Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

Kastély a fák kozott Egy délután Szarvasgedén Délutánját élte a falu, ami­kor megérkeztem. Üresek vol­tak az utcák, csak néhány aprócska gyerek játszadozott az út szélén.. A házak kert­jeiben annál több munkálko­dó embert láthattam. — Ilyenkor a tavaszi mun­kák idején mindenkit lefoglal a háztáji. Aztán meg, a szom­bat alkalmas arra, hogy az ember rendibe szedje a por­tát — mondta egy kalapos öregember. Hét éve él itt A falu derekán, hatalmas fák, bokrok mögé bújtatva találtam meg az egykori kastélyt, amelynek egy ré­szében most a klubkönyvtár működik. A szomszédságában pedig Jakabfi Béláné, a klubkönyvtár vezetője, a fa­lu egyik pedagógusa él csa­ládjával. A tűző napsütés, a nagy meleg után jól esett a sűrűin lefüggönyözött szobában be­szélgetni. — Szarvasgede kicsi falu, alig hatszáz ember lakja. Az emberek kijárnak dolgozni a környező üezimefcbe, így pl. a KVALITÁL-ha. A fiatalok száma 40—50 körül mozog. Érdekes, hogy kevesen kerül­nek innen középiskolába, in­kább ipari tanulónak jelent­keznek — tájékoztat Jakabfi Béláné. j Hét éve él a faluban; hét éve munkálkodik az iskolá­ban, azóta viseli gondját a lakóknak. Nem terhes szá­mára az, hogy a tanítás mel­lett népművelő, propagandis­ta, a párt- és a KISZ aktív tagja. Fiatal, energikus nő. — Hét éve kerültünk Gö­dére. A férjem pesti, állandó­an csalt, menjünk a főváros­ba, ott jobb, szebb életünk le6z. Én ebben nem hiszek. Megszerettem az ittenieket, s úgy érzem, ők is engem. Más­hol nem tudnék tanítani, dol­gozni sem. Nem bírnám elvi­selni, hogy ne köszönjek a szomszédoknak. Engem itt semmiből ki nem hagynak. Gyűléseken, ünnepélyeken mindig ott vagyok, felirato­kat, díszleteket készítek, mű­sort csinálok. — Hét éve, még művelődé­si házként, emlegették a ge- deiek a mostani klubkönyv­tárat. Akkor rendszertelen volt a nyitvatartás, a kultu­rális munka csupán az eset­leges TIT-előadásokra, bá­lokra korlátozódott. Nem volt kihasználva az intézmény. Ma a kiscsoportos foglalkozásoké, összejövetele­ké a jövő, tehát erre alkal­mas környezetet kell terem­teni. Megszületett a klubkönyvtár Gedén teremtettek, átren­deztek, alakítottak és meg­született a klu-bkönyvtár; sza­badpolcos könyvtár várja az olvasókat, és klubszoba a szórakozni, tanulni vágyókat. Azért a nagyterem is meg­maradt, itt működik a mozi. — A 3000 kötet könyvre 150 olvasó jut. A kölcsönzé­sen kívül ismeretterjesztő előadásokat is szervezünk, a témákat korosztályok szerint állítottuk össze, ugyanis a felnőttek gyakran hangoztat­ják: úgy érzik, hogy a klub csak a fiataloké. Nem szabad elvenni a kedvüket, nem sza­bad, hogy kirekesztettnek érezzék magukat Mert az it­teni emberek nem befelé for­dulók, mindenben lehet szá­mítani rájuk. Szerencsés em­ber vagyok, hogy ezt elmond­hatom. . / A klubkwnyvtár és a KIS2­szervezet jó testvérek Szarvasgedén. A fiatal KISZ- titkár sokat segít a klubveze­tőnek, és a kölcsönös megér­tés ilyen kis faluban nagyon fontos. Az irodalmi színpad tagjai, mind KISZ-esek. A választások idején, Palotáson egy nagygyűlésen szép mű­sort adtak. De gyakran sze­repelnek a kicsik is. És min­dig sikerrel, mert a nagyma­mák, anyukák szívesen tap­solnak a kis csemetéknek. Szombat délutánját éli a falu. A fiatalok már gyüle­keznek a klu'bkönyvtár előtti füves téren. De néhány idő­sebb is, akad köztük. — Három éve vagyok mo­zigépész. Elég jó filmeket ka­punk. Jobbágyiból. Palotásról, Apcról is gyakran jönnek a mi mozinkba. Itt olyan még nem volt, hogy az érdekte­lenség miatt ne lehetett volna egy filmet levetíteni. Legke­vesebb harmincán mindig összegyűlnek. A múlt héten a Lila akác című filmet adtuk szép sikerrel. Nekem is na­gyon tetszett, mert a gyer­mekkoromat idézte. Még a háború előtt láttam az első változatát egy vándormozis sátrában, Czank János húszéves fia­talember, a palotáéi tsz-ben traktoros: — A haverok eljárnak dol­gozni másfelé. Minek men­nék? Itthon is megtalálom a számításomat. Elég jól kere­sek, úgy 1700—1800-at. Szóra­kozni is lehet. Eljárok a mo­ziba, vasárnap a klubba. Sak­kozunk, zenét hallgatunk, elolvasom az újságokban a híreket, mert azok érdekel­nek a legjobban. Kezdődik a mozi — Podonyá Judit nem ta­lálta meg itthon a számítá­sát. A kispesti textilgyáriján^ dolgozik csak hétvégeken jár' haza. A klubot szereti, meg olvasni is szeret. Csak az a baj, hogy három műszakban dolgozik, így aztán kevés a szabad idő. — Itthagyná-e végleg a faluját? Szereti-e Pestet? Képzőművészeti gyűjtemény — Nem tudom én azt meg­szokni. Hogy oda kerüljek végleg? Nem, azt el sem tud­nám képzelni. Mert itthon, a faluiban a legjobb. Á várpalotai tanács ma! képzőművészeti alkotásokból gyűjteményt kíván létrehozni. A tanács levélben fordult az ország képzőművészeihez, hogy adományozzanak műve­ket Várpalotának. A gyűjte­mény létrehozásának célja elsősorban a várpalotai mun­kásság esztétikai kultúrájá­nak fejlesztése. Mint a levél­ben is hangsúlyozzák, a mun­kásművelődésben rendkívül nagy fontosságot tulajdoníta­nak a képzőművészetnek. A beérkezett adományokról ka­talógust állítanak össze, s a kiállítást augusztus 20-án nyitják meg. A Nógrád me­gyében élő képzőművészek közül is többen küldenek al­kotásaikból Várpalotának. Kezdődik a mozi. Búcsú­zom a gediei éktől. A jegyisze­dő néni még utánam szalad. — Engem is tessék beírni az újságba, már 15 éve jegy- szedő vagyok. Megígérem neki. Hosszan integet utánam. V. Kiss Mária tmiiinitiii ..... Imiim tuti, mmHHi inti un ii Mtmmtliti MiMMlMMiMlllHiiliiMlimilliimitllHliMiliiMiM ! FEKETE SÁNDOR: 1T. ■ 0 s ! PETŐFI ELETE i 111M11M Ml I Ml MM MIMII IMIMIIIMI MIMIM miMIIM imtlHIIflMIMMHMmill IMIIM MMHI'MMimiMIMI MIM IfYlItll Olyan ütemben dolgozott, hogy ha néhány nyugodt hó­napja van még. műveinek gyűjteménye ma legalább még egy kötettel többet szám­lálna. De „egyszerre leszakadt az ég a földre... a forradalom kitört Olaszországban!” „Most vagy soha..." A reformokat és önállóságot akaró. Kossuth vezette hala­dó magyar nemesség előbb- utóbb mindenképpen szembe­került volna a bécsi önkény­nyel. S ismerve az udvar ko­nok ellenállását, bizonyosra vehetjük. hogy fegyverhez kellett volna nyúlnunk; a szabadságharc előbb-utóbb, de mindenképpen kitört volna. Az a csodálatos nap. 1848. március 15-e azonban Pető­fi Sándor forradalmi szelle­mének. cselekvő bátorságának köszönhető. „Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelö­völdöznek? isten neki: ki •várhat ennél szebb halált?” — e gondolattal aludt el Pe­tőfi a március 14-ről márci­us 15-re virradó éjszakán, mi­után az éj nagy részét „imá­dott Ws feleségével” töltötte, a forradalom legelső lépésé­ről tanácskozva. A forradalmi napló —. mert abból idéztünk — legérdeke­sebb része a kérdés, amellyel Petőfi „elaludt”: „és ha le­lövöldöznek”? Bizony Petőfiék nem láthat­ták előre, hogy az illetékes hatóságok végül is nem mer­nek tüzparancsot kiadni. Minden addigi történelmi ta­pasztalatuk, kivált az általuk annyira tanulmányozott fran­cia forradalmaké azt bizonyí­totta. hogy a jogaiért tüntető népnek a hatalom golyóval szokott felelni, mint ahogy 1789. i'íliusában, 1830. júliu­sában és 1848. februárjában is történt. Azért, mert Petőfi a továb­biakban nem emlegeti éjsza­4 NÓGRÁD - 1973. május 25., péntek kai gondolatait, nem szabad azt hinnünk, hogy másnap reggel már eszébe sem jutott többé a félelem, ellenkezőleg: bizonyosak lehetünk abban, hogy az egész napot állandó forradalmi készenlétben, ideg­feszítő izgatottságban, szoron­gásban csinálták végig. A ké­telkedés és a bizakodás bel­ső lelki harcát fel kell is­mernünk azokban a tudato­san száraz, tényközlő monda­tokban is, amelyek csak a cselekvésről beszélnek, s hall­gatnak a lélek belső küzdel­meiről. Idézzük Petőfit, mi történt, amikor reggel előad­ta szándékát „a sajtó rögtöni felszabadításáról”: „Társaim -bele egyeztek ... Vasvári és én föl s alá jár­tunk a szobában. Vasvári az én botommal hadonászott, ném tudva, hogy szuronv van benne; egyszerre kiröpült a szurony, egyenesen Bécs felé, anélkül, hogy valamelyikün­ket megsértett volna.’ — Jó jel! kiáltának föl egy­hangúlag. Amint a proclamatió elké­szült. s indulófélben voltunk, azt kérdem, micsoda nap van ma. — Szerda, felelt egyik. — Szerencsés nap. mondám, szerdán házasodtam meg!” Képzeljük eL a jelenetet: Vasvári és Petőfi föl és alá jár a szobában. Az ifjú for­radalmár. történész bottal ha­donászik — az izgatottság le? tagadhatatlan külső jegyei ezek. Utána a Bécs felé re­pülő szuronyra ..egyhangúlag” kiáltják: „Jó jel!” Mint ahogy A NÓGRÁDI fii OKOK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA «llllltlIimiHimilllltltttl! t!l!!!!llll!ll!l!l!llll!l!lllllllll! II III ti lltllll! Ill II tlllllllllllllll ill II fi III Hilt IIIIIIIIIIIIIUIIIIII llillllllll HIHIHI Hilf Ilii Iliit II IHlltHIHIHIIIMit Játékos nyelvhét Ebben az évben is megün­nepeltük a magyar nyelv he­tét. Ez alkalommal a magyar nyelvvel kapcsolatos rendez­vények színhelye Nógrád me­gye, Salgótarján volt. Persze, a falusi gyerekek is különbö­ző módon, hozzájárulhattak a magyar nyelv hetének megün­nepléséhez. Az irodalmi szak­kör vezetőjének és tagjai­nak az ötlete volt, hogy ké­szítsünk faliújságot ebből az alkalomból. Az úttörők, de főleg az irodalmi szakkör tag­jai sok érdekes anyagot gyűj­töttek- A faliújságot irodalmi szakkörön készítettük el. Fel­kerültek rá nyomtatott helyes­írási hibák. A Pajtás újságot „sokszorosítók” kicsit több gondot is fordíthatnának a helyesírásra, mert a helytele­nül irt szöveg, sokszor félreér­tések forrása lehet. Pl.: egy főcím a Pajtásból: Repülő és szamár háton. Előfordultak újságokban a következő hibák is: „Feléljetek az alábbi kér­désekre?. . •” „Jegezd vele az égre örök tanulságul”. A fali­újságon nyelvi játékok is sze­repeltek. A mi pajtásaink be­bizonyították, hogy igen is a vér vízzé válhat. A következő­képpen : vér, vár. váz, víz. Vigyázni kell ám, hogy min­dig értelmes szót kapjunk és egyszerre csak egy betűt vál­toztassunk meg. Egy ötödik osztályos fiú ai alábbi cím­mel rajzokat készített: Szálló­igék. Ilyen az „olajra lépett”, a „felhúzta az orrát”, a „fel­dobta a talpát”. Készült, egy „helyesen” írt levél is. A meg­szólítás úgy hangzott: „Ked­ves Elem ér!” Rejtvényekben sem volt hiányunk. Petőfi: János vitéz című elbeszélő költeményéből választottunk egy részletet, aminek a szó­tagjait összekevertük. A paj­tások feladata az volt. hogy a szótagokat sorba rakva helye­sen írják le a szöveget. A far liújság felső készére került a MAGYAR NYELV HETE fel­irat, amit a pajtások a rajz­szakos nevelő segítségével al­kottak. A felirat alatt néhány kép volt látható megyénkről* A nyelvi játékok közül talán az eszperente rejtvény keltet­te fel az úttörők körében a legnagyobb érdeklődést. Töb­bek között ilyen rejtvények szerepeltek: eset, mely embe­reket megnevettet (adoma), ketten lettek egyszerre (ikrek), emberek tengerben lelt eledele (hal), egerek veszedelme (macska). Az iskola tanulóinak, de az iskolán kívül álló embereknek is nagyon tetszett faliújságunk, és ennek, mi úttörők, nagyon örültünk. Ügy érezzük, hogy tudásunktól telhetőén ünne­peltük meg a magyar nyelv hetét. Török Hona, Nagy Julianna és Magyar Éva Káliói Általános Iskola Mesemondó Mozgalmas hónap kisdobos (Fodor Tamás felvétele) a szerdai napot is „szerencsés­nek” találja Petőfi házassága miatt. Csakugyan olyan babo­násak lettek volna a magyar értelmiség legfelvilágosultabb vezetői, hogy kedvező előjelek­ben és szerencsés napokban hittek? Nem, ezek a belső fe­szültségről beszélő apró moz­zanatok azt áruljak el, mi­lyen nagy elszánásra volt szükségük, milyen szívesen támasztották meg bátorságu­kat jelentéktelen mozzanatok­kal is. A Pilvaxban -é mint tud­juk — Jókai beszélt a fia­talokhoz és Petőfi elszavalta Nemzeti dalát, a verset, amely történelmet csinált. Amikor Petőfi lakásáról négyen elindulak, né­hány polgári ruhás titkos­rendőr feltartóztathatta vol­na őket. Most. hogy hémi — feltehetően idegesítő, sőt ideg­tépő — várakozás után elin­dulnak az egyetemi ifjúság csatlakoztatására, egyetlen fegyveres járőr elegendő vol­na szétzavará.sulcra, sőt. a ve­zetők letartóztatására. Ki tud­ná ezt jobban, mint éppen Petőfi? Ha senkinek, neki az­zal’ is számolnia kell, hogy már a pilvaxbeli gyülekezést jelentették a Helytartótanács urainak. Talán azért is siet annyira, nem akar tovább várni a k-ávéházban. „Egv ne­gyedórát még várjunk” — mondta türelmetlenül, s a negyedóra elteltével a húsz— harmincfőnyi csapat a sza­kadó esőben az orvosi egye­temre sietett. (Folytatjuk) Csapatunknál, a 3503-as sz. Zrínyi Miklós Úttörőcsapat­nál már hagyomány, hogy a kisdobos- és úttörőavatás egy­beesik a munka ünnepével. Ebben az esztendőben különö­sen kedves volt ez az ünnep­ség, mert a felavatottak között ott voltak a cigánytanulók is, akiket eddig kevésbé sikerült bevonnunk a mozgalmi mun­kába. Az avatást követő műsor­ban a hetedik és a ha'todik osztályos leánypajtások önálló­an összeállított táncműsoruk­kal lepték meg a szépszámú közönséget. Szép sikerről számolhatok be az Olvasónapló-pályázattal kapcsolatban is. Az irodalmi szakkör tagjai lelkiismeretesen készültek, aminek meg is lett az eredménye. Az első és má­sodik, valamint a hatodik he­lyet is megszerezték verseny­zőink. De amit talán még na­gyobb eredménynek könyvel­hetünk el: megnőtt a Petőfi­ért és a negyvennyolcas esz­mékért rajongók száma. Ezt bizonyította az az aka­dályverseny is, amelyet a ma­darak és fák napja ünnepséget megelőzően bonyolítottunk le. Meglehetősen nehéz terepen kellett versenyezniök az őrsök­nek: teljes tábori felszerelés­ben vizesakadályon való át­kelés, gránátdobás, céllövészet, tájékozódási verseny,, szellemi vetélkedő tette próbára a paj­tásokat. Ugyanakkor gyönyör­ködtünk a természet szépségei­ben, amelynek védelmét e szép nap után még inkább feladatá­nak tekinti minden úttörő. Csukly Géza 5. osztály, Mátraverebély Anyák napjáról — megkésve Még nem jelentkeztünk a Szerkessz velünk rovatban, dé nálunk is folyik kisdobosélet, amiről érdemes írni. Legutóbb anyák napi ünnepséget tartot­tunk. Nagy lelkesedéssel ké­szültünk rá már hetekkel előbb. Kis piros kosárkákat ké­szítettünk és árvácskával dí­szített kis üdvözlő kártyát édes­anyánknak. Amikor elérkezett ez a nap, szivünk tele volt sze­retettel édesanyáink iránt. Az úttörők közül Sáros Mária paj­tás mondott köszöntőt. Ezután a tanács elnöke, Bartos Pál tartott ünnepi beszédet. Az ünnepély további részét a kis­dobosok tánca, jelenetei, ver­sei és énekei tették ünnepé­lyessé, széppé. Édesanyáink, nagymamáink meghatódva kö­szönték meg a szép megemlé­kezést, Kurják Ágnes 4. oszt. tan., Nógrádkövesd \ Századunk útjain Rónay György versfordítás­kötete a Századunk útjain a modem költészet fejlődésvo­nalát igyekszik követni. A kései szimbolista lirikusokkal — Jammes, Claudel. Valéry. Rilke — kezdődik a kötet. Gerincét a klasszikus avant- garde költők — Apollinaire. Eliot. Ungaretti, Michaux. Cocteau — illetve kortárs klasszicizálóik versei képezik. A záró harmadban a negy­venes-ötvenes évek szálkás, deliraizáló. logisztikus-gondo- lati. szűkszavú modernsége dominál: Grosjean, Chaulot, Celan, Krolow. Bonnefoy stb. A könyv legfontosabb funk­ciója éppen ennek a stílus­nak viszonylag gazdag doku­mentációja. olyan felfedezés- számba vehető nevekkel, mint a belga Lejeune, a francia Jaccottet, a szlovák Kondrót. A magas színvonalú és gaz­dag nyelvű fordítások száza­inak olvasója is elmondhatja azt. amit maga a fordító ír a könyv előszavában munká­járól: „S végül sosem a siva­tagra emlékszik az ember, ha­nem mindig a vízre”. Rónay versfordítás-gyűjteménye hasznos kalauz a modern, XX. századi költészet kacska- ringós útjain. Lóránt János kiállítása Lóránt János. Salgótarján­ban élő Munkácsy-díjas fes­tőművész egyéni kiállítás megnyitására készül. A tárlat Hódmezővásárhelyen, a Tor­nyai János Múzeumban júni­us 10-én nyílik meg. A meg­nyitót Dömötör János műze- umigazgató mondja. Lóránt János harminc festményét és harminc grafikáját állítja ki Hódmezővásárhelyen. A ké­pek között — többi közt — gurzufi élményből született alkotások is láthatók lesznek. A grafikai anyag az utóbbi évek törekvéseiről ad számot az érdeklődő közönségnek. Lóránt János kiállítása Hód­mezővásárhelyen egy hónapig lesz látható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom