Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-17 / 64. szám

Két Elektra Az Ál’ami Déryné Színház előadása Salgótarjánban A kommunista >. pc(ltig;é^u§ok hivatása Érdeke» és izgalmas fela­datra vállalkozott az Állami Déryné Színház akkor, ami­kor műsortervébe vette Szo- phoklesz — talán legnagy­szerűbb — tragédiájának, az Elektrának és Gyurkó László Szerelmem, Elektra című drá­májának egy színházi estén való bemutatását. Bátorság kellett hozzá, s az előadás igazolta ezt a bátorságot. A kél dráma megszületése között csaknem két és fél évezred telt el. Nagy idő; kü­lönböző korok és társadalmi formációk, eszmék és vallá­sok tűntek el a történelem süllyesztőiben, s foszlottak semmivé. Szophoklész Elekt­ráját azonban megőrizte az idő. Mai modern színpadon is megállja a helyét. Ezt bi­zonyította az Állami Déryné Színház előadása is, annak el­lenére, hogy helyenként — érzésem szerint — nem sike­rült az együttesnek igazi, klasszikus, tragédiái hangula­tot teremtenie. Gyurkó drá­májának színpadra állítását viszont teljes siker koronáz­ta. A darab eljátszásával a iszínház az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb, jelentősé­gében legkiemelkedőbb elő­adását produkálta. A két dráma azonos törté­netet dolgoz fel, köztük azon­ban mégsem a hasonlóság, ha­nem a különbözőség a lénye­ges. Szophoklész művében az apja meggyilkolásáért bosz- szút esküdött Elektra és az anyagyilkosságot végrehajtó öccse, Oresztész, erkölcsi kényszer parancsára cseleked­ve, morálisan felmagasztosul, a népnek elhozva a szabadsá­got. Elektra másfél évtized óta magában hordott gyűlölete a gyilkosok megbüntetésében beteljesül, g igazsága győze­delmeskedik. Gyurkó darabjának képlete bonyolultabb. A bosszúállás könyörtelen eszméitől hajtott Elektra képtelen a bűn mér­legelésére, s határtalan — a fejlődést már gátló — bosszú­vágya miatt pusztul el. Oresz­tész saját maga és népe ér­dekében kényszerül a min­den bűnöst halállal büntetni akaró Elektra megölésére. Szophoklész hősei morálisan egyenrangúak, nagyságuk azo­nos; Gyurkónál nem. Az anyagyílkosságot és a tör­vénytelen szerelmet elutasító Oresztész erkölcsileg nővére Megjelent a Palócföld Megjelent a Palócföld régi folyamának utolsó. 1972. évi negyedik száma. S még eb­ben a hónapban napvilágot íát az új szerkesztésben és formában kiadandó 1973/1. szám. A régi szerkesztési kon­cepcióban készült lap Salgó­tarján félévszázados jubileu­mával kapcsolatos — többi közt közöl jubileumi pályázati pályaműveket, s a várossal ösz- szefüggő írásokat. A szépiro­dalmi részben Taar Ferenc, Harm Ferenc, Kussdnszky Endre és Paku Imre írásai születtek az ünneplő város, vagy emléke előtti tisztelgés jegyében. A város és alkotói című rovatban dr. Tóth Ist­ván, Csík Pál. dr. Szíjgyártó Antal, dr. Szorgh György, Finta József, dr. Granasztót Pál előadásait olvashatjuk. A Tanulmány rovatban Sulyok László Dózsa forradalmi »ágá­ról értekezik. Gazdag a Kör­kép rovat is. Bíhosok megbeszélése A Nőgrád megyei bábmoz- yalom sokat fejlődött az utób­bi egy évben, a fokozottabb együttműködés és a gondos törődés révén. A további fej­lődés szempontjából fontos megyed bábszakbizottsági ülésre kerül sor március 30- án a József Attila Művelő­dési Központban. ahol a résztvevők megvitatják a báb- mozgalom jelenlegi helyzetét megyénkben, és megbeszélik a csoportok számára rendkí­vül hasznos, nyilvános sze­replések és bemutatók rende­zésének lehetőségeit. Ifju'ási (ilm-orozat A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat áprilisban az is­kolák államosításának 25. év­fordulója tiszteletére öt film­ből álló ifjúsági filmsorozatot indít a megye harmincöt hely­ségében. Az elmúlt évtized néhány kitűnő magyar film­jét — többek között a Sod­rásban. Szeressétek Odor Emí­liát, Légy jó mindhalálig cí­mű filmeket — láthatják a diákok. A vállalat a sorozat megtekintésére kedvezmé­nyes bérietet bocsát ki. fölé magasodik. S a politikai igazság is az övé: a józan megfontolás szerinti belátó uralkodás. Gyurkó László ra­gyogóan megirt drámájában korunk izgalmas erkölcsi és politikai kérdései szólalnak meg; szereplói valamennyien egy-egy emberi magatartás- forma, különböző szabadság­eszmény szimbólumaiként is felfoghatók. S a szerző a nézőre bízza, hogy melyiket választja, fogadja el a maga számára; az ő rokonszenve — nagyon helyesen — egyértel­műen Oresztészé. A két dráma együttjátszása az ismétlődés, az unalom ve­szélyét rejti magában. De csak látszatra, mert a mai Elektra nem egyszerűen meg­ismétlése a klasszikusnak, ha­nem másik oldalról való meg­közelítése, s részben tagadá­sa is. A két darab színre vitelében jó murikát végzett Szécsi Fe­renc rendező: az egyes drá­mákon belül okosan súlypon­tozott, a nagy drámai össze­csapásokat érzelmileg és gon­dolatilag hangsúlyozottan emelte ki. A kórus beszédé­nek és mozgásának Időnként ■előforduló, bántó teátralitását azonban csökkenthétté volna. Wegenast Róbert díszletterve jól szolgálta mindkét előadást. Puritán, görög udvarképe ar­chaikus hangulatot teremtett Rimanóczy Ivonne jelmezei korhűek és modemek voltak egyszerre. Néhány szép színészi telje­sítménnyel is találkozhattunk. Várnagy Katalin a két Elekt­ra szerepét kellőképp bírta erővel, tehetséggel. Az első drámában még kissé nehezen lendült előre, de az Oresztész- szel való találkozásának je­lenetében már önmagára ta­lált. Gyurkó darabjában pe­dig egyenletesen szép, színvo­nalas alakítást nyújtott. Szi­geti Géza finom eszközökkel, jól építi fel Oresztész szere­pét, A zsarnok király szere­pében Borhv Gergely igazán gyűlöletes tudott lenni, s szí­nészi játékának •— azt hiszem —, legnagyobb elismerése ez lehet Tetszett még Kondra Irén, a kispolgári mentalitá­sú, megalkuvó fiatalabb test­vér szerepében. A két test­vér jellemének különbözősége Vámagy Katalin és Kondra Irén megformálásában jól ér­zékelhető, megfelelő hang­súlyt kapott. A kisebb szere­pekben Táncsics Mária és Fenyvesi Balázs nyújtott átla­gon felüli teljesítményt. Sulyok László EBBEN az Iskolai tanévben különösen szép és jelentős feladatok várnak a kom­munista pedagógusokra. Hiszen most kezdő­dik meg a párt oktatáspolitikai határozatá­nak gyakorlati megvalósítása. Azé a határo­zaté, mely hosszú évekre megszabja teen­dőinket ezen a területen. E határozat végrehajtása kötelessége a művelődésügyi szakapparátus dolgozóinak, az állami főhatóságoknak, valamennyi pe­dagógusnak. Mi az a plusz, ami itt a kom­munisták, az iskolák párttagpedagógusaira hárul? Sokszor és sok helyen megfogalma­zódott már június óta, hogy a határozat megvalósíthatatlan a pedagógusok egyetérté­se, tudatos tevékenysége nélkül. S hogy e nélkülözhetetlen, alapvető feltétel megle­gyen, azért a legtöbbet az iskolai pártszerve­zetek és azok tagjai tehetik. „Arra kell törekedni, hogy minden kom­munista pedagógus értője, propagandistája és példamutató részese legyen a megvalósí­tás nehéz és bonyolult feladatainak” — ál­lapította meg az országos közoktatás-politi­kai aktívaértekezlet. Szükséges tehát, hogy minden párttagpedagógus jól ismerje a ha­tározatot és a legfontosabb dokumentumokat, de ne csak tényszerűen. Elsősorban nekik kell érteniük, világosan látniuk a határozat­ban megfogalmazottak társadalompolitikai összefüggéseit, miértjeit, a célkitűzések, fel­adatmegjelölések ideológiai, politikái kiin­dulópontjait. Tisztán kell látniuk a határozat fő kérdéseit: miért kell erőfeszítéseinket el­sősorban a2 általános Iskola és a szakmun­kásképzés fejlesztésére fordítanunk, mi a politikai jelentősége az iskolák színvonala kiegyenlítésének stb. A határozatban meg­jelölt feladatok egy részének ideológiai-po­litikai összefüggései nyilvánvalóak — így a munkás-paraszt tanulók segítéséről vagy a világnézeti nevelésről mondottakban —, má­soknál ez kevésbé szembetűnő — mint pél­dául a műveltség értelmezése esetében, — s mindez még összetettebbé teszi a megér­tetést, még szükségesebbé a gondos felké­szülést. De nemcsak a pozitív új terjesztőivé és erjesztőivé kell válniuk a kommunista taná­roknak, hanem egyúttal szembe kell száll­niuk minden visszahúzó, maradi elképzeléssel és gyakorlattal. Szemléletformáló munkájuk során értessék meg tehát, hogy a határozat egységes egész, hogy feladataiból csak egy­féleképpen válogathatunk: mi az, amit ne­kem, nekünk meg kell tennünk egy adott poszton ahhoz, hogy maradéktalanul megva­lósuljon. Meg kell érteniük és másokkal is megértetniük, hogy nem kampánymunka előtt állunk, hogy öt vagy tíz év múlva sem mondhatjuk el: befejeztük iskoláink, tan­anyagaink korszerűsítését, a nevelők tovább­képzését stb. A változásnak, a változtatásnak kell természetessé válnia, de oly’ módon, hogy csak a beérett, megfelelően előkészí­tett változásoknak tegyük ki az Iskolát Ebből az is következik, hogy a párttagok legyenek kezdeményezői azoknak a munká­latoknak, amelyekhez iskolájuk azonnal hozzáláthat, szabják me§ a tennivalókat az adott iskola helyzetének, körülményeinek és a határozat megállapításainak alapos isme­retében. A párt mostani határozata az iskola te­vékenységén belül elsősorban az oktatásról és a szakképzésről szól. Ez érthető, hiszen a kérdés „másik oldaláról”, az ifjúság nevelé­séről már korábban született érvényes hatá­rozat. Az oktatási határozat és a megjelent dokumentumok mégis több lényeges megál­lapítást tesznek a világnézeti, a közösségi, és az erkölcsi nevelés kérdéseiről, s munká­ra nevelésről, a személyiség fejlődéséről. A tanintézeti pártszervezetek elsőrendű politi­kai kötelessége, hogy ne csak az állami ok­tatás helyzetéről és fejlesztésének feladatai­ról szóló határozat megvalósításán, hanem az ifjúságpolitikai határozat valóra váltásán Is fáradozzanak. Ezért kívánunk újból emlé­keztetni az ifjúságpolitikai határozatra, hi­szen e két határozat együtt fogja át a pe­dagógusok és a tanulóifjúság mindennapi életének területét. A tanintézeti pártszervezetek erejének egyik próbaköve lesz az, amit a határozat így fogalmaz meg: fejlesszük a tantestületek szocialista demokratizmusát. Sokrétű, össze­tett munka ez is. Hiszen nemcsak azt jelen­ti, hogy a pártszervezet bizonyos időszakon­ként beszámoltatja az iskola állami vezető­jét. A pártszervezet adjon politikai segítsé­get is — az ellenőrzésen, beszámoltatáson kívül — az iskolavezetésnek. Kezdeménye- zően vegye ki részét a tanintézet társadal­mi kapcsolatainak építésében, a tanácsi és más állami, társadalmi szervezetekkel, pat­ronálóüzemekkel, -Intézményekkel, s töre­kedjen e kapcsolatok tudatos politikai, pe­dagógiai felhasználására. Az iskolai élet demokratizmusa feladato­kat ad az ifjúsági- és gyermekszervezetek­kel, valamint a szülőkkel kapcsolatban is. Fordítsanak megkülönböztetett gondot a pártszervezetek a gyermek- és ifjúsági moz­galom politikai irányítására. Ifjúságpolitikai határozatunk egyik alapkövetelménye, hogy erősítsük a KISZ kommunista jellegét. Az iskolákban ki segítse elsősorban e feladat megoldását, ha nem a párttagoktatók, az iskolai pártszervezet? Az egyik legfontosabb teendő az iskolák közötti színvonalkülönbségek csökkentése és a munka minőségének javítása. A pártszer­vezetek fordítsanak gondot arra. hogy az Is­kolák belső tartalékaikat, lehetőségeiket a legcélszerűbben használják fel. Az oktató­nevelő munka helyi fejlesztéséből, korszerű­sítéséből kezdeményezően vegyék ki részü­ket a kommunisták. Fordítsanak gondot a nevelőtestületek eszmei-politikai egységének megteremtésére, illetve erősítésére, legyenek a szakmai-ideológiai továbbképzés elsődleges szorgalmazói. Az elmondottak csupán érzékeltetni kí­vánják a pártszervezetek munkájának fon­tosságát. Az előttük álló feladatok elvégzé­séhez senki nem adhat valamiféle receptet, már csak azért sem, mert ez gúzsba kötné az alkotó kezdeményezést, sablonba merevítené az élet sokszínűségét. Még egy ilyen fontos kérdésről azonban szólnunk kell. Szükséges, hogy — ahol csak megoldható — növeljék az önálló pedagógus-pártszervezetek számát, h körültekintő pártépítő munkával erősítsék a meglevő pedagógus-pártszervezeteket. I IGÉNYELTÉK, várták a kommunista pe­dagógusok a KB határozatát, tudva azt is, hogy az oktatási intézmények pártszerveze teire rendkívül nagy felelősség és munka vár a határozat megvalósításában. Hogy ter­veinkből valóság legyen, ahhoz a mindenna­pok szívós, következetes, csöppet sem lát­ványos munkája szükséges. Hanga Márta, az MSZMP KB munkatársa v\^VlA<WtfW\^ft«(WVVWWVWVW, i~'\/V'vAX»/V'\/Va/\^/V<\/VVVVVO/V'\/VV\^A-VV‘\AsVVsVVVVVV\'V'./\xv/Vsa/VVV>VV'k/\s*\/V’\/U'v Mó^rádlnk Őbmlitn Budapest centenáriuma al- nyel néptánccsoport, a nern- kalmából az Óbuda és Nóg- ti menyecskekórus és a nóg­rád megye között létrejött rádmegyeri cigányegyüttes — közművelődési együttműkö- vetuiéBszerepelnek az óbudai dés keretében március 25-én , ..., neves nógrádi amatőr művé- harmadik kerületi művelődési szeti csoportok — a kistere- házban. KEREKES IMRE; £s*te liz után Kisreoén v 27. Látványosság a Blikkben Szilvásváradon, festői környezetben nyílt meg az első „er- dőmúzeum". Sajátosan szép szabadtéri tárlat mutatja be azoknak a munkáját, akik az erdőben töltötték életük ja~ vát. Képünkön: Javítóműhely 4 NÓGRAD - 1973. március 17., szombat — Csak azt akartam kér­dezni, hogy élsz? — Köszönöm, vagyok ... — Nem valami barátságos a fogadtatás. — Várnak a megállóban ... — Az lehet — mondja —. csak várjon. Aki nem tud várni, majd továbbmegy. Kinézek az ablakon, az ut­cán áit a megállóhoz. Nem áll ott senki. Elhúzza a szá­lát. mint akinek nem tetszik, nogv utánanézek. — Szóval megvagy? — Ügy, ahogy... — mon­dom. — Rövidek az éjszakák. — Hallottad, hogy azt a három mucust kivágták? Tő­lem Is elloptak egy ötvenest. — Nem érdekelnek a nap­pali szarkák. — Csak nehogy éjszaka visszajárjanak, — Minek? — Hát hozzád. — Nevet Nem ad semmit a nevetéshez, csak nevet. — Hozzám? — Ki van itt más. éjszaka? — Az lehet. — Csak azért, vigyázz — mondja —, mert rövidek az éjszakák. — Már nem sokáig. Persze, másra számított. Felhajtja a tea alját. Kesz­tyű van nála. Előbb a táská­jába rakja, aztán kiveszi. Megmozdul, hogy feláll, de aztán ölébe ejti a kezét. Az egyiken már kesztyű van. Ki­rakom a teásbögrét aztán kö­rülnézek. hogy mit kell itt még helyretenni. Az asztal lapját is végigsimítom, ha vízcsepp hullt volna a fára. Ennyi az egész. — Indulsz? — Itt az idő. — mondom. Nézem az órát: lassan tizen­egy. — Induljunk... Feláll a priccsről. lesimítja a szoknyát hátul-elöl. Mindig olyan szoknyában járt. hogy azon nem tűrt meg gyűrő­dést. — Hát akkor — mondja—, örülök, hogy láttalak. Látott minden este. Már amikor az esti műszakba járt Ha meglátott, sose kaptam el a tekintetét, mert úgy tudott valamire nézni, mlnha mellé­nézne. Már jó elhaladtam a fal mellett, a talponálló felé, de még mindig ott láttam a meg­állóban. A villamos ilyenkor ritkán jön. Jött egy autó. mellettem stoppol, aztán kiszólnak. Egy szót se értek. Magyarul mon­dom, hogy menjen először iobbra. aztán balra, de muta­tom is. Szőke mucus ül a kormány mellett, bólint, hogy, megért. Megértjük egymást, ha meg akarjuk érteni. Mire visszaértem, vagyis befejeztem a kört. Nelli már ott állt a portásfüke előtt. — Soká várakoztatsz — mondja. — Tudtam én. hogy meg­fordulsz? — Tudtad. Láttam, hogy fi­gyelsz. Láttad azt is, hogy nem szállók fel a villamosra. — Nem is jött villamos. — Akkor, hogy mentem vol­na el? — Gyere be — mondom. Belöktem az ajtót, aztán le­poroltam a helyet, ahova le akart ülni, Most már tudta, hogy helyben van. Valahogy én is. Megbeszéltük az ügyet, de csak pár szóval. Ha sok a mondanivaló 1obb ha az em­ber minél kevesebb szót használ. Van ez így. Ahogy szokta, hazament az utolsó villamossal. Mintha semmi se történt volna. Átlépek az úton. a talpon­álló még nyitva. Ismer a csapos, tudja, hogy nem va­gyok nagyivó. — Hosszúlépést? — Kisfröccsöt — mondom. — A Lipták úrnak meg egy kevertet. A Lipták űr Ismer engem Nagyon is jól ismer, bár a túloldalról engem mindig köd­ben lát. Most azonban vilá­gos előtte minden. Épp a mű­holdról magyaráz, de ahogy hall engem, megáll a műhold a fantáziájában. A fejével biccent csak, hogy köszöni, aztán legyint. — Úgysem értitek... — mondja. És rám való tekin­tettel új témába fog. A ra­darról mesél, ami lobban lát a sötétben, mint tíz éjjeliőr. Szétnéz a társaságon. Legyint — Dehát ehhez el kellene mondanom a második világ­háború történetét. Úgyse ér­titek ... Éppen issza a kevertet, mikor a nyitott ajtón át lá­tom. hogy fékez a taxi. Vaj­da úr. a KÖZÉRT-es érke­zett. neki fékez. Richter úr, a csapos, éppen most húz el a talponálló előtt. siet. ut­cán át nem szereti a kocsma­szagot. Erdélyi úr. a festő is megjelenik egy pillanatra az ajtóban, de csak vigyorog és továbbmegy. Kivételesen el­tévesztette a házszámot, nem tehet arról, hoev lábai akkor is a kocsmába viszik, ha ha­za akar menni. A Slezákné arcát épp. hogy elkapja egy pillanatra a talponálló fölött sárgán virító neonfény. Beéri Erdélyi urat. a hóna alá nyúl, így kíséri el a kapuig, meg­várja még eltűnik a lépcső- házban. A Slezáknér látni, hogv valami eszébe' iutott, mert míg néz utána állan­dóan csóválja a fejét. (Folytat)ukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom