Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
Déháuj Kálmán KUKKANTÓ MINT KISFIÚ, szűk világomból egy napon a városba csöppentem. Lenyűgöző látvány volt a nyüzsgő utca. még inkább Tóni bácsi hatalmas kőháza. Otthon, a faluban ugyanis, vályogból készültek a házak. Addig nem láttam másmilyet: meg Tóni bácsit sem ismertem, pedig a nagybácsikéin volt Kilencvenedik születésnapját^ ünnepelte éppen, ezért gyűlt össze nála a rokonság. Anya sem sajnálta az útiköltséget Megéri. mondta, hisz’ Tóni bácsi gazdag, és az volt a kívánsága, hogy engem is elvigyen hozzá. Bmmi néniék gondozták, amiért lakást kaptak tőle. bár nem a kőházban, csak az udvar végében, hátul, de ez a kisebb ház is cseréptetős volt A miénket pedig csak aád fedte. Szép kerten haladtunk át — csupa virág, meg rózsalu- gas —. ahogy felvonultunk Tóni bácsi kö»ü,Ttésére. Nagy házának csupán egyetlen szo- bácskáját lakta, a másik kettőt lezárta. — Vén zsugori — panaszkodott Emmi néni anyának. — A lomjai fontosabbak neki, mint a mi kényelmünk. A csiszolt, piros téglafalak, meg az eresz szegélyén végigfutó fényes esőcsatorna snegdobogtatta a szívemet. Ezt mind én öröklőm majd Icával! Anya már kiszámította, mennyi lesz ea pénzben ... Az első meleg, rokoni perceknek én voltam a hőse. Tóni bácsi merengve nézett egy darabig, s amikor megszólalt, apára emlékezett. Anya megkérdezte, mivel tölti napjait, nem unatkozik-e nagyon egyedül. Soha — felelte Tóni bácsi. Aztán füzetet szedett elő a fiókból, s eldicsekedett. hogy harminc esztendeje mindennap beleírja az időjárást; a napsütést, a szelet, meg a felhőket. Korán búcsút vettünk, mert senki sem akart Tóni bácsi terhére lenni. Amikor rám került a sor, így szólt; ~ Andrist még hagyjátok itt Anya csaknem egyszerre kiáltotta Emmi nénivel; — Szívesen, drága Tóni bécsi! Nagyon örülünk, Tóni bácsi. Ketten maradtunk. Tóni bácsi megint rám hunyorított, dörmögött valamit és a szekrényhez csoszogott. Hosszúkás fadobozzal a kezében tért vissza az asztalhoz. — Várj csak. mutatok neked valami szépet. — Rejtélyesen mosolygott ahogy fölnyitotta a doboz fedelét. — Ilyet még nem láttál, az biztos... Megilletődve várakoztam. Csupa fül és szem voltam. Nagybácsikéin ugyan közönségesen csak kukkantónak nevezte, pedig valójában igazi varázsdoboz volt Két apró ablakszemmel, sínen tologatható kerettel. Abba tette a képeket. Előbb ő nézett bele. — így ni — mondta és igazított rajta. — Most te következel. Nem kép volt az. amit láttam, hanem valódi táj. Hegy, csillogó bércek, a magasban sas kering. Magam is benne voltam a tájban, szinte arcomon éreztem a levegő áramlását. — Na, hogy tetszik? — tudakolta nagybácsikám. — Gyönyörű! — lelkendeztem. — A Stájeralpok! — mondta. — Ott is jártam, vándorlegény koromban. A dobozzal beutaztuk a nagyvilágot, rónákat, folyókat, tengereket. Mintha hónapok teltek volna el közben! Megígérve, teli sővárgő áhítattal bámultam Tóni bácsira. Elf 'oj lettem a kőházat. a kertet, az ezüst pénztől csillogó holt Tiszát. Egyedül a varázsdobozra vágytam, s úgy megkívántam, hogy sajgott a mellem, elfulladt a lélegzetem. Hátha... hátha nekem szánta, reménykedtem egészen addig a pillanatig, amíg be nem zárta a szekrénybe. Ettől kezdve arra számítottam, ha összebarátkozom Tóni bácsival, majd csak elszánja magát az ajándékozásra Már-már láttam magam játszópajtásaim gyűrűjében. ahogy közrefognak és kikérdeznek, milyen a város, mi minden van ott? EJckor előveszem táskámból a játékot. Kérdezik: „Ez mi?” „Közönségesen csak kukkantó — felelem — és a szemük elé tartom. — De igazában varázsdoboz.” Megcsodálják, nem akarják abbahagyni a kukucskálást. Elfogom irigy pillantásukat. „Hol szerezted?” — kérdik. A „városban” — felelem. „Boltban?” „Nem. Tóni bácsitól kaptam. Boltban nem árulják.” „Sehol?” „Sehol.” „Valahol csak kapni?“’ „Nincs több, csak ez az egy.” „Sehol a világon?” „Hát persze — bizonygatom. — Tóni bácsinak is csak ez az egy volt, de nekem adta. Neki nem kell, úgysem sokáig él már. Kilencven éves.” „És h® te meghalsz, kié lesz?” „Én nem halok meg. Akié a varázsdoboz, az örökké él.” „Azt mondtad, a nagybácsid meghaL” „Igen. mert nekem adta. Ezentúl mindig az enyém lesz és én soha nem halok meg. Értitek már?” NAGYBÁCSIK AMAT mlnki is állja a próbát, ahhc később, felnőtt korában mái csak félve mer közeledni a halál. ...Az utolsó napra ébred tem a vendégségben. Amik... Tóni bácsihoz bementem, t. varázsdoboz már ott volt a-/ asztalon. — Gyere — mondta. — Még sok mindent nem tóttá’ itt Bevezetett a szobákba Az elsőben voltak azok az eszközök, és készségek, amelyekkel a mesterségét űzte. A második szoba, akár egy kiállítási terem. Benne Tón: bácsi gyártmányainak egy- egy példánya. Köztük, egy külön falon azok a bizonya, lószerszámok, Tóni bácsi mesterműve, amivel három esztendei vándorlása után a nagy titulust .elnyerte. Szíjakon, hevedereken, csak úgy csillogtak a rézveretek Minden egyes darabjának volt valami ékessége. — „Még a király fogatához is elkelne” — idézte nagybácsikám a vizsgáztató testület elismerését. Tüzelt a türelmetlenség, hogy visszamenjünk a varázsdobozhoz. Ám, most nagybácsikéin nem engedett hozzányúlni, ő maga hozta működésbe. Talán mert utoljára játszik vele, gondoltam. Sóvár, mohó reménykedéssel lestem minden mozdulatát. Mintha búcsúzna tóle. Kezem oldódik, elszabadul és már nyújtóim érte. Tóni bácsi megremegett. Furcsán tűzött rám a szeme. Szinte szúrt a tekintete. “ Hogyisne! — mondta. — Még ezt is? Kapzsi kölyök. Tudd meg, soha! — és elzárta a varázsdobozt a szekrénybe. Aztán már csak a végrendeletben reménykedtem. Sokáig élt még a nagybácsikám, de nem láttam többet. Százegy éves korában Fagyejev szobor Moszkvában ílfJJfpMBMi Alekszandr Fagyejev szovjet író emlékére készült szoborcsoport a szovjet főváros egyik terén JAN SMREK KÉT VERSES , , ___-_ .. .. _ „ halt meg. Fiatalember let1 ®°^, tem közben, érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben. megtanított a kukkantó kezelésére, s megengedte, hogy önállóan használjam. Közben újságot olvasott, drótkeretes pápaszemmel. De észrevettem, hogy időnként kiles az újságból, engem figyel. Néha odaszólt: ■— Meséld el, mit látsz? —- Egy nagy, fehér hajó úszik a tengeren ~ válaszoltam. — Füstölög a kéménye. A hajó körül fehér madarak röpködnek. némelyik közülük bukva rászáll a hullámokra. — Sirályok — mondta Tóni bácsi — így hívják azokat a madarakat. Mindig elkísérik a hajókat. Olyan halón utaztam egyszer vándorló koromban, a dalmát vizeken. Tudod te. mi az a vándorló korszak? Nem tudtam, csak emlé keztem rá, hogy ezt már máskor is említette. Régen az volt a szokás, mesélte Tóni bácsi, hogy mielőtt egy iparos- legény mestervizsgát tett, nekivágott a világnak. Bizony, így volt. ö szíjgyártó- és kötélverő mester lett. Kétszeres mester. = Máskor így szólt: — Megmondjam. milyen idó volt, amikor halálodon voltál? Tágra nyitottam a szemem: a halálomon? — Ezt se tudtad? Feleletül a fejemet ráztam — Bizony, hajszál híján meghaltál, egyszer hároméves korodban. Hanem a szervezeted megbirkózott a krízissel. az első halál erejével. Mert tudod, kis Andris, ez az első halál olyan pr*v”féle. meg sem adatik mindenkinek. hogy része legyen benne. De akinek megadatik ér EMBERSOROK 11. íRadios István rajza) 8 NÖGRÄD - 1973, mérc’us 4.s vasárnap „ÉG VELETEK! — írta záradékában örökhagyónk. — Osztozzatok a hulladékon, úgyis érre vártatok rég. Az igazit — a játékot, — amit fiatal kézzel magam fabrikáltam, tegyétek mellém a koporsómba. Ez nekem elég. ö ha felnő megbocsát majd nékem. Nemsokára mindnyájan elfeledtek — tibennetek hamar meghalok, ö nem fér lejt el soha. A vágyaim őbenne tovább élnek.. ■ imaiosíöOGaoOflOOŰOQOOGOMODOOOSOOOOOOOOQOflOflOQQOOOCOflMOOO! Cseresznvevirágok balladája Susog az erdő, zeng e vérünk; ajakban, szóban tüzek laknak, Virág-tajtékos lengő gallyak égő orcákat cirógatnak. Mozog a mell ■— mint f& a szélben — illatától a sok virágnak. Mohók a kemény ölelések, de sosem fájnak, sosem fájnak. Hajlik a derék, mint a vessző, ® fehér nyakat tüz-csók marja, $ nem tud feszülni, taszítani s lányok sima kiqyó karjg. Néhol « játék érett mámor, s máshol még friss a vágyak láza, Az ágról leső faunok füttye elméd és szived babonázza. Ha kivirit a cseresznyefa, szeszély vezényli titkos létünk. Vakító fáklya ifjúságunk, nem engedi, hogy bölcsen éljünk. Holnap a lengő gallyak húsán a szirmok helyén sebek nyílnak. Szivem virága, ne szomorkodj, s né haragudj, hogy leszakitlak. »»[»UitlUHIMKMgUHaUlUUHetMUlHeMHHUMSHtHUaUlUUUUUlUWgNHguiMCtlKtMl DAL nyelvemen rózsás zene szót Elő a kötényt, nagylányok! Vegyetek pezsgő vágyamból, pihe-becézést kínálok. Kifosztottam a méhkaptárl méze számra átszállóit. Ajkam, ím, csupa édes láng! Elő a kötényt, nagylányok! A napgolyó te leszállt rám) páncélos hősként sétálok. Szikrázik minden porcikám, Elő a kötényt, nagylányok! Ragyásig vagyok derűvel Ifjú füzekben dúskálok. Aranyat hintek. Kinek keilt Elő a kötényt, nagylányok! Veres János fordítás® Jón Smrek s ezlóvék költészet jeUegzetes és kiváló reprezentánsa. Allam-dijas. nemzeti mi- vész. A modern szlovák lírát mindent legyOzO életörömből táplálkozó vitallzmussal gazdagította. Ján Smrek — E. B. Lukác mellett — a magyar költészet legavatottabb szlovák tolmdesoláje. Ady-, Petőfi- és József AttUa-fot ditdsat valósi, 90s mesterművek. A magyar PEN -Club áronja éremmel tüntette ki. lOtOŰOOOOOOOOŰOOOOOOOOOÜCJ Gyurkovics Tibor: Valami társ kellene — Kemény a fekhely... Látja — az asszony megnyomta őt ujjával a kanapét, szétterpesztette csontos ujjait. —Ne gondoljon semmi rosszra. Nem mintha az igazgatónknak alvásra kellene, vagy hancúrozásra. Lepihen. Nagyon sok munkája van, azt hiszem, ezt mondanom se kell. Na... Szóval, a kanapé, a két fotel, esetleg ez a puff. Ezen üldögél, ha sok a külföldi vendég... — Szőliősiné fölnevetett, ötvenéves volt. Homlokában összeszaladtak a ráncok, mint éles vonalak a törékeny semmibe. — Jó? — megsimogatta futólag Becsei arcát, úgy látszik az ujjaiban élt leginkább, azokon jöttek ki a gondolatai. — Mindenképpen segíteni szeretnénk magán. Miket beszélek? Nekünk van szükségünk magára. Gyorsan. Ezt el kell végezni.. mit mondjak... öt nap alatt, vagy három, vagy kettő... Ne nevessen ki. Számolok, mint az űrrepülés előtt... visszafelé. — Megállt az ötvenéves főkönyvelőnő, hosszan, egészségtelenül hosszan a férfi arcába nézett, nem a vágy, hanem a tevékenység tekintetével. A tekintet vizenyős volt és nyomorult, nem ellenszenves, Benne volt a második világháború, pár kiló liszt, amíg döglött lóért lehetett kapni a pesti utcán, sőt, benne volt az újkori festmények egzaltált szemvonala, a tekintet csaknem felnyögött, mégis parancsoló volt. — Nem tudjuk megcsináltatni a KTSZ-szel, nagyképűek, húzzák az időt... A pénz nem számít, gondolhatja... A mi igazgatónk szerény ember, de pedáns, hogy úgy mondjam, szereti a szépet... Szeret leülni, ledőlni, érti... Magának nem kell magyaráznom. Becsei nézte a bútorok szövetét. — Három nap alatt meg tudom csinálni. Alvavíra-zöldből, vagy kék puha selyemmel. Nekem is jól jön az ezernyolc. . Bőrkabátot akar a kisebbik, Sári..., hogy miért Sárinak hívjuk, mikor Angéla a neve, nem tudom, na mindegy, a feleségem örülni fog — megbízás —, elöhalászott a zsebéből egy Symphoniát és engedelmesen rágyújtott. — Természetesen — beleköhögött a szóba, fuldokolt tőle, pedig jól bírta a cigarettát, csak félrenyelt. — Meg lehet. .. A főkőnyvelőnő visszaült a kicserélendő kananéra. — A cigaretta nagy átok... — rágyújtott, és sok szippantással szívta megába a lehetetlen, hisztériás füstöt. — Mondom. És Ági... ajánlotta. Ne féljen. El tudjuk számolni. Gondoltam rá. Ági... régi barátnőm, tudom, hogy becsüli m«gli Nahát, és azok a fekhelyek! Amiket maga neki csinált! Imazsámolynak is jók lennének... Maga remek szakember. Ágit tizennégy éves korom óta ismerem Gondolja el, vékony volt, szűzies... na, most nem lehet olyan... De. Mindenképpen segíteni akarunk magán. Minőségi munka! Mondanom se kell. Én valami kékre gondolok... Csörgött a telefon. — Bocsásson meg — mondta Szőliősiné a kárpitosnak aki lehajtotta a fejét és beleszívott a Symphoniájába. — Halló? Igen, én vagyok. Most? Nem tudok menni... Tárgyalok. Nem hiányzóm én a fegyelmi bizottságból. Tudjátok a véleményemet.. Nem vagyok nőpárti, nem... Ezt fönntartom az igazgatónknak. Tudom, hogy két gyereke van, akkor is... Fél éve csak késik... Nélkülem is, gondolom, ugyanaz a véleményetek. Jő. — Visszatette a kagylót, ujjai lemarkolták a fekete bakelitet. Visszafordult Becseihez. Szeme ráragadt, de csak a sötét víz áradt belőle, — És egyedül csinálná? — Hát... egyedül. —■ Bocsásson meg, magának... van valakije? — Kérem... magam is... — Nem szeretném, ha félreértene. Ügy értem, társa..: vagy... szóval, akivel együtt... Emlékszik — meggyorsult Szőliősiné beszéde — a régi világra. Kell a társ. Hutter és Lever... — fölnevetett, fogai közül kirántotta a cigarettát, és elnyomta, mint egy fehér férget, jő sokáig gyömködte. — A régi cégek ismerték ezt. Nem egyedül. Most se lehet egyedül. • • így, ahogy mondom... Ágoston és tsa.. így Tö- sö... — megint fölnevetett, kissé megbocsátóan féloldalra dőlt és nézte Becsei harmincéves homlokát, a bőr puha re- dőzetét. — Tudja. Egy kedves barátnőm ajánlotta.. Mindenképpen segítünk. Ez a kanapé, két. fotel, meg esetleg es a puff. Négy nap, három. De egyedül? — Meg tudom csinálni. — Persze — nyugtatta, mint egy bárányt. — Tudom. Nem is a munka miatt kérdem... Kifizetjük, biztosíthatom. De... Ágnes ajánlotta. Tudom, hogy dolgozik, nem kell bizonyítania. Ki akartunk menni a héten Ágiékhoz... Hogy vannak’ — Megvannak. Most csináltam a heverát. „ 0
