Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-24 / 46. szám
A kőbányász Bibök László felvétele Hogyan is értsük ? Százalékok, forintok, kérek, félreértések Sok a szakmunkás az Üvegipari Művek pásztói szer- szám- és készülékgyárában. Az üvegiparra érvényes rendelkezések szerint március elsejétől átlagosan több mint nyolc százalékkal emelkedik a bérük a központi bérintézkedés jóvoltából. Ezenkívül átlagosan négy százalékkal növeli a béreket a gyár saját erejéből. Egyszerű összeadás, s máris megkapjuk, hogy ebben az üzemben átlagosan legalább tizenkét százalékkal nőnek idén a kerestek. Legutóbb egy riportban magam is így számoltam, ami nem kis vitát kavart. Demény István lakatos mondta: — Ha ez valóban így lesz, akkor minden rendben van. Mennyi a tizenkettő? S ezt úgy mondta, mintha nem hinne abban, hogy a tizenkettő valóban tizenkét százalék. Azt is el kell mondani, hogy nem ez az egyetlen kétely, helyesebben ellenérzés a bérfejlesztésekkel kapcsolatban. Ezt így fogalmazta meg egy síküveggyári munkás: „A gyári béremelések általában az év közepe táján történnek, míg az árak többnyire az év elejétől, s folyamatosan emelkednek. Ügy érezzük, ezzel megkárosítanak bennünket. Miért nem emelik a béreket is az év elejétől?” Amikor beléptem az új üzemcsarnokba, Pádár Sándor igazgató rögtön ezzel fogadott: — Feltétlenül beszélnünk kell. A múltkori riportban közölt 11—13 százalék nem egészen „stimmel”. A pártirodában legalább másfél órán át az érveket érvekre halmoztuk. Több mint nyolc százalékot kap az üzem béremelésre a központi alapból? Igen. Négy százalék a vállalati bérfejlesztés? Igen. Akkor miért nem tizenkét százalék az együttes béremelés lehetősége? S ha nem tizenkét százalék, akkor menynyi? — Kilenc és fél — tíz százalék — mondta az igazgató. Tóth József párttitkár helyeselt. A „rejtély" kulcsa — Tavaly júniusban emeltük a béreket — magyarázta az igazgató. — Az évből ekkor már csak hat hónap volt hátra, tehát az egész évi bérköltségünk is hat hónap arányában emelkedett. Az idei béralapunk a tavalyinál négy százalékkal lehet magasabb. A múlt évi bérfejlesztés „áthúzódó” hatása ebből két és fél százalékot „elvisz”. A dolgozók idei jövedelme valóban átlagosan négy százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. De a tényleges béremelési lehetőség vállalati erőből csupán másfél százalék. Tegye a szivére a kezét, aki ezt érti. Először magam sem ismertem ki magam. Kénytelenek voltunk egy „fiktív” gyakorlati példát venni. Valakinek kétezer forint a havi keresete. Júniusban kapott száz forint emelést. Az év első hat hónapjában keresett tizenkétezer forintot, az év második felében tizenkétezer-hatszázat. Egész évi jövedelme huszonnégy- ezer-hatszáz forint volt. Ez növekedhet az idén négy szá zalékkal. Tessék utánaszámolni, mennyi az? Kilencszáznyolcvannégy forint. Az egyszerűség kedvéért kerekítsünk ezer forintra. Va jón valóban növekedik-e eny- nyivel az idei jövedelem, ha — tegyük fel, ismét júniusban — csak másfél százalék béremelést kap? Hol itt a becsapás ? Nem trükk, nem csalás. A válasz egyértelmű igén. A példában szereplő munkás idei első félévi jövedelme — a tavalyi béremelésnek megfelelően — tizenkétezer-hat- száz forint. A második félévi — a júniusi 1,5 százalékos bérfejlesztésnek megfelelően, kerekítve az összeget, ez négyszáz forint — tizenháromezer. Az egész évi jövedelme huszonötezer-hatszáz forint. Ez pontosan ezer forinttal több a tavalyi jövedelménél. Az „egyenleg” egyensúlya tehát helyreállt. Ezek után nem lehet kétséges, hogy a tényleges béremelés és a jövedelemnövekedés mértéke két külön fogalom, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. De változatlanul nyitva maradt a kérdés, hogy miért nem az év elejétől emelkednek a bérek? Ezzel a legközelebbi alkalommal foglalkozom. Kiss Sándor népfront és a tanácsok — együtt A MUNKAHELYÉN brigádvezető. A társadalmi életben tanácstag. Mindkettő komoly elfoglaltsággal jár. Melyik nehezebb, melyik jelent több terhet? Ha mérleget készítene Nagy Balázs István Nagybá- tonyban, valószínűleg az utóbbira szavazna. Itt született és 15 éves korában itt kezdte a szakmát tanulni. A gépüzemben dolgozik 1954-től. amióta szakmunkás lett. A Gagarin Brigád már a Szocialista Brigád kitüntetés arany fokozatát két éve elnyerte Tavaly a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést kapták. A 31 fős brigád vezetője Nagy Balázs István. Tavaly 115 százalékos tervteljesítést vállaltak és 127 százalékot értek el. Gyakorlatilag háromnegyed év alatt éves tervet teljesítettek. Két újításuk volt, a vállalt 400 óra helyett 1100 óra társadalmi munkát végeztek. Ez a mér- 1-w egyik oldala. A másik? É—ről a következőket mondja: — Bizony nem ilyen egyszerű a számvetés, sokkal ne- hez&bb. A 19-es körzetben választottak tanácstaggá. Gond, TANÁCSTAG Munkahelyén és a közéleiben baj hőven akad. Az igények bizony jól megelőzték a lehetőségeket. Amit elértünk, megvalósítottunk, azt természetesnek vesszük. Inkább az foglalkoztatja az embereket, és természetesen a tanácstagot is, ami hátravan még. Csak néhányat ezek közül. — Fejlődik Nagybátony, új üzemek épülnek. Akárhogy veszem is, városiasodási gondok jelentkeznek. Forgalmas út, nem megfelelő járda. A vasút mellett a gépkocsikkal egy helyen kénytelenek járni a gyalogosok. Ezen a területen hiányos a világítás. Megoldást kell keresni. A bányavárosiak a vasúton közlekednek, mert másképpen óriási kerülőt kellene tenniük. Lenne megoldás: egy felüljáró létesítése. A MÁV területe ez és több halálos baleset is volt itt. Ha anyagot adnának, még társadalmi munkában is elkészítenénk a vashidat. — Van itt a bányának is egy területe. Talán a legrendezetlenebb. Ezen is változtatni kell még. A házsorok előtti területeket is valahogy rendezni kellene. — Az utak javításáról, a vízelvezetés hiányáról ugyancsak szólhatnék, mert mint tanácstagot ezek a kérdések is foglalkoztatnak. Igény és tennivaló van, csakhogy a tanács erszénye határt szab a lehetőségeknek. Igaz, az idei tervek már biztatóbbak. Víz- elvezetésre, járdásításra, utak javítására és még sok mindenre terveztünk költséget. Az is igaz, hogy az anyagi alapok úgy növekednek, ahogy Nagybátony fejlődik. — Van egy fájó kérdés. JM népfront főtitkára négy pontban fog- lalta össze a mozgalom legfontosabb teendőit a Hazafias Népfront Országos Tanácsának legutóbbi ülésén. Ezek közül az egyik így hangzott: „Minden vonatkozásban és minden területen erősítjük a tanácsok és a népfrontbizottságok együttműködését*. Ennek az együttműködésnek igen régi hagyományai vannak, mivel a népfrontnak, mint tömegmozgalomnak, a tanácsoknak, mint demokratikus tömegszervezeteknek a céljai igen sok területen közösek, a feladatok jó megoldása feltételezi a kölcsönös támogatást. Amikor például azt mondjuk: a népfrontmozgalom napjainkban mind jobban betölti a tanácsok tömegpolitikai bázisának szerepét, a lakosság széles rétegeit képes bevonni a tervek kialakításába, megvalósításába, akkor ebben a partner, a tanácsok jó munkájának az elismerése is benne van. Csak azért lehet sikeres a népfrontmunka, mert a tanácsok — élve megnövekedett hatáskörükkel — igyekeznek a helyi politizálás, a közügyekbe való beleszólás feltételeit minden vonatkozásban megteremteni, javítják az igazgatási munkát, a tájékoztatást. A népfrontbizottságok például az utóbbi hónapokban a települések 60—65 százalékán szervezték meg a falugyűléseket, a rétegtalálkozókat, ^ó alkalmat teremtve arra, hogy a helyi tanácsi elképzelésekről, a tervekről és a gondokról — de az országos jelentőségű kérdésekről is — véleményt mondhassanak az emberek. A felszólalók fele általában az őket közvetlenül érintő város- és községfejlesztési, kommunális témákban kért szót. Jellemző volt az is, hogy ezek a tanácskozások, fórumok nem váltak valamiféle panasznappá, nem nyújtottak be felelőtlen kívánságlistákat, hanem keresték annak lehetőségét, hogyan tudnák a helyi erőforrásokat, a társadalmi munkában rejlő tartalékokat még jobban a fejlesztés szolgálatába állítani. Különösen jó eredményeket hozott ez az együttműködés a nők sajátos gondjainak könnyítésében. Az együttes erőfeszítés eredményeként létesültek sokféle — nagyrészt társadalmi munkában — új óvodák, játszóterek, napközi otthonok, kollégiumok. Számos községben, városban ily módon bővült a szol gáltatás, amely a „második műszak” ellátásához jelentett segítséget, így tudtak előrelépni a család- és gyermekvédelemben, a szociális gondoskodásban. A fogyasztók érdekeinek védelmében több helyen közösen szervezték meg a vásárlók fórumát. Sok hasznos javaslatot továbbítottak a népfrontbizottságok a lakosság foglalkoztatottságának, igazságos közteherviselésének elősegítése érdekében is. A népfrontbizottságok és -elnökségek segítettek abban a tanácstagoknak, hogy az országos méretűvé szélesedett alkotmányjogi, közjogi felvilágosító tevékenység eredményes legyen. Az először megválasztott tanácstagok mellé álltak, támogassák őket, hogy szoros kapcsolatot alakíthassanak ki választóikkal, megtalálják a közérdekű ügyekkel Is az egyéni problémákkal való foglalkozás «elyes módszereit. De segítették a régi tanácstagokat is: közreműködtek fogadóóráik, [«»számolóik szervezésében. Nem kétséges, enne* a tevékenységnek is köszönhető, hogy efj felmérés során a népfront elnöksége legutóbb megállapíthatta: a tanácstagok az elmúlt kétéves ciklusban jól megállták a helyüket és többségüket nyugodt lelkiismerettel javasolhatják ismét a tanácstagi választásokon. A népfronttanács együttműködésében eddig elért eredmények azonban nem akarhatják el a még meglevő hiányosságokat.. Mert ha a városok, a falvak többségében érvényesek is a pozitív tendenciák, vannak még olyan helyek, ahol az együttműködés a kívánt színvonalat nem éri el. Ahol ez tapasztalható, ott a népfronttanácskozásokon, -fórumokon rendszerint el is hangzanak bírálatok a tanácsi ügyintézés bürokratizmusáról, a közéleti demokratizmus hiányosságairól. Az ilyen helyeken mutatkoznak bajok a társadalmi munkákkal is, nem abban az értelemben, hogy kevesen jelentkeznek ilyen feladatra, hanem mert a felajánlott társadalmi segítséget nem hajlandók hasznosítani. Az akadályt jelentő tényezőket — bürokratikus megkötések, önző vállalati érdekek — megfelelő szervező munkával, céltudatos intézkedésekkel meg lehetne szüntetni, de néhol inkább a kényelmesebb utat választják. UU népfront éppen ezért tartja továbbra is egyik legfontosabb feladatának a tanácsokkal való együttműködés javítását. Ehhez a most sorra kerülő tanácstagi választások — az azokat megelőző nagygyűlések, jelölő gyűlések— igen jó alkalmat kínálnak. Ismét sok ezer hasznos javaslat hangzik majd el, felélénkül a kezdeményezőkészség, jelentkeznek a mozgósítható társadalmi erőforrás- tartalékok. Csak a hatékony népfronttanáes-együttmű- ködés realizálhatja ezeket az energiákat a lakóhelyszépítésben, a tudatformálásban, a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Keserű Erit« Tulajdonosi felelősséggel Munkások szava a gyárban A Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél a korszerű gazdálkodási forma bevezetése óta kiegyensúlyozottan magas nyereségrészesedést fizetnek. Ennek természetesen megvan a maga gyakran nem kis áldozatokat kívánó emberi előzménye is. Valamikor csak vágy és óhaj volt az egyhavi bérnek megfelelő nyereségrészesedés elérése. A jól szervezett és célratörő munka azonban megérlelte a vágyódásnak ezt a nagyon is hasznos gyümölcsét. Igaz, ezért nagyon oda kell figyelni az életre, az igényekre, az üzem, illetve a vállalat vezetői által megfogalmazott gazdaságossági feladatok teljesítésére. A gyár dolgozói 1970-ben, 1971-ben és 1972-ben is jól dolgoztak, átlagosan egyhavi részesedést értek el. Nem tettek többet és nem kevesebbet mint azt, hogy az eredetileg amit nagyon gyakran emlegetnek a körzetemben, de valószínű a többi tanácstagnak is. A rendelőintézetet a volt bányai munkásszállóból évekkel ezelőtt kialakították. Ma viszont csak a fogászat, a gyermekgyógyászat működik. A többi szakrendelésre utazhatunk Salgótarjánba, ahol ugyancsak zsúfoltság van. Orvosi lakás van, orvos nincs a szakrendelésre. Az egészség- ügyi szerveknek kellene megoldást találni. — NÉHÁNY dolgot említettem, bár többet is lehetne. Ezt is azért, hogy érzékeltessem, mennyi mindennel kell foglalkozni a tanácstagnak. Bármilyen furcsa is, hogy panaszkodom, de ez a valóság, a megoldást viszont tőlünk, tanácstagoktól várják. Ezért nehezebb ennek a megtisztelő feladatnak eleget tenni, mint itt az üzemben a termelésben. Mindenesetre igyekszik a;- ember —legfelelni a kö»—- telményeknek — mondta Nagy Balázs István, tanácstag. 8, J. tervezett 160 millió forintos nyereségtervet 170 millióra teljesítették. Ha a dolgozók előtt jól felvázolják a tennivalókat és felébresztik bennük a feladatokkal szembeni felelősséget, akkor az eredmény nem marad el. A gyár vezetői azonban jó stratéga módjára a gazdaságosság minden ösz- szetevőjét figyelembe véve részletesen kidolgozzák a tennivalókat, emberi és technikai erőik számba vételével közlik, hogy mit várnak a magasabb nyereségrészesedésért. Az 1973-as évben az előző évi 170 milliós nyereségterv helyett 185 millió forintos nyereséget tűztek maguk elé. Mindegyik gyárrészleg és kisegítő üzem pontosan tudja, hogy a tervezett 15 millió forintos többletnyereség érdekében mit kell tennie. A gyár dolgozóinak körében érződik a felelősség a felvázolt feladatök iránt. A dolgozókkal való értekezések és tanácskozások szinte minden alkalommal fontos, összeegyeztető útkeresései az igényeknek és a lehetőségeknek. Az 1973-as év gondjainak és problémáinak megbeszélésein 252 dolgozó mondta el a véleményét. De amiben a megnövekedett feladatok megoldásának igazi feszítőereje van, az tulajdonképpen az a 175 javaslat, amellyel a fizikai dolgozók a maguk területén segítik és támogatják a hatékonyabb gazdasági munka kibontakozását. A hideghengerműben Ponyi László brigádvezető javasolta, hogy a magas karbontartalmú szalagok gyártásához wolfra- mos késeket szerezzenek be. Ferencz Géza a Sundvvig-kör- olló kapacitásának növelése érdekében K—1-es körkések helyett V—5-ös késeket kért. Magyar János kívánsága, hogy a hengermű részére két targonca helyett többet biztosítsanak az anyagszállításhoz. Megjegyezte, hogy a targoncák részére megfelelő tárolóhelyet is kell biztosítani, hogy azok mindig üzembiztos állapotban legyenek. Patakfalvi Béla kérése, hogy a szalagedző üzem részére az őra- rugószerszámok köszörüléséhez egy kis síkköszörűt biztosítsanak. Szükség van erre, mert a szerszámokat az igen messze eső Dexion-üzemhe* kell vinni köszörülés céljából A kovácsoló-gyárrészlegnéi Gulyis Ferenc azt javasolta, hogy a szerszámok talapzatát egy méretre készítsék, mert a sokféle mérethez sokfajta ékek kellenek és ez nehezíti a munkájukat. A süllyeszté- kes gyártmányok termelésének növelését elősegítené egy újabb kemence beállítás^. Sótér József kifogásolta, hogy a köszörűt már egy fél éve áttelepítették. de a porelszívó még mindig nem működik. Jancsi Mihály pedig az 57-es sorjázógép felújítását sürgette, mert az már három hónapja nem működik, pedig nagy szükségük lenne rá. Több mint 170 okos. figyelemreméltó véleményt kellene felsorolni, hogy azt a sokrétű tgényt érzékeltetni tudjuk, amely a szervezettebb, hatékonyabb és gazdaságosabb termelés feltételeinek biztosítását sürgeti. S ezekre oda kell figyelni! Mert ki erezhetné jobban a termelés zavaró körülményeit, mint azok, akik éppen a termelés folyamatában élnek. Ők azok, akik a felvázolt tervszámok végrehajtása során legjobban érzik, hol szorít a cipő. S a tulajdonosnak, aki a közösségi és saját ügyei iránt felelősséget érez, ez a szorítás kényelmetlen is, fáj is. Ezért van az. hogy ilyen sokan keresik a jobb megoldás útját, javaslatokat és tanácsokat terjesztenek elő, hogy a tervek gyümölcsöző valósággá váljanak Talán nem túlzás, ha azt állítjuk: a gyár dolgozói körében már jelen van a tulajdonosi felelősség. Ennek mértékéről még lehet vitatkozni, de a dolgozók tudják, hogy a gyár fejlődésével együtt formálódik és gazdagodik egyéni életük is. Orosz Béla NÖGRÁD — 1973. február 24,, szóm bot
