Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

Képernyő előtt Kedélyes éjszaka volt... A Televízió szilvesztert mű­sora lassanként éppoly nem­zeti Ügyünkké lett, mint volt korábbi, fénylőbb korszakában a futball. A készülődést a nagy eseményre mér novem­ber táján elkezdjük; keressük’ az előkészületekről szóló mű- -iorelőzeteseket, ezek alapján próbáljuk lemérni a játékos-, illetve szerkesztőgárda naptá­ri évben vérható erőnlétét, a várható esélyeket. Ami nem túl könnyű feladat. Az egyes, iksz, vagy kettes egyaránt be­üthet, hiszen jó néhány év teljesítményeit tekintve nagy formaingadozásoknak lehet­tünk tanúi, Egy azonban bizo­nyos: a felfokozott Várakozás ■endszerint nem vezetett jóra. Sbből az idők során nemcsak a műsorszerkesztők, de a té­vénézők Is okultak, s egy-két éve mértéktartóbbá vélt a szilveszteri előkészületekről ki­adott tájékoztatók hangneme. (Bár a közönség a sorok között is olvas: az elhallga­tott. sejtetett dolgokból is kö­vetkeztet.) Valahogy így volt ez az tűén is. Forgatva a Rádió- és Televízióújság 82. számét, a „Csak nálunk kapható!” című szilveszteri műsorral kapcso­latosan mindössze annyit tud­hattunk meg, hogy a szer­kesztők „különleges produk­ciókkal lepik meg a kedves Nézőt”. S hogy: „Ígérni mindössze csak annyit lehet, hogy — idén is lesz szilvesz­ter a képernyőn!” Azt viszont egyéb hírszol­gáltatások révén tudtuk már, hogy bizonyos műsor felvéte­leire u Televízió vendége volt néhány órára Glna Lollobri- gida ég vele egyidejűleg több nálunk Is közismert és nép­szerű európitj művéeznagy- ság. Itt tehát készülődik vala­mi — mondottuk, ám az est részletes programját adó új­évi tévéújsggból sem lettünk okosabbak Gina és társai ügyében. Ami most már a szilvesz­ter műsorát illeti, egyetlen mondatban úgy Összegezhet­ném, hogy a korábbi évekhez mérten egységesebbé, kiegyen­súlyozottabbá vált. Ez minde­nekelőtt azt jelenti, hogy le­vetkőzte sokszor már bántó és bosszantó szertelenkedése­it. A műsort az egymásra do- búltság érzete nélkül nézhet­tük és élvezhettük — viszont elmaradtak ezúttal a nagy nevetések lehetőségei is, a hunsogóbb mulatság pillana­tai, melyeket szilveszter -éj­szakán szívesen vállalunk. Örvendetes, hogy a műsor­ból az idén nagyrészt kiszo­rult a műkedvelői ésetlenke- dés, amely utóbb már-már a teljes szilveszteri programok­ra rányomta a bélyegét. A néhány percet, melyet most Abodyval, néhány ökölvívóval és focistával kellett tölte- nünk, megbocsátón elfeledjük az összteljesítményt mérlegel­ve. És azt is, hogy Takács Máriának nem áll jól az affé­le kellemkedós, amire itt 'fel­adatot leapt-tt, a hogy Antal Imre sem az a kimondott Rajkin. A Csak nálunk kap­ható !-ban azok voltak az iga­zan nívós és Sikeres alkotó­részek, melyek olyan hivatá­sosok teljesítményeire alapoz­tak, mint például Svéd Sán­dor. S megelégedésünket vál­totta ki a nyílt titok bizo­nyossá teljesülébe Is: televízi­ónk vendégeként látni, halla­ni Lollobrigidát és társait, akik, ha természetszerűleg nem Is nyújthattak túl sokat, mindenesetre szilveszteri lsü- ’ iőnlegeseéget jelentettek, 8 nem utolsósorban a Tv anya­gi áldozatkészségét is doku­mentálták. A vendégek olda­lán Vitray Tamás és Antal Imre szellemes és kellemes öniróniával segédkezett. A müsortömb második de- kádja, a K. u. K. Televízió volt az, ami nézetem szerint az előzőnél hatásosabban szol­gálta a szilveszteri hangulat kikerekedését. Száz év előtti életünk történéseinek megidé- zése rengeteg aktuális társa­dalmi töltetet poentírozott, s ebben a keretben a műkedve­lők: a konferanszié, Pálfy József és a Humoristák Klub­ja tagjainak feltűnése sem hatott zavaróan. Ezúttal Hofy Géza tnagánprodukciója sem lépte túl a jó ízlés határait. Azt nyújtotta, amit adott szellemi színvonalon tőle el­várnak. Mindent összegezve: kelle­mes szilveszter est részesei lehettünk u képernyő előtt —, ha nem is nevettük betegre magunkat. Barna Tibor MOZI ÉLET A két város filmjei Jelenet a Vőlegény nyolckor érkezik cimü színes magyar filmvígjátékból Az űj esz­tendő állítólag mindig hoz va­lami újat, meg­lepőt, mi is igyekszünk változtatni va­lamelyest film- előzetesün­kön. A jövő­ben, ha lehető­ség nyílik rá, nemcsak a sal­gótarjáni, ha­nem a balassa­gyarmati be­mutató film­színházak mű­sorait is ismer­tetjük. Ezt tesszük most is. A salgótar­jáni November 7. Filmszínház műsorán az új műsorhéten január 5—6­án az Adalen 3V című, a cannes-i fesztiválon nagydíjat nyert színes svéd film sze­repel. A balassagyarmati Ma­dách Filmszínházban január 4 —-6-án a Bolondos újoncok című színes zenés francia filmvígjátékot vetítik. Ez a film január 7—10-én a salgó­tarjáni November 7. Filmszín­házba kerül, s ugyanebben az időpontban Balassagyar­maton, a Madáchban A vőle­gény nyolckor érkezik című színes magyar filmvígjátékot játsszák. A balassagyarmati műsorban január 10-én csak 5 órától megy a magyar óim, mert ezen a napon a film­klub rendezésében este 7 órától a Minden évben újra című NSZK film szerepel. Érdekes műsorok szerepel­nek a matinékon is. A salgó­tarjáni szombat délelőtti mű­sorban az Egy férfi, aki tet­szik nekem című színes fran­cia film, vasárnap délelőtt 10 órakor pedig az őrs a he­gyekben című szovjet film szerepel. Balassagyarmaton vasárnap a matiné keretében a Gyöngyvirágtól lombhullásig című magyar természetfilmet vetítik. Balassagyarmaton délután 3 órai kezdettel a si- keWi1’*, sorozatban január 5—6-án a Bolondos újoncok és január 8—9-én az Egy fér­fi, aki tetszik nekem című film látható. A Bolondos újoncok című zenés vígjátékban nagyon mu­latságos filmet sikerült az alkotóknak létrehozniuk, amelyben rengeteg az ötlet és a helyzetkomikumra épülő geg. öt mulatságos, hosz- szú hajú zenész kalandjai ele­venednek meg a civil- és a katonaéletben. A vőlegény nyolckor érke­zik című színes magyar fil­met Magyar József írta és rendezte. A főszerepet a Pén­tek 13, a Csodacsatár és a Fel a fejjel című filmekből ismert és kedvelt Pongrácz Imre alakítja. Társai Schubert Éva, Andai Györgyi, Kőszegi Péter, Gobbi Hilda, Tábori Nóra, Inke László, Zenthe Fe­renc és Bánhidi László. Ez az egész estét betöltő, mulat­ságos játékfilm ajándék a ne­vetésre kiéhezett nézőnek. Más címet is adhatnánk ne­ki, így többek között: „Férj- fogás magyar módra, avagy egy karrier története”. Az Egy férfi, aki tetszik nekem Claude Lelouch színes fran­cia alkotása, a két/ nem bo­nyolult kapcsolatait, érzelmi életét boncolgatja a rendező­től megszokott lírai töltéssel, amely sohasem csap át glcs- cses vagy szentimentális meg­oldásokba. Az Adalen 31’, a szerelem, a rettegés, az erőszak és a szembeszállás drámája, ren­dezője Bo Wíderberg. Az Örs a hegyekben című szovjet film rendkívül izgal­mas történetet ölel fel, amely a Pamir örök hótól fehéri5 csúcsain, a Szovjetunió déli határain zajlik le. A történet lényege, hogy egy állítólag tudósexpedicló - tagjai nem ott találkoznak, ahol azt elő­re elgondolták, hanem a vizs­gálóbíró szobájában. A Minden évben újra, Ul­rich Schamoni filmje a nyu­gatnémet új hullám egyik ki­emelkedő darabja. Egy olyan ember gondolatait és cseleke­deteit mutatja meg, aki már nincs tudatában tisztességte­lenségének, sőt, finom ember­nek tartja magát. A Gyöngyvirágtól lombhul­lásig című magyar film több­ször szerepelt már a Nógrád megyei mozik műsorán is. Felújítása újabb sikert jelent­het. hiszen Homoki Nagy Ist­ván természetfümjelt mindig nagy érdeklődés kísérte, % NÓGRÁD - 1973. január 3.« sierde SO «ne» «a SIsowIefuiBl# Szibériai találkozások (2.) Ahol a* elektramtt»*tlg asületik Szibéria ma) meghódító) ..Tiszteletet u mi gazdag földünknek”... — mondotta Viktor bácsi a Bajkál-tónál, amikor elbúcsúztunk. Az ősi kontinensmag, a szibériai — vagy más néven az Angara- ősmasszívum gazdag kincses­tárából egy új város új mú­zeumában sejtettem meg vala­mi keveset. Akagyemgoradak, vagyis a Tudósváros éppen tizenöt esztendeje épült fel Novoszibirszk közelében, a tajgában. A geológiai múze­um egyetlen hatalmas termé­ben mindenből van minta, amelyet eddig a geológusok áldozatos munkával feltártak. A hatalmas térképen világító lámpácskák Jelzik a geológu­sok útját, mert nyomukban új üzemek és gyárak nőnek ki a földből. A tárlókban, vitri­nekben elhelyezett érc-, ás­vány- és kőzetminták is bizo­nyítják, hogy Szibéria tízmil­lió négyzetkilométernyi terü­letén a Mengyelejev-táblázat minden eleme megtalálható. Csak az elmúlt években lé­nyegesen megnőttek a geoló­gusok által feltárt földgáz-, kőolaj-, kromit-, nikkel-, réz-, cink-, ón-, higany-, apatit-, azbeszt, bauxit-, foszfor- és savpát-készletek. Azok a geológusok, akiken­nek a mérhetetlenül gazdag földnek a méhét, s így a jö­vőjét kutatják, nagyrészt fia­talok. Mint ahogy fiatalok, komszomolisták azok, akik a nyomukban megteremtik az új üzemeket, gyárakat, vasuta­kat, utakat, repülőtereket és a városokat. — Szibéria mindig csak azoknak az embereknek en­gedte meg, hogy megvessék a lábukat a földön, akik erősek, bátrak és szívósak voltak —■ mondta Fred Juszfin, aki az építők első vonatával érkezett Bratezkba és most az egyik klub vezetője, — Gondolj csak lármákra és társaira, akik el­sőként küzdötték le ezeket az Irdatlan távolságokat, a zord,- mostoha természeti és éghaj­lati viszonyokat, és felfedező­tök Szibériát. De a mi ko­runkban 1« a vállalkozó szel­lemű fiataloké elsősorban az érdem, hogy ez a gazdag földrész máris komoly befo­lyást gyakorol földgolyónk életére. A klubban levetítették azt a szín« dokumentumfilmet, amely a brat»akt építkezések hősi történetét ábrázolja dió­héjban. A film annyira lekö­tött, hogy csak akkor nyug­táztam a mellettem ülő Fre- det, amikor a vetítővásznon felismertem tizenöt évvel ez­előtti, fiatalosan sovány arcát. Első utunk a gigantikus erő­műhöz vezetett. Keresztülmen­tünk a kétszázezer lakosú vá­ros legrégibb területén, a Pa- dumon. ahol a még mindig álló és szolgáló faházakban él­tek az első építők. Láttuk az első iskolát, amely most klub. — Azt hihetnéd — mondta útközben Fred —■» hogy a tél, a hideg volt a legnagyobb el­lenségünk. Pedig nem így volt. A legtöbb gondot a szú­nyogok okozták. Alig tudtunk ellenük védekezni. De Végül lí legyőztük őket. Megépült az erőmű, akkor a Világon a leg­nagyobb. és felépült a város De a munkának még nincs vége... Szibéria egyik elektromos óriása, a bratszkl erőmű öl7 méter hosszú, 21 méter magút aeptermében Lev Alexejevics Ablogin igazgatóhelyettessel sétáltunk a zúgó turbináit, műszerfalak között. Az egész hatalmas terem olyan, mint egy szanatórium, vagy egy üdülő. Ezt a hatást a kondi­cionált levegő, a korszerű vi­lágítás, a hatalmas ablakok, az ablakokon túli varázslatos világ, és bent a zölden bur­jánzó virágok, dísznövények okozzák. Csak néhány ember­rel találkoztunk. Az ügyelete­sek asztalán vörös és kék szí­nű telefonok hallgattak. A központi vezénylőteremben két mérnök dolgozott az üvegfa­lakkal borított csendben. — Ma nem termelünk teljes kapacitással, — hallottam Lev Alexejevlc» hangját. — Javít­juk az egyik generátort Húsz méter magasban láto­gattuk meg Nyína Atamano- va darukezelőt. Félelmetesen szép -volt innen a. hatalmas gépterein. — Nagyon jól érzem magam Itt, az állomáson, 'és itt, a ma­gasban — mondotta a fiatal gépkezelőnő. — Ha van egy kis Időm, akkor sem unatko­zom. Az embernek mindig van mire gondolnia. Most láttam, hogy a teherkocsi nyomában beröppen néhány veréb me­legedni. A barátnőm jutott eszembe, aki Uszty-Tljimbe ment a többiekkel. Tudja, ott is Ilyen erőmű épül és a fia­talabbak BratszkbóL a már kényelmes és új otthonukból elmentek a tajgába, hogy ott Is megépítsenek még egy elektromos napot a mi Szibé­riánk egén... Szép, csendes nap van. Bent, a falak között és a gépek ke­belében születik az elektro­mosság. Kint és lent zöldesen örvénylik az erejét vesztett folyó. A gát másik oldalán és száz méterrel feljebb ^ ten­gerré dagadt Angara.' Oravecz János (Folytatjuk) Változékony színvonal Nógrád megyei képzőművészek szakkörök kiállítása E héten zárja kapuit Sal­gótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában a Nógrád megyei képzőművészeti szak­körök kiállítása, amelyet de­cember 25-től tekinthettek meg az érdeklődők. Az amatőr kép­zőművészeti stúdió téli tár­latai hosszú évek óta hagyo­mányos és kedves színfoltot jelentettek az Itt élőknek a megyeszékhely kiállítási prog­ramjában. A hajdani stúdió tagjai ilyenkor igyekeztek szá­mot adni egy-egy év munká­járól, a nyári telepeken szer­zett élményeikről, fejlődé­sükről. Ezek a „híradások" természetesen igen változatos színvonalúak voltak, összessé­gükben mégis volt jelentősé­gük: egy tevékeny mozgalom­ról adtak hírt. Tulajdonképpen a hajdani téli stúdiókiállítások örökébe lépett Salgótarjánban a kép­zőművészeti szakkörök kiállí­tása. Napjainkban amatőr képzőművészeink egy-egy mű­velődési otthon képzőművésze­ti szakköréhez kapcsolódnak, amelyek minden korosztály számára nyitva állnak. E szakkörök, kis műhelyek vál­takozó színvonalon és ered­ménnyel működnek. Jelentősé­gük mindenekelőtt a közmű­velődésben rendkívül nagy lehet. Az esztétikai nevelés, az Ízlés fejlesztésének szolgálatá­ban ezekre a szakkörökre óri­ási szerep hárul, s ennek igye­keznek is megfelelni, önma­gában sem haszontalan időtöl­tés az, ha valaki szabad Idejét képzőművészeti ismeretek szerzésére fordítja, képezi ma­gát, gyarapítja ismereteit a művészettörténet, a stílusok stb. tárgykörében, maradandó életműveket ismer meg, tájé­kozódik, a ma képzőművészeti irányzataiban és így tovább. Annál is Inkább jelentős e szakköröknek ez a funkciója, mert hiszen a tagok egy ré­sze például pedagógus, így ha­tásuk a legifjabb generáció nevelésében 'is maradandó le­het, pozitív és negatív érte­lemben egyaránt. Példákat is tudunk arra, hogy egy-egy szakköri tag maga is szervez Ifjúsági szakköröket az isko­lában, a falvakban, s szép eredményeket ér el a képző­művészet megkedveltedében. Az amatőr képzőművészeti mozgalom közművelődési sze­repén túl lehetőséget nyújt arra, hogy tagjai közül a leg­tehetségesebbek idővel alko­tóvá érjenek. A szakkörök elsősorban mégis közművelődési szem­pontból jelentősek. Ezért kü­lön örülünk annak, hogy ezen a kiállításon a rendezők el­sődleges célja nem valamiféle rangsorolás volt, hanem in­kább az, hogy az amatőr moz­galom mai állásáról adjon megközelítően teljes képet. Nagy gonddal készült gyer­mekrajzoktól hatvanéves férfi munkájáig szeles a skála. Kü­lön örülünk annak Is, hogy egy-egy képzőművészeti szak­kör is bemutatkozik, a ba­lassagyarmati, a pásztói, a nagybátonyl, a rétsági, a sal­gótarjáni Bányász Művelődési Otthon köre. A legtelj esebb anyaggal közülük a pásztói képzőművészeti szakkör je­lentkezett. Igaz, helyzeti előnyben is volt, nemrég gyűjteményes kiállítást ren­deztek Pasztán, a Lovász Jó­zsef Művelődési Központban. A képek technikája, s szín­vonala különböző. A kiállítás festészeti anyaga a legfigye­lemreméltóbb. Szabó Tamás, Simon Imre, Nógrádi Andor, Hegedűs Adolf, Leszenszky László, Márton Bálint, Szap­pan János képeit említem el­sősorban. Ezek hangvételük változatossága ellenére őszin­te indulatokról, s' szemléletek­ről adnak bizonyságot, he­lyenként finom, lírai eszkö­zökkel. Szabó Tamás egyéb­ként kiállította a híres sal­gótarjáni naiv festőről, Balázs Jánosról készített gipszportré­ját. Antal András és Szőllősi Mária kerámiatervei, s textil­munkál m tárlat, figyelemre méltó darabjai közé tartoznak, s nagyon tetszettek a nagvhá tonyl gyermekrajzok, esősor­ban üde frisseségükben szí- neík élénk elevenségében. T. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom