Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
Pályaválasztás előtt a kovácsoknál Cserhát u0lgyfitie«s Salgótarjánban, a Bányagépgyártó Vállalatnál igen sokféle szakmában dolgozó fiatal találja meg a számítását. Az új üzemcsarnok felépítésénél vasszerkezeti lakatosok, építőipari munkások serénykednek. Elkészülte után a korszerű gépek mellett esztergályosok, más forgácsolók, kovácsok, műszerészek kapnak majd munkalehetőséget. Czitor Gyula {képünk előterében) néhány évvel ezelőtt itt, a gyárban tanulta ki a kovácsmesterséget V 968-ban, harmadéves tanuló korában részt vett a „Szakma Kiváló Tanulója” országos versenyen, melyen első helyezést ért el. Így vizsga nélkül kapta meg szakmunkás-bizonyítványát is. Jutalomüdülés az NDK-ban: ez volt még a kiegészítő jutalom. Igen megbecsült szakember, pedig nem tartozik a „nehézsúlyú”-ak közé, amint ezt ebben a szakmában elvárnánk. Korszerű, ügyes gépeken már könnyebbé vált ez a mesterség is. A „három kezdet” jelképe Örmény archeológusok a középkori építészet egyik re- i nekműve — az Ajravank templom — mellett ókori építmény mariványait fedezték feL Az ásatások során gazdasági épület tágas helyiségeinek maradványai, és egy t*ogány áldozati oltár került telszínre. A különböző eszközök mellett a világmindenség szimbolikus jelképének öntőformáját is megtalálták. Három, — egymásba helyezett — körből áll, ezek a „három kezdet” -r a Föld, a Víz, és az Ég — egységét jelképezik. Adatok a japán lakáshelyzetről Hivatalos adatok szerint 1968-ban csupán a három legnagyobb japán városban 2 260 000 lakásra lett volna szükség. A második középítési tervek szerint (1971—1975) az országban 9 500 000 új lakás felépítését tervezték, ebből azonban csak 644 450 fog elkészülni. Az említett adatok nem szólnak sem a szobák zsúfoltságáról, sem az építkezés minőségéről, ugyanakkor Japánban valósággal dühöng a telekspekuláció. Sajtverseny Tizenkét köztársaság 174 legjobb vállalata vett részt a Jerevánban megrendezett országos sajtbemutatő versenyen. Húszfajta ömlesztett sajtból 60 féle minőségben állítottak ki, míg az ízesített sajtok több mint kétszáz fajta — 40 alapvető csoportba sorolva szerepelték a bemutatón. Volt köztük hagyományos és ,-nemzetiségi” sajt: örmény „lóri”, kirgiz „csujszki” litván „setszki”, lett ,-szalduszi” és észt „tártul” sajt. Legfinomabbnak közülük a ,,jarosz- lávi” sajt bizonyult — ezt a sajtot a litvániai Sjaulaj városban készítették. AMIKOR Balás István, a Kutasó, Bokor, Cserhátszentiván községek közös tanácsa végrehajtó bizottságának elnöke felállt, hogy elmondja az elmúlt két esztendő munkájának tapasztalatait, beszámoljon eredményekről és gondokról, minden szem ráfigyelt. A cserhátszentiváni kultúrott- honban falugyűlést tartottak, hogy a három község lakói mégvitassák, mit hozott az eltelt két esztendő, és mire számíthatnak a mostani újban? A Cserhát völgyében, hegyektől koszorúzottan, valami- Kor a világtól elzárva, bújik meg a három község. Ez az elzártság ma már a múlté. Leginkább az öregek emlegetik azokat az időket, amikor hátukra kötötték a batyut, vagy a kezükbe veték a kosarat, és mentek piacolni. Azóta az emberek hozzászoktak a kényelemhez, gyalogom legfeljebb azok gyalogolnak, akik gombáznak, vagy szórakozásból kirándulnak. Autóbuszok kötik össsze Bokort, Cserhát- szentivánt és Kutasót Pásztó- val, Szécsénnyel. így van ma már itt, a hegyek között. Az elnök rögtön azzal kezdte mondókáját, miért kellett a három községet összevonni? Bár mindenki természetesnek veszi, hogy közös az útja a három községnek, de mégsem árt utalni arra, hogy az elaprózott kisközségek ideje lejárt. A kis faluknak kevés a pénzük, gondok között dolgoznak a tanácsok, sokkal ésszerűbb és okosabb, ha közös útra lépnek, közös tanács irányítja a munkát, így történt ez itt is, 1970. július 1-én a három községet összevonták. A közös tanácsban a társközségek — és nem mellékközségek — megfelelő, arányos képviseletet kapták. Vagyis a tanácstagok egyformán képviselik Cserhátszent- iván, Kutasó és Bokor érdekeit. Ez így van jól. Az sem véletlen, hogy a falugyűlésen sok 6ZÓ esett a tanács munkájáról. A tanácsülések a legfontosabb kérdésekkel foglalkoztak az elmúlt két esztendőben, napirendre tűzve a társadalmi élet és a községek fejlődésének eredményeit, feladatait. Érhető, hogy ez foglalkoztatja leginkább az embereket. — ARRA IS VOLT gondunk, hogy a tanács foglalkozzék a nők helyzetével és az ifjúságra vonatkozó gondokkal, feladatokkal — mondja a tanácselnök. Aztán még hozzáfűzte: — Azt is meg kell mondanom őszintén, ezen a területen látványos és nagy eredményeket nem értünk el, a közBeszélik, hogy ••• ...azért lett öngyilkos A szabálytalanul szép színésznő öngyilkossága voltaképpen közügy lett. Legalábbis abban az értelemben, hogy városon és falun egyaránt beszédtéma volt. És bár halála óta már hetek teltek el, a szomorú eset olykor-olykor még mindig szóba kerül. Sokan nem tudnak napirendre térni afölött, hogy miért tette. hiszen sikeres, országosan ismert ember volt, kifejezetten jó anyagi körülmények között élt, ahogyan mondani szokás, megvolt mindene. Mások tudni vélik, hogy bár a népszerűség reflektorfényében élt, a színház, a rádió és a televízió révén milliók személyes ismerősévé vált. magánéletében mégis egyedül volt. És a magányt nem tudta elviselni, végül is ezért lett öngyilkos. A nekrológokból is valami ilyesmit lehetett kiolvasni. Volt, amelyikből önvádat is, hogy egyikünknek sem jutott eszébe karácsonykor föltárcsázni, elbeszélgetni vele, talán visszatartottuk volna a jóvátehetetlen cselekedettől. Talán, hátha. Ezt már utólag nem lehet megállapítani, tekintve, hogy nem történt meg, elmaradt a telefonálás. Ellenben erről az esetről más vonatkozásban esz ’mbejut a telefon. Magyarország evek óta listavezető az öngyilkosság világstatisztikáiéban. A lakosság számához viszonyítva nálunk választják legtöbben az önkéntes halált. Évente több mint háromezren halnak meg így. És ehhez még hozzá kell számítani húsz-huszonkétezer öngyilkossági kísérletet. Ez az igazi közügy, amelyről azonban alig beszélünk és főleg keveset a lehetséges megelőzésért. Az orvosok, s főként a pszichiáterek a megmondhatói, hogy az öngyilkosságok és kísérletek jó részében több ok játszik közre, de ezek között az egyik majdnem mindig megtalálható. Ez a magányosság, az egyedüllét, az emberi kapcsolatok elvesztése. Ha ez így van. akkor nyilvánvaló, hogy az öngyilkosságok megelőzéséért a közvetlen környezetben élők tehetnek a legtöbbet. A család, az iskola — mert különben aggasztó a 15—19 évesek öngyilkossági aránvszéma —, a munkahely, a baráti kör, ha van, egyszóval a szűkebb közösség. Hogy miképpen, arról lehetne vitatkozni. Illetőleg legalább vitatkozni kellene, de jobbára még azt sem tesz- szük. Legfeljebb utólag, aml- Kor már késő. és akkor már csak az marad, hogy megtárgyaljuk, a szerencsétlen miért tette azt, amit tett. Pedig — es ez szintén orvosok, pszichiáterek véleménye — az öngyilkosjelöltek az esetek többségében valamilyen formában rendszerint elárulják ismerőseiknek, barátaiknak, hogy mire készülnek, ha nem Is nevén nevezve a dolgot. Eszerint nem figyelünk eléggé egymásra, többet kellene törődnünk mások sorsával? Feltehetőleg ez a helyzet, de hogy mekkora ez a közöny, és milyen tényezőknek tulajdonítható, az olyan oknyomozást igényelne, amely sokszorosan túlhaladja egy ilyen jegyzet kereteit. Annyi azonban bizonyos, hogy bár az öngyilkosság, lényegét tekintve egyéni tragédia, aggasztó gyakorisága miatt mégis társadalmi jelenség, amelynek visszaszorításáért intézményesen is küzdeni kell. A lehetséges és szükséges módszerek közül maradjunk ezúttal csak a telefonnál. Gergely Mihály, a „Röpirat az öngyilkosságról” című felkavaró tanulmánykötet szerzője a sajnálatosan alacsony példányszámban kiadott művében egyebek között idéz az Egészségügyi Minisztérium egyik tervezetéből, amelyben ez áll: „Egyelőre kísérletként a fővárosban, esetleg az ideggondozó intézetek központjában helyes volna megszervezni a 24 órás állandó psychiat- riai szakügyeletet, melyet két psychiater szakorvos látna el a rendelkezésükre álló gépkocsival, elsősorban orvosi hívásra, helyszínre is kiszállnának és ezzel psychiatriai betegek sürgősségi ellátása lényegesen javulna. Az öngyilkossági preventio érdekében — melynek hazánkban sajnos, igen nagy a jelentősége —, a psychiaterek mellé beosztva klinikai psychológust is be lehetne vonni az öngyil- kosjelöltek „forró drót” telefonszolgálatába, amint ezt több országban megteszik. Ezt a szolgáltatást természetesen megfelelő mentalhyglenes szemléletű, széles körű felvilágosító munkának kell megelőznie”. Az idézett tervezet több. mint három éve készült. Az- át^ legalább hetvenezren követtek el öngyilkossági kísérletet. s legalább tízezren bele is haltak. Nem tudom, hogy közülük hányat sikerült volna ségek adottságánál, helyzeténél fogva. Az is elhangzott, hogy a tanácstagok — legtöbbjük fizikai munkás — jól dolgoztak az elmúlt két évben. Hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítették a tanács munkáját. Felszólaltak és elmondták véleményüket tanácsüléseken, társadalmi munkát vállaltak és szerveztek, sokszor feláldozva heti pihenőnapjukat is. A művelődési otthonban megtartott falugyűlésen ezután az egyes községek helyzetéről és fejlesztéiséről beszélgettek a választópolgárok. Elhangzott a vélemény, hogy Cserhátszentiván, Kutasó és Bokor helyzete, ellátottsága szinte megegyezik, bár az el- szórtság sok mindent akadályoz. Nem tartoznak a gazdag községek sorába ezek a cserháti kis falvak. Nagy fejlesztésről, beruházásról így nem is eshetett szó. Ezt a forintok sem tették lehetővé, ezért a fejlesztési terv főleg a járdá- sításra és az utak rendbehozására vonatkozik. — Azért az „erszényünkből” másra is szorítottunk. Bokor és Kutasó községekben kicsinosítottuk a művelődési otthont, Szentivánon az iskolát tataroztattuk. Nem árt arra sem emlékezni, hogy a két évvel ezelőtti, hegyekből lezúduló „árvíz” sok kárt okozott. Komoly anyagi áldozatokba került, amíg a víz rombolását helyreállítottuk — idézi az elnök. Az egészségügyi ellátás csak Cserhátszentivánon jó, itt van az orvosi rendelő. A másik két községben kéthetenként tartanak orvosi „kiszállást”. Az orvosi körzethez tartozik még Alsótold, Felsőtold és Garáb, így nem csoda, ha az orvosi ellátás összehangolása, a rendelési idő meghatározása sok esetben nehézségekbe ütközik. Ami a szolgáltatásokat illeti itt nincsen gond. Van kőműves, varrónő, rádióműszerész, másra nem is igen van szükség. — Felvetődött, milyen a kulturális élet, van-e pezsgés ebben a három faluban? Mert megvannak mindhárom helyen a kulturális létesítmények. A szentiváni kultúrotthon „milliós”, nemcsak az értéke, de a kivitele is kielégíthet minden igényt. Persze, több pezsgés, nagyobb kulturális érdeklődés nem ártana. Az az igazság, hogy a televízió leköti az embereket, este sokan már nem szívesen mozdulnak ki. Gondot okoz a Röpülj pávakor, és az is, érdemes-e vendégül látni a Déryné Színházat, avagy sem? FELSZÓLALÁSOK bőven voltak. Ez érthető, hiszen a falugyűlés olyan fórum, amely leginkább alkalmas a közösséget érintő dolgok felvetésére. Az egyik felszólaló joggal mondta például, hogy tenni kéne valamit a cserhátszentiváni temetőben roskadozó, leomlással fenyegető műemléktoronnyal. De az italboltot sem ártana korszerűsíteni, mert igencsak ráférne. Olyan gondok ezek, amelyek az 1973-as esztendőben várnak megoldásra. Persze üst', hogy az eredeti tervek se ™enved- jenek csorbát... A szovjet mezőgazdaság gépesítéséről 1971. és 1973. között egy millió 700 ezer traktort, 541 ezer gabona-, 230 ezer siló-, 60 ezer céklabetakarító kombájnt és más mezőgazdasági gépet szállít a szovjet ipar a mezőgazdaságnak — összesen 15 milliárd rubel értékben. A fenti összegből 6 milliárd rubelt az állattenyésztő gazdaságok és a takarmányelőkészítés gépesítésére fordítanak. E célok megvalósítása érdekében a jövő ötéves tervben 16 új üzem létesítését és 100 működő vállalat rekonstruálását tervezik, A tervek szerint a Rosztovi Mezőgazdasági Gépgyár a Ta- ganrogi és a Tulai Kombájn Üzemmel karöltve az elköegy-egy telefonbeszélgetéssel, vagy annak nyomán személyes kiszállással megmenteni az életnek. Ezt csak találgatni lehet, mert tudomásom szerint ma sincs nálunk ilyen lelki segélyszolgálat, amely pedig sok európai nagyvárosban, egyebek közt Prágában és Varsóban is eredményesen működik. Lehetséges, hogy ezt a különleges szolgáltatást csakugyan széles körű felvilágosító munkának kell megelőznie, ez azonban meglehetősen titokban folyhat, meid en például észre sem vettem. vetkezendő két évben megoldja a „Nyira” és a „Ko- losz” nevű, nagy termelékenységű gabonakombájn gyártását és 1973-ban már legalább 90 ezret gyárt belőlük. A Krasznojárszki Kombájn Üzem felújítása után évente 50 ezer gabona- és rizs. betakarító gépet gyárt. A közeljövőben egységes iparággá szervezik az állattenyésztő gazdaságok, a takarmánybetakarítás és a takarmányfeldolgozás gépesítésére szolgáló gépek és berendezések gyártását Az új ötéves tervidőszakban ez az iparág jóval több anyagi támogatást kap, mint korábban és új specializált pótalkatrészgyártó üzemek építését is tervezik. 1971—75. között az üzemi tervezők és iparági tudományos kutatóintézetekkel karöltve több mint 400 féle, teljesen új, nagy termelékenységű géptípust dolgoznak ki. A mezőgazdaság mai gépesítési koncepciójának jellemző vonása, hogy minden növénykultúra, illetve minden talaj vagy éghajlati öv számára komplex aggregátokat hoznak létre. A technika meghódítja a kézi munka olyan hagyományos területeit is, mint a gyümölcsszedés, a méhészet, valamint a takarmánybegyűjtés és -keverés. A múltkor beszélgettem valakivel, aki aggodalmas megjegyzésemre csak legyintett, mondván, hogy az öngyilkos- sági világstatisztikában az első három helyen Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia áll. Atkos hagyomány, amely száz éve Denne van a levegőben. Nehéz ellene bármit is tenni. Bizonyára nehéz, hallatlanul nehéz, de magyarázgatás- sai, legyintgetéssel semmire sem jutunk. Kevésbé aggásztó társadalmi jelenségek ellen fel tudjuk venni és fel is vesz- szük a harcot. Éppen az ön- gyilkossággal szemben volnánk tehetetlenek? Nem hiszem, hogy nincs más választásunk, mint a beletörődés. Árkus József Ősi hangszerek Kijevben megnyílt a népi hangszerek múzeuma. Bandú- rákat, cimbalmokat, havasi kürtöket, hegedűket, hárfákat és más húros, fúvós és ütőhangszereket gyűjtöttek össze. Ezeken a hangszereken a XV.—XVIII. században játszottak Ukrajnában. A kiállított hangszereket megszólaltatják az ősi zeneművek hangversenyein. A kijevi filharmóniánál már különze- nekar alakult, amely ezeken a hangszereken fog játszani. NÓGRÁD - 1973. január 13., szombat 5 t
