Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Varga Ru dől fi Fák, fejszék, pengő, kések DfiRRFX KÉKRE veri ea. ősz ágaikon a szilvát. Nemsokára kinyitja előttük fehér fogsonát a tél, a földre peregnek gémberedetten. Tonnányi köd lebeg a vizek felett. Nines teteje, nincs mennyezete. Ha beletéved ©gy-egy repdeső madár a sűrűbe, onnan soha többé ki nem száll Gomolyog, örvénylik a köd. Eltéveszti benne irányát az Irány. A fodrozódó fagyos víz tetején látni csak a lefelé úszó, szétfeszített, iszonyodó szárnyakat. Üsznak lefelé, amíg a halak, s a patkányok szét nem rágják. Csak a picike madárcson tvázak úsznak, úsznak lefelé. Csak az iszonyodé, picike madárcsontvázak úsznak lefelé a folyón, s a kussoló, csupacsont, szőrkutyák ott szaladgálnak a parton. Ha valamelyik bokron megakad egy madártetem, mellső lábukkal piszkálják ki. Ha nagyon éhesek, be is ugranak er te. Szorítják nyálad zo pofájukban a repülés maradványát, a szárnyakat. Rázzák hulló szőrükről dideregve a vizet. Rázzák dideregve tépett szőrükről a permetező vizet, s az emberek két fejszecsapás közt bordájukba rúgnak kőkemény csizmájukkal. Sár van a gödrökben. Az emberek nem bánják. Belelépnek. Ugyan ki győzré kerülgetni a sok buktatót, sarat? Köröm - nyi cigarettacsikkekkel bíbelődnek. A viharlámpáról gyújtanak rá. Takarék kanócra állítva mindig ott füstölög a bódé falára akasztva. Ki tudná még itt kérges kezébe venni a gyufaszálat? Rögtön eltörné, mint a picike, fehér madárcson tok. Rögtön eltörne, mint a piciiké, fehér madárcsontok, s az emberek káromkodnának a sötéten. A gyerekek meg sírva fakadnának, & el nem hallgatnának, amíg az emberek ölbe nem vennék őket, s egy mozdulattal meg nem törülnék pisze orrukat, hüvelykes mutatóujjuk közti puha bőrrel. Akkor pedig a takony al<5l a vörös bőr rögtön kilátszana, s ettől az emberek olyan mérgesek lennének, hogy majd földhöz csapnák a vörösen visító kölyköt. De akkor eltelne egy csomó idő. Mivei is? S közben ki fogná ki az úszó rönköket, tuskókat a folyóból? Talán az úristen? UGYAN KI AZ ÚRISTEN esapná bele a fejszét a forgó, fagyos fiába, hogy kihúzza a partra? Így hát a viharlámpáról gyújtanak rá az emberek. .Szippantanak egyet-kettőt, aztán vágnak tovább a himbálódzó stégről a baltákkal, hogy szikrázik a víz minden csapásnál. Már vizes az arcuk, a kabátjuk ujja is. Ha megállnának egy percre, olyan keményre fagyna karjukon a pufajka, mint a szilvafa ága. Inog a deszka- tákolmány alattuk. Hamarjában van csak Ö6szeütve. Naponta újra kell építeniük, mert éjszaka elvűmé a víz, amit nappal csináltak. Meg ha fen thagynák, hát jönnének lopni a fát máshonnan. Az pedig rosszabb, mint az ár. Így inkább szétszedik az emberek minden estére az imbolygó vázat. Dolgoznak egy órával tovább. Dolgoznak inkább egy órával tovább. Dolgoznak hajnaltól addig, amíg csak meg nem jön az ebéd. Hozza a gyerek, vagy az asszony. Jobb, ha a gyerek hozza. Akkor legalább nyugodtan meg lehet enni az ételt. Behúzódni a bódéba. Leülni a tuskó- ra. Enni szótlanul. Főleg, ha fiatal az ember, mert akkor még nagyobb az étvágya, a kedve, a bánata is. Nem hiányzik hát a síró szemű asszony, a sovány fiatalasz- szonyka hallgatása. Nem kell látni a lúdbőrös, megkemé- hyedett kis bimbóját, ahogy keresztülüt az ingen. S akkor olyan, mintha hosszú tövis nyomódott volna hirtelen Nagyapám meséiből... valamelyik úszó rönkből az ember szivébe. Nem tudja azt se, csikorgassa a fogát, sírjon, v.._, íeidöntse a mázsás tüsköt a bódéban, s egy csapással leüsse a vékony falakról a tetőt? Hát jobb, ha a gyerek hozza a falni valót Az legalább kintmaradhat délután is, ha már nincs iskola. Hadd nézze a gyerek, hadd tanulja, hogyan dolgoznak az embereik. Amikor kijárja az iskolát nem kell mutatni neki; mit, hogyan? Kezébe veszi a fejszét, s már tud mindent KEZÉBE VESZI a fejszét. S már tud mindent Vágja, húzza a fát, amíg meg nem hal, vagy meg nem szökik. Tudják ezt az öregek. Így hát inkább lóval vannak kezdetben a gyerekek. Akkor nem repedezik olyan hamar a körmük, nem jár mindig a csatangolá- son az eszük. Mások a kisgyerekekre vigyáznak, mert otthon, a telepen csak a szopósgyerekek maradnak. Azokkal legkevesebb a baj. Amelyik már járni tud, az kijön ide magátóL Eljálszogat a kutyákkal, vagy odébb, a sárban. Vagy a földeken mezge- relnek. Nyáron a borsóföld szélén fejtik körmükkel a pici szemeket s öntik szájukba az édes borsót. így nőnek fel játszva, gyönyörűen. Néha bemennek a kovácshoz. Bámulják óraszám a tüzet Vagy a tornácról nézik az esőt Első csepptől az utolsóig. Vagy csak hallgatóznak, segítenek meszelésnél kiszedni az asszonyoknak a falból a szögeket. Görényt békát fognak, meg mindent. Az inas- kák, ha találnak a szántáson rozsdás, világháborús töltényeket, kiszedik belőle a magot meggyújtják a hüvelyben a puskaport s úgy futnak surrogva, cikk-cakkhan a vasak, mint megvakított .patkányok. Közben felnevelkednek. Jönnek a folyóhoz dolgozni. A lányok meg bálokon elszédülnek a táncolás- ban. Korán férjhez mennek. Nászéjszakákon verdesnek a menyasszonyok, mint gombostűre szúrt hófehér pillangók. Aztán gyerekeket szülnek sikítva. Szeretik büdös lehelletű uraikat. Néha szépek még; disznóöléseken, ha nekipirosodnak, búcsúban, ha felöltöznek, templomban, ha énekelnek. Aztán sárgulni kezdenek. Észreveszik az ablakban bebámuló fecskéket Kitapogatják éjjelente a halált Hallgatják csontjaik re- pedezését. Eltemetik koránhaló férjeiket. Végül, pántlikával átkötött első hajukat és lábmosó téglájukat melléjük teszik a koporsóba lányuk, vagy menyük. Megerőszakolja őket a halál. Megerőszakolja őket a halál, úgy, mint ők az életet a munkáit DE MAR SZÜRKÜL az idő. Esteledik nemsokára. Fáradtak a lovak is. Hasukon hemzsegnek a piócák. Majd’ megszakadnak a húzásba. Riadt, okos szemük elhomályosul, nyihognak rettentően, ha meglátnak a vizen úszni egy hatalmasabb rönköt. A brigádvezető felírja a rendbe rakott fát Az emberek már azt számolgatják, mit kapnak érte. Lassabbak már mozdulataik. Arra is ráérnek, elmenjenek vizelni a dérékig- érő gazba. Nem jön több rönk, tuskó a vízen. Abbahagyják odafönt a hegyen a favágók is. Este van. Szállani kezdenek a madarak lefelé az égbőL Megjelenik odafönt a tenyérnyt kis holdacska. Olyan, mint egy szelet kenyérke. Megjön a csősz is, aki vigyázza éjjel a fát. A vízen egy varjú fészek úszik csak sötéten, pörögve, mint a szél kakas., mint elátkozott sziget INDULNAK AZ EMBEREK, lovak haza. Gyalok, nekidőlve a szélnek. Beülnek a kocsmába, s isznak a poharak pálinkát. Esznek a szájak húst sokat. Jő meleg van a faiak közt Mába fúj be a szél a kéményen. Megjönnek az asszonyok is. Befújja őket is a szél. Az emberek voeo- gatják a vállukat de nem mennek még haza. A lányokkal meg már nem lehet bírni Valahonnan előkerül a tangóharmonika. Nyikorog, hörög, hullámzik. Táncolnak. Pereg lentről a málló vakolat Felolvadnak a jeges szemek. Megoldódnak a szótlan szájak. Kikerekednek lassan a nyúzott arcok. A suhancok elindulnak a szomszéd faluba udvarolni, hogy még hajnalra visszaérjenek. Az emberek ülnek odabent a füstben. Mindnek zsíros, izzadt a képe. Pereg a málló vakolat. A kocsmámé kaparva körmöli egy irkába a tartozásokat Lesepri az asztalról a csontokat földről a törött -poharakat Kirugdossa a szélbe a koszos kutyákat Utána még egy kicsit piszkálódik magában, mintha bolhát keresne. Az emberek már elindultak haza. Hónuk alatt kétkilös bolti kenyér. Elvágódnak a csúszós fagyon. Szemük villog csak a sötétben. Hazatalálnak. Megismerik feleségeiket az ágyban combjuknak szorításáról. Az asszonyokat, akik olyan forróságot éreznek, mintha jéghez értek volna. Utána még előveszik a harapófogót felhúzzák vele a rossz vekkert Arra gondolnak, hogy a másvilágon pihenni szeretnének. Kint csendben elkezd esni az eső. Az ablaküvegre fagy. A föld süllyedni kezd, aztán duzzadni, mint a szivacs, s megfagy. Eggyel több jégpáncél lesz rajta. Az emberek alszanak, 6 reggel úgy húzzák magukra a kihűlt inget nadrágot mintha idegent öltöztetnének. PofaW József rajza s NŰCRÁp - 1973. május 13., vasárnap Késő bánat A férjemnek volt valami üzleti ügye ezzel az emberrel. Jó kiállású vállas férfi volt Ferenczl Ferencnek hívták és apró fekete bajusz ékesítette a felső ajkát Megjegyzem. nekem mindjárt ellene szenves volt a dupla nevével és azzal a kis bajuszkával az orra alatt. De hát ott fogott meg. ahol a legérzékenyebb voltam, a két szép gyermekemben. Azért nem kezdem a végén, ha ő ott kezdte is. Ahogy máir az asszonyokkal szokott a férfiember. Rögtön a tárgyra tért mindjárt az első alkalommal. — Nagyon hozzámillő menyecske maga. Maris asszony — kezdte az udvarlást — Kedves — tette még hozzá, hogy mélyebbre szaladjanak a szavai a szivemben. — No — hárítottam el én a dörgölőzését — Van nekem férjem és két szép gyermekem. — Nekem meg nincs — szögezte le a tényállást. — Hisz’ épp ez a baj. — Felesége volt — világítottam rá én az érvelés gyönge pontjára. — Miért hagyta ott? — Miért, miért? Nem ér a házasság gyerek nélkül egy fabatkát sem. Meddő asszony csak szeretőnek való. — Ha otthagyta, otthagyta — rántottam egyet a vállamon. semmi közöm hozzá. — Éppen, hogy van — bizonykodott ő. — Rég nézegetem már magácskát- Ahol két ilyen jóképű srác termett, teremne ott másik kettő is. Nekem! — Most aztán már elég — szóltam ki szilárdnak hitt erényem sáncai mögül. Mit képzel? — hetykélkedtem. Ennek vége is volt. "Ennek az egy beszélgetésnek. Hanem egyre sűrűbben jött. Nagyon elszaparodtak az elinté-miva- lói az urammal- Aztán úgy igyekezett, hogy legalább egy negyedórával korábban érkezzen. mint amikorra az uram hazajövetelét tudta. Sokszor nem te beszélt, csak nézte a munkában való hajladozáso- mat, olyan jóízűen, hogy akármennyire nem akartam, pirosra csattant az arcom tőle, meg a szemem is m írképp csillogott; éreztem. Máskor meg azt mondta; — No. meggondolta-e mér? Nem is feleltem erre a képtelenségre. Csak még szorgalmasabban vasaltam a szikkadt ruhát, vagy fürösztöttem a kisebbik gyermekemet Hanem az arcomat elrejtettem azért, nehogy leolvassa róla azt a prányi ingadozást, amit mégis csak sikerült belém ültetnie. Mert hát minden házasságban akad baj Az enyémben te, persze. Most meg a szokottnál is több. A férjem éjszakai munkára van beosztva már egy hete. ás a nappal zsörtőlődései így nem nyugodhatnak el az esti csöndes beszélgetésekben. békés összebúj ásókban. Meg azt sem mondhatnám, hogy a férjeim, úgy gondolkozna, mint ez az ember itt. Egy csöppet sincs elragadtatva a termékenységemtől. Három év alatt két gyerek! Inkább azon erősködi'k, hogy most már aztán nehogy több U legyen. Pedig lám, most látom csak. ennek a másik embernek a szemé cal. hogy ez még dicsőség is lehet. Lassan sajnálni is kezdtem. Itt van ez a szép. egészséges férfi, otthont akar. családot- gyereket, és nem sikerült neki. Tehet ő róla? És az a kis bajusz nem is olyan csúnya az arca közepén. Miska, a férjem féltékeny. Nevetnem kellene, ha nem sértene olyan nagyon. Féltékeny! Rám! Hát úgy nézek ki? Kell is nekem az a dupla nevű, nagy darab ember? Még összetörne! Ügy látom, mégis a férjem fog összetörni. Azt kívánja, hogy ' dobjam ki Ferit (Ja, észre se vettem, hogy már így hívom magamban). Dehogy dobom! Még azt hinné, félek tőle. Most aztán betelt a pohár! Miska részegen jött haza „bánatában”. Amiért megcsalom őt. Felszarvazom! Én! Nem talál még egy ilyen becsületes, dolgos szerető asz- szonyt És még kételkedni mer bennem! De megérdemelné! Meg bizony! Hiába, nem tűrhettem tovább! Hogy mit? Természetesen. amit a férjem csinált. Gorombéskodott. veszekedett, most már józan állapotban is- És hányszor berúg! Nem, ezt nem lehet bírni már. Feri meg fog becsülni engem. Sajnos, nem volt hova költöznöm. szüleim nincsenek, így kénytelen voltam Feri házába jönni a gyermekeimmel együtt Azért az erkölcs ellen nem vétek. Hozzám se nyúlhat addig, amíg a válás meg nincs- Csak esküvő után! Ezt komolyan megmondtam neki. No. igen Hát így szokott lenni. Velem is megtörtént ami mással. Hogy élhetne egy asszony férfiemberrel anélkül, hogy. *. De helyt fog állni, abban bizonyos vagyok. Különösen. ha a gyerek már útban lesz. Nem tudom ml van? Már hat hónapja élünk együtt, és sehol semmi. Én is meddő lettem? , A válás megtörtént. Unszolom, hogy „no” most már rcegcaküdiiutünk”. ö csak azt mondja: ráér még. Dehogy ér rá! Lesül az arcomról a bőr, alig merek végigmenni az utcán. Szörnyű gyanúm van! Talán nem is én vagyok a hibás. Ma végre rá tudom beszélni Ferencet, hogy menjen orvoshoz, vizsgáltassa meg magát. Persze, hogy úgy van! És én hagytam magam behálózni ettől a csirkefogótól. Micsoda undorító alak azzal a nyápic kis bajuszával, meg a recsegő nevévelMost aztán... Csak még egyszer a Miska felesége lehetnék! Kemény Erzsébet Gondolatmorzsák Egy mai nő három, dologra takarékoskodik. A kétszo- ba összkomfortra, a színes televízióra és a válóperre. A természettudósok legnagyobb sikere az lesz, ha rájönnek arra, hogy tó énekes- madarak hol végzik el a zeneakadémiát. Egy tsz akkor eredményes, ha a közületi boltokban nincs kiírva, hogy képviselője csak készpézzel szolgálható kL Az okos rendező mindig azzal játsszatja el a Julius Caesart, akit a többi színészek utálnak„ " i r* **•*»->Gyakorlatilag az nevezhető tisztességes embernek, akinek már volt vagy van alibije. A kizsákmányolás legmagasabb formája jelen pillanatban a méhészet. A választás a szesztilalom révén többet tett az alkoholizmus ellen, mint háromévi propagandamunka. Cs. D,
