Nógrád. 1973. január (29. évfolyam. 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

Gál Dezső bemutatkozása A salgótarjáni Bolyai János Gámmáziumban, a Derkovits Gyula Iskolagaléria megnyitá­sa óta a kortársi képzőművé­szet egyik befogadó otthona a városban. A kiállítók sará­ban ismert mesterekkel szem­besülhetett naponta több száz diák, s a város tárlatlátogató közönsége. Többek között Reich Károly Kossuth-díjas, Gsohány Kálmán, Feledy Gyula, Lóránt János Mun- káosy-díjasok, de több jeles külföldi anyag is gazdagította a sort. (Modern francia gra­fika, mongol képzőművészeti kiállítás stb.) A galéria hagyományt te­remtett, működésére országo­san. is felfigyeltek. Tanéven­ként négy-öt • képzőművészeti tárlatot nyitnak iitt meg, az esztétikai nevelés, az ízlés formálása érdekében. A kiál­lítási programot tudatosan ál­lítják össze, abból a gondo­latból kiindulva, hogy akör- nyezetformálás egyúttal em­berformálást is jelent. A gim­názium diákjai nap mint naip képzőművészeti alkotások kö­zött mozognak, a galéria je­lentősége tehát így is óriási De nemcsak a tanulók szá­mára nyílnak meg a tárlatok, a szülök, s a város érdeklődő közönsége is felkeresheti azo­kat, így a galéria kiállítási programja egyúttal a salgó­tarjáni képzőművészeti prog­ramok. szerves része. A napokban nyílt meg az iskolagalériában Gál Dezső pedagógus-festőművész kiállí­tása. (Ezt követően pedig majd Kiss Attila, Kazincbar­cikán élő festőművész mutat­kozik itt be a salgótarjáni közönségnek.) Gál Dezső, a budapesti rajztanárok alkotó közösségé­nek tagjaként tavaly nyárón vett részt á Salgótarjáni vá­rosi Tanács által Baglyasal- ján létesített nyári művész­telep munkájában. Az 1924- ben született Gál Dezső mű­vészi tanulmányait 1948-ban a Derkovits Gyula népi kollé­gium növendékeként kezdte meg, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult 1949-től 1953-ig. Főiskolai tanárai Hincz Gyula és Domanovszky Endre voltak. Azóta a rajzta­nári pályán tevékenykedik, e munkát hivatásnak tekinti. 1957-től Budapesten él, a XIX. kerületi Kossuth téri Általános Iskolában és a Landler Jenő Gimnáziumban tanít. 19Ö3. óta tagja a Képző- művészeti Alapnak. Budapes­ten több kollektív kiállításon szerepelt, Kispesten volt egyé­ni kiállítása 1965-ben, Gál Dezső szeretettel gon­dol a Pedagógus Képzőművé­szeti Stúdió kollektívájával együtt töltött művésztelepi és műtermi alkotómunkára. Te­vékenységében a stúdióban töltött munka, az itt született élmények jelentős helyet fog­lalnak el. A salgótarjáni, il­letve nógrádi élményekből született a kiállítás számos alkotása. A művek nyomán úgy tűátk, Gál Dezsőre külö­nösen nagy hatást gyakorolt a salgótarjáni táj ipari szerke­zete, az építkezések, az ipari munka nyomán is kibomló konstruktív látvány. Ugyan­akkor megiMették ecsetjét a palóc motívumok, a népvise­letből, népi építkezésből ára­dó színesség, különösen Hol­lókő hangulata. Munkáin tehát sajátosan keveredik a konstruktivitás és az impressziók, a benyomások iránti tisztelet, amely a szín- kezelésben, képei egy részé­nek áttetsző fogalmazásában nyilvánulnak meg. Ez utóbbi megállapításra néhány cím­mel is utalunk: Lebegés, Őszi fák. Vízparton, Hollókő stb. A Tarjáni dombok, a Bánya­vidék stb. inkább a szerke­zeti megoldásokról valL Gál Dezső nevével eddig még nem túl gyakran talál­koztunk. A jövőben bizonyá­ra több kiállításon tűnik fel neve. Salgótarjáni bemutatko­zását sikeresnek érezzük, el­sősorban azért, mert erényei­vel, s itt-ott még bizonyta­lanságaival együtt is hű k2- pet ad azokról a törekvé­sekről, amelyek jegyében te­vékenykedik T. E. Madách szerelmesei Szinetár és a Tragédia Fennállása óta, 1969. otőber Athént látják, a londoni je­li 9-e volt a Magyar Televízió lenetben pedig valamiféle an- egyik legsikeresebb napja. EH?- goi milieu-t keresnek. Ha a Tragédiával az elmúlt 150 év magyar történelmét akarjuk bemutatni, kiderül, mennyire a valóságról írt Madách. — A televíziós feldolgozás mennyiben tisztázta ezt a félreértést? emberek többsége, sajnos, csak szemelvényeket ismer a Tragédiából. A képsoroknak kellett a székhez szorítani a nézőket, tudatosítani Ma­dách gondolatait, megláttatni a gondolatok összefüggését. A nézők többségének tetszett a Tragédia tévéadaptációja. kor mutatták be a képernyőre feldolgozott Tragédiát, Szine­tár Miklós rendezésében. Más­nap már vitatkozott az egész ország, körülbelül egymillió néző mondott véleményt. A nagy félreértés A bemutató vallatőra fogta S* nézőket, állást kellett fog­lalni „Madách-ügyben”, úgy­mond divat lett a Tragédiáról beszélni. Az ínyencek nem a démoni kacajjal feltűnő go­nosz Lucifert látták, aki még a karját sem fonta össze mellkasán. Egyesek a közhe­lyeket hiányolták, a nagyszü­lők meséiből megmaradt pá­toszt, s a színikritikák érzel­gősségét. Mások egyszerűen képtelenek voltak a Madách- „ műhöz fűződő emlékeiket le- Szövetségesek vetkőzni. — Sajnos, nemcsak a Tra­gédiám, a Bánk bánra is jellemző volt a patetikus megszólaltatás — mondja Szi­netár Miklós, a televízió fő­rendezője. — Klasszikusaink­ról általában kétféleképpen vélekednek. Az első: verd le a port róluk, de jól nézd meg, úgy van-e minden mondat. A második ennél még rosszabb. Provincialista műveknek tart­ják őket. Szerintem a har­madik álláspont a helyes: sa­játos remekművek, amelyek szerető gondoskodást, megbe­csülést érdemelnek. Madách műve is speciálisan magyar darab, amelyben a szerző ar­ról töpreng, hogy hazájában milyen adottságok és lehető­ségek vannak. — Mi volt a legfontosabb rendezői feladat? — Aktualizálni a darabot, közel hozni a mához, de mindezt úgy, hogy ne tűnjék erőszakoltalak. A Tragédia ka­maradarab. A nagy félreértés abból és akkor adódik, ami­kor az athéni színben csak seért képes minden küzde­lemre. Hogyan is mondja Adám? . az élet küzdelem / S az ember célja e küzdés maga.. • — A megvalósítás során mennyiben tértek el Madách nyelvezetétől? — Meghagytuk a szöveg nemesveretűségét. De mivel a — Ügy érzem, megfelelően, nyelv állandó fejlődésben le- Mert végső soron egy este vő történeti jelenség, egy- egymUlió néző tekintette meg két apróbb módosítást meg- Madách művét. Több mint a engedtünk magunknak. A bemutató (1883) óta eltelt leszesz helyett például a mai összes színházi előadáson. Az szókincsnek jobban megfelelő — Melyik jelenet volt a legjobban tévészerű? — A prágai. Harmóniája összecsengett ezzel a műfaj­jal. — S melyik nem az? — Az egyiptomi. Nem tartom sikerültnek. — A legkedvesebb szín? — Talán a római. — Mi a véleménye a szí­nészekről? — Szövetségesek voltak. — Miért a Huszti—Moór— Mensáros hármast választot­ta? — Már a szereplők kivá­lasztása is sejttette, hogy nem a megszokott Madáchot keressük. Végül is el kell dönteni egyszer, hogy Az em­ber tragédiája optimista da­rab. Arról szól, hogy Luci­fernek, ennek a mélyben rej­lő, intellektuális alaknak mindenben igaza van. Csak akkor és abban téved, mikor kétségbe vonja az ember akaraterejét és nem hiszi el: az ember olyan lény, aki föl tud kapaszkodni, továbblépé­leszel-t alkalmaztuk. Érdekes találkozás 4, — Ma este megnézi újból a tévéfilmet? — Igen. Érdekes lesz négy év után a találkozás. A da­rab ma is ugyanúgy él ben­nem, mint az előkészület és a megvalósítás közel három­negyed éves időszakában. ­M. Zs. Madách Imre MADÄCH IMRE BOLDOGSÁG ÉS SZENVEDÉLY Nem vagyok már, a ki hajdanában. Szirt-éietnek zúgó csermelye, Melyben forrongó, de vad erő van S útját megdöbbentve futja le. Rónasáignak lettem most patak ja. MeW szelíden, lassan folyaogói; Csillag ócskái, tükröz sima árja És mellettem partvirága áll. Lelkem többé már nem árva felhő melyet a szél mennydörögve űz. Míg keblében óriási harcz fő, Vad sötétség, s dúló égi tűz. Lelkem ősznek lön most tiszta napja, Mely gyümölcsét híven érleli, S bár a nyár körül már nőm ragyogja, Fengetegjeit sem ismeri Tűzvész volt — szerelmem — most egészen más —1 Mely dühöngve nyargal házakon, • És előtte fény, utána romlás, Visszarettent, s mégis vonva von, Lám, mivé lett — kisded jóltevő tűz, Mely a szentelt házoltáron ég, Biztosan melenget, s együvé fűz, Kis körében csendes házi bék. Tán köütőübb és nagyobbszerű volt A tüzes vész és a rémes ár, Mint a sima víz s az ősz sugára, És a láng, mely házoltáron áll; Oh, de mmd ezek költő-varázsa Mégis, mégis az emlékezet — Hogy ha rólok ősszel kis tűsünknél A megbékélt boldogság cseveg. Puskin rajzai filmen A balassagyarmati iparmű­vészeti szakkör faintarziás csoportja az új esztendő el­ső foglalkozását tartotta meg a napokban. A tucatnyi fia­tal gyakorlati munkáját Ole- xa Miklós szakkörvezető irá­nyítja, az „intarziarajzokkal és stílusok a faiparban” té­mával foglalkoztak. Majd filmvetítés következett, „Pus­kin rajzai” és a „Festők vá­rosa” című művészeti témájú filmeket mutatták be házi vetítésen. A művelődési köz­pont vezetősége rendszeresen kölcsönöz ki filmeket a Me­gyei Művelődési Központtól, valamennyi szakköre és klub­ja számára. Előadókat is rendszeresen biztosít az in­tarziaszakkör részére, pél­dául január 17-én, szerdán, a Balassi Gimnázium művész­tanára: Farkas András tartott előadást a „Faintarzia sze­repe a díszítő művészetben” címmel A „faintarziások” is beiktattak a műsorba műhely- terem-látogatást is, sőt legkö­zelebb tanulmányi kirándu­lásra utaznak Budapestre az Iparművészeti Múzeumba, majd a nagytétényi kastély- múzeumba látogatnak, ahol megtekintik a bűtorművésze- ti kiállítást. E. É, Általános iskolások a szécsényi gimnáziumban A szécsényi járási általános Is­kolák nyolcadik osztályosai fc8* zttl azok, akik középiskolában szeretnék tanulmányaikat tovább , í • c - öau kedden, szerdán és pénteken a szécsényi Nógrádi Sándor Gim­náziumban iskolalátogatáson vet­tek, Illetve vesznek részt. A lá­togatás célja, hogy a leendő kö­zépiskolások megismerkedjenek a középiskola ' légkörével. A vendé­gek különböző szaktárgyi órákon voltak, a KISZ-klubban az inté­zet KISZ-vezetőivei beszélgettek ? középiskolai követelményekről, az ifjúsági szervezetben folyó munkáról, a középiskolás életről. Kiállítási tervek A Központi Múzeumi Igazgató­dig kiállításrendező és propagan­daosztályán 13 állandó, s egy időszaki új kiállítás előkészületei íolynak. Ugyancsak ebben az év­ben kerül sor öt korábban rende­zett állandó kiállítás átrendezé­sére és felújítására. Az új kiál­lítások közül említést kíván a Petőfi Irodalmi Múzeum új Jó­zsef Attila-kiállltása, amely vár­hatóan a költészet napján, ápri­lis/ 11-én nyílik meg Budapesten. Teljesen új régészeti kiállítás ké­szül a Magyar Nemzeti Múzeum­ban. A nagy volumenű munkála­tok idén csak megkezdődnek, befejezésük jövőre történik. Az országszerte rendkívül kedvelt vándorkiállítások eddigi anyaga mellé 1973-ban hat — művészet- történeti, műszaki, természettudo­mányi, irodalomtörténeti, sport­történeti témájú — vándorkiállí­tás készítését tervezi a Múzeumi Főosztály és a Központi Múze­umi Igazgatóság. NÖGRÄD — 197ia január 20*. siomhat ^/////////✓//^/✓✓////✓////✓///^^^^ Taar Ferenc: LÄNG ÉS TÖVIS Régi nógrádi újság egyik számában ezt olvassuk: „Nem furcsán hangzik-e szívetek­nek és fületeknek: Világ pro­letárjai, egyesüljetek? Ha tet­szik a kiáltvány, jó> egyesül­jetek. Egyesüljetek a kereszt és nem a vörös lobogó alatt!” nem fóiyt volna öldöklő harc ba: „Vajon tizenkilenc meny­nyire épült már bele a nem­zet tudatába? Mert, hogy szer­vesen beletartozik, az nem vitás. De: megdobban-e a szív a mai nemzedékben? Ez itt a lényeg! Ha negyven- nyolc iskolai ünneppé hervad, tizenkilenc hatása is meg­gyengül! A kettő szerves egész! így érzik vajon az utá­nunk jövők is..-L Mentünk toborozni a fal­vakba — emlékezik vissza 1 ytőle a kenyérért, az elnyomás Balázs bácsi. — „Gyertek a minden fajtája ellen. Tizenki- Vörös Hadseregbe, fiúk!” Hát lene volt a nagy próbatétel, jöttek is .csapatostul. Pedig a A nagy olvasztótégely, amely- legtöbb alig jött haza afront- ben összeforrt ez a munkásság ról, éhesen, tetvesen, kimerül- egyetlen erővé, egyetlen aka- ten, meg sem melegedett ott- rattá, s ezt a rákövetkező 25 hon az asszony melleit, jött — Mit jelent az. hogy ré- év terrorja, börtöne, golyója, megint harcolni. Mindenki al ac ovum D n1ó r».« ---l ' __ . i.. áj. __f _ » t ír e elés ? —; kérdezem Balázs elhurcolása, kivégzése, meg- bácsitól. tiprása sem tudta megtörni — Amíg robbantottuk a Ott és akkor kezdett dobog- szenet, egyszerre 40—50 csil- ni az a szív — a kommunisták lére való is leomlott, azt már pártja —, amelynek lüktetése csak rakni kellett. De az azóta is mindig új és friss igazgatóság azt mondta- így vért, tudott adni a harcokban nem jó a minőség, kézzel kell vágni a szenet. — Dehát így kevesebbet tudtak kitermelni!? — Éppen ez volt a cél, nem a minőség! A robbantással jobban keres a bányász, vagyis többet kell neki fizetni. Ha kézzel vágja, az is elég* de megfáradtakba. S miközben Balázs bácsit hallgatom, ho­gyan jöttek meg a frontról, micsoda felfordulást találtak itthon, aztán hogyan, alakult meg a Vörös Hadsereg, ho­tudta, még a vízhordő gye­rek is, aki a géppuskába hordta a vizet, hogy most a sorsuk forog kockán, vagy belebukunk, vagy győzünk és minden jobb lesz... Az is igaz, sok helyen sírtak az asszonyok, hogy már megint elmennek a férfiak, ki tud­ja, visszajönnek-e?... De azért adtak enni-, innivalót... A mizserfai asszonyok, még egy nagy vörös zászlót is ki­három nap alatt páncélvona­tot. hogyan hordták ki a fe­nem kell annyit fizetni neki. leségek, testvérek, asszonyok Visszakanyarodunk ’19-hez. Ez a forrás. Csakis innen le­het kiindulni. Salgótarján időszámítása alighanem ott kezdődik. Nem azért, mintha e megelőző 60—70 év alatt gyan készítettek a vasasok hímeztek, tudja, olyan össze­fogás volt akkor- amilyen azelőtt még sosem, de azu­tán sem igen! Miközben az öreg meséli, hogyan látta a történelem ala­kulását. és fut a magnószalag, hogy mindezt megörökítse az utókor számara is, megint el­gondolkozom. Azok a muxiká­a frontvonalba az ebédet, és micsoda legendás hősiességgel harcoltak a ki képzetlen mun­kásokból lett katonák — ar­ra gondolok, és aznap éjjel azt jegyeztem be a naplóm­sok és bányászok beleszület­tek a nyomorúságba és a foly­tonos harcba. Mire elérke­zett az ifjúságuk legszebb ideje, elhajtották őket a vá­góhídra, idegen országok frontjaira, s legtöbb ott is maradt a meszesgödrök mé­lyén, névtelenül. Aki vala­hogy túlélte a‘ poklot, a per­gőtüzet. a szuronyrohamokat,, a fagyokat, az éhezést, a tetve- ket> s végre lesoványodva, lerongyolódva hazavergődött, s valósággal lerogyott a ve­tett ágyra, hogy annyi szen­vedés után kipihenje magát és erőt' gyűjthessen, hogy egyáltalán dolgozni, létezni tudjon. a hívó szóra feltá- pászkodott, és ment. Megölel­te övéit, akiket éhezve, fáz- lódva talált otthon, s akik rettegtek az apa, a férj, a testvér életéért, hogy csak valahogy — vakon, sántán, bénán —, de visszatérhessen egyáltalán közéjük, és legyen ■támaszuk nagy elhagy atottsá- gukban. elmorzsolt az ujjal között egy könnycseppet, hi­szen nem tudhatta, megtér-e az újabb háborúból, éé' ment odatenni a vállát' a többié- tiez, odatartani a tulajdon élű testét gátul az ellenség roha­ma elé. hogy megvédje azt a néphatalmat, amelytől még csak reményt kapott, egyéb­re nem tellett sem az erő­ből még, sern az időből. Ha van hősiesség', amely előtt meg kell hajtani a fejet, ak­kor ez azok közé tartozik!.,. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom