Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

üyiltlan a gondokról Ha ii! az ember, akkor keres... Megvalósulás útján a Salgótarján] vásárcsarnok építése Lak János a Kábel Művek baLassagyarmati kábelgyárá­nak főmérnöke fogalmazott úgy, hogy nagyon nehéz az embereket lelkesíteni, ha időm ként éppen azok a feltételek hiányoznak, amelvek a jó munkához kellenek. Lehet be­szélni szocialista munkaver­senyről, termelő és fogyasztó viszonyáról, kölcsönös egymás­rautaltságukról. a lényegileg közös érdekeikről, a nagyobb termelés és a nyereség, a mi­nőségi munka fontosságáról, de néha inkább visszatetszést keit bennük, mint Jobb mun­kára sarkallja őket Róla egyébként azt tartják, hogy „megszállottja” a ká­beliparnak. Évtizedek óta dol­gozik a szakmában. Sok-sok eves emberi és vezetői tapasz­talat mondatta vele az alábbi szavakat. — Nekprn az a véleményem, ne kerteljünk H„ egvszer va­lahol „disznóság” van, meg kell mondani. Ne kozmetikáz- zunk. A dolgozók a világos, tiszta beszédből értenek. Az egyenes és határozott vezetés­sel mindig (s egyetértettek azok. akik tisztességesen akar­nak dolgozni. Szakad a ásói Miről is van szó? A hatalmas, új üzemcsar­nokba ebben az évben költöz­tetek át egy másik épületből a húzógépeket. Amikor kinn jártam, Máté Lajos tizenkét emoerével a gépszerelőktől, köztük Orszáczki József nyug- QÍjas szerelő még egymás után állították be új helyükre a sodrógépeket te. — öreg gé­pek, sok baj van velük — mondta a csoportvezető. A csarnok belső fertályán már dolgoztak a durva húzógépek. Illetve hol álltak, hol dolgoz­ták. A zakatolás, gépzúgás ugyan egy pillanatra sem csi­tult Az alumínium szálak ezüstös fémkígyóként tekered- tek lefelé az óriási tekercsek­ről. amelyek súlya csak má­zsákban, tonnákban mérhető. S nem olcsó alapanyag az alumínium. Egy tonna mintegy huszonötezer forint. De nem mindegyik gép „nyelte” állan­dóan az alumínium szálat. Az első gép Is éppen állt. Lugosi István az elszakadt szálat hegesztette. Munkatár­sa, Janisovszki Béla néhány hónapja még a szobi ÁFÉSZ- nél dolgozott Bernecebaráti- ból jár Balassagyarmatra. — Nagyon jó munkahely ez — mondta a gyárral a fiatal férfi. — A múlt havi kerese­tem is majdnem két és fél­ezer forint volt. Csak a szál ne szakadna. Ne lenne olyan salakos az anyag. Tudja, ná­lunk úgy van, ha ül az em­ber akkor keres, mert megy a gép. Most nagyon rossz az anyag, állandóan elszakad, le kell állítani a gépet, összehe- geszteni a szálat. Ez nagy idő­veszteség. Negyed- tizenkettő, de még csak az ötödik orsónál tartunk. Így a kereset is ke­vesebb. . . Egy géppel arrébb Hangács József gépmunkás is az ejsza­kad* alumínium szálat hegesz­tette Megyiienbfil Siienöt — Hármat bukfenceztem a ZIL-iel — mondta magáról, mig a hegesztéssel kínlódott. — Akkor eljöttem a Volántól. Itt nyugodtabb, nincs olyan nagy felelősség. Februárban háromezer-egyszáz forintot vittem haza. Igaz, harminc­két túlórával. Három csala­dunk van. Itt lakunk Balas­sagyarmaton. Kell a pénz A múlt hónapban meg csak tíz forint húszra jött ki az órabé­rem, mert csak 98 százalékot tudtam teljesíteni. — Gyákran előfordul, hogy szakad a szál? — Négy-öt nap is elmegy, hogy minden rendben van. Az­után újra jön egy rossz széria. Ebből — mutatott a tekercs­re — negyven orsóval kellene csinálni, de még csak tizen­ötig jutottam. Ha nem sza­kadna, akkor a százhúz szá­zalék is menne. De ma örü­lök, ha a negyven-ötven szá­zalékot kiszorítom. Mit szól ehhez Fábri Sán­dor művezető? — Most is van Itt négy te­kercs. amivel nem lehet dol­gozni — mondta. — Nagyon ingadozik a minőség. Az egyik tekercs jó, a másik meg nem. látja, ott a túlsó szélen simán mennek a gépek. Érdekességként hadd említsem meg, hogy ott dolgozik a két Jakus Sándor, az idős, meg a fiatal. A fiú hozta az apját a gyárba. S azóta az idősebb Jakus felesége és a lánya is ide „szegődött” dolgozni. Ha rossz az anyag, félretesszük, jön a gyártó, mintát vesz, megvizsgálta és megegyezünk. A selejtet rendszerint kicseré­lik. — Ebből a méretből har­mincöt tekercs a norma — mondta az idősebb Jakus. — De amikor szakad a szál. ak­kor jó ha húsz—huszonöt el­készül. Kelle féimiliie? A „disznóság” persze erős kifejezés. A főmérnök nem is erre- a helyzetre int kább általános értelemben használta. Annyi bizonyos, a rossz . minőségű alapanyag sok bosszúságot okoz a gyár­nak, rontja a dolgozók telje­sítményét és munkahelyi köz­érzetét, a termelési kilátáso­kat. — A múlt év végén kezdő­dött, hogy selejtes szállítmá­nyokat kaptunk — magyaráz­ta Lak János, — Aztán egy darabig nem volt probléma, majd újra jött. a visszaesés. S már-már krónikussá vált ez a dolog. Az alapanyagot a Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt tatabányai és inotai üzeméi tői kapjuk. Különösen a tata­bányaiakkal jó a kapcsola­tunk. Többször tárgyaltunk már velük, hogy állandóan jó anyagot küldjenek. S a köz­pontunkban is jeleztem már a gondunkat, hiszen minden hé­ten felmegyek Budapestre. A selejtes anyagot általában készséggel kicserélik, de a helyzet nem sokat javult. Pe­dig most már pontot kellene tenni az ügy végére. A gyártók esetleg vissza­vághatnak azzal a kérdéssel, hogy „na és, nálatok talán minden, rendben van?” Nem, nincsen Ahogyan nincs töké­letes ember, úgy nincsen olyan üzem sem, ahol gond, nehézség és hiányosság ne lenne. Azt viszont meg kell érteniük, hogy a kábelgyár száztízmillió forintot szeretne termeli az első félévben. Sze­retne? A főmérnök úgy mond­ta, „ha törik, ha szakad”. Eh­hez pedig jó minőségű alap­anyagra van szükség. Olyan alapanyagra, miből 0,1 száza­lék megtakarítás is fél millió forint A partnerüzemek képvise­lői lehetnek nagyon jó ba­rátságban egymással, de sem ezzel, sem a másik fogyaté­kosságainak felhánytorgatásá- val saját gyengéiket nem ta­kargathatják. Mert a jó együttműködést nem az veszé­lyezteti, hogy követelménye­ket támasztanak egymással szemben, hanem a rossz minő­ségű termék. Kiss Sándor FIÚ A TRAKTORON Régebben volt, amikor ge­rinctöréssel vitték kórházba a fiút. A keaefején is mély se­bekből ömlött a vére. A bal­eset. megdöbbentette az idő­sebbeket, attól tartottak, hogy a fiatal traktoros egy életre agyonzúzta magát. A baleset­ért senkit nem okolhattak. A szécsényfelfalui határ a viharzó tenger hullámaihoz hasonlít A lejtói akár a csúszdák. Este volt Kuris Istvánéknak még kint volt egy vontatónyi kukorica a Lazon. Felnézni is ijesztő er­re az oldalra, nem több má- zsányi teherrel maga mögött, a fékekre bízva a járművet le­ereszkedni rajta. A termés, ha megtermett nem maradhat a szabadban. A földművelő ember ezt tartja a legfonto­sabb dolognak. Ha éjjel is, de mennek érte. Sötétedés volt a ködtől nyálkás a föld, ami­kor a fiút, hazatérőben egy kései fuvarból, megállította Kuris A legény tisztelettudó, szolgálatkész. A vezetőség en­gedélye megvolt indult, hogy behozza a kukoricát. Amikor a teherrel ereszkedett lefelé, akkor váltak a fékek semmi­vé. Szánkázott a traktora, az­tán felborult. Hála a teremtő­nek, Bódi Ferenc kigyógyult Ijesztő most is a Laz. Siva­tagi a színe. Tavaszi gabona lehet benne. Aki ezt a dom­bot megműveli, az már iga­zán traktoros. Lavaj Tiborral történt, hogy megbillent alat­ta a gép, mire ó kiugrott a vezetőfükéből és vállával tar­totta, amíg segítséget nem ka­pott, hogy ne bukfencezzen az a nagy érték a mélybe. Hát ez a fiú ilyen traktorosoktól tanulta meg a helytállást. Mert a gépet azt nagyon sze­reti. Lakatos szakmá ját hagyta ott érte. Katonaviselt, derék ember lett belőle azóta. A te­kintete gyerekesen szelíd. Szinte elnézést kérőén mond­ta: — Nem vagyok én sok be­szédű. .. A borulásra fordítva a szót bocsánatkérően felhúzta vál­lát és széttárta két erős kar­ját. Kezefején a sebhelyek nyomai. A fiút nemhogy elri­asztotta, de még jobban a géphez forrasztotta a szeren­csés baleset. Esztendeje lehet, hogy a felfalusi tsz elnökének a fia­tal mezőgazdászt, Farkas Já­nost választották meg. A fő- agronómus, Lászlók Barna is ebbe a nemzedékbe tartozik Elmondhatom: a vezetők, az idősebb nemzedék tiszteletben fartása mellett, a fiatalokat mindenben segítik. Ide tarto­zik, hogy Kuris Tomi lett a gépcsoport főnöke. A műhely­ben Kuris Béla a szerelő. Ha­zajött a szomszéd tsz-bői né­hány esztendő távoliét után Lavaj Tibi is. Ott ül a gépen már Bódi Zsolt, a legfiatalabb. Vége sem lenne, ha a tsz-ben dolgozó fiatalok neveit sorol­nám. Farkas János, az elnök ezekre a fiatalokra épít. Így került figyelmének középpont­jába Bódi Ferenc is Az elnök invitált meg bará­ti beszélgetésre a fiatal trak­torossal. Csendesedett a mun­ka üteme a földeken, maradt idő arra, hogy a falu leendő űj utcájának földmunkáit el­végezzék. Az elnök Bódi Fe­rencet bízta meg a munkával. Egy Zetor, egy markoló és azon a gépen Bódi Zsolt. Fe­renc pedig UE ' ötvenesével nagy lekiismeretességgel ta­nította Zsoltot a markolóval bánni. Nem olyan egyszerű dolog ez. A szerszám bele­mar a földbe, de irányítani is tudni kell, hogy a fermalkolt föld a platóra 'kerüljön.. A villáknak is szét kell nyílni­uk, hogy kihullhasson a te­her. És mindezt a gépen levő szerkezet hozzáértő mozgatá­sával. Zsoltnak nem ment még simán, de Ferenc magya­rázott neki türelmesen. Aztán hozzánk fordult. Nekem is jólesik, ha se­gítséget kapok. Nemrégen szüksége is volt rá. Farkas János, az elnök, egymást támogató alapon, el­küldte Bódi Ferencet a Szé­chényi tsz-be vegy szerezni. Ezt_ a munkát csak hozzá­értő emberek végezhetik. Vizsgafeladatnak szánta ezt Ferencnek. Izgatta a tsz el­nökét, hogy a fiú hogyan áll helyt. Kis Gábor, a szécsé- nyi vegyszerező mondott róla véleményt. — Minden a legnagyobb rendben ment. Jókedve lett az elnöknek. A sajátjuk vegyszerezésének nehezebbiket is rábízta a fiú­ra, a tapasztaltabb Dudás Endre társaságában. A Kosá- rokat szórták meg a gyojn- ölővel. Ez a dűlő nem sokkal szelidebb a Laznál. Dudás a nehezebb hetvenö tűsével ment elöl, útána a fiú a könnyebb ötvenesével. Hiába,, a korábbi borulás nem múlt el nyom­talanul a fiú felett. A lejtőn idegesebb lett a megenge­dettnél. Dudás szólt neki: — Állj meg! A lejtőt majd én megszórom. Ilyen példák tanítják ezt a Ozsvárt Józsefnek, a városi tanács elnökének nyilatkozata Igaz, hogy a salgótarjáni piac korszerűtlen, elavult és zsúfolt. Talán éppen a zsú­foltsága is befolyásolja, hogy időnként rossz a megyeszék­hely és a vonzáskörzetéhez tartozó községek zöldség-gyü­mölcs ellátása. Már évekkel ezelőtt, de különösen most, az 1973. április 15-i tanács­tagi választásokat megelőző jelölő gyűléseken is számosam felvetették: lesz-e vásárcsar­noka Salgótarjánnak, s na lesz, mikor kezdik meg az építkezést, mikor adják át rendeltetésének. Ezzel a kér­déssel kerestük fel Ozsvárt Józsefet, a -Salgótarjáni váro­si Tanács elnökét. — A kérdés teljesen jogos. A tanács és annak végre­hajtó bizottsága már hosszú ideje foglalkozik ezzel a kér­déssel, illetőleg gonddal. Hogy mennyire foglalkozunk vele, mi sem bizonyítja jobbam, mimt az a tény, hogy végre­hajtó bizottságunk még ebben a hónapban ismét napirend­re tűzi a salgótarjáni vásár­csarnok építését. Salgótarján ugyanis nem rendelkezik vég­leges piaccal, ezért Indokolt a lakosság ellátása és a kul­turált kereskedelem érdeké­ben egy korszerű piac, vagyis egy vásárcsarnok létesítése. — Hol tart most a vásár- csarnok építésének progra­mozása, tervezése? — A város részletes ren­dezési terve korábban meg­határozta a telepítés helyét a Jóbarát környékére. A váro6 párt- és tanácsi vezetői meg­vizsgálták a tervezett helyet, de a nagy beépítettség túl költséges lenne a meglevő épületek felszámolása, és szükséges terület sem bizto­sítható a további fejlesztésre. Még a végrehajtó bizottsági ülés előtt elmondhatom, hogy a vásárcsarnok helyét az Ady Endre, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Tarján-patak által hatá­rolt területre javasoljuk. — Beruházási program, vagy kivitelezési terv van-e már? — Még az elmúlt év őszén a LAKÓTERV által készített tanulmánytervet a szakható­ságok felülvizsgálták és úgy találták, hogy annak alapján kell a beruházási programot elkészíteni. Az első ütem be­ruházási programjának ter­vezésére a LAKÓTERV ta­valy október 16-ám kapott A vásárcsarnok makettje telülnézetből legényt arra, hogy a munká­ban egymás segítsége nélkül borús az élet és fele a siker. Ebben a közösben egyre job­ban megértik ezt. Ott van Vámos Miklós,, a fiú legked­vesebb barátja. Személykocsi­val jár, de ha megállnak az elnökkel, és szükség van se­gítő kézre, nekigyürkőzik és doigozijc. Szerelő a szakmája. Ferinek segít a legtöbbet. Mindenben pártfogolja, össze is tartanak. Nem is felejtette elmondani a fiú. — Miklós jó barátom, a szabad időm nagyobbik ré­szét is vele töltöm... Ha összekerülnek, kutatják az előttük még ismeretlent. Keresik a jobbat, a kultu­ráltabbat. így formálódik az új nemzedék növekedésével Szécsényfelfalu, ez a dombok közötti kedves falu. A fiata­lok fokozatosan kerülnek az élre, méltó utódaiként az idő­sebb nemzedéknek. Bobál Gyula megbízást. A tervező a do­kumentációt ez év március elejére leszállította, vállalko­zásán felül két változatban ,A” és >rB” variációkat dol­gozott ki. A program tehát elkészült. A kiviteli terveket ezekben a napokban rendel­te meg a tanács, s készítése folyamatban van. Az úgyne­vezett közműkiváltások terve már rendelkezésünkre áll, és ennek alapján a kivitelezés még ebben az évben megkez­dődik. — Milyen költségkihatásai lesznek az új beruházásnak, s biztosított-e a pénz a kivi­telezéshez? — Az új város csarnok kivi­telezését két ütemben kíván­juk megvalósítani, összesen nyolcezer négyzetméter alap­területtel. Moet számunkra az első ütem a fontos, amelynek alapterülete 4100 négyzetmé­ter lesz. Az első ütem befeje­zésének határideje 1975 vége. Ez azt jelenti majd, hogy a negyedik ötéves terv végére a jelenlegi korszerűtlen piac­cal szemben egy hasonló alapterületű, de korszerű és jobb áruellátást biztositó vá­sárcsarnoka lesz a megye- székhelynek. Ami a beruházás költségeit illeti: az első ütem teljes be­ruházásának összege — ebbe benne van a szanálás és a területelőkészítés is — több mint negyvenmillió forint Ebből az összegből tízmilliót a Belkereskedelmi Miniszté­rium, mintegy tízmilliót a SZÖVOSZ vállalt magára, a költség' többi részét a ta­nácsnak kfll előteremtenie. —• Az előbb azt említet­te. hogy egy-egy korszerű, és jobb áruellátást biztosító vá­sárcsarnokot építenek Salgó­tarjánban. Miben nyilvánul ez meg? Azt már mondtam, hogy az alap terület több mint négy­ezerszáz négyzetméter lesz. A térfogat több mint tizenhat- ezer légköbméter. A vásár­csarnokban húsz állami és szövetkezeti árudát, tizenhét magánkereskedői üzletet, a bazársoron pedig huszonki­lenc üzlethelyiséget találhat majd a vásárló. A szabadpiac cá asztal hossza meghaladja a kétszáz métert. De lesz be»-» ne bisztró, gombavizsgáld, kölcsönző és több más* a csarnokhoz tartozó létesítmény. Megemlíteném még, hogy a vásárcsarnokban biztosított a teljes hűtőlánc. A korszerű konténeres szállítást vezetj ül: be. A csarnokot télen légfű­téssel látjuk el —, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Jelentkeznek-e gondok a beruházás megvalósításán? — Van bőven. A terület előkészítése során a város! közfürdőt meg kell szüntetni, ami egyébként is elavult, korszerűtlen és gazdaságta­lan. A fürdőt naponta alig 15—17 személy veszi igénybe. Viszont azon már most gon dolkodunk, hogy a közfürdő pótlásáról a következő ötéves tervben hogyan gondoskod­junk. A tanács átmeneti meg­oldást is keresett, de ez két­millió forintba kerülne, ami nyolc új lakásnak az ára Kérdés, hogy szabad-e ezt a megoldást választani. Egy másik: a csarnok építéséhez nagyobb megértést és támo­gatást várnánk a nógrádi szénbányáktól. A fuvarozási üzem területén lebontásra ke­rül a garázssor, a fürdő, öltö­ző és étkező. A szanálás költ­sége is' a csarnok építésének rovására megy. A bányától elsősorban a kártalanítás tör­vényes összegének elfogadását várjuk. Ehhez hasonló meg­értést kérünk a Centrum Áruháztól is, amelynek a bú­torraktárát kell szanálni. Most már ott tartunk, hogy a tervék készülnek, a kivite­lezést az idén megkezdjük, hiszen a kivitelező vállalat biztosított, és terveink szerint 1975 végére átadjuk e nagyon fontos létesítményt a város lakosságának. A második ütemet az ötödik ötéves terv­ben szeretnénk megvalósítani — fejezte be nyilatkozatát Ozsvárt József elvtárs. SomogyvárI László Kukoricakísérlet A kukorica zárt termeszté­sének, a CIDS-programnak Vas megyében a Szombathe­lyi Állanái Tangazdaság a gazdája. A program kereté­ben hazánkban eddig még nem termesztett ameri­kai és francia hibri­deket állítottak összehason­lító kísérletbe. A mintegy 40 kukoricafajtának a tangazda­ság adott területet, míg a növények egészségügyi fel­ügyeletét a Vas megye! Nö­vényvédő Állomás szakembe­rei látják el. A kukoricafaj­ták szakszerű vetéséhez, ne­veléséhez a tangazdaság és a növényvédő állomás vezetői az őrségben úgynevezett ka­ranténkentet hoztak létre, ahol mód van a sokoldalú megfigyelésre és kísérletre. A kijelölt területen már vala­mennyi kukoricafajtát elve­tették. NÓGRÁD — 1973. május 13., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom