Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-14 / 294. szám
£gy lapasztalatesei'e tanulságokkal (II.) nagyüzemi módón A tapasztalatcsere harmadik napján a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet látogattuk meg, amely közel 1000 holdon, a szántóterület 20 százalékán termel kukoricát. Az ágazatban a termelési színvonal igen magas. A gyomirtás vegyszerezéssel történik, a betakarítás gépesítése megközelíti a 100 százalékot. A kézimunkaigény minimális, az összes költség négy— öt százaléka. Az egy kh. területre jutó kézimunkaköltség mindössze 104 forint. A kukorica 20—22 q/kh-as átlagtermése mellett az 1 kh- ra vetített termelési érték 5100 forint, a költség 2500 forint. A költségszint igen alacsony, mintegy 48—50 százalékos. A terület folyamatos gépi betakarításának érdekében 60 százalékban középkorai, 30 százalékban közepes és 10 százalékban középkésel érésű fajtákat termelnek. A tőszám a középkorai és közepes érésűeknél 23 ezer, a középkéseinél pedig 20 ezer holdanként. A termésátlagok stabilitása, illetve fokozása céljából nagy adagú 5,5 mázsás vegyes műtrágyát szórtak ki holdanként. A műtrágyázás költsége holdanként 620—650 forint között alakult. A betakarítást E—512-es NDK kombájnnal végzik, melyekre 4-soros Braud adaptert szereltek. A 28—29 százalékos nedvességtartalmú morzsolt kukoricát teherautókkal a központi majorban felállított Col- mann-szárítóhoz viszik, ahol a nedvességtartalmat 13 százalékra csökkentik. A berendezés napi kapacitása 8—10 vagon. Az NDK kombájnok gyorsak, viszonylag jó munkát végeznek, — a betakarítási veszteség négy—öt százalék, a napi teljesítmény 12— 15 kh. Milyen következtetéseket, tapasztalatokat vonhatunk le a látottakkal kapcsolatban? A termelőszövetkezet jól használta ki területi adottságait, és magas technikai színvonalon kedvező eredménnyel termeli a kukoricát. A magas szintű termeléssel jó üzemszervezés párosul. Megyénkben kisebb területen, de megvalósítható a kukorica komplex gépesítése. A szárításra két—három üzem társulhatna, ezzel megoldható lenne szükség esetén a gabona és a kukorica folyamatos betakarítása és szárítása is. Pap Mihály Gyorsan fejlődő iparág A (ranszformátorsyárlái központja lesz Huszonhatmillió forint beruházásra Amíg a műemlékvédelem képviselői és az érintett szervek között folyt a vita, addig a rövid múltra visszatekintő Híradástechnikai Anyagok Gyára romhányi telepének dolgozói bebizonyították élet- képességüket. Ennek eredményeként döntött úgy a vállalat vezetősége, hogy a transzformátorgyártást Romhányba összpontosítja a jövőben — kezdi a beszélgetést Keserű Sándor, a telep vezetője, majd hozzáfűzi: — A készáru előállításáig minden műveletet itt végzünk majd. Épül az íj üzemrész A döntéssel együtt alakították ki a beruházással kapcsolatos állásfoglalást és a feladatokat. Ezek szerint két ütemben huszonhatmillió forint értékben készül majd el az új, 1000 négyzetméteres szerelőcsarnok, a kiszolgáló épületekkel valamint a szocí- ábs és egészségügyi helyiségekkel. — Amíg a vita folyt a né- zsai TÖVÁLL munkásai felvonultak, s hozzákezdtek az alapozási munkákhoz. Ha a szakiparosok is így haladnak, mint az építők, akkor határidőre át tudják adni az épületeket — vélekedik a telepvezető. — A beruházásokkal kapcsolatos megszigorítások kedvezően hatottak az építőkre. — Lesz ennyi jelentkező? — Ügy néz ki, hogy nem lesznek létszámgondjaink. A munkáskeresetek eddig is kedvezően alakultak. Aki szeret, akar és tud is dolgozni, az megtalálja nálunk számítását — vélekedik a telepvezető. — Azok részére, akik már a gyakorlatban ismerik a transzformátorgyártást, szakmai továbbképzést szervezünk. Erre a célra használjuk fel a kulturális alap egy részét. Az előadásokat a vállalat műszaki beosztású dolgozói és a helybeli iskola tanárai tartják. A tanfolyam jó alkalom arra is, hogy megismerjük: ki milyen nagyobb feladat végzésére képes, és milyen területen. Választ várunk arra is, hogy ki alkalmas kisebb kollektívák vezetésére, irányítására. Célunk, hogy a magasabb szakmai képzettség mellett a hallgatók megismerjék azokat az összefüggéseket, amelyek a hatékonyság követelményei, a vállalati és az egyéni gyarapodás között fennállnak. Másszóval: megpróbáljuk érzékeltetni a népgazdaság fejlődésében betöltött szerepünket és a velejáró konkrét tennivalókat — mondja határozottan Keserű Sándor. Visszajönnek a jövőt alapozza meg. A gyárnak van egy jól műJobban dolgoznak, jobban,^0 kísérleti részlege’ amely odafigyelnek a munkájukra. ar Ügy látom, velük nem lesz baj — egészíti ki az előbbieket Oláh László művezető. — Amennyiben a nézsaiak a szerződésben vállalt időre üzemképes állapotba hozzák az új létesítményeket, akkor a próbaüzemelést nem számítva két éven belül a jelenlegi 28 millióról 60—70 millióra emelkedik az éves termelési érték — mondja Keserű Sándor. * Önként adódik a kérdés: tesz-e elegendő munkaerő, hogyan biztosítják a magasabb képzettségű szakembereket, importálják, vagy helyben nevelik ki a vezetőket? Lesz elég jelentkező 1 — A beruházás során alapvetően megváltozik a technológia — veszi vissza a szót a művezető. — A dolgozók szalagrendszerben végzik majd munkájukat. Ennek kialakítása és a begyakorlás nem lesz könnyű dolog. Az a szerencsénk, hogy a jelenleg itt dolgozó 160 fő nemcsak egy, hanem több munkafolyamat végzésére is képes, egyet viszont kifogástalanul tud. Nagyrészt rájuk hárul az új dolgozók betanítása, az üzemi élet megszerettetése. A jövő év végére újabb 140 főnek tudunk munkát biztosítani. A hagyományos transzformátorgyártás tökéletesítése mellett igen jól halad a szalagmagos típus kialakítása. Ezek kisebbek lesznek mint a jelenlegiek, többet tudnak, nagyobb teljesítménnyel dolgoznak. Az itt jelentkező előrelátás teljesen indokolt, mert egy gyorsan fejlődő iparágról van szó, ahol máról holnapra megváltozhatnak a műszaki követelmények. Ennek velejárója, hogy a munkások egy részénél rövidesen napi követelménnyé válik a műszaki rajzok ismerete is. A fejlődés nemcsak a munkások, középvezetők szakmai hozzáértésének növelését, politikai tisztánlátását követeli meg, hanem magasabb képzettségű szakemberek közreműködését is. — Jelenleg két dolgozó jár felsőfokú technikumba. Mindketten ide szándékoznak visz- szajönni. Egy dolgozó jár gépipari technikumba, hét pedig gimnáziumba — közli Keserű Sándor. — Hogy mindez elégséges lesz-e, biztosítja-e a zökkenő- mentes átmenetet a jelenleginél jóval nagyobb feladatok elvégzéséhez, arra most nehéz lenne válaszolni. Egy biztos, az eddigi előkészületek kedvezőek, s amennyiben az elképzelések sorra megvalósulnak, akkor bekövetkezik a tervbe vett gyors ütemű fejlődés ebben a fiatal, kevés múltra tekintő, de annál nagyobb jövőt ígérő üzemben. , V. K. EGYSÉG A CSELEKVÉSBEN A v iifnKhi hónapokban élénk és erőteljes f\M UlOuDl viták folytak pártszervezeteinkben, a pártélet különböző fórumain. A gazdasági és társadalmi helyzet megítéléséről vitázók a további cselekvés útját keresték. Különböző nézetek csaptak össze a taggyűléseken, a pártoktatás foglalkozásain, a politikai vitakörökben és a magánbeszélgetésekben. S, hogy ez így volt, abban semmi rendellenes, vagy rossz nincs. A gazdaságirányítás reformjának bevezetése óta eltelt évék alatt igen sok tapasztalat halmozódott fel, s e tapasztalatok elemzése során természetszerűen vetődtek fel eltérő, különböző nézetek. Hiszen a nézeteket nem kis részben a mindennapos benyomások alakítják, s az eltérő környezet, társadalmi helyzet szükségszerűen befolyásolja a nézőpontot, a kérdések megközelítését — még akkor is, ha az elvi alap azonos. Így érthető, hogy némelyik kérdésben más véleményre jutott az állami nagyüzem szakmunkása, mint a szövetkezeti gazda, másra a közgazdász, mint a pedagógus. A kongresszusi határozatok végrehajtásának értékelésekor a Központi Bizottság a többi között e viták tanulságait is figyelembe vette és hasznosította. Ebben az értelemben e viták megfeleltek a marxista—leninista pártokban betöltött rendeltetésüknek: hozzájárultak a helyes döntések megérlelődéséhez, a további cselekvés irányának meghatározásához. A* legutóbbi párthatározat megjelölte ezt az irányt; a pártnak most egyértelmű és világos álláspontja van a vitás és vitatott kérdésekben. Ezért a hangsúly most már azon van, hogy minden pártszervezet és párttag egységesen képviselje ezt az álláspontot, egységesen munkálkodjon a X. kongresszus és a novemberi KB-ülés határozatainak megvalósításán. Azt jelenti ez, hogy most már mindenféle vitának be kell fejeződnie? Természetszerűen nem erről van szó. A pártoktatás tanfolyamain, a politikai vitakörökben tovább folynak az eszmecserék a pártpolitika értelmezéséről, összefüggéseiről. Bizonyára szóba kerülnek ilyeh kérdések a Központi Bizottság határozatáról tanácskozó decemberi párttaggyűléseken is. A pártfórumokon — a pártszervek ülésein, a taggyűléseken, a pártcsoportokban — folyó vitáknak azonban most már más kell, hogy legyen a tartalma, az iránya. Nem azt kell vitatni, amiben a Központi Bizottság már állást foglalt, hanem azt, miként lehet az adott helyi viszonyok között ezt az állásfoglalást a lehető legjobban végrehajtani. Mert ha szüntelenül újra kezdenénk a vitát az eldöntött kérdésekben, azzal lehetetlenné válna az egységes cselekvés, s így, maguk a viták is elvesztenék eredeti rendeltetésüket, a pártmunka előmozdítóiból annak gátlóivá válnának. Nem új élvek ezek pártunk gyakorlatában. Csaknem öt esztendővel ezelőtt, 1968. februárjában Kádár elvtárs így szólt erről az Ikarus gyár művelődési otthonában mondott beszédében: „A megfontolt, helyes elhatározások vitából kovácsolódnak ki. A viták tekintetében is van azonban egy alapvető szabályunk. A megfelelő fórumokon különböző dolgokról vitatkozunk, de amikor befejeztük a vitát és azt mondjuk: elvtársak, tehát megegyeztünk, akkor utána már ne vitatkozzunk tovább, hanem dolgozzunk, váltsuk valóra azt, amiben megállapodtunk. Ha eleve nem vitázunk, és nem tisztázzuk, hogy mit is akarunk, hanem csak kijelentjük, hogy ez és ez a feladat, gyerünk, munkára — akkor az emberek munka közben, a munka rovására fognák vitatkozni. Ha viszont megvitattuk, és ennek alapján elhatároztuk, mit fogunk csinálni, akkor ne kezdjünk újra vitatkozni a munka helyett; ez nem a mi módszerünk.” Nos, ezek a gondolatok teljes mértékben érvényesek és iránytadóak jelenlegi helyzetünkben is. A további cselekvés során a pártszervezeteknek érdemes és szükséges megszívlelniük az utóbbi idők vitáinak egy fontos tanulságát. A pártmunka gyakorlatát értékelve a Központi Bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy egyes pártszervezetek és párttagok nem tartották be a lenini normákat. A pártéletnek ismeretes — és az MSZMP szervezeti szabályzatában is rögzített — lenini elve, hogy minden párttag kifejtheti különvéleményét az illetékes pártfórumokon, de a nyilvánosság előtt, a pártonkívüliek előtti fellépéseiben köteles a párt érvényben levő álláspontját képviselni, nem léphet fel az ellen, s nem is térhet el attól. Nem teheti meg, hogy álláspontjának a párton kívül próbáljon híveket toborozni, vagy hogy hangulatot keltsen bármely pártszerv döntése ellen. Mondjuk meg őszintén: az utóbbi időben néhányan elfeledkeztek erről, nem érezték magukra kötelezőnek ezt az elvet. Ezért alighanem célszerű lesz, hogy ahol ilyen jelenségek előfordultak, ott az éves beszámoló taggyűléseken is szóljanak majd erről, bírálják meg akár név szerint a hibázókat, s gondoskodjanak róla, hogy a fegyelem ebben a tekintetben is szilárd- legyen. q i . vitatkoztunk az utóbbi hónapokOOKal ban, s fogunk vitatkozni bizonyé-' ra ezután is. Ez nem baj, ez az egészséges, demokratikus pártélet jellegzetessége. De sohasem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a vita nem öncél, hanem az egységes cselekvésnek, a jó politikai munkának, a párt vezető szerepe érvényesítésének eszköze. Sj hogy e feladatainkat minél jobban megoldjuk, ahhoz most — a KB-határozat szavaival élve —, „a párt szervezeteinek egységesnek: kell lenniük a helyzet és a feladatok megítélésében, a párt politikájának következetes képviseletében’ Gyenes László i Rákóczi Ferenc a Francia Tv-ben A Francia Televízió egyik adása, a magyar 'történelemből vett témával foglalkozott. Egy tv-film II. Rákóczi Ferenc történetét dolgozta fel. A feldolgozás különösen kidomborítja Rákóczi franciaországi kapcsolatait, kiemeli, hogy Rákóczi személye ihlette Berliozt a híres Rákóczi-indu- 16 megkomponálására. A szövegkönyvet és a párbeszédeket Henri Noguéres, francia történész állította ösz- sze. A nagyoroszi termelőszövetkezetben befejezték az őszi mezőgazdasági munkát. A gépek fokozatosan felszabadultak a nagy erőpróba alól, és a szerelők megkezdik kijavításukat. A gépjavítók gondosan készültek a téli munkára. Biztosították az alkatrészeket, elkészítették a gépjavítási tervet, A gépek egymásután sorakoznak a javítóműhely előtt. Loson- czi József és Kazi József gépszerelők már megkezdték a javítási munkát. Képünkön ellenőrzik a gép műszaki állapotát. Kulcsár József felvétele MAI KOMMENTÁRUNK Tss-könyvelőségek A termelőszövetkezeti zárszámadás együk legfontosabb tennivalóját a könyvelésekben végzik el. Az év végi számadásra való jó felkészülés a tagságnak és a vezetőségnek egyaránt elsőrendű érdeke. A gyakorlatban ez hogyan valósul meg, azért viszont a könyvelőség a felelős. Gondos munkával halaszthatatlanul végre kell hajtani, hogy a könyvelés — ahogyan mondaná szokták — napra készen legyen. Zárszámadás e nélkül elképzelhetetlen. A könyvelésnek naprakész állapotba helyezése tömérdek tennivalóval jár. Ezekben a napokban, ha valaki betéved fez-könyvelői irodába, papírhegyek tornyosulnak az asztalokon. Az emberek — akiknek a feladatuk ezeken a kimutatásokon számokkal bizonyítani az egész évi gazdálkodást —, amíg a végeredményt nem öntik végleges formába, izgatottak, ami teljesen érthető. Nagy munkával, figyelemmel járó tevékenységet folytatnak. Tegyük azt is hozzá: nem is a legkorszerűbb körülmények között. Az már nagy eredmény, ha legalább egy, számológéppel rendelkeznek. Az üzemeli legtöbbjében folyamatban van a munkai bérek ez évre járó kifizetése. Ezzel a bérkifizetéseket erre az évre le is zárják. Sole gonddal, figyelemmel járó munka ez, itt tévedni nem szabad, mert az embereket igen érzékenyen érintő dolgokról van szó. Azokban a tez-ekben, ahol az éves gazdálkodós nesn hozta meg a tervezett eredményt, hanem veszteséges lett, a törvény értelmében a tagság évi keresetének csupán a nyolcvan százalékát lehet kifizetni A könyvelőknek, a politikai erőkkel karöltve meg kell magyarázni, miért tartják vissza a tagoknak járó fizetésből a húsz százalékot. Nemcsak a termelőszövetkezeten belül van most feladatuk a könyvelőiknek, hanem — természetesen a tsz-vezetők segítségével — rendezni kell a fizetési kötelezettségeket is. Az évre esedékes adósságot a következő esztendőre nem szabad átvinni. Külön figyelmet kell fordítani az állammal szembeni kötelezettség teljesítésére. Az elmúlt hetekben a fez-könyvelőknek azért fájt leginkább a fejük, mert a zárszámadásra készülve kiderült, hogy kintlevőségeik vannak. Ezeket most már minden körülmények között be kell hajtani, mert szükség van a pénzre. Ha az üzletfelekkel közös nevezőre hozzák az érdekeket, nélkülözni is tudják a kintlevőség egy részét, akkor természetesen fölösleges erőpazarlást ne tegyenek. Most minden energiára, időre szükség van a jő zárszámadás érdekében. Ez legyen a legfőbb feladatuk. Arra viszont figyeljenek, hogy mindenről, a kintlevőségekről is, kötelezettségekről i6, a mérlegbeszámolóban adjanak számot. Folynak a zárszámadás előkészületei. A tagság, a közvélemény nagy érdeklfidésseJ várja az eredményeket. Nem közön,bős, hogy a zárszámadás hogyan zajlik le. A tisztasága, pontossága, törvényessége azon múlik, hogy a könyvelők hogyan készítik ezt elő. — B —
