Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-16 / 12. szám

Kurőt>ai biztonság Ma odik forduló Helsinkiben Harminckét európai ország, valamint az Egyesült Álla­mok és Kanada képviselőinek részvételével hétfőn délelőtt Helsinkiben megkezdődött az európai biztonsági értekezletet előskészítő konzultáció máso­dik fordulója. A több oldalú előzetes megbeszélések novem­ber 22-én indultak a finn fő­városban, s a megszakításra a karácsonyi ég újévi ünnepek miatt került sor. A tanácskozáson az egyes országokat' a helsinki diplo­máciai missziók vezetni kép­viselik- s köztük immár dip- iomatarangban foglalnak he­lyet az NDK és az NSZK kül­döttei, akik a Finnországgal fennállt korábbi kapcsolatok­nak megfelelően a kereskedel­mi képviseletek élén álltak, s árab tervoKCt a megszáll! területek felszabadítására Egyiptom, Szíria és Líbia szakértői hozzáfogtak annak az átfogó arab tervnek a ki­dolgozásához. amely a meg­szállt területek felszabadítá­sát célozza, s amelyet január 27-én terjesztenek az Arab Liga Védelmi Tanácsa elé jó­váhagyás végett. Az arab ál­lamok legmagasabb katonai fóruma ezenkívül megismer­kedik a palesztiniai ellenállá­si mozgalom javaslataival is. Mahmud Riad, az Arab Li­ga főtitkára kiterjedt konzul­tációkat folytat a tanácsülés előkészítése céljából. Amennyiben a védelmi ta­nácsnak sikerül kidolgoznia és jóváhagynia egy átfogó stratégiai tervet, akkor azt az arab kormányok elé kell ter­jeszteni azzal a kiegészítő ja­vaslattal, hogy járuljanak hozzá egy arab csúcsértekez­let mielőbbi összehívásához. Kairói politikai körök szerint kévés a remény olyan egysé­ges álláspont kialakítására, amely alkalmas lenne a csúcs­találkozó gondolatának elfo­gadtatására, A szíriai kormány a leg­utóbbi izraeli támadássorozat nyomán nagy intenzitással szor­galmazza az arab országok ösz- szef^gasát E célból indult arab körútra Abdel Halim Khad- dam miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, akit szom­baton Szadat elnök fogadott Kairóban, vasárnap pedig Kadhafi elnök Tripoliban. A szíriai politikus a továbbiak­ban Tunéziába, Algériába, Marokkóba és Szudánba lá­togat. (MTI) Golda Meir VI. Pálnál a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta nagykövetsége­ket vezetnek. A konzultáció jelenleg az előkészítő munka első szaka­szában van, hiszen jóllehet az előrehaladásra való jó szándé­kot a NATOországok képvi­selői több ízben hangsúlyozták, ügyrendi és formai nehézsé­geket gördítettek az operatív előkészítés útjába. (MTI) Golda Meir izraeli minisz­terelnök, aki Párizsban részt vett a szocialista internacio- nálé ülésén, a francia fővá­rosból hazatérőben rövid lá­togatást tett Rómában. Az izraeli kormányfőt hétfőn délelőtt a Quirinale palotá­ban fogadta Leone olasz köz- társasági elnök. Az olasz rész­ről szívélyesnek minősített. Pompidou Pompidou köztársasági elnök hétfőn reggel ötnapos kelet­afrikai látogatásra indult, előbb Dzsibutiban „affárok és isszák francia területének” (Francia Szomáli Part) fővá­rosában, majd Addisz Abebá- ban, Haile Szelasszié császár­nál tesz látogatást „Az affárok és isszák fran­cia területe” Abesszínia és a Szomália Demokratikus Köz­társaság közé ékelve az Ade- ni-Sböl afrikai partján fek­szik, s a „francia tergeren- túli területekhez” tartozik. Párizs elsősorban stratégiai jelentősége miatt tartja fon­tosnak ezt a területet ahol * mintegy ötezer korszerűen felszerelt francia katona ál­lomásozik. A 23 000 négyzet­kilométernyi, s nagyrészt tér­Afrikában méketlen sivatagból álló te­rületre —, amelynek lakói az affárok és isszák —■ mind Abesszínia, mind a Szomáli Demokratikus Köztársaság igényt tart, mivel az affár törzs egy része Abesszíniában él, az isszák pedig Szomáliái eredetűek. A lappangó feszültség miatt gyakran kerül sor -kisebb-na­gyobb incidensekre, s De Gaulle tábornok 1966. augusz­tusában Dzsibutiban tett lá­togatását heves tüntetések kí­sérték. A tüntetők a francia csapatok kivonását és teljes függetlenségét követelték. Most mindenesetre széles körű biztonsági intézkedéseket tet­tek, hogy hasonló tüntetések ne zavarják meg a köztársa­sági elnök látogatását. (MTI) szmiT-fiies (Folytatás 1. oldalról) nyék termesztése, ugyanakkor kismértékben fejlődött a szarvasmarha-tenyésztés. Az elmúlt évben 25 millió forintnál nagyobb beruházás 22 vólt Ezek közül kettőt a korábbi években kezdtek eL A beruházások költségelő­irányzata az előző évhez ha­sonlóan meghaladja a 2,3 milliárd forintot. A tervezett létesítményekkel alapvetően megjavul a dolgozók élet- és munkakörülménye. A megye iparfejlesztése egyébként az eredetileg előirányzott terv­nek megfelelően valósul meg. A szocialista munkaver­senyben a termelő- és szol­gáltatóvállalatok több mint 80 százaléka vesz részt. A moz­galom nemcsak tartalmában, hanem szamszerűségében Í6 erősödött- A vállalatok veze­tői közül egyre több tjelyen nagyobb követelményekét ál­lítanak a kollektívák elé a hatékonyabb gazdálkodás ér­dekében. Az előrehaladást azonban különféle szemléle­tek is gátolják. Egyesek ne­hezen értik meg a nagyobb követelmények szükségessé­gét, mások azt vitatják, hogy ki irányítsa, szervezze, ellen­őrizze ezt a mozgalmat. Na­gyobbak lennének az ered­mények, ha egyes vállalatok ebben a munkában nem a tárcaszintű határozatra vár­nának, amelyek közül több a, mai napig sem jelent meg. A vállalati gazdálkodás eredményessége lehetővé tet­te. hogy az elosztásban is megvalósuljanak az irányel­vekben szereplő célkitűzések. Megyénkben a foglalkoztatot­tak átlagkeresete, átlagjöve­delme az országos átlagnak megfelelően alakult. A havi átlagbér azonban még mindig nem éri el az országos átla­got a szénbányászat visszafej­lesztése, az eredménytelen gazdálkodás, az iparszerkezet átalakulása miatt. Ebben köz­rejátszik még a bérfejlesztés megszigorítása és a különbö­ző termelői áremelkedés. A bérezés kapcsán került szóba a Központi Bizottság legutób­bi állásfoglalása, s az ebből adódó feladatok. Az SZMT nem ért egyet azzal a gya­korlattal, hogy a vállalatok az éves bérfejlesztéseket a fél­évi mérleg birtokéban oldják meg. Véleménye szerint ez nem ösztönöz a termelékeny­ségre és a termelés növelésé­re. * Szóba került még a lakás- építkezés, ennek segítése, a nagycsaládosok, kiskeresetű­ek és az alacsony nyugdíjjal rendelkezők gondja. Befejezésül a fogyasztói ár­színvonallal kapcsolatos he­lyi tennivalókról esett szó. Az SZMT-elnökség beszámolója többször hangsúlyozta, hogy a jövőben is csak azt tudjuk elosztani, amit megtermel­tünk. Ezért áz életszínvonal emelését az üzemekben, gyá­rakban keli megalapozni a ha­tékonyabb miunkával. A felszólalásokat Nagy Osz­kár, az SZMT titkára foglalta össze, majd az SZMT elfogad­ta az előzőleg kiküldött írá­sos és a szóbeli előterjesztést, valamint az abba foglalt fel­adatokat* 2 NÓGRÁD - 1973. január 16., kedd több mint egyórás eszmecse­rén a felek véleményt cserél­tek a közel-keleti helyzet idő­szerű problémáiról. Ezt követően Golda Meirt a Vatikánban fogadta VI. Pál pápa. Ez volt az első alka­lom, hogy izraeli kormányfő járt a Vatikánban. A Vatikán az 1967-es arab —izraeli háború óta erősen szorgalmazza, hogy Jeruzsálem városa, amely központja mind a katolikus, mind a zsidó, mind a mohamedán vallási kultusznak, kapjon önálló, nemzetközileg ellenőrzött jog­állást. Az izraeli kormány azonban mindig elutasította ezt a javaslatot, VI. Pál hétfőn újra nyo­matékosan hangoztatta, hogy a Vatikán a város nemzetkö­zileg ellenőrzött, önálló jog­állásának híve. Az eszmecse­re nem szorítkozott Jeruzsá­lem kérdésére, hanem kitért a közel-keleti konfliktus más vonatkozásaira is. A pápa fel­vetette a Palesztinái nép jo­gainak kérdését is: a Vatikán szerint csak akkor valósulhat meg az igazságos és tartós béke ebben a „kényes” tér­ségben, ha a rendezéskor fi­gyelembe veszik a Palesztinái nép létezését, jogos törekvé­seit — ahogyan VI. Pál fo­galmazta — „nem ellentétben, hanem összhangban a térség többi lakójának jogaival.” A megfigyelők többsége szerint Golda Meir a megbe­szélésen felvetette az Izrael és a Vatikán között létesítendő diplomáciai kapcsolatok kér­dését. Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója vasárnap a floridai Biscayneben találkozott Nixon elnökkel, hogy tájékoztassa a párizsi Vietnam-tárgyalísolu ról. Kissinger, Florida télé repülve, útját megszakította Washingtonban, ahol csatlako­zott hozzá Alexander Halg (balra), a hadsereg helyettes vezérkari főnöke. Haig tábor­nok vasárnap este Saigonba utazott, hogy Thieu elnökkel megvitassa a bizalmas béke­tárgyalások jelenlegi állását. ‘ , Tetteikre nincs mentség... ... Fényképüket felragasz­tották azokra a plakátokra, amelyek közük a lakossággal, hogy a vietnami főváros 12 napos bombázása idején Ha­noi felett 23 B—52-est lőttek le. Ez a hanoi légvédelem ha­talmas győzelme volt, ami­ért meg is kapta a legmaga­sabb kitüntetést, a „Harci Győzelemekért” érdemérmet. A plakátok szövege alatt ott dí­szeleg azoknak a fényképe, akik Hanoit, a Kham Thien utcát bombázták, akik Ciong faluban megsemmisítették az iskolát ég az óvodát Ezek az emberek most csíkos rabru- hát viselnek, felszerelési tár­gyaikat — ruhájukat, pilóta- sisakjukat, szúnyoghálójukat, zászlócskáikat, amelyekre vi­etnami nyelven azt írták, hogy tulajdonosának adjanak enni és óvják meg az életét — külön kiállításon mutatják be. Az utcákon sok a repülő­géproncs. A fémhulladékokból a vietnami ezermesterek ap­ró használati tárgyakat, ön­gyújtókat hamutartókat fé­Húszezer fiatal tüntetett vasárnap Bonpban az amerikaiak vietnami háborúja ellen. A hatóságok, a kormányhivatalok és az amerikai nagykövetség védelmére ezer rendőrt moz­gósítottak Hanoi tudósítás süket készítenek. Minden tárgyra rá vésik: „B—52-es amerikai repülőgépből ké­szült”. Ilyen rövid idő — mindössze 12 nap — alatt eddig még so­ha nem esett fogságba eny- nyi amerikai pilóta. Ameri­kai jelentésekből kiderül, hogy 1964-től számítva, most, a 12 nap alatt 16 százalékkal növekedett a foglyul ejtett pilóták száma 1964. óta sok minden meg­változott. Nagyon változott a légvédelmi szolgálat, növeke­dett a vietnami rakéta- és a légvédelmi, tüzérség ereje. Megváltozott, mellesleg az amerikai pilóták „földi” vi­selkedése is. Ismeretes, hogy december 26-án különösen intenzív és hosszú légitámadás érte Ha­noit. Ügy este fél tizenegy tájban az egyik tóból a város déü peremén kimászott egy amerikai pilóta, akit B—52- sel lőttek le. A pilóta semmi­lyen ellenállást nem tanúsí­tott, amikor a helyi harcosok körülfogták. Engédelmeskedett minden parancsnak és azonnal .eadta fegyverét. (Hanoi tér­ségében egyébként a foglyul ejtés pillanatában egyetlen amerikai pilóta sem tanúsított ellenállást.) A tóból előmászó pilótát körülvették a hanoiak. Va­lamelyikük tudott angolul. A pilóta első szava az volt, hogy ne öljék meg. Utána nyomban elmondta, hogy mindössze két nappal ezelőtt dobták át Guam-támaszpontról, most először repül Vietnam felett. A felszállás előtt fél órával közölték vele, hogy a cél — Hanoi. Elmondta még, hogy gépét még a bombák kioldása előtt lőtték le. Hozzátette, hogy kész bármilyen paran­csot teljesíteni. , ... Néhány éve még mások voltak ezek a pilóták. Ha náluknál alacsonyabb rangú vietnami tiszt szólt hozzájuk, egyszerűen nem válaszoltak. Nem érezték magukat legyő- zötteknek. Azt mondták, hogy egyszerűen nem volt szeren­cséjük, gépükét lelőtték. Volt idő, amikor a . foglyul ejtett pilóta röpcédulákat osztogatott foglyul ej tőinél?: „Én a kommunizmus ellen harcolok. Gépem szerencsétle­nül járt. Kérem a helyi la­kosságot, hogy óvja meg életemet, rejtsen el, adjon en­nem, szállítson biztonságos helyre, lehetőleg az amerikai csapatok körletébe. Az ameri­kai kormány 80 000 dongót fi­zet annak a vietnami sze­mélynek, aki mindezt megte­szi..” Hol vannak már ezek az idők! Ma már az amerikai pi­lótát nem érdekli, milyen ka­tonai rangot visel az, aki fog­lyul ejti. Egyik pilóta sem próbál antikommunista jelsza­vakkal rokonszenvet kel­teni maga iránt. Készségesen válaszolnak bárki kérdésére. Idegesen és ijedten egyre csal; azt hajtogatják, hogy nem volt idejük kioldani a bom­bákat, és hogy nem B—52-sen repültek. Hozzáteszik, hogy eddig még nem bombázták Vietnamot, nem vettek részt egyáltalán semmilyen hadmű­veletben, ellenzik a vietnami háborút... csak most kerül­tek ide... és ... ne öljék meg őket A könyörgésre egyébként semmi szükség: ha a pilóta élve földet ért,- biztos lehet benne, hogy életben marad. Bár nem egyszer nem köny- nyű őket megvédeni a lakos ság bosszújától. Az a pilóta például, aki de­cember 26-án a tóból kimá­szott, természetesen nem tudta, hogy két nappal korábban . a közelben bomba robbant, amely egy hatgyermekes pos­tás családját pusztította eL A légnyomás három gyereket olyan messzire repített, hogy holttestüket csak harmadnap­ra találták meg — ugyaneb­ben a tóban. A környékbeliek még mindig a tragédia hatá­sa alatt álltak. Elképzelhető, milyen gyűlölettel vették kö­rül a pilótát, aki a tóból má­szott ki. Ki tudja, igazat mondott-e, hogy nem volt ideje a bom­bák kioldására? Feltehető, hogy nem mondott igazat, hi­szen most minden amerikai pilóta így beszél. A tóból kimászott pilótát két fegyveres népfelkelő mun­kás védte meg a tömeg fel­háborodásától, amíg meg­érkeztek a néphadsereg kato­nái. Ezt megelőzően két, vagy három nappal Hanoi külváro­sában, egy másik amerikai pi­lótát ejtett foglyul a lakos­ság. Ö azt állította, hogy nem B—52-esen, hanem A—6-on repült. Ezt a gépet itt „ten­geri rablónak” nevezik. A kö­zelben azonban egy B—52-es roncsai hevertek. Mindenki tudta, hogy a pilóta hazudik. A népfelkelők egy szövetkezet istállójába tuszkolták az ameri­kait a feldühödött tömeg elől. Ott őrizték, amíg a katonák megérkeztek. A foglyul ejtett amerikai pi­lóták viselkedése alaposan megváltozott. Bizonyára azért, mert még a legmakacsabbak is sejteni kezdik, hogy tetteik­re nincs mentség. Genrih Borovik

Next

/
Oldalképek
Tartalom