középiskoláink eleve a ki­váltságosok iskolái voltak, melyek „a munka megveté­sére”, a munkás lebecsülésére neveltek. Ebből logikusan kö­vetkezett a szakoktatás lebe­csülése is. Ehhez járultak mint súlyosbító tényezők a háború okozta károk, hiszen a meglevő tantermek 50 szá­zaléka súlyosan megrongáló­dott, 30 százaléka elpusztult: — olvashatjuk Erdei Grúz Tibor oktatásügyi miniszter beszámolójában a2 1945-ös Köznevelésben. A nevelőhi­ány legalább ilyen súlyos gond,; hiszen a meglevő 22560 mellé még legalább ötezer­re lenne szükség ahhoz, hogy a tanítás elkezdődhessen. A falujárók, a Nemzeti Bi­zottságok, népi szerveink, az MKP egy emberként segít az ország, az iskolák újjáépíté­sében, az élet megindításá­ban. De ugyanakkor már 1945-ben (Szabad Nép júniu­si, augusztusi száma) az MKP, az SZDP, a NPP, a M. Pedagógusok Szabad Szak- szervezete részéről (1945. jú­lius 1-i nagygyűlésen) elhang­zik a követelés: „az egységes, kötelező, ingyenes, nyolcosz­tályos népiskola” (általános iskola) megalkotására. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 6650—1945. M. E. számú ren­deleté 1945. , augusztusiban életre is hívta az általános iskolát, amit joggal neveztek a .JCőzx&tat^űg^ földrefox-m­A 70 000/1946. sz. rendelet és a hozzá kiadott útmutatás a következő lépés, mely ki­mondja az iskolák államosí­tását, azonban innen még hosszú és göröngyös út vezet el az 1948. május 15-ig, illetve június 16-ig. 1947. februárjában a szén­bányák által, majd 1947. szep­temberében a nehézipari vál­lalatok által fenntartott isko­lákat államosítják. Kimond­ják ugyan az állami tan­könyvek bevezetését is, de miután nemcsak Nógrád me­gyében, hanem országosan a legtöbb iskola a felekezetek — ezen belül is a római ka­tolikus egyház — kezében volt, ennek a rendelkezésnek a megvalósítása igen nehéz­kes. MEGYÉNKBEN: 128 EGYHÁZI ISKOLA Nógrád—Hont megye 223 iskolájából is 128 volt a ró­mai katolikus egyház kezé­ben, (Tanügyi Statisztika, Népiskolák, 1945/46. Művelő­désügyi Minisztérium statisz­tikai osztályának kéziratában olvasható az adat), de ez a 128 iskola is a négy egyház­megye fennhatósága alá tar­tozott. Egységes iskolarend­szer, i követelményszint kiala­kítása lehetetlen volt — ép­pen ezért volt tehát történel­mi szükségszerűség az álla­mosítás teljes mértékű meg­valósítása, auni megyénkben az 1—2 tantermes, 1—2 taní­tás, osztatlan, részben osztott, elhanyagolt felekezeti és.köz­ségi, magán vagy éppen tár­sulatok, egyesületek kezén le­vő iskolákat egy kézben, az állam kezébe adja, s megkez­dődhet ezáltal a törpe isko­lák összevonása, a népiskolák átszervezése, az egységes ál­lami általános iskolai rend­szer kiépítése. E rendelkezés megvalósítá- ának szükségességét jól bi­zonyítják a nógrádi adatok is. Az 1945/46-os tanévben 223 népiskola volt, az 1948/49-es tanévben — éppen az államo­sítás, összevonás, eredménye­képpen — . 192 általános és népiskola jött létre. (Egy részben osztott és 15 osztat­lan tanyai iskola, népiskola maradt.) Egyébként az államosítás szükségességét, jelentőségét az országos adatok is jól bebizo­nyítják. Az ország iskoláinak több mint kétharmadát érin­tette az államosítás . (9274), csaknem 700 ezer tanuló ke­rült állami általános iskolába és 18 ezer felekezeti pedagó­gus állami státusba — amint ezt a Művelődésügyi MinisZ' tórium statisztikai osztályán található adatokból és azé té­mával foglalkozó szakemberek statisztikai összesítésében ol­vashatjuk. Leblanc Zsoltné A munkásosztály egységéről Réssietek egy hosszabb tanulmányból Napjainkban mind több szó esik a tudományos és techni­kai forradalomról, főleg a ter­mészettudományok és a mű­szaki-technológiai vívmányok fontosságát szoktuk kiemelni. A társadalom szerkezetében, a társadalom egészében, vagy részeiben lejátszódó jelensé­gek összefüggéseit, az embe­rek szociális magatartásának törvényszerűségeit eddig vi­szonylag kisebb súllyal vizs­gáltuk. Az MSZMP. X. kong­resszusa — sok más fontos kérdés mellett — alaposan elemezte a társadalomtudo­mányok fejlődésének eredmé­nyeit és fogyatékosságait is. A társadalomtudományok ál­talános fejlesztésére is felhív­ta a figyelmet, s a legfonto­sabb kutatási területeket konkrét formában is megfo­galmazta a kongresszusi be­számoló: „Az elkövetkező években az ideológiai mun­kában számos elvi jelentősé­gű kérdés vár elemzésre és kidolgozásra: társadalmunk rétegeződésének és tudati ál­lapotának kérdése napjaink­ban, ... az életmód változá­sainak gazdasági, kulturális vonatkozásai; tudományos bí­rálatuk és más kérdések” A dolgozók véleménye A korszerű társadalomtudós mány eredményeinek haszno­sítása és felhasználása fontos a politikai, ideológiai munká­ban. A különféle publikációk­ban és előadásokon napjaink legfontosabb politikai, ideoló­giai és morális kérdései ve­tődnek fel és eredményes, konstruktív vyták alakulnak ki a közéletben. Győzedel­meskedett, tért hódított az a nézet, hogy közéletünk prob­lémáit vitákon beszéljük meg. Az a tapasztalatom, hogy a nézetkülönbségek tisztázása­kor valósággal felhevül az atmoszféra, ami alapjában vé­ve helyes. A konstruktív vi­táktól nem kell félni, ez nem t\ hagyományok ápolása újabba« *" rendkívül fontos, mondhatnánk közügy. S ha erről van szó, akkor a ballagások hangulata arra utal, hogy megyénkben a hagyományok ápolása terén nincs probléma. Erről tanúsko­dik a ballagások romantikus hagyo­mánya. Különösen a megyeszékhelyen, Salgótarjánban kell emlékeznünk arra, hogy az éjszaka homályában hangula­tos csoportok járták az utcákat és ad­tak szerenádot tanáraiknak, akik terí­tett asztallal és üres poharakkal, de teli üvegekkel várták diákjaikat. S jól­lehet a diákok kevésbé voltak megha­tódva, mint a szülők. akik ezt a bú­csúztatást többször átélték és minden hagyományos dallamnál ifjúságukra emlékeztek. Valamikor régen a szerenád hozzá­tartozott a ballagáshoz, ámde az ritka dolog, hogy a tanárak is számítottak a diákok látogatására. Több iskola fi­ataljaival beszéltem, akik nagyon meg­lepődtek, amikor nem hatott megle­petésként a szerenád hanem az osz­tályfőnök vagy az osztálybeli tanár be­hívta és megkínálta Ropival és Coca- cola-val őket. A salgótarjáni fiatalok elmentek a külső perifériára is, pél­dául a Strand-vendéglő környékére, de még Kisterenyére is. nehogy valame­lyik tanárukat kihagyják a köszöntés sorrendjéből. Magunk is nyomon kí­sértük a ballagok útját, akik a ké­ső éjszakában is fölidézték a ballagás dalait, a Ballag már a vén diákot és a Gaudeamus igitur-t. Néha azt érezték a gyermekeiket fi­gyelő szülők, hogy emlékeik mosha­tóbbak és szívszorongatóbbak, mint gyermekeiké. Pedig, különösen a lá­nyok szemében, ott csillogtak a búcsú­zás, az elválás könnycseppjei. Mégis más volt a mai ballagás, mint a múlté, mert a fiatalok sokkal előbb­re néztek, mint korábban. Igaz ugyan, hogy az általános iskolában még nem tudtak pályát választani, de a közép­iskolában sokkal határozottabbak vol­tak, mint elődeik. S ha csak néhány évvel tekintünk hátra, az ugyancsak szokatlan, hiszen a főiskolákra, egye­temekre korántsem tülekedtek annyi­mAmn mmt SZERENÁD ra. életük jövőjét a fizikailag js meg­fogható és elképzelhető szakmákban, hivatásokban, a gyors kereseti forrá­sokban keresték. A ballagás romantikáját néhány nap múltán az érettségi realitása váltotta föl. A tanárok és diákok, akik a bal­lagás és szerenád hangulatában szin­te összeölélkeztek, az írásbeli érettsé­gin úgy találkoztak, mint régi ellen­felek. A diákoknak most már egyrész­ről a bizonyítás soruk és sorsuk, más részről a kötelező ellenőrzés fogja őket. Hangulatilag ez a találkozás ugyan el­lentétes, de a valóságban baráti talál­kozás. mely négy esztendő viadalára emlékeztet. Bár ebben a viadalban egyezett a cél, hiszen diáknak és ta­nárnak egy a célja: a minél jobban elfogadható, az átlagosnál jobb tanul­mányi eredmény. Az utolsó napok izgalma és feszült­sége nem független az írásbeli vizs­gáktól, ami e ,sorok írása közben zaj­lik megyeszerte. S e vizsgáknak új­szerűségé, hogy egynémelyik érettségi vizsga közösen, együttesen zajlik a fel­vételi vizsgával, amit például matema­tikából tesznek a Műszaki Egyetemre jelentkezettek. A fiatalok, akik a Rö­pülj páva népdalait idézték a szere- nádos éjszakán, az utóbbi napokban dideregve és a felfedezés szorongásá­val ültek a padok soraiban a közpon­tilag leküldött példák megoldása fö­lött. Hiszen első eset az írásbeli érett­ségik sorában, hogy országosan egy­forma példák megoldásán fáradoztak matematikából, miközben arra gondol­tak, hogy lesz-e belőlük gépészmérnök vagy esetleg Diesel-mozdonyvezető, il­letve valamelyik technikum vagy felső­fokú technikum hallgatója. Más volt az érettségi vizsga régen, mint ma. Csak három évtizeddel előbb is még lasszóval fogták azokat a fi­atalokat, akik hajlandók voltak to­vábbtanulni és képességeiket magasabb fokon érvényesíteni. Ámde a szocia­lizmus tág horizontokat nyitott meg, sokkal nagyobb lehetőséget nyújt a to­vábbtanuláshoz, a képességek kibon­takozásához. Valamikor elég volt az index megszerzése, ma már viszont követelményeket támasztanak azokkal szemben, akik vállaják a továbbtanu­lás fáradalmait Igaz ugyan, hogy a ma egyetemre és főiskolára jelentkezők komolyabban veszik helyzetüket és kö­vetkezetesebben törekednek képessége­ik kifejtésére. Nagy rokonszenv kíséri azoknak a vizsgabiztosoknak, és elnö­köknek a munkáját, akik vállalkoztak arra, hogy a fiatalok rátermettségét és képességeit nyomon kísérjék. Ilyenkor már nincs romantika és nincs barátság, ilyenkor már csak a konkrét tények, a vizsgaeredmények hatnak. A szerenádok időszakát az élet­revaló felkészülés órái váltják föl. s diák és tanár a pontszámokat számol­ja, roppant tárgyilagosain és elmélyül­tem A napokban a salgótarjáni gimnázi­umok fiataljaival folytattam beszélge­tést Ismerték már a jelentkezők lét­számát, jól tudták, hogy közülük csak néhányan juthatnak tovább felsőbb iskolákba. Faggattam őket reményeik­ről. mire nagyon tárgyilagosan a leg­nagyobb bizonytalanság hangján vála­szoltak. Megkérdeztem, hogy találko­zom-e velük e sorok megjelenésének napján a salgótarjáni SZŰR vasárna­pi műsorán, mire elgondolkoztatóan azt felelték: „Vettünk ugyan jegyet, de rá­jöttünk, hogy a tévében sokkal érde­kesebb műsor vár ránk.” faji egnéztem a tévéműsort, s kide- * rült. hogy ma délelőtt nem Ben Quick történetét vetítik, hanem a ma­tematika dolgozat eredményét sugároz­za a televízió. A technika csodálatos vívmánya ez is, hiszen országszerte di­ákok tízezrei figyelik a „száraz” mű­sort, ami mégis jobban érdekli a sze­renádok romantikusait, mint az ezre­ket megmozdító esztrád-műsor a salgó­tarjáni SKSE-stadionban. S ez az ér­deklődés-különbség minden bizonnyal pozitív, és ellentmondásra egyáltalán nem ingerlő. Lakos György veszélyezteti ideológiáinkat, a párt politikáját, de még a pártegységet sem. A párt min­dig kérte és a jövőben is kérni fogja a kommunista és pártonkivüli szakemberek, tu­dósok, munkások és parasz­tok véleményét. Ez nem for­mális tevékenység, hanem a gyakorlati politika alakítása, finomítása teszi szükségessé. Ma már igazolva látjuk, mennyire szükség van társa­dalomtudományunk fejleszté­sére, művelésére. A Központi Bizottság beszámolója a párt X. kongresszusán is nyoma­tékosan hangsúlyozta: „A szocializmus és a tudomány egymásrautaltak és szövetsé­gesek ... Programunk, a szo­cialista társadalom teljes fel­építése, az ország általános fejlesztése, a nép életszínvo­nalának további emelése meg­követeli a tudományok fej­lesztését, a tudományos ered­mények mind jobb és mind gyorsabb gyakorlati felhasz­nálását.” Napjainkban gyakran tudo­mányos vizsgálódás központ­ja a munkásosztály és a munkásosztály egysége. A társadalmunkban jelentkező anyagi differenciálódás prob­lémakörét különféle aspektu­sokból lehet megközelíteni. Az MSZMP X. kongresszusa is állást foglalt ebben a kér­désben, főleg a vitatott pon­tokra exponált jobban. Egy­értelműen igazolta például azt, hogy túl kell lépni azon a hamis alternatíván, amely szerint semmibe kell venni az egyéni és csoportérdeket egy absztrakt közérdek javá­ra, vagy a partikuláris ér­dekek szabad játékterévé kell tenni a szocializmust építő társadalmunkat. Mindenki képességei szerint Még a megvalósult szocia­lista társadalomban sem le­het megteremteni a teljes egyenlőséget, a kommunizmus felépítéséig a különféle cso­portok társadalmi és anyagi helyzetében szükségszerűen fennmaradnak bizonyos kü­lönbségek. Ez elsősorban ab­ból adódik, hogy mindenki a képességei szerint dolgozik és a társadalomtól az általa végzett munka alapján része­sül a termelt javakból. Per­sze az is igaz, hogy a jelen­legi időszakban konkrétabb intézkedéseket kell tenni an­nak érdekében, hogy tudato­sabb legyen a különféle cso­portérdekek összehangolása, s ez a szocialista morál elve alapján történjék meg min­den területen. Kétségtelen tény, hogy a gazdasági reform hatásaként az egyeni jövedelmekben je­lentkezett egy hatékonyabb differenciálódási tendencia, az egyes rétegek, csoportok jö­vedelme hirtelen megugrott. A munkán alapuló jövedelem­növekedés helyes, szocialista társadalmunk lényegéből fa­kad. Nem arról kell vitatkoz­ni, hogy a munkán alapuló jövedelmeket milyen mód­szerrel kell csökkenteni, ha­nem arról, hogy az alacsony bérkategóriába tartozó rétege­két milyen eszközzel lehet emelni. Erre a Központi Bi­zottság az 1972. novémberi határozatában egyértelmű vá­laszt adott. A jövedelemszóródás nyil­vánvalóan tükröződik az egyes rétegek életmódjában, a tudati szféráikban, a kultu­rális és egyéb igényeikben is. Viszont ebből — még vélet­lenül sem lehet olyan követ­keztetésre jutni, hogy nálunk is kialakult az autósok és ví- kendházasok rétege, hiszen a szocializmus a szorgalmasok­nak és takarékosoknak, igyek­vőknek és jó képességűéinek anyagi gyarapodást is bizto­sít. Éppen ez az egyik alap­ja és feltétele a közművelő­désben elért és várható fej­lődésnek. Az élet. a párt politikája által megszabott követel­mény, hogy e kérdés kapcsán kutatásokat kell végezni és tudományosan kell megvizs­gálni a társadalmi életünk­ben jelentkező ellentmondá­sokat. Egy tudományos vizs­gálatnál nagyon jelentős, hogy a feltárásra váró ellentmon­dások milyen jellegűek, tár­sadalmunk milyen széles ré­tegeit érintik. Olyan nagy kérdésben, hogy van-e egysé­ges munkásosztály, a X. kongreszus előtt igen széles körű vizsgálat folyt és ered­ményét a határozatból' ismer­jük. Ezt a megállapítást az egyéni gondolkodásra, a sa­ját véleményre apellálva nem tehet megkérdőjelezni. Igaz, saját véleményt mindenkinek joga van kifejteni, különösen ha az tudományos kérdés, és a vita tudományos intézmény­ben folyik. Szerintem, az is- mefttterjesztés szintjén egyé­ni hipotéziseken alapuló, kel­lően meg nem alapozott né­zetek kifejtésének nincs he­lye. Átmeneti társadalom Akkor helyes egy elemzés; ha benne végighúzódik az * gondolat, hogy az objektív okokból származó társadalmi különbségeket nem lehet tör­ténelmileg rövid idő alatt fel­számolni. Mindenkinek látni kell. hogy óriási lépéseket tettünk előre a szocializmus építése során az emberek tár­sadalmi egyenlősítésében. Nem helyes az az álláspont, ha ez egyéni jövedelmek dif­ferenciálódásából valaki arra az álláspontra jut, hogy a munkásosztály egységét kér­dőjelezi meg. Ha csupán an­nál az általánosságnál mara­dunk, hogy a jövedelemszó­ródásból az emberek helyzete eltérő, hogy a társadalomban úgymond egyenlőtlenség van. különböző helyzetű ember- csoportokra differenciálódott a társadalom, nem leszünk képesek arra, hogy megértsük a konkrét osztályok harcának lényegét, az adott társadalom mozgását, képtelenné válunk arra. hogy az ezekben végbe­menő folyamatokat, iélensé- geket megmagyarázzuk. Az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. novemberi határozata is foglalkozott ez­zel a kérdéssel. Az életszín­vonal kérdéscsoporton belül kiemelte, hogy nálunk anna ; alakulása általában elfogad­ható és nem rossz. Rendsze­resen emelkedik a dolgozok — kivétel nélkül minden dol­gozó osztály és kategória — életszínvonala. A munkások bérszínvonalában, főleg az ál­lami szocialista nagyüzemek­ben viszont kisebb mértékű volt az emelkedés, ezért a KB kiigazításra hozott hatá­rozatot. Ennek eredményeként is tovább erősödött a mun­kásosztály egysége, politikai, ideológiai állásfoglalása. A szocializmus , átmeneti társadalom magában rejt:, hogy nincs teljes harmónia a különféle osztályok. vagv szociológiai terminológiával is kifejezhető társadalmi cso­portok között. A kommunis­táknak, a pártonkívülieknek vigyázni kell arra, hogy az ellentmondásokat, a feszült­ségeket idejében feloldják, mert csak így kerülhetők el társadalmunkban a konflik­tusok. Nem moralizálni keli azon, ha problémák jelentkez­nek. hanem kellő objektivi­tással fel kell tárni az oko­kat és megszüntetésükre in­tézkedéseket kell foganatosí­tani. a munkásosztály ideoló­giai álláspontjáról kiindulva. Gyenes László NŐGRAD = 1973. május 13., vasárnap r /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom