Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

(Folytatás a 2. oldalról) fásának. Ez a kérdés a köz­vélemény érdeklődésének homlokterében áll. ezért po­litikai hatása is jelentős. Az árpolitika megmagyarázása, árrendszerünk széles körű megértése folyamatos feladat. A termelői árrendszerünk jelenlegi fogyatékossága fő­képpen az. hogy az elvonások és támogatások révén elfedi a termelés gazdaságosságában levő különbségeket. A haté­konyabban dolgozó vállalatok emiatt nem jutnak munkájuk minőségével arányos többlet- jövedelemhez, ugyanakkor a kevésbé gazdaságosan dolgozó üzemekben is lehet látszólag nyereséggel gazdálkodni. Ezért termelői árrendszerünket to­vább kell fejleszteni. Az utóbbi időben a kelle­ténél kevesebb szó esik az önköltség csökkentéséről, pe­dig a jövedelmező, a gazda­ságos termelésnek, az árak esökkentheitőségénék ez válto­zatlanul egyik fontos eleme. A gazdasági vezetőknek sok­kal nagyobb figyelmet kell fordítandók erre. Az árstabili­tás biztosítására és a szigo­rúbb árelljen őrzésre a kor­mány széles körű intézkedési terveit dolgozott ki. Ennek egy része az indokolatlan ár­emelések megelőzését hivatott biztosítani. így például beve­zetjük a megrendelőket és a szállítókat egyaránt kötelező szerződéses termelői árak al­kalmazását, kiterjesztettük az árváltozások bejelentési köte­lezettségét. Az árellenőrzés szélesítése és szigorítása min­den gazdálkodó szerv felada­ta. A kormányzat, az Orszá­gos Anyáig- és Árhivatal kö­tetes a minisztériumi és ta­nácsi árhatóságok munkáját jobban összehangolni, a visz- szaélések, az indokolatlan ár­emelések megakadályozására tett intézkedéseket ellenőriz­ni. Szükséges azokban az üzemekben is korszerű kal­kulációs módszereket kiala­kítani, ahol ezt eddig elha­nyagolták, vagy nem követel­ték meg. A termelőd árak el­lenőrzése, az Indokolatlan ár­emelés elhárítása és meggét- lása enélkül Lehetetten. A ter­melői árakkal kapcsolatban igen fontos feladat, melyet "ovid időn belül el kiéli vé­gezni, hogy a tisztességtelen haszon lényegét pontosan meghatározva, értelmezését egyértelművé tegyük. A lakosságot, mint fogyasz­tót, természetesen elsősorban a fogyasztói árak alakulása érdekli. A lakosság egyben termelő is a mi rendszerünk­ben. Ebben a minőségében ér­dekelt a termelői árak ala­kulásában is. Azt, hogy az adott üzemben például emel­kednek a termelői árak, könnyen megérti az ott dol­gozó ember és másoknak is meg tudja magyarázni a nyersanyagáraik emelkedé­sével, a nekik bedolgozó, ve­lük kooperáló üzemek áreme­lésével, a világpiaci árak ala­kulásával. Élénken, sőt, sok­szor nagyon élesen reagálnak azonban arra, ha a fogyasztói támogatás céljára költségve­tésben tartalékot képeztünk. A tartalékot csak rendkívüli gondossággal és körültekin­téssel lehet felhasználni. Januárban felemeltük az égetett szeszes italok és a do­hányféleségek fogyasztód árát. A tej és tejtermékek fo­gyasztói áremelésével egyide­jűleg a többletkiadások rész­beni ellentételezéséül növel­tük a nyugdíjak, a családi pótlékok, gyermekgondozási segély és az ösztöndíjak ösz- szegét. Március 1-től csök­kentettük egyes ruházati ter­mékek árát. Még az idén to­vábbi árcsökkentésre kerül sor olyan termékfajtákból, amelyekből megfelelő áruala­pot tudunk biztosítani. Na­gyobb és a lakosság széles .körét érintő életszínvonal-po­litikánkkal összhangban álló intézkedésekre, mint például a hús áremelésére, ennek el­lentételezéséül az iparcikkek, elsősorban a textiláruk tö­megét átfogó árleszállításra csak a következő ötéves terv­ben kerülhet sor. 1967. óta sokszor elmondot­tuk, de újra megismétlem: végső soron az a célunk, hogy értékarányos fagyasztói ár­rendszert alakítsunk ki. Je­lenleg évente közel 20 mil­liárd forintot fordítunk költ­ségvetésből ártámogatásra. Hozzávetőleg ugyanennyi a a költségvetési többletbevétel, az átlagosnál nagyobb forgal­mi adón keresztül a ruházati cikkek zöménél és más ipari termékeknél. Hat évvel ez­előtt azt váltottuk, hogy en­nek rendezésére két-három ötéves tervidőszak szükséges. Most ugyanazt mondjuk. Ne­hezebbnek mutatkozik a vég­rehajtás, mint gondoltuk. A továbbiakban a lakosság életkörülményeit befolyásoló tényezők közül az egyik tog- fontosabbal, a lakáshelyzet alakulásával kívánok foglal­kozni. Ismeretes, hogy a párt és a kormány 1960-ban 15 éves lakásfejlesztés! tervet dolgozott ki, amely 1975-ig egymillió lakás felépítését tűzte ki célul. Lakásépítési terveinket tel­jesítettük. A családi házak építése gyorsabban növekszik, mint eredetileg számítottuk, viszont az állami telepszerű lakások építése némi késéssel tut fel a tervezett színvonal­ra. Az eddig eltelt 12 év alatt 774 000 Lakást építettünk, eb­ből az utóbbi 2 évben mint­egy 165 000-ret. A még hiány­zó 226 000 Lakás felépítése a hátralevő három év alatt megvalósítható. Az elmúlt évek jelentős erőfeszítései ellenére a la­káshiány — különösein a fő­városban és néhány kiemelt városban — még mindig tár­sadalmunk legégetőbb problé­mái közé tartozik. Az 1971- ben végrehajtott lakásreform igazságosabbá tette a lakásel­osztást, kiegyenlítettebbé a. lakással kapcsolatos tehervi­selést, kedvezőbb feltételeket teremtett a lakásépítés növe­léséhez, a Lakások karbantar­tásához. A munkáscsaládok lakás­igényének kielégítésére külö­nösen nagy figyelmet fordí­tunk. Ezzel összhangban az eddiginél következetesebben érvényesül az a fontos köve­telmény, hogy a lakásépítési kedvezmények — különöskép­pen az állami támogatás —> elsősorban a munkások, a bérből és fizetésből élők, a nagyvárosok és munkáslakta települések lakáshelyzetének megjavítását segítsék. Az 1973-tól érvényben levő új rendelkezések a jövedelmi és szociális viszonyokkal ará­nyos, társadalmilag igazságo­sabb teherviselést tesznek le­hetővé, kedvezőbben állapít­ják meg a kamat és kölcsön visszafizetésének feltételeit. A lakosságnak az is egyik gondja, hogyan jut el leg­gyorsabban és lehetőleg kul­turált körülmények között a munkahelyére, vagy bármá- lyem más útioéljahoz. Az elmúlt két évben sokat fejlődött hazánkban a közle­kedés, elsősorban a tömegköz­lekedés. A vasútvonalakon nőtt a villamos és a Diesel­vontatás aránya. Korszerűsö­dött a közúti hálózat. Sokat foglalkoztunk a főváros tö­megközlekedési gondjainak enyhítésével. Ezt segítette megoldani a kelet—nyugati metróvonal építésének befeje­zése és a forgalom megindítá­sa a vonal teljes hosszán. Meggyorsítottuk az észak-dé­li metróvonal építését. 1976 végéig üzembe helyezzük a Nagyvárad tér—Deák téri sza­kaszt. Természetesen más tö­megközlekedési eszközök fej­lesztésére is nagy gondot for­dítunk, Népszaporulat és intézkedések Rátérve az egészségügy hely­zetére, engedjék meg, hogy idézzem az 1972. áprilisában megalkotott egészségügyi tör­vényt, mely kimondja: „Az egészségügy állami feladat, s egyben az egész társadalom ügye. Ennek alapján gyakorla­tilag az ország egész lakos­sága betegségi biztosításban és ingyenes orvosi ellátásban ré­szesül.” A leutöbbi hőnapkoban né­pünk egészségvédelme érdeké­ben megvizsgáltuk a népélel­mezes helyzetét, es meghatá­roztuk a tennivalókat. Ele­meztük az iskolaegészségügy, az iskolás fiatalok testi-szelle­mi fejlődésének helyzetét. A felnövekvő nemzedék, a szocialista Magyarország jö­vendő lakossága iránti mélysé­ges felelősségtől áthatva biz­tosítanunk kell, hogy a nép- szaporulat kedvezőbben ala­kuljon. A korábban megho­zott intézkedéseink hatására 1967-től kezdődően valame­lyest emelkedett is a népsza­arak és azok színvonala emel­kedik. Pedig a kettő egymás­sal szorosan összefügg. A fogyasztói árszínvonal 1968—72. között, négy év alaitt 7,6 százalékkal nőtt, a múlt évben 3 százalékkal, ez évben 3,6 százalékkal, tehát nagyobb mértékben, mint az előző négy évben. Az árak egyébként — saját munkánk hiányosságai mellett — alap­vetően a világpiaci árak köz­ismerten gyors emelkedése következtében növekszenek gyorsabban, mint az előző években. Áraink a külső pia­cok áremelkedését az import révén — központi intézkedé­sek hatására csaik késleltetet­ten és őrösén korlátozottan —, de bizonyos mértékig követ­ték. Ez a következőkben sem lehet másképp. Számolni kell azzal, hogy a tőkés importból származó, nem alapvető fo­gyasztási cikkek áremelkedé­se a belföldi fogyasztói árak­ban is kifejezésre juthat és ez a szocialista külkereske­delmi árak esetenkénti emel­kedésénél néha szintén elke­rülhetetlen. Arra kell törekednünik, hogy a tervezett fogyasztói árszínvonalat mindenképpen megtartsuk, az emelkedés azt semmiképpen ne haladja Az országgyűlés szünetében K ádár János parlamenti kép- meg. Az ehhez szükséges ár; viselőkkel beszélget porulat, de ess a folyamat megállt, és az elmúlt évben 14,7 ezrelék volt a születési arányszám. Sokan, sok helyről, több vonatkozásban indokol­tan felhívják a figyelmünket arra, hogy ez az arány még mindig nem megfelelő, nem­zetközi összehasonlításban is kedvezőtlen.. Gyors ütemben nő a nyug­díjasok száma, 1960-ban az összlakosság 6,4 százaléka, 1972-ben pedig 14,8 százaléka volt nyugdíjas. A lakosság el­öregedésének jele, hogy a nyugdíjasok száma megközelíti az ipari munkások teljes lét­számát Hosszabb távon mind kevesebben lépnek a munka­képes korú nemzedék sorába. Csökken az anya tiszteletre­méltó szerepére, az egészséges, új élet világra hozására ké­pes nők száma és aránya. Demográfusaink szerint, ha a jelenlegi népszaporodás válto­zatlan marad, 20—30 év múl­va társadalmunknak már nemcsak a korösszetétele mó­dosul erőteljesen, hanem a la­kosság létszáma is csökken. A tudatos családtervezést továbbra is népesedéspoliti­kánk alapjának tekintjük. Nem akarunk olyan megszigorításo­kat bevezetni, amilyenek ko­rábban érvényben voltak. Azt az elvet valljuk, hogy a nők szabadon választhassanak, akarnak-e, illetve hány gyer­meket akarnák. Tudjuk, hogy a közszellemen és a közfelfo­gáson is változtatni kelL A szocialista társadalom minden téren azoknak ad előnyt, meg­becsülést, akik a társadalom jövőjének alakításáért felelős­séget éreznek, és annak érde­kében gondokat is vállalnak magukra. Ezt az elvet követ­kezetesen ég határozottan, mindent megelőzve érvényesí­teni kell a népesedéspolitika kérdéseiben is. Nem szabad eltűrnünk, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek a szülő nők és a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő asszo­nyok, Ehhez az . üzemi párt­ós szakszervezetek segítségét kérjük. Emellett azonban egy sor kormányzati intézkedésre is szükség van. Fel kell emel­ni a kétgyermekes szülők csa­ládi pótlékát Növelni kell differenciáltan a gyermekgon­dozási segélyt, lehetőleg minél előbb, de a jövő esztendőben feltétlenül, örvendetes, hogy a tervezet­tet jelentősen meghaladó mér­tékben növekszik az óvodai férőhelyek száma, sok eset­ben a költségvetés felemelése, a társadalmi összefogás, az üzemek segítsége révén. Ezt a folyamatot még erősíteni szükséges, és emellett ugyan­így kell eljárni a bölcsődei férőhelyek számának növelé­sében. Ezek összessége azt je­lenti, hogy kedvezőbb életfel­tételeket kívánunk biztosítani azok számára, akik a gyerme­keket világra hozzák, gondoz­zák és nevelik. De ez nem­csak anyagi kérdés. Ezen túl­menően szemléletváltozásra és más intézkedésekre is szükség van. A tudomány és az orvosi gyakorlat egyaránt megállapította: a terhesség többszöri erőszakos megszakí­tása nemcsak a nők egészségét veszélyezteti, hanem rendkívül károsan befolyásolja a később születő gyermekek fejlődését is. Kötelességünk, hogy az anyák és a nők egészségét sokkal jobban védjük. Min­dent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a nők egészsé­gét sokkal jobban védjük, s biztosítsuk, hogy az új nem­zedék erős és egészséges le­gyen. Tiszelt országgyűlés! Az államélet fejlesztéséi szolgálja a két éve hatályba' lépett tanácstörvény. A tör­vény végrehajtásának tapasz­talatait a Minisztertanács nemrégiben megtárgyalva megállapította, hogy a törvény bevált. Erősödött a tanácsok népképviseleti jellege, tevé­kenységük aktívabb lett. Nőtt a tanácstestületek el­határozó és ellenőrző szerepe. Jól képviselik a lakosság ér­dekeit, hatékonyabbá vált együttműködésük a nem taná­csi szervekkel. Ez különösen a lakás és a gyermekintézmé­nyek, a kommunális létesítmé­nyek fejlesztésénél volt ered­ményes. Növekedett a tanács­tagok felelősségérzete is. A törvény egyik célkitűzése az államigazgatás tökéletesí­tése és szocialista jellegének erősítése. Ezt fejezte ki a munkamegosztás átalakítása az államigazgatási szerveze­ten belül. Lényegében befeje­ződött a tanácsi feladat- és hatáskörök felülvizsgálata. Eddigi tapasztalataink kedve­zőek. A most működő. 1971. tavaszán megválasztott taná­csok megbízatása néhány hét múlva lejár. A Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa április 15-re tűzte ki a tanácstagok általános választását. A vá­lasztás mindig jelentős belpo­litikai esemény, amely való­jában országos méretekben folytatott beszélgetés a la­kossággal. Jó alkalom ez po­litikánk, a közvetlen és a tá­volabbi célkitűzéseink, le­hetőségeink ismertetésére, ugyanakkor az ország népe véleményének, javaslatainak megismerésére is. A válasz­tást előkészítő politikai mun­kában van miről beszélnünk. Ismertessük magabiztosan az elmúlt két év során elért eredményeinket, amelyekre valamennyien büszkék lehe­tünk. Közeledik a nagyüzemek államosításának negyedszáza­dos évfordulója, amely jó al­katom árra, hogy végiggon­doljuk a munkásosztály ve­zetésével elért gazdasági, tár­sadalmi eredményeinket. Méltassuk a párt X. kong­resszusának határozatai, a Központi Bizottság novembe­ri állásfoglalása, a negyedik ötéves terv, az 1973-as évre szóló népgazdasági és tanácsi tervek végrehajtását, továbbá a tanácstörvény megvalósító-^ sát. Ezek mellett a figyelmet elsősorban a helyi tenniva­lókra célszerű irányítani Hosszú idő után első ízben válik el az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok vá­lasztása. A választások idő­beni elkülönítésétől — töb­bek között — azt várjuk, hogy növeli a helyi tanácsvá­lasztások jelentőségét, a kép­viselőválasztások során pedig fokozottabb hangsúlyt kapnak majd az országos kérdések. Választási rendszerünk alapelyei megfelelőek, a vá­lasztásokat a választójogi tör­vény kipróbált elvei alapján szervezzük. A választás hoz­zájárul a szocialista demokrá­cia szélesítéséhez, fokozott lehetőséget biztosít a lakos­ságnak a közügyekben való aktív részvételhez. A szocia­lista demokrácia szélesítése, a vita szabadsága, a jelöltek kiválasztásának demokratiz­musa járjon együtt a haté­konyabb tanácsi munkával. a rend és az állami fegyelem megszilárdításával, a közösen kimunkált és meghatározott feladatok következetes végre­hajtásával. Ezután Fock Jenő elvtárs részletesen szólt a nemzetkö­zi helyzet alakulásáról, a szo­cialista országok együttmű­ködésének eredményes kük politikájáról, a Szovjetunió békeprogramjáról, a vietnami nép győzelméről, a béke_ és biztonsági értekezlet előké­szítéséről, mindazokról a ten­nivalókról és tevékenységről, amelyeket a Magyar Népköz- társaság folytat a béke és biztonság megteremtése érde­kében. Beosztásra való tekintet nélkül Befejezésül a következőket mondotta: Tisztelt képviselő elvtársak! Céljaink, terveink és soron következő feladataink. úgy látjuk, reálisak. Fontos fel­adatunk a gazdálkodás hatás­fokának javítása a népgazda­ság minden területén. Ennek nélkülözhetetlen feltétele az állampolgári fegyelem meg­szilárdítása. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista demokrácia, az állampolgári jogok biztosítása es követke­zetes védelme mellett megkö­veteli a szigorú rendet és a fegyelmet is, a törvények, határozatok és rendeletek elő­írásainak betartását, követke­zetes végrehajtását. Ez min­den egyes állampolgárnak — beosztására való tekintet nél­kül — lelkiismeretbeli köte­lessége. Népünk mind vilá­gosabban látja, hogy előre-, haladásunk csakis így bizto­sítható. Meggyőződésünk, hogy törekvéseinket úgy tüd- juk maradéktalanul teljesíte­ni, ha támogat bennünket az ország dolgozó népe, s fel­adataink tudatosítása tettek­ben válik a tömegek alkotó erejévé. A negyedik ötéves terv si­keres végrehajtásáért folyó munkaverseny, az egyre gaz­dagabbá váló és terebélyese­dő szocialista brigádmozgalom fellendülése a bizalmat, cél­jainkkal való egyetértést mu­tatja. Mi. a kormány tagjai, igyekszünk úgy dolgozni, hogy megfelelhessünk a bi- zalomnák. Arra törekszünk, hogy politikai, szakmai és erkölcsi szempontból a legal­kalmasabbak legyenek a ve­zetők és a dolgozók ügyeit intézők. A kormány bízik ab­ban, hogy a Központi Bizott­ság határozata nyomán ki­alakult aktív, alkotó politikai légkörben az élet minden ke­rületén újabb sikereket érünk el. Fock Jenő nagy tapssal fo­gadott beszéde után megkez­dődött az expozé feletti vita. Felszólalt dr. Bognár Ferenc Borsod megyei, Györke Imré- né Veszprém megyei képvi­selő, majd ebédszünet után dir. Bíró József külkereske­delmi miniszter kapott szót. Dr. Bírd Joxssef Külkereskedelem * és a belső piac egyensúlya Dr. Bíró József külkereske­delmi miniszter felszólalása elején rámutatott, hogy áru­forgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bo­ny olítj uk le, a többi ország­ra pedig forgalmunk egyhar- mada jut. Az utóbbin belül, a fejlődő országokkal forgal­munk 18 százalékot képvisel. Külkereskedelmi forgal­munk dinamikusan fejlődik, és az export aránya a nem­zeti jövedelemben megközelí­ti a 40 százalékot. A külke­reskedelmi forgalom gyors növekedését bizonyítja, hogy 1961—1970. között átlagban az 1 százalékos nemzeti jöve­delem emelkedésére csaknem 2 százalékos külkereskede­lem-forgalomnövekedés jutott. Ismeretes, hogy a magyar népgazdaság negyedik ötéves tervének fő célkitűzése a ter­melés hatékonyságának növe­lése. Ennek elérését a fejlesz­tések, az anyagi és szellemi erők, az emberi munka ész­szerű felhasználása mellett a nemzetközi munkamegosztás­ban való részvételünk foko­zása is biztosítja. Terveink szerint a külkereskedelmi forgalom 1970-hez képest 1975-ig 40—50 százalékos emelkedélt ér el. A negyedik, ötéves terv ed­digi két esztendejében a kül­kereskedelmi forgalom gyor­san emelkedett. 1971-ben az áruforgalomban: az import növekedett nagyobb mérték­ben. 1972-ben határozottan töre­kedtünk az egyensúly helyre­(Folytatás a 4. oldalon) NÓGRÁD - 1973. március 22., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom