Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

Nógrád vendége volt:

Dinnyés József

A múlt hét végén Szé- csényben mutatta be műsorát Dinnyés József. A művelődési központ klubterme megtelt fiatalokkal, akik alig néhány napja láthatták a népszerű előadót Bergendiék televízió- műsorában.

Dinnyés saját dalait énekelte, melyeket élő és halott költők verseire komponált. (Ady, József Attila, Petőfi, Ratkó József, Utassy, Bella István. Buda Ferenc szép versei hangzottak el Dinnyés József zenéjével.)

A hangulat szokatlanul közvetlen volt. Magyarázatok, dialógusok szakították meg a műsort, mindenki ügy érezte, hogy tulajdonképpen egy izgalmas beszélgetés zajlik a költészetről, korunk problémáiról, örömeiről, illusztrálva verssej és zenével.

A műsor után, kerékasztal mellett beszélgetünk. A kis társaságban többen is vannak, akik ismerik már Dinnyés Jóskát Debrecenből, Egerből, vagy máshonnan. -Nem csoda, hiszen jóformán állandóan úton van. Ö az, aki minden meghívásnak eleget tesz. S ahoi megfordul, barátokat szerez.

— Daltulajdonos vagyok

— mondja. — Jobb híján,

ezt a „meghatározást” találtam magamnak. Sokan polbeaténekesnek neveznek még ma is, pedig már nem nagyon énekelek ilyen természetű dalokat. Persze, a jó vers mindig progresszív, mindig politizál. De ez a műfaj mégis csak más.

— Látod —- magyarázza

— ezért csinálom. Emlékszel arra a kislányra, aki azt mondta, ő nem szereti Adyt? Hogy lehet nem szeretni Ady Endrét? Negyed óráig csak az ő verseit énekeltem. Lehetetlen, hogy legalább egy

kicsit ne sikerült volna közelebb hoznom hozzá a költőt.

— Ügy emlékszem, öthat éve, a Karrier című daloddal váltál először ismertté.

— A Karrier szövegét is költő írta, Veress Miklós. De akkortájt sok dalomnak magam írtam a szövegét. Ügy gondolom, a költők a szavak igazi mesterei. Én zenét írok verseikre, egy picit populárisabbá teszem a verset. A fiatalok egy része keveset olvas, zenét viszont hallgatnak. Sok esetben a dallam a mankó, mely segít megszeretni a verset.

— Hogyan válogatod ki a műveket?

< — Azokat a költőket, akiknek verseit éneklem, (persze, a mai költőkre gondolok), többnyire személyesen ismerem. Tudom róluk, hogy becsületes, tiszta emberek. Tudom, hogy mit akarnak, miért írják le, amit leírnak.

— Megkérdezték tőled a műsor után, hogy milyen zenei elemeket használsz fel. Ügy érezték, hogy a magyar népdal frazeológiáját használod.

— Magyar költők verseit éneklem. Természetes, hogy nem építhetek az angol vagy a spanyol népzenére.

— Hol lépsz fel legközelebb?

— Holnap este Gyöm- rőn — mondja, s máris az

’utazási lehetőségekről érdeklődik. Van olyan hét, amikor Zalától Csongrádig beutazza az országot, s mai jokulátor módjára a költészet szépségéről, igazságáról győzi meg sajátos eszközeivel a fiatalok ezreit.

Pénteken a Telemagazin műsorában egyebek mellett legújabb szerzeményét, a Bella István versére szerzett dalt énekli el.

ta. f.

Friss programok

A KISZ-alapszervezetek kára elmondotta, hogy az nagyrészt elkészítették már. iskolában már a január is az idei év első felének, ne- bővelkedik programokban.

gyedének részletes programját. Kis Sándor, a KÖJÁL KISZ-szervezetének titkára megnyitásával kezdtük, ízelítőt adott a tervekből: Madách-emlékműsorra

— A szakszervezettel

— Az ünnepségsorozatot a Petőfi—Madách kiállítás

A éppen a napokban kerül sor.

együtt, szocialista brigádot A hónap végén nagyszabású alakítunk; politikai oktatás szavalóverseny szerepel a és farsangi bál megrendezé- programunkban. Közösen se szerepel a programunk- tekintjük majd meg a Peban, A közeljövőben klubestre készülünk a Víz- és Csatornamű Vállalattal és a kórházi KISZ-szervezettel közösen. A KÖJÁL KISZ- esei között szakmai pályázatot hirdettünk meg. Tavasszal pedig töbfe ízben kirándulást szervezünk a környékre. Szerepelnek a munkatervünkben TIT-előadá- sok. Felvetődött egy önálló klubhelyiség építésének gondolata is, de ez még csak távlati terv. Varga Lajos, a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola KlSZ-tittőíi ’73 című filmet.

— deák —

Napjaink ifjúsága

Az ifjúsági törvény a végrehajtás útján (I.)

1971. szeptember 23-án a Magyar Népköztársaság országgyűlése elfogadta az 1971. évi IV. törvényt az ifjúságról. A törvény előkészítése, kimunkálása alapvetően az MSZMP KB 1970. februári ifjúságpolitikai határozatának szellemében és annak kifejezett kérésére történt. E határozat egy alapvető, s általános jellegű koncepciót, az ifjúsággal szembeni össztársadalmi felelősséget hirdette meg. Az ifjúságpolitikai határozatnak konkrét rendelkezésein túlmenően talán legjelentősebb eredménye az volt, hogy társadalmunkban határozott hangulatváltozást hozott. Az ifjúság a társadalom figyelmének középpontjába került, ez pedig már magában véve is széles körű lehetőségeket ad. Különösen jelentős ez a tény annak ismeretében, hogy az ifjúsági törvény elsősorban lehetőségeket nyújt; lehetőségeket, melyeknek kihasználása, gyümöl- csöztetése az ■ ifjúság egészének feladata.

Ab ifjúsági törvénj^ —, mint a párt- és állami vezetés ifjúságpolitikai elképzeléseinek jogszabályi rögzítése — saját céljául tűzte azt is, hogy a fiatalok viszonylatában szemléletformáló funkciót töltsön be, hogy megteremtse azt a társadalmi légkört, mely szükséges ahhoz, hogy a törvény végrehajtása minden szinten megtörténjék. Ez a szemléletformálás azonban nem kizárólag az ifjúság körében kell, hogy végbemenjen, de meg kell történnie egyúttal a gazdasági vezetők, a szakszervezeti funkcionáriusok, az egész felnőtt társadalom körében is.

Az ifjúsági törvény lényegének, milyenségének megértéséhez alapvető jelentőségű a törvény elvi keretjellegének magyarázata.

A törvény előkészítése során többféle nézettel találkozhattunk arra vonatkozóan, hogy a jogszabály milyen módon rendezze az ifjúság helyzetét. Voltak, akik azt várták, hogy minden előforduló szituációra és a fiatalság egészére nézve határozzák meg az Ifjúság összes lehetséges jogait és kötelezettségeit, illetve az állami és társadalmi szervek minden egyirányú feladatát. Hamar nyilvánvalóvá váít azonban, hogy ez nem lehetséges. Hogy is lehetne egyetlen jogszabály keretein beiül sza bályozni a tanyasi kisiskolák és az egyetemek, » hatalmas gyárak és a kisipari szövetkezetek, a

Miért... miért... miért...?

A meredeken húzódó járda mellett piros cserepes családi házak sorakoznak. A cserepeken megtörik a lenyugvó naip utolsó sugara, melynek sápadt fénye összeolvad a megsárgult levelekkel. ősz van.

— Most jól érzem magam

— mondja velem egykorú barátom, akivel szívesen sétálunk együtt. ,

— Miért most? — kérdezem tőle. s belerúgok egy kavicsba.

Barátom késik a válasszal, látszik rajta, hogy valami komolyabb dologról akar beszélni, mint egyéb alkalmakkor. Most sápadt, nyúzott, és kicsit mintha öregebb is lenne az arca.

— Tudod — mondja —, apám nem ért meg.

— Óriási!

— Ezt csak így mondod?

Szégyellem, de itt jobban érzem magam, mint otthon. Pedig mindenem megvan, de nem tudom miért, egyszerűen megdermedek, ha otthon vagyok.

Nem válaszoltam, hallgattuk az innen-onnan kiszűrődő kora esti zajokat. Közben elértünk a sétánynak nevezett, kieitlen, ápolatlan útra, ahol árván kínálta magát egy pad. Leültünk.

Éreztem, hogy hosszá vallomásnak leszek fültanúja, ö köröket írt a lábával a pad

kor anyám lecsutakolt este és jól megszidott, hogy a melegítő már megint koszos. Otthon nagyon szerettem lenni. Apám néha leült velem, segített. Aztán egyre ritkábban. Ahogyan visszaemlék- szem, már az első osztály elvégzése után kezdődtek a viszályok apám és közöttem. Kitűnő eredménnyel végeztem, pedig semmiféle jutalmat nem helyeztek kilátásba. Csak megszokásból tanultam, talán szorgalmas is voltam. Az alsó tagozaton egy-egy tizeddel rontottam, alábbhagyott a lelkesedésem. A kitűnő bizonyítvány nem kísért végig.

Barátom lehajtja fejét, mint aki attól fél, hogy bűnt követett eL

— Folytasd csak tovább! — biztatom.

.— A nyolcadik általános elvégzése után gimnáziumba jelentkeztem, ami apámnak egyáltalán nem tetszett. Q azt szerette volna, ha technikumba kerülök, és én valósítom meg az ő régi álmát. De azt hiszem, már akkor éreztem, hogy ha más akartam volna lenni, ő akkor is az ellenkezőjét akarja. Szóval, hallgathattam a régi jóslatot, miszerint én jó esetben is földönfutó leszek. Ekkor már tudatosult bennem az az elhatározás, hogy azért ^s megmutatom, mire vagyok

előtt levő latyakba. Arca még képes. Persze, J’sgyon keserfehérebb lett.

— Most divatos leszek —» mondta, és láttam, hogy keresi a szavakat. — Kis srác koromban nem voltak ilyen lelki nyavalyáim, hogy bánt az, ha az apám átnéz rajtam. Akkor reggeltől estig fociztunk, és olyan jó volt, amives volt így tanulni. De amikor tudtam, éreztem, hogy menni fog, csöppet sem törődtem apám vésztjósló szavaival.

— Változott-e a helyzet a gimls évek alatt? — kérdezem. — Hiszen végül is jő fej vagy!

— Jó fej? Tudod milyen nehéz megértetni otthon, hogy ma másképpen mennek a dolgok, mint régen? Néha apam beszél velem, és akkor ügy érzem, hogy megváltozott, de aztán újra a régi. Ha jő jegyet kapok, büszke rám, de ha nem sikerül valami, ismét a régi lemez / van fönt. Most már a jegyeimről sem szólok, ő sem kérdezi. Félévkor megnézte az értesítőmet, majd visszatette a vitrinbe. Pedig nem éltem visz- sza vele, hogy nem tud a jegyeimről. Ugyanúgy tanultam, mint mindig. Hamarosan eljön az érettségi, s az eredményt úgy könyvelem el, hogy egyéni munkám eredménye, mert segítséget nem kaptam senkitől. Nos. ennyi a mondanivalóm. Mi a véleményed róla?

— Tudod, ma ezt úgy nevezik, hogy generációs probléma — mondom, és ismét hallgatok. — Szóval, erről sokat cikkeznek, meg beszélnek — kezdek neki újra. — Ügy érzem, nem érdekli a szülőket eléggé a mi véleményünk, és nem is vesznek komolyan minket. Pedig azért már ml is tudunk egyet-mást az 5 világukról is, a saját életünkről is. Azt hiszem, nekik is „le kellene ereszkedni” hozzánk, azaz inkább vitatkozni kellene velünk.

Később javasoltam, hogy induljunk haza, hiszen a holnapi leckét még át kell futnunk.

— Ezen múlik, hogy érettek leszünk-e vagy nem.

Ö elröhögte magát, és hátba vágott. Siettünk haza, mert közben beesteledett.

lfj Benkő Mihály

Bolyai Jánbs Gimnázium

Valami készül Nagylócon

Évekén át Nagyiócot emlegették a szécsényi járásban,

dául számon kérték, hogy éppen nem sikerült megmiért nem adja át a fiata- találni a vezetőjüket, aki

tervező intézeteit és a mezőgazda- ha a jó ifjúsági életre keres- lóknak a bevételes rendezvé- kézben tartaná, összefogsági termelőszövetkezeteit w, tek példát. Valóban, a nagy- nyék rendezési jogát. Pedig ná őket. Ezzel most már

vagy éppen so éves fiataljainak lóci KISZ-alapszervezet pél- senki sem zárta ki őket a baj nem lehet. Mi minhelyzetet? a választ erre csak a daszerűen működött. Büszkék „pénzes1

rendezvényekből, den bevételes rendezvényüket

meg.

Elvi a törvény azért, mert az ifjúság életviszonyai közül csupán a legáltalánosabbakat szabályozza, mert elsősorban politikai állásfoglalásokat, irányelveket, elvi útmutatásokat ad. Ez mutatja a íegvilágosabban, hogy a törvényt gyakorlatilag mint a párt ifjúságtörvény elvi keretjellege adhatta voltak a fiatalokra a faluban csak éppen nem tudtak gaz- támogatjuk, hogy legyen kellő

is. dálkodni a bevétellel. anyagi alapjuk a tervek meg— Ha azt mondtuk volna: Az elmúlt év végén aztán valósításához, gyerekek, vigyétek-arrébb ezt megelégelték ezt a rendezet- s mik lennének a tervek?

a hegyet, azonnal nekilátnak len állapotot a faluban. Űj Kozma Lászlóból szinte dől a és arrébb viszik. Nem ismer- KISZ-vezetőséget választottak, sz<5;

tek lehetetlent. mondván, _ hogy helyrerázó- _ Van már irodalmi színCsakhogy magasról nagyot dik az ifjúsági mozgalom, ha színjátszó szaldú)«

lehet esni. Ez történt a nagy- jó kezekbe teszik az irányi- rünk_ ezekkei műsort adha- Lóci KISZ-alapszervezet eseté- fcását. S bar azóta még csak tunk a környező falvakban, politikai határozatának jogszabá- *3en iS- Hullámvölgybe jutott másfél hónap telt el, az első gzeretnénk egy bábszakkört W röwí,esét k“«m“jük. a fiatalok közössége, tavaly Jelek maris mutatkoznak: jól belndítani. EJel persze nem

8 1 hosszú hónapok alatt még a számítottak a faluban. találtuk fel a „spanyol viaszA törvény keretjellege az elvi tagsági bélyegek sem találtak Kozma László, az új KISZ- jeiieg egyenes következménye, s gazdára. Gyakorlatilag nem titkár személyében lelkes, agi- lényege az, hogy maga a törvény működött a KISZ-szervezet a lis embert nyertek meg az nem kizárólagos szabályozást je- faluban. S mert semmi ér- ifjúsági mozgalom vezetésélent, hanem éppen azt, hogy to- demleges program nem volt nek. A vezetőségi tagok is zjumj tanár vállalná is. Arra vábbi jogszabályokra bízza az a fiatalok előtt, elégedetlen- szíwel-lélekkel láttak mun- jg gondoltunk, hogy tánccso- irányeivek konkrét gyakorlattá ségükkel mások ellen fordul- kához, tudták, hogy rajtuk a portot alakítunk.

/._t_ a 1_„-1 i..r.J. — X folti c-zomo o hirfolnmorf ín ^ °

— Nem lesz ez kicsit sok

a

kot”, hiszen korábban nagyon jól működő bábszakkör volt a faluban. Az új szakkör vezetését Simon János gimnáváltását.

Kende Péter

tak.

tói,

A60LV

tjí- - ^ Y ^

Egy vicc

Az elmúlt nyáron Rimlnl strandján egy fiatal lány így szólt az atléta termetű úszómesterhez:

— Szeretném, ha maga mentene ki a vízből.

— Csak holnap reggel kisasszony — válaszolt az úszómester —. ma már lejárt a munkaidőm i

( á

■1*

a* y

A kultúrház igazgatójá- falu szeme, a bizalomért jó Szeles Boldizsártól pél- eredményt kell adni cserébe.

— A tárgyi feltételekre iga- egyszerre?

zén nem panaszkodhatunk —■ —- Nem hiszem, fokozatosan

mondja Kozma László, az új szeretném a tagokat bevezet- titkár. — Kevés olyan falu ni/ az új dolgokba. Nem kell akad a megyében, ahol két elsietni semmit, egyszerre helyiséggel gazdálkodhatnak mindig annyit csinálunk, ami a fiatalok. Márpedig nálunk erőnkből telik. Minden veze- ifjúsági klub és KISZ-klub is tőségi tagnak lesz önálló felvan. Most már „csak” az kell, adata, megosztjuk a munkát, hogy tartalommal töltsük meg Jelenleg még csak 54 tagot a lehetőségeket. számlál az alapszervezet, de

— Mi is úgy gondoltuk, ahogyan én látom, van leheA R&TF «

nnriKt;

hogy az ifjúsági mozgalom fellendülésének kiindulópontja, magja lehet a két klub — teszi hozzá Hadra Ferenc, a falu párttitkára. — Jómagam is nagyon szeretem a zenét, mégis azt mondom, a klubban ne csak zenés, táncos összejövetel legyen. Rendezhetnek például a gyerekek író-olvasó találkozókat. Eddig is járt már nálunk Urbán

tőség a létszám gyarapítására. Sőt, arra is, hogy a tagok közül párttagnak ajánljunk jú néhányat, mert ezzel a lehetőséggel eddig nemigen éltünk.

A hullámvölgyet elhagyták már a nagylóci fiatalok. Valami készül már a faluban, pezsgésnek indult az ifjúsági mozgalom. S mert támogatásban, jóindulatban sincs hiány.

Ernő, Szentiványi Kálmán, minden okunk megvan, hogy

Telhetetlen szülők: — Mit ér vele, mikor énekből bukásra AÜI

(Deák Kázmér rajza)

Berkes! András, ez utóbbival hosszú ideig leveleztek is a fiatalok. Ügy lenne jó, ha a két klub a játszva tanulás, szórakozva politizálás színhelye lehetne.

Szeles Boldizsár, a kultűr- ház igazgatója is hozzáteszi ehhez a maga véleményét:

— Nem arról van szó. hogy fantáziaszegények lennének a nagylóci fiataiok. Csak eddig

bizakodjunk: a nagylóci

KISZ-esek régi, jó hírükhöz méltón dolgoznak majd ismét.

— szendi —

Az oldatt szerkeszti:

Szendi Márta