Nógrád. 1973. március (29. évfolyam. 50-76. szám)

1973-03-16 / 63. szám

a *48 as elődöket »Ott áll majd a krónikákban Kévéd, pesti Ifjúság A hon a halál órában Benned lelte orvosát.” — írta látnoki erővel Petőfi arról a forradalmi ifjúságról, mely 125 éve, 1848. március 15-én elindítójává vált a független polgári Magyaror­szág megteremtéséért folyta­tott küzdelemnek. Nemcsak a krónikák, hanem a nép tuda­ta is hűen megőrizte ennek az ifjúságnak emlékét és 125 év távlatában Is nemcsak jogos büszkeséggel emlékezünk reá, hanem tanulni is tudunk tő­le. A nagy nap töretlenül él, hiszen olyan gondolatok, mint haza és haladás, forradalom és szabadságharc kötődnek hozzá. Az elmúlt hosszú idő­szak alatt kiállta az idő pró­báját is. Dacolni tudott az abszolutizmussal, mely meg­akarta semmisíteni, ki akarta irtani e napnak még az em­lékét is a nemzet tudatából, de megőrizte igazi értékét, Eorradalmiságát azokban a ne­héz években is, midőn „hiva­talosan ünnepelve” kisajátít­va, tartalmától, eszméitől akarták megfosztani. Minden­ki előtt ismertek azok a nagy történelmi vívmányok, me­lyek 1848. március 15-éhez kötődnek. A tizenkét pont egy független polgári demokrati­kus Magyarország alapköve­telései, abban az időben a legradikálisabb forradalmi követelések voltak. Nem a radikális ifjúságon múlt, hogy a forradalmi, társadalmi követelések a vég­rehajtás során a „törvényes­ség” védpajzsa alá kerülve .megszelídültek”. Abban, hogy a magyar polgári forradalom nem haladt végig azon az úton, amelyen Petőfi, Vasvá­ri és a márciusi ifjak elindí­tották, jelentős szerepeb* ját­szott az, hogy nem volt ha­zánkban forradalmi osztály, mely azt vezetni tudta vol­na. Az idegen uralom elleni nemzeti függetlenségi har­cunk — mely az egész hala­dó emberiség csodálatát vál­totta ki, melytől Marx ps En­gels 1848-ban az európai for­radalmi mozgalmak új fel­lendítését várták —, háttérbe szorították a társadalmi küz­delmeket, Az oszályharc he­lyett a nemzet függetlenségi harca került előtérbe. 1848- ban a szabadságukért felkelt népek közül a mi népünknek kellett az önkényuralom két legnagyobb európai nagyha­talmával megküzdenie, mely ellenséges túlerőt támogatták a hazán belül levő szövetsé­gesek is Népünk másfél évig tartó hősi harca méltán vál­totta ki Európa tiszteletét és csodálatát, a bukásban azon­ban a túlerő mellett szerepet játszott az is, hogy a forra­dalom nem haladt végig a márciusi ifjak által kijelölt úton. Joggal vetődhet fel a kér­dés, hogy ma, midőn éppen az az osztály, a munkásosztály van hatalmon, melyet a kapi­talizmus hozott létre és azon osztályviszonyok maradvá­nyainak végleges felszámolá­sa folyik, melyet a polgári társadalom teremtett, azon igazságtalanságok és ellent­mondások végleges megszün­tetésére törekszünk, melyeket e polgári múlttól kaptunk örökségül, miért tekintjük forradalmi elődnek 1848-at is és miért adózunk a legna­gyobbaknak kijáró tisztelettel a márciusi ifjúságnak. 1848. március 15-e forrada­lom volt, mely az osztrák és a magyar reakció ellenében hatalomra segítette a haladó nemességet, lerakta független­ségünk alapjait, kivívta az akkor haladó polgárosodás re­formjait. A márciusi ifjak mindezt a pesti nép tényleges, az ország minden elnyomott­jának jelképes részvételével tették. A március 15-1 pesti eseményekkel kapcsolatban igazat lehet adni Nyári Pál­nak, aki a nép részvételét te­kintve így jellemezte azt: „Még soha Magyarországon ily demokrata színezetű össze­jövetel nem történt. Kilenc század nyomasztó elfogásá­val ez volt az első népgyű­lés, hol a nép tettleges szerep­ben lépett fel... az első tör­ténetünkben. hol a nép ér­telmi erővel kezdet^ működ­ni.” Arra, hogy e forradalom az egész elnyomott nép rész­vételével történt, legszebben Petőfi mutat rá naplójában, midőn így ír annak hatásáról: „A tekintetes karok és ren­A Hadtörténeti Múzeumban nyitották meg a „Az 1848— 19-es forradalom és szabadságharc” című kiállítást. Képün­kön: Gábor Áron rézágyúi Petőfi és kora-szellemi vetélkedő Tegnap délelőtt tartotta meg a 211, sz. MŰM Szak­munkásképző Intézet diákott­hona a Petőfi és kora című szellemi vetélkedőt a József Attila Megyei Művelődési Központ klubtermében, A háromfordulós írásbeli se­lejtezők után tizenegy szak­munkástanuló versengett a helyezésekért. Az első helyet Méhész István harmadéves üvegfúvó-tanuló szerezte meg. Az első négy helyezett a tavaszi iskolai szünetben a Megyei Művelődési Központ és a KISZ Salgótarjáni váro­si Bizottsága jutalmaként a zebegényi Szőnyi István Em­lékmúzeum által szervezett irodalmi túrán vesz részt. A többi résztvevő könyvjutal­mat és emléklapot kapott. Elmarod az előadás Nagy érdeklődés előzte neg Salgótarjánban a már dús 28*ra hirdetett Divat a humor című táncos, zenés iivatbemutatót. amelyen fő­városi művészek léptek vol­na fel. Az előadás a művé­szek, elsősorban Hofi Géza zsúfolt budapesti programja miatt elmarad. A József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont mindig arra törekedett — és törekszik a jövőben is —. hogv művészileg jól ki­dolgozott, színvonalas műso­rokat adjon a város igényes közönségének. Ezt a megszo­kott és Ígért színvonalat a meghirdetett zenés divatbe­mutató esetében a művelő­dési központ vezetősége nem látta biztosítottnak, és a kö­zönség érdekében nem fogad­ta el az előadást. 4 NÓGRÁD - 1973. március 16,, péntek dek, a méltóságos és nem tóm miféle főrendek azt a hírt kapták, hogy Petőfi Sán­dor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem negyvenezer paraszttal egyetemben, és ezen kellemetes meglepetés indí­totta őket azon nagylelkűség­re, hogy az úrbért azonnal el­töröljék.” A márciusiak forradalmá­rok voltak, az általuk megfo­galmazott követelések akkor az elnyomott magyar jobbá­gyok, zsellérek, cselédek, munkások és nincstelenek vá­gyát, élethez való jogát szó­laltatták meg. Annak a nép­nek a nevében kellett sajtó- szabadságot követelniük, mely nép túlnyomó többsége ekkor még nem tudta leírni a nevét sem, melyet urai kizártak abból, hogy az írott szót ol­vasni tudja, mások gondolatát megértse. Annak a népnek követeltek politikai jogokat, melynek századokon át csak egy joga volt: vérével, mun­kájával adózni azért, hogy egyesek, kevés kiváltságosok minden kényelemben élhesse­nek. Annak a jobbágyságnak a felszabadítását harcolták ki, melyhez akkor a magya: nép túlnyomó többsége tar­tozott, mely ezzel vált e hon kitaszítottjából a nemzet tag­jává. A követelések a végre­hajtás során már nem tük­rözték az elindítók forradal­mi ságát. A nagy eszme, a szabadság — egyenlőség — testvériség, mely a márciusi ifjak minden cselekedetét át­hatotta, a végrehajtás sorén köddé foszlott. E forradalmi Ifjúság .azonban mégis új irányt szabott. Előre vitte társadalmunk fejlődését. Í25 év után is méltó büsz­keséggel tekinthetünk 1848 forradalmi magyar fiatalsá­gára. melyet műveltsége, az elnyomottak ügye iránti oda­adása képessé tett arra, hogy felismerve az európai forra­dalmak hatására teremtett történelmi helyzetet, bátran mert cselekedni, újat tudott alkotni, felzárkózott a h^Ja- dás zászlóvivői sorába. A vész idején sem hagyta ott e zászlót, hanem bátran tudta védelmezni a túlerővel szem­ben a nemzeti függetlenség, a polgári haladás nagy eszméit. A szabdságharc dicső küzdel­mében kiontott vér megszen­telte az ügyet, melyért har- toltak és példát mutattak a .■césőbbi korok magyar ifjúsá­gának is. A ma Ifjúsága, mely az iskolákban, a munkapadok mellett készül arra és dol­gozik azért, hogy a szocialista Magyarország hasznos tagja .egyen, jogos büszkeséggel vállalhatja magáénak a '48-as elődöket is. Dr Szabó Béla Látogatás a Budapest Játéklilmstúdió Vállalatnál LÁTOGATÁSBA hívom meg az olvasót egy filmgyárba. De mielőtt odaérünk, útközben el kell mondanom valamit, ne­hogy félreértés támadjon köz­tünk. Abban a filmgyárban ugyanis, ahová most elindul­tunk, nincs stúdió. Akkor hát mi van? Mindjárt meglátjuk, hiszen már beléptünk a Lumumba utcai kapun. A bejáratnál jobbra fordulva, az épület második emeletére tartunk a szűk, cigarettacsikkes lépcső­házban. A második emeleten aztán ajtó ajtó mellett, ap- róbb-nagyobb szobák sorakoz­nak. A 88-as ajtón felirat: „Igaz­gatóság”. Ide kopogunk be. Az igazgató éppen tele­fonál, félszavas válaszaiból kiderül, hogy Hollywooddal beszél, egy ottani rendezővel. — Pedig a Budapest Játék­filmstúdió Vállalatnak még rendezője sincs — mondja, miután letette a telefonkagy­lót. ' — Nincsenek rendezői, nincs műterme, mégis filmgyár? Ho­gyan működik? Az igazgató, Nemeskürty István, az ismert író, egy pél­dával kezdi: — A könyvkiadók rendel­keznek szerkesztőkkel, lekto­rokkal, kiadói, szellemi irányí­tói a megjelenő műveknek. A könyveket azonban a nyom­dákban állítják elő, a kiadók­nak általában nincsenek nyomdáik. Egy év óta. ponto­san 1972. január 1-től ilyen a magyar filmgyártás szerkezete, szervezete is. Létrejött két ön­álló filmgyártó vállalat: a Bu­dapest Játékfilmstúdió és a Hunnia Játékfilmstúdió Válla­lat. "Az előbbi példában min­ket kell behelyettesíteni a könyvkiadók szerepébe. Öra- maturgjaink a „lektorok", ki­adói, szellemi irányítói va­gyunk megjelenő műveinknek, a magyar filmeseknek. Van továbbá egv szolgáltató válla­lat, ez példánkban a „nyom­da”. a MAFILM. amely ren­delkezik műtermekkel, mű­szaki felszereléssel és szakem­bergárdával, beleértve a ren­dezőket Is. — Ebben a szerkezeti, szer­vezeti felépítésben észrevehe­tően benne rejlik a verseny lehetősége, hogy mind jobb és jobb filmek szülessenek. így van? — Feltétlenül, amennyiben olyan követelményeket és le­hetőségeket is figyelembe ve­szünk. amiket nem mindig szokás a „verseny” kifejezés­sel illetni Arra a lehetőségre gondolok, amit ez a szerkezeti, szervezeti felépítés kínál a magvar filmművészet gazdag'’- tására, beleértve az irányzatok sokoldalúságát. Meggyőződé­sem, hogy a magyar filmmű­vészetnek minél színesebben, minél szélesebben, minél vál­tozatosabban kell a valóságot tükröznie. — Nem a Budapest Játék­filmstúdió Vállalat profiljá­ról, koncepciójáról beszélünk-e máris? — HELYTELENÍTEM bár­melyik, még oly értékes irányzat egyeduralmát is! Hangsúlyozom ezt azért, mert több rendező és több kritikus hajlik erre. Én' ezzel szemben azt vallom, hogy minden érté­kes irányzatot támogatni kell. Ezt a programot az elmúlt évben már igyekeztünk is megvalósítani. — Összefoglalhatjuk cím­szavakban a Budapest Játék­filmstúdió tavalyi filmtermé­sét? — „Romantika”, „Harminc­két nevem volt”, „Utazás Ja­kabbal”, „Emberrablás magyar módra”, „Napolyt látni és...”, „Fuss, hogy utolérjenek”. „Lányarcok tükörben”, „Lila akác”, az utóbbi rendezője Székely István, akinek nevé­hez a „Hyppolit, a lakáj” év­tizedeken át tartó sikere is fűződik, s aki 1937. óta Holly­woodban él; (ő volt Imént a telefonvonal túlsó végén), „Makra”, „Hekus lettem”, „Forró vizet a kopaszra”, „Petőfi ’73”. Ez a 12 film az évj magyar filmtermés 60 szá­zaléka. Forgatókönyveik a mi alkotóműhelyünkben készül­tek, elnevezésünkben a „film­stúdió” ezt az alkotóműhelyt jelenti. — Részleteznénk-e a kon­cepciót? Magyarán: mi volt a konkrét szándék ebben a 12 filmben? — A sokoldalúságra töreked­tünk. Petőfiről éppúgy szólni akartunk, mint Ságvéri End­réről; a múltról éppen úgy. mint a jelenről; a komoly, drá­mai hangvételnek csakúgy szót és teret adtunk, mint a vígjátéknak Erről az utóbbi­ról lenne még egy-két szavam — folytatja Nemeskürty Ist­ván, akiben szemlátomást fel­bukkan a filmtörténész. — Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a magyar fxlmvíg- játéknak, amely valaha nem­zetközileg is elismert volt. Újabban, sajnos, az a nézet ter­jedt el nálunk, hogy csak a komoly az, ami művészi érték. Mintha nem lett volna a filmtörténelemben Chaplin. René Clair, Tátiról nem is. szólva. Meg kell újítani, élet­re kell kelteni a magyar film- vígjátékot. Ezért a célért akár a kudarcot is vállalom. — Mi az oka, hogy a meg­valósulás színvonala jó pár­szor alatta marad a szándék­nak? — Gondolom, három oka Is lehet. A rendezők által írt, úgynevezett „szerzői filmek” nagy száma miatt észrevehe­tően meglazult a kapcsolat az irodalmi élettel. Igaz. hogy a film önálló alkotója végül is a rendező, de még egyetlen filmnek sem ártott, ha író írta. Nem szeretünk beszélni róla, de az is tény. hogy a magyar rendezők szakmai fel- készültsége nem kifogástalan. Nincs elég lehetőségük to­vábbfejlődni., hiszen 64 száza­lékuk 5-nél kevesebb filmet forgatott az utóbbi 10 évben, és csak 14 százalékuk 10-nél több filmet; 52 rendező van és az évi termés 20 film! — VÉGEZETÜL: megdöb­bentő mennyire* elhanyagoljuk színészértékeinket Ha nem is olyan mértékben, mint Ameri­kában. szerintem feltétlenül kellene, és lehetne is filmet írni számukra, egvéni alkatuk­ra. Amit mindennek érdeké­ben mi tehetünk, azzal igyek­szünk megbirkózni — fejezi be az igazgató. Simon Gy. Ferenc Salgótarjánban Iskola el ok ős zi tők az összevont osztályokban Ma, március 16-án fontos tanácskozás lesz Salgótarján­ban a továbbképzési kabi­net rendezésében. Az érte­kezletre meghívják azoknak a kisiskoláknak az igazgató­it. és érdekelt nevelőit, akik olyan összevont tanulócso- oortokat vezetnek, ahová a következő tanévben öt vagy annál kisebb létszámú lesz az első osztályos tanulók száma és azok nem jártak óvoda- bu. Tíz megyében szerzett kí­sérletek eredményeit haszno­sítják a résztvevők, mert a Művelődésügyi Minisztéri­um — kísérleti jelleggel — az egész országra kiterjeszti az öt ‘főn aluli iskolaelőkír szítők szervezését. KEREKES IMRE: £$1e Hz Kisregény 26. Az éjszakák hűvöseit, de legalább tiszta a levegő. Mi­előtt indulnék, hogy körbe­járjam a gyárkerítést, végig­nézek a szabadon maradt hosszú úton. Kerítésen belül is történhet valami, bár az ember hajlamos azt hinni, ha kívül minden rendben, ak­kor benn is nyugalom van. Negyedórája, hogy a mű­szak elvonult, annyi sincs. Mostanában hagyom, hogy el­vonuljon. Nem állok a por­tásfülke előtt, ki se nézek az ablakon. Nincs mit mondani egymásnak. Ma Is csak a végét figyelem az elvonulók- nak. Van, aki most is ráér, r,em sürgeti az éjszaka. Kö­rülbelül seltem mire megy a Játék, ki miért siet. miért marad le. Akik hátul jönnek mindig tud iák. miért engedik előre a többieket. Még az ut­cán is úgy . tesznek, hogy meg-megállnak, szétnéznek, mint aki elvétette az irányt, és most keresi, hogyan is le­hetne kikerülni ebből a hely­zetből. Van olyan Is, aki rá­gyújt, tenyerével védi a gyu­fa lángját, az is időt hagy, hogy haladjanak a többiek. Aztán az utolsó is eltűnik, az utca elcsendesül, csak a járó­kelők maradnak. A Nelli ma az utolsók közt ment el a gyárból. Behúzta a nyakát a kardigángallér mö­gé. úgy pislogott a portásfül­kére. A villany nem égett, nem láthatta, hogy ott állok a portásfülke közepén. De én láttam öt. Ismerem az arcát és most pont olyan volt, mint amikor valami nem tetszik neki. Ta­lán az. hogy engem nem lá­tott ott a portásfülkében. Még az utcán is megállt, elő- re-hátra tekintett, jól láttam, azt várta, hátha valahol fel­tűnők a kerítés mellett. Pe­dig tüdta ő nagyon is jól, hogy tíz órakor még nem ke­rülöm a gyárat Minek az. Utána már csak a Bokor úr. a művezető ballagott, hoz­ta a kulcsot a nagy vaska­rikán. ö zárja a mű’vűyaj- tót. Minthogy minden ügyet le kell zárni egyszer. Mesz- szebb haladva megállt, tenye­rével védve a gyufa lángját rá­gyújtott, olyan mozdulattal, hogy most valamitől megsza­badult, valaminek utána van. Akár a többiek. Mikor a megállóhoz ért, hogy várja a villamost, az utca már üres volt. mert közben az autók is kiszaladtak onnan és el­tűntek, mint az ürgék, a kör­nyező utcák lyukain át a semmibe. És akkor valahogy úgy tűnt, hogy minden kiszaladt az ut­cából, kiszaladtak a házak, és a villanyoszlopok, az üzletek, cégérei es kiszaladtak a fák és minden fény a levegővel együtt és csak a portásfülke állt ott egyedül, mintha va­laki azért rakta volna oda, hogv a világ végén őrséget álljon, hátha mégis kedve tá­mad valakinek, hogy vissza­jöjjön és újra kezdje az egé­szet. A Nell! visszajött. — Csak visszanéztem — mondja. — Látom. — Azt hittem, felmondtak,.. — Az lehet. Bemegy a portásfülkébe, felgyújtia a villanyt, leül a prices szélére. Mintha semmi se történt volna, körülnéz, hogv neki Itt mit is kell rendbe hoznia. Fúj ja a füstöt. A füst vastagon, zavaros csíkokban húzódik kifelé Mintha neki nyitottak vol­na ajtót. •— Vársz valakit? — kér-' deal. — Kit várnék. — Hát a mucusok közül. Akik olyan szépen tudnak ideköszönni. — Nern köszön ide senki. — Nein? — nevet. De ahogy nevet, abban nincs semmi megbánás. Olyan gondtalanul, mintha semmi sem történt volna. Rámnéz. — Indulnod kell? — Van idő — mondom. Ránézek az órára. Tudja ő nagyon jól, hogy van idő. — Van-idő — mondom. — Akkor csinálj egy teát. Míg töltöm a vizet a kan­csóból a teafőzőbe, bedugja a konnektort. Leszedem a csé­széket. aztán, odaállítom a cit­romlevet. Műanyag üveg. Azt nézi. — Nem drága? — Nem. Van narancs iß. Felnéz a szekrény tetejére, ahonnan a citromleves üveg lekerült. Keresi a narancsot. Ott van. Aztán elnyomja a cigarettát. Leemel egy naran­csot, a fogával kezdi hámoz­ni. — Édes... — mondja, ahogy belekóstol. — Szerencse. Idén savanyú- ak a narancsok. Az újság is írta. hogy mostanában sokat esik Afrikában. — Ez kubai. — Kubai? — Azért édes. Kubában néni esett. Aztán citromlevet tett a teába, és lehűtötte. éppen any* nyira. hogy inni lehetett. {Folytatjuk}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom