Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
Béremelés előtt a bányagépgyárban Az Országos Bányagyártó Vállalat salgótarjáni gyáregységében is készülnek a béremelésre. A munkások körében az elmúlt hetekben különböző találgatásokkal lehetett találkozni. Volt olyan is, aki eleve kétségbe vonta, hogy igazságosan megvalósítható például darabbérezésnél, vagy csoportos bérezésnél a párt-, illetve a kormányhatározat. Az igazsághoz tartozik, hogy még ma is a találgatásoknál tartanak, mert a munka jelentős része még hátravan. Nem egyedüli jelenség ez, hiszen így van a legtöbb olyan gyárrészlegnél, amelynek a központja Budapesten vagy másutt székel. A miunka- és bérügyi osztályon Rendek Sándor osztály- vezetőt kerestük fel, hogy tájékozódjunk. Nagy számolásban vannak mór napok óta. Most a következőiket mondták el: — A felméréseket elvégeztük. Név szerint azt is kigyűjtöttük, mennyi a szakmunkás, betanított, illetve segédmunkás. Ezt egyeztettük a művezetőkkel, műhelybizottsági titkárokkal. Szükség volt erre, mert van például olyan dolgozónk, akinek ugyan van szakképesítése, de inkább vállalta a segéd- vagy betanított munkát. Olyan is van viszont, aíki betanított munkás, de már sok éve szakmunkásként dolgozik. Ezt is figyelembe kell venni és a rendelet is módot ad rá — mondta Rendek Sándor. — Mennyi munkást érint, a központi bérintézkedés? — 272 szakmunkást, 18 közvetlen termelésirányítót, 74 betanított illetve 104 segédmunkást. A kötelező 8. illetve 4 százalékos béremelést figyelembe véve készítjük most a számításokat. Ennek ismeretében mondhatom, hogy szakmunkásoknál és a termelésirányítóknál a 8 százalékos növekedés havonta 120—250 forintos béremelést jelent. Segédmunkásoknál átlagosan éves szinten 720 forint béremelkedést. Ezen felül lesz az évi rendes béremelés, ami úgy tudom két- százalékot jelent még a differenciált elosztásnál. Ennyit mondhatok egyelőre. Szombaton, az országos vállalat munkaügyi főosztályán lesz közös megbeszélés. Ezeket a számításokat visszük. Ott osztják el a keretet. Ezt követően még a vállalat szak- szervezeti tanácsa ülésezik, illetve hagyja jóvá a felosztással kapcsolatos elveket. Nagyon rövid az idő és számításom szerint, mi részletesen, személyekre szólóan csak valamikor 20-a után tudunk foglalkozni ezzel a dologgal. Azt még elmondhatom, hogy a most készülő bérintézkedés hatása az idén egymillió forint keresetnövekedést jelent az üzemünknél. — Hogyan valósul meg a béremelés a darab-, illetve csoportos bérezésben dolgo zóknál? Ugyanis ez a legvi tatottabb kérdés, amire nem mindig egyértelmű választ kapnak a munkások. — Véleményem szerint csak egy módon valósulhat meg. Ügy, hogy az egyes munkakategória értékét növeljük. Ez azt jelenti, hogy például azonos termelésnél a kereset 8 vagy 4 százalékkal növekszik. Persze, csak akkor, ha valóban azonos a termelés, illetve a teljesítmény, mert, ha csökken, akkor a kereset sem lehet nagyobb — mondta az osztályvezető. Kétségtelen megnyugtató a válasz, bár a munkások úgy vannak ezzel: majd meglátjuk, ha a papírt kézhez kapjuk, s ez még hátravan. A többi lépcső késleltette a munkát és ahogy telnek a napok, egyre sürgetőbbé válik. Felesleges türelmetlenségre azonban semmi szükség, csak zavarná a pontos, precíz munkát. A központi bérintézkedés március 1-tól érvényes, amit egyébként sem lev">‘ halogatni. B. J. Szemüveget a bitónak/ 560 hold legelőn Ha a fejemet veszi is a futballrajongók egyre gyérülő tábora, akkor is kijelentem; vannak a focinál fontosabb dolgok is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ellensége volnék a labdarúgásnak. Sőt, kedvenc csapatom is van! De, ha kimegyek a meccsre, soha nem kiáltom; szemüveget a bírónak! Mostanság azonban néha odakívánkozik a számára a kiáltás. De ez nem a zöld gyepen bíráskodó sporttár. nak szólna, hanem azoknak a „bíráknak” szánnám keresetlen szavaimat, akik egy sok- kal-sokkal nagyobb pályán keverednek a „játékosok” közé. lényegesen nehezebb a dolga a futballbírónak, mint azoknak, akik közöttünk élve, únos-úntalan tetteinket bírálják. Hogy azután ehhez van-e joguk és erkölcsi alapjuk — az más kérdés! Aki a többiekkel együtt tisztességgel él és dolgozik, s azt akarja — és tettekkel is alátámasztja —, hogy jobban menjenek a dolgok, annak minden alapja megvan ahhoz, hogy »olykor esetleg elmarasztalóan nyilatkozzék. Az ilyen embertől az „ejnye-ejnye” is másként hangzik, mert segíteni akar. Az a bíráskodó viszont, aki nem az élet „játékszabályai” szerint illeszkedik a hazájukat és a szocialista közösséget formálók nagy táborában, vajon milyen jogon ítélkezik? Van-e erkölcsi alapja hozzá, hogy szapulja, becsmérelje eredményeinket? Megvallom, főleg nem az a bosszantó, hogy a semmittevő, fegyelmezetlen. az állampolgári kötelességre fittyet hányó, olykor mennyire igazságtalan: csak a rosszat keresi (sajnos talál ilyet is), abba köt bele, ám a jó kibökheti a szemét. Az a bosszantó, hogy az efféle bíráskodás nem paprikáz fel bennünket. Pedig nekik odamondhatjuk ám: Szemüveget a bírónak! A kibic- bírók bíráskodása egyáltalán nem befolyásolja a „mérkőzést”. Ebben az esetben még csak nem is a szurkolói vérmérsékletről van szó. Hanem dolgos, kötelességtudó száz- és százezrek önérzetéről. Mondjuk csak meg nyugodtan a bennünket és tetteinket jogosulatlanul bírálóknak: jó lesz a szemüveg, jobban látnak vele. A fura csak az, hogy a szemüveget ők is SZTK-re- ceptre kapják! A társadalom javait ők is elfogadják. Méghozzá nagyon is természetesen! Csala László Juhászat Bujákon A pásztói járás legnagyobb juhászata található Bujákon a Zöldmező Termelőszövetkezetben. Opolcsik Imre, a közösgazdaság elnöke elmondotta, hogy az ágazat tavaly eredményesen működött. Bárány eladásából 266 ezer, gyapjú értékesítéséből 272 ezer forint bevételre tettek szert. Bujákon kedvezőek a juhtenyészxési feltételek, hiszen a szövetkezet 560 hold legelővel rendelkezik. Manapság három nyájban 700 anyajuh található. Elhelyezési gondok nincsenek, ám szakképzett juhászban hiány van Bujákon. Egyedül Homolya Antal rendelkezik szakképesítéssel. Igények - magasabb szinten HA FELTESZI a kérdést, drágul-e az élet; igen, drágul. Mint ismeretes a lakbér, az építőanyag, a sör után az idén felemelték a tej, a tejtermékek, a cigaretta és az égetett szeszes italok hatósági árát. Az elmúlt időszakban a fogyasztói árszínvonal évről évre növekvő ütemben emelkedett, s az idén éri el a csúcsot. Így 1971-ben 2, 1972-ben előzetes adatok szerint mintegy 3, az idén pedig a tervben számított becslés szerint — a január elején történt árnöveléseket is beszámítva — 3,6 százalékkal emelkedik a fogyasztói árszínvonal. Mivel a következő 1974, 1975-ös években további hatósági áremelést az alapvető fogyasztási cikkeknél nem terveztek, így a fogyasztói árszínvonal majd ismét évi 1—2 százalékkal emelkedik a piaci tényezők hatására. A negyedik ötéves terv időszakában tehát együttesen 12—13 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedés várható. A fogyasztók viszont többnyire kételkednék a hivatalos számok valódiságában, mert valahogy nagyobb arányú drágulást éreznek. A családi, a személyes kiadások növekedése kétségtelenül újratermeli az anyagi gondokat, s azt a látszatot kelti, hogy az árak gyorsabban emelkednek, mint a bérek, a jövedelmek. Vagyis hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a jövedelmeink felhasználásával kapcsolatos gondok nem változatlan, hanem magasabb szinten ismétlődnek. Más szavakkal: bármennyire is paradoxonnak tűnik az egyes családok számára a jövedelmek gyarapodása, eredményeként az életszínvonal- emelkedés úgy jelenik meg. mint a megélhetési költségek növekedése. Nem is olyan régen, még a frizsider legalábbis bizonyos körökben, a szocializmus elfajulásának veszélyét jelképezte, napjainkban viszont már OTP-hitelre kapható számos cikk, a televízió, a mosógép, a porszívó, a villanybojler... Velük az élet kellemesebb, kényelmesebb, de drágább is lett. S idővel a háztartási gépek, készülékek elavulnak, kicserélésre szorulnak. Gyorsítják ezt a folyamatot az üzletekben kapható újabb és korszerűbb típusok. A divat korunk másik nagy „árdrágítója”. Szinte már lehetetlen követni a színek, a formák, az anyagok, a modellek,, a fazonok változásait. Hovatovább a bútoripar nagy értékű termékei is hamar divatjamúlt cikkekké válnak. Az igények skálája pedig egyre szélesedik, mind több családnál előbb-utóbb a hétvégi ház és az autó is szerepel rajta. Az élet drágulásának témája közvéleményünkben a zöldség- és gyümölcsárak gyors emelkedése. Vitathatatlan: a legutóbbi öt évben, 1968—1972-ben együttesen 33 százalékkal nőtt a zöldség és a gyümölcs ára. De ne feledjük, hogy e növekedésnek mintegy fele abból származik, hogy vásárlásainkban, fogyasztásunkban gyarapodott az értékesebb, ezért természetesen drágább cikkek aránya. S a primőr sem egyszerűen „csak” drágult, hiszen termesztése és fogyasztása, főként a városokban ma már szinte az egész évre kitolódott. Nem kívánjuk a zöldség- és gyümölcsárak gyors emelkedését ködösíteni. Ez a tagadhatatlan folyamat bizonyos, hogy érzékenyen érinti az alacsony jövedelmű háztartásokat. De egy átlagcsalád húsra és hús- készítményekre majdnem kétszer, élvezeti cikkekre több mint négyszer, kenyér-, liszt- és tésztafélékre, édességre több mint kétszer- annyit költ, mint burgonyára, zöldségre, gyümölcsre együttvéve. És általában nem fogyasztunk kevesebb fehérje- és vitamindús élelmiszert, kávét, sört csak azért, hogy legújabb igényeinket kielégíthessük. Így azután a jövedelemtöbbletnek majd minden esetben már akkor száz helye van. amikor még hozzá se jutottunk. Egyre nő azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak a köre, amelyek létszükségletté váltak. Így előfordulhat, hogy azért nem érzékeljük és értékeljük keresetünk, jövedelmünk növekedését, mert azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebb a még viszonylag szabadon felhasználható pénzünk és mind nagyobb az eleve elkötelezett kiadások összege. Észre sem vesszük, hogy hányféle terhet vállalunk, miközben kísért az újabb kihívás, csábítás, amely ma még esetleg luxusnak tűnik, de évek múltán ugyancsak széles körben már nehezen nélkülözhető szükségletté válik. Ugyanakkor a jövőben is változatlan gazdaságpolitikai feladat a differenciált igények mind szélesebb skálájának magas színvonalú kielégítése. Ha az ember természetes igényei szerint, kulturált körülmények között költhetjük el keresetünket, jövedelmünkéhez legalább annyira jelzi az életszínvonal emelkedését, mint amennyire néha a drágulás képzetét kelti. DE LEGALÁBB ilyen fontos gazdaságpolitikai feladat a szerényebb jövedelmű rétegek által keresett olcsó termékek gyártása, forgalmazása változatlan áron, javuló minőségben, divatos formában. S meg kell akadályozni minden olyan törekvést, amely az új termékek bevezetését, a választékcserét, a vállalati nyereség spekulatív növelésére használja. Hasonlóképpen szükséges meggátolni a nyerészkedő áremelés minden formáját — hatékony ellenőrzéssel és következetes felelősségre vonással. Persze, a kiegyensúlyozott árszínvonal legfőbb eszköze a gazdaságos, hatékony munka, a termék minőségének, korszerűségének emelése és gyártási, értékesítési költségeinek csökkentése. Vagyis a fogyasztók, nemcsak a jövedelmek elköltésénél, hanem azok előteremtésénél, mint termelők is hatásosan védekezhetnek az életet szükségtelenül megdrágító költségek, leadások ellen. Kovács József A gép mellett — fodor — Napirenden: Az energiafelhasználás és a környezetvédelem Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Nógrád megyei csoportjának programja Január derekán a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a ZIM. a síküveggyár és az öblösüveggyár 37 szakemberének részvételével megalakult az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Nógrád megyei csoportja. Ha valahol, akkor Nógrád megyében különösen nagy jelentősége van az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület munkájának. Köztudott. hogy az egész Nógrád megye, de különösen Salgótarján vízszegénv. S miután Salgótarjánban a megyeközpontban országosan is jelentős ipari objektumok működnek. szükség van a különböző energiahordozók helyzetének rendszerezésére és a vízproblértiák megoldására is, hiszen a fejlődő ipari termelés velejárója, hogy gyakran a társadalomra nézve is foA számadás tükrében Javuló gazdálkodás a nógrádi Béke Tsz-ben — Termelőszövetkezetünk tagsága bízott a vezetésben akkor is, amikor a legnehezebb helyzetben volt gazdaságunk. És bízunk ma is — mondotta Piroska János tsz- gazda, a nógrádi Béke Tsz- ben megtartott zárszámadó közgyűlésen, amelyen a megyei, járási szervek képviselőin kívül megjelent Borús Gyula, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szövetkezeti főosztályának osztályvezetője is. Erről a bizalomról beszélt Tóim ácsi Ferenc tsz-elnök is, amikor a két évvel előbbi beszámolóra hivatkozott. A kibontakozás lehetőségei megvannak — mondotta —. közös egyetértéssé úrrá lehetünk a nehézségeken. Az eltelt idő igazolta a bizalmat, és a várt eredmény nem maradt el. Bizonyítják ezt azok a számok, amelyeket a vezetőség írásban adott ki minden tag részére. Ebbő] megállapítható, hogy nőtt a termelékenység, mivel a száz forint munkabérre eső halmozott termelési érték az 1971. évi 304 forintról 433 forintra növekedett. Ennek megfelelően csökkent a költségszint, ugyanis a szanálás évéoen ez 117 százalék volt. ma pedig 84 százalék. A nehézségek és gondok mellett nem feledkeztek meg a tagok jövedelmének növeléséről sem, mivel egy tízórás munkanapra eső kereset jelenleg 109 forint. Segítik az öregeket is, akik részére nyugdíjkiegészítés címén évi 600 forintot juttatnak. A közgyűlésen kitüntetéseket adtak azoknak a tagoknak, akik 10, 15 és 20 éve tagjai a termelőszövetkezetnek. kozottan káros mértékben szennyezi a vizet és a levegőt. A napokban megkerestük Tóth Imrét, a nem kis feladatra vállalkozó Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Nógrád megyei csoportjának elnökét, hogy tájékoztasson a csoport programjáról. Elmondotta, hogy miután nemrég alakult egyesület munkájáról van szó. ez évben legfontosabbnak tartják az egyesületi élet valós feladatokhoz igazodó rendszerezését. A fő cél, hogy az egyesületi munka keretében összefogják Salgótarján négy legnagyobb vállalata, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a ZIM, az öblösüveggyár és síküveggyár energetikusait és tapasztalatcserék, illetve tanfolyamok formájában segítsék szakmai továbbfejlődésüket. Ezt követően a megye többi ipari üzemeinek energetikusait is csatasorba állítják, hogy közös összefogással keressék a megoldásokat az ipartelepekre jellemző energiahordozók problémáinak rendezésére. Ennek érdekében már ez évben nagy rendezvényt terveznek, amelyen az energiafelhasználás és környezetvédelem kerül napirendre. Ehhez természetesen alapos felmérésre is szükség lesz. hogy tájékozottságot szerezzenek és reális képet kapjanak a jelenlegi állapotokról, gondokról és problémákról. Ezen túlmenően két előadást tartanak a tudományos egyesület tagjai részére. Az egyiken az élővizek salgótarjáni szennyezésének jelenlegi helyzetét tűzik napirendre, míg a másik előadás a levegőszennyezés okaival, mérésével és bírságolásával foglalkozik. Negyedévenként klubdél- utanokat tartanak, melyek keretében- nem kevésbé fontos témák kerülnek napirendre előadás és vita formájában. Az első klubdélutánon szó lesz majd a gázkészülékek biztonságos berendezéséről és a biztonságtechnikai előírások betartásával kapcsolatos helyi tapasztalatokról. Ez igen lényeges kérdés, mert a gáz egyre jobban előtérbe kerül a termelés folyamatai* ban és természetesen a lakások fűtésében is. Más alkalommal megvitatják Salgótarján távhőellátásának jelenét és jövőjét, majd a gazdaságos kemenceüzemeltetés helyzetét. a földgázelosztó berendezések működését és rendeltetését. A tervben szerepel még. hogy az energetikusokat tapasztalatcsere-látogatásra viszik a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe és a síküveggyárba. Tóth Imre elmondotta még, hogy 1973-ban felülvizsgálják a gázfelhasználó vállalatoknál, a kohászati üzemekben, az öblösüveggyárban és a síküveggyárban a gáztörvény végrehajtását, és az elmúlt évi eredmények alapján értékelik a lényegében befejeződött földgázprogram eredményeit. Eközben természetesen tovább folytatják az egyesü- ' let fejlesztését. A munkába bevonják a vegyipari gépgyár a BRG, a bányagépgyár, az ötvözetgyár és az erőmű energiagazdálkodással foglalkozó szakembereit, s a taglétszámot az év végéig 45 főre kívánják fejleszteni. NÓGRÁD — 1973. február 14.. szerda
