Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
í Evenként húszezer előadás Huszonöt éves az állami filmgyártás — Húszéves a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat A Moziüzemi Vállalat január 18-án ünnepli jubileumát, a díszün- nepségen, mely bevezetője egy sorozatnak, egyik programpont lesz „A vőlegény nyolckor érkezik” című színes magyar filmvígjáték bemutatója. Képünkön: jelenet a filmből Négy éve emlékeztünk meg a felszabadult magyar film 25 évéről. Az idén a filmszakmában ismét évfordulót ünnepelünk, köszön tjük ugyanis az államosított 'magyar filmgyártást, a magyar filmművészetet. A felszabadulás előtt a szó igazi értelmében csak filmtermelésről beszélhettünk, így a kultúra többi ágától eltérően a magyar filmnek nem volt vitathatatlan értékű művészi. nemzeti, haladó hagyománya. Hazánk felszabadulása adta meg lehetőségét annak, hogy szinte a semmiből kiindulva teremtődjön meg a magyar kultúra egészében a magyar filmművészet. Nemzetközileg elismert Balázs Béla, a magyar filmelmélet és filmkultúra úttörője vallotta; „.. .ahhoz, hogy a film olyan igazi nagy művészetté váljék, mély méltó rejtett lehetőségeihez, a környező világ átalakulására van szükség. Ez az átalakulás megteremti majd a film számára életet adó szellemi légkört is.” A környező világ átalakulása kezdődött el hazánkban, a film- és moziszakma ban is. A demokratikus frontba tömörült magyar politikai pártok vették át a 250 személy befogadóképességűnél nagyobb mozikat szinte az egész országban, s filmvállalataik egy-egy magyar film készítését. Ezek után 1948 egy űj korszak nyitánya volt. Miniszter- tanácsi határozat döntött, s létrejött a film- és moziszakma területén a Magyar Filmgyártó Nemzeti Vállalat és a Magyar Filmforgalmi Nemzeti Vállalat. Az államosítás következtében más alapokra került minden. Mind szervezetében, mind eszmeiségében (a korábbi szórakoztatóipar terméke helyett) a szocialista társadalom megteremtéséért folyó harc eszköze, az új embertípus kialakításához, tudata formálásához, az újjáéledéshez nélkülözhetetlen támpont lett a két vállalat. A magyar nemzeti film harcban született meg, a párt segítő és irányító gondoskodásával. Megszületésétől napjainkig nagyon változatos, igen gazdag történelmi és fejlődési utat tett meg a sok-sok millió, filmet szerető néző közreműködésével. Ma már nemzetközileg is elis invert a magyar filmművészet. A kis falvakba is Gondok, problémák természetesen vannak és lesznek is. Sokszor alakul ki még vita, véleménykülönbség az alkotók, forgalmazók, nézők és kritikusok között, de ez így van rendjén. A viták tüzében él és fejlődik tovább mind- annyiunk nagy kincse, a magyar filmművészet. E negyed- százados jubüeumi évben mi filmforgalmazók is ünnepelünk. Húsz évvel ezelőtt a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat Heves—Nógrád megyei kirendeltsége jogutódjaként létrejött a Nógrád megyei MoMa már rendszeresen 140— 150 mozijátszóhelyen üzemelünk kedvező,' vagy éppen rossz körülmények között. Negyvennyolc nézőteret láttunk ei esztétikai és akusztikai burkolattal, 46 normál (35 mm-es) és 102 keskeny (16 mm-es), ha éppen nem is a legmodernebb kinotechnikai berendezésekkel ellátott moziban tartunk évenként 18— 20 000 előadást A nézők száma a csúcspontot az 1960-as évek elején érte él mintegy évi hárommilliót Ma már csak a kétharmada, igaz, évenkénti növekedéssel. Országosan ugyanezen idő alatt 140 millióról mintegy 75—80 millióra csökkent a látogatottság. De hisz" sok minden megváltozott. Megváltozott az emberek életritmusa, szokása, gazdagodott érdeklődési körük, a kulturális igényük, s nem különben a kielégítés lehetősége is. Évenként filmszínházainkban 400—500 filmet mutatunk be összesen, melyből 150 körül van az újak száma. Jó eredményeket értünk el már évek óta a szovjet, a különböző szocialista országok és a nyugati haladó eszméket tartalmazó filmalkotások forgalmazásában, különösen az évfordulókban igen gazdag években tartott tematikus filmsorozatok során. Egyre sikeresebbek a filmtörténeti és filmesztétikái ismereteket gazdagító mese- és iskolamozi, filmklub, valamint filmszakköri és művészfilmeket bemutató előadásaink. Munkánk mezőgazdasági dolgozók esztétikai, s ízlésmódjuk fejlődését elősegíteni, valamint a társadalmi életünk aktuális kérdéseire a film sajátos nyelvén választ adni. Továbbra is törekszünk arra, hogy filmjeinkkel mind szélesebb réteghez, a filmet ma még nem szeretőktől a filmművészetért rajongókig jussunk el, s egyidejűleg a film-ismeretterjesztést is fokozzuk. A film „szerelmesei" Szerény anyagi eszközeinkből, a megyei tanács segítségével megkezdődik az új, korszerű mozi építése és még ebben az ötéves tervidőszakban át i6 akarjuk adni Salgótarján dolgozódnak az új 500 férőhelyes modern filmszínházat. A helyi tanácsokkal karöltve kulturáltabbá kívánjuk tenni községi filmszínházainkat. illetve korszerűbbé és biztonságosabbá vetítéseinket. Vállalatunk fennálásának évfordulóján munkánkkal köszönjük meg Nógrád megye dolgozóinak támogató é6 közreműködő tevékenységét. Köszönjük azoknak a nézőinknek lelkesedését, akik szerelmesei” a filmnek, s elsősorban az ifjúságnak, akik a vállalat dolgozóival együtt szinte áldozatot vállalnak a hideg, a rideg, barátságtalan művelődési objektumokban tartott előadásainkon egy-egy film megtekintésekor. Kiss Imre, a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója s Jaroslúv Hősek, akinek ebben az esztendőben kettős jubileuma is van: kilencven esztendeje, 1883. április 3Ö- án született Prágában és ötven esztendővel ezelőtt 1923. január 3-án tüdőgyulladásban következett be halála, nagyon igazságtalanul egykönyvű íróként ismeri és kezeli a világ. Az „Egy derék katona kalandjai" a polgári életben, majd az első világháborúban kedvelt olvasmány lett mindenütt a „zseniális hülye”, a „hivatalos idióta” a szere- tetre méltó ember mosolyt kelt az olvasóban, a színház-, vagy mozilátogatóban egyaránt. Az íróról azonban, aki egy kicsit a saját kalandos életét is belszőtte ebbe a ma már méltán klasszikusnak tekinthető műbe, keveset tudunk. Nekünk magyaroknak egyébként is van adósságunk a szomszéd népek művészetének megismerése térén, hiszen hosszú időn keresztül mesterségesen is elidegenítettek, valami hazug kultúrfö- lény jegyében elhitették, hogy vagy csak hazánk határain belül, vagy pedig tőlünk nagyon is távol található „érdeklődésre méltó élet.” Dobossy László „Hasek”-kél foglalkozó könyvében m érteti, hogy a Hasek-b: fia ezerkétszáz hoss, videbb művet tart számú., az író örökségéből, hetvenhárom újságnak volt munkatársa és saját nevén kívül 105 álnév alatt közölte munkáit. Jaroslav Hasek édesapja középiskolai tanár volt, s a család igen szűkös körülmények között élt, az apa korai halála után úgyszólván nyomorgóit. Tehetséges tanuló, egyidőben Alois Jirasek, a jeles történeti regények alkotója az osztályfőnöke. Családi körülményei miatt tanulmányait elhanyagolja és negyedik gimnazista korában meg is bukik. Ekkor’ egy drogériába kerül inasnak. haddv tanulja meg ezt a jövedelmező és polgári rangot biztosító foglalkozást. Itt kerül a fiatalember szoros kapcsolatba azzal a prágai kispolgársággal, amelyet később elbeszéléseiben és szatíráiban olyan zseniálisan gúnyol ki. Még Svejket Is megteszi később póruljárt drogistata- nulónak, akivel elmondatja inaskodásának történetét: „Én is drogista inas voltam egy Kokaska nevű úrnál... Ez egy borzasztó különc ember volt, és amikor tévedésből felgyújtottam neki a pincében egy benzines hordót és V E J K minden elégett, akkor ő kidobott engem ... emiatt a hülye benzines hordó miatt nem kaphattam segédlevelet.” Az inaskodás után folytatja tanulmányait, kereskedelmi akadémiát végez, ahol többek között magyar nyelvet is tanul. Tanára az a Fran- tisek Brabek, akinek igen sokat köszönhetünk Petőfi, Arany és Madách műveinek cseh nyelvű népszerűsítése terén. Ám hiába végzi el a kereskedelmi akadémiát, mindennapi közhivatali pálya nem neki való, előbb becsavarogja szinte az egész Monarchiát, majd a prágai bohémek tipikus életét éli. Ez az életforma lesz számára az élet iskolája is. A bohémekkel a rend ellen támad, ugyanakkor van egész magatartásában valami póz is. „Hős- ködtem, látszólag nevettem is, közben pedig fojtogatott a zokogás” — írja egyik levelében kocsmai rögtönzött előadásaira gondolva. Kapcsolatba kerül 1906 táján az anarchistákkal és az ő hatásukra kezd írni társadalombírálattal kihegyezett szatírákat. Ezek között az egyik legismertebb a „Rablógyilkos az esküdtszék előtt”, amelyben súlyosbító körülménynek veszik a vádlott állítását, hogy azért akart ellopni egy cipót, mert három napja nem evett. Ellenkezőleg — mondja a bírósági logika — azért nem evett három napig, hogy s bíróság előtt erre hivatkozhassék. Állandó jövedelmet csak akkor élvez, amikor sikerül szerkesztői állást találnia az „Állatok világa” című folyóiratnál. Fizetése 180 korona havonta és napi két pohár sör. Sajátosan kiegészíti az állatok világát: a kékhasú bálnától az izlandi denevérig, az agyafúrt bubutól a szépia- ázalékokig költi és szaporítja az állatok világát és természetes, hogy így a szerkesztői munka felmondássá! végződik. Hasek 1915. februárjában vonul be a Ceské Budejovi- ce-i 91. gyalogezredhez. Itt Ismeri meg nagy műve hőseit. Nem sokáig tart vitézkedése az osztrák mundérban, az első kínálkozó alkalommal fogságba esik. Hadifogságában előbb a Csehszlovák Légió szervezetéhez pártol, de 1918. októberétől kezdődően felismeri a mozgalom burzsoá érdekeltségét és ezért a szovjet hatalom védőihez csatlakozik. 1918. márciusában belép a Kommunista Pártba és ettől kezdve a hadifoglyok között végez agitá- ciós munkát. Nagyszerűen hasznosíthatja az agitációs munkában nyelvtudását: oroszul, lengyelül, németül, magyarul is tud, és ezt a tudást felhasználja a politikai felvilágosító munkában. Íróhoz méltó fantasztikus terv is foglalkoztatja: fél millió hadifoglyot megnyerni a bolsevik eszmének és ezzel forradalmasítani Közép-Európát. A bohém természetű Hasek lázas lelkesedéssel dolgozik a bolsevik eszme diadala érdekében, mindenütt, ahol szükség van rá. 1920-ban tér visz- sza Prágában, ahol a burzsoá sajtó és államapparátus valóságos uszító hadjáratot indít ellene. „Svejk” című több részes műve szerény jövedelméből tartja fenn magát, amely régi életmódjába való visszaesése után csak a legelemibb szükségletek kielégítésére elég. Ha jókat kacagunk Svejk, a derék katona csodálatos népi ízű, humoros kalandjain és bölcsességein, gondoljuk melléjük mindig Hasek sok kalanddal és szenvedéssel teli életét is, a harcos bolsevik alakját, s akkor még iobban fogjuk értékelni a svejki bölcsesség és korbirálat bátorságát, szellemességét. Csáki? László A hét könyvei CORVINA: Bernáth Mária: Klimt. — EUROPA: Hacks, Peter: Drámák, Colombuß avagy a hajó jegyében. + A lobositzi csata stb. — KOSSUTH: Jeremov, Iván: A Bika órája. Fantasztikus regény. — KÖZGAZDASÁGI ÉS JOGI: Haustein, Heinz-Dieter: Prognózismódszerek a szocialista gazdaságban. — MEZŐGAZDASÁGI: Kotulyák Géza: Okos kisgépek a kertben és a ház körül. — MÖRA: Clnl-cl- ni muzsika. Óvodások verses- könyve. — Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő. Ifjúsági regény. — MŰSZAKI: Fürge ujjak könyve. — PANORÁMA; Lindner László: Milánó és az észak-olasz tóvidék — SZÉPIRODALMI: Mezősi Károly: Közelebb Petőfihez. Tanulmányok. — TANKÖNYV- KIADÓ: Herczeg Gyula—Kotzian Tamás: Képes olasz nyelvkönyv gyermekeknek* sáüzeimi Vállalat. Két évtized az emberiség történelmében nem nagy idő, de a vállalat tevékenységében döntő volt. Ez alatt az idő alatt a társadalmi és gazdasági változásokkal egyetemben virágzott fel a film, a filmforgalmazás, jelentőssé vált a moziüzemeltetés helye, szerepe, /feladata a kulturális nevelő munkában, a népművelésben, illetve ma már a közművelődésben. A művelődés- politikai célkitűzések megkövetelték a mozihálózat széles körű és gyors fejlesztését, annak érdekében, hogy a filmkultúra az egész megyére mihamarabb kiterjedjen. Az adott időszakban a gyors mennyiségi fejlesztés volt az alapvető kulturális érdek. S a film alkalmi, vagy rendszeres vetítéssel eljutott a legkisebb falvainkba, településeinkre, ahol a mozielőadás a szó szoros értelmében kulturális forradalmat jelentett a lakosságnak. Megyénk dolgozói, a moziba járók szemtanúi és részesei voltak azonknak az erőfeszítéseknek, amelyek a filmszínházak megteremtéséért, a rendszeres mozizásért, a film- szállításokért történteik. Mit eredményezett ez a 20 esztendő az önállóan működő vállalatunk munkája révén? eredményességéért a múlt évben kaptuk a legnagyobb elismerést a „Kiváló Vállalat” kitüntető címet, s a MSZBT. tagasoportja lett a vállalat kollektívája. Segítenek a tanácsok A kiterjedt mozihálózatunkban dolgozó több mint félezer munkatárs igen áldozatos munkát végez. Télen-nyáron, hétköznap és ünnepnapon, sajnos, igen sok helyen mostoha körülmények között, tesznek eleget a vállalt kötelezettségüknek, biztosítják a közönség szórakozását, a művelődés lehetőségét. Sok nehézséggel kell megküzdenünk. Mozihá- 1 ázatunk — négy kivételével — általunk bérelt helyiségben van, s ezek az épületek többsége, vagy berendezése több helyen nem megfelelő a kultúra szolgálatára. Több gondoskodást kérünk, s a lakosság nevében mondhatjuk, hogy többet várunk a helyi szer- vektöL Terveink gazdagok, mind az 1973-as, mind pedig az elkövetkező évekre. A helyi művelődéspolitikai feladatok és célkitűzések megvalósításához kapcsolódó játékrendi és külön tematikus, előadássorozatokkal kívánjuk mind az ifjúság, mind pedig a munkások, ^ NÓGRÁD — 1973, január 14., vasárnap Csanády János költő tavasszal felkeresett egy nagy- bótonyi üzemet. Amolyan szokvány író-olvasó találkozónak indult a látogatás. A költő meglepetésére — egy általa elmondott vers után —, egy munkásasszony előhúzott egy géppel teleírt papírlapot, és felmutatta: „Most már értem ezt a versét! De a másikat is elmondhatná!” És a költő elmondta azt is. A körülötte állók, mint a poézás mesterei, megrágva minden szó ízét, elmélyülten hallgatták. — Ebből a kis történetből nem lehet messzemenő, következtetést levonni — mondja Kicsiny Miklós igazgató. — De szemléltetően mutatja azt a törekvést, amit a Bányász Művelődési Ház célul tűzött ki: kölcsönösségi alapon kötődni az emberekhez. Kidolgoztunk egy hároméves programot, amelynek alapját a hármas jelszó, a szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelenti. A szocialista brigádok vállalásain belül pedig az összhang megteremtését az igények és a követelmények között. Köztudott, hogy a brigádok vállalásai, sőt az értékelés szempontjai is terméléscent- rikusak a legtöbb helyen. Ha eleget akarnak tenni a jelszó Igények és követelmények követelményeinek, meg kell szüntetni az aránytalanságokat. Ehhez azonban otthonra, olyan kulturális műhelyre van szükség, ahol nemcsak várják őket, hanem értük is mennek. Az utóbbiban rejlik a nagybátonyi hároméves kulturális terv ereje. Vetélkedő tavasszal A szocialista brigádok és a Bányász Művelődési Ház szerződést kötöttek. Megállapodtak, hogy a ház segítséget nyújt a vállalások teljesítéséhez könyvek kölcsönzésével, író-olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások szervezésével. A brigádtagok rendszeresen kölcsönöznek könyveket, és rendszeresen látogatják a rendezvényeket. Ebben még nincs is semmi különös. De azt már nem rögzítették, hogy az üzemekben kiállításokat rendeznek, vagy a művelődési ház igazgatója rendszeresen segítséget nyújt a váJtalások tervezéséhez. A brigádtagok örömmel fogadták a programajánlásokat is, érezték, hogy a nagybátonyi kulturális élet részeseivé válnak. — Nálunk a kiállítás többet jelent, mint másutt — folytatja az igazgató. — A művészek az alkotás részeseivé avatják a beszélgetéseken a brigádtagokat, akárcsak ők vendégeiket az üzemben. A brigádnaplóban gyülekező bejegyzések egy párbeszéd dokumentum jaivá válnak. Így elérjük, hogy most már bennünket is elhívnak — mint legutóbb a külszíni gépüzemnél — a vállalások teljesítésének értékeléséhez. Százhárom szocialista brigáddal van szerződésük. Ma már nemcsak általánosságban jelölik meg vállalásaikat, hanem beírják, megtekintjük ezt a darabot, elolvassuk ezt a könyvet. Tavasszal vetélkedőt rendeznek, hogy újból és újólag felkeltsék a brigádok érdeklődését a tanulás, a művelődés iránt, szórakoztassanak és versenyre serkentse, nek. Partnerek egymás között —- Mi jelenti ennek a műhelynek az értékét, a többletet? •— Az előadások utáni beszélgetések, a színházi bejegyzések, az hogy egy-egy rendezvény után érezni: több a munkás, többen mozgatják kezükben a brigádnaplót. S az igazolás után — ma már rossz ez a kifejezés —, nem mennek haza. Egyszóval úgy találkozunk egymással és úgy vagyunk együtt, mint a min- dennapos ismerősök. Akkor lesz ez igazán eredményes, ha mindenütt társakra találunk, ha minden brigádon belül találunk egy olyan embert, aki ugyanúgy szereti a kultúrát mint az üzemi munkáját. A művelődési ház bejáratát nál két tablósor. Jobbra a - vállalásaikat kiemelkedően teljesítő Morse, Petőfi, Jego- rov, Nyikolajev, Gagarin aranyplakettes brigádok fényképei. A másik oldalon a program hívogat, a mozi, a színház, a felnőttoktatás, a "könyvtár. Minden elfér e két soron. Szinte jelkép. Partnerek egymásért, egymás között, E & ‘
