Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-26 / 21. szám

Fehérnemű terven felül s Áss elmúlt évet sikerrel zárta a budepesti Férfifehér- riernü Ktsz felsőpetényi üzeme. A íértifehémeműt előállító üzemben 54 nő dolgozik. A kttsz vezetői nagyon elégedettek munkájukkal. Nyáron még több 4 tennivalójuk, mint té­len, ugyanis a női dolgozók az idénymunkák során a nö­vénytermesztésben is segítenek. Kitérő munkájukat igazolja, hogy az elmúlt évben tervezett S® ®0O helyett 108 000 férfi- pizsamát gyártottak. A fővárosból érkező kiszabott darabokat Kodak Mihályné válogatja szét Ezután a gépekre kerül a kiszabott anyag. KépünkSn: a fiatal Szabó Erzsébet látható, amint az endlizőgépen varr Az elkészült férfifehérnemíiket természetesen előbb ellen­őrizni, majd "somagolni kell. A meózás fontos feladatát VI- dovszki Andrásné látja el (Fodor Tamás képriportja) 120 millió éves Az eddigi legősebb rovar- maradványokat fedezték fel Libanonban, borostyánok zár­ványaiként. A 120—140 mil­Pelőfí az ifjúságé Fekete Sándor: így élt a ssabadsághare fiáié o je lió éves, mindössze 1—2 mil­liméter nagyságú rovarok (pó­kok, atkák) kitűnő állapotban fennmaradtak és szervezeti felépítésük minden finom részlete tanulmányozható. A lelet első ízben teremt rá le­hetőséget, hogy a’ földtörténe­ti devon, korai időszakának kisállatfaunáját részleteiben elemezzék. A rovarok evolú­ciója szempontjából nagyon fontos volt az adott földtörté­neti korszak, ugyanis ebben az időben kezdtek kibontakozni a virágos növények, új ök­ológiai környezetet létrehozva a rovarok fejlődéséhez. Az irodalomban is érvényes az a közhely, hogy az egysze­rű, a természetes a legnehe­zebb. Petőfiről szólni „ön­magában” hálás és szép fel­adat — és ifjúsági regényt ír­ni? Méltán hívta fel a figyel­met egyik vezető kritikusunk, (vezető irodalmi lapban), hogy ez (ti. az ifjúsági irodalom bírálata, megbecsülése) el­hanyagolt terület. Már-már „lenézett” munka „elit” iro­dalmi körökben. Ezt a ho§ßzas bevezetőt pe­dig azért kell előrebocsátáni Fekete Sándorról szólván, hogy az érdemét méltassuk. Ezzel együtt három könyve is jelenik meg egyszerre Petőfi­ről — a másik kettő szakem­berekhez szóló tanulmány — de értékében, hatékonyságá­ban ezt, az ifjúságnak írottat legalább olyan, ha nem na­gyobb értékűnek kell elfo­gadnunk. Fekete Sándorban ugyanis adva vannak azok az erények: a komoly tudomá­nyos felkészültség és az aia- zat, amellyel az ügyet, Pető­fit és az ifjúság nevelését egyszerre tudja szolgálni. Két hibát követhet el az ifjúság­nak író: 1. túl magas színvo­nalú, s így a gyerekek nem értik meg; 2. gügyög, száj bá­rág, didaktikuskodik — így viszont elvész az esztétikai érték, unalomba fullad Fe­kete Sándort éppen az alázat óvja meg ezektől a hibáktól. Szakmai felkészültségével nem a gyerekek előtt akar Portásélet - nem rossz élet Regényes életrajza nincs. Ott él> ahol született. Elszállt fö­lötte hatvanöt nyár. Mindig a földből élt. Volt tizenegy hold­juk, meg néhány tehén az is­tállóban. — Diósjenőn úttörők vol­tunk a szövetkezésben. Egy hét rábeszélés kellett ugyan, de 1959-ben aláírtam. Fogatos brigádvezető lettem./Nagy szó volt az akkor — mondja Új­vári János. Nehéz teherként súlyosodott vállára a felelősség. Szokat­lan is volt számára. Addig csak a családjáért felelt. Vi­szont huszonkét pár lő< meg a fogatosok — nem gyerekjá­ték. Az évszakok „foga” egyre- másra nyomot hagyott a Bör­zsöny erdőrengetegén. Pöfög­ve jöttek a szép fényes gépek, nyerítve mentek a lovak. —■ Nem is egy fogatos meg­siratta a lovát. Azóta hírmon­dónak már csak Makkal Ist­ván maradt. Ö ma is régi lo­vait hajtja. Ismét „brigadéros” lett. Nem Rákóczi seregében, hanem a Börzsöny aljában, a növény- termesztőknél. Tanfolyamot is végzett, nehogy kétségbe von­ják a tudását. — Megöregedtem. Négy éve portás vagyok a gépműhely­ben. Ez sem olyan egyszerű do­log, mint sokan gondolják. Sok csínja'binja • van ennek a szakmának. Nem unatkozik az ember napkeltétől napnyugtá­ig. Kapukezelés, idegenek iga­zolása, kimenők ellenőrzése, nagy éberséget kíván. Meren­gésre nincs idő. rosszait a ke­rítések. Azért, ha tehetem, ak­kor rádiózok, vagy olvasom a Szabad Földet. Külöáösen a „Lelki levelesláda” tetszik nagyon. Egy nap dolgozik, másik nap szabad. Vajh. mit csinál ami­kor nem őrködik a portán? Például kertészkedik. Az Ir­tás-dűlőben van hatszáz négy­szögöl gyümölcsöse. A kényes almafákat tavaly is kilenc­szer permetezte. Büszke rá, hogy termett azon már tizen­öt mázsa jonathán is. Téved, ki úgy véli ezek- után, hogy magának való pa­rasztember Diósjenőn Újvári János. Mert az is igaz, hogy tagja a szövetkezet ellenőrző bizottságának. Tavaly például megvizsgálták az üzemanyag­felhasználást, a takarmánytá- rozást, a munkafegyelmet. Övják a közöst, mint sajátju­kat. János bácsi árgus tekin­tetét — tanúsítja Adam esek Pál szövetkezeti elnök — sem­miféle apróság nem kerüli el. A falu közéletében sem is­meretlen. A pártba két évti­zeddel ezelőtt lépett be. Húsz éven át tanácstagi tisztséget is betöltött. — Csak a betegség ki ne fogjon rajtam — mondogatja —, dolgozom én még talán tíz évet is. Jól tudom, hogy hon­nan indultunk, és mivé let­tünk. A kezdet nagyon keser­ves volt. Pénzt alig kaptunk, csak terményt, meg háztájit Most viszont megkeresem a havi kétezret — öregesen elél­degélünk belőle. Közéleti és munkahelyi te­vékenysége elismeréseként Új­vári János néhány hónappal ezelőtt miniszteri dicséretben részesült. — Hogyne örültem volna ne­ki! Három nap jutalomsza­badságot is kaptam vele. Még nem értem rá kivenni. Egy­szer Hévízre szeretnék eljutni. Azt mondják, hogy nagyon jó vize van... Kozgonyj István villogni, brillírozni, ugyanak­kor a tárgy alapos ismereté­ben megengedheti magának, hogy világos, egyszerű & iz- 'gaimas legyen. Választott té­mája: Petőfi, csak látszólag könnyű. Könyvtárnyi irodal­ma van, közhellyé kopott, hisz’ mindenki ismeri. Ez csá­bíthatná arra a szerzőt, hogy „titkokat”, az irodalomtörté­net nüansznyi felfedezéseit, műhelytitkait is beledolgozza a könyvbe. Nem teszi. A má­sik megoldás a regényesítés, dramatizálás. pletykálás le­hetne, ám Fekete mértéktar­tó. Nem mond többet, mint amennyit egy 10—11 évei gyerek első olvasásra is meg­érthet. Petőfiben nem a héroszt ragadja meg, ugyanakkor a tónvanyag, az életmű ügyes feldolgozásával friss élményt ad még a szakmabeli felnőtt­nek is. Feketének nem tan­anyag Petőfi, de eleven élet, ható erő. A gyerekek előtt egy vonzó, küzdelemes élet- utat bejáró férfi arcéle raj­zolódik ki, akiért lehet lelke­sedni, de aki nem távolodott el annyira az ő érzelmi, tu­dati világától, hogy minden fenntartás nélkül istenítenie kellene. • Fekete az emberre helyezi a hangsúlyt, aki nagy költő, bátor és megvesztegethetet­len forradalmár, de akinek gyarlóságai is vannak. Petőfi éppen nem az eminens tanu­ló, aki mindig és mindent jól csinál. Ha ezt írta volna meg Fekete, nem érdekelné a gyerekeket, A forradalmat so­sem a stréberek és a tanító néni kedvencei csinálták... Fekete nem hallgatja el Petőfi konfliktusait, amelyek éppen jelleme keménységéből, forradalmár következetessé­géből adódnak. A forradalmár az olvasó előtt alakul: szár­mazása, neveltetése, hányó­dása. iszonyú megpróbáltatá­sai, hely- és feladatkeresései, sorsának vállalása során. Ha vállalnunk kell ma Petőfit, ezt kell vállalnunk benne, tő­le: az igazság szeretetét, a szabadság szeretetét, a meg nem alkuvást semmi rontó hatalom előtt, még önös ér­dekeink feláldozása árán. is, Élete és hálála századokon át világító példa erre. Ért írta meg Fekete Sán­dor, miht ahogy nem is ír­hatott mást. A recenzens pe­dig tiszteleg a szerző előtt és a nyájas olvasónak ajánlja. Horpácsi Sándor „KEVÉS pénz jut közműve­lődésre”. „Az állami támo­gatás ma már a rezsiköltsé­gek fedezésére sem elég”. „A jelenlegi pénzgazdálkodás gyakran engedményekre, megalkuvásra ' késztet”. A népművelők. körében nem ritkák az ilyen és ehhez ha­sonló vélemények. Egyet is lehet érteni velük. Épp ezért született meg néhány esztendeje az a helyes elkép­zelés, hogy ahol lehetőség nyílik rá, ne csupán a ta­nács gondja legyen a műve­lődés anyagi támogatása, ha­nem a helyi gazdasági egysé­gek és intézmények is vállal­janak részt a művelődési ház fenntartásában, üzemeltetésé­ben. Reális igény ez, mivel a legtöbb falusi tanács évi ötven—hatvenezer forintnál többet nem tud áldozni a kultúra támogatására. Szük­séges tehát, hogy mindazok összefogjanak, akiknek ilypn célra fordítható pénz áll a rendelkezésükre, s azt ne el­aprózva, ki-ki a saját szű- kebb portáján költse el, ha­nem az egész faluközösség előbbre lépését segítse vele. Az elmúlt években azonban egy ezzel ellentétes jelenség hódít mind nagyobb teret. A látványos, sok szellemi és anyagi energiát fölemésztő, s ennél lényegesen kevesebb műveltségi hasznot hozó, nagyszabású programsorozat­tok divatját éljük manapság. A legkülönbözőbb napokra, hetekre, sőt hónapokra .ér­keznek szinte hetenként a szerkesztőségekbe az újabb és újabb meghívók. amelyek többségének i célkitűzése mö­gül hiányzik a megfelelő tar­Nem mind talom. Ezt a hiányzó tartal­mat aztán látványos fogadá­sokkal, népviseletbe öltözte­tett ' adminisztrátorlányok felsorakoztatásával, meghívók tömegének nyomtattatásával és szétküldésével, a sajtó képviselőinek meghívásával, a legkülönbözőbb emlékpla­kettek és jelvények adomá­nyozásával kívánják pótolni. Megmosolyogtató igyekezet, amely minden jó szándéka el­lenére nem lépi túl az ön­mutogatás határait. Mert például, amíg az ország egy nagy városa rendelkezik ak­kora szellemi és anyagi erő­vel, hogy országos rendez­vénysorozatra vállalkozzon fennállásának hétszázadik év­fordulója alkalmából, célját tévesztett dolog lesz az, ha egy község törekszik erre. Öt­fajta meghívó, illetve prog­ramfüzet, emlék jelvény, saj­tófogadás és munkaebéd — ez volt a dologban a látványos­ság. S a tartalom?. Horgász­verseny, táncdalest, kozmeti­kai tanácsadás, magyarnóta- est. fésülködési-, kozmetikai, étel- és divatbemutató, női futballmérkőzés, utcabál, szü­reti mulatság — néhány va­lóban tartalmas programpont mellett. S mindez a hétszáz­éves jubileum ürügyén. Hogy mennyibe került? Nyilván lé­nyegesen többet költöttek rá. mint a művelődési ház támo­gatására egész esztendőben. Hiszen egy. ennél lényegesen arany... szerényebb programú, s mind­össze három napig tartó ren­dezvénysorozat dekorációjá­ra, propagandájára és posta- költségeire húszezer forintot áldoztak egy másik, alig két­ezer lakosú faluban! Ha eh­hez még hozzászámítjuk a meghívott négyszáz vendég ebédeltetési költségeit, túlsá­gosan is nagy szám kerekedik belőle... Kinek használnak vele? A közművelődés ügyének a leg­kevésbé. Néhány nap vagy hét alatt gyakran a többszö­rösét költik el annak, ami egész esztendőben a közmű­velődés rendelkezésére áll. Aztán előtte hetekig készül­nek, utána hetekig pihenik a fáradalmakat, s ami közben elsikkad, az a hétköznapok kevésbé látványos, de min­denképpen tartalmasabb és gyümölcsözőbb közművelődé­si munkája. Az is elgondolkoztató, hogy éppen a túlméretezett ren­dezvénysorozatok kapcsán hányán és hányszor devalvál­ják az értékfogalmakat. Tu­dományos napokat rendezni egy faluban — ráadásul ti­zennégy résztvevővel — ne­vetséges. Művészeti hétnek nevezni azt a program- sorozatot, "melynek záróak­kordja a Cu-ki együttes tánc­estje — dermesztő nagyképű­ség. Sajtótájékoztatót rendez­ni, amelyen csak egyetlen új­ságíró jelenik meg — túlér­tékelése a programnak. Iro­dalmi színpadok üzemi se­regszemléjén abszurd, vagy ahhoz nagyon közelálló mű­vekkel ' színpadra lépni — a munkástömegek elriasztása a színházak látogatásától. És sorolhatnánk még hosszan az elmúlt nyár egyes rendez­vénysorozatainak fonáksá­gait. FÉLREÉRTÉS ne essék, nem arról van sző, hogy nincs szükség nyaranként is jelen­tős kulturális rendezvények­re. Csupán arra szeretnénk figyelmeztetni, amire a köz­mondás: nem mind arany, ami fénylik. A túlzott látvá­nyosság helyett sokkal töb­bet ér a kevésbé csillogó, de tartalmasabb, az eredeti köz- művelődési célkitűzésekhez sokkal közelebb álló rendez­vény, vagy akár rendezvény- sorozat. Csak azért, hogy hosszabbra nyúljon, kár meg­tűzdelni oda nem illő, szín­vonalon alúli produkciókkal a napok vagy hetek program­ját. És arra is jobban kell figyelni: ezek a nyári ren­dezvénysorozatok nem he­lyettesíthetik az egész évi folyamatos és tartalmas köz- művelődési munkát, legfel­jebb kiegészíthetik és bete­tőzhetik azt. S ami ebből kö­vetkezik: nem szánhatják rá­juk az amúgy is kevés pénzt, amely az egész évi közműve­lődésre adatott. Prukner Pál MÖGRÁO ■» 1973. január 26.» péntek 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom