Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
Mit jelent számomra Madách? Három emlékplakettes nyilatkozata KOJNOK NÁNDOR, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igáigotója: DR. MOLNÁR PAl, a Nögrád megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója, történész: BARNA TIBOR, a olvasószerkesztője: NÓGRAD A politikus Timon — Madách Imre számomra jelkép. Szülőföldem jelképe, melynek múltja és jelene oly sok gondolkodás- és magatartásformáló tanulsággal int mindennapjaimban is, és' amely felragyogtatta Madách életének példáját. Életével és munkásságával való foglalkozásaim során ugyanakkor, szinte személyes ismeretségbe kerültem vele, melegítő emberközelbe. Megértem és átérzem sorsának gyötrelmeit és tragédiáit, reményeit és kudarcait. Cső. dúlom erejét, amellyel mindazt elviselte, ami vele történt, hogy félelmetes magányosságában is képes volt vállalni az emberiség és a nemzet nagy problémáinak végiggondolását és gyémántkeménységű tehetségét bizonyító remekműveket alkotni. Természetesnek, sót szükségszerűnek tartom, hogy korunk felfedezte Madáchot, mert modem ember, modern gondolkodó volt, és marad. A Tragédiában megmutatkozó dialektikus szemléletmód nem pesszimizmus, hanem bátor szembenézés a valósággal, könyörtelen leszámolás az illúziókkal. Érdemes folytatnunk az ismerkedést Madách- c sál. t — Az emlékplakettet a megye haladó és szocialista hagyományainak kutatásáért, a kutatási eredmények publikálásáért, egyszóval helytörténeti munkásságomért kaptam. Madáchcsal és életművével, főként Az ember tragédiájával, tehát mint történészkutató kerültem közelebbi kapcsolatba. Áttanulmányoztam az eddig megjelent polgári és marxista Madách-iro- dalmat, t megállapíthattam, hogy Madách alakját, irodalmi és politikai szerepét egyoldalúvá tették, eltorzították. Petőfihez hasonlóan őt is mindenféle politikai irányzat megpróbálta kisajátítani, célkitűzéseinek szolgálatába állítani. Helyes kép a költőről — korlátáival, emberi hibáival együtt — csak a szocializmusban rajzolódott ki. Madách legfőbb mondanivalója — a küzdés vállalása a teljes igazságért —, a ma szocialista emberének is irányt adó program. Jubileumi kiadványunkkal is' igyekszünk hozzájárulni, hogy megyénkben is mind szélesebb körben, megismerhessék az igazi Madáchot. — Madách szeretete számomra egyet jelent a modem színház szeretetével. A mi színpadi irodalmunk legelső állomásain három nevet emlegetünk legszívesebben: Szig- ligtiét, mint a magyar vígjá- tékirás atyjáét, Katonáét, első jelentős nemzeti drámánk megalkotójáét, és Madáchét, a Tragédiával. Madách főműve azonban nemcsak világirodalmi méretű mű, de tulajdonképpen az első modern történelmi színpadi revű, amivel korának színháza egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Rámondták hát, hogy könyvdráma, pedig éppen színpadon teljesedhet ki egész gazdagságában. S minél távolabb vagyunk születésétől, annál frissebbnek hat. Sok irodalomtörténeti fejtegetés beszélt már Madách műkedvelő irodalmár mivoltáról. Költeményeinek, műveinek jelentős hányada valóban arra enged következtetni, hogy korának irodalmi hangütése rég más volt már, mint az övé, de a Tragédia vitathatatlanul és halhatatlanul élő, amihez századunk legjobb drámaíró egyéniségei iskolázni járhatnak. Értem ebben Brechtet és az őt követő egész világirodalmi drámaíró nemzedéket. (Sulyok - Kulcsár) Forradalmi koriban könnyű forradalmárnak lenini. Ez a közhely gyakran elhangzik, amikor a negyvennyolcas radikális költők csoportjára te- terelpdik a szó, csak arról fér ledkeznek meg sokaim hogy ugyanebben a lázas korszakban a pulszkyk és henszlman- nok entellektuális pecsenyéjüket sütötték, a franken- burgök és hazucháfc pedig újdondánászi mérgezett nyilaikat lődözték Vörösmartyra és Petőfire. A kor hanguLa" tát a Vormärz radikális költői képviselték, akik 1848. márciusában azután (a francia februári és az ezt követő európai forradalmak hírére) öntudattal porondra léptek, hogy kezükbe vegyék a politika gyeplőjét. Madách kimaradt ugyan március 15-e fővárosi eseményeiből, de ettől függetlenül a Szabadság egyik legtö- retlemabfo harcosa» Radikális liberalizmus Valami már készül Európában, amikor Magyarországon három hét különbséggel két olyan fiúgyermek törekszik a napvilágra, akik felcseperedvén a kontinens lite- ratúrájáaak szereznek örök érvényű dicsőséget. 1823-at írják. Amerikában deklarálják a Monroe-elvet (Amerika az amerikaiaké). Madách korán megismeri kora szabadságeszméit, tanulmányozza Hegelt, olvassa az utópistákat, kedvenc drámaírója: Shakespeare, Schiller, Victor Hugo. Első drámai kísérletében (1839), már a zsarnok császár, Commodus önkénye ellen lázadnak a szabadságszerető római ifjak. Nápolyi Endre, a második drámai kísérlet is telítve szabadelvű szabadságvággyal, vagy ahogyan Horváth Károly írja: lázongással „mindenféle határozottság ellen”. Első kísérleteiben, az 1840- ben megjelentetett Lantvirágokban már a szépelgő Bajza- és Kölcsey-utánzatok mellett hangot kap a borongás hazafiúi líra isi „Nem bánom én egy életem Csillagzatát — veszett Honomnak adta csaik e szív, Mit adni kelletett/* Így borong a Mohács té- rén-ben, de Róma című versében már a bizakodás is hangot kap: „Nem lesz sírod sötét magányban itt, De fölkeres, s díszedre vágy a kor, A bonni címer áll fejed felett; a szent tavasz virága eltakar. N agy visszhangot váltott ki múltkori összeállításom a leg-ek- ről, sokan azonban azt róják föl, hogy keveset fontam össze egy csokorba, szívesen olvassák ugyanis az efféle történeteket. Egyesek provokáltak is, hogy bizonyára nincsen is több ezekből az újságírói noteszban. Engedvén a provokációnak, cáfolatul hadd álljon még itlt néhány leg-eimbőL A LEGBIZARRABB ÖTLET A szécsényl járás egyik általános iskolájában beszélgetek az igazgatóval, aki régi bútordarab már a „szakmában” és közismert tréfálkozökedvéről, csínytevő ötleteiről. Hivatalos adatokat írok és kérdezek. Az egyik kérdésemre adott válaszához levéltárcájában keres dokumentumot. Ámde előbb egy kartonlap akad a kezébe, az egyik oldala sárga, a másik vérvörös. Ilyen lapot nyújt fel a futball pályán a bíró, ha valamelyik labdarúgó megszegi, illetve túlontúl megszegi a szabályokat. — Ez mi? — kérdezem. Előbb szabadkozik, végre kitartásomat látva bevallja, hogy a sárga és vörös lapot fegyelmezőeszköznek használja. Ha egy tanuló a szünetben helytelenkedik, felmutatja a sárga lapot, amiből az már tudja, hogy a második sárga lapra a szülők kapnak üzenetet rosszaságáról A vörös lap már csakugyan főbenjáró vétségekért jár. Mi volt a legemlékezetesebb szabálysértés? — kérdezem. — Amikor egy pedagógusnak kellett felmutatnom a sárga lapot - — hangzik a válasz. A LBGCSALAFINTÁBB SZERENCSE János bácsi (kérték, bogy lakóhelyét hallgassam el) nagy híve volt a lottónak mindig, utóbb már heti tíz szelvénnyel játszott. Nem állandó számokkal, minden héten más számokat keVASÁRNAPI JEGYZET Még egyszer a leg-ekről resztezett be a szelvényen. Félesége haragudott érte, ezért a szelvényeket az istálló ablakában tartotta, a fezben, ahol most is állattenyésztő. Társai elhatározták, hogy megviccelik. Amikor pénteken bemondta a rádió a friss lottószámokat, becsempésztek egy utólag megírt igazolószelvényt a többi közé, amelyre négyes találatot „költöttek”. Délután János bácsi lelkesen. fedezte fél a négyes találatot, s mivel régen készült lányát a fővárosban meglátogatni, elhatározta, hogy a nyert 120 ezer forintot a fővárosban veszi fel. A társak azalatt elhíresztelték a faluban a tréfát, s előre várták, milyen lógó orral tér haza az öreg. Ámde egészen másképpen történt). János bácsi három nap múltán hazaérkezett, mégpedig nem 120, hanem 140 ezer forinttal és megvendégelt mindenkit, aki csak az útjába akadt. Az „ugratok” nem értették, hogy mi történt. Mire János bácsi megmagyarázta: „Mentem a Nádor utcába, kerestem a lottózóközpontot, amikor elém áll egy jól öltözött férfi, hogy ő megvenné a nyertes szelvényemet. Én sehogyse akartam adni, de ó még külön húszezer forintot is ráígért, mert hogy 6 maszek, s jól jön neki adózási szempontból. Hát odaadtam. Még ő követelte, hogy e pillanattól kezdve nem ismerjük egymást.” János bácsinak a mai napig sem merték elárulni, hogy hamis volt a szelvény, A LEGRAFINÄLTABB GARÁZDASÁG I A Kovács- testvérek panaszt tettek a tanácson, hogy szomszédjuk, Szabó Gáspár állandóan sértegeti ókét. Legutóbb is, amikor kiléptek az italboltból, Szabó a havat seperte és a csarnok előtt várakozók füle hallatára a következő sértő kifejezést hallatta, a seprűnyéllel a Kovács, fivérekre mutatván. — A két szemét! Behívatták Szabó Gáspárt a tanácsra, felhozták, hogy mi a vád ellene. Fiatal ember létére gyakran évődik az idősebb Kovácsokkal, legutóbb is kárának) módon azt kiáltotta rájuk, hogy a „két szemét!” — Tagadja, hogy így volt. Szabó vattai vont. — Nem tagadom. De nem sértő szándékból tettem, csak énekeltem. —- Énekelt? — Igen» Mégpedig azt, hogy „a két szemét még most is látom.. .” A LEGPONGYOLÁBB FOGALMAZÁSOK Pongyola fogalmazásból, illetve fogalmazásokból talán könyvet is lehetne írni. A következő két példát a közös tárgykör teszi összeillőivé. Losoncról, a csehszlovákiai rokontól érkezett a távirat: „Állategészségügyi okok miatt nem utazhatok. István.” Az egyik tanácsházán találtuk az elnök asztalán a következő nyugtát: Apaállat; helyettesítéséért 400, azaz Négyszáz forintot a mai napon átvettem.’* Kiderült, hogy az illető nem az apaállatot, hanem ennek gondozóját helyettesítette, ftaz&tt te újr* tény taasáj» let»:. Magasra nyílnak búsaké bércei, S a hornni-vér takarta gyáer. mezén Vwitmuk egy «tag reményei,” Még ebben az évben (1840) visszatért Nógrádba, ahol módja nyílott hivatásos politikusként gyakorolni libera- lista elveit. A hivatásos politikus I Beleveti mugat a megyei életbe. El&>b Sréter István mellett aljegyző, hamarosan ízes szónoki beszédével, önálló gondolataival véteti magát észre. Nemsokára hírlapírói erényeit is megcsillogtatja, Timon álnéven küldözgeti a Pesti Hírlapnak Nógrád megyei tudósításait. Különösen vitacikkei figyelemreméltóak. Hol Losoncról, hol Balassrr gyarrruitról keltezi törvény- hatósági tudósításait. Losoncról, a tűzkárok és gyújtogatások ügyében, tartott ülésről írja ironikusan: „Szóba, jött ez alkalommal, hogy a falu- közi pipázás tilalmát épp a tisztviselők legtöbbször törik meg. Mi e cselekvés szellemét nagyobbszerü tárgyakban is, s országosan láttuk már nyilatkozni.” Érzéke rendkívül nagy az irónia iránt. Balassagyarmatról keltezett tudósításában többek között a következőket írja Timon: „B. L. íb. 100 p. ft. akart csak ajánlani egy dobos fizetésére, ki a vészek napján összehívja a. nemzetet. Hogy e dobos alkalmasint siket füleknek dobolna csak, más alapos okokon kívül onnan is gyanítható, mert midőn bizonyos pénzösszeg a nemesi felkelés úira felébresztésére fordíttatni indítványoztatott, lön az indítvány pusztában elhangzott szózat.” A hivatalok és hivatalnokok packázása iß hangot kapott zsurnalisztikái munkájában: „Olvastatott egy özvegy folyamodása, melyben egy a megye elébe terjesztett ügyének végnélküli hosszúra nyúlását panaszolja; a jegyzői hivatal már régen kiadta ■— úgymond — a főbírónak; a főbíró válaszolja; hogy rég kiadta az ellenfél ügyészének, ez őzt viszonzá; hogy egy más szolgabírónak vizsgálattétel végett kiadta, ez szerencsére már jelen nem volt, s így a felelősség nélküli felelősséget nem háríthatta tovább.” Beszédei fe élénkek, emberközeliek. Betegsége miatt (kora ifjúságától kínozta akösz- vény, a szív és tüdőbaj!) lemond a jegyzőségről. De lemondóbesziédével egyenrangúan lírai és emberséges, a védegylet alakításáról, a vallásról, a megye %>olitikai szerepéről, az esküdtszékekről, a halálbüntetésről, a népképviseletről és <t szabad• kereskedelemről vallott álláspontja, szónoki beszéde. Bár joggal tartják sokan úgy, hogy politikai érettsége a szabadságharc után, országgyűlési képviselő korában virágzott teljében. bont és Pesten. (1882—03) Á Bach-karszakiban és az Alexander Bach sorsát megpecsételő solferinói csata után Madách következetesen kitart elvei mellett. Az Egy őrült naplójából származik a következő idézet, mint plebejus nézeteinek tariújele: „Miért tanít * hit MOÍSáj» minket. Hogy sta» túl majctaem helyre *11 A went egyen!őség és s dússal A szegényre is hason sors vár? Szent misék kön?Örsének azért, mfg A szegénynek szószólója trim's. Véle vándorol a más világra Biín, gyalázat, nyomor és bilincs." Bachot és a Bach-karszakot karikirozza Madách A civilizátor című komédiája (1859). A szimbolikus drámában már a kórus is meglepő: svábbogarak siserahadából áll. Strovm úr nem más, mint Bach, aki bürokratikus gyarmati rendszerét rá akarja erőszakolni a gazdára, vagyis Magyarországra és a gazda cselédeire, ezúttal félreérthetetlenül a nemzetiségekre. Végre is kiverik a hívatlan vendéget, a nyomában törtető sváb- bogiarakkal együtt. Még nyíltabban vaR színt országgyűlési beszédében Deák Ferenc felirati javaslatával kapcsolatosan. „Azonban hiszem erősen” — mondotta többek közt —, „hogy az eredmény ugyanaz fog lenni; mert nemzetem politikai érettsége sokkal nagyobb, hogysem át ne lássa, miként a Bach- és Schmerling- rendszer, hogy egy triviális spanyol közmondással éljek — »ugyanazon kutya, csak más nyakravalóval.« S a választóinak szóló beszámolóban így szövegez: „A durva erőszak nem volt, s nem lesz maradandó alapja soha a politikának, szuronyokra támaszkodni lehet, de ülni nem.” A hegelianm Bach-horszak és Solferino Betegen érte meg a szabadságharc kitörését, de bár nemzetőrnek jelentkezett, fegyveres szolgálatra már alkalmatlannak találták. így lett megyei főbiztos, hivatalában a hadsereg ellátását segítette. Lelkesedéséről örök bizonyíték a Tábori képek versciklus, vagy a Nyújtsunk kezet! és a Nem féltelek hazám!, e két, harcok árnyékában született költemény. „Az ősi bűn küldött ránk sújtott A lánc helyét estek szent vér ’ mossa les Hogry a Jobb gyermek győzzön, Mózses elhalt A pusztában, s egy nemzedék vele. Nem féltelek hát hazám !*• A nemzeti összefogást elé- gikus hangú költeményben örökíti meg: „Leégett a vár. a guuyhö vele, S egybeomló hamurakás felett Közös búban ki együtt könnyeze Megérti egymást s nyújt testvérkezet.” A szabadságharc bukása után Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát rejtegette, s ezért egy esztendőt töltött börtönben, vizsgálati fogságban Pozsony De a különösebb visszhang nélkül maradt cikkeknél és beszédeknél maradandóbban őrzik Timon, azaz Madách szilárd, következetes magatartását irodalmi alkotásai, köztük a főművek, Az ember tragédiája és a másik legsikeresebb drámája, a Mózes. Madách azonban a Nápolyi Endre és a Tragédia közti korszakban is következetesen közéleti alkat. A Csák végnapjaiban Csák az idegen uralkodó ellen küzdő szabadsághős. A Csak-tréfa olyan tragédia, amely egyidejűleg a megyei élet keserű szatírája is. És így tovább. Alkotásaiban sikerre! alkalmazta a hegeli filozófiai elveket, a dialektikát, s az ellentmondásos Hegelből is sikerült kiszelektálnia a haladó forradalmi tendenciákat, bái- Madáchiiéi a hegeli abszolút idealizmus következményeire is felfigyelhetünk. Különösen feltűnő Madách műveiben is az ellentmondás, mint a fejlődés mozgató, hegeli elvének alkalmazása (a tagadás tagadásának törvénye!). Többek közt ez is meghatározza a Madách-művek keserűségét, bonyolultságát, amit szeretnek egyesek pesz- szimizmusnak nevezni. Madách a gyakorlatba ültette át Hegel íriada-elméletét, mely szerint a fejlődés minden folyamata három fejlődési fokot jár be: a tézis, az anti- tézis és a szintézis fokát. A kar a Civilizátorban már nemcsak strófákat, hanem anti* strófákat is elmond. Még feltűnőbbek a hegeli nyomok a szembeállításokban a Tragédiában, ahol a triadában rejlő másik sajátosság is „kibukik”: „a fejlődés a végbement történés során újra eljut a kiindulási pontra, de magasabb fokon.” így változnak a történelmi korok a Tragédiában, így követi új bizakodás a „lehangolást” és így hat pozitiven és érthetően optimistán Éva biztatása : »; • • Mert ami eddig kétséges vala; /Most biztosítva áll már; a jövő.” L. Gj. NÓGRAD — 1973. január 21,, vasárnap
