Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-20 / 66. szám

Képernyő eíőff AZ A BOLOND LÁNY!... r Elő tufá kon ferencia a TIT-ben Könyvek között Beszélgetés az érsekvadkerti könyvtárban Az elmúlt tévéhét műsora a tehertételét csak súlyosbít* bizony kevés érdemlegessel ják az eseménytelen dialógu- büszkélkedhet. A középszerű- sok. melyek szövevényéből ta- seg nemcsak az egyedi dara- Ián csak az e heti epizódban bokra, de a sorozatokra is sikerült némileg kitörnie a erősen rányomta bélyegét. Az sorozat készítőinek. Azt eddig utóbbiak között tartom szá- látottak alapján az a benyo- mon a „Hosszú, forró nyár” másom, hogy annak ide "én az című amerikai tévéfilmsoro- a bizonyos, sokat szidott és zatot. melynek harmadik ré- kifogásolt Orion-história jóval szét láthattuk kedden, és színvonalasabbat és élveze- egyre elhatalmasodóbb az az tesebbet nyújtott ebben a két- érzésem. hogy a William ségkívül korántsem könnyű Faulkner-művek nyomán szü" műfajban, letett vállalkozás részesei sú- És ezek után néhány szót íyosan eltolódtak a szirupos még az egyedi műsorokról, igények kielégítése felé, a Meglehetősen unalmas idő- társadalmi mondandók felhí- töltésnek bizonyult kedden gulnak a történésben, inkább Kállai István új vállalkozó* bestsellerre, mint valóban ko- sa, a Hogyan élünk 2073-ban? molyán vett vállalkozásra Annál izgalmasabb találkozás vall a film. A másik folyta- volt élő irodalmunkkal a iásos sorozat, a Pirx kaland- szerdai Nyitott könyv, mely jai is meglehetős csalódást Sánta Ferenc emberi-írói keltő „tudományos-fantaszti- portréját villantotta elénk kum”. Stanislaw Lem művei- Isten a szekéren címmel, nek magyar adaptációja — Növekvő kiábrándultsággal már ami a feldolgozást illeti követtem végig a Petőfi Sán- — sokszor primitív, technikai dor-szavalóverseny fázisait, s látványban is kezdetleges, ezt a március 15-i, csütörtöki A táskát csak hét régén • • Á mátraverebélyi ,*új” isko­lából a Farkaslyukra látni. Az épület előtt Verebélyi András iskolaigazgató erről a „barlangról” — nem is barlang ez, inkább üreg — beszél. Ál­lítólag Vidróczki tanyája volt. A híres-nevezetes betyárt egybként itt Verebélyben ütötték agyon- Innen vitték a holttestet Bátonyba. Legendák egyébként gyakran teremtek ezen a tájon, a Mátra lábánál. Például a kőlányról. De hagyjuk a köveket, le­gendákat. Csak még egyről essék szó: Madách Imre- portré áll az iskpla előtt kő­ből, idős Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész ké­szítette. Körülötte pirinyó parkosított kert. Maga az is­kola modern. Az előcsarnok­ban most szerelnek fel egy harangot, a -.felső iskola” ha­rangját, 1896-tól szolgált ez a jószág az idő jelzésére. Itt vil­lanycsengő szól, a harang csak emlék lesz, s ünnepeken kondítják meg, Az Iskolában csaknem ná** T-omszázan tanulnak, körülbe­lül százhúsz cigány tanuló jár ide. A szakosellátottság most hetvenszázalékos- de szep­temberre 80 százalék fölött lesz, Két nyolcadik osztály van, az egyikben 14 cigány tanuló fejezi be általános is­kolai tanulmányait, közöttük három lány, a többi fiú. Tízen szakmát tanulnak, majd ta­nulmányaik befejezése után hegesztők, lakatosok lesznek. Egyébként idén öten men­tek gimnáziumba- nyolcán szakközépiskolába, a többiek a szakmunkásképzést válasz­tották. Milyen szakmák iránt érdeklődnek? — Mátraverebély „kőmű­ves” község — jegyzi meg az igazgató. — Az elmúlt évek­ben erre a szakmára nem je­lentkezett senki. Idén négyen jelentkeztek. Van- aki ács, van. aki villanyszerelő stb. akar lenni. Ügy látjuk a Pá­lyaválasztás a lehetőségekhez szabott, reális. A volt kastély öreg falai között talált otthonra a nap­haza közi otthon- amely ebben a tanévben kezdte meg műkö­dését. Jelenleg egy napközis csoport működik itt. A helyi­ség világos, kellemesen me­leg. A falakon tarka dekorá­ció, a gyerekek munkája. A tanulás, a játék- a kellemes környezet jó hatással van a gyerekekre. A napközi sor­sán népszerű lett Mátravere- bélyben, lemorzsolódás nincs, sőt, mind többen szeretnék be­íratni ide a gyermeküket Egyelőre azonban több hely nincs. Tervezik egy másik napközis csoport indítását is a jövőben.. A konyha, az ét­terem higiénikus, modern. Tóth László pedagógussal beszélgetünk. Ö helyettesíti most a jelenleg beteg, nap­közis nevelőt. — Hetenként egy alkalom­mal munkafoglalkozást, s kul- túrfoglalkozást tartunk. Egyébként ezenkívül igyek­szünk naponként változatos, ugyanakkor azonban hasznos foglalkozást- kikapcsolódási lehetőséget teremteni a gyer­mekeknek. * A napközisek közűi öten nyolcadikosok. Verebélyi Pi­roska, Kormos Valéria. Gort- va József. Vonák Gyula, Ju­hász Csaba. (A Verebélyi név elég gyakori Mátraverebély- ben, már az 1543-ból szárma­zó török összeírásban is sze­repelt a Nagy és a Verebé­lyi név.) Verebélyi Piroska, kereske­delmi eladónak készül- Kor­mos Valéria, a közgazdasági szakközépiskolába jelentke­zett. Gortva József a gépipari szakközépiskolában szeretné folytatni tanulmányait. Ö egybként jól szerepelt a járá­si és megyei tanulmányi ver­senyen földrajzból. Vonák Gyula és Juhász Csaba kő­művesnek készül. Vonák Gyu­la édesapja is kőműves- je­lenleg Mongóliában dolgozik kiküldetésben Ulánbátor mellett építenek egy húskom­binátot. Valamennyien elmondják, hogy a napköziben jobban be tudják osztani idejüket, s így több idő iut olvasásra- játék­ra. A táskát csak hét végén viszik haza. T. E. Kétezer fiatal üdült a fővárosban Befejeződött a mezőgazda­ságban dolgozó fiatalok téli üdültetése. A KISZ központi bizottságának kezdeményezé­sére az Országos Ifjúságpoli­tikai és Oktatási Tanács 108 forintért teljes ellátással, egyhetes üdülést biztosított az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok részére.. A 19 megye 2000 fiatalja egyhetes turnusokban 1973. január 13-tól március 14-ig üdült a Hotel Ifjúságban. Autóbuszos városnézés során megismerkedtek hazánk fő­városával, a 100 éves Buda­pesttel. A Mezőgazdasági Múzeum és a ' mezőgazdasági jellegű gyárak, vállalatok megtekin­tése jól szolgálta a fiatalok szakmai látókörének szélese­dését. Jártak az Országház­ban, utaztak az új metrón, voltak színházban és múzeu­mokban. Sok fiatal most járt először a fővárosban, de vol­tak. akiket még többször is vendégül látott az Express. 4 NOöRAD - 1973. március 20., kedd döntő csak betetézte csalódá­somat e programot illetően, mert az országos amatőr me­zőnyben egyetlen csakugyan kimagasló versmondóegyéni­séget sem láttunk. Talán ez a magyarázata annak a nagy­fokú közömbösségnek, és a minősítésekben megmutatko­zó szélsőségességnek, mely a zsűri munkáját mindvégig jellemezte, s mely a döntő napján Keres Emil szokatlan mérvű indiszponáltságában csúcsosodott. A zeneművészeti műsorok­ból kimagaslóan a hét ese­ménye volt a Pablo Casals- ról készült, szombaton látott — hallott dokumentumfilm. A vasárnapi szokványban, a nem különösebben tartalmas Önök kérték.. .-ben nem nézhettük felindultság nélkül a nemrég tragikusan elhunyt Dómján Editet. A bolond lány címszerepében, remek partnere. Márkus László tár­saságában. (barna) Úttörő olvasópályázat Már negyedik éve, hogy rendszeresen megjelenteti a Magyar Úttörők Szövetségé­nek Nógrád megyei Elnöksége és a Balassi Bálint Könyvtár a Nógrád megyei úttörők ol­vasópályázatának füzetét, amelynek témája mindig va­lamilyen aktuális évforduló­hoz, illetve évfordulókhoz kapcsolódik. Az idei olvasó­napló Petőfi születésének 150. és az 1818—1849-es polgári demokratikus forradalom és szabadságharc 125. évforduló­ja alkalmából e két tárgykört dolgozza fel. A kérdések kö­zött a nógrádi vonatkozások is helyet kapnak. Ehhez a könyvtár egy, a napokban megjelenő különkiadványt jelentet meg, Petőfi és Nóg­rád címmel. Az olvasópályá­zaton részt vehet minden út­törő, aki a lakóhelye szerint illetékes könyvtár tagja. A kérdésekre április 30-ig kell válaszolni a pályázóknak. A helyes válaszadók könyvjuta­lom-sorsolásban vesznek részt, a legjobbak pedig a május 14-én tartandó megyei vetélkedőn indulhatnak. En­nek győztesei nyári jutalom­táborozáson vehetnek részt. Jutalmazzák az iskolákat is, azok az iskolák, amelyek ki­tűnnek a pályázatok mennyi­ségi és minőségi arányával, külön elismerésben részesül­nek. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Nógrád me­gyei szervezetének közgazda- sági szakosztálya ma délután három órakor előadói konfe­renciát tart a salgótarjáni TIT-székház klubjában. A konferencia témája az 1972- es novemberi párthatározat­ból adódó gazdasági és köz- gazdasági ismeretterjesztő feladatok megbeszélése lesz. A konferencia előadója Si­mán Miklós, a Gazdaságku­tató Intézet osztályvezetője, a TIT Országos Közgazdasági Választmányának titkára. Vigyázat, hul'ám közeleg! A Fekete-tenger kaukázusi partvidékének kikötőiben sok kellemetlenséggel járnak a minden látható ok nélkül ke­letkező vad hullámok. A ha­jókat a kikötő falához ritmi­kusan odacsapva nem egyszer balesetet is okoznak. A grú? meteorológusok fi­gyelmét felkeltette ez a je­lenség és kidolgozták előrejel­zésének módszerét. A légköri viszonyokat megfigyelve, tíz­ből kilenc esetben már idejé­ben figyelmeztetik a tengeré­szeket a közelgő veszedelem­re. Üj ifjúsági klub Salgótarjánban Szombaton új pinceklubot avattak a Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépiskola diákotthonában a'’ fiú- és leánykollégium tanulói. A klub az iskolai KlSZ-szerve- zet anyagi támogatásával és a kollégista fiúk társadalmi munkájával készült, hogy a jövőben megfelelő, tartalmas szórakozást nyújtson a kollé­gium diákjainak. Rövid meg­nyitóbeszédet Orosz István festőművész tanár, a diákott­hon nevelője mondott. A klub alapító oklevelét Kaszás Ambrus kollégiumi igazgató adta át a diáktanács titkárá­nak. Az ünnepélyes aktus után Szorcsik László nevelő­tanár vezetésével a fiúkol­légisták egyórás, önállóan írt és szerkesztett vidám műsor­ral szórakoztatták a megje­lenteket, akik között helyet foglalt a Furák Teréz Leány- kollégium igazgatónője és a gépipari szakközépiskola igazgatója, párttitkára is, A jól sikerült, szellemes műsort tánc követte. OTTJÁRTUNKKOR Várko- nyi Sándorné, az érsekvadker­ti községi könyvtár fiatal ve­zetője nagy munkában volt éppen'- asztalán az előző nap visszahozott könyvek várták elhelyezésükre, az új „szerze­mények” pedig a „beleltáro- zásra”. A könyvtárosnő szin­te alig látszott ki a könyvek tucatjai közül. Nagy munkája mellett azért — kedvesen — szakított számunkra időt egy kis beszélgetésre. — A balassagyarmati já­rásban a miénk az egyetlen önálló községi könyvtár — meséli Várkonyiné. — Fér­jemmel, aki a művelődési ház igazgatója, tavasszal jöttünk, nagy ambíciókkal a községbe. Várkonyiné szereti fogalko- zását, a könyvtárosi munkát. Ezt az első pillanatban észre­vehetjük: rend uralkodik a helyiségben és a polcokon. Az eltérő műfajú könyvek külön­böző fakkokban sorjáznak egymás mellett. Legnagyobb egységet a szépirodalmi alko­tások képeznek, mellettük a gyermek- és ifjúsági iroda­lom. versek, színművek és an­tológiák, a lexikonok és kézi­könyvek kisebb polcai sora­koznak. A polcok mellett kis asztalok, székek, amelvben el­helyezkedve, a látogatók helyben áthajthatják egy-egy tetszésüket megnyert könyv lapjait s ha megtetszett, ki­kölcsönözhetik; ellenkező eset­ben visszarakják, és keres­hetnek, kutathatnak tovább, kedvükre. — Nyolcezer-négyszázkilenc- venöt kötetünk van pillanat­nyilag ■— világosít fel a könyvtárosnő. — De legalább _ kétezerrel többnek kellene' lenni, ha a község lélekszá- mát tekintjük. A jövőben a rendelkezésünkre álló anyagi eszközök alapján tudatosan bővítjük a könyvtárat — Milyen jellegű irodalom­mal bővítenék elsősorban? — A múlt évben négyszáz- negvvenöt beiratkozott olvasó közül háromszáztizenhat volt az általános iskolás. Ehhez a számhoz viszonyítva kevés az ifjúsági és gyermekkönyvünk. Elsősorban tehát feltétlen ezt a kört szeretnénk bővítepi, hogy ifjú olvasóink igényi- jobban kielégíthessük. — Hogyan vélekedik a múlt évi beiratkozásokról? — A tavalyi beiratkozások­nál az idén többre számítunk. Jelenleg több mint négyszáz olvasónk van, de ez a szám még bővülni fog, mert a be­iratkozások most is tartanak. A lakosság lélekszámúhoz vi­szonyítva az optimális olva­sói létszám hatszáz fő lenne; mi el szeretnénk érni ebben a2 esztendőben... A tavalyi be­iratkozáshoz mégcsak annyit, hogy azt nagyban befolyásol­ta a könyvtár féléves bezá­rása is, aminj a parkettázás miatt került sor. Egy kifüggesztett faliújsá­gon akadt meg a szemem; középen Petőfi, korabeli ma- gyarós ruhában — az ismert festmény fényképmásolata — mellette körben a költő sze­mélyére és életére vonatkozó képek, újságkivágások. A tab­lót. mint megtudtam, az if­júsági könyvbaráti kör diák­jai készítették az évforduló alkalmából. A körről beszél­getünk. — A könyvbaráti kör 1971- ben alakult meg. a könyvet kimondottan szerető általános Iskolás tanulók részvételével. Jelenleg tíz taggal működik. Létszámunk kötött, mert a könyvtárhelyiségbe, ahol fog" lalkozásainkat tartjuk, több gyerek nem fér be. Hetente szoktunk találkozni, és ilyen­kor könyvekről, űi kiadások­ról beszélgetünk. Megismerte­tem velük a könyvtárosi mun­kát is. Nagyon szorgos gyere­kek, mindig számíthatok rá­juk. ÉRSEK V A DK ÉRTÉN tehát már nevelődik, formálódik ha korlátozott számban is — az új könyvbarát-generáciő, amely felnőve, szélesebb ala­pokra helyezheti majd a köz­ségben a könyvkultúra és a művelődés ügyét — ok — DÍSZBEMUTATÓ Üjra egy vitát kavaró film. Kovács András: A magyar ugaron című alkotása került a mozik műsorára. Az értel­miségi témát feldolgozó fil­met a salgótarjáni József At­tila Művelődési Központban a film rendezőjének és fősze­replőinek részvételével már­eius 30-án délután három órakor, külön díszelőadáson mutatják be a pedagógusok­nak. A vetítést filmvita köve­ti* amelyre a bemutatót szer­vező Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat meghívta a fil­met gyártó Hunnia Fimstúdió vezetőit is. KEREKES IMRE: után 29. De így csak azt érzem, hogy a gyárudvarból a kerítésen át a vasreszelék szaga, mega géptermék levegője árad, meg a dohos pára. azokról a he­lyekről, ahol éjszaka a pat­kányok rohangálnak, meg a tolvajok neszeznek. Csak az irodaépület áll úgy, mintha annak semmi levegője nem volna. Végignézem az abla­kait, nincs egy törött üveg rajta. Eltűntek a felhők a vágó­híd felőli oldalon. Én is meg­fordulok, el a gyártól. Kilé­pek a kiserdő felé, ha jól meghúzom, egy-kettőre ott vagyok, Befelé tartok a ré­ten át, az országúitól és a temetőtől egyre távolabb. Vannak még üres helyek. Mire tartogatják ezt a ré­tet. nem tudom. Állat nem le­gel itt, fel nem szántották, építkezni se akarnak, mert még csak egy cöveket se ver­tek be. hogy valamit kije­löljenek. Fát se ültettek, az alacsony bokrok is csak ma­guktól nőttek itt-ott szétszór­tan, távol egymástól. Ürge az van. Kisregény Évekig jártam körül agyá­rat, de azt sose tudtam, hogy itt a réten ürge is van. A kiserdő szép. Nincsen benne semmi különös, csak szép. A fák lombjait, ahogy elnézem nem nyestek, a lom­bok alatt, amj véd a naptól, megnőtt a fű. Leterítem a ka­bátot. mert nem mindegy, az, hogy az ember hol fekszik Itt aztán érzem, hogy ma­gam vagyok. Mert csak hiszik, hogy az éjjeliőr éjszaka egyedül ma­rad. Aki nem próbálta, az úgysem érti, hogy hiába van a csend, és hiába vannak az éjszakák, amiket nem lehet leírni. Mert igaz, hogy sem­mi se moccan a sötét kerítés­oldalon, még a száraz füvek se mocorognak, nem dörzsö­lik egymáshoz sovány oldalu­kat és hiába van az a csend, mert mennél nagyobb, annál iobban árad az éjszakán át az üzem egész napos katto­gása. zörgése, az emberek ká­romkodása, a haverok csap­kodása, a mucusok sírása, a sok beszéd. És mennél csen­desebb az éjszaka, mindez annál jobban átvonul az em­beren és mindezt meg kell szenvedni. És az ember hiába tudja ezt. mert másnap újra neki­indul az éjszakának, mert sze­retné tudni, hogy miien kü­lönbözik egyik éjszaka a má­siktól. És újra nekiindul, bármennyire is tudja, hogy a következő éjszaka se árul el magáról többet, mint az elő­ző és televan olyasmivel, amiről még csak nem is ál­modunk. A nappalok egyformák. Há­ton fekve el lehet itt gondol­kozni, hogy miért kék az ég. Többre nem érdemes gondol­ni. A nappal nem mutat ma­gáról többet, mint ami. Aztán így a kiserdő lomb­jai közt az eget nézve és a gyárkerítésre gondolva, a sze­mem sarkából észrevettem, hogy abból az irányból, amer- ről én jöttem. e<?v másik em­ber közeleg. Hogy milyen, azt már nem tudnám meg­mondani. Az emberről, ma­gáról semmit nem tudnék mondani. Csak annyit láttam, hogy a kezét hátravetette és nagyon elgondolkozva jár. Mint aki valami nagyon fon­tos dolog előtt, vagy után el­határozza, hogy jár egyet. így járt a réten, de nem jött a kiserdőig, csak addig, hogy lói lássam. Amikor ebben már biztos volt. éles szögben hirtelen megfordult, egy ide­ig így lépett, aztán újra éles szöget vett & ezt tette meg kétszer, tehát összesen négy­szer. minthogy így szabályos téglalap alakban járt körül egy síkot, ahol nem volt más. csak rét, száraz fű és még fák se voltak, még bokrok s*\ És így járt. anélkül, hogy csa­pás vezette volna.. de mégis pontosan azon az úton, ahogy először meglépte a négyszö­get. Pedig nem vezette sem­mi, se iránytű, se égő csip­kebokor, se rövidhullámú adó­vevő, amely mutatta, vagy mondta volna neki, hogy hol forduljon szögbe és hol men­jen tovább egyenesen. Senki nem zavarta így az útján, talán észre sem vet­ték. vagy nem is akarták ész­revenni, bár ott a négyszö­gön túl egy bizonyos távol­ságban világosan látszott, hogy a haverok ügetnek a mucusok után, a mucusok meghúzzák a lépést, hogy job­ban mutasson a lábuk, a Richter úr pedig befordul az utcába, de nem jön, hanem egy óriás halom sörösüvegen lovagolva tart hazafeé. Vaj­da úr. a KÖZÉRT-es kiszáll egy taxiból és anélkül, hogy fizetne, lepkehálót vesz elé és a levegőben röpködő konzer vesdobozokat, sajtokat és sza­lámidarabokat akarja elfogni. Erdélyi úr, a festő,* modell nélkül érkezik, ám ecset van a kezében és vászon helyett a levegőbe festi figuráit, ame­lyek megmaradnak ugyan és színeiket Is megőrzik, de olyan bizonytalanul tartják magukat, mintha leitatták volna őket. Csupán Slezákné viselkedik úgy, mintha őt meg tehetne érteni. Egy sámlin ül a ház előtt, ahol lakik, fejét a tenyerébe hajtja, mintha aludni készülne és mivel szá­njára már lement a nap, azon gondolkozik, miben kü­lönbözik ez az' éj. a többi éj­jelektől. (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom