Nógrád. 1973. május (29. évfolyam. 102-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Salgótarján távfűtését vizsgálták

Döntést és intézkedést sürgetnek

A békénkért...

MIÉRT KELL tavasszal a

téli fűtéssel foglalkozni? Azért, mert erre figyelmeztetnek az elmúlt év kellemetlen tapasztalatai, a Salgótarján városijárási Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálati jelentése és május 18-i ülése. Az elmúlt évben sokszor faztak, dideregtek a város lakói. Bár enyhe tél volt, de éppen akkor nem működött a távfűtés, és nem volt meleg víz, amikor hideg napok következtek.

Az idén újabb épületeket kapcsoltak a távfűtésbe a garzonház, az Arany János úti újabb lakások átadása következik, és a város keleti részén épülő további lakások, valamint egyéb épületek fűtését is távfűtésre tervezték. De a népi ellenőrök és a meghallgatott szakemberek véleménye szerint a Mátravidé- kl Hőerőmű salgótarjáni telepe mínusz 4 foknál hidegebb időben nem tud elegendő meleget szolgáltatni, sürgős és rendkívüli intézkedések nélkül 1970-ig sem javul a helyzet.

Jogos a kérdés, hogy mi odázta el Salgótarján fűtésének megoldását. A megyei pártbizottság 1960. januárjában kibővített vb-ülésen tárgyalta a megyeszékhely távfűtésének ügyét. A szükséges beruházásokra 67 millió forintot irányoztak elő, jóváhagyták az ERŐTERV beruházási programját. Ennek alapján, a fűtéstervezésnek és a kivitelezésnek csak az első üteme valósult meg, de a további munkák elmaradtak. Ugyanis lakásépítésre és közművesítésre nem volt, és ma sincs elegendő pénz. Ezért Salgótarjánban úgy merült fel a kérdés, hogy lakásokat vagy közműveiket építsenek. Ügy döntöttek, hogy a lakásépítés sürgősebb és fontosabb. Víz-fűtésellátásra és egyéb közművesítésre csak a legszükségesebb, vagy annál is kevesebb jutott.

A salgótarjáni erőműtelep gépei, berendezései régiek, nagyon elavultak. Az ott dolgozó munkások és műszakiak nagyon iparkodtak, a Magyar Villamos Művek és a Mátra- vidéki Hőerőmű sokat költött arra, hogy a salgótarjáni lakásokat és üzemeket, intézményeket fűteni tudják. Itt nincs elegendő hely a műszála intézkedések ismertetésére, nem akarjuk részletezni, hogy milyen nehézségek álltak elő, amikor széntüzelésről olajtüzelésre alakították át a kazánokat. De a vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a régi. kis erőmű kapacitása az egyre növekedő igényekhez képest kicsi. A túlzott igény- bevétel és az elmaradt műszaki-beruházási intézkedések miatt sorozatos üzemzavarok következtek be. Ez volt az oka, hogy éppen a leghidegebb időben napokig nenj volt fűtés.

Jelenleg is különböző, korszerűsítéseket, karbantartást és javításokat végeznek a távfűtés rendszerén, de azt a következtetést kell levonni, hogy az 5-ös számú kazán átalakítását csak 1974-ben tudják befejezni, és az egész fűtésrendszer fejlesztésének több éves lemaradása miatt ebben az évben is zavarokkal kell számolni. Döntések és sürgős intézkedések nélkül sem a közeljövőben, sem távlatilag nincs megoldva a megyeszékhely fűtése.

A SZAKEMBEREK véleménye szerint a hőerőműben legalább 20 százalékos tartaléknak kellene lennie, de csúcsidőben, Salgótarjánban nincs tartalék, és további intézkedés nélkül — a folyamatos korszerűsítés ellenére — sem lesz, sőt 1975—76-ban még rosszabbodna a helyzet, A népi ellenőrzés olyan javaslatokra törekedett, amelyek viszonylag kisebb befektetésekkel már az idén javítják a fűtést és összhangban vannak a távlati fejlesztéssel is. Javasolták, hogy a Salgótarjáni Kohászati Üzemek működő két gáztüzelésű kazánján kívül még két üzemen kívüli kazánját újítsák fel. Megvizsgálandó, hogy más üzemekben milyen lehetőségek^adódnak hőtermelésre és a városi hálózat tehermentesítésére. Annál is inkább szükséges ez, mert a Magyar Villamos Műveket szerződés kötelezi, hogy a kohászati üzemeknek óránként 35 tonna gőzt szolgáltasson, de a városi lakások ellátására nincs ilyen szerződés. Ha a kohászati tartalékkazánok működnék, akkor 35 tonnás csúcsigényük 15 tonnára mérsékelhető.

Mobil forróvízkazánokkal is lehet a hőhiányt pótolni. A FÖBER rendelkezik ilyen kazánokkal, ezeket bérbe adja, de a népi ellenőrök arra is felhívják a figyelmet, hogy ezek telepítése, bekötése legalább négy-öt hónapos, jól szervezett munkát igényel. Minisztériumi engedély szükséges a kohászati kazánok és a további gáz felhasználásához. Nincs tisztázva, hogy ki viselje az 1975-ig szükséges költségeket. Fekete Nándor, a városi tanács elnökhelyettesének véleményét röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a város valóban nagy közműve- sítési gondokkal küzd, de a legsürgősebb feladatok megoldásáért minden áldozatot meg kell hozni. Ha kevés lenne a város anyagi ereje, akkor összefogás szükséges, hiszen a hideg lakásokban az üzemek

dolgozói fagyoskodnánák. Meg kell találni az átmeneti megoldást és arra törekszenek, hogy a következő ötéves terv fejlesztésének műszáki és pénzügyi feladatait előkészítsék.

A Magyar Villamos Művek megrendelte Salgótarján távfűtési tanulmánytervét, de annak elkészítését csak októberre vállalták. A városban itt a gázvezeték, de mennyi lakás fűthető gázzal és távfűtéssel? Ezzel összhangban készül-e a tanulmányterv és a lakások építési terve?

A népi ellenőrzés jelentése megállapítja, hogy az elmúlt években különböző testület, vállalat és intézmény tárgyalta a város fűtését, de a jelenlegi helyzet eredményesebb intézkedéseket sürget. A városi párt- és tanácsi szervek felkérésére készült a tanulmánynak is beillő népi ellenőri jelentés. Nem a felelősök személyét akarták megállapítani, hanem közérdekből a kialakult helyzetet és annak okait igyekeztek feltárni. Ezen túlmenően a népi ellenőrök műszaki és szervezési javaslatokat tettek a gondok megoldására. A vizsgálatot Molnár László, Danóczy Ri- chárd és Horváth Miklós végezte. A népi ellenőrök munkájáért, a vitában elhangzott segítő szándékú javaslatokért Galgóczi Károly, a városi pártbizottság munkatársa, Fekete Nándor, a városi tanács elnökhelyettese és Palánk! Sándomé a városi-járási NEB elnöke köszönetét mondott.

ELHANGZOTT olyan javaslat is, hogy Salgótarján hőenergia-gazdálkodását egy kézbe fogják össze, a különböző szerveikhez tartozó vállalatok és részlegek távfűtéssel kapcsolatos feladatait egy szerv irányítsa. Melyik legyen ez a szerv és milyen formában működjék? A város lakóinak érdekelt eddig is a tanácsnak kellett képviselni, 1968-tól a rendelkezésre álló anyagi fedezet felosztásáról is a tanács dönt Űjabb rendelkezés szerint a város fejlesztését, ellátását és főleg a lakók alapvető igényeit érintő feladatok megoldását a városi tanács köteles egyeztetni, irányítani. Ez újabb hatáskört és egyben nagy felelősséget jelent. Értesülésünk szerint, testületi ülésen is megtárgyalják a közművesítés feladatait, de a végréhjtó bizottság határozata és utasítása szerint a tanácsi apparátus dolgozóinak és az érintett üzemeknek késedelem nélkül intézkedni kell. Ez közérdek ez nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is.

F. L.

ÍVJ«# tehet az egyes ember a békéért? —

11 kérdezik minden bizonnyal többen a most zajló békehónap demonstrációs eseményein.

A békéért nemcsak a szellemi élet nagyjai, hanem a hétköznapi ember, az úgynevezett utca embere is sokat tehet. S szerencsére a békét ma már nemcsak álmodni lehet, hanem tenni is lehet érte. Persze, ez nem volt mindig így. Az évezredes álom megvalósulása csak azóta lehetséges, amióta Marx és Lenin tudományos, politikai és erkölcsi géniusza megteremtette a békeharc ideológiáját, s amióta a Szovjetunióban létrejött a földkerekség első szocialista állama, minden körünkben törekvés szilárd bázisa. A szovjet nép és a vele együtt a szocializmust építő testvérországok ereje és erkölcsi vonzása immár oly nagy, hogy világszerte alapvetően megváltoztak az erőviszonyok. S hogy ez így van, ebben benne van mind- annyiunk munkája, elhatározása, tette. Benne van nekünk, magyar békeharoosofanak az elhatározásunk is.

A magyar nép — ebben megyénk lakossága — az elmúlt huszonnyolc év alatt nagy erőfeszítések közepette gyógyította be a második világháború okozta sebeket, s lerakta a szocializmus alapjait, amelyet immár magasabb szinten építünk, haladva a szocializmus teljes felépítése felé. A példátlanul szívós építőmunka eredményeit népünk minden körülmények között meg akarja védeni. Ez a szándék a magyar békemozgalom biztos fundamentuma.

S amikor mi idehaza a békéért harcolunk, elsősorban az indokínai háború befejezéséért, azért kell, hogy hallassuk szavunkat, hogy Vietnam után szűn jön meg a háborús konfliktus Kambodzsában és Laosziban is, legyen végre megbékélés Közel-Keleten és Belfastban egyaránt. S amikor ezt tesszük, arra gondolunk: teremtő munkával hozzá kell járulnunk, hogy a dús termést ígérőén zöldeilő határunkat, újjáépített gyárainkat, tehát a munka gyümölcsét ne gázolják le harckocsik, hazánk földjén ne legyen többé há/ború, városaink szépüljenek, csinosodja- nak, az élet egyre szebb, kulturáltabb legyen bennük. Esténként fényárban úsznak utcáink, s nem akarjuk, hogy ezt a fényt szirénák süvítése oltsa ki, nem akarjuk az ablakokat elsötétíteni.

S hogy nálunk béke legyen, ezt a célkitűzést szolgálja a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram, melyet néhány héttel ezelőtt, a soron levő Központi Bizottság ülésen ismét aláhúztak, és ezt fejtegette Brezsnyev elvtárs a május 1-4 beszédében. Ezek a dokumentumok, megnyilatkozások azt bizonyítják: a Szovjetuniónak eltökélt szándéka, hogy tovább lépjen a világ békéje érdekében. Ezt célozzák az eddigi magas szintű szovjet—amerikai, szovjet—japán tárgyalások, Brezsnyev elvtárs küszöbönálló NSZK, majd az Egyesült Államokban teendő látogatásai, melyek minden bizonnyal új korszakot jelenteinek a nemzetközi kapcsolatokban.

A Szovjetunió békeprogramjával, külpolitikájával szerte a világon milliók értenek egyet, köztük mi, magyar dolgozók is. A mi hangunk immár tíz esztendő óta májusban, a békehónapban erősebb, mint máskor. S ebben vian valami felségesem nagyszerű mert ezt a tavaszi békedemonstrációt május 9-én kezdjük és kezdtük el, azon az évfor dűlőm, amikor Moszkvában ezer ágyú 30 sor tüze üdvözölte a fasizmus elleni koalíció győzelmét a fasizmus felett. Ebben a hónap- ban hazánkban — megyénkben is — az egyes emberek ezrei, milliói állnak a béke zászlaja alá, s tesznek hitet a népek barátsága, Európa és az egész világ békéje, biztonsága mellett. Ezek az egyes emberek, akik olykor-olykor megkérdezik, hogy mit is tehetnek a békéért, hálunk is és valameny- nyi szocializmust építő országban a munka uj sikereivel rukkolnak elő szinte a nau minden órájában. Mi ez, ha nem a béke érdekében való kiállás, a béke érdekében vállalt cselekedet?

A« egyes ember rádióhallgató, mozilátogs- tő, televízió- és szímháznéző, tárlatlátogató, könyv- és újságolvasó. Mindenről van véleménye. Egy sor olyan jelenséget vesz észre, amelyről látja, hogy nem egyezik néze- teínkkel, törekvéseinkkel, érdekeinkkel. Ilyenkor vitatkozik, hangot ad nemtetszésének, kifejti véleményét. Erre korlátlan lehetőségeket nyújt társadalmunk demokra - tizmusa, s ez — az ilyen reagálás — egy ben cselekvő hozzájárulás is a fejlődésünket gyorsító eszmei harchoz, ahhoz a célkitűzésünkhöz, hogy békében éljünk, s nyugoS.l; körülmények között a szocializmust építsük. Az eszmei offenzívában, a béke megőrzésében tehát mindenki részt vehet, hiszen a gyermeket, az ifjúságot nemcsak az iskola, nemcsak a hivatalos oktatóik nevelik, hanem a szülők is, a családtagok, az ismerősök — végsősoron az egész társadalom. Világosan látnunk kell, hogy a közvéleményt, a közéletet, az egyes emberek állásfoglalása alkotja, s így alakul ki végsősoron az egész magyar nép mérlege. A mi eszméinktől idegen, ellenséges, káros nézetek érvényesülését és terjedését akkor akadályozhatjuk meg, ha szembeállítjuk velük a mi eszméinket, nézeteinket. Semmiféle adminisztratív intézkedés nem pótolhatja a nyűt színen folyó társadalmi méretű eszmei harcot. Természetesen, ha a nyíltszíni eszmei harc kevésnek bizonyul, az adminisztratív eszközöktől sem tekinthetünk eL

Az egyes;

. ember is tehet és tesz is

tehát a békéért, nálunk és más országokban is. Ennek köszönhető, hogy az idei október első hetében a világ minden részéről százmilliók képviselői érkeznek majd Moszkvába, hogy megbeszéljék; mit kell tenni a békéért, a nemzetközi biztonságért, a leszerelésért, a nemzetközi függetlenségért. Ügy leszünk erősek, ha ösz- szefogunk, egyeztetjük elhatározásainkat, elképzeléseinket erőfeszítéseinket Ezt kell mindannyiunknak tenni, ezt diktálja lelkiismeretűnk szaTa!

A mi brigádunk

Mire büszke ándó László?

Sokféle színből, jellemvonásból és tulajdonságból áll az ember. Nemcsak erényei, de hibái és gyengéi is vannak. Mégsem szabad elveszni a részletekben, végtére is a legfontosabb jellemvonások a meghatározók.

. Mivel lehetne legjobban jellemezni Andó T.ászlót, a salgótarjáni öblösüveggyár

Nyitott könyv a határ

i

hirdeti a termel őszöve tkezel irodaházának falán. Az már kevésbé köztudott, hogy a pásztói járás termelőszövetkezetei közül az erdőtarcsai Szabadság — a palotás! után — másodikként alakult meg 1949. szeptember 10-én. Azóta bizony sok víz lefolyt a Galgán. Változtak a vezetők is., Unghi Mátyás főagronó- mus viszont tíz év óta dolgozik jelenlegi beosztásában Az őszi vetések állapotáról, a terméskilátásokról beszélgettünk a szakemberrel. Nálánál illetékesebbet kötve hisz- szük, hogy találtunk volna, hiszen Jáwa motorjával naponta járja a határt.

— A kalászosok kifogástalan állapotban vannak — kezdte az értékelést. — A kellő mennyiségű és minőségű szerves, valamint műtrágyát megkapta a föld. Lényeges, hogy optimális időben! Egy

A megye első felszabadult héten belül azért. szükséf! községe Erdőtaresa — ez tonne az aranyat érő májusi már közismert. Emléktábla esőre.

Határ szemlére indul a főagronómus

A szövetkezet vetésszerkezete egyszerűnek mondható. Néhány zöldségféleség mellett elsősorban búzát, árpát, kukoricát, zöldborsót és lucernát termesztenek. Hogy nagy hozzáértéssel, azt igazolja: tavaly közel másfél millió forint nyereségre tettek szert a növénytermesztésből. Így nem csodálható, hogy a tagok egy. napi részesedése elérte a 112 forintot.

Mi is lényegében a „slá- gemövény” Erdőtarcsán? Természetesen a zöldborsó. Több mint. egy évtizede termesztik. Fehér virágai már kibújtak a 110 holdas táblában. Tavaly közel 300 ezer forintért vettek egy borsó- fejtő gépet, így még nagyobb haszonnal értékesítik a borsót a Hatvani Konzervgyárban. Szárából pedig kitűnő silót készítenek a szarvasmarhák számára. Lényegében öt fajta borsót termesztenek. A tíz évvel ezelőtti 7—8 mázsás holdanként! termésátlagot sikerült 23—24 mázsára növelni. Holdanként tízezer forint tiszta jövedelmet hoz a szövetkezetnek.

A borsókérdés ecsetelése nyomán csak visszakanyarodunk a gabonához. Erről Unghi Mátyás így fogalmaz:

— Az őszi búza és árpa, valamint a tavaszi árpa bő termést ígér. Szükségünk is van rá, mert az idén öt százalékkal magasabb részesedést szeretnénk fizetni a tagságnak, mint tavaly. Csak az idő is kegyes legyen hozzánk!

Azután motorra pattan a

főagronómus. Irány a határ! A növények némasága helyett „beszél” a vetés színe, tő- és sorszáma, fejlettségi állapota. A szakember számára nyitott könyv a határ, mely minden szónál ékesebben vall arról, hogy az Idén milyen termésre is Számíthatunk.

R. L

üvegfúvóját, „A mi brigádunk” sorozat szocialista brigádvezetőjét?

Fiatal férfi, alig halminchat éves. Ezzel még keveset tudtunk meg róla. Családos, Salgótarjánban lakik, Attila fia kétéves, Csaba óvodás, felesége fodrásznő, de jelenleg szülési szabadságon van, A hegyen, a Rokkant-telepen kaptak úgy két éve szép másfél szobás lakást. Addig albérletben éltek. Nem volt könnyű időszak. És sokat kellett kilincselni, amire lakáshoz jutottak.

De milyen ember valójában Andó László?

Egy csomó kitüntetést mutatott. Valamennyit jó munkájáért kapta. Azt is tudjuk róla, hogy szocialista brigáS- vezető. Ez is mond valamit. A gyárban általában 6—8 ember dolgozik irányítása alatt. Brigádja többszörös szocialista brigád, a vállalat kiváló ifjúsági szocialista kollektívája. Bár legutóbb arról panaszkodott, hogy „szétdob tűk” a brigádot. Így hozta a munka. De ez az átmeneti időszak bizonyára nem tart sokáig.

Mondjuk el róla, hogy néha indulatos és türelmetlen? S időnként egy-egy könnyelmű és kellően meg nem alapozott kijelentés is kicsúszik a száján? De akkor rögtön azt is el kell mondani: azért indulatos, mert azon van, hogy mindig jó minőségű termék kerüljön, ki a kezükből és mindenki megkeresse a pénzét. A társadalmi munkából sem vonja ki magát Múltkor egy ankéten mondta, hogy akár szabad szombaton is bemegy a gyárba és tanítja a fiatalokat, hadd sajátítsák el minél hamarabb

a szakma fogásait. S meg is tette. Nem véletlen, hogy a brigádot mindig a legjobbak között emlegették. A brigádnapló híven őrzi a közös munka eseményeit és eredményeit.

Természetesen, a gyári munka nem állandó diadalmenet, a szép eredmények mögött gondok, nehéz napok és problémák is rejlenek. Az tudja csak igazán, aki benne él.

Mire büszke Andó László?

— Már egészen kiskoromban bejártam az üzembe — mondta magáról. — Reggelit hordtam a mostohaapámnak. Aztán sokszor hiába küldtek haza, ott csellengtem a kemencék körül, bámultam az üvegfúvókat. Ennél szebb és izgalmasabb elfoglaltságot nem'is kívántam magamnak, így jóformán „belenőttem” a szakmába. Somogyi Dodi bácsi volt a mesterem, akire mindig szívesen emlékszem... Ha elhiszi, ha nem, hivatalosan 1950-től vagyak a gyárban. Gondolta volna, hogv ilyen fiatalon huszonháro t év gyári munka van mögöttem?

Hát erre büszke egy igazi, mai mumkásember. Arra, hogy milyen régóta dolgozik a gyárban, S legalább eny- nyire az ügyes kezére és szakértelmére, no, meg a munkabírására. Sokszor hallani jó munkásoktól ezt az önérzetes kijelentést: „A legkényesebb munkát is rám lehet bízni.”

S ezekben az igazán lényeges tulajdonságokban Andó László nem különbözik azoktól a munkatársaitól, akik kényesek szakmai hírnevükre és becsületükre.

K. S.

NÓGRÁD — 1973. május 20., vasárnap

«