Nógrád. 1973. február (29. évfolyam. 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

A londoni szín (Az ember tragédiája) (Farkas András Ulusztrációja) Zárójelentés Bennem viszonylag béke van Háborgásaim elcsitultak Szivemről a láz visszamászott Harminchat alá ödémáimat kiürítettem Az orvosok okos kérdéseire Igyekeztem kevésbé bamba Válaszokat adni S ameddig lehetett Lepleztem dagadt májam A főorvosra megharagudtam Mert a harmadik percben Pontos diagnózist adott Arról a roncsról ami vagyok Disznóság ilyet az ember szemébe Mondani — dohogtam Azóta megbocsátottam Neki is magamnak is. Szigorú nikotin Szigorú alkoholtilalom Diétás étrend pihenés Különben meggyógyultam Tünetmentes vagyok. Még megreggelizem Elbúcsúzom a vért köhőgőktől A cukrostól, az aszmástól A véséstől és ..Miklós nővértől” Aki betegtársam volt önkéntes ápolóm és szabad Idejében gyomorfekélyes A két mentős megkapaszkodik Bennem, hogy El ne essen A szánakozó pillantások A folyosón meggyőznek arról Hogy még élek. Most már tudom, hogy minden Rendben van. A háziasszonyom a lépcső» Házban vár Szemérmesen nézi Ahogy felcipelnek Hát megjött Dezső! Mondja a mindentudók Szelíd bölcsességével Rárogyok a sezlonra Mint egy ejtőernyő Mely földet érve már Haszontalan Még hallom ahogy a mentős Búcsúzik Aztán rágyújtok az első cigarettára „Tudom”, hogy ez csak áz Idegességtől van Meggyógyultam. Csonka Dezső 8 NÓGRÁD - 1973. február 18., vasárnap Hátával a széTTiordta hőku­pacnaik támaszkodva, magá­nyosan ácsorgott Lehota há­za. s hallgatta a szél gurgu- lázó ugatását, mely a tél fehér lován rohangált összevissza a pusztaságban. A hideg keresztül fúrta ma­gát a ház falán, s zajtalanul topogott az ágyban fekvők ta­karóján. Nem lehet tudni, hány óra van ilyenkor. Az udvaron nem szólt hajnalban kakas. A házban nem ke­tyegett óra, csak a tél fehér­sége riasztott halvány reggelt a szobába. Lehota Abel begörbült vál­lal méregette végig a szobát, s. kinézett az ablakon mely­nek üveglapjára pálmaierdőt varázsolt a fagy. Körülütte a ház minden eresztéke hide­get árasztott: a kilincs és az ajtó repedése, s a cseréppel fedett tető. A sározatlan pad­lásról lehangzott a szél dob­banása. amint döngve neki­csapódott a homlokdeszkázat­nak. Néha úgy érzett, mint­ha a részeg szél itt henter­mett volna a szoba deszkából ácsolt bútorai között, ahol tótágast állt a mindennapi szegénység. Olyan hideg volt bent. mint künn juhszélen. A szürke árnyékkal függö- nyözött szegletben, holmi ócs­kaságból magasra púpozott ágyban feküdt Lehotáné a gyerekkel. Noha nem volt be­teg, ezt tette már hosszú na­pok óta. Szint bukdácsolt a levegőből áradó ólmos álmos­ságban. mint aki egyik áju­lásból a másikba zuhan. Ha megszólalt, emberére lázadott: — Miért nem vagy Te olyan ember, minit más? — kérdez­te aztán ezredszer, mióta érez­ték ínségüket — Mások se­gítenek magukon... Én sze­rezzek neked gazdát? Várod, hogy megdögöljek az ágyban kölkestül. „. Azután példákat mondott má­sokról, és az Istent emlegette. Fölkelni ma sem mert, félt, hogy elillan tetséból ezer baj­tól megfogyott ereje, amivel a januárban megszületett gye­rekét melegítette. S valóban nem volt más melegség eb­ben a hajlékban, mint az ő sűrű sóhajának lehelete. — Mit akarsz velünk? — kérdezne csengőn, mintha az Istennel beszélne. Lehota szótlanul állt a jég­virágtól megvakult ablak előtt, szeme sarkában mimt le- törülhetetlen pecsét vilá­gított a ború. mely any- nyira hasonlóvá teszi a szegény embert Krisz­tushoz. Nem volt érzésében semmi önvád. Eddig minden­nap ott álldogált az ember- piacon- és nem kellett senki­nek se ő, se más. — Fogadjon sneg. hűséges embere leszek! — könyörgött legutóbb egy nagyparasztnak, s az röhögött, mintha valami jó tréfáit hallott volna: — ügyéé! Ilyenkor minnyá- Ian azt mongyátok! Szátokba folyik a víz, mi?... Majd szóllok... Talán egyszer majd szól a gazdag paraszt. De most nem volt a házban akkora darab kenyér, hogy cuclit rághattak volna belőle a gyereknek, és nem volt a katlan alatt két hét óta tűz... Nem volt itt se Isten, se Szentség. Minde- nestü le akart szakadni Leho­ta Abel felett az ég. Azon gon­dolkozott. mi lehet rettenete­sebb, az éhség-e, vagy a hi­deg? — Meg kék fördetni agye­reket — nyögte az asszony. — Megfürdetjük — ígérte Lehota. A hangja úgy csen­gett. mint a hamis pénz. A fejsze ott volt letámasztva párjával a tűzhely _ előtt. A széles poíájú hosszú nyelőt akasztotta karjára, és indult kifelé. Szemhunyorításig állt a ház előtt, s végignézett a táj mindent elborító fehérsé­gén. A közeli rét befagyott tócsái felett téli madarak fel- hőztek. olykor sikongva csap­tak az ég felé. Mintha eltaszítottáSc volna, úgy indult el a süppedő ""1- deken keresztül a messze sö­téttő erdő felé. Az ég kalapja nevetségesen keskenynek látszott, s mint lerongyolódott fehér firhang szállongott alá a hó. Szem­be fújt a széL Lehota izzadtam lépett át a bodzával szegélyezett erdő ár­kán. A szélt® vart erdő riogat­va zúgott. Az óriás fákgaly- lya úgy kelepelt. mintha ezer toronyban egyszerre szólna a húsvéti kerepelő. Azután pil* lanatig tartó csönd lett. Az irtás szélén arasznyi vastag akácot szemelt ki Le­hota. tövétől elkotorta a ka- catot, s lecsapott fejszéjével. Az erdő recsegve visszhang­zott. mintha segítségért kiál­tott volna. Volt ebben a hang­ban valami rémületkeltő. Le­hota kezében megállt a fej­sze. hosszú percekig hallga­tózott. A fák zúgása végig- borzongott a havas erdőn. Le- hotának úgy rémlett. mintha a nevét kiáltották volna mesz- sziről: Ábel!... S egyszerre megroppant háta mögött a gally. Nem volt ideje, hogy eldobja a fejszéjét, és futás­nak eredjen. Az űj erdőőr, a romlott em­ber — így nevezték a kör­nyéken — barátságosan neve­tő arccal, puskára támaszkod­va állt Lehota előtt* becsu­kott félszemmel hosszan néz­te a megriadt Lehotát. és megszólalt: —- Fényes nappal? ... Vagy talán verebet akartál fogni az orroddal? Ide azt a szer­számot. és gyossz velem!... A puskás válla kiszélesült* hangjából megmásíthatatlan keménység áradt. Előrebot- lott frissen fényezett csizmá­jával néhány lépést, és ki­fejtette Lehota markából a fejszét — Aztán nehogy nekilódulj — szólt —, mert beléd eresz­tek. No. mehetünk. — Hová? — szorult ki Le­hota tarkán a hang, s az arca sá.rszínűvé vált. Mély ijede­lem szántott végig a testén, előre-hátra tántorgott, s hang­ját könyörgésre fogta. Nem akarta, hogy bekísérje az er­dő rossz hírű kisistene, és talán megverjék. — írja f® a nevem! Leho­ta Ab® vagyok. Házam van a bogárzó mellett Mindenki ismer a környéken. — Csak semmi cifra!... — mondta a puskás. — A fel­ügyelő is nagvon kiváncsi rád bent. Ö még nem ismer té­ged ... — Lehota szálfának dőlve nvöszörgött, térde inga­üozott. Bizonyossággal tudíal hogy nem megy be a rom­lott emberrel. — Családos em­ber vagyok ... Megfizetem _ a bűMetéspénzt —• mondotta". — No, aló előttem, ha már Ab® vagy... Fene szép ne­ved van! Lehota visszafelé forgott, a puskás vállánál fog­va tolta maga előtt. — Nem megyek! Érti? — kiáltott Lehota. — És ml jo­gon tegez engem? Minden elszántsága a szemé­ben olvadt föl. fagyos köny- nye végigfolyt beretválatlan, szegletes arcán, szűkölt. mipt a farkasverembe esett eb, s minduntalan kitépte magát kísérgetője keze közül. Az erdőőr szája körül fe­kete csíkokban elevenedett föl a harag, szitkozódva emel­te feje fölé puskája csövét Lehota arcába. A szája csi- korgott. mintha kavicsot rá­gott volna: — Az anyád Mentséges!.. Égrengetőjit a zsivány fajod­nak! ... Megtaszította Lehotát és az inába rúgott. Lehota fölhem« peredett, és úgy maradt fek­ve. Fogásra lesve, szeme sar­kából figyelte a vadőr moz­dulatát, aki puskát szoronga­tott a kezében. Most csak a fejszéje nyelét szerette volna még egyszer megmarkolni. A puskás lehajolt, hogy felemelje emberét. Lehota egyetlen szorítással lerántot­ta magához a gallyak közé. Félig megfagyott ujjait a sze­mébe véste, fogával rázta a vadőr arcát. Ellenfele ökle a beleit döngette. Hemperegtek a hóban fuldokolva. Egymás torkát szorongatták. A kezük és az arcuk véres ég nyálas lett a pirosán locs- csanó ütésektől, amint "egy­másba markoltak. Lehota már kezébe kaparintotta baltáját egy szúrás árán, azután újabb szúrásokat kapott, az utolsót, a legmélyebbet már nem érez­te... A fölötte zúgó erdő egyetlen párosságban lobbant föl a szeme előtt. Teljes ere­jéből síkoltani akart, de nem fért ki hang a torkán, s kö­nyökéről a hátára zuhant. Fe­küdt az irtózatosan hidegre változott havas földön moz­dulatlanul. mintha sohasem lett volna ilyen fehér ágya. Madzaggal felkötött csizmá­ja talpán fekete cafatban ló­gott ki a kapcája, mint vala­mi óriási varangy kitaposott bele. Az erdőőr dülöngve töröl­hette meg bevérzett arcát, s megnézte zsebóráját: éppen kilencet mutatott. Mintegy fél percig bámulta a mozdulat­lanul fekvő ' Lehotát’ s mint­ha megrémplt volna tőle, el­sietett. hogy tisztázza magát ott. ahol kell, mielőtt minden nyomot el nem lep a hó... 1 | Rideg Sándor: Js 1 | T 4- ' Irtás szélén \ i I iiiiunnmiHmii IMlUllUUUKIUIIaHMIilllUtlllltUlllUllHtlilllUIIUlUHIHIIMIimiitUállilllllUIIIIHIHIIMIIlll.mlllliaHHUUlIHlOmHIUlltilümilMgUlIIHIMHUIIiminNim Rákosy Gergelyt T A kézirat mint lelőtt madár hevert közöt­tük. Minden barna volt a homályos udvari szo­bában — az íróasztalok, re­dőnyös szekrények, a cserép­kályha. a fal a füsttől, még a gyönge világítás is valahogy barna volt. — Elég már a pesszimista, egzisztencialista, elidegenedő marhaságokból — mondta a rovatvezető. — Szempontokat kaptál? — kérdezte az író gunyorosan. — Hülye! Már rég túlva­gyunk azon az időn. — Tudom. — Mit tudsz? — kérdezte ingerülten a rovatvezető. — Tudom, hogy túlva­gyunk. Hát akkor? — Én magam torkig va­gyok már. Kézirataitok só­hajtoznak, amint forgatom őket. betegágyszagúak. s ak­kor még cipelem őket haza is az aktatáskámban. bevi­szem őket az ágyamba, velük álmodom. Eh! Mintha nem lenne elég bajom! Az író felélénkült nem Is — élni kezdett, mint az imént még dermedt szív. ha elektro­mos inger éri, előrelendült a karosszékében, már csak fél fenékkel ült rajta, s az író­asztalra könyökölve ráme* redt a rovatvezetőre. — Mi baj? — A hátam meg a váltam így telente! Reggel összponto­É M Á sítanom kell. hogy meg mer­jek mozdulni. — Kétórás golyószórótűz. vízzel teli lövészteknő — mint réges-régi leckét hadarta az író. A rovatvezető morgott va­lamit. — Te dög! — mondta aztán barátságosan. De jól tudja! Elmondta többeknek, persze, de ki törődik azzal, amit a másik habrikál. egyik fülén be, a másikon ki. Van abban valami nagyszerű, hogy mégiscsak akad valaki, aki emlékezik az ember egy-két szavára... — Kihúzta a fió­kot, kerek plédobozt vett elő. — És a gyomrom! — mondta. — Kilenc hónapig zsizsikes borsólevest ettetek, azaz it­tatok. mert kanál nem volt. Eleinte kiköpdöstétek a zsi­zsiket ... — Igen, de aztán rájöttünk, hogy semmi az egész, a légy az más lett volna, puha, ma­szatolódó, szárnya a meleg lében, mint a gyászlepel, de a zsizsiknek van tartása, egész­ségesen roppan, mint a pör­költ kávészem. A rovatvezető levette a do­boz tetejét, s beledugta a nyelvét a fehér porba, mint va­lami hangyász. — Már nem kell nekem se kanál, se kés­hegy, se víz. Kész. — Add ide! — Az író is belenyalintott, és nagyot nyelt. — Most egyek vagvunk a szódabikarbónában — mondta. K Még egy két utór ' elés mindkét részről Nézték egy­mást, nevettek. A rovatvezető felugrott, fel- alá járkált a szobában, már cigaretta lógott kezében, rö­videket szippantott, leengedte a kezét, de még le sem ért. felrántotta újra. a némafil­mek szaggatott, gyors modo­rában, nem is szívta, ette a cigarettát. — Ma éjjel spekuláltam rajta: - Renoir-képeket szeret­nék olvasni, nem kémeket, bi- kacsökös kasznárokat. marha- vagonrácsos ablakához tapa­dó beesett, fehér arcokat, amikor a mozdony már nem is gőzt. gázt sziszegett, nem padláslesöprést, és Artdrássy út hatvanat. meg hogy min­denki tudta és senki se tud­ta, néha már testi rosszullét fog el, hiszen közben elmúlik az élet. és ,ez nem is mar­haság. ma éjjel spekuláltam rajta — Renoir-képeket sze­retnék olvasni. Az író ismét eltűnt a karos­székben. Kissé lehunyta sze­mét — éjjel háromig kínló­dott néhány soron, eredmény­telenül — úgy mondta: — Ajánlanám figyelmedbe a ká- vénénikéket és a tárcabácsi­kat. Csak legyintett a rovatveze­tő, nem hagyta magát kizök­kenteni. — Fiatal lány napernyővel. Ránézel, s — esküszöm — a bőrödön érzed a nap melegét, a lányba pedig akár bele is szeretbÁlmodhatsz -óla. Vagy a Kertben lány akja. Ott heverhetsz a két kutya mellett a szűrt fényben, a ta­vasz kellős közepén. — Ne bagózz annyit — mondta az író,- közben ő is rágyújtott, már ki tudja a há­nyadikra. — Miért ilyesmiket festett, hogy Fiatal lány napernyővel. Kertben, Fürdőző nők. s he­lyettük mért nem azt. hogy öregasszony szemfedővel. a Cinteremben. Siratóasszonyok, mit tudom én. Mért? Rányitotta szemét az író a rovatvezetőre, aki most két kézzel az íróasztalra dőlve kérdően meredt rá. a cigaret­ta a szája sarkában, haja a homlokában, mintha birkózott volna. Isten, milyen jó bará­tok lehetnének, csak ne lak­nának a város két szélső pontján, csak ne lenne egyi­kük író, a másik rovatvezető, csak... csak ne lenne a sok csak. Hiszen ő is egész életé­ben a Fiatal lány napernyő- vel-t szerette volna megírni, de ahhoz persze legalább egy­szer látni kellett volna, leg­alább egyetlenegyszer talál­koznia kellett volna vele (a* a tiszta derengő fény bizo­nyára mindenüvé elkíséri, hogy beragyogná a szobáját, még tán ezt a kietlen szer­kesztőségi barna borút is), jött az értesítés, hogy már úton van (nagyon messziről jön, hajóval, a tenger felett vibráló fények meg a delfi­nek miatt, a korlátra dőlve órákig is szívesen elnézi a napernyője alól játékukat), ez már jó régen volt, aztán a Szuezi-csatorna éppen le volt zárva (fekete torlaszroncsok a tiszta kék vízben), a lányt I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom