Nógrád. 1973. április (29. évfolyam. 77-101. szám)

1973-04-01 / 77. szám

MÄNY­TECHMIKA Tavasz a kiskertekben A tevékeny ember mindig talál feladatot a ház körül és a kertben. Mégis a most előttünk álló tavaszi időszak az, amikor a kertészkedő em­ber mindkét keze televan munkával. Igaz, az elmúlt enyhe télen lehetőség volt ar­ra. hogy metszegessük a fá­kat, felássuk a talajt, mégis sok teendő zsúfolódik össze az előttünk álló rövid átme­neti időszak hétvégeire. Lás­suk tehát, melyek a legfon­tosabb tennivalók! A gyümölcsfák ápolása Az első tavaszi napsütés nemcsak a növények nedvke­ringését indítja meg, de élet­re kelti a gyümölcsfák kár­tevő rovarait és kórokozó gombáit is. Ezek pusztítását szolgálja a törzs és a vastag ágak lekaparása és tisztára kefélése, a túl sűrű koronájú fák inegri tkítása, a tősar- jak eltávolítása, a moníliás gyümölcsmúmiák, vér­tetves, lisztharmatos vesz- szők leszedése és elége­tése. E fárasztó munkák­ra a kertek gondozói a szük­ségesnél kevesebb gondot for­dítanak és szinte az egész növényvédelmet a permete­zésre alapozzák, pedig a leg­gondosabb permetezés is ha­tástalan, ha a fertőző gócokat nem távoli tjük ei! Az egész évi növényvédelem alapja a mgyiakadás előtti permetezés. Ilyenkor bőséges permetlével szinte lemossuk, megáztatjuk a gyümölcsfák törzsét és ko­ronáját. A sokféle növényvé­dő szer közül leghatékonyabb a téli hígítású mészkénlé, vagy a 2 %-os töménységű Novenda (Sárgaméreg), de eredményesen pusztíthatjuk a gyümölcsfák ellenségeit 5 °/n- os Neopol-oldattal is. Ne csak a gyümölcsfákat, hanem a ribiszke-, pöszméte- és mál­nabokrokat, a díszcserjéket, de a díszfákat és szőlőtőké­ket is permetezzük le, mert ezeken is meghúzódhatnak a kártevők. Aki a rügyfakadás előtti permetezést elvégzi, az oyan megelőző védekezési módszert alkalmazott a kár­tevők ellen, amely jelentősen könnyít a nyári és őszi nö­vényvédelem gondjain. Szőlőtőkék, szőlői ugasok Amikor a föld felszíne meg­szikkadt, tányérozzuk körül a szőlőtőkék tövét és tőből vág­juk ki a sekélyen elhelyezke­dő, ún. harmatgyökereket. Hozzáláthatunk a metszéshez is, mert jobb kissé korán, mint elkésve metszeni. Ügyel­jünk arra, hogy a termőcsa­pok a tőkéken és a lugas­karokon egyenletesen helyez­kedjenek el és minden ter­mőcsap közelében maradjon egy — rövidébb — ugarcsap is. amiből a következő évi vesszőket neveljük ki majd. Csak az ilyen váltómetszés­sel tudjuk megelőzni a tőkék és lugaskarok f elkopaszod á- sát, idő előtti elöregedését. A metszéssel a termés meny- nyiségét — és közvetve mi­Jó vetés - több termés Az egyik legfontosabb ta­vaszi munka a növények ve­tése. A vetéssel alapozzuk meg a jő termést, és ez csak akta* várható, ha időben és helyesen vetünk. Fontos, hogy a vetésnél, a legkedvezőbb tá­volságra kerüljenek egymástól a magvak, és megfelelő mély­ségbe jussanak. Ezek pedig az alapfeltételei annak, hogy elegendő helye legyen a ki­fejlődéshez minden egyes nö­vénynek, ugyanakkor kihasz­nálatlan területrészek se ma­radjanak. Fontos szempont az is. hogy a gépesített ápolási, betakarítási munkákhoz is al­kalmas legyen a növények egymástól való távolsága, és megfelelő földréteg takarja a magvakat, de ne túl vasta­gon, mert az ugyancsak ter- rnéacsökkentő hatású lehet. Egyes kísérletek szerint a túl mély vetés következtében öt­ven százalékkal is csökken­het a terméshozam és az így vetett növények fejlődé­se egyenetlen, lesz. A növénysarok közötti ked­vező távolság kialakítása már a hagyományos vetőgépekkel is megoldható. De hogy a so­ron. belül egymáshoz közel, egyenletes távolságba kerül­jenek a magvak, csak az újabb típusú, szemenként ve­tő gépekkel érhető el. Ezek rendszerint sűrített levegővel működő — pneumatikus — vetőszerkezetű gépek, ame- 1 Iveknél légáram fújja ki a gép által nyitott sekély ba­rázdába a magvakat, egyen­ként és egyenletes távolságra egymástól. Az egyenletes, szemenként! vetésnél is számolni kell azon­ban a környezeti tényezők­kel. Eltérő lehet pL az egyes magvak körül a talaj ned­vességtartalma, ami egyenet­len csírázást okozhat. A ta­lajnedvességtől és többé-ke- vésbé az időjárási viszonyok­tól is függetleníthetjük a ve­tés eredményességét; ugyanis gyors és kiegyenlített kelést érhetünk el olyan vetőgéppel, amelynél a magvakat a víz­zel feltöltött tartályból az adagolószerkezet fecskendő­be juttatja és vizáram, viszi a talajba. Egy másik ered­ményesnek bizonyuló eljárás, ha a vetőmagvakat bevonat­tal. látják el. Kezdetben, a be­vonathoz alapanyagként agya­got használtak, újabban kü­lönböző műanyagokat, ame­lyekhez serkentő-. tápláló- és növényvédő szereket is ke­verhetnek. Ezek hátránya, hogy alkalmazásukkal jelen­leg körülbelül kétszer any- nyiba kerülnék a bevonattal ellátott — drazsirozott — magvak, mint a bevonat nél­küliek. Ezenkívül, ha a be­vonat — ami egyébként csak a talajba jutás után bomlik le fokozatosan — esetleg már a vetésnél elporlad és eltö­rni a vetőszerkezeteket. A dra* Äirozott magvak csírázásához esetenként több nedvesség is szükséges, mint egyébként, ami késlelteti a kelést, sőt egyéb — valószínűleg belső, növényélettani okokból is késhet a drazsirozott magvak csírázása. A legegyenletesebben a ta­lajba kerülve szétmálló mű­anyag, vagy megfelelő vegy­szerekkel tartósított papír­szalagokra, ragasztott, vagy szalagpárok közé préselt mag­vak vethetők el, mert pontosan, adott az egymástól való távolságuk. Ezek előállí­tása azonban ma még na­gyon költséges és földbe he­lyezésükhöz viszonylag egy­szerű, üe hagyományos vető- gépektől eltérő szerkezetű gép kell. Ennek ellenére a kuta­tók már hazánkban is foglal­koznak ezzel az eljárással. Minden esetben akadályoz­hatja a növények kelését a talajfelszín cserepesedése. En­nek megakadályozására már különféle eljárásokat dolgoz­tak ki. Többek között azt ajánlják, hogy vetéskor a magvakat ne földdel, hanem vermikulit nevű agyagásvány­ával. esetleg más hasonló tu­lajdonságú anyaggal, például perlittéi takarják le, amit az elhívás eilen előzőleg petró­leummal átitattak. Ebbe egyébként ugyancsak kever­hetők különböző tápsők és palántakori betegségek ellen hatásos növényvédő anyagok A vermfkulitréteget a csira­növények könnyen áttörik. Komiszár Lajos nőségét is — szabályozzuk. Ne hagyjunk a tőkéken túl­sók termőrügyet, mert a túl­terhelt tőkék nem nevelik ki szépen a fürtöket, pedig a házikerti csemegeszőlő-fajták­nál ez elsőrendű követelmény. Viszont a túl rövidre metszés, a letárolás se kívánatos, mert ezzel értékes terméstől fosztjuk meg magunkat. Ta­lán valamennyi kerti munka között a legszebb, ám igen sok szakértelmet igénylő fel­adat a lugasok kinevelése, továbbfejlesztése. A lugaska­rokat most kötözzük a tám- berendezéshez és továbbne­velésükhöz szükséges vessző­ket is most rögzítsük a kí­vánt irányban. Vetés, palántázás A kiskertben rendelkezésre álló kevés területet legjobban olyan zöldségfélékkel haszno­síthatjuk. amelyeket a házi­asszony szinte naponta hasz­nál. Ezért feltétlenül legyen a kertben néhány sor petre­zselyem, sárgarépa, retek, egy kevés cukorborsó. Ezek mag­vait most kell elvetni. Ne késlekedjünk a magvetéssel, mert minél előbb vetünk, an­nál korábban jutunk hozzá friss zöldséghez. A fejes saláta palántáinak kiültetését is megkezdhetjük, mihelyt a fagyok veszélye el­múlt. Röviddel később ültet­hetjük a kelkáposzta, a ka­ralábé és a karfiol palántáit is. sőt előre gondoskodhatunk jól fejlett paradicsom-és pap­rikapalántákról is, de ezek kipalántázására — mivel fagyérzékenyek — csak ápri­lis végén, május elején ke­rülhet sor. Készüljünk: elő az öntözés­hez. mert a tél folyamán igen kevés csapadék hullott és a talaj mélyen kiszáradt. Ahol erre mód van, már a mag­vetés és palántázás előtt cél­szerű a talajt alaposan meg­öntözni. Virágok között Felhozhatjuk már a pincé­ből az ott telelt muskátlitö­veket. Ültessük át ezeket jó kerti földbe és rendszeres ön­tözéssel serkentsük új hajtá­sok fejlesztésére, de óvjuk a töveket a késő tavaszi fa­gyoktól. Megkezdhetjük az egynyári virágok (oroszlánszáj, köröm­virág, .rézvirág, sarkan­tyúka, stb.) magvetését az évelő ágyak tiszto­gatását és az elöregedett tö­vek szétülte lését is. Bálint György Holdautó­vezetők A TASZSZ hírügynökség tudományos kommentárban ismerteti a Lunohod irányí­tásának és kezelésének le­bonyolítását. A Lunohod nem tekinthető a szó igazi értelmében vett automatának. Irányítását és berendezéseinek ellenőrzését földi személyzet végzi. A hold­jármű irányítóitól körülbelül 400 OOO kilométer távolság­ban van: mivel a holdról a földre kibocsátott jel több mint egy másodperc alatt ér­kezik, a vezető a képernyőn csupán azt látja, ami egy korábbi pillanatban történt. A földön ' tartózkodó ember szinte elveszti a hold felszí­nén tartózkodás érzetét; ne­héz gyorsan meghatározná az egyes tárgyak távolságát, nincs meg a szokásos mély­ségérzet. Ez mindenképpen nehezíti a Lunohod-sofőrök munkáját, jóllehet már hoz­zászoktak a különleges felté­telekhez és mesterien hajtják végre feladataikat. A földi személyzet munka­helyén összehangoltan tevé­kenykedik a parancsnok, a vezető, a „fedélzeti mér­nök”, a navigátor és az antennakezelő. A mun­ka meglehetősen sokrétű és bár a feladatok élesen el­határolódnak, a személyzet egységes egészet alkot Jurij Ivanov, az orvostudo­mányok kandidátusa elmon­dotta, hogy az irányítósze­mélyzet tagjainak egészséges, jó emlékezetű, világos, logi­kus gondolkodású emberek­nek kell lenniük, akik gyor­san és pontosan tudják fel­fogná és feldolgozni a beér­kező információkat. Rendkí­vül fontos a jó térérzék és minden pillanatban tudni kell, hogy mi történik a Luno- hoddal _____________(MTI) K enés helyett ultrahang A. rakéta., és nukleáris technika, valamint a rádió- elektronika fejlődése külön­leges fizikai-kémiai tulajdon­ságokkal rendelkező — így nagy tisztaságú anyagokat is — igényel. Ezeket az anya­gokat általában vákuumban való meleghengerléssel állít­ják elő. Eközben azonban megnő a súrlódási együttha­tó, és a fém a hengerekre ta­pad. A mérnökök legújabban ult­rahang-frekvenciával rezgő hengerekkel működő berende­zést szerkesztettek. A henge­rek forgástengelyével párhu­zamos irányú rezgőmozgás eredményeképpen majdnem kétszeresére csökken henger­lés közben a deformáció és jóval kisebb lesz a kontakt- súrlódás is. Érdekes, hogy az ultrahang hatására az anyag még hevítés nélkül is meg­munkál hatóvá válik. Automatikus szeletelőgep Az élelmiszer-kiskereske­delmi higiénia még közel sincs azon a fokon, ami kí­vánatos és elvárható lenne. A felvágottak, sajtok stb. ki­szolgálásánál ma még az em­beri kéz a „főszereplő”, ami a fertőzésveszély szempontjá­ból csöppet sem megnyugta­tó. A helyzet megváltoztatá­sához a villák használata csak közbenső megoldás le­het, magasabb fokon csupán a gépesítés hozhat eredményt. A képen látható korszerű szeletelőgép nemcsak levágja, hanem automatikusan egy­másra is fekteti a kívánt mennyiségű felvágottat az odakészített csomagolópapír­ra. A kiszolgáló kézelőgom­bok segítségével „adja tudtá­ra” a gépnek a szeletvastag- ság milliméterekben meghatá­rozott méretét és a kívánt szeletszámot. A készülék azu­tán gombnyomásra villám­gyorsan végrehajtja a „paran­csot”. Az automatikus szeletelő- gép használatának nemcsak a kiskereskedelemben van je­lentősége, hanem az egység­csomagok ezreit előállító feldolgozó- és előkészítőüze- mekban is. Forgó géprészek kiegyensúlyozása i . . •» UMiiu:üliM!rinií'lié* i . . " ,i i.ini.'r&Äind ■ ■■ ■" 1 < V"' ; Minél nagyobb fordulatszá­mú gépeket követel a műsza­ki gyakorlat, annál fontosabb a forgó alkatrészek pontos és gyors kiegyensúlyozása. A ki­egyenlítetlen tömeg mozgásá­ból ugyanis nagy kánok, sú­lyos balesetek származhatnak. A képen látható mérőberen­dezés arra szolgál, hogy fel­fedje a próbának kitett gép­rész kiegyensúlyozatlanságá­nak mértékét, és megmutas­sa az egyenlőtlen tömegel­oszlás helyét 0,05—10 kg-os alkatrészeknél. A mérés álta­lában két különböző mérési síkban történik, és aac ered­mény síkonként egy-egy mű. szerskála átlátszó körlapján fénypont alakjában, jelenik meg. E berendezés egy kie­gészítő maróegységgel is ren­delkezik, amely a mérési fo­lyamat befejezése után a fe­lesleges anyagmennyiséget el­távolítja. Az autósok gyakorlatból tudhatják, milyen káros le­het a keréktárcsa és -abroncs kiegyensúlyozatlansága, amit ott egy kis őloensúly megfe­lelő helyre való elhelyezésé - vél szüntetnek meg. BTWiwirnwif 10 NÓGRÁD — 1973, április 1,, vasárnap 4 halódik űrkutatóm Ä Szovjetunió, as. Egyesült Államok, Franciaország, Ja­pán és Kína után Anglia volt a hatodik ország, amely mes­terséges holdat bocsátott fél saját készítésű hordozórakétá­val (már 1962-ben is útjára bocsátott ugyan egy mester­séges holdat, az „Ariel-l”-et, de amerikai , Jkölcsönraíkétá- val”). 1970-ben az „Orba” tí­pusú angol műhold startja nem sikerüli: a rakéta nem érte el az első kosimákus se­bességet. A képen látható „Prospe- to—X3” műholdba 50 kg sú­lyú műszert építettek be. A mesterséges hold minimális földközelsége 537, maximális távolsága 1593 kilométer volt a felbocsátást követően. A brit kutatók programjában to­vábbi három, ehhez hasonló felépítésű, de valamivel több műszert tartalmazó technoló­giai műhold felbocsátása sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom