Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)
1973-04-01 / 77. szám
FÁSKAMRA M — Lengyel Péter rajza BADNAl ISTVÁN 3 ALTATÓ mdk adj k&nnyű álmot; átlépte ma merne vár fűcsomó nyál zöld határ mák mák adj könnyű álmot mák adj könnyű álmot az ölemben kuporog gyúlnak öröm-csillagok mák mák adj könnyű álmot mák adj könnyű álmot félig hányva kit szeme zárul rózsaláncszeme mák mák adj könnyű álmot mák adj könnyű álmot fűcsomó nyúl zöld határ vizsla-álmot nem talál mák mák adj könnyű álmot mák adj könnyű álmot átléptük a mezsgye vár földöntúli megye bál mák mák adj könnyű álmot Inden ment, akár a karikacsapás A taxiból Boldizsár egyenesen a csarnokba vágtatott, három negyed órája volt az , indulásig, és a jegyét napokkal előbb megváltotta. Az expressz a szokott helyén, a második vágányon állt — nem hitt a szemének — félig üresen. Félig üresen? Hát ez túlzás, de ha nagyon megnézi, talán még ülőhelyet is talál benne. És ekkor megszólalt a megaíon: „Mentesítő gyorsvonat indul a harmadik vágányról. .” ekkor és ekkor Negyedórával megelőzve az expresszi! A koponyájába rejtett kibernetikus egység pillanatok alatt megadta a helyes választ. Már tolták Is befelé a mentesítőt, és sikerült felugrania a mozgó szerelvényre Ablak melletti helyre ült. menetiránnyal szembe, és mire a kocsi — percek alatt — megtelt, ő már el is rakta a cuccait, és olvasott. Olvasott, érzékszervei mégis regisztrálták az újabb és újabb utasok törtetését. amint csomag és ember egyre tömörebb masz- szává préselődött. Kisbabák sivalkodtak, rekedten szólt a részegek szájában a papír- trombita, a csarnok hangszórói pedig percről percre sürgetőbben hirdették az újabb és újabb vonatokat. Aztán elmúlt az indulásra megjelölt perc, és nem történt semmi. Még eltelt egy kis Idő, a kibernetikus egység pedig rémülten ketyegni kezdett Boldizsár fejében, mert nem tudott egyértelmű választ adni. Egyik pillanatban azt parancsolta, hogy a bizonytalanról azonnal szálljon át a menetrend szerinti exp- resszre. a másikban úgy látta jónak, hogy maradjon a fenekén, hátha mégis ez indul előbb, s itt jó helye van. Látta, hogy a lépcsőn lógók közül néhányan átugrottak a túlsó vonatra, de már mindennel elkésett. Az a másik, az igazi expressz pedig meglódult, és elcammogott az ajtókon kidagadó embertömeggel. Az utasok mirigyei köröskörül ekkor kezdték meg a? adrealinkiválasztást. és Boldizsár is érezte szokásos, legyűrhet« tlen ingerültségét. A vasút megint éthintázott kétezer embert. Az is valami? Csak egy csepp a bepa- lizottak óceánjában, de ezúttal maga Is a csepp közepében szorongott Becsapták őt is, őt, a nagy taktikust átrázták az ósdi csellel, csapdába csalták gyors elhatározóképességével. aztán fogva tartották a tehetetlenségi erő segítségévek Most vált csak sürgetővé a vágya, hogy utazzék. Már nem bírt tovább olvasni, egv- re az óráját nézte. Tudta, hogy az expressz után tíz percoel indul a személyvonat. de most már az te megelőz? őket. Az utasok sóhajtoztak és nyögtek, szomszédai a lábú kát rázták idegességükben egy nyanya majdnem az ölébe préselődött. de ő észrevétlen hagyta ezt az erőteljes felhívást ülőhelyének átadá sára. A papírtrombiták rend re lehervadtak, amint időben egyre távolodtak a Körút szil veszter délutáni nyüzsgésétől, noha egy centiméterrel sem jutottak messzebb. A bemona hulTafáradtra dolgozott, álltukban elalvó, az ácsorgástól süllyedt bokájú, a félig részeg. elkerülhetetlen végzetükbe fásult utasokkal!” Elhessegette ezt az ábrándot. Hát akkor igyunk! Nagy- kabátjának zsebe volt a legszélső pont. ameddig elmozdulhatott a rákenődött utasok súlya alatt. Kitapogatta a laposüveget, és meghúzta. Mintha a vonat irányítói csak erre a jelre vártak volDessewffy László: A csapda dó újabb és újabb Indítások időpontját bömbölte, de erről a vonatról szó sem esett többé. A minden it! Pedig olyan mindegy volt Hiszen tudta, hogy éjfélig még a legrosszabb esetből is célhoz ér, ülőhelye volt olvasnivalója is, és itala a kofferban bőven. De az adrenalin ezredmilligrammjai már a vérében rótták útjukat. Igen, mert a mentesítés megint abból állt, hogy kétezer palit az expresszről t* óh ősi ravaszság — átcsaltak egy soha, sehová sem induló vonatra, hogy legalább a másik kétezer egyszer célba érjen. Már az órát sem figyelte, olvasott volna, de a mondatok áthulltak figyelmének rostalikain. Egyszer aztán meglódult a vonat hogy lekvárrá puhult utasaival nekivágjon a szürkületnek. Lassított. Dudált Sokáig állt és kürtőit valami állomás bejáratánál. Megrándult, ész nélkül átszáguldott a váltókon, hogy nemsokára ismét lassítson. Megvadult és visszatorpant caplatott és robogott, hangulatváltásai átfutottak Boldizsáron, felajzották: már vájkátt az elképzelt jelenetben . Ha egyszer mégis csak megérkezik, azonnal a forgalmi irodába rohan, és olyan cirkuszt csap, amilyet még nem látott az államvasút. Bensőjében egy kicsinyített Boldizsár ordított és verte az asztalt: — „Adják vissza a pénzem, a gyorsvonati pótdíjat amit kicsaltak tőlem, ezért a tolatásnál is szégyenteljesebb bumlizásért A pénzem? Az ördög vigye a pénzt! A békességemet adják visz- sza. Mi a pénz, azért a szégyenért amit velem tettek, s na, az út szabaddá vált. Feszesen zengett alattuk a sín, kattogtak és üvöltöttek a vál* tők. Lehúnyta a szemét. Az adrenalin letisztult a lassan helyébe áradó szilvóríutn elől, a zene lebegéséhez hasonló érzésben olvadt eggyé a könnyű száguldással. A fémes süvöltések vadonatúj, mesterkélt zeneműveket juttattak az eszébe, s azok közül is a legérdekesebbet, melyet talán egyszer még megír valaki: „Technotonia ’72”. A vonat nem Is robogott, hanem libegett, siklott és suhant .a téli alkonyaiban, mint az abszurd írók jól Ismert vonatai a végtelennek tetsző alagútban, az értelmetlen Bosszúságok Városa, s azon túl is a végső, a halálos állomás felé. Ez az elképzelt, zenés száguldás hirtelen más, igazibb zenei emléket élesztett benne, és az adrenalin újra jelentkezett. Egyszer egv állom*' l'hhent ei mellettük Tündér angyal, vagy boszorkány? Egv karácsonyfa. apró. színes villany- gyertyáinak díszében. Talán a sz-i állomás volt. mert nemsokára víz fölött suhantak át, a híd vasoszlopai köddé folytak össze a lucskos ablak négyszögével. a háttérben megcsillanó víz előtt. A sötétség egyre mélyült odakinn, s vele elengedettsége is Többé nem érdekelte, hogy má lesz a sorsa. Nem egyszer utazott már as időből kiszakítva. marhavagon kivilági« tatlan, fagyos büdösségében, éjfélkor, hajnalban, fagyban döcögve félnapokat két közeli állomás között. De ez akkor volt, a háború utáni telek éjszakáiban, s nem a megrendszabályozott közlekedés százhúszas száguldásában. Az ablakhoz tapasztotta homlokát. Itt már ismerősebb vidéknek kellett volna következnie. Ez lett volna az az erdő, gyerekkorából? Itt állt a nyári vendéglő fedett teraszaival, a fákkal környezett tágas tisztáson? Itt táborozott az erdőbe ékelt réteken a sok száz iskolás, lányok és fiúk, a majálisok zűrzavarában? Erre szövődött az első szerelem? Vagy, mégis kí- sértetvonaton utazik, múltja elsüllyedt vidékén? Egyszerre csak érezhetőbben súrolódtak a kerekek, a fény lámpákká töredezett, a neoncsíkok szavakká álltak össze, a váltók kattogása lassult. megérkeztek. A benne 'ejtőző kis Boldizsár menten felpattant, és újra az asztalt verte. Az órájára nézett, hogy a forgalmi irodába rohanjon botrányt csapni.,. Nem volt miért az irodába mennie. Talán tíz perccel érkeztek az expresssz mögött, ez semmiség. Megrázta aa óráját: járt. s az állomás óráig ugyanannyit mutatott. Végeredményben be sem csapták. A Quartette Prometheo! Vagy alig. Ez az elcsatangolt Csak tegnap este történt vol na, talán igaz sem volt, hogy a négy csodálatos Stradivari- hangszer íelzengett a legjobb olasz muzsikusok kezében? Boldizsár félhavi futkos ás, és mindenféle vesztegetések árán szerzett magának jegyet, hogy előadásukban hallgassa a három legkésőbbi Beethoven-vonósnégyes, ilyenkor szokott seny elmaradni. De most nem maradt el. Ah. dehogy! Mikor a nagyterem ajtajában eltépték a jegyét, amelyért majdnem embert ölt, a vonat két óra alatt lefutotta az expressz háromórás út™ ját Könnyűnek és vidámnak érezte rhagát. izmaiban, és fejében a gyorsasa« felidézte lebegésseL Aztán elmúlt ez a lebegés, a lépcsőházi ötletek kései hirtelenségével, ismét helyébe tolult a bosszús csalódás. Persze. Nem, nem tévedés, és nem a hangver- boszorkányság, ez az út, a menetrend háromórás útja kettő alatt is megtehető. Akkor pedig! És fejében a számítógép már órákat és kilométereket Hiszen tudom, sok ötven-hat- Ián 8 Is erre gondolt. Bebur- te-e, vagy valami toborzólro- tett volna, ha a még nem lévanéves asszony, de talán kolózott a köpenyébe, mintha da. Az bizonyos, hogy az óce- tezö sorsom átringat az Atférfi is él ebben az országban, szél támadt volna, pedig szép, ánon túli rokon soha többé lanti-óceánon? Talán sose láakik nem tudnak hasonló, langyos idő volt. nem jelentkezett Eltűnt tom a nyugalmat árasztó zamindennapi dolgokat — ott, Alsórajkon, saját nyomtalanul, mint annyi tíz- lai dombokat, a méltóságos — Hány...? — nézett rám házuk volt? — azért kérdez- ezer kivándorló. szelídgesztenyéseket. Nem úgy újra, kis tűnődés után. — Hát tem ezt, mert anyámék Tűr- De az az igazság, hogy a járnék a Dunához, ehhez látod, azt nem tudom. — Budapestnek? — Azt se, fiam. — Mégis, mit gondol? — Mit? Hm, talán millió... — Cettő! — mondtam. — Magyarországnak meg tíz. De az az igazság, hogy jén laktak több albérletben is, sose látott hajójegy utólag 011110 piszkosabb színű fo csaknem tíz éven át. Ott szü- még most is borzongat. Arra lyamhoz, mint régi, kedves letett a húgom is. Akkoriban kell gondolnom, kévésén mú- ismerőshöz, s nem úgy vár- vékonyan ledeszkázott, pin- lőtt, hogy nem az Egyesült °ám a Balaton megpillantását, ce fölötti, befűthetetlen „szó- Államok, vagy Kanada lett a mlnt valami ajándékot. Nem bábán” laktak. szülőhazám...! Én akkor mi ismerném Arany, Petőfi, Ady. — Hát milyen lett vol- lennék? Amerikai vagy ame- József Attila csodáját, Vörösna?... Tömésház volt, akár a rlkai .magyar? Milyen nyelven ”Hazád’ játékba kezdtek homlokán ráncok. — Igen... itt köröttünk a közelben, egyetlen fővárosnak sincs ennyi lakosa — tettem hozzá. Ezt, mintha kis büszkeséggel vette volna tudomásul. nagyapádéknál Pacsán, de a beszélnék? Talán tudnék va- nak rendületlenül sajátunk! — mintha szemre- lamit magyarul, de a szülő- — Hát akkor beszéljünk hányóan nézett volna rám. földem mégis tán a Huron másról — mondtam anyám— Jó, jó — csitítottám. — vagy az Ontario tó vidéke nak, de egyre csak látom Csak azért kérdeztem, mert lenne. Kanadai vagy másamé- azoknak a papírlapoknak a Türjén... rikai táj vonzana vissza, ha sápadtságát, érzem a múlt — Az más volt! __ vágott elutaznék valahova. Mert va- idejű fenyegetettséget. Rád M ... , .... közbe. — Szóval ezért huza- lami gyökérhez ragaszkodik az nóti is eszembe jut: „Nem m 7 _ Mim fno”" kodsz ennyit azzal a vacak ember. Utána nyúlnak a föld tudhatom, hogy másnak e táhajójeggyel?! alól is! Mégis furcsa megtud- jék mit jelent, / nekem szü— Nem, nem. Dehogyis... ni, hogy az öt tó egyike len- lőhazám...” Es így van jól tem volna — fölállt a pádról, újra sétálni kezdtünk Hagytam a csöndet. Ha de- .I — dadogni tudtam csak, mint ne a Balatonom, a Missouri te vacak, sosemvolt hajójegy, rüs volt, hallgatásaiból ké- . .. . v .—=’ „x „ Mar-kpn,; a Owsiav an sőbb mindig kincseket lak elő a szavak. Talán, hogy békülékenységét is jelezze, ő hozta szóba a hajőjegyt. akit rajtakaptak valami szé- vagy a Mackenzi a Dunám, gyenletes dolgon. - Igazán _ Csak a hajójegyr61 ne kérdezz! — intett le egy kéÖrülök, hogy nem az én sorsam hajóján lettél vitorla. Erre gondolok és mintha megGvógyuljon-- wren ic egy Ä.C— Nem voltunk mi azért sőbbi beszélgetés kezdetén ayus00116«_ Hiszen, talán nekivág- olyan szegények!... A fene azt anyám, amint elővettem a t ünk volna a nagy útnak, a hajójegyet, minek is szól- füzetet. Többször nem került Amerikának, de apánk be- tam róla! — rántott a szem- szóba. Bár elhatároztam, visz- meg minél előbb! _ intek l eges volt. Huszonnégyben üvegén, igazgatta a kendő szatérek rá alkalomadtán, mert vissza búrsózóui anvámmk meg is halt. alatt, mintha lecsúszott vol- nem hagy nyugton a gondo- ka — Hány éves korában? na a füléről, pedig nem volt lat. pújáig, és a vasrácsok közül — ötvennyolc volt szegény. azzal semmi bay Újra némán — Ahogy akarja, nem néz utánam. Holnapután újra _ Maga pedig tizennégy le- sétáltunk, ki-ki orolte a maga kérdezem — válaszoltam hát, jövök, jönnöm kell! — gondo hetett, ugye? naugatasat. pedig abban a pillanatban lom, mert ahogy újra vissza— Ha j*l számoltál... Ennyit tudtam meg arról a olyan érzés fogott el, mintha nézek, már olyan távolinak Igen, tizennégy-tizenöt éve- soha fel nem használt hajó- utólag tudnék arról, hogy tűnik törékeny alakja a kerítsen már teljesen árva volt, jegyről. Nem tudom, hogy a életveszélyben voltam! A kép- tés mögött, mintha valóban négy testvérével együtt. Ta- pénzhez jutott nagybácsi küld- zelet ontotta a képeket. Mi köztünk volna az óceán. jegyszedő egy sokszorosított összegezett, emberi időveszte- papírt nyomott a markába, séget és haszontalan fáradt- „Műsorváltozás”. A három Ságot, sok-sok négyórás bum- Beethoven helyett „technikai lizést, és a késéseket ezen a okokból” Boccherini, Hugo kétórás úton. mindazt a vesz- Wolf, és egy ismeretlen, ült- teséget, amelyet már senki rafiatal szerző művét tűzték sem vesz semmibe, mert csak a műsorra. a mások ideje, nem számít a , „ „. menetidőbe — kérem tiszteli volt a technikai ok? Ki iettel _ előre bekalkulálták, tudja? Ezt még mellékesen s örüljön, aki egyáltalán Utaz. sem szokták elárulni. Elle- hat, akinek Dedig nem tetszik, 'ejtették volna betanulni a hát maradjon otthon. Beethoveneket? Otthon felej- ... , ,, tették a kottáikat, és a Ze- Megállt a bóbiskoló portás neakadémián nem kaphattak elott- és menetrendet kért másikat helyette? Lehetetlen. Kapott egy viharvert tavaly- vagy csak a fele honoráriu- maradtat felkunkorodó mot kapták meg, és bosszú- szamárfülekkel, és kifizette, ból változtatták meg a mű- Vastag könyv volt, szent, sort? Mit érdekli ez a hall- szent- és szent, tehát csak gatóságot. ha Beethovenre egyoldalúan megszeghető sza- számított, s egv másik világ- báilyzat, ^ kétórás utakon hátba kényszerítették, akár egy fnakat és négyeket és öí elrabolt repülőgépen... órákat döcögő életek miriádíait magukba záró vonatok™ Végül is a hangverseny cső- kai. dálatos volt El sem tudta képzelni, hogy annyi szépség Boldizsár később egy Tig -ejúezhet közepes, é* teljesen társaság közepéit lampionok- ismeretlen művekben. De ez kai teliaggatott csillár alja- sem vigasztalta meg a csalá- álldogált. Körülrecsegtek’ sért és csalódásért, mert már a papírtrombiták, gallérjába ez is örökre eggyéolvadt az- egy marék konfettit öntöt- zal a megszámlálhatatlan továbbá két pohár bort bosszúsággal és kellemetlen- a szájába, s ő még mindig a séggeL amely az emberek hl- raenetkönyvet szorongatta a vatali és magánéletét, szó- hona alatt,-akozásait és szerelmeit összevissza szőtte. A vonat a sötét Alföld fölött siklott. S hogy nem a magasban, csak onnan tudta, ha egy-egy autó fényszórója áttörte a műút felöl a ködőt. Felismerhetetlen állomásokon suhantak át, töredeF elnyitotta, és szertartás sós mozdulattal kezdte a lapjait egyenként kitépni — új év, új élet —, és a többiek közé szórta, mintha viszonozná a rázáporozó konfetti és a tekergő papírkí- gyök ostromát. — Happening, happening — énekelték és zett neonbetűik, sárga vil- táncolták körülötte, csak 6 lanyfényük összefolyt a le- tudta, hogy mozdulatainak begésben, a kerekek egyre va- mélyebb értelmet kellene ki- dabb dallamot vertek ki a fejezniük. Határozottabb cse- űnekből és váltókból ková- lekvést a szent, csaló menet- •:solt hangszeren. Nem tudott rendek elkerülhetetlennek tar™ tájékozódni. tott kis végzetei ellen. r 1 NÖGRÁD - 1973. április 1.« vasárnap 9
