Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-20 / 42. szám

Hivatala válogatja

Bosszantó a hivatalnokma-1 eltartás. Amikor látjuk a ha- I nyag eleganciát, a tessék-Lássák bíbelődést, s halljuk a foghegyről szalajtott szavakat, a negedes csevegést: dühödt gondolataink támadnak.

Termelékenységről, a termelés növeléséről, hatékonyságairól. fokozott munkafegyelemről beszélünk. De miért csak a produktív * ""•melók személyéhez fűzzük az igényt? Hiszen az elvárás társadalmi szintű, s nem egy-egy foglalkozási ághoz fűződik csupán. Következésként, a több és jobb. mint mennyiségi és minőségi követelmény éppúgy vonatkozik a hivatali dolgozóikra, mint az üzemek és a földek munkásaira.

A „ki, mennyire képes" alapon álló munkamegosztásnak az íróasztalok mellett is érvényesülnie kell. A hivatali munkahelyeken természetesen nehéz kimutatni, hogy egyenletes-e a teljesítmény, megfelelő-e az intenzitás és mindenki jól használja-e ki a munkaidejét. Egy termelőüzemben sokféleképpen előbukkan az esetleges „üresjárat”. A hivatalokban olykor játszókig nem szorít az idő.

sem a statisztika. Nem naponta. hanem időközönként derül ki, hogy lehetne jobb is a munka. Nagyjából más a számon kérés, más az ellenőrzés módja ’is. S mindez lehetőséget ad a lazább munkafegyelemre. Látszólag. Am hivatala válogatja Mert például csodád latra méltó az OTP és a posta alkalmazottjainak szorgalma és munkabírása, akiknek asztala vagy munkapultja előtt úgyszólván állandósul sor álL S mivel tudjuk, hogy ők és rajtuk kívül ezrek és ezrek becsülettel teljesítik hivatali kötelességüket. kétszeresen bosszantó azok magatartása, akik a szó szőrös értelmében megjátsszak a hivatalnokot.

Azt mondjuk, nehezein mérhető a hivatali dolgozók munkája Általában igen. A külső szemlélő, többnyire az ügyfél azonban nagyon is érzékeli a jó vagy a rossz hivatali munkát. Ha rajta csattan a hivatalnokszellem ostora, hajlamos rá, hogy általánosítson. Elég. ha csak egyetlen ügyének intézésekor kell tapasztalnia az aktatologatást, a kilincselést, a lélektelenséget. hallania az „irodista csevegést” Látnia a kényelmes „üresjáratot” — legközelebb már viszoiyogva kopogtat az ajtón mert félénkké teszik rossz emlékei. Az ügyfél tudja, hogy a hivatalnokmagatartás voltaképpen emberi tulajdonság kifejezője; magán viseli a rí degség. a közöny jegyeit. Hát mit várhatna az ilyen embertől?

Csakugyan: mit!? Ez az a kérdés, ahol nem szabad megakadni. Ugyanazt kell várni és elvárni tőle, mint amit a társadalom valamennyi dolgozójától elvárunk. Az egyik ember termel, értéket állít elő. öt ezért fizetik. A másikat meg azért, hogy a maga módján, követve, bár de segítse a termelést. Intenzíven szorgalmasan, kevesebb pa- pírselejttel. Egyszerű, kézenfekvő eszközökkel. A hivatalnokmagatartás nem segít, egyenesen gátol.

Senki sem követel a hivatali dolgozóktól lehetetlent. Csupán azt: úgy dobozzanak, ahogy a társadalmi munka- megosztás szabóival előírják. S ha ehhez pluszként egy kis emberi megértést is hozzátesznek. — a lehető legtöbbet nyújtják.

Csala László

Hajlott korban

NINCS MEG két éve, hogy

Mizserfán megnyílt az öregek szociális otthona. A hír hamar szétszaladt a megyében:

— Ebbe aztán beleadtak apait, anyait! — mondogatták elismerően azok, akik látták.

Nem túlzás a dicsérő sző. üdülők között is keveset lát az ember olyat, amely berendezésben, felszereltségben, la- l-ályosságban felveheti a versenyt a miaserfai szociális otthonnal.

Bemutatásáról röviden enya Marci bácsi, ő segít választani.

Pálik Marci bácsi Is vastag könyvet tart a kezében.

— Mindig is sokat olvastam. Fiatal koromban asztals örül, hogy dolgozhat. Botos Miska bácsi söpörget, szemetet hord, Kis József és Ka- gyerják János meg naphosszat lesben áll; nem kell-e valamit behordani a konyhára.

nyi láda volt otthon, telistele Mert ha kell, őket aztán nem

könyvvel. Hogy milyen könyvet szeretek? A jókat! Minden jó könyvből tanul az ember valamit, mi meg ráérünk, hát miért ne olvasnánk?

FAGY AS Zsuzsi néni a Képes Űjságot lapozgatja. Nézem, melyik Írást szemelte ki, a címe: Törődés az örenyit: jelenleg 122 idős ember gekkel. Mutogatja a képeket: lakik az otthonban, három- _ Látja, kedvesem, itt a négy ágyas szobákban. A szó- gyerekek segítenek az öregekbák falán színes torontáli l aivédők, a fekvőhelyek fölött, a falra erősítve modem kis szekrénykék. Mind a három épületben, valamennyi hzínten tévé, társalgó, könyvtár, rádió, kártya, sakk, újságok. Aki cseppet is érdeklődő, s nem fordul csupán a saját világa felé, az kitöltheti a napját.

Az itt lakóknak talán leg- aktivabbika Kis Károly bácsi.

nek bevásárolni. Ezen meg éppen köszöntik őket.

Zsuzsa néni könyvet nemigen vesz a kezébe, űjságot annál inkább. Na, meg a zsol- tároskönyvet. Máris kitipeg, fürgén, és siet vissza, hozza a fekete kötésű imakönyvet, hogy megmutassa, mit olva- boven sott belőle a mai napon.

— Csak már végre jó idő tenne! — sóhajt aztán vágya- . kozva. — Lesz majd nekünk a kultúros. ő válogatja össze tavasszal bolgárkertünk, kitt könyvtár műveit, úgy, hogy érdekelje az öregeket, meséket, útleírásokat hoz.

Az alsó épület társalgójámennék oda én is kicsit ka- Főleg pálgatni, tenni-venni. Hiába, hogy öreg az ember, csak hiányzik a munka!

kell keresni, mindig kéznél vannak! Majori Zsuzsa ablakmosásnál fogja a létrát, hogy ő is segíthessen, s pártfogásába vett egy szellemi fogyatékos fiatal nőt. Öltözteti, fésüli, télen melegen bebugyolálja, viszi ki a levegőre sétálni. Kindlik Jani bácsi is az ablakot strázsálja, várja a jó időt. Már jó előre bejelentkezett, ha kapálni kell, rá feltétlenül számítsanak!

— Ez a sokat emlegetett bolgárkert egy hatholdas földdarab lesz, amit az intézettel szembeni területen kaptunk — mondja Ignácz Istvánná, az intézet vezetője. — Ügy gondoltuk, egy részét parkosítjuk, másik részében konyhakertet csinálunk. Akinek valóban hiányzik a munka, ott találhat magának elfoglaltságot.

Több üzem, Intézmény pártfogásába vette a mizser- Eai szociális otthont. A József Attila Megyei Művelődési Központ minden hónapban 18

ban most is valóságos olvasókör jött össze. özv. Vitko Fe- rencné Jókait olvas.

Vitko néni is ezen a véle- öreget színházba hív. A kis- ményen van. ö máris vállalta, terenyei cukrászüzem szohogy maga takarítja a szoba- cialista brigádja sakkot,

—■ Szeretek én mást Is, ol vasiam már Gárdonyitól, meg az ember, más íróktól is — mondja a meg Bihal néni, s szemüvege amint a többiekre mintegy erősítést kérve. — Itt

ját. Ezzel is telik az idő, meg aztán hasznossá teszi magát Kiska Vencelné Mária a konyhán csillog, segédkeznek rendszeresen. Dlpillant, kovics Jani bácsi az intézet sertéseit gondozza. Ért hozzá,

Petőfi, a tanulók szemével

A nagybátonyi Bartók Bé- ját Zsélyi Martinka (5. oszt.), Ja Általános Iskolában szom- Nagy Olga (6. oszt.) és Roz- baton reprezentatív ünnep- gonyi Csaba (8. oszt.) kap- ség keretében adták át az ták. A József Attila Űttörő- „így látom Petőfit” gyér- csapat díját Bartkó Mária mek- és ifjúsági rajzpályá- hetedikes pajtás nyerte el.

zaton díjat nyert tanulóknak az okleveleket és jutalmakat.

Pozsonyi Tibor általános iskolai igazgató köszöntője és Hantos Sándorné csapat- vezető megnyitója után került sor a jutalmak kiosztására.

A Megyei Művelődési Központ díját Oravecz Gyula hatodikos tanulónak Ve- nesz Ernő igazgató, a nagybátonyi Bányász Művelődési Ház díját Szász Gyula és Kiss Erzsébet nyolcadikos tanulóknak Kicsiny igazgató adta át. A

A gimnázium díját André Márta negyedikes tanulónak, a szakmunkástanulóintézetét pedig Szklenár Katalin harmadikos és Búzás Edit első osztályos tanulóknak ítélték oda.

A szép és ízléses kiállítás megrendezését Oskóné Bódi Klára rajztanár vezetésével a Bányász Művelődési Ház igazgatója és munkatársai végezték. Az ünnepélyen közreműködött az énekkar is. A kiállítás a Bartók Béla Általános Iskolában február 17-től március 3-ig, a szak- Miklós rnunkásképző intézetben Nagy- pedig március 5-től március

bátonyi Általános Iskola dí- 10-ig tekinthető meg.

könyvet vesz az otthonnak, nevezetes napokon süteménynyel lepi meg az idős embereket. Gyakori vendégek itt az Iskolások is, meglátogatják az itt lakókat, beszélgetnek velük. s ez nagy esemény, még hetek múlva is beszédtéma az otthon életében.

NEM MAGÁNYOSAK, nem

elhagyatottak itjt az öregek. Megosztják egymással gondjaikat, jól megvitatják az „itt fáj, ott fáj” problémákat. Szép környezetben élnek, törődnek velük, s így fellelhetik a szépséget a hajlott korban is.

—szendi—

Mai arcok, mai emberek

4 Karancs utcaiak postása

/~y\

Azt hiszem, a postás az az ember, akit mindig és mindenütt szívesen látnak. Nem csoda. Levelet, hírt kapni mindig jó dolog. Hátha még pénzt is hoz...

Papp Ferenc, a Karancs utcaiak postása Salgótarjánban.

Persze, nemcsak a Karancs utcába jár a jól megtömött postás táskával, övé a piac. s Felszabadulás útja, József-te- lep és Idegér. Régi környék, a legtöbb házban évtizedek óta laknak a csaladok.

így aztán természetes, hogy a postán mindenkit szinte személy szerint ismer. Tudja, hogy kivel mi történt, ki kapott jó hírt. ki rosszat. írtak-e a gyerekek, jött-e a nyugdíj? De az is természetes, hogy a postást is ismerik és számon tartják. Az meg különösen jó dolog, hogy Papp Ferenc ugyanezeknek az utcáknak a tanácstagja.

A legutóbbi választásokon bízták meg ezzel a cseppet sem könnyű tisztséggel. Eredetileg nem is volt jelölt, aztán mégis úgy történt, hogy a választáson az itt lakók több mint nyolcvan százaléka Papp Ferencre szavazott.

— Nagy felelősség van egy ___________

t

anácstagon, akárhogy is néz- tolnom, hogy előállhatok-e a zük — mondja a postásegyenruhába öltözött Papp Ferenc. — Ezért csak olyan vállalja el a megbízatást, aki

örömeik vanak. Az még!# bánt, hogy nem tudtuk elintézni, hogy legalább elöl esőcsatornát kapjanak ezek a régi házak. Jártam a házkeze- lőségen, beszéltem az ingatlankezelő illetékeseivel, már- már úgy látszott, határozott ígéretet kapunk. Aztán kiderült, hogy mégsem. Eze ken a házakon sehol nem kell pótolni a csatornákat azon egyszerű okból, hogy nincsenek. Járdalapokat viszont raktunk le társadalmi munkában a József-telepen. Persze még abból is kellene.

Papp Ferenc egyébkért olyan tanácstag, akit nem kell külön felkeresni a választóknak. Egyszerűen azért, mert nap mint nap közöttük van, arra jár. így mindenki azon nyomban elmondhatja sérelmeit, gondját-baját. Nem is fukarkodnak az emberek a szavakkaL

— Hogy el ne felejtsem, korlátot is csináltunk arra az emelkedőre, amely a Karancs utcáról vezet fel a telepre. Sok az öreg, nekik különösen jól jött a biztos kapaszkodó. Kis dolgok ezek, de mégis fontosak.

__ Papp Ferenc egyébként ponf

elvetésekkel, jogosak-e azok? tosan huszadik éve, hogy pos- József-telepen például olyan

szivem

szejogosak. rint mindent elintéznék, amire csak kérnek, vágy amit mondanak. De meg kell gonmindezeket így is érzi. Mert egyrészről figyelni kell, hogy az emberek mit szeretnének, mit kívánnak, hisz’ ők választottak meg, őket képviselem a tanácsban. Másrészt viszont a városi tanács tagja vagyok, jól ismerem az elképzeléseket, terveket, tisztában vagyok az anyagi lehetőségekkel is. tam hosszú évekig A feieséréges-régen elavult barakképületekben laknak még most __

i

s a családok, amelyekről akik nem mindenki tudja, megérettek a lebontásra. Nem érdemes rájuk pénzt költeni. Mégis emberekről, családokról van szó, akik esetleg még évekig ott élnek.

— En is ezen a részen lakTudom, hogy nem jesíteni minden még akkor sem,

lehet tel- kérest ha azok

gém itt is született, tudom, hogy mi foglalkoztatja az embereket, milyen gondjaik,

tás. A felesége ugyancsak ezt a foglalkozást választotta.

— Én azok közé tartozom, véletlenül lettek

postások. Szeretem, szívesen csinálom.

Pedig ugyancsak sokat kell mennie a jól megtömött táskával.

— Ez egy postásnál természetes. Bár csak annyi bajom lenne mindennel, mint a Iá • bammal...

Csatai Erzsébet

Pász tőről jelentjük

volt

Mű— Elődöntő. Vasárnap a Pásztói Lovász József velődési Központban a megyei diáknapok I. elődöntője. A kulturális műsor — melyet középiskolások adtak elő, már az egri diáknapokon való részvételt szolgálta.

— Ifjúsági előadássorozat. A

pásztói Lovász József Művelődési Központ az ifjúság részére három előadásból álló színházi sorozatot indít az év első felében. (Az első elodáz időpontja február 27.) Az előadássorozatra elvárják a környező községek fiataljait is, 50 százalékos kedvezményt biztosítanak a fiataloknak.

— Gyermekkönyvtári hír.

Fokozatosan adják át rendeltetésének a pásztói járási könyvtárat. A napokban nyílt meg a gyermekkönyvtári részleg, ahol ötezer kötetet könyv várja az ifjú olvasókat, a magyar és külföldi folyóiratok mellett. Az átadással egvidö- ben megkezdődnek az eddig bevált filmvetítéssel egybekötött havonkénti gyermekfoglalkozások is.

Járási népművelők fóruma

A balassagyarmati járás népművelőinek ideológiai, szakmai továbbképzése évek óta a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban történik. A pénteki előadás tapasztalat- szerzés volt egy távolabbi vidék művelődési intézményétől...

A fórum vendégelőadója Pákolicz Mihály, a pomázi művelődési ház igazgatója volt, aki a fővárosi agglomerációs övezetben dolgozik és nem is akárhogyan ... Több, országosan figyelemreméltó kezdeményezes indult már el a pomázi művelődési házból, az ottani főhivatású és társadalmi vezetőségtől. Ilyen például a nemzetiségi klubélet felvirágoztatása, a kiskertbarátok mozgalom és egyáltalán a kiscsoportos népművelés. A hobbysokkal való foglalkozás hogyanjáról mondott sok jó példát.

Módszereiket nagy érdeklődéssel hallgatták a nógrádi kollégák és még sokáig maradtak együtt tapasztalatokat cserélve. A következő előadásra márciusban kerül sor. amikor Jambrik György az MSZMP Balassagyarmati ia- rási Bizottságának munkatár sa művelődéspolitikai témáról beszélget majd a népművelőkkel. Közművelődés helye és szerepe a községek társadalmi, politikai életében cím meL

£. ti.

Addig is van mit tenni

BAJ VAN a szolgáltatásokkal. Szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne hallanának e témában egy-két furcsa, vagy. egyszerűen felháborító esetet.

Ismerek gépkocsi-tulajdonost, akinek összetörték a kocsiját a szervizben. A szomszédomtól nemrégen arról értesültem, hogy talán negyedszer javítják a tv-készüléküket, de még mindig nem jó. Az egyik szolgáltató vállalatnál azt bizonygatják, hogy senki sem várhatja el tőlük a gazdaságtalan ágazatok fenntartását. Ha a fodrászat ráfizetéses, akkor föl kell számolni. Bizonyára meg is tennék, ha a felsőbb szervek is a szolgáltatások elsorvasztását, nem pedig fejlesztését szorgalmaznák.

Bár a helyzet érzékeltetésére néhány jelzésszerű mondatot kívántunk csak fölvillantani itt, ki-ki ezt saját tapasztalataival kiegészítheti, s ennyiből is nyilvánvaló, hogy a Központi Bizottság novemberi állásfoglalása okkal sorolta a megoldásra váró feladatok közé: „1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rendjét újból, átfogóan felül kell vizsgálni és tovább kell fejleszteni az V. ötéves terv feladatainak megfelelően.”

A szolgáltatások színvonala általában egy-egy ország gazdasági fedettségével van összhangban. A fejlett Ipari országokban egyre többen dolgoznak a szolgáltatások területén. Ez érthető, hiszen az erősen gépesített és automatizált termelés kevesebb munkaerőt igényel, míg a munkamegosztás gyors differenciálódásával a szolgáltatások szerepe állandóan felfelé ível.

Nálunk a szolgáltatások kicsit lemaradtak a gazdasági élet általános fejlődésétől, s ez a feszültség mindennapi bosszúságokban ölt testet. Ha egyetlen tollvonással ki lehetne egyenlíteni ezt a „fáziséitól ódást”, akkor nagyon könnyű lenne a dolgunk. De sokkal összetettebb a probléma, mint sokan gondolják. Az ügyfélnek időnként valóban úgy tűnik, csak arról van szó, hogy valami oknál fogva „nem akarom” módra dolgoznak a szolgáltató vállalatok. Egyesekben még az a gyanú is fölmerül, hogy időnként személyes ellenszenv motiválja a megrendelő és szolgáltató viszonyát, mások a szolgaitatásban dolgozók egyikének-másikának helyteler magatartásából vonnak le általánosító következtetéseket.

Pedig a valóságos okok mélyeben húzódnak. A helyzet valójában az, hogy a szolgáltató vállalatok kapacitása nem tudott lépést tartani az igények rohamos növekedésével. Ezt csak súlyosbítják az anyagellátásban a munkaerőgazdálkodásban mutatkozó zavarok. S végül — nem mintha ezzel valamennyi tényezőt sikerült volna kimeríteni — egyes szolgáltatások árai nincsenek arányban a tényleges ráfordítással, valamint a belső érdekeltségi rendszer sem felel meg a követelményeknek.

TERMÉSZETESEN, ez nem jelenti azt, hogy nincs is

mit tenni, a szolgáltató vállalatok vezetői nyugodtan és ölhetett kézzel várhatják gazdálkodásuk felülvizsgálatát, hiszen az okok jó része tőlük független tényezőkben gyökereu- zik. A munkafegyelem megszilárdításával, jobb szervezéssel takarékos, az eddiginél hatékonyabb gazdálkodással addig is sokat tehetnek, s kell is tenniök a szolgáltatások fejlesztéséért, a lakosság igényeinek kielégítéséért.

K. S.

ír

(MOGRAD — 1973. február 20., kedd