Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

ZENEI ÉLET Kamarazene és űttörőzenekari találkozó napok, böjti műsor A színházi világ ezekben a napokban áldoz a vígjáték­írás legszámottevőbb egyéni­sége, Moliére emlékének, szü­letése 350., halála 300. évfor­dulója allkamából. Az ünnep­ségsorozathoz televíziónk szombaton két Moliére-vígjá- ték, a Férjek iskolája» és a Sganarelle, avagy a képzelt szarvak bemutatásával csatla­kozott saját feldolgozásban Weöres Sándor és Kormos Ist­ván fordítása alapén Sd netár Miidós szellemes és-gördülékeny rendezésében. Harkányi End­re, Mensáros László, Bodrogi Gyula, Körmendi János, Szá­lai Edit. Bencze Ilona, Hámo­ri Ildikó, Kalocsay Miklós, és Benkócy Zoltán igényes köz­reműködésével élvezhettük a két játékot. A vasárnap — ezúttal is — amint már szinte megszokni kényszerülünk» különösebb vonzó tévéesemény nélkül múlt el. Ezen az immár kró­nikus vasárnapi eseménytelen- ségen nem ártana némiképp elgondolkodniuk a szerkesz­tőknek. A jelenlegi állapotot semmi nem indokolja. (barna.) Egy üzem, egy iskola A Lamparr ZIM salgótarjáni gyára és a salgótarjáni Csizmadia Sándor úti iskola szocialista szer. -ödest kötött az 1913-as évre az Egy üzem, egy Iskola mozgalom keretében, A gyár részéről 13 pontban fogalmazták meg a válla, lásokat, A szocialista szerződés nagyon lényeges pontja, a gyái lehetőségein és hatáskörén belül sz Iskola karbantartási munkájá­hoz való hozzájárulás. A szocia. lista brigádok az eddigi gyakorlat alapján a jövőben Is vállalják a tantermek, a folyosó és az iroda meszelését, festését. A szakköröket sz erkölcsi támogatáson kívül anyagi eszközökkel Is segíti a gyár. Az Iskola vállalásai között szerepel: a gyár dolgozói által tartott ünnepélyeken, rendezvé­nyeken a tanulók kultúrműsorral vesznek részt, az iskola pedagó. gusai nevelési témájú előadást tartanak a gyárt szülők részére. Az iskola pályairányító munkájá­nál figyelembe veszi a gyár mun. kaerő.utánpótlási igényelt: üzem­látogatásokat szervez, ezzel is felhívja a tanulók figyelmét a Se. hetőségekre. KEREKES IMRE! £$U1te íjász (Robin Hood) Silvia Dionisio és Giuliano Gemma Képernyő előtt Farsangi Korábbi hetek bősége után az elmúlt hétre mintha némi­képp ellankadtak volna a műsorszerkesztők. Természet- -zerűenek vehetjük ezt az időszakos melfáradást, mert még a hétnyifó ked^1, műsor­ban is nagyszabású kirukko- ás szem- és fültanúi lehet- tün a Jó estét. Budapest! ke­retében. Ez a 17.30-tól késő éjszakáiba nyúló marthoru műsor a százéves Budapest ünnepségei jegyében imponá­ló méretű apparátust mozgatót meg. számos helyszínről je­lentkezett, mondhatni egész fővárosunk keresztmetszetét adta. Komoly és derűs per­cek váltották egymást jó rit­musban» jelezve, hogy a szer­kesztők. rendezők, munkatár­sak igen gondosan felkészül­nek a vállalkozásukra és a spontaneitás hatását is űgv teremtették meg, hogy gördü­lékeny átmeneteket biztosít­sanak; nem bíztak semmit az „ahogy lesz. úgy lesz”-re. Némi hiányérzetünk talán a műsor második részének vé­ge felé támadt; a szórakozó Budapest azt hiszem sokkal változatosabb kínálaté, amint itt kaptuk; kár volt nagyob­Évről évre — a megye ze­neiskolák hagyományaként — erőre kap a kamaramuzsiká- íás iránti kedv. Az érdekel­tek egy napra elkérnek egy termet ■— legyen az kisebb, közepes vagy nagyobb méretű — és bensőséges hangulat kö­zepette — amit megkímél a közönség tolakodó érdeklődé­se — zenélnek egymásnak, meghallgatva a hangszerhez éppen csak felnövő, avagy már komolyan és értőn mu­zsikáló fiatalt. Intim műfaj a kamarazene. Nem kell azonban megijedni, ha az érdekeltek mellett akadnak érdeklődők is, aki­ket meghat az a szeretet, ahogy a résztvevők — félre­téve minden fáradtságot — a kötelező napi elfoglaltság és egyebek mellett szakítanak egy fél órát vagy órácskát hangszereik összehangolására, leülnek és próbálnak, bele­mélyednek a kamaramuzsika öntörvényű, ám mély értelmű világába. Ennek örömét és boldogságát csak az értheti meg, aki hosszú évek gyakor­lata után eljut arra a fokra, oogy a fejében megtervezett alkotást meg is valósítsa. Akinek az akarata és értel­me, valamint hangszere úgy működik, hogy saját maga gyönyörködtetésén túl máso­kat is megörvendeztessen. Így volt ez vasárnap, a megyei kamarazene- és űttörőzenekari találkozón is, bár megjegy­zendő, hogy vonatkozik ez a megállapítás valamennyi szak­mára — legyen az pék, asz­talos vagy üvegcsiszoló —, amennyiben művelője hason­lóan értékeli mesterségét * A bőség tárházából gazdal­kodnak a megyei találkozók szervezői. Ma már nem az je­lent gondot, hogy kit szere­peltessenek. hanem kit hagy­janak ki. Ha a nagy nyilvá­nosságot tekintve még nincs is olyan rangja egy megyei kamarazene-találkozón való részvételnek, mint egy szava­lóversenynek, a szűkebb zenei közvélemény nagy fontosságot tulajdonít neki. Egy megyei találkozón részt venni ma annyit jelent, mint jó muzsi­bára csak a Malkszím bar ne­vűjére szűkíteni az éjszaka eseményeit, mert így végül is olyan benyomással zártuk le készülékeinket, mintha a szer­kesztők kifutottak volna a műsoridőből, s erőszakot tet­tek volna a rendelkezésre álló anyagon. így aztán azt sem éreztük indokoltnak, hogy a műsor e részétől eltanácsol­ták a 16 éven. aluliakat. Szerdán este egy amerikai filmvígjáték» az 1955-ben ké­szült Udvari bolond nyújtott nem túlzottan tartalmas, de mindenesetre üde szórakozást, majd a Színházi album révén megismerkedhettünk a fővá­rosi és a vidéki színházi élet legfrissebb vállalkozásaival. Csütörtök egyetlen említésre méltó műsora az erdélyi ma­gyar szellemi élet nagy öreg­jéről» Kos Károlyról készült portréfilm volt. A polihisztori alkatú Kós esv szemé ívben je­lentős mint építész, író, gra­fikus, könyvkiadó, lapszer­kesztő, közéleti ember és pe­dagógus. A Budiai Nagy Antal, az Örökmozgó, az Országépí­tő szerzőjét ezúttal elsősor­ban mint építészt mutatta be a portréfilm. kusnak lenni. A megyei be­mutatók tették színvonalassá az országos fesztiválokat, s az ott elért átlagszínvonal tovább ösztönzi a megyéket. Tizennégy kamaracsoport és négy zenekar mutatkozott be a Megyei Művelődési Központ­ban megtartott hangverse­nyen. Tagjai fiatalok, a kilenc­évestől a huszonkét évesig. Bármilyen hangszeren és ösz- szeállitásban játszottak, egy közös volt mindannyiukban: valamennyien muzsikáltak. A balassagyarmati Somogyi Ag­nes és Gyurkovics Attila di­namikus négykezese, a nagy- bátonyi gitárkvartett (Gaspa- rin Péter, Schneberger Ferenc, Makovnyik Tibor, Varga Ti­bor) hangulatos Bach-játéka, a hegedűs Ihász József és a zongorista Tóth Emília élet­kort meghazudtoló Corelli- előadása, vagy a salgótarjáni Sándor János és Erdősi Ildi­kó kürt-zongora szonátapárja a jók között is kitűnt muzsi­kálókedvével, melyben már őszintén érződik a kamaraze­ne varázsa. *■ Az üttörőzenekarok között örvendetes volt a pásztói együttes bemutatkozása. Án­gyán Károly vezetésével kezd beérni a pásztói tagozat mun­kája. A salgótarjáni úttörő­ház kétévtizedes múltra visz- szatekintő együttese a hagyo­mányokhoz hűen szerepeit Virág László irányításával. A Sugár: Tíz etűdjéből összeállí­tott szvit tömör hangzásával aratott sikert. A Telemann- hegedűversenyben bemutatko­zó ifj. Virág László hangszer­kezelése volt magávaíragadó. A salgótarjániak képviselik Nógrád megyét az áprilisban Szombathelyen megtartandó országos úttörőzenekari talál­kozón. A balassagyarmati együttes­ben együtt muzsikáltak nö­vendékek és tanárok. A kar­mester nélkül játszó zenekar egységes szólamvezetésével és dinamikus lüktetésével tűnt ki. A nagybátonyi zeneiskolá­sok Szüts Pál vezetésével mű­ködtek közre, különösen dal- íamformálásuk volt figyelem­reméltó, (M) Alábbhagy az eső, fehér pi­llék szállnak a levegőben, a felhők közt kiugrik a Hold, színpadi világítás, szegélyes felhők rohannak alatta söté­ten, réseik között az éjszaka játszik a csillagokkal. Karácsonytájt csendes a világ. Indulnék vissza, amikor megszólal egy telefon. Valakit keresnek. Kedvem lenne fel­venni a kagylót. Valaki nyit­va hagyott egy ablakot, onnan szól a csengetés. Éjszaka a szerelmesek telefonálnak, meg a túlórázók. A mentőket hív­ják, de az is lehet, hogy a rendőrséget. Keresik az elve­szetteket. Valaki ébresztőt akar. Valaki nyitva hagyta az ab­lakot, valaki arra vár, hogy beszóljanak: minden rendben. A tolvaj anyja az elfekvőben, most kap morfiumot, hogy aludni tudjon, a fia lábujjhe­gyen jár, hogy elemelje a kasszát. És most belecseng a telefon. A világot nem jól hangszerelték. A pénztár a harmadik eme­leten, a telefon, nem lehet feljebb, mint az elsőn. Elhall­gat a csörgés. Az éjjeliőr ilyenkor ideges. Továbblépek, hogy megke- •üljem a régi vömből Terülöm ezt a natkánytanyát. Bot nincs nálam, stukkerrel A tüzes A kalandfilm szónak ná­lunk kicsit rossz csengése van. Azt a filmműfajt jelöli, melynek megítélésében a legélesebb az ellentét a kriti­ka és a közvélemény ízlése között. Az igényes néző meg­borzong a szó hallatára is, hiszen primitív, előregyártott közhelyek halmazára gondol. Az átlagkritikus szinte „hi­vatalból” szidja, az átlagnéző pedig önfeledten tódul a mo­ziba. Ennyi ellentét után ért­hető azoknak az esetleges za­vara, akik olykor szívesen beülnek egy-egy kalandfilm­hez (esetleg tetszik is nekik) és azután mindezt restellik bevallani „mértékadó” körök­ben. Jogos a kérdés is: kinek van hát igaza? A milliós né­zőszámok arra intenek, hogy e kérdést nem szabad vála- szolatlanul hagyni. A ka­landfilm értékét vagy érték­telenségét. szórakoztató hasz­nosságát vagy ártalmasságát taglaló vitákhoz szolgálhatunk most adalékokkal az év első igazi közönségsikere, a Tüzes Íjász ürügyén. Tehetjük ezt azért is, mert a sherwoodi er­dők rokonszenves lovagjának története számtalanszor ke­rült már filmszalagra. Az el­ső feldolgozás 1922-ben Douglas Fairbanks-sel a cím­szerepben, a, máig is legismer­tebb változat 1938-ban készült Kertész Mihály rendezésében Erői Flynn és Olivia de Ha­villand főszereplésével. Szin­te minden évtizednek meg­volt a maga ideális Robinja és Marianne-ja. Most Giulia- no Gemma és Silvia Dionisio birkózott a régi sikerek em­lékével Giorgio Ferroni ren­dező vezetésével. A romantikus történet ma­radt a régi, az alkotók nem hangszerelték újra sok nem­zedék kedvelt kalandos ol­vasmányát. A színes mese az írott törvényeket követi; a jók jutalmat kapnak és a go­nosz elnyeri méltó büntetését. Erkölcsi tartalma ezzel általá­nos érvényű tanulságokat fe­jez ki, és a mesés igazságszol­gáltatással az ember ösztö­nös vágyát elégíti ki. így persze különösebb eredeti­ségről nem beszélhetünk, s mégis azon kapjuk magunkat a film nézése közben, hogy szurkolunk Robin Hood győ­zelméért, pedig jól ismerjük a későbbi fordulatokat, s tud­juk, ha baj is éri hőseinket, később minden jóra fordul. De a már ismert megoldások, egyszerűsítő dramaturgiai fo­gások itt inkább élvezetet okoznak, mint bosszúságot, Kisregény a mégse illik patkányra céloz­ni. Itt aztán van törött ablak, meg rossz ajtó. A bejárat egy roncs. Nekirohannak az elektromos targoncákkal, ost­romolják, mint valami várat. Bekukkantok a résen, pat- kányszagú a levegő. A harmadik ablaknál megái, lit a horkolás. Valaki horkol. De hol? — Hé, ki van ott? Szabályosan húzza a lóbőrt. Be kellene másznom az ab­lakon, de alapszabály, hogy éjjeliőr ajtón-ablakon ne lép­jen be, ha még egyszer ki akar onnan lépni. Hol egy kő? Vasrudat találok. Van még egy ép ablak, három lépésről belevágom. Erre aztán abba­hagyja. — Gyere ki! — mondom —, mert belédlövök! Felugrik, kintről látom, ahogy imbolyog a sötétben. — Gyere az ablakhoz, mu­tasd a pofád! — Jól van na — mondja a hang —, nem kell mindjárt így beszélni az emberrel. — Ne pofázz — mondom —, gyere az ablakhoz. Odajön. Mutatja magát, a szeme majd leragad. A haja csomókban egy kóc. Már me­gint ez a naplopó, a Perec? Vince. Ezen a Perecz Vincén töb­mert itt még, ami komoly, azt sem szabad annak venni. (Az esztétikai érzés köztudottan nincs objektív értékhez kötve, megjelenik akkor is, ha olcsó recept alapján hívják életre.) A jelen esetben mindezt hiba lenne csupán az igénytelen­ség csalhatatlan bizonyítéká­nak tekinteni. Két okból is. Lukács György írja (A mozi esztétikájához, 1913.); „... a moziban szabadon engedhet­jük magunkban a gyermeket, aki mindenkiben él, a gyer­mek lelkivilága lesz úrrá a nézőn.” Ez a megállapítás lé­nyegében az ilyen filmmesék­re vonatkozik, tehát a hatás inkább tekinthető természe­tesnek, mint az esztétikai ér­tékek egyértelmű inflációjá­nak. A másik ok, Giorgio Fer­roni rendező munkája; maga a film. Van itt minden, ami az effajta művekhez kell: iz­galom, látványosság, fordulat, szerelem, humor, s valójában illúziót keltő színészek. A legnagyobb érdeme azonban az, hogy a konvencionális A pécsi Nagy Lajos Gimná­zium, a Magyar Fotóművé­szek Szövetsége és a Népmű­velési Intézet védnöksége alatt országos középiskolai fotókiállítást rendez Pécsett. A forradalmi ifjúsági napok keretében (április 4—14.) meg­rendezésre kerülő kiállításon minden húsz évesnél nem idő­sebb, középfokú oktatásban részesülő tanuló részt vehet. bet szórakoznak a gyáriak, mint a cirkuszban. Targoncás lenne, csak az a baj, hogy töb­bet ért a targoncához, mint a műszerészek. Csak belenyúl, aztán három napig keresik, mitől nem megy a targonca. Ez hozta divatba a kutyás El­zát is. Előfordult már, hogy a reggeli műszak találja meg a sarokban. Ismeri a zugokat, vackot csinál magának, aztán benyúl a targoncába. Leadja és már mehet is pihenni. Óra­bérben alszik este tízig, tíz után potyára. De ha tízkor kivonul, mindig pofázik vala­mit — Könnyű az alvajáróknak — mondja nekem a múltkor. Most megvagy, gondolom. A kezem a farzsebre teszem, a stukkerra, lássa, hogy most nem viccelek. — Mássz ide — mondom ne­ki. — Nem férek ki az abla­kon. — Préseld magad! —paran­csolom. Kimászik. Vakarja magát, mert a gyárban sok a bolha. — Már itt se lehet egy jót aludni — mondja. — Gyere csak velem, a többit majd elintézzük. Megigazítja a nadrágszíjat, rágyújt, úgy fújja a füstöt, mintha tapasztalatcserére ké­szülne velem. — Mi a fene, még az eső is esett — mondja. — Esett... — mondom. — Na. akkor jó. Mennyi az idő? — kérdezi. — Fél egy... — Fél egy? Akkor siessünk, mert elmegy a villamos. Nem szólok. Mikor a por­tásfülkéhez érek, mondom ne­ki. — Gyere be. Bejön. Világosat csinálok, szétnéz. Látja, hogy fekhely is van a sarokban, fapriccs. eszközökkel úgy szórakoztat másfél órán át, hogy a film nem próbál kibújni saját és a mű­faj bőréből. Nem pályázik a „csodálatos művészet” rang­jára, nem próbálja meg elhi­tetni kifejezési eszközeiről, hogy azok a művészi élmény feltételei. Azok számára, akik mégis a valóság hű ábrázolásaként fogadnák a látottakat. a verekedést jelenetek burleszk- fzű fogásait szolgáltatja jó- zanítóul. Ez a fajta kaland­film társadalmi tartalmát il­letően is veszélytelenebb sok más szórakoztató filmnél; nem ad alkalmat hamis pár­huzamokra, az emberek ka­landvágyát nem állítja az erőszak, az uszítás, az öncélú erotika és retrográd eszmék szolgálatába. Nem a műfajjal van tehát baj, hanem egyes produktumaival. Ilyen ka­landfilmet nyugodtan nézhe­tünk és az sem baj, ha tet­szik. Egy kikötéssel. Ne csak ilyen filmet nézzünk! Személyenként legfeljebb négy darab kép küldhető be, de kívánatos, hogy a fotószak­körök, ill. tanintézetek közös kollekcióként küldjék be az alkotásokat. A kiállításon részt venni kívánók március hatodikáig a következő címre küldhetik munkáikat; Nagy Lajos Gimnázium, Pécs Szé­chenyi tér 11. —- Kiadhatnád — mondja — sokan kószálnak erre es­tefelé. — Jegyzőkönyvet csinálunk. — Csináld — mondja —, de én alá nem írom.-—Jól van, de akkor felhí­vom a rendészt. — Oké — mondja —, már úgyis eleget aludt. Elmondom a rendésznek, hogy megfogtam a Perecz Vincét. Erre levágja a telefont. Az eső újra zuhog. — Tűnj el — mondom —, ne is lássalak. Áll kinn fedetlen fővel az esőben. Nadrágzsebben a két ökle. Nem lehet ennek senkije, ha ilyen nyugodtan be tud itt redezkedni éjszakára. — Gyere be — mondom. Alám néz, már úgy alulról felfelé, nem akarom-e csőbe húzni. Teát töltök neki, még forró, igya meg, ráfér. Köszö­rüli a torkát, sehogyse tudja elkezdeni. — Eljönnék én hozzád ide. éjszakai segédmunkásnak —■ módja. — Hát. csak igyekezz. — Miféle mesterség ez? — Szép. — Mi a szép? — A sötét. — A sötét? — Az. Több a sötét, mint a világos. A sötét tömegre is több, kilóra is. — Ezt ki mondta? — Csak körül kell nézni, te süket... Nézz körül, hát nem több? — De több — Nahát, erőltesd meg ma­gad. — Minek? — Ha bele akarszt látni az éjszakába, nyilvánvaló hogy nem alhatsz. (Folytatjuk) Gépi felügyelet Égy franciaországi kórház- a gyermek minden mozdula­tlan" új gyermekfelügyeleti tát, kiáltását, vagy sírását. A rendszert vezettek be. Min- készülék egy központra van •Jen egyes szobában elhelyez- kapcsolva» a központban pe­ték egy rendkívül érzékeny dig állandó nevelőnő-felügye- o.űszert- amely azonnal jelzi Tetet tartanák. 4 MQGRÁD » !973o íaferuar m kedd Korill Ferenc Középiskolások fotókiállítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom