Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

KÖZEL AZ ÉGHEZ ,Látom hogyan épülnek a hazak Már éppen a műszak vége felé jártunk. én paneleleme­ket emelgettem a nyolca­dat szintre, amikor Pista fel- kiálltott, hogy jöjjek le, mert keresnek. Gondoltam, előbb befejezem a munkámat, mert le-fel járkálni a daru­fülkébe nem nagyon szeretek. Azért nem, mert sokat kell mászni, meg azért sem, mert nagyon hideg már ilyenkor a | vaslétra. Reggel is fagyos volt egészen. Egyszer, kezdő darus koromban megszámol­tam, hogy hány létrafok van a legmagasabb szintig- 35 mé­terig. Már nem emlékszem pontosan, de körülbelül 185 (okot számoltam össze. Mű­szak után felöltöztem, kezet mostam, az irodában már várt rám az újságíró. Elkezdte mondani, hogy őt az én szak- snám nagyon érdekli, mert sajátos foglalkozás darusnak lenni. Mit szokott, fönt csi­nálni egész nap, mit. ha van egy - kis szabad ideje? — ilye­neket kérdezett. Lehet, hogy sajátos foglal- Még jobban, fcozás, kezdetben nekem is tam, itt van ess as ember, azt is elmondom neki, hogy a 405. sz. építőipari szállóban» ahol lakom, a könyvtáros nem akar könyvet adni. Azt mond­ja, idegeneknek nem ad. Majd, ha jobban megismer... Ez azért furcsa, mert ha nem járok oda, hogyan fog meg­ismerni? Addig is a köny­vesboltban veszek könyve­ket Rossz-e az éjszakai mű­szak? Bizony, rosszabb, mint a nappali. Könnyebben el le­het álmoeodni. Éjjel jobb az újságolvasás. Mindig van fent a fülkében Esti Hírlap — ez a válitóköllégám jóvoltából, én meg a Magyar Nemzetet viszem föl... Most az érdekli» hogy a szabad időmet mivel töltöm? Beülök a presszóba: voltam már a Salgóban, a Narancs­ban. Egy párszor a moziba is eljutottam. Ékre az újságíró megjegyezte, hogy ugye mi­lyen rossz állapotban van a mozi. Megnyugtattam, hogy Győr szép város, van két mo­de mindkettő rosszabb amikor elsorol­hogy darusként az or- zija, __ r_ szok atlan volt, de már bele- szág hány részén jártam már. állapotú, minit az itteni, rázódtam. Ügy, hogy fel sem A vállalatunk, az Építőipari Ja, igen! A feleségem, meg tűnnek olyan dolgok, amikre Gépesítő Vállalat ugyanis or- a tizenegy éves lányom. Ök az újságíró rákérdezett Mit szágos cég. Az ember oda már megszokták, hogy csak szoktam csinálni? Hát vegyük megy, ahová küldik. Nyolc hét végén látnak. Nem ideális például a mai napot: reggel hónap Győrben. 15 Szentend- állapot, persze, hogy nem az, betonozással kezdtünk. Én rén, aztán Szarvas, Békéscsa- de hát mit csináljunk? vittem fel konténerrel a be- ba, és most Salgótarján... Minden szakmának van tont. Aztán felraktuk a fö- még friss élményekkel. Me- szépsége. A darusszakmának démpaneleket. délután meg a sélem, a „faggatómnak”. hogy Is. Kicsit közelebb vagyok az vázakat. Így ma szabad időm nálunk az van: bemondják a éghez, meg az is jó, hogy lá- nem volt Unatkozni? Azt város nevét, meg a daruszá- tóm. hogyan épülnek a há- nem szoktam. Egy nagy szén- mot. A keresés már a mi zak. Kellemes dolog az, ha vedélyem van — az olvasás, dolgunk. Idegen helyre érve látok az ország valamely ré- Victor Hugo, Jókai, Dumas azért rögtön a darut figyeli szén lakótelepet, és aztmond- — mindegy, hogy ki írta, az ember, úgy nem téved el. hatom, hogy ezt is én csinál- csak jó könyv legyen. Ja, a Amikor Salgótarjánba ér- tam. nevemet még nem kérdezte, bem, olyan köd volt hogy meg azt hogy hol lakom — nem lehetett látni, hol ma- vágótt közbe az újságíró, gaslik a daru. össze-vissza Mondtam, hogy a nevem járkáltam, a garzonházat hat- Szántó Gyula, és érdi lakos szór kerültem meg, mert be­vagyok. Erre meglepődött, járatot nem találtam. Ha már Lehet, hogy az újságíró ér­dekesebb témát „látott ben­nem”. De mit csináljak, ha ez az én szakmám, szépítés nél­kül. .. Lejegyezte: V, Kiss Mária EMBERI SORSOK Mikor jössz ei újra, nagymama? Ferike minden évben na- mindig tudja, hogy ki milyen — mondja, gyón sok ajándékot kap a ajándéknak örülne a legjob- bádlba! rokonoktól. Karácsony előtt ban. szinte minden nap kopog a Az apu múltkor azt mond- postás az ajtón. Hozza a ké- ta, hogy a nagymama olyan, peslapokat. Az egyiken havas mintha a gondolatainkban is ^JUDer* ‘j0.“*“:1“ m.eg ,ie‘ íenyőág, a másikon • sziporká- olvasni tudna. Elszakad a - . 'ta'Pa8Zkodni. Akinek min­ié, színes üveggömbök, égő csúszdán Ferike utolsó haris- gyertyák, ezüstpapírba búr- nyanadrágja? Másnap csomag költ csokoládéfigurák, a har- érkezik. Hát, mi van benne? , ... ,, ... ... .... madikon csillingelő szánon Egy harisnyanadrág. Vajon '"mikajáról. Mindig kitalálja, utazó gyerekek. És hozza a hogyan tudta ezt kitalálni a sz®?'eZÍ!Í örö" csomagokat Anyuka és apu- nagymama? Talán ellát on- met‘ Masok gondjaiból egy- ka bontogatja a dobozokat, nan messziről egészen Sál- egy m°rzsanyit mindig magá- Az egyikben képeskönyvek, a gótarjánba? f®, vállal, de a sajátjáról rtt­másikban kisautó, meg építő- Ül a nagymama térdén Fe- uf—ü6 raZ kockák. Szaladj a szo­Ebben a nagy rohanásban a nagymama az egyetlen em­ber, akiben időnként meg le­denkire mindig van ideje. Is­meri mindenki kedvenc éte­lét. Mindenkit kifaggat a a harmadikban já- rike és beszélgetnek. Annyi fcékvonat, Mici Mackó... minden szóba kerül, mert a Nagy a rokonság És össze- nagymama talán jobban is­tartó a család. De ezt Ferike meri a lakótelepet, meg a még nem tudja. Csak azt ér- szomszédokat, a játszópajtá- zí, hogy őt mindenki szereti, sokat, mint az apukáék. A Látni kellene, milyen boldog, Galambos Pistit is ismeri, amikor nagymamájától üd- aki egyszer bekente a jétszó- vözlő lapot kap a névnapjá- téri hintákat műanyagra- ra, „B. Ferikének, Salgótar- gasztóval. Ilyenkor megkér­jen. Névnapod alkalmával dezi: — Hát a Pisti rossz-e nagyon sok szerettei csóko- még? Akkor neki biztosan lünk: nagymama és nagypa- virgácsot hozott a Miku­pa.” A betűket még nem is- lás. És te jő vagy? meri. Szászor is el kell olvas- Ferike fogadkozik, hogy ni neki a sorokat. És busz- nincs nála jobb kisfiú a vi­lién mutogatja mindenkinek, lágon. Odabújik a nagyma- Taián a játékait sem tartja mához, mintha ezzel akarna olyan nagy becsben. bizonyságot tenni a jóságáról. — Kit szeretsz a legjob- Közben be nem áll a kis szó­ban? — kérdj tőle anyukája, ja. „Tudod, mama a macinak — Téged — vágja rá nyomban fáj a lába. Mert leesett az Ferike. Egy pillánatnyi szú- ágyról és megütötte. Anyuka net, aztán nevető arccal foly- bekötötte neki. És most fok­tatja: — Meg apukát. Meg szik, De majd meggyógyul.” nagymamát. És apát. Meg Közben felpislog onnan lent- Manci nénit is legjobban sze- ről a marna arcába és meg­vetem. Pista bátyát is. Meg megkérdezi: Erzsi nénit. Jani bácsit. A — Ugye, még nem mész keresztmamát, az óvó nénit... el. nagymama? Senki sem marad ki a fel- A nagymama a legcsodála- sorolásbóL Némelyik család- tosabb embeh Soha sem ma­tag néha többször is felkerül gával törődik, hanem mások- a „listára”. De a legjobban kai. Hétfőtől szombatig min- azért mégis a nagymamát denki rohan, lőt-fut a dolgai szereti. Csak a szeretet foko- után, el van foglalva a saját zására az ő szótárában még gondjaival. Apu is állva kap- nincsenek kifejezések. A ja be a reggelit, az órát fi- nagymama, ha eljön hozzá- gyeli, hogy le ne késsé az juk, rögtön az ölébe veszi és autóbuszt. Este fáradtan jön mindig olyan jókat lehet be- haza. És olyan ritkán van jó szélgetni vele. Mert a nagy- kedve Pedig azelőtt sokszor mama mindent tud. Nemcsak a hátán is meglovagoltatta az anyuka, meg apuka szüle- Meg vonatot,dit játszottak a tésnapját, névnapját tartja szőnyegen. Anyu főzi a va­salnom, meg az övét. Azt is csór át. — Ne tábatlankodj itt gaszkodik hozzá. Nem is akarja soha elengedni. Bú­csúzáskor pityeregve a nya­kába csimpaszkodik: — Mikor jössz el újra, nagymama? Kiss Sándor Ugyan mi érdekeset találhatott a hatalmas képeskönyvben a két rétsági kislány. Megszo»■ kott ez a kép már a járási művelődési központ könyvtárában. Hetenként kétszer ugyan­is a kicsinyek veszik birtokukba a szabadpolcokon elhelyezett könyveket, regényeket, folyóiratokat. De nemcsak a könyvek miatt jönnek: izgalmas diafilmeket is vetítenek itt a legapróbb olvasóknak, lehetőségük van társasjátékokra, az asztalokon fiúk. lányok gombfociznak, figyelik a dobkocka eredményét, másutt a folyóiratokat böngészik a leg­ifjabbak. VENDÉ6ASZTALNÁL CAEMEMEL A Carmen salgótarjáni szín- rehozásán neki szólít legheve­sebben a taps. Igaz. Bizet operájának címszerepe való­sággal tálcán kínálja a sikert, persze, ha megvannak a sze­rep vállalójában azok a ma. gasrendű adottságok, melyek­kel e siker kivívható. Varga Magdában, a debre­ceni Csokonai Színház opera- művésznőjében minden felté­tel, tökéletes Carmen kon- centrátuma együtt van. Ra­gyogó színpadi dekoratívitás, brilliáns hanganyag, érzé­keny muzikalitás — és nem utolsósorban színészi alakító­készség, ami nem minden énekes erőssége. Majdnem másfél évtizede Debrecenben már láttam vele a szerepet, s mondhatom, maradandó él­ményem volt mind a mostani felújításig, a dolgozók ata kisebb nagyobb szerepei­ben láthattak. A Gördülő Opera megszűntével isméi énekkari munka következett, amíg egy zenei bizottság meg­hallgatása után ösztöndíjat ajánlottak fel, de ugyanakkor a debreceni opera is szerző­dést kínált Három gyerekkel magam mellett Blum Tamás akkori zeneigazgató ösztönzé­sére az utóbbit választottam, s 1956 augusztusától a deb­receni társulat tagja vagyok. — És a Carmen? — 1958-ban énekeltem elő­ször, Vámos László rendezé­sében, Zakariás Gábor ve­zényletével. A mostani a har­madik felújítás, amelyben részt veszek, — A debreceni operaegyüt­tes húszesztendős jubíleumá­gimnáziumában hoz érkezett. Ebből csaknem hogy az él- egv évig magyart és történél- maafel évtizednek Varga mény a továbbiakban csali met tanítottam. Életemben a Magda is részese. Milyen osz- tnegerősödve éljen bennem, nagy fordulatot a rádiónak szegezest adhat erről. Mert a 14 év előtti remeklés egy énekes tehetségkutató “ Nagyon szépét. Eddig 39 1972-re méginkább kiteljese- versenye jelentette, amelyen operában, kilenc zenés mu- dett, dúsabb árnyaltságává Kodály-dalokat énekeltem. A °en. operettben enekeltem. A vált énekben, játékban egy- verseny eredménye az lett, aránt. hogy az Állami Népi Együt- ., Nemcsak a salgótarjáni si- teshez kerültem, de mert az tranc*aul tudom. Carment pedig három nyel­ven: magyarul, németül és Eiz utóbbi megjegyzést nyilván indokolni is kívánja. — Annyiban, hogy eddig három alkalommal vendég­ker, de egyéb korábbi okok együttes nemsokára egyéves is közrejátszottak, hogy Var- kínai turnéra indult, én pe- ga Magda rokonszenves egyé- dig nem akartam ilyen hosz­niségét baráti beszélgetésre, szú időre elszakadni a csalá- ,, ., közelebb invitáljam a salgó- dómtól, átmentem az Opera- szerepeltem Olaszországban, tarján! színházlátogatókhoz. ház énekkarába, majd annak "’o' Rossini: Clasz nő Algír­— Hogy is lesz valaki Car- Gördülő Opera néven ismert ban című operájának Izabel- meimé? részlegébe. Ezzel öt évig jár­— Tulajdonképpen nem tam az országot, — többek operaművészi pályára készül- között, hogy korábbi kapcso- tem. Tanítónőképzőt végez- latomra utaljak a várossal, tem, majd a háború után sza- Salgótarjánt is. A Tosca, a kosítót tettem Budapesten, s Pillangó kisasszony, a Travi­iA/em keli komolyan eenni kő­Amiőta egyre gyarabban ta- Azóta gyanakvó szemmel olyan rossz dolog. Csak lálkozunk huszonévesnek lat- fürkészem magam körül a vi- vetkezetesen végig kell csi- szó, viruló nagymamákkal, lágot. S aki keres, az talál, nálni. Annak a harmincéves- úgy tűnik, mintha az élet tér- Azon már meg sem lepődöm, nek még nem szabad tudni, mészetes rendje kezdene föl- ha negyvenéves fiatal íróról hogy a gyereket nem a gólya borulni. olvasok, akinek éppen megje- hozza. A fenyőfát, remélem, A vonaton fültanűja voltam lent az első kötete. Nagy jö- mindenhol alaposan elrejtet- egy beszélgetésnek. vő elött áll. Ezt írja róla a ték. Nehogy a gyermeki lel­— Kisfiam, egyél még eb- kritikus. Időnként találkozom két idő előtt csalódás érje. aől a tűzdelt nyúlgerincből — felnőtt emberekkel, akik azért Hadd izguljon, vajon mit is gügyögte egy női hang. — nem kapnak komolyabb fela- hoz a Jézuska? Esténként ül­Csak még egy falatot, kicsi datot, mert a főnökük ezt tessük a térdünkre a kis ne­szentem. Tudod, a doktor bá- tartja róluk: bulót és ringassuk. Meséljünk esi is megmondta, hogy ebbe — Még olyan fiatal a lel- neki a gonosz mostoháról, meg sok a táperő. Kell a fehérje kém! Hófehérkéről és a hét törpé­a szervezetnek. Egyél, gyö- Szóval, az idősebbek váia- r°L nyörű bogaram! hogy megfiatalodtak, a fiata- Aztán jöhet a karácsony es­— Köszönöm, mama — pe- lók pedig itt-ott „visszaminő- te, amikor a fenyőfán kigyúl- tyegte egy érces basszus. — sítettek” a dedós korba. Nem "ak a gyertyák. És beszalad- Már nem bírok többet enni. szabad még őket komolyan naK a nagy „gyerekek”, min­Odanézek, hát mit látnak venni. Ha nem volna ez az hegyik megkeresi a maga já­szemeim, egy nagy darab ifjúságpolitikai határozat, ma- tékát, búgócsigát, csörgőt, já­férfi, körszakállal, testvérek holnap esetleg megérnénk, lékkockát és szőrmemackót, között is lehetett legalább egy hogy fiainkat és lányainkat Körbejárják a fát, egymás ke- méter nyolcvan, és kilencven egyesek legszívesebben húsz— zét fogják és boldogan ének­kiló, széles vállakkal, dagadó huszonöt éves korukig pelenká- Ukí mellénnyel. Mellette egy ap- ban tartanák. A nagymama — Lánc lánc eszterlánc, esz, rócska öregasszony, hatalmas egyszerre tenné tisztába a fiát terlánci cérna... —is ételkosárral. Elállt a lélegze- és az unokáit. * tem. Mégis csak igaz lenne, Ez az egyszerű „visszafiata- I hogy fiatalodik az emberiség? lítasi” eljárás persze nem is I NŐÖRAD — 1972. decembei 24., vasárnap la szerepét énekeltem, néhány hete Bécsben impresszáriós meghallgató bizottság előtt álltam az Olasz nővel, a Car­men nel és a Sámson és Deli- Iával, — a jövő évre európai turnéra kötöttek le. — Mik a kedvenc szerepei? — Amelyek biológiai és szellemi közelségben állnak az emberhez. Szeretem a vér­bő, temperamentumos, érze­lemgazdag szerepeket. Verdi hősnőit nagy szerettei válla­lom, de a vidámabbakat is. Mindenekfelett azonban Bi­zet áll legközelebb hozzám. Mindig nagy megtiszteltetés számomra, ha a Garment' énekelhetem. Ilyenkor újra és újra alkalmassá kell tennem önmagam arra. amit megírt. De mindig hiányérzetem is marad önmagámmal szem­ben, — ám voltaképp ez a fejlődés alapja. Adott pilla­natban az adott helyzet, disz­pozíció dönti el, hogy milyen fokon vagyok képes a feladat teljesítésére, de mert a Car­men legszemélyesebb ügyeim egyike, ezért nem érzek bi­ológiai fáradságot, ha tíz nap alatt tízszer. kell is énekel­nem a szerepet, — mint mosf; például. a salgótarjáni ven­dégjátékokkal együtt. Mi pedig csak köszönettel adózhatunk ezekért a salgó­tarjáni Carmenekért. Barna Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom