Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

A dolgozók szóvá telték Történt-e intézkedés? Kommunista felelősséggel .Előttem a legutóbbi terme­lési tanácskozások jegyző­könyvei. A salgótarjáni .öb­lösüveggyár a megye nagyobb ipari üzemei közé tartozik. Ennek megfelelően eléggé vastag paksaméta a jegyző- könyvköteg, el is „vesztem”, volna a rengeteg észrevétel, javaslat, hozzászólás között, ha Pförtner József, a szak­szervezeti bizottság bér- és termelési felelőse nincsen a segítségemre. Vajon kaptak-e a dolgozók valamennyi észrevételükre megnyugtató és elfogadható Választ? Történt-e intézkedés valamennyi felvetett problé­ma és hiányosság felszámolá­sára és megoldására? — Az a gyakorlat — mond­ta Pförtner József —, hogy a termelési tanácskozások jegy­zőkönyvét legalább hét pél; dányban legépeljük, s a tár! sadalmi és gazdasági vezető­kön kívül az intézkedésre jo­gosult osztályoknak is meg­küldjük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a hozzászólók részben azonnal választ kap­nak kérdéseikre, a nagyobb horderejű, nehezebben meg­oldható javaslatokra pedig a későbbiekben visszatérünk­A rengeteg hozzászólás azt is bizonyítja, hogy rendkívül élénk az üzemi demokrácia a gyárban. A dolgozók szívesen foglalnak állást közös dol­gaikról, nem rejtik véka alá véleményüket, elismerik az eredményeket, de szóvá teszik a hibákat, a termelést akadá­lyozó tényezőket, a gondokat is. A sok-sok hozzászólásból kiválasztottam egyet, amely­ben egy egész üzem kollektí­vájának véleménye tükröző­dik. Bangó József tette szó­vá: amióta elvették a VI-os félautomata üzemtől a mű- ■ szaklakatosokat, ha valame­lyik géppel ^probléma van, szaladgálni kell a szolgálat­ban levő gyári futólakatosok után, ami időpazarlással és termeléskieséssel jár. Vajon jogos-e a dolgozóik észrevétele? Nyugvópontra jutott-e azóta a helyzet? Sándor Vilmos üzemvezető ezt mondta: —■ A dolgozók még mindig nem nyugodtak bele az új rendbe. Tucjja, hogy van ez, ha valamit egyszer megszok­tak az emberek, arról nehe­zen mondanak le. Abban iga­zuk van, hogy amíg kéznél volt a lakatos, a kisebb hi­bát akár öt perc alatt’megja­vította. Most meg néha egy órába is beletelik, amire elő­kerítik a lakatost. S az egy­órás teljesítménycsökkenés, a termeléskiesés a gyárat és a dolgozót is érzékenyen érin- ti. — Az sem kellemes dolog, hogy' a munkában kimelege­dett dolgozónak kell a laka­tos után szaladgálni — szólt közbe Belinyák János meós, alapszervi párttitkár. — Ez a, dolgozók egészségét veszélyez­teti. Hiába van kiírva a táb­lán. hogy hol tartózkodik a futólakatos, mire ott keresik, addigra talán már a harma­dik helyen dolgozik. Göröos Lajos főrhechani- kus nem látja ennyire tragi­kusnak a műszaklakatos hiá­nyát: — December hónapban fe­le annyi termeléskiesés sem volt, minj; korábban, pedig akkor már nem volt műszak­lakatos az üzemben. Eddig Cékla a gSzfelhőben Vidám arcok a savanyítóban — Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal— dohog magában Vellisch Rudolf, a szurdokpüspöki Béke Ter­melőszövetkezet jobbágyi sa­vanyító üzemének vezetője. — Tatabányáról olyan szál­lítmányt kémek, amelyet már elküldtünk. Az irodában a 74 éves Végh Györgyné — közis­mertebb nevén Annus néni —, aki 1954 óta szövetkezeti tag, nyugtatgatja. — Talán én vagyok a szö­vetkezet legidősebb dolgozó­ja. Nappali őrként dolgo­zom, fegyverem a nyelvem. Két műszakban 60—70 asszonynak és leánynak egész éven át munkalehető­séget biztosítanak a sava- nyitóban. Mostanában ecetes céklát, töltött paprikát, ve­gyes vágottat, uborkát és hordós káposztát készítenek. Pest, Komárom és Nógrád megyében népszerűek a ké­szítményeik. — Nem panaszkodhatunk a megrendelésekre — ma­gyarázza az üzemvezető — alig győzzük az igényeket kielégíteni. Különösen kere­sett az almapaprika, cecei paprika és a töltött paprika, őszintéit szólva én különö­sebben nem lelkesedem a savanyúságért, de — hiva­talból — minden ,új készít­ményt végig kell kóstolnom. A közös gazdaság házi kertészete látja el alapa­nyaggal a savanyítót. Az el­múlt évben közel száz hol­don termesztettek a szorgos leány- és asszonykezek uborkát, paprikát, céklát és káposztát. Napi átlagban 5— 6 ezer üveg savanyúságot adnak át a kereskedelem­nek. Az üveget partnereik­től kapják, a zárógamitú- rát pedig a Hatvani Kon­zervgyárból szerzik be. A boszorkányos ügyesség­gel dolgozó zárógépet Halá­szi Jánosné kezeli. Vidám asszony, mint a többiek. ‘— Gyakorló háziasszony is vagyok, ilyen szemmel szintén, megítélem a készít­ményeinket. Nagy tételek­ben Igen finom savanyúsá­gokat állítunk elő. Teljesít­ményben dolgozunk, havon­ta 1600 forintot keresek. Az üvegmosóban Szappan Jánosné serénykedik. —- Tessék megnézni a ké­semet, milyen lett a sok ult- rás víztől! A keresetre vi­szont nem panaszkodhatom. Óriási fahordók között haladunk tovább. Ariedné fonalára lenne szükség, ha az üzemvezető nem kalau­zolna bennünket a három­ezer literes, fenyőfából ké­szült hordók között. Ezek­ben érlelik a savanyú és vöröskáposztát. A vöröská­posztával töltött ecetes pap­rika nagyon népszerű a la­kosság körében. — Csak az a baj — ma­gyarázza az üzemvezető —, hogy nagyon munkaigényes. Hatalmas gőzfelhő terjeng a céklakészítő részlegben. Kovács Pálné és társai óriá­si üstökben főzik a vörös céklát. A munkafolyamatot dióhéjban így foglalja ösz- sze: — Megtisztítjuk a nyers céklát, megmossuk és a for­ró vízzel telt üstbe tesszük. Főzzük 45 percen keresztül. Szeletelögépen összevágjuk, majd lével felöntjük. Ott­hon is szoktam céklát csi­nálni, de az nem áll el olyan sokáig, nftnt amit itt csinálunk. Életrevaló ötlet Volt 1968- ban a savanyító üzem létre­hozása. Az üzem egyik dol­gozója — Révész Dániel — miként vélekedik a kezdet­ről? — Az akkori vezetők ja­vaslata volt, hogy alakít­sunk egy savanyító üzemet. Jól járt ezzel a szövetke­zet, de az sem mellékes, hogy ezzel sok asszony és leány számára folyamatos munkát, biztos megélhetést tudunk teremteni. Sokat dolgoznak, ám jól keresnek, ezért savanyú ar­cokat még véletlenül sem lehet látni a jobbágyi sava­nyítóban. .. Rozgonyi István nem tudták bebizonyítani, hogy olyan gyakran lenne probléma a gépekkel, amihez állandó lakatos kellene. Az üzemvezető áthidaló ja­vaslatot tett: — Abba is belenyugodná­nak a dolgozók, ha a futóla­katosoknak ebben az üzem­ben lenne a „főhadiszállá­suk”. Egyáltalán, md tette szüksé­gessé a műszaklakatosi „rend­szer” megszüntetését? Mi a gyárvezetés jelenlegi állás­pontja az ügyben? — A hatékony és eredmé­nyes gazdálkodás azon is múlik, hogy a gyár ne fizes­sen, ki feleslegesen munka­bért olyan dolgozóknak, akik­nek a munkaideje nincsen kellően kihasználva — mond­ta Kazinczi Gyula főmérnök. — Mi felülvizsgáltuk az üze­mek létszámgazdálkodását, akkor kiderült, hogy a VI-os üzemben a futólakatosok mel­lett még műszaklakatosokat is foglalkoztatni nem Indo­kolt. Ennek ellenére az illetékes vezetők mégis hajlanak arra, hogy mérlegeljék és méltá­nyolják a dolgozók észrevéte­leit. Nemrégen felvetődött a gondolat, hogy a futólakatoso­kat az üzembe telepítik. Ez a megoldás eleget tenne a dol­gozók kívánságának, ugyan­akkor többletlétszámot' sem igényelne. Végleges döntés még nem született. De egy pillanatig sem lehet két­séges, hogy — mint már any- nyi más esetben —, a dolgo­zói és üzemi érdekek össz­hangja most is rövidesen helyreáll. %. S. Rendkívül nagy és felelősségteljes mun­kát végeznek ezekben a napokban a párt- alapszervezetek, az alapszervezetek kommu­nistái. A X, kongresszus határozata alapján most végzik el másodszor az éves műnk*: ér­tékelését, s a beszámoló taggyűléseken meg-1 határozzák az idei év legfontosabb tenniva­lóit. Már az év végi beszámoló taggyűléseket megelőzően, a pártcsoport-értekezleteken sok szó esett a végzett munkáról. Ezen a fórumon személyre szólóan értékelték a párt­tagok munkáját, éves tevékenységét, a párt- megbízatások teljesítését. Érdem szerint di­csérték az aktív, jó munkát végző és a pártmegbízatásukat becsülettel teljesítő párt­tagokat. Személyre és beosztásra tekintet nélkül bátran bírálták azokat,- akiknél kü­lönböző fogyatékosságok tapasztalhatók: nem vettek részt rendszeresen az alapszervezet szervezeti életében, nem jártak rendszeresen taggyűlésekre, elhanyagolták pártmegbíza­tásuk teljesítését, megsértették a párt szer­vezeti szabályzatát és a szocialista erkölcsi normákat. A pártcsoport-értekezletekre, azok aktivitására, vitakészségére igen kedvező hatással volt a Központi Bizottság novembe­ri állásfoglalása, elsősorban annak a párt belső életéről szóló fejezete. Helyesnek tar­tották a párttagok az irányító pártszervek azon döntését, hogy minden párttag éves tevékenységét értékelni kell, ami jó han­gulatot, őszinte, nyílt elvtársi légkört és megelégedést váltott ki a párttagok között. A vezetők is úgy nyilatkoztak, hogy helyesek voltak az elhangzott bírálatok, s azokat el is fogadták. Ilyen munka után készültek el a párt- alapszervezetek vezetőségi beszámolói, s hangzanak el most már egymás után a megyében a beszámoló taggyűléseken. Az eddig lezajlott taggyűlések számos tanulság­gal szolgálnak. Talán mindjárt itt, elöljá­rójában kell elmondani, hogy ezeken a tag. gyűléseken a párttagok mintegy 90 százaléka jelenik meg, s a hozzászólók aránya is meg­közelíti a 25 százalékot. A vitákban résztve­vőkre az őszinteség, a nyíltság, a mértéktar­tás a jellemző, akár a Salgótarjáni Kohászati üzemek alapszervezeteinél, akár a síküveg­gyárban, akár a mezőgazdasági üzemekben» vagy a területi alapszervezeteknél,, Oj üzemcsarnok Diósjenőn Misié! év alatt tel ép Ott a VILLTESZ Autó villamossági Fel­szereléseket és Alkatrészeket Gyártó Szövetkezet diös.ienöi üze­mének üj szerelőcsarnoka. Az építkezést a nógrádi TÖVÄTX végezte, mintegy két és fél millió forintos költséggel. Az üt üzem­csarnokban- a munkatermeken kí­vül százszemélyes öltöző és für­dő kap helyet. További két—két és fél millió forintba kerülnek a bővített üzemhez az út gépek és berendezések, amelyeket Tengve]- országból és a hazai gépipartól vásárol a szövetkezei Megállapítható, hogy az 1972-es esztendő­ben az irányító pártszervek alapszervezeteket segítő tevékenysége, módszere fejlődött, vál­tozatosabb, színesebb és következetesebb lett Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az eddig le­zajlott beszámoló taggyűlések színvonalasak. Meggyőződéssel lehet vallani, hogy a párt X. kongresszusa, a Közporti Bizottság és szervei határozatainak és a megyei határo­zatok, intézkedések nyomán tovább fejlődött az alapszervezetek belső élete, a párttagság aktivitása. Az alapszervezetek egyre jobban látják és érvényesítik helyileg a párt veze­tő szerepéből eredő feladatokat. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják, hogy a taggyűlési beszámolók az alapszerve­zet életének legfontosabb teendőit elemzik, nem vesznek el részletkérdésekben, éppen ezért a vita is széles skálán mozog, s szinte minőin lényeges dolgra, eseményre, jelen­ségre kiterjed. Az pedig külön is elősegíti az élő, eleven vitát, hagy a legtöbb aiapszerv^- zetl beszámolóban a párttagok már választ kapnak azokra a kérdésekre is, amelyeket korábban éppen a beszámoló tagggyűlést előkészítő pártcsoport-értekezleteken vetettek fel. Ebben az időszakban mér az is megálla­pítható, hogy jelentősen fejlődött a beszá­moló taggyűlések feladatmeghatározó tevé­kenysége. Általában éves munkaprogram jellegű feladatokat tárgyalnak meg, és fogadnak el. Jellemző, hogy a legfontosabb, a helyi tennivalókat jól választják ki és ezek reális alapot adnak az alapszervezet kö­vetkező időszakra szőlő munkatervéhez. Itt kell azt is elmondani, hogy az alápszen/e- zetek előtt álló munkaprogramok meghatáro­zásánál az üzemek gazdasági vezetői tájé­koztatják a párttagságot az 1972, évi ered­ményekről, gondokról, szólnak az 1973-as feladatokról, aminek végrehajtásához éppen a kommunisták segítségét kérik. Bár záró­jelben azt is meg kellene említeni, hogy sajnos, vannak eltérő tapasztalatok is. A számos és többségben levő pozitív je­lenség mellett néhány helyen akad gond is. Bár csak elenyészően, de jelentkezik, hogy az év végi beszámoló taggyűléseket az alap- szervezét nem készítette megfelelően elő. Tapasztalható volt olyan jelenség is, hogy a vezetőség beszámolója nem felelt meg az igényeknek, a párttagságnak. Ez talán ab­ból is fakadhat, hogy néhány helyen a fel­sőbb pártszervek - a járási pártbizottságok apparátusa - nem adott kellő segítséget sem a módszerhez, sém a beszámolók tartalmi összeállításához. Némely alapszervezetnél azt is ^tapasztalni lehetett, hogy gyengék a javas­lattételre, a problémák felvetésére adott ösz- szefoglalók. Belemennek aprólékos felveté­sekbe, ahelyett, hogy azokra később, a kö­vetkező taggyűléseken térnének vissza. Több kedves színfolttal is találkoztunk a beszámoló taggyűléseken. Volt olyan alap­szervezet, ahol a 25 éves párttagságot elis­merő oklevelet adtak át a kommunistáknak. Másutt könyvet ajándékoztak azoknak ® párttagoknak, akik pártmegbízatásukat be­csülettel végezték egész éven át. Nem egy helyen a munkásőrségben - pártmegbízatás — kifejtett tevékenységért emlékérmet adtak át az alapszervezet tagsága előtt De volt olyan beszámoló taggyűlés is, ahol a legfia­talabb párttagnak ünnepélyes keretek kö­zött nyújtották át párttagsági könyvét Félidejéhez ért az év végi beszámoló tag­gyűlések sorozata. A taggyűlések elérték cél­jukat, hiszen a felelősség tapasztalható az előkészítésben, a lebonyolításban. Egy év munkájának áttekintése, a jövő feladatok meghatározása, az élénk és egészséges lég­kör, a kritikai élénkülés és a cselekvő tá­mogatás biztosíték arra, hogy pártalapszer- vezeteink valóra váltsák idei megnövekedett feladataikat is. Somogyvéri Laliié MAI ARCOK, MAI EMBEREK Hetvenh&tezer tétel a nagy könyviben... A bolt ajtaja nyitődik és Csukódik. Az ügyfelek sűrű egymásutánban jönnek, né­melyikük batyuval, táskával megrakottan, mások csak úgy, üres kézzel. Aki hozott vala­mit, az itt hagyja, aki üresen jött, az csomaggal távozik. — Ez elég rejtélyesen hang­zik — mosolyog Kenderes! Gézáné, a Rákóczi úti Patyo­lat vezetője —, pedig nem is az. Mi az ügyfelekért va­gyunk, mosunk, tisztítunk, festünk, ahogy a kedves meg­rendelő éppen kívánja. Kenderesinének, ahogy mondani szokták, kisujjában a szakma- Az idén lesz hu­szadik esztendeje, hogy ebben az üzletben dolgozik. Vala­mikor, mint vasalónő kezdte. —■ Munkát kerestem, egy maszek tisztítónál vettek fel vasalónőnek. Tetszett, nem tetszett, más nem akadt. Nem volt éppen könnyű dolog, mert saját káromon tanultam meg, hogyan kell zakót, nad­rágot, vagy kabátot vasalni úgy,, hogy szép legyen, ne égessem el, megfeleljen a tu­lajdonosnő és a megrendelő igényeinek. Persze, ez régen /volt. Jull- ka azóta megszerette ezt a szakmát, boltvezető lett. Még négyen dolgoznak a keze alatt. És csak mázsában le­het számolni azt a sok ruhát, amit átvett és kiadott. Tavaly például hetvenhétezer tételt írtak be a nagykönyvbe, vagyis 'ennyi megrendelőt szolgáltak ki ebben a Patyo­lat-fiókban. — Ügy szoktuk emlegetni, talán nincs is olyan salgótar­jáni, aki az, évek során itt, nálunk meg ne fordult volna. ■Itt mindig az ügyfélnek van igaza, még akkor is, ha nincs igaza. Ez a legelső szabály, amit mindenkinek tudnia kell, aki emberekkel foglalkozik. Hiába van gondunk, bajunk, fáj a fejünk, azt a megrende­lőnek nem szabad látnia. Akkor is udvariasnak kell lenni, ha az ügyfél veszekszik, avagy semmivel sincs meg­elégedve- Mindig erre tanítom a, fiatalokat is, akik ide ke­rülnek hozzánk. Ahogy ülünk és beszélge­tünk a kis asztal mellett, akárhányszor nyílik az ajtó, Kenderesiné hátra-hátra pil­lant, vajon nem kell-e vára­koznia a megrendelőnek, ki­szolgálják-e rögtön...' Julika emellett évek óta tanácstag. A Vásártéren a 38- as körzetben választották meg, a osillagháztól egészen a 'Tanács utcáig tart a terü­lete. — Én magam csodálkoztam leginkább, amikor ’először ja- vaso11 a tanács. Megkérdez­ték, vállalnám-e a tanácstag- ságo';? Mivel ml is ott lak­tunk. a 99-es bérházbah, azt válaszoltam, ha az emberek megbíznak bennem, szívesen csinálom. Így lettem én ta­nácstag. Sok embert ismer a körze­tében, már csak az üzletből is. Hozzá is bizalommal for­dulnak kisebb-nagyobb elin­tézésre váró ügyekkel. Van aki az utcán szólítja meg, vagy a lakásán keresd fel. Mindig mindenkit meghallgat, aztán eljár az érdekükben. Előfordult, hogy személyesen ment fel valakivel a tanács­ra, egyik vagy másik osztály­ra, hogy mielőbb intézkedni tudjanak. — Végeztünk társadalmi munkát is- Közösen csinál­tuk meg a csillagházhoz le­vezető lépcsőnél azt a kapasz­kodó korlátot. amelyet fő­ként az idősebbek sürgettek. Ültettünk virágot, parkosí­tottunk, szeretnénk, ha szebb lenne a környékünk. Olyan­kor viszont nagyon harag­szom, ha látom, hogy kitör­delik az emberek a fákat, vagy letapossák a virágokat. — Nem fárasztó a napi munka után a tanácstagi vagy társadalmi tevékenység? — Egyáltalán nem. Rend­szeresen eljárok a tanácsülé­sekre is. Fontos, hogy az em­ber tájékozódjon, hogyan fej­lődött a város, melyek a leg­fontosabb tennivalók. Csak így tudok én is választ adni, ha kérdeznek. Pedig egy dolgozó asszony­nak bőven akad elfoglaltsága. Fia a Bolyai Gimnáziumba jár, negyedikes, az idén érett­ségizik. Amellett ott a ház­tartás, mosás, főzés, vasalás, takarítás. Amikor szabad ide­je van, televíziót néz, vagy olvas. — Talán beosztás kérdése az egész. Mindenesetre az a véleményem, ha az ember el­vállalt valamit, becsülettel végezze le-.. NÓGRÁD — 1973. Január 14., vasárnap ■ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom