Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

■ Miiiikomputer és a filmvetítés Kommunista szülők az iskolában Wetítéstörténeti kiállítás a Megyei Művelődési Központban Érdekes kiállításé nyitott meg a napokban a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat a salgó­tarjáni József Attila Művelő­dési Központ klubjában. Fel­sorakoztatta azokat a beren­dezéseket, melyekkel először vetítettek mozgó képet, de he­lyet kaptak a közeljövőben már felszerelhető automata gépek is. Nem amatőröknek Az egyik sarokban árván áll egy ütött-kopott, öreg ma­sina. Az ezerkilencszázas évek elején helyezték üzembe ezt a HAHN típusú gépet — mond­ja Szabó József, a Moziüzemi Vállalat műszaki vezetője. — Még rajta van az a kar, mellyel valaha kézzel hajtot­ták. — Igen, kezdetben kézi haj- tásúak voltak ezek a berende­zések, csak jóval később sze­relték fel őket villanymotor­ral, s így üzemeltek ezek 30— 40 éven át, ez például 1960-ig. Mellette mór jóval fiata­labb társai sorakoznak az asztalon, az ember azt hinné, hogy amatőrök részére készí­tették őket — Nem, szó sincs róla. — Ezek a gépek — folytat­ja a kalauzolást, Szabó Jó­zsef — bármennyire kicsik a többihez viszonyítva, bizony, jelentős feladatokat látnak el még ma is a vidéki, úgyneve­zett keskenyfilmszínházakban. igaz, némi módosítást kellett végrehajtani rajtuk, de ez a kép és a hang minőségének javítása végett történt. A hangátalakítás fotocella he­lyett fotodióda segítségével történik, s a régi típusú ve­títőizzók helyett a korszerű, fehérebb és erősebb fényt adó, térfogatban is jóval kisebb halogén izzót használjuk. Ezenkívül többet a széles­vásznú filmek vetítéséhez szükséges speciális objektív­vei is elláttunk. Elsötétül a terem, négy óra van, kezdődik a szakmai be­mutató. Először egy próba­filmet látunk, melyből meg­tudjuk, hogyan kell a szak­embernek beállítani a képet és a hangot. A laikus néző­nek sem unalmas ez, hiszen Alfonzé közreműködésével, já­tékosan, vidáman lehetünk szem- és fültanúi egy komoly munkának. Egy kattanás, és máris színes képeket látunk, régebbi és új filmekből rész­leteket, mindezekkel bemutat­va azt, mi is történik a gép­házban vetítés alatt. Félautomata ég minikom purer Az előbb látott képváitós ‘— mondja a műszaki vezető, most már a szép számmal összegyűlt érdeklődőknek is — a vetítőgépbe szerelt fél­automata berendezéssel törté­nik. A gépész egy pár centis öntapadós alufólia segítségé­vel vezérli ezt a berendezést, — Az iskolavezetésnek, pártcsoportunknak régi el­képzelése, s az iskolai élet gyakorlatában ezt hangsú­lyozzuk: szükséges, hogy a gyermekre egységes ftevelői hatás hasson, a család és az iskola egységes nevelési elvet valljon, illetve egységes neve­lési gyakorlatot folytasson — mondja Sziláéi András, a salgótarjáni Mártírok úti Ál­talános Iskola igazgatója. — E nevelési cél elérése, a gyer­mek személyiségének mind teljesebb kibontakoztatása nemcsak az iskola feladata, egyedül az iskola erre nem Is képes. Partnere e munkában mindenekelőtt a szülői ház, azon üzemek, intézmények, amelyek dolgozóinak gyerme­keit neveljük, tanítjuk, part­nere a társadalom. A Központi Bizottság múlt évi oktatáspolitikai határoza­tából — mindenekelőtt a tar­talmi munka színvonalénak fokozása érdekében — adódó feladatokat a korábbi idő­szakban a Mártírok úti isko­lában is megbeszélték a pártcsoport ülésén, a nevelé­si értekezleten. Kovács Katalin és Vasa Aliz szakközépiskolások a magyar gyártmányú Hómat—8-as nevet viselő vetítőgépet tanulmá­nyozzák (Fodor Tamás felvétele) mégpedig úgy, hogy a filmte­kercs végére ragasztja, mely aztán egy érintkezőpár segít­ségével Impulzust ad az au- tomatikának. így aztán már csak a filmtekercsek befűzése van hátra, a többi műveletet az említett készülék végzi, bekapcsolja a másik gép mo­torját, izzóját, s a hangot is átkapcsolja. Maga a vetítőgép német gyártmányú TK—35 típusú, a vezérlőberendezés már hazai gyártmány. Közben a figyelem már egy robosztus gépre terelődik, amely nemcsak „termetével”, de szép, ezüst színével, s a köré felszerelt, érdekesnek lát­szó berendezésekkel is kiemel­kedik a már sokat használt vetítőgépek közül. A magyar FITE gyártmányú vetítőgép tartozékai Rohrbacher Béla műszaki osztályvezető tervei alapján a Bács-Kiskun me­gyei Moziüzemi Vállalat gyárt­mányai és a ROMÁT—8 ne­vet viselik. Tulajdonképpen az előbb említett félautomata berendezés továbbfejlesztett változata, s ahogy Szabó Jó­zsef tréfásan megjegyezte: „Egy baja van, a filmszaka­dást nem tudja megakadályoz-, ni'’. Egyetlen gomb megnyomá­sával elindul a vetítési fo­lyamat. Kattognak a relék, és a kapcsolók, villognak az iz­zók, s a gépész nyugodtan le­ülhet, s ha a hang és kép mi­nősége megfelel, akár ki is mehetne a gépházból. De mit is csinál konkrétan ez a mi­nikomputer? A oenyomott inditógomb je­lére bekapcsolja, programozás szerint fokozatosan, vagy gyor­san a nézőtér világítását, csenget az előcsarnokban, el­indítja a magnetofont, s a szintén programozott idő után jelt ad a gépésznek, hogy kö­zeledik a vetítés ideje. Ezután elhallgat a magnó, kialszik a nézőtér világítása, indul a mo­tor, s megjelenik a kép a vásznon, s a hang a hang­szóróban. Az utolsó tekercs végére ragasztott vezetőréteg Ismét „elindítja” a komputert, a nézőtér kivilágosodik, s a néző kellemes zene hangjai mellett hagyhatja el a mozit. A vetítés története Rövid áttekintése ez a kiál­lítás a vetítés történetének. Természetesen több berende­zést lehetett volna bemutatni, ha a hely engedte volna, és ha nem elsősorban a megyé­ben, de országosan is a szak­emberek figyelnek és vigyáz­nak a felbecsülhetetlen értékű, régi kinotechnikai berendezé­sekre. Zengő Árpád — Amikor a szülői házról esik szó, mi úgy véltük, első­sorban a kommunista szülők aktivitását kellene még in­kább felkelteni, illetve fokoz­ni az iskolai élet iránt —. jegyzi meg Cserháti János pártcsoportbizalml — Ennek jegyében rendeztük meg a közelmúltban a kommunista szülők ás pedagógusok tanács­kozását. Itt a felső tagozatos gyerekek szülei voltak jelen, az alsósok párttagszüleivel február elején találkozunk. Mintegy huszonöt kommu­nista szülő 307 felső tagozatos tanulót, s azok szüleit érintő kérdésekről cserélte ki ta­pasztalatait az iskolával. Ér­keztek kommunista szülők a kohászati üzemekből, a me­gyei kórházból, a Nógrád me­gyei Textilipari Vállalattól, s az iskola patronáló vállalatá­tól, a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalattól. Az iskolave­zetés, a pártcsoport korábbi elképzelése tehát találkozott az oktatáspolitikai határozat gondolatával, amely arra ösz­tönzi a közoktatásban dolgo­zókat, hogy biztosítsák a tár­sadalmi hátteret a feladatok végrehajtásához, s például a szülők legszélesebb rétegeit vonják be az iskolai munká­ba. Hiszen a határozat a szü­lőknek is szól, s az üzemek­nek, vállalatoknak, az egész társadalomnak. É gondolat jegyében került sor a kommunista szülőkkel történt beszélgetésre. Sziláéi András igazgató szólott a | Taar Ferenc? ! LÁNG ÉS TÖVIS öntevékeny művészegyüttesek előadásai y megyei Jőfoef Attila Művelő­det*! Központ szervezésében Janu­árban és februárban hét helyen lépnek fel, adnak műsort me­gyénk legkiválóbb öntevékeny művészegyüttesei. A kezdeménye­zés újszerű, és először történik, hogy a Jól dolgozó kiváló együt­tesek tájolnak, pódiumot kapnak és ezzel még szélesebb körben bizonyíthatják tudásukat. Három összeállítással járják majd a me­gyét az együttesek. A Petőfi-év- tordulóhoz kapcsolódóan egy em- lekműsorral, egy népi összeállítás­sal, amelynek Csak tiszta forrás­ból a címe és egy bábműsorral — A kicsinyekről sem feledkeznek meg. \z első bemutatkozás színhelye t vasárnap, január 28-án Kállón lesz, ahol a Csak tiszta forrásból című műsorban az erdőkürti népi együt­tes, a szécsényi néptánccsoport és a káliói Röpülj páva kör lép fel. A kövfetkező hónapban, febru­árban, 10-én Nagylócon rendeznek gyermekműsort, ahol a megyei -József Attila Művelődési Központ Főnix bábegytittese és a szécsényi Rákóczi iskola bábcsoportja szóra­koztatja a gyerekeket. Szirákon ugyanezen a napon Petőfi-etuiek- müsor lesz, amelyben fellép a Miskolcon kitünően szerepelt és országos döntőbe jutott karancs- lapujtői Gong Irodalmi Színpad, a József Attila Művelődési Központ kamarakórusa és a Kohász Mű­velődési Központ kamarazenekara. Erdőkürtön február 17-én, dél­előtt rendezik meg az úttörők Petöfi-vetélkedőjét, majd délután 18 órakor emlékműsor lesz, ame­lyen a Szirákon is szerepelt együttesek lépnek fel. Nógrádsza- kálban ugyancsak február 17-én gyermekműsort ad a szécsényi Rákóczi iskola bábcsoportja és a ludányhalászi iskola bábosai is itt szerepelnek. Az öntevékeny együttesek fel­lépnek február 24-én Is, amikor Nógrádszakálban a Csak tiszta forrásból című műsorban az erdő­kürti népi együttest, a szécsényi néptánccsoportot és a nógrádme- gyeri cigányegyüttest láthatják a nézők. Mátramindszenten ugyan­akkor Petőfi-ettilékmüsor* lesz a Gong Irodalmi Színpad, & kistere- nyei néptáncosok és a Nemiiben működő Röpülj páva kör tagjai­nak fellépésével. A város közepén — torony­házak tőszomszédságában — öreg temető őrzi az ősök csontjait.’ Melegen sütött a nap, a levegő fullasztóan pá­rás volt, alattunk a város fényben fürdött, s úgy érez­tem, most nagyon sok a napfény kívül is, meg ben­nünk is. Letelepedtünk egy sírkő szélére. Hanák Pál a szemközti nagy, kucsma ala­kú hegyre mutatott. — Látja, az ott a Karancs. — Tudom. A palócok szent hegye — mondtam. — Azt is tudja, miért? — Kenyeret adott ennek a népnek, fát, szenet, megél­hetést. — Igen. Meg erőt és mene­déket. Ehhez a hegyhez sors­fordulók emléke fűződik. Ti­zenkilencben itt fordult meg a csata sorsa, amikor a bá­nyászok kézitusával vissza­foglalták a hegyet és verni kezdték az ellenséget maguk előtt a felfegyverzett melósok. Negyvennégyben Itt találtak búvóhelyet, menedéket a par­tizánok. És ötvenhatban itt esküdtem meg többedmagam- mal a Karancs sűrűjében, hogy Inkább meghalunk, de a fegyvert le nem tesszük, különben minden elveszett. Érti? ’19 — ’44 — ’56! A Ka­rancs — fogalom! Emlékmű a lelkekben. Jelképe a győ­zelmes harcoknak, a sziklaszi­lárd munkáshatalomnak... — talpával elsimogatta a kavi­csokat és szinte szemérmesen tette még hozzá — Lehet, hogy ez frázisnak hangzik, de így van! Följegyeztem a szavait. Az­tán fölkapva az utolsó ki­mondott gondolatát, a jó ba­rátnak szóló nyíltsággal foly­tattam : — Mondja, mért van az, hogy görcsbe rándui a kéz. ha egy színdarabban, vagy novellában le kell írni azt. hogy forradalom, meg párt. meg kommunizmus? Hanák Pál mélyen a sze­membe nézett. Tekintete azt árulta el, hogy nagyon becsü­4 MÓ6RÁD - 1973. Január péntek kommunista szülők, s általá­ban a szülők tennivalóiról az iskolai munkával kapcsolat­ban. Külön szólott arról a „kötelességtöbbletről”, amely a kommunista szülőkre hárul Az iskolát a szülők minde­nekelőtt három fő területen segíthetik eredményesen, s ezekre már volt is példa. A segítség megnyilvánulhat a pedagógiai propagandamunká­ban való részvétellel. A he­lyes pedagógiai szemlélet he­lyes szülői nevelési gyakor­lattal jár együtt. Ezt termé­szetesen minden szülőtől jog­gal elvárja a közoktatásügy, a kommunista szülőknek azonban e munkában Is pél­dát kell mutatni. Ezen helyes elvek, módszerek propagálá­sát segítik többi között a fo­gadóórák, a szülői értekezle­tek, a családlátogatások, a nehezebben nevelhető gyer­mekek szüleinek munkahe­lyen történő felkeresése és így tovább. E munkában a kommunista szülők sokat tesz­nek és tehetnek közösen az iskolával Sokat segíthetnek az iskola pedagógiai munkájában, gya­korlatában is. Tapasztalat, hogy érett pedagógiai elvek­kel és gyakorlattal rendelkező szülők munkája igen eredmé­nyes például a szülői munka- közösségen belül, bekapcsol­ható a pedagógiai tevékeny­ségbe. Számtalan módon se­gíthetnek: szinte társai lehet­nek az osztályfőnöknek. A hátrányos helyzetben levő ta­nulók szüleivel például rend­szeresen találkozhatnak, se­gíthetik az iskolai fegyelmet, rendet, a rendszeres iskolába járást, a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek a tár­sadalom, s a tanuló érdekében történő irányítását, pályavá­lasztását. A Mártírok úti Is­kolában is működik például az a klub, amely mindenek­előtt ezeket a tehetséges fia­talokat hívja tagjai sorába, s programjaival segíti tehetsé­gük kibontakozását, s a pá^ lyairányítást is, többek kö­zött üzemlátogatást, kiváló szakmunkásokkal való talál­kozást stb. szervez számukra. Az emocionálisan is ható is­kolai ünnepségek lebonyolítá­sában szintén részt vesznek a szülők, segítik az iskolai, moz­galmi programokat. Eddig is sokat tettek to­vábbá a tanítás feltételeinek megteremtésében. / * A tanácskozás lelkes han­gulatú volt. Nemcsak tájékoz­tatás hangzott el. Szülő és pe­dagógus ismételten arra a következtetésre jutott, s ez a meggyőződésben szép ered­mény, hogy a társadalom rendelkezik azzal az erővel, amellyel ezt a határozatot végre tudja hajtani. A kohászati üzemekből egy szakmunkás szülő elmondta, hogy az üzemben gyakran be­szélgetések témája a gyerek, az iskola. Egy mérnök meg­erősítette: a termeléshez nem­csak úgy kapcsolódik az is­kola, hogy a tanuló majd fel­nő, s dolgozni fog. A gyerek tanulmányi eredménye szü­lein keresztül már most be­folyásolja a termelést. Kölcsönösen információkat cseréltek a résztvevők ezen a találkozáson. A jövőben el kellene érni — s ez már ál­talánosabb tanulság is egyút­tal —, hogy az üzemek, az isko­lákat patronáló üzemek, válla- ’ latok pártbizottságai legye­nek kezdeményezőbbek az is­kolával szemben. Az üzemi pártbizottságok szerepe, mi­után dolgozóik gyermekeiről is szó van, szintén rendkívül nagy e határozat végrehajtá­sában. Az eddigi eredménye­ken túl még szorosabb együttműködésre van szük­ség az iskola. s az üzemek pártszervei között is. T. E. Ä zagyvarónái „buszon" jegyeztük fel KÉT FÉRFI BESZÉLGET — Tudja-e szomszédkám, hogy ilyenkor, amikor az éj­szakai műszakból hazame­gyek, hidegebb van a lakás­ban, mint odakint. Mire a másik megjegyzi: — Azt javaslom magának, hogy akkor fordítsa ki... HÁZIBULIBAN TÖRTÉNT — Megkínálhatlak benne­teket egy stampedli konyak­kal? — kérdezte mosolygó arccal, előzékenyen az első­ként érkező férfiakat a házi­asszony. — Nagyon köszönjük. Mart ettkém — szólalt meg rekedt hangon a borvirágos orrú, feltűnően csúnya, vörös hajú férfi —. de nem akarjuk ősz szekevemi. — Hogyhogy, hát eddig mit fogyasztottatok — kérdezte Marietta, miközben gyanús pillantásokat vetett az érke­zőkre. — Kizárólag féldeciket — hangzott a válasz. o. u H a nyíltságomat. S én foly­tattam: — Miért lépnek működésbe a bénító, rossz reflexek? Tu­dom, a magyarázat kéznél van... én is átéltem azt az időt, hittel és csalódással együtt... Na, de ma? Az ember már attól tart, hogy rásütik a stupid vonalaöság bélyegét. Melótokról, parasz­tokról írni nem divatos, nem „sikkes”. Ha a fiú szerelmes az anyjába — az már igen 1... Osztályharc... párt... forra­dalom. .. szocialista rend... — ezeket ki kell mondani! Mert ezek szent fogalmak! És ha nem azok, mi vagyunk a hi­básak! Mert lejárattuk! Vagy hagytuk, hogy mások lejáras­sák!... Néha az az érzésem, hogy olyan emberek, akik sokkal könnyebben és sok­kal különbül élnek, mint maga, meg én, valahogy ma­gukban lesajnálnak bennün­ket, mint a jó balekokat, a megmosolyogni való rajongó­kat és megszállottakat. Mert őket nem érdeklik ezek a fo­galmak, hanem egészen má­sak: minél több „dohány”, minél kevesebb munkával __ v íkendház..., kocsimárka.. előnyök.. „ rongyrázás.. flancolás, mint a régi urak csinálták!... Nem a természe­tes vágyakról és elérhető cé­lokról beszélek... maga ért engem, hanem az eltorzult szemléletről, amelyik összeté­veszti az eszközt a céllal... Éntoennem most keserves küzdelem zajlik. Meg akarom írni az igazat... De mi az? Én Ja jól’tudom, hogy tizenki­lencben nem csak hősök vol­tak, hanem gyávák, rongy em­berek, ellenségek is... a va­sasok külön zászlóaljat adtak később, meg a sztrájkokban sem vettek részt, a bányászt meg egyenesen lenézték... Hová lett az akkori egység? Ezzel mit kezdjenek? Ezt bon­colgassam egy jubileumi da-. rabban?... De, bánmiként is volt, attól még az igazság igaz­ság marad: egy maroknyi párt akkor a világ élvonalába emelte ezt a szerencsétlen sorsú, üldözött kis nénet!.,. De, ha ezt leírom, már szinte látom, ahogyan elhúzzák a szájukat.. — Kik? Kik azok? — ügy csattan Hanák Pál kérdése, mint az ostorcsapás. Erő és harag volt benne. — Igaza van — mondtam csendesen és egy pillanatra elszégyelltem magamat — Nem gondolja, hogy ma­gában is hiba van? — nézett rám szúrós tekintettel. — De, egészen biztos! Hosszan hallgattunk. Egy vonat futott el a város köze­pén, csattogó kerekekkel. Hosszút, éleset sípolt. Az éles hang valósággal belefúródott a hétköznapok ezernyi zajába, végigfutott a völgyön és nekd- vágódott a Karancs oldalának. — Járt már Baglyason? — szólalt meg nagy sokára Ha­nák.. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom