Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
A légzésfunkciós laboratóriumban szinte újjávarázsolják a bete« geket. Az asztmatikus megbetegedések szinte teljesen megszült« nek a kezeléssel A hangulatos társalgóban délutánonként, estefelé „zajlik” az élet. Ki figyel oda a betegségre?! Idősebbek, fiatalok „vendégei” a szanatóriumnak, a mozgalmas élet is segíti a gyógyulást - így mondták az orvosok is Szerényen húzódik meg a nógrádi dombok között az impozáns kastélyépület. Fenyőfák, üde csend, korszerű thé- rápia — ilyen körülmények között gyógyulnak a betegek Nógrádgárdonyban, a megyei tanács tbc-gyógyintézetében. 1958-ban, amikor megalakult, még csak 85 ágy szolgálta a gyógyítást. Most majd kétszer annyi. Százhatvan beteg töltheti itt a kezelési időt. Évente 700—800 beutaltja van az intézetnek, akikről általában 4—5 orvos és negyedszáz ápolónő gondoskodik — igaz szívvel. Mert kevés lenne az állam támogatása, a közel tízmillió forint, ha emberségből, szeretetből nem bizonyítanának újra meg újra az itt dolgozók. / Az étkezés nagyon fontos itt! Tucatnyi asszony - és férfi gondoskodik a legfinomabb feladatokról a konyhában Korszerűen, felszereléssel, bő szakmai felkészültséggel, gyógyszeres kezeléssel javítják a betegek állapotát, segítik a gyógyulás folyamatát Igen sok fiatal ápolónő serénykedik a betegágyak körül. Adóm Béláné pár esztendeje fejezte be tanulmányait Salgótarjánban, utána került a szanatóriumba. Kedves szavai, mosolya fél gyógyulás - ezt viszont a betegek mondtak A stúdióban gyakran cserélik a magnetofonszalagokat: a fekvő betegek ágyban hallgathatják a kedvükre való muzsikát Gyakran kerül télen is az asztalokra finom zöldsaláta, hónapos- retek, melyet itt a szanatórium kertészetében „szüretelnek" rendszeresen. Érti a szakmáját Goló Lászlóné, a kertészet vezetője, most is éppen több mint ezer fej salátát ápol Kulcsár József képriportja
