Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-13 / 110. szám

Hozzászólás cikkünkhöz Kézségeink közművelődési helyzete Egyre inkább azt tapasz- ciálódott a falvak lakossága, munkaegyeztetésre, informá- taljuk, hogy megváltozik a széthúzódott az érdeklődés ciók cserélésére, falu arculata, az ott élő em- skálája. Ehhez alkalmazkodni Községeinkben még mindig berek életvitele, gondolkodás- kell a falu közművelődési nagyon sok a ki nem hasz- módja. Magasabbra emelik az programjának, a művelődési nált szellemi tartalék. Meg igények mércéjét. Széthúzódott ház munkatervének. Olyan kell keresilí a hozzájuk vezétő az érdeklődési skála, diffe- programot kell biztosítani, ahol utat, be kell őket vonni a renciálódott a lakosság össze- minden réteg megtalálja a ma- község kulturális életébe. Ta­tétele. A megváltozott helyzet ga érdeklődési területét. Több lálkoztam egyedül dolgozó egyértelműen maga után von- jő példát mutató kezdeménye- helytörténeti kutatókkal, kik ja a régi népművelés keretei- zést lehet felsorolni. Gondol- örömmel segítenék a honis- oek szétfeszítését, az új for- junk csak a Röpülj páva kő- mereti szakkör munkáját, vagy ma, új tartalommal való fel- rökre. Életkortól, foglalkozás- ha nincs, szívesen megalaki- töltését. Emlékezzünk csak tói függetlenül a dalt kedve- tanák. Csak közeledni kell vissza, hogy 15—20 évvel ez- lök nemes gyülekezete. Gon- hozzájuk. Többen elmondták, előtt, ha a falu tanítója beta- dőljünk a megye községeiben hogy szívesen bekapcsolódná- nátott egy népszínművet, vagy jól működő irodalmi színpa- aák egy-egy művészeti csoport más egész estét betöltő színda- dókra. Vagy a különböző klu- munkájába, ha felkeresnék rabot. Elismerően szóltak a fa- bokra: értelmiségi, nyugdíja- őket. Lehetne a példákat hosz- lu kulturális munkájáról, még sok, ifiezőgazdászok, iíjúmum- szú sorokban említeni, akkor is, ha esetleg az több kás, fotó stb., ahol ki-ki a Tudom azt, hogy sok helyen fogyatékosságról árulkodott, saját érdeklődéskörének meg- tiszteletdíjas kultúrotthon- Közönségsikere volt az ilyen felelően megtalálja szórakozó- igazgatók dólgoznak. Nem le- műkedvelő előadásoknak, nem sát, önművelődését. De talál- hét tőlük annyit várni, mint egyszer több alkalommal is koztam jól működő honisme- a függetlenített vezetőktől. Az bemutatták a községben, sőt réti szakkörrel, képzőművésze- ilyen helyeken (sokszor még a nem egy esetben a környező ti csoporttal, sőt népi hagyó- függetlenített igazgatók eseté­falvakban is ellátogattak vele. Hiányokat összegyűjtő, azt ben is) meg kell keresni an- Félreértések elkerülése végett, feldolgozó kézimunka szakkör- nak a módját, hogy a műve- nem vádolni akarom a múltat, rel is. Nem beszélve a külön- lődési otthon ne legyen hete- tisztelet és elismerés a szór- böző TIT-előadásokról, dől- ken át zárva. KISZ-es fiatalok gos népművelőknek. A prob- gozók esti iskolájáról, szak- mondták, hogy községükben a léma csak ott van, ha a ma mai továbbképző tanfolyamok- kultúrház jóformán csak a falujának közművelődését le- ról, közösen szervezett kárán- táncmulatságokon van nyitva, szűkítjük Röpülj pávára és dulásokról. sas jsajrffysSbéiSEikamd»*t ***-? W irodakní, szín- hangszerek pott, kinőtt régi gyermekcipőt szeretnénk félhúzni. Népművelés helyett A régebbi népművelés he- ^ ^ lyett ma kozmuvelodesrol be- madiJ. hozta iétre, de szelünk Nemcsak a gyermek egymé<, neve változott meg, a közmű- velődé« más fogalmat, tartal­mat foglal magába. padot, tánccsoportot, ezek csak tiszavirág életűnek bizonyul- Végezetül az anyagiakról tak. Alaposabban utána néz- egy-két gondolatot. Mindenki ve kiderült, hogy a Röpülj tudja, hogy az anyagiak meg- páva -kört a helyi Vöröske- határozók minden területen. A reszt, a tánccsoportot egy má- meglevő összeggel, ha jobban társadalmi szerv, még az sáfárkodnánk, ha' a koncentrá- har- cióraf jobban vigyáznánk, egész .nem biztos, hogy a minőségi mun- . munkájáról, fánkat tudnánk emelni. Sok Szép és tiszteletreméltó az a intézmény és vállalat nem a törekvés, hogy az ÁFÉSZ lét- legmegfelelőbben használja fel Naniainkban a közművelő- rel“? eg^ irodalmi színpadét, a kulturális alapját Felszínes nagyobb, vagy kisebb ha- S^taSSf kirándulások, suba alatti át­tásfokat nem a mennyiség, ha- ^Vve^ek ió^t más erd^ Csoportoatáf°%. ta^alrnffn»k nem a minőség adja meg. Ak- nem nevezhető rendezvények, kor dolgozunk jól ha a köz- > ődesú személyt, az eredmény emésztik meg a forintokat. sor aojjjozuiiis. joí, í nem lehet mas. mint az hogy Találkoztam «líra« vattai művelődési tényezőt aktív fo- felbomlik De mis ^auUKfz?am olyan esettel, lyamattá tesszük. Hogy az is- ^ n^ doZ, tT í??* Pénzért hangszere- meretek befogadása, feldolgo- mert f^y-ket zása, mennyire eredményes, b«r minden megalapozás nel­^ mértékben meghatározza ** /entíaut akart létrehozni munkánk hatásfokát. Nem a veíXndá^bm járati közvetítés illetve a befogadás „ yc_ a lényég, bánon az peretek lűfc meg az iro­ttt a külső1 és belső aküvi- s^Pudot. Egyszóval egy jászét a köz asztalára ten­tást — cselekvő formákat, j°bb koordinálásra van szűk- nénk, alapos megfontolás után módszereket kell keresni. Ne se°’ dönteménk annak sorsáról, fo­más akarja az én művelődé- A községek elkészítik az rintjaink jobban szolgálnák a semet, intellektuális képzése- egységes közművelődési tervet község közművelődési ügyét. a község irodalmat kedvelő, a Aztán ^ 7^ekari se hang­em" szer, mert elkallódtak. So- ve_ Tolhatnám a negatív példákat , , , _ , , tovább. Ha a kulturális alap színpadot. Egyszóval met, hanem én. Elzt az én- Ennek alapján a közművelő­igényt kell szem előtt tartani, dési intézmények elkészítik sa- Elsősorban közoktatási intéz- ját munkatervüket. Az intéz­ményeinknek kiformálni, köz- menyek, üzemek, társadalmi művelődési intézményeinknek szervek pedig a saját terüle- pedig tovább fejleszteni, a le- tűkön részt vállalnak annak hetőségeket megteremteni. végrehajtásából. A közművelődés nem csu- Minden rétegnek a függetlenített, vagy tiszteletdíjas kultúrház-igaz- gató ügye. Ez az ügy közügy. Az új alapállás egyértelmű- Épp ezért, valamennyi szerv­en meghatározza a községek nek azon kell fáradoznia, hogy tevékenységét. Ügy gondolom, az megvalósuljon. Élő kapcso- hogy a megváltozott falusi latot kell kialakítaniuk az In- életmód, a megnövekedett kul- tézményeknek, nem egymás turális igények az avas, do- munkáját keresztezve, hanem hős atmoszféráid passzív nép- segítve kell fáradozni az ügy művelést szétfeszítették. Az megvalósításán. Bevált mód­igény: életszagú, testközelben szer, hogy meghatározott idő­levő, cselekvő közművelődés, közönként, az illetékes szer- Említettem, hogy differen- vek összejönnek program- és Szenográdi Ferenc „Az erdőket, a vizeket szeretem., »f Tarka csillogás, vakító fény, nyári hőség: üvegfúvók. Mun­kájukat mindenki jól ismeri, • csodálja, e nehéz mesterséget már versben is megénekelték. Dembrovszki József egysze­rűen. köznapi módon beszél erről a nehéz szakmáról. 1936 óta üvegfúvó. — Erdélyben kezdtem ta­nulni a mesterséget. Tordán. Volt kitől ellesni a fogásokat, hiszen az egész család, az apám is üvegfúvó volt. Itt, az öblösüveggyárban 1941. óta dolgozom. Hát, mit mondjak? Nem könnyű foglalkozás ez. Én magamról még most sem mondhatom el, hogy minden csínját tudom. Az üveg ma­kacs anyag, azzal nem dolgoz­hatok úgy, ahogy én akarok. Meg aztán sokféle árut is csi­nálunk. És ahány forma, any- nyiféle szakmai fogás. Az ABOkemencénél sok fiatalember bajlódik az üveg­fúvással. Mesterük: Demb­rovszki József. De nemcsak mester, hanem szocialista bri­gádvezető is. — Négy és fél éve lettem vezétője a nyolc tagból álló brigádnak. Négyen közülük törzstagok, a másik fele gyak­ran változik. Mi neveljük a szakmában az utánpótlást. S ezután már a szocialista brigádvezető gondjairól beszél — Tudja, vannak ezek a vállalások, köztük a kulturá­lisak. Én nem mondom, néha sikerül megszervezni egy-egy közös színházlátogatást. ki­rándulást, de azért vannak problémák. Főleg a fiatalok­kal. ök valahogy elhúzódnak, nem szívesen vesznek részt a közös megmozdulásokon. Van két vidékről bejárónk is. őket meg azért nem lehet mozgó­sítani. Józsi bácsi munka közben.. Dembrovszki József szűk­szavú ember. A kérdésekre röviden, tömören válaszol. Közben sokszor elgondolko­zik. — Pedig. — tudja jó dolog ez a brigádmozgalom. Jó, mert összetartja az embere­ket, nevelő hatása van. egész­séges közösségeket kovácsol. Néha. amikor együtt elme­gyünk egy-egy író-olvasó ta­lálkozóra. vagy a könyvtár­ba, az felüdülés, kellemes idő­töltés nekünk. Józsi bácsi különben is sok időt tölt a művelődési ház­ban. Klubvezetőségi tag. ösz- szekötő a gyár szocialista bri­gádjai és az öblösüveggyári kultúrház között. — Mozgósítottunk a tava­lyi és az idei szocialista bri­gádversenyre. kiránduláso­kat szervezünk színház-, mú­zeumlátogatással eevbekötve. Vannak, akik szívesen veszik ezeket a megmozdulásokul, ám többen csak kötelességből jönnek el. De az üvegfúvók­nál egy kicsit érthető is. Hát igen. Hét—nyolcórai benti, nehéz munka után az üvegfúvók jobban szeretik a szabad levegőt, a természetet. Szeretik a vizeket, az erdő­ket — Gyakran járok kirándul­ni a kislányommal: az erdő­ben sétálunk. nyáron a strandra megyünk. Külföldön is turistáskodtam; Jugoszlá­viában. Romániában, Cseh* Szlovákiában, Ausztriában. S aztán visszakanyarodunk a szakmához. Józsi bácsi az utánpótlásról beszél: — Régen úgy volt az. hogy az apa behozta a gyerekét a gyárba, betanította és üveg­fúvó lett. Ma már az iskolá­ban képezik a fiatalokat, de három év kevés idő ahhoz, hogy mindent kitanuljanak. Én 37 éve dolgozom, de még mindig van, amit tanulni kell. Dembrovszki József 51 éves. Nemrégiben kapta meg az aranykoszorús szocialista bri­gádtag kitüntetést és a törzstagságért járó aranygyű­rűt. A nyugdíjig még három éve van hátra. Bízik benne, hogy nagy szakmai rutinját, tapasztalatait még sokáig ka­matoztathatja az utánpótlás javára. V. Kiss Mária Az isteni Garbo szerelmei Greta Garbo ugyan ezernyi praktikával igyekezett titok­ban tarani magánéletét, még­is tudjuk, hogy életében több férfinak jutott fontos szerep. Az első Maurice Stiller volt, aki felfedezte az akkoriban fotómodellként dolgozó Gar­bót és Hollywoodba vitte. Öt John Gilbert követte, Garbo partnere, akinek sámlira kel­lett állnia, ha szerelmi jele­netet forgattak. Leopold Sto- kowskival közvetlenül a há­ború kitörése előtt szökött Olaszországba. Á Garbo életéiben szerepet játszott férfiak sorába tarto­zik Cecil Beaton, az angol ki­rályi család fényképésze, a My fair Lady díszlettervezője, az angolszász nagyvilági tár­saság egyik „hercege” is­Emlékiratai „Boldog évek” címmel nemrégiben jelentek meg az Albin Michel kiadó­nál. Az emlékiratokból a két rendkívüli személyiség két éven át. 1946—1948-ig tartó rendkívüli szerelme tárul az olvasó elé. Bernadette a% első A napokban került sor a fővárosban a kereskedelmi szakmunkásképző iskolások Szász Ferenc ifjúsági szavaló­versenyének országos döntő­jére, a KPVDSZ szervezésé­ben. Megyénket a döntőn Gal- csik Bernadette, a megyei ver­seny első helyezettje, a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat harmadéves kereskedelmi tanulója képvi­selte. Az országos versenyen Galcsik Bernadette Zelk Zol­tán: A három nyúl című ver­sével első helyezést ért el. Op era es balett Á debreceni Csokonai Szín­ház május 14—15-én ismét Salgótarjánban. a Megyei Művelődési Központ színház- termében vendégszerepei ope­ratársulatával. A műsorban egy egyfelvonásos opera, mégpedig Leoncavallo: Bajaz- zókja és Rimszkij-Korszakov: Seherezádé című balettje sze­repel. Az opera főbb szere­peit kettős és hármas szerep­osztásban éneklik, Canio: Hor­váth Bálint és Csongor József, Nedda: Marsay Magda Liszt­díjas és Pallos Gyöngyi, illet­ve Zadon Andrea lesz, Tonlo szerepét viszont Virágos Mi­hály Liszt-díjasra, és Németh Józsefre osztották ki. A hét könyvei KOSSUTH KIADÓ: Gál La­jos: Egységbe ifjúság! — KOZMOSZ: Sulyok Katalin: Indul a mezőny. Riportok. — MAGVETŐ: Francsik Károly: Kis komoramban gyertyát gyújték. Tersánszky Józsi Je­nő: Tollal és gitárral. — MA­GYAR HELIKON: Juhász Gyula: Anna örök. Válogatott versek. “ MÓRA: Benedek Elek: Világszép Nádszál kis­asszony és más mesék. Rákal István: Ezt olvastam. Olvasó­napló. — KÖZÖS KIADÁS: Borozgyin, Viktor: Egy kisfiú keresi a napot. Mese. — A CORVINA KIADÓ magyar nyelven megjelent könyvei: Telephy Katalin: Tájképek a Magyar Nemzeti Galériában. Chastel, Andre: Itália művé­szete. NÓGRÁD — 1973. május 13., vasárnap _Miiiiiiniiiiiim<ntimiiitiiiiiiiiimiiniiHiH<iiiiimtHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiitim<iHftiiii gapott ís a költő, de az ígért ! «. Ijó fizetésből nem lett semmi. = FEKETE SÁNDOR: T 5 November vége felé ez a tár­I § sulat is felbomlott. A költő | § visszatért Debrecenbe. Pákh Albertet kereste fel, a későbbi humoristát. Találko­zásukat Jókai örökítette meg: „Egy este. amint haza megy (ti. Pákh), a kapu előtt egy sáros, fáradt embert lát ülni. kopott, szakadozott gubában, átázott kalappal, egy nagy vándorbottal kezében. PETŐFI ÉLETE ..................................................................................................... D e mit ér a legszebb mű­vészi siker, ha közben a tár­sulat anyagi csődbe kerül! Petőfi sem tudta kifizetni szállásadóját, zálogba hagyta nála színészi eszközeinek egy részét, s ő maga Pestre, majd Pozsonyba sietett a széteső társulatból. I Késve érkezett — a pozso­nyi színtársulat már telítve volt az ország minden részé­ből oda sereglő színészekkel. Hogyisne, amikor folyt a di­éta, azaz az országgyűlés, és ilyenkor lehet Thália sok koplalástól megfogyatkozott papjainak kaláccsal felcserél­niük a száraz kenyeret Legendás szépírása mentet­te meg a végső nyomortól. Működött Pozsonyban egy iro­da amely kéziratos Ország- gyűlési Tudósításokat készí­tett a diéta szónokainak be­szédeiről. Ide jutott be Pető­fi. diktálni és másolni a má­sok gondolatait. Körmölni, szemetrontó gyertyafényben, bizony siralmas munka volt. Bajza tudomást szerzett a költő sanyarú állapotáról, s baráti körben gyűjtést indí­tott Petőfi számára Feltehe­tően Bajza keze volt abban is, hogy az akkori idők si­keres írója és szerkesztője. Nagy Ignác fordítói munká­val kínálta meg. 1843. július elején érkezett meg Petőfi Pestre, három hét alatt elkészült egy francia re­gény fordításával, majd egy angol regénybe kezdett (a Ro­bin Hoodba). Három hét alatt ezzel is végzett, pedig 900 ol­dalt kellett magyarra- átten­nie (az angol könyvet is né­metből fordította)! A két regény közül az egyik ősszel már az olvasók kezében volt... Petőfi élete első jelentékenyebb írói ho­noráriumát vehette fel. De amilyen gyorsan kereste a pénzt, oly hamar meg is sza­badult tőle. A nélkülözésre kényszerített ember boldog könnyedségével váltotta fel a bankókat, mire észrevette ma­gát, már csak annyija ma­radt, hogy színészi ruhatárát kiegészítse és pesti barátaitól vidám búcsút vehessen. Debrecen színházának di­rektora fogadta be Petőfit, 1843 őszén. Az igazgató és a költő épp összezördült egy napon, amikor Petőfi egy kis vándortársaság vezetőjével ta­lálkozott. „Ez hitt magához — számolt be Petőfi Bajzának — s jó szerepeket, jó fizetést ígért. Ennél fogva — de leg­inkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam — hozzá állék. Diószegre menénk...” A kis társaság a Berettyó folyó menti vidéken, a mai magyar—román határ túlolda­lán „faluzott”. Jó szerepeket Álig Ismert reá. Petőfi volt. Nemcsak ruhája volt rongyos, hanem arca is egészen átvál­tozott, összeesett. Ott várt már reá a régóta bezárt ka­pu előtt, mert odább menni úgysem tudott volna... El­beszélte Petőfi, hogy a fahi- zásban megbetegedett, ruháit kénytelen volt eladni, s be­cserélni rosszabbakkal. most azután betegen, nyomorultan ide vánszorgott, a szomszéd városból; legalább ha meg­hal. lesz, aki eltemeti.’’ „Hőst szerkesztősegéd leszek../ Petőfi Debrecenben a vá­ros szélén, „az akasztófa kö­zelében” lakott, sivár szobá­ját — szalmája is elfogyván — már fűteni se tudta. Az 1843—44-es tél vége felé nagy elhatározásra jutott: a fűtet- len szobában, gubájába bur­kolózva, éhezve, kiválasztott és lemásolt eddig írt versei­ből egy füzetre valót. Aztán egy februári napon kopott vászontarisznyájába rakta ver­seit, kezébe fogott egy súlyos, ólmozott botot — és megin­gyok, s vége lesz minden szenvedésnek... Iszonyú idő volt.A süvöltő szél havas esőt szórt ream. Éppen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fa­kasztott. Egy heti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tud­tam, kihez forduljak? Nem tö­rődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg sze­me egy szegény rongyos kis vándorszínészen?... A végső dúlt Pestnek. Debrecenből ponton álltam, kétségbeesett Pestre! Az éhezéstől és a betegségtől legyengülve, tél­víz idején, a Tisza áradása miatt északra nagy kerülővel — gyalog! Három évvel később, ami­kor már országos hírű költő­ként ismét a Hegyalja vidé­kén ment keresztül, persze, hogy ez a gyaloglás jutott az eszébe; ,„. .Hejh, jártam én erre már rossz időben is... kopott ruhában, gyalog, egy pár hú­szassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha el­eladhatom, jó, ha el nem ad­hatom, az is jó... mert akkor vagy éhen halok, vagy megfa­bátorság szállt meg, s elmer­tem Magyarország egyik leg­nagyobb emberéhez, oly ér­zéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál.” Ki volt Magyarország „egyik legnagyobb embere”, ki volt a költő utolsó reménye? Nem. valami állami hatalmasság, nem politikai tekintély, nem is dúsgazdag mágnás, hanem a magyar költészet Petőfi előt­ti történetének legnagyobb alakja — Vörösmarty Mihály Eddig is támogatta ifjú ver­senytársát. most még többet tett érte: tekintélyét latba ve­tette mellette a Nemzeti Kör­ben. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom