Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
„Tetteink értékéhez kell mérni igényeinket ' Bánta Ferenc« kétszeres lése ef Attilá-dljas Írót U?S-ban Kossuth-díj ja] tüntették ki. Vele készül az alábbi Interjú: — „Nekem vaj, tepertyű, s a boldogság — egy volt” — írta Emberavatás című novellájában. A szegénység „élményét” nem ismerik azok a fiatalok, akik már ebben a hajszolását évszázados természetes reakciójával sokan a nemzet ezeknek a fogalmaknak értéke nyomorúságának állandó, az állandóság pedig egyben biztonságot is ad. Az gyarázzák. Nem tartja-e félő- ember- amikor megszületik, nek azt a tényt, hogy túl könnyen hozzá lehet szokni az nem tud járni. De két lábbal született! A járás lehetőségéevés-ivás és hasonló örömök vei! Ugyanígy magában horélvezetéhez, és utólag már nehéz lesz felkelteni az igényt a szellemi javak megszerzésére? Ez a kérdés alapjaiban dozza a jó, tiszta emberi tu* lajdonságokat is. Amikor már járni tud, tudja hová lép. így azt is tudnia kell, amikor társadalmi rendszerben nőnek a ff ,, , Szókratész m twvin uh~ őke, hozzá- nem Nemzetközi statisz- rosszat tülekszik. Szókratész tikai kimutatásokból tudjuk. tel. Hogyan lehet őket hozzáis fellelhető boldogságot? A szegénységnek volt egy törvénye- amely egybfn legfőbb tanítóerejévé is vált: Segíteni egymáson — ez volt a törvény- Amikor egy fiatalember keresőkorba került, az nem azt jelentette, hogy megnőhettek az igényei. Ellenkepesen fejlett országok között is valahol középtájon álL Mi csak ahhoz képest élünk jól, amilyen szegények voltunk. Hogy megerőltetés nélkül tudunk ennivalót- ruhát vásárolni, ez természetes. Ezért dolgozunk- De annak, aki az elemj létszükségleteknél többet szeretne családjának biz* zően - több felelősséget kell még retten^ vallalma másokért — ezt Jelentette az első kereset. Aki sen sokat kell ezért dolgoznia. Kérdezzen csak meg egy „daimonja” is dörömbölt, ha rosszat tett, és megnyugodott- ha ő jó volt... A szülők, az iskola, összességében a társadalom, mindenki számára lehetővé teszi a becsületes életet. Aki gazemberré válik — maga magát okolhatja csak. — A szándékaiban tisztességes. de tétova, gyenge emberek milyen fogódzót találhatnak az el veszített, isten helyett? — Ügy hiszem, erre a kérdésre is válaszoltam az előbb ezt a „törvényt gyermekkoré flatalemben, akit n<?m tudnak elmondottakkal. Ahhoz, hogy ban megismeri szülei a ila támogatni,--------— —-------b ármilyen kisebb közösségben, mikoyr tud magának la az mindenkoron helyt tud állni a nagyobb közösségben, a társadalomban is. A felelősségteles élethez nem szüksékást vásárolni? Ebből következik, hogy amilyen mértékben erősködik népgazdasáleies eieuicí. gunk. emelkedik hazánkban az ges atelnj a szegénység elme- életsiÍTlvonal _ ha nem kell nyet . Csak őszintén szembe különmunkák sorát vállalni az kell nézni o fi ’ egyénnek ahhoz- hogy lakást pességemkkel. tetteink értéké- ^ oivan m8értékben vei, es ahhoz kell merni az igényeinket. Azt tartották a régi görögök — és én is hiszek abban —, hogy az a boldogság, ha az ember a képességeinek megfelelő tevékenységét folytatja. Nos. tizenhétnő majd az emberek igénye is az önművelésre. — írásaiban következetesen az emberi sorsok, a társadalom bonyolult összességét ábrázolja. Hogyan sikerült megtizennyolc esztendős koráig teremteni önmagában a tisz- minden embernek megvan a tán látás rendjét? lehetősége a későbbi boldog- — Az élet alapvető dolgaiaz ember eligazodjon az életben, elég, ha a lelkiismeretére hallgat. — Kik voltak azok az emberek — kortársai, vagy történelemből ismert személyek — akik életében példaadók voltak? — Példaképet soha nem választottam. Ha elfogadnak tőlem egy tanácsot a fiatalok: Ne egy