Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)
1973-02-14 / 37. szám
I Kiállítás a Fényes Adolf Teremben Wógrád vendége volt Zinner Erzsébet Réti Zoltán kepei Budapesten A salgótarjáni íotőklub országosan is egyedülálló fotógalériája nemzetközi híressé- gű művész, Zinner Erzsébet fákról szóló „látomásait” mutatja be ezekben a napokban látogatóinak. A múlt év decemberében ugyanez az anyag szerepelt a Fészek Klub kiállítási termében, megérdemelt nagy sikerrel. A fotóművésznő kiállításának megnyitója alkalmából vasárnap délelőtt Salgótarjánban járt. A megnyitó előtt beszélgettünk. — Hogyan kezdődött ez a sikerekben és elismerésben oly gazdag művészi életpálya? — Évtizedekkel ezelőtt amatőrként ismerkedtem meg a fényképezés „tudományával”. Aztán kitanultam a szakmát, s műtermet nyitottam. Életem legfontosabb állomásának azt a tizenkét évet tartom, amikor az MTI Fotó munkatársa voltam. Ekkor tárait ki előttem teljes szélességében a világ, gazdagodott témaköröm, formakincsem, kifejezési eszköztáram. Zinner Erzsébet a hazai és nemzetközi kiállítások állandó szereplője volt és maradt. Első önálló tárlatát 1960-ban rendezte meg az MTI székházában. 1966-ban munkáiból újabb nagy sikerű, önálló kiállítás nyílt Emberöltő címmel a Nemzeti Galériában. Ezek az évek hozták meg számára az igazi elismerést és sikert. 1963-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkárává választották. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1969-ben a fotóművészeiben elért kiemelkedő munkásságáért Zinner Erzsébetnek az Érdemes Művész címet adományozta. A fotóművészek között sorrendben I volt a harmadik — Escher Károly és Langer Klára után —, aki ebben a nívós művészeti elismerésben részesült. 1972-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség a legmagasabb nemzetközi kitüntetéssel, a Hon. EFIAP-díj odaítélésével ismerte el munkásságát. — Miben látja a fotóművészet célját, feladatát? — A fotóművészet célja ugyanaz, mint a többi műMOZIÉLET A könnyűműfaj dominál A csütörtökön kezdődő új filmhét műsorát a könnyed •zórakozást jelentő vígjátékok és kalandfilmek uralják. A műfaj szerelmesei régi és új filmek között egyaránt kedvükre válogathatnak. De megtalálhatják szórakozásukat a filmdrámák kedvelői is. A balassagyarmati Madách játszásra kerülő színes zenés olasz film, a Granada addio, a szimpatikus énekes színész, Claudio Villa főszereplésével. Mindkét filmet valamennyi jelzett napon délután 3 órától tekinthetik meg a látogatók. Vasárnap, 18-án délelőtti matinéelőadás keretében ( Az elítéltek kastélya című' román háborús kalandfilmet vetítik vészeié: a nevelés, a gyönyörködtetés, érzelmek és gondolatok ébresztése. A fotózás a vizuális művészetek legfiatalabb — s véleményen szerint —, igen jelentős ága. A széles tömegekhez rendkívül közel áll. Ennélfogva a jó, tartalmas fotónak komoly, pro- pagatív ereje van. — Milyen távlatai vannak a művészeti ágnak? — A fotóművészet — technikai művészet lévén — szoros összefüggésben fejlődik a technikával, amelynek perspektívája végtelen. S így a fotóművészeté is az. A technika segíti, gazdagítja a kifejezési formákat. A formához a tartalmat azonban már magának a művésznek kell hozzáadnia. — Biztosítottnak látja-e a szakma, a művészeti ág utánpótlását? — A napi- és hetilapoknál nagyon sok tehetséges fiatal fotós dolgozik. Van egy szak- középiskolánk is, ahonnan évenként 4—5 ígéretes tehetség kerül ki. Magyarországon erős az amatőrmozgalom is. Ennélfogva az utánpótlást jónak, s mindenképpen biztosítottnak látom. — Ügy tudom, egyszer már járt Salgótarjánban, a fotóklub vendégeként. Hogyan értékeli munkájukat? — A tarjániak szépen és eredményesen dolgoznak, de hamis lenne, ha most bővebben nyilatkoznék róluk, mert teljességében nem ismerem munkájukat. A rendszeresen kiállításokat rendező fotógalériát nagyon jó és hasznos dolognak tartom. Kívánatos lenne, ha az országban minél több ilyen működne —, mondta Zinner Erzsébet. Sulyok László Barátság - vakmerőség Egy újságíró interjú keretében felteszi a kérdést egy étterem tulajdonosának, mi a véleménye a barátságról és a vakmerőségről ? — Véleményem szerint — válaszol a kérdezett — bátor ember az, aki bejön hozzám az étterembe, megebédel, majd úgy távozik, hogy nem ad borravalót a főpincémek. — És a vakmerőség? — Vakmerőség? Ha ugyanaz az ember másnap is betér az étterembe. A íopográfus szorgalmával vallatja Réti Zoltán a körülötte élő táj vonásait. Dinamikusan futó vonalai olykor lágyak, máskor erőtől duzzadok. Képei szigorú szerkezetűek. A krónikás makacsságával kutatja a falu emberének hétköznapjait. Egy mozdulat rögzítésében nem a pillanatkép szépsége hatja meg. A Sóskázóban évtizedeket fog át. A földre hajló asszony időtlenné váló, klasszikus tömörséggel megrajzolt alakja mindenekelőtt egy magatartásformát tükröz: a Váci Mihály által megfogalmazott használni akart, nem tündökölni paraszti igazságát. Réti embere mellől hiányzik a gép, a technika — mint segítő erő. Alakjai megmaradnak született, nyers valójukban: a még hagyományos életformát tükrözik. Réti tudomásul veszi az újat. ám ez nem külsőségeiben, hanem belső érzelmi indítékaiban található meg képein. Rézkarcsorozattal búcsúzik a paraszti élet kötöttségeitől: a gyermekkorban meglátott gondtól, a Kalászszedő súlyos teherként nehezedő kosarától. Szemlélet kérdése Réti képeinek megközelítése: csendes és kiegyensúlyozott egyénisége nem tette őt a másoknál tüntetőén mindig újat keresés és akarás mintaképévé. A zenei alkotást jellemző befelé fordulást olykor nem követte látványos kitörés: mindvégig megmaradt őszintén és egyszerűen beszélő művésznek, aki egy tenyérnyi országrész, az ípoly-part és a nógrádi dombok hírnöke, csendben dolgozó munkása akart lenni. Munkásságában az akvarell foglalja el a fő helyet. Réti nem kísérletező típus, ám ez nem jelenti nála a hagyományos formák ismétlődését. Az Erdei madonna bájos naivitása, a Színes házak egymásba épülő szerkezete, a Tavaszi domboldal zuhatagbőségé, az' öreg fa kápolnával meseszesében — annak az embernek a művészi törekvéseit mutatja be, akiben együtt él a festő, a muzsikus, a tanító és nevelő tanár, a megszállott kutató. Réti alkotásaiban remélhetőleg előbb-utóbb nagyobb szerepet kap a m embere, hiszen a város — Balassagyarmat —, ahol mindennapi ismerősök között él, további új vonásokkal gazdagíthatja művészetét. m. zs. ÖREG MŰVÉSZ (Réti Zoltán rajzai> rűen egyszerű népdalhangulata tartalmában jelent úlat Réti művészetében. Színeit tájképeinél jeilemábrázoló erővel ruházza fel, karakteresek — mint rézkarcainak vonalvilága — és egyben festői harmóniában összehangoltak. Réti magába szívta világát. Azonosult vele. Erről tanúskodnak olajképei, akvarelljei, rézkarcai. Az elmúlt héten megnyílt budapesti kiállítása — a Fényes Adolf Teremben, Kovács Béla gondos rendezéA nyomtatott könyv ötszáz éve Az első Magyarországon nyom» tatott könyv 500. évfordulójának tiszteletére a megyei emlékbizottság reprezentatív könyvkiállítást rendez a helyi vonatkozású, illet, ve kőnyvtörténeti értékű kiadva, nyckból. A Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának, valamint a megye könyvtárainak gyüjtemé- nyében fellelhető értékes könyvek mellett a magángyűjteményekre is számítunk. Kérjük, hogy akiknek birtokában a jelzett kiállítás anyagába illő kiadvány található, bocsássák a megyei emlékbizottság rendelkezésére. A kiállításra ke» pülő könyvek mellett feMntetíl a tulajdonosok nevét is. A kiállítás után minden kiadványt visszajuttatnak a beküldőknek. A könyveket átveszik a járási könyvtárak és a Balassi Bálint Megyei Könyvtár (Salgótarján^, Tanácsköztársaság tér II.). A beküldési határidő: március 20. As emlékbizottság programjában = melyet rövidesen közzé tesz = szerepelnek még többek között ankétok, különböző könyvhónapok, iró-olvasó találkozók, egyéb kiállítások megrendezése. KEREKES IMRE: tíz után 1. Filmszínházban a nehéz és könnyű fajsúlyú filmek egyensúlyáról, a salgótarjáni November 7. Filmszínházban a vígjátékok és kalandfilmek egyeduralmáról beszélhetünk. A balassagyarmati Madáchiban február 15—17-én a Malomkő című színes angol filmdrámát játsszák a Mike Nichols rendezte. Nem félünk a farkastól című amerikai filmből ismert, Oscar- díjas Sandy Dennis-szel a főszerepben. A február 18—21- én műsorra kerülő színes jugoszláv filmdráma, A félbeszakadt vallomás megkapó őszinteséggel vall az emberségről. A filmet 21-én — a filmklub bemutatója miatt — csak egy előadásban, 17 órakor vetítik. Huszonnegyedikén délután 3 órakor az MHSZ 25 éves évfordulója tlkalmából rendezett sorozat keretében a Nem születtünk katonának című szovjet filmet láthatják a mozilátogatók. Az azonos című Szimonov-re- gényből készült film megrázó drámai erővel eleveníti fel a sztálingrádi csata történetét. A sikerfilmek sorozatban, február 16—17-én mutatják be a néhány évvel ezelőtt elhunyt — drámai színészként is kitűnő —, kiváló francia komikus, Bourvil nagy sikerű filmjét, A nagymenőt, amely egy esetien kisember fényes diadalát meséli el könnyed, franciás szellemességgel. Másfél órás önfeledt szórakozást jelent a február 19—20-án A salgótarjáni November 7. Filmszínházban A tüzes íjász (Robin Hood) című olasz— spanyol—francia kooprodük- ciós kalandfilm megyei bemutatóját tartják február 15- én. A főszerepet a férfias megjelenésű, atlétatermetű, Guiliano Gemma alakítja. A filmet egy hétig, február 21- gyel bezárólag játsszák. Szombaton, 17-én délelőtt 10 órakor A sex és a hajadon című színes amerikai filmvígjátékot láthatja a közönség. Vasárnap, 18-án a délelőtti matinéelőadáson is filmvígjátékot vetítenek: a látványos Karneváli éjszaka című szovjet filmet. A hét érdekesnek Ígérkező alkotása, a Malomkő című angol film témája, a leányanya története korábbi művészeti alkotásokból már ismert. Amiben ez a történet mégis több az előzőeknél, az hogy ebben a filmben a hősnő tudatosan vállalja a leány anyaságot, az ezzel járó társadalmi elszigetelődést és konvencionális megaláztatásokat. A heti műsor legjelentősebb alkotásának tekinthetjük Tori Jankovic jugoszláv rendező filmjét, A félbeszakadt vallomást, amely valóságos történetet dolgoz fel az 1969- es Banja Luka-i földrengés idejéről. A film szereplői bör- tönlakók, akik igaz emberséggel állnak helyt a katasztrófa napjaiban. Tíz óra van, a táskarádió mondja az esti híreket. Véget ért a második műszak, indulnak haza, a műhelyekben leoltják a lámpákat. Aztán sötét lesz, csak az udvari fények világítanak. De a fények körül még sötétebb az éjszaka. Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hátha éppen ma este leesik valami. Szemerkél az eső. A nappali portás már este nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócska, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiállók a portásfülke elé, szétnézek, mi újság az utcán. Mögöttem üres a gyár. Később aztán én is meghúzom a nadrágszíjat, begombolom a kiskabátot, megtapogatom a stukkert a hátsó zsebben, aztán körüljárom a gyárat. A portásfülkével szemben házsor álL Magtárszerű szürKisregény ke házak, egyforma ablakokkal. Oltjók-gyújtják a villanyokat, a fények úgy vibrálnak, mintha egy óriás műszerfalon valamit jeleznének. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a prolilakás. Megismerem a függönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, hanem neki a létnek. A gyárkerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épület. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, különösen úgy éjféltájt, hogyan nyomul közelebb a sötét. Mint a feketére égetett szilvalek- vár. Néha süt a hold, vagy látszanak a csillagok, de az éjjeliőrnek akkor igazi az éjszaka, ha koromsötét van. — Nem félsz, Gáspár? — kérdezik a haverok.-— Mit okoskodsz? Menj már! De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszólt a mucusoknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egymást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem érdemes kezdeni, mert ha arról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs, az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben lehetne, de én nem az ilyenekre vadászok. A gyár egyébként elektromos műszereket készít. Nem valami nagy ügy ma már. Csak akkor húzták ki a mellüket a haverok, amikor tavalyelőtt olvasták az újságban, hogy ők is feliratkoztak a listára. Amit gyártanak, hiánycikk. Leltárt nem láttam, nekem ilyet nem mutatnak. Pedig nem árt, ha az éjjeliőr tudja, hogy mire kell vigyázni. Nehogy a hiányra vigyázzon. Ma éppen ilyen szilvalekvár éjszaka van. A rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát. A kerítés mellett óvatosan lép, belepislog a sötétbe. A szél esőt csap hozzá. Meg-megáll, fülel, háttal a falnak támaszkodik, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak érzi, ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy valaki. Az éjjeliőr oson a kerítés tövében. Mikor aztán szemtől szembe összekapcsolódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt figyelik, hogy melyik mozdul előbb. Mert itt dől el minden. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszthet is. Ha begyullad, kész, kidobhatja a stukkert a tolvaj elé. A berezeltből elszáll az erő, a lövést is elvéti Nyakán a megvadult tolvaj, rúgja ahol éri mert aki eddig jut, az már elszánta magát, hogy bármi áron, de átdobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már elnyelte az éjszaka. Lapulok1 a kerítés mellett, már túl a nehezén. Mögöttem az út nagyobbik fele, mikor valami roppan a sötétben. Lehet nyúl, vagy a szél gurított a kőre egy ócska lábast, de az is lehet, hogy ember hasal a mélyedésben. Csak ki kell várni. Oda kell tapadni, míg a szem megszokja azt a pontot. Aztán már okosabb az ember. Ha a szem már megszokta, akkor a lélegzet is hallik. Ha már a lélegzet is hallik, akkor mozdulni keli Valaki mozdul. Nyúlok is a stukkerhez, csak magam elé kellene tartani. De nem tartom. mert ő jobban lát engem. s ha nála is van valami idepörköl, mielőtt még pontosan látom a célt. Szerencsére semmi. Ellököm magam a kerítéstől, hogy mégis behatoljak a sötétbe. — Állj fel. pajtás! Hátra lépek, de semmi. Pedig ilyenkor már a lélegzet is hallik. Azok ott. akik a melósokkal lelkiznek a gyárban, azt mondják, hogy a sötét és a csend együtt a legrosszabb. Akkor érzi úgy az ember, hogy valahol lármáznak — Gyere élő. pajtás! (Folytatjuk) 4 NÖGRÁD - 1973. február '14,, sierdcr ' ”| i
