Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Gida hetvenéves- de sorsfordulataiért még ma is szülei felelősek. Azon a porhavat hordó decemberi napon, midőn Gidát keresztelni vitték, apja, a helyi gőzmalom igazgatója bepálinkázott. Mámorában hangos szóval követelte, hogy fiacskája a Gedeon nevet kapja. Keresztül is vitte akaratát. Igenám, de vezetéknevük is Gedeon volt! A két név ily szerencsétlen egyesítése aztán már zsenge gyermekkorában

Bajor Nagy Ernő:

Gida Gida megöregszik

már kedvenc csapatának, a Fradinak az összeállítását sem tudja, pedig valaha hogy fújta: „.. .Háda. Polgár. Korányi, Laky, Móré, Lázár”... még azt is tudta, hogy Sárost testmagassága 184 centi.. •

Igaz. egynémely modem ismerete bizonyos körökben a szuperértesültség legendáját társítja személyéhez. Pompásan ismeri a Xonsumex árait, valamiféle szájhagyományokból táplálkozó kivénva^lkh^1v7efekheeP^rtíaiG^I soUnl T*J*n«k P«*ti Wtogaté- tás alapján, néhány egyszerű hedt tiszticímtárként tudja,

deon Gedeont sa, pontosabban egy Ciano ne- hivatalnokot is. Szólt pedig a hogy hol és mit csinálnak a

deon Gedeont. P° level a következőképpen: volt Hitelbank utolsó cégvezeTanítója már az elemi is- ™ versenyt vetett **“*■ Sajnálattal tájékoztatom, tői, melyik közértben dolgozkola első osztályának első "con“an — a második vilagha- hogy a megélhetés közismert nak a belvárosi csemegés-díóráján így szólította emberün- ború kellős közepén — meg- gondjai megfosztottak létala- ttiasztiák sarjai, milyen tőzsdékét: állj föl Gida Gida! Ami- fordult néhányszor Pesten a pomtóL Önt a társadalom ne- katasztrófa ütötte el Londonkor megkapta első hosszú nad- fasiszta diktátor mucsai bonvi- mes lelkű emberként Ismeri ban a Luxor kávéház hajdani ragját, és szét akart nézni a vánra emlékeztető veje. Ez és tiszteli. Arra kérem, átme- törzsvendégét attól, hogy a szi- Lányok között a bakfisok vi- adta az ötletet Gida Gidának. netileg ne tagadjon meg ha- getországban is versenyistálló- hogva froclizták: „Ugyan mit hogy fölkeressen néhány vi harminc pengő segítséget tulajdonos legyen, akarsz, Gida Gida!” szenvedélyes lóversenyjáté- egy olyan embertől, akinek Csak pénzforrásai apadoz. , ^ . . . , _ . becsületszóval ígért ennek hiányában meg kellene ^ napról napra, törzshozzáA két féldeci, amivel atyja titoktartás fejében „eláruljon” valnia életétől. Támogatása tartozói lassan rendre kiköl- a kelleténél többet ivott a nekik egy sok pénzt kínáló megment, hozzátartozóként töznek a farkasréti vagy a ke- keresztelő napján, még fél szenzációt. Azt, hogy a kissé örök hálával Önhöz láncol — resztúri temetőbe A mai

emberöltő múltán is zavarta kövér, de nagyon becsvágyó eluasitása elpusztít”. negyvenesek pedig __ szerinte

ő

t elhelyezkedésében. Megpá- olasz fiatalember kimegy a . ez az az életkor, amelyben az

lyazott egy segédtogalmazói szombati versenyre, megnézi Általában havi harminc , ,„einhh kedvvel odaadást. de a képviselőtestüle- a róla elnevezett paripa gvó- életmentő hozzátartozója volt — iósz,srivel seL

tét markában tartó vén taka- zelmét. Igen, a győzelmét* Szeretik Pesten az emberek, ha rékpénztári igazgató azt mond- mert — Gida ezt halkan, bá- nemeslelkűként emlegetik ta: „És mi lesz, ha valamelyik dogszín arccal mondta — po- “két. s bizonyosak lehetnek foltozóvarga odaáll elébe, és litikai kérdés, hogy aznap az valakinek az örök hálájában.

azt mondja neki. hogy Gede- ügetőn Cianót senki, akit kan.- Azóta, ha "f:m föllépéseinek valahai kelletne!

m ur!? Honnan tudja majd, ca szült, még ne előzhesse. ^ Egyik neves képzőművészünk,

hogy az illető a vezetekneven “Ogy tarhas a mi Gedeon Gi , asztalát hetekig nász

szólította, vagy pimasz mó- — Egy kicsit ezen múlik az dank- Am az igazság kedvéért dón bizalmaskodik vele? _ E olasz—magyar kapcsolatok meg kell mondjam: a műfajp

robléma döntött; más nyerte sorsa is — állította rekedten, nak talán legkulturáltabb el a stallumot! . ..... . képviselője. Nem egyszerűen

— Az ugetön mar tudják a inkasszál, mint ennek a meg- Igy szorult történetünk fo- parancsot; ha nem akarnak élhetési formának a robotosai.

kozik — jószerivel azt sem tudják, ki az a Gida Gida. így sorvadó ügyfélhálózatát a hatvanasokból igyekszik kiegészíteni. De hol van Gida

tázta Gedeon Gedeon zavart tekintete, a minap egy percre egyedül maradt reggeli rövid triplájával. A mi emberünk bizonytalan léptekkel odament

szereplője az élet peremére. kikötni az internálótáborban, Figyelemmel kíséri pártfogói- hozzá.

Végül is ügynök lett. És Cianónak csak győznie szabad, nak életpályáját. Elsőül és — Uram, szívesen venném,

«•ki «-«kkciw-si x« őszintén, gratulál sikereikhez, ha minden elsején kisegítene

a íegnenezeDD neiyzexeKDen is, hús7 «százalék finn- gtlcus pillanataiban pedig a

Hajdani pályatársai máig is meglítssza a **“>! legegvszerűbb. legememlegetik, miként sózta rá a holtbiztos paripát

ki hitte volna! Nem közönséges talpraesettséget tanúsított, a legnehezebb helyzetekben is.

Zsidó Lexikon ötven példányát a híresen antiszemita Albrecht főhercegre, miként

méltó korrektséggel le is bonyolította a fogadásokat Csak éppen — ő is két féldeFmuLrl beribb szavait mondja el. Fi- Mnmesre gyelmessége időnként a bőkezűséggel rokon. A háziaszr szony nevenapjára februárban

A szobrász úgy tett mintha nem értené a mondatot

belga mezőgazdasági gépgyáa keresztelő előtt tulajdon

rosnak, hogy gyártmányainak éaesapja _ megfeledkezett a magyar piacra torteno be- vaiamir5i. Arról, amire egész nyomulása erdekeben száz tervét építette. Nem híva föl magyar községben ugyanany- a miniszterelnök nevében az nyi ezresen utcát neveztet üget6 főkorifeusait hogy ficl róla. S a belga fel ev múl- gyelmeztesse őket, mit követel tan amulva gyozodott meg kivetelesen „a ház* érdeke”,

arról, hogy „ Duna—Tisza ta— Mi van ötvenkor?

Gida félénken szétnézett majd megismételte a mondatot

— De miért? — tettette a csodálkozást a szobrász.

ajánlotta föl egy Foe nevű Avel ivott csak többet, aki «f/ózsacsokret küld. s ha pél -----*-----i- ------------ civel iv°tt csaK toDDet akar váratlan vendégként

o

lyan „hozzátartozóját” köszönti föl. akit a jó sorsa valami nagy ajándékkal örven- Milyen alapon?

íse? ■a'sa *= m« “ - »

vagy Martinival lepi meg. f; . __. . _

H

ogy szíve nem érintetlen a Ur3^. ha n«n tevedrfc. on mély és megrázó érzelmektől, Gl<~ Gl“a ~ *Sy a nűvea. ján falvak tömegében nevezik Így fordult elő, hogy a nagy azt könnyes szemmel bizonv- módónná s™ktl in

a legszebb utcát — persze fo- fogadásokkal megpakolt Ciáno Satta “t esztendeje egy vízi- szokta

netikusan — Fő utcának. Nem szolid ötödik lett. városi szénasszony. Annak QOK01ni uyen igényétvolt utolsó üzlet számára a mondta ki a Márta téri vad- Gida lehajtotta a fejét.

Közismerten Tisztességes Em- — Nem vagyok a régi —, gesztenvefák alatt magánzó* — Igaza van. Bocsássa meg,

berek Almanachjának szer- sóhajtott Gida, amikor szeszes férfiélete legfolelősségtelje- de már nem bírom a strapát,

kesztése sem. Ebbe- ötszáz álmából ébredve az esti rá- aranypengőért, bárki bekerül- dióadásból értesült Ciano

sebb mondatát: „Mókuska. ha Öregszem. Tulajdonképpen 4n magával húsz évvel ezelőtt már nyugdíjban volna a hehetett fényképestől. A köny- gyatra futásáról. Rendezett találkozom... Mókuska. én lyem.

vészeti ritkaságnak számító e2y bankettet a Kárpá- kiadványban annyj zugbankár, fiában, abból az alkalomból,

árdrágító, tilosban járó ügy véd, magánprostituált szerepelt, hogy az albumot a rendőrség bűnügvi nyilvántartójában nélkülözhetetlen kézikönyvként forgatták az

hogy huszonöt éve „ötleteiből él”. Attól kezdve mindenki hozzátartozója.

akkor magáért még állásba is Véreres szemét könny futot- mentem volna...” ia be.

Ez viszont régen volt Ázó- — Persze, csak mondoga- ta nem jutottak eszébe ilyen tóm Hát meg tudnék én len- vallomásos szavak. Figyelme ni akár egy napig is munka Hogy ez mit jelent, arról is úgy szétszóródott, mint az nélkül?-..

KonwKent torgattak az egv- hamarosan azonos szövegű le- erőtlen novemberi napragyo- .. .Ezzel a mondattal nyert

mást váltó detektívnemzedé- v^lben, tájékoztatott vagy száz gás. A múltkor azzal a kér- — azóta is pontosan kapja a

jjek “ “ pesti írót. színészt, orvos-pro- déssei rendített meg. hogy havi ötvenét. Hiába, akadnak

, fesszort, vállalkozót, sőt nem vajon melyik színházban ját- még emberek, akik előtt nimNagy vállalkozásainak, Mus- is tudhatni, milyen megfon to- szik most Tímár József és busza van a szorgalomnak!

Pih

enő

(Somoskői Ödön rajza)

GARAI GABOR;

Asszony a napon

®8mlbö3yü riágy, tömény bonyodalom, magában SÍ és hallgat a padom.

Bombázza a nap, vad tavassá fény, s megszelídül a szeme Íriszén.

Nagy örömében mintha szállana,

bár meg se mozdul i- boldog, hogy anya ,

8 hogy anya lett, bentröl vallatja már az a remény — ragyogás? Vak-homály? — mit ösztöne mébébe lfogadott, az eszméletlem, tesbtélem titok.

És mosolyogva beszélget vele, gyermekéved, ki még nem gyermeke, véle, ki — hiszen még nem szülte meg — akármi: szép, csúf, jó, s rossz is lehet, de bármi lesz — már teste részeként issza mohóm a létezést, a fényt; és bármi lesz, immár el nem szakad tődé: szabad lesz — só rabja marad.

Majd enni kér, s ha járni megtanul, boldogan jár — vagy boldogtalanul apjára üt — vagy rá emel kezet?! ó vár, szül és nevel — mást nem tehet A nemlét zárját fölnyitotta — hát méltán remél egy testté lett csodát

KRÚDY PÁL ADATKÖZLÉSEs

Epizódok Krúdy Gyula életéből

I

gen, Krúdy Gyuláról, arról a napjainkban is hites íróról szeretnék egyet-mást elmondani, akinek dédszülei Szécsénykovácsiból, jobban mondva, Nógrád vármegyéből származtak el...

Atyja azt akarta, hogy Gyula elvégezve a jogot, megszerzi az ügyvédi diplomáját, s mivel ő már beteges ember, átveszi az Igen jól jövedelmező ügyvédi irodát, s vezeti tovább.

Gyula látszólag nem tett ellenvetést az édesapjának, de amikor a maturai bizonyítványt kézhez kapta, eljött Losoncra hozzánk, és a vakáció nagy részét nálunk töltötte, mert igen jól érezte magát népes családi körünkben, s igen élvezte a családi házi- zenekarunkat, mert lévén hét testvér, s valamennyien muzsikusok, kedélyes estéket rendeztünk a szórakoztatására. Mindig említette, hogy nehezen távozik családi körünkből, mert látja, hogy milyen szeretettel vagyunk egymás iránt, s ebből a szeretetből neki is oroszlánrész jutott.

Eltávozása előtt, édesatyám megkérdezte, hogy milyen pályát választott magának, akkor mondta: „Édesapám ügyvédnek szánt, de ezt a piszkos pályát nem vagyok hajlandó vállalni, hanem író és újságíró leszek, mert hiszen a gimnáziumban is már a IV. osztályos koromtól iskolai lapot szerkesztettem, s az igen kapós volt, s némi jövedelmet is hozott nekem.” Elmondta, hogy tőlünk egyenesen Budapestre megy és ott megkezdi a komoly munkát.

Édesapám ajánlotta neki az ügyvédi pályát, mert mondván, ez biztos egzisztenciát biztosít, míg az írói pálya nagyon rögös utakon vezet, s míg befut, vagyis elismert íróvá válik, addig sok nélkülözésnek lesz kitéve.

Válasza az volt: „El vagyok rá készülve, s ha nélkülöznöm is kell, kitartok elhatározásom mellett.” Így is történt, s mint köztudomású dolog, sok nélkülözésen ment keresztül amíg elismerték.

Családunktól Pestre történt eltávozása után csak levélben

6

NÖGRAD - 1973. május 20., vasárnap

tartottuk ferm a kapcsolatot, de, sajnos, ezek a levelek megsemmisültek az utóbbi világháború alatt, pedig nagyon sok érdekes dologról számolt be az életfolyását illetően, s több ízben beismerte, hogy édesapámnak volt igaza, de mindennek dacára kitart korábbi elhatározása mellett.

Amint azután az élet forgatagába belekerült, a levélben való érintkezés is megritkult, s végre megszakadt teljesen.

Én, aki Losoncon laktam, állandóan, felkerestem őt, ha Pestre mentem, s vagy az „Erdélyi borozóban”, vagy a „Fészek klubban” találtam rí

Érdekes volt, egy alkalommal, amit az „Erdélyi borozóban” nyomára bukkantam, ahol az egyik sarokban láttam meg egy asztalnál egyedül ülni, ahol egy tárca megírásával volt igen elfoglalva, s annyira bele volt mélyedve az írásba, hogy amint én megálltam az asztalnál, fel sem nézett. Erre én szó nélkül leültem az asztalához, erre a jelenetre feltekintett, s örömmel üdvözöltük egymást, és ő még bocsánatot Is kért, hogy olyan nagyon belemélyedt az írásba, hogy nem vette észre azt

sem, mi történik körülötte... Megnyugtattam, hogy én azt nem veszem zokon, mert ha az ember komoly munkával van elfoglalva, nem törődik azzal, kik motoszkálnak az asztala mellett.

Bevártam türelmesen, amíg a két plakát hátára megírta és befejezte a tárcát, amelynek megtörténte után szólt a pincérnek, hogy hívja be a hordárját, hogy írását beküldhes- se a „Pesti Hírlap” szerkesztőségének, mondván, hogy pénze fogytán van, s ez a 40 korona, amennyit kapni szokott tárcáiért, egy-két napra elég lesz, s ha elfogy a „dohány”, írunk egy másik tárcát, s tengetjük az életünket tovább...

A hordár bejött, s csak a papírt adta oda neki Gyula, de egy szót sem szólt neki. Én csodálkoztam a tapasztaltak felett, mire azt mondta: minek menjek bele az ismétlésekbe, ez az ember már úgyis tudja, hogy miről van szó, és sietni fog elintézni a dolgot, mert azért az 5 dukanciá- ja 5 korona.

Ügy is történt, egy órán belül visszaérkezett a hordár, leolvasta Gyulának a 35 koronát, míg az 5 koronát szó

nélkül levonta és zsebre vágta, és azt kérdezte, hogy másnap melyik laphoz kell mennie ...?

Gyula öccse, János, aki Nyíregyházán sikeresen végezte be tanulmányait, édesapjától kapott jutalmul ICO koronát, hogy azzal utazzon fel Pestre, és látogassa meg bátyját, „aki majd gondoskodni fog a szórakozásodról, megismered Pestet, mert úgyis hosszabb időt kell ott töltened, mint joghallgatónak”. Jancsi örömmel vette tudomásul ezt az atyai tanácsot, és a legkö- zeleboi vonattal útnak is indult Pestre.

Néhány osztálytársa is vele tartott, s amint Budapestre megérkeztek, körülnéztek a város különféle mulatóhelyein, és annyira belemerültek a szórakozásba, hogy Jancsi reggel, mérleget készítve, sajnálattal konstatálta, hogy 8— 10 koronája maradt csak, ezzel az összeggel pedig nem messzire jut. Elhatározta hát, hogy Gyula bátyját valahol felkeresi, s megkéri, nehéz pénzügyi helyzetére tekintettel segítse ki zavarából, mert még a hazautazásához szükséges összeg felett sem rendelkezik.

Az elgondolást tett követte, és útnak is indult bátyja felkutatására. Több helyen kereste, de nem talált rá sehol a megadott címeken. Már dél felé járt az idő és éhes is volt, de a még meglevő néhány koronát tartogatta, számítva arra, hogy esetleg bátyját nem tudja felkutatni. s

akkor még lehetősége lesz arra, hogy harmadosztályú személyvonattal hazautazhasson.

Amint így morfondírozott tnagáoan, eszébe jutott egy hírlapi közlemény, amelyet még odahaza olvasott, hogy a nagy író az „Erdélyi borozóban” szokott étkezni írótársaival. Azonnal egy poszton álló rendőrhöz fordult felvilágosítás végett, hogy az „Erdélyi borozót” hol találja meg? A rendőr készséggé! megmagyarázta neki az utcát és az útirányt Ezek után sietett a megjelölt helyre eljutni még idejében, hogy ott találja bátyját. Sikerült eljutnia a borozóba, s amint a helyiségbe ért azonnal érdeklődött a pincértől, bátyja ott van-e? Á pincér odavezette az asztalhoz, ahol Krúdy Gyula éppen az ebédjét fogyasztotta. Meglepődött Gyula, amint az öccsét váratlanul maga előtt látta, s kölcsönös üdvözlés után kérdezte Jancsitól, hogy éhes-e? A válasz az volt, hogy előző nap ebédtől nem evett. Leültette, és egy jó ebéddel megvendégelte öcs- csét, aki farkasétvággyal vágta be az eléje rakott ételeket. Az ebéd befejezte után azt kérdezte Jancsitól — hát pénzed van-e... Jancsi bánatosan bevallotta, hogy 100 koronának a nyakára hágott. Gyula mosolygott a fővárosban járatlan öccsén, és azt mondta: no nem baj, adok én neked egy kis aprópénzt, azzal kimulathatod magad. Lakás-