emberben keressék a példaképet- Tökéletes ember nincsen. Tudósok, művészek, egyszerű munkálkodó emberek példaadó életéből válasszák ki azokat a nemes, jó tulajdonságokat. amelyekről úgy érzik, hogy azok megteremtik számukra is a tisztességes élet ság megteremtéséhez. Tanul- ról — munkáról, _ becsületről, alapjajt. Ez ugyanis a legtöbb, hiszem, véleményem. Egy ember életében sokféle változás történik, de Darányi Antal: hat. megismerheti önmagát, tisztességről — úgy olyan szakmát választhat, megvan a kialakult amelynek művelése örömet szerez számára. Aki ennek a feladatának nem tesz eleget, kockáztatja a felnőtt kor harmóniáját, és elveszíti a jogát is annak, hogy ezért akár a társadalmat, akár szűkebb körből adódó külső tényezőket tegyen felelőssé. A teljes igazsághoz hozzátartozik az a tény. hogy a fiatalságnak egy szűk rétege, azok, akik egyetemekre készülnek, tizennyolc éves karuktól már nem egyedül felelősek sorsukért. A jelenlegi egyetemi felvételi rendszer, sajnos, a „kis szorgalmasoknak” több lehetősége* biztosít- mint a nagyobb tehetségeknek. akik a tehetség gél törvényszerűen együttjáró negatív tulajdonságokkal is rendelkeznek. Jóllehet, a társadalom ügyét a nagyobb tehetségek jobban szolgálják. — Az anyagi javak túlzott amire törekedni érdemes. — Köszönöm a beszélgetést László Ilona Meghatározások Vannak meglepi, boldog tévedések felcsillanok, megmentik, ezek világoskékek. Hosszúhajú a bánat és csatot visel benne. Bronztál a szomorúság, s megtelik estelente. A vidámság egy gyermek. Könnyen fut, könnyen rémül. Ki sokat feleselget, világa ellen vénül. A harag ezüsttányér. mögötte sötét bársony. (Ha belenézek ritkán, mindig magamat látom.) Húszezer megatonna az abszolút csend ára, s húszezer puha este költözik megremegve, s nem több, az emberekre. Hámori András: A hölgyet csak nézni szabad A SZÜRKE, egyhangú, to®A lány elnevette magát. — hever ön és jóízűen falatoztak. Mit vigyek? A fiú teli szájjal magyarázott. Sok hideget, tudod a sza- — ... nézd, két éven belül persze meg lesz a lakás és akkor valami italt is, esetleg vöd- összeházasodhatunk. Azt hi- kát! Ja, majd elfelejtettem, és szem, megférünk majd egymagádat ... mással... — Disznó! — Két gyerekünk lesz! Vagy __ Röf-röf! esetleg három? D emjén letette a telefon- ~ Hm- elég lesz kettő Is — kagylót. Kettőt-hármat per- harapott Dem jen egy hatal- dült a forgószékkel, majd masat • • • esy fiú- me§ egy légkondicionáló berendezések, rágyújtott. Elsétált a nagy kislány. A nappalit úgy fog- Olyaimyira, hogy Demjén Fe- üvegtáblákig, leengedte a mű- juk berendezni, hogy középen renc a délelőtti kirakatrende- anyag fényvédőket és bekap- térelválasztót csinálok, teliszés után kissé megfázott. így csolta a rádiót. A szokásos, tele könyvekkel... hát törülközővel a nyaka kö- szombat délutáni tánczenemú- — Mi legyen a nevük? — rül, bolyhos munkásszvetteré- sor ment. Egy darabig tétová- vágott közbe Éva. ben ült egy íróasztalnál és te- zott, aztán kivette táskájából — Majd eldöntjük! Szóval, városi környezettől teljesen elütött a modem, előregyártott elemekből épült bútoráruház. Iamit Ügy állt ott egymagában — a kis tér egyetlen díszeként —, mint jól öltözött vendég a kopott háziak között. Hatalmas ablakai hősiesen verték visz- sza a júniusi nap sugarait. Az áruházban viszont hátborzongatóan jól működtek a lefonált. — Szeretsz? — női hang. — Nagyon* a borotválkozóké&zletet és ka- ^ ablak alá csak növényt tekérdezte a tonás léptekkel az öltözőből szünk és beljebb kezdődik a nyíló zuhanyozóba masírozott, öohányzógamitúra... Útközben játékosan tisztelgett két állólámpának és az „IRO— Akkor hozzád megyek fe- DA” feliratú ajtónak. A halesegül! bot jó keményre pamacsolta, Demjén keoskemekegést miközben lábai hallatott. teltek — egyhelyben. — Várj egy picit... — vá- A halványzöld fényvédő ré- laszolta és az íróasztal üve- sein már egyenesebben törtek géről egy félbevágott citromot utat a napsugarak, amikor emelt fel. Hátradöntötte a fe- Éva megérkezett. Ahogy az jét és a gyümölcs levét a szá- ajtókeretben állt — óriási jába csepegtette. — Na. itt va gyök. — Szóval? — A kisfiú Ádám lesz, a kislány meg Éva! _______ — Persze, persze... Te, t OTábbmene- mlt gondolsz, milyen színűre fessük a falakat?... — Demjén megtörölte a kezét. — Vagy vegyünk tapétát? A lány lecsúszott a heverő* ről. — Mi az, nem válaszolsz? — — ... milyen szóval? — Ne csinálj úgy, mintha nem hallottad volna amit mondtam ... Feri, én rettentően szeretlek! — Rett-tenn-tőő-enn! — Hülye! — Szeretsz? reklámszatyorral a kezében —, kérdezte Ferenc, és vékony ruháján áttetszett — Válaszolnék, csak... sudár alakja, úgy tűnt Dem- — ...csak? jénnek, hogy egy valószínűtlen — Tulajdonképpen látnom festményt lát. Festményt, kellene azt a lakást... — melyből csak egy van, és csak Éva elbizonytalanodva nézett az ő számára készült. Egy Demjénre. — Én is szoktam festményt, melyet teljes va- álmodozni és... lóságában csak ő lát: mindig — ...és most elrontottad a és mindig, hiszen Éva megje- játékomat! lenesével megállnak az órák, Éva a heverő mellé gugolt, lelassul a föld forgása, s min- és fejét a fiú lábára hajtotta. — Igen... — majd valami- den egyéb elhomályosul, mel- Inkább kérlelve, mint vigaszvei halkabban folytatta — [ékessé válik. Arra! sem em- talva szólalt meg: — Ne ha- . ..te, úgy szeretnék veled fékezett később, hogy mikor ragudj, de most hagyjuk ab- lenni ma este! Körülöttem vette el a csomagot. mikor ba... Én félek... mindenki programot csinált, bontották meg a vodkásüveget — Ugyan mitől félsz? víkendre megy..., ón meg— — Wiborowska volt, ezt sze- — A játék végétől. Amikor itt aszalóitok a szombat déli rette a legjobban — és ml- ráébredsz, hogy megint csak hőségben! kor süllyedtek mélyen, egyre álmodoztál! Amikor késő éjjel Demjén lemondóan sóhajtott mélyebben a széles heverő kísérsz haza.., és kókadt fejjel nézte az üveg puhaságába. Demjén ingerülten rántott a alá dugdosott külföldi képes- nemién elvan kft»! húzó- ^llán. — Fantasztikus, hogy Lapokat. Egyiken pompás yacht a lányh^ £*v orSí néha milyen józan tudsz len^ *5 «O' yalószmütlenül „odaadták a hajszálak. Sze- ^ w kék öblöt; másikon a Bu- p-w- zt a fiúsra váeott Íz- — E® csak azért van — ckmgham-palota játékkatoná- Ra^n j^ko^ó friWkt «■**£*£« ki Éva mert ra emlékeztető medvesuvegese Egys2er ^ „»„dta Évának: a helyedbe tudom magam kepállt feszes vigyázban; a har.,Olyan vagy, mint Anne Gizelni.. madikrál csinos lányok into- _ Most is ez ju- ~ Na- »nevettess! És gettek... Egyszerre csak vak- tott az eBzébe H Ilyenkor mit erzel? tüsszentett “ Azt> ^gy nagyon saeretmerő gondolata támadt: — Tudod mit? Gyere Ide! Már csak én vagyok itt, meg a teljes kényelem... Senki sem zavarna bennünket Meg aztán kellemes hűvös van, szerintem eszményi program hétvégére! rát is kérek, Anne Gírardouet! volna! Én sem vagyok követ— Nem lesz ebből baj ? £s Éva lehajolt és kedvesen vé- kezetes, de ez nem zavar anyoda, a világ végére? gigsimította a fiú arcát. Dem- nyira engem, mint téged. Te — Múltkor azt mondtad, jén felkapcsolta a hengernla- teljesen beleéled magad, azhogy még oda is utánam jön- kú hangulatlámpát A lány tán rágódsz ezen, és minden °ál! szemérmesen összerándult — egyes „játék” utam keserűbb ~ ***** ^ Igen? - grimaszolt a dotta lány - hozok egy kas BlL _ al előbb kl ^ vodkát. szélt a gyerekekről? Talán — MEGÉHEZTEM, vacso- 63171 — Igazad van. Nem kellett Ne hülyéskedj! Beláthatnak leszel! kintről! Demjén felpattant a heverő! nem kell gondoskodnod, mert nálam kapsz jó szállást. Kosztat nem biztosíthatok, mert háztartást nem vezetek. No, de most egy kis türelmet kérek, mert Írok egy tárcát, és azt fel viszed a „Pesti Hírlap” szerkesztőjének, s ott kapsz 40 koronát érte, s remélem az egy-két napra elég lesz neked. Jancsi őrömmel vette tudomásul, hogy anyagi zavarából bátyja kisegíti, s csendesen ült, és várt, amíg Gyula a tárcát egy plakát hátára megírta, s amint kész volt, kellő útbaigazítással menesztette Jancsit a „Pesti Hírlap” szerkesztőjéhez. Loholva ment Jancsi a megadott helyre, és ott egyenesen a főszerkesztőt kereste, ahol bebocsátást nyert, de elfeledkezett nagy sietségében bemutatkozni... A szerkesztő, amint átvette a tárcát, nézegette Jancsit és csodálkozott azon, hogy a kéziratot nem a megszokott hordár hozta, hanem egy idegen. Figyelte a legényt, és látta, hogy az író és a küldönc között nagy hasonlatosság van, megkérdezte, ki neki az író?... Jancsi azt mondta, hogy az édes bátyja. Erre a főszerkesztő székkel kínálta meg Jancsit, és kikérdezte töviről-he- gyire, miért jött Pestre?... Jancsi töredelmesen elmondotta esetét, és hogy a pénze fogytán lévén, a bátyjához fordult, segítse ki zavarából. Mosolygott a főszerkesztő az őszinte vallomáson, és egy utalványt nyomott a kezébe, mondván, hogy a pénztárba menjen, ott kifizetik, és kedvesen kezet nyújtott Jancsinak, és további jó mutatást kívánt. Jancsi jelentkezett Is a pénztárnál, ahol meglepetésére nem 40, hanem 100 koronát fizettek ki neki. A pénz felvétele után boldogan ment vissza bátyjához és elmondta az esetet és a 100 koronát letette az asztalra. Természetesen Gyula visszaadta neki, es azt mondta: úgy oszd be a pénzed, hogy hazautazásodra is maradjon költséged. Ha azonban baleset érne, úgy még kisegítelek egy tárcával... Boldogan ment Jancsi a barátai felkutatására, és még pár napi szórakozás után hazautazott. Mint joghallgató eredményesen vizsgázott, megszerezve a jog- és államtudományi doktorátust, elhelyezkedett a kincstári jogügyi-igazgatóságnál, ahol az ügyészségig vitte, de az 1914-es háborúban mint hadnagy, fejlövést kapott, amely azonnali halálát okozta. ... Egy kellemetlen afférja is volt Krúdy Gyulának báró Jeszenszky huszárszázadossal. Ugyanis Krúdy mindennap a délelőtti órákban az „Erdélyi borozóban” tartózkodott, s ebéd után ment át a Fészek klubba. Egy nap, amidőn éppen az ebédhez készült, egy ittas huszárkapitány lépett be az étterembe, és egyenesen az asztalához lépett, ezekkel a szavakkal: hát te, zsidófirkász mit keresel itt, jobban tennéd, hogyha eltűnnél, amíg én ki nem kergetlek innét! Krúdy e szavakra nem válaszolt, csupán végignézte a kötekedőt, és nekilátott ebédje elfogyasztásához. Erre a kapitány odább- ment az asztalok között, de kötekedő kedvében lévén, kisvártatva visszatért, és újból hangsúlyozottan kijelentette, hogy azonnal távozzon a teremből. Krúdy nem válaszolt a felszólításra, hanem ‘ az ebédjét elfogyasztva, szólította a pincért, mert fizetni és távozni akart, ki akarta kerülni a súlyosnak ígérkező incidenst. Erre a kapitány felrántotta a kardját tokkal együtt, és azzal lesöpörte az asztalán levő teljes felszerelést és kardot akart húzni, valószínű azért, hogy azzal Krúdyra támadjon, esetleg összekaszabolja, mert nem volt józan állapotban. Látta Krúdy, hogy ez már több a kettőnél, felugrott, és a kardot kikapta a tiszt kezéből, azután a kapitányt egy csapásra földhöz vágta, és a saját kardjával úgy elverte, hogy bizonyos helyen, a nadrág is kiszakadt, azután a kardot görbére összehajlítva a kapitánnyal együtt kidobta az utcára. Természetesen az ilyen súlyos affért az akkori szokás szerint csakis párbajjal lehetett befejezni, mégpedig súlyos feltételek mellett: nehézlovassági kardokkal, szúrással, bandázs nélkül, a teljes végkimerülésig. A párbajban a kitűnő vívó, herkulesi termetű Krúdy alaposan összev&gdosta a szájhős- ködő huszárkapitányt, úgyhogy három hétig kórházi ápolás alá került. Pár hónappal később Krúdy Gyula egy operai díszelőadásra ment, s amidőn a fogadójába ért, hátulról egy hatalmas ütést érzett, és amint visz- szafordult, a merénylő éppen akkor akarta megisirfétehii kardjával a vágást, de Krúdy ügyesebb volt elkapta a kezei, és kivette belőle a kardot, de vissza nem adta neki, hanem magával vitte egyenesen a hadtestparancsnokságra, és előadta az esetet, bizonyságul bemutatta a cilinderét is, amelyre rávágott hátulról a kapitány, s csak annak köszönhette az életét, hogy a keménykalap ellenállott a vágásnak. de félig be volt vágva. F elvették a panaszt, a kapitányt becsületbíróság elé állították, ahol úgy döntöttek, hogy tiszti rangot nem viselhet, az olyan ember, aki fegyvertelenre támad orozva. Lefokozták, és a hadsereg kötelékéből azonnal elbocsátották. Ez már igen régen történés annak idején nagy port vert fel. Krúdy tekintélyét nagyban növelte az, hogy herkulesi erejének tudatában annyira tudta türtőztetni magát, hogy nem tekerte ki a nyakát az éretlen, szájhősködő ficsúmak. Följegyezte: Sándor Rudolf — A fényvédőket leeresztettem — jegyezte meg orrhangon Demjén. — De ha nem kapok vacsorát, — folytatta vicces-komolyán — akkor biz’ isten felengedem, mindenki gyönyörűségére! — Megtennéd? — Meg én! Sőt még kala- poznék. Tessék, tessék! Itt látható Anne Gírardouet, alias Gál Éva, kimondottan egyedi darab! A bútorok eladók, a hölgyet csak nézni szabad! Tessék, csak tessék!... Deir.jéimek most különösen tetszett a lány. Nem először látta így, mégis mindannyiszor valami új, addig még soha nem ismert részletet fedezett fel rajta. Pillantása hosszan elidőzött kicsiny, de formás mellein, ahogy meg-megrez- dültek — cipószelés közben. És milyen otthonosan mozog mindenütt — kalandoztak tovább a fiú gondolatai —, ahol csak együtt töltenek néhány órát A kényelmetlen baráti szívességek, a házmesterek vizslapillantásai, a „kétórás kéglik”, víkendház Csillaghegyen, hűvösvölgyi játszótér, megannyi nyugtalan-szerelmes perc ködös színhelyei, egymás után villantak elé. Éva csinosan elrendezett dekoritlemezen tálalta a szendvicseket. Ügyesen a fiú mellé csúsztatta a tálcát és az ágyra kuporodott. Ferenc és Éva törökülésben ültek a széles, narancsszínű rőrőL — Tehetek róla? Igen, keserűbb leszek: De nézz körbe! — mutatott a köröttük kiállított bútorokra. — Ezeket a bútorokat mind mások veszik meg, nem én! Én nem vehetem meg, nincs hova vinni őket... Érted?! — Ne csináld a cirkuszt —• hütötte a lány —, ezen nem érdemes bosszankodnod, hiszen ... — Miért nem? Hát nem én rendezem be minden hónapban ezt a ....... ezt a zsibvás árt? Nem én tartok lakberendezési tanácsadást? Röhej! „Talán azt a garnitúrát ajánlanám a kedves vevő figyelmébe! Vagy inkább ezt a variát óhajtja?” Nem, ez egyszerűen kész röhej! Demjén hadonászott még egy keveset, majd tehetetlenül ledőlt az ágyra. Csend lett. Éva letérten rámolta össze a maradékot. Már nem szólt semmit, ismerte Ferencet. Aztán az összegyűrt takarót fázó mozdulattal magára terítette. DEMJÉN IVOTT egy korty vodkát, a maradékot Évának nyújtotta. Rágyújtott, a füstöt hosszan maga elé fújta. Később eloltotta a hangulatlámpát és megsimogatta a lányt. Odasétált az egyik kirakatüveghez és felengedte a fényvédőt. A kis tér majdnem kihalt volt, csak az autóparkolónál csókolózott egy szerelmespár. NÓGRAD — 1973. május 20., vasárnap 9 <
