Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-14 / 294. szám

Ajándékhan%verseny Kodályra emlékeztek Mi van a kíváoságládában? Gyermekvilág Karácsonyi előzetesként — a nagy magyar zeneszerző szüle­tésének 90. évfordulója alkal­mából — Kodály-hangver- seníiyel lepte meg az általá­nos- és középiskolás bérlet íallgatóit tegnap Salgótarján­ban az Országos Filharmónia. Az ajándékcsomagot Fasang Árpád közvetitette mindkét koncert résztvevőihez. Lebi­lincselő szavakkal, tömören és röviden elemezte a Kodály- életmű fontosságát. A hangverseny Kodály mű­vészetének' csak egy-egy szín­foltját mutatta be — igen szemléletesen. A Bolyai Gim­názium női kara — Rozgonyi István vezényletével — négy kórusművet szólaltatott meg. \ Nagyszalontai köszöntő, a tiszteletadás zeneileg igen si­került, szép formája volt. Rozgonyi vezetésével követke­zetes énekkari kultúra folyik a gimnáziumban. Ezt sum­mázta a Karácsonyi pásztor­tánc és A 150. genfi zsoltár előadása is. A pattogós és lí- raian lágy Túrót eszik a ci­gány méltán aratott sikert. A Háry János daljátékból Guthy Éva, a Salgótarjáni Ál­lami Zeneiskola tanára és Pa- lócz László, a Magyar Állami Operaház tagja adott elő rész­leteket. Guthy előadásában különösen a Hej, két tikom kezdetű dal volt megkapó. Palócz a Felszántom a csá­szár udvarát című dalban volt zeneileg a legjobb. Kedvesen szólaltatták meg a duettet. A szólistákat a Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar kísérte. Virág László vezényletével. Kár. hogy — talán figyelmet­lenség miatt — kíséretükben intonációs és ritmikai prob­lémák adódtak. A Háry In­termezzo és a Marosszéki tán­cok szerepelt még program­jukban. Az utóbbi komoly fel­adatot jelent a hivatásos együtteseknek is. Meglepő, hogy a zenekar a technikai­lag és zeneileg egyaránt ne­héz darabot milyen érettség­gel, szép hangzással és igen jó ritmussal adta elő. Való­ban a messzi múltba vezet­ték a hallgatót, a mesebeli Tündérország képét idézték hiánytalanul a résztvevők elé. Fasang Árpád a tőle meg­szokott kedvességgel, lendü­lettel, a gyermekek nyelvén mutatta be az ajándékcso­mag darabjait. Magyarázatait még a gyermekközönség leg- vósottabbjai is nyitott füllel hallgatták, tisztelték benne a nagv tudást, amellyel Kodály Zoltán művészetét a hang­verseny közreműködőivel él­ménnyé avatta. (M) í álasz aznao délután Tizenhat között Ferencz Ildit á zeneiskolá­ban keresték, zongora órán volt. A többiek, Radnai Zsu­zsa és, Kaposi Ida, kedden délután a rádióban hallották az eredményt: Czigány György mondta el, hogy a Bolyai Gimnázium csapata bejutott az országos Kodály-mű vei tsé- gi verseny legjobb 16 együt­tese közé. Énektanáruk — Rozgonyi István, az igen tehetséges fi­atal karnagy — szintén a rá­dióból értesült az eseményről. Az öröm első perceiben fel­hívta „lányait” telefonon, ösz- szehívta őket az iskolába. Együtt örültek a hírnek né­gyesben. Mit kell tudni az országos Kodály-műveltségi verseny­ről? Miért ez a nagy öröm? Rozgonyi István így foglalta össze a tudnivalókat: — Szeptemberben érkezett, a felhívás. A versenyben csak középfokú tanintézetek vehet­tek részt. November 13-án a rádióban hangzott el az első forduló feladatanyaga. A kö­vetkező három témára kellett írásban válaszolni: Kodály ze­néjének legfőbb jellemzői. Me* lyik Kodály-mű tetszik leg­jobban és miért? A második Három szereposztásban Kétszer — a nőkről Divat a nőkkel foglalkozni? Hiszen egyszerre két kitűnő — nőkkel foglalkozó — könyv került a könyvesboltok polcai­ra. A kérdésre a választ a dr. Szabady Egon szerkesztet­te Tanulmányok a nők hely­zetéről című kötet előszavá­ban Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke adja meg: — A nő tár­sadalmi szerepét és helyzetét a társadalom egészéhez és egyes intézményeihez fűződő kapc- "ata, ennek jogi szabá­lyozása és gyakorlata, a nor­mák és követelmények rend­szere határozza meg. A nők helyzetének ismerete ezeknek az ismérveknek, jellemzőknek és az itt ható törvényszerűsé­geknek az ismeretét jelenti. Kik nyújtanak az áttekin­téshez segítséget? Vass Hen­rik: A munkásmozgalom és a nőkérdés, Ferge Zsuzsa: A társadalompolitika és a nők címmel írt tanulmányt. Külön olvashatunk a nők iskolázá­sáról, szakképzéséről és pá­lyaválasztásáról. Igen hasznos olvasmányok a nők munka­jogi és családjogi helyzetéről szóló tanulmányok. Kovács Judit az egyenjogúságról, H. Sas Judit a családi munka- megosztásról ír. A sok jogi és egyben prak­tikus tanácsot nyújtó tanul­mány az MSZMP KB nőpoli­tikái határozatának minden­napi végrehajtásához ad se­gítséget (Kossuth Könyvki­adó). Kertész Magda A nő — há­rom szereposztásban című könyve — hasonlóan az előb­bi kötethez — a könyvesbol­tok slágere. — A szerző a Nők Lapja munkatársa — gazdag tapasztalatai, levelek és beszélgetések alapján be­mutatja a nő — cimben is megjelölt — hármas szerepét: családanya és feleség, dolgo­zó nő. Kertész Magda lebi­lincselő stílusban írta meg ol­vasmányos, izgalmas művét. A jelek szerint kevés lesz könyvéből a 18 ezer példány (Kossuth Könyvkiadó). Mensáros-est Szécsényben December 16-án Mensáros László színművész látogat el a szécsényi Rákóczi étterem­be. Műsorának címe: A hu­szadik század. Öze László, a szécsényi művelődési központ Igazgatója informált bennün­ket arról, hogy a jegyek nagy része már a múlt hét folya­mán elővételben elkelt. A he­lyi szervezők tervei között szerepel Szemes Mari meghí­vása is. Az ismert és népsze­rű színésznő előreláthatólag január 16-án tartja estjét a nagyközségben. Ugyancsak az új esztendő első harmadában számítanak Sinkovits Imre fellépésére is, aki Madácíi műveiből állította össze mű­sorát. Űj irodalmi színpad Mindössze néhány hete ala­kult meg Szécsényben a mű­velődési központ GONG ka­maraszínpada. A csoportban egyforma lelkesedéssel dolgo­zik néhány középiskolás, tech­nikus, 'sőt egy vezető beosz­4 NÓGRÁD - 1972. tású népművelő is. Szinte mindennapos próbákkal ké­szülnek a december 17-én Pásztón megrendezendő Pető- fi-ünnepségre, ahol első ízben mutatják be Talpra, Petőfi! című műsorukat. deeembst 14., csütörtök j feladatban arra kellett fele­letet adni, hogyan kapcsolód­nak Kodály kórusai a nyugat­európai hagyományokhoz és miben hoznak újat. Végül a harmadik kérdés: Kodály a magyar irodalom mely kor­szakai felé fordul és miért? A kérdések is tükrözik: való­van műveltségi versenyről van szó. A lányok még aznap délután elkészítették a vála­szokat, s postára adták a le­velet. Igen szép eredmény, hogy 123 iskola csapata közül á legjobb 16 közé kerültünk. Fprencz Ildikó is ezért tart­ja nagy sikernek a rádió hí­rét.-~ Csak egész picit remény­kedtünk — mondja —, s tes­sék, máris boldogan izgulha­tunk a további versenyekért. Következik a további felké­szülés időszaka. Márciustól áp­rilis közepéig — vasárnap és hétfő esténként a rádió hul­lámhosszán — páros verseny formájában folytatódik a Ve­télkedő. — Hót akkor egészségére Nógrádi. elvtárs — emelte fel a kupica snapszot Barborják partizán kapitány — a meg­érkezésükre. — Egészségére! — válaszol­ta Nógrádi Sándor —, és kö­szönöm a segítségét Pável. — Szólítson csak egyszerűen Pálnak, vagy ahogy mifelénk becéznek, Palyusnak. Két nyelven beszélek én, mint ahogy két hazám is Volt (most egy sincs egyelőre), mert az anyám magyarnak született, az apám meg krumplivető tót volt. Hát így íettem én egyik részről Pali, a másik részről meg Barborják. — De most, ugye, jól jön ez a kettősség, Palyus. Mert nekem is tud segíteni, meg a szlovák nemzeti felkelésnek is, igaz-e? — Azt maga jobban tudja, alezredes elvtárs... Tudta is Nógrádi Sándor, mert az első pillanattól ta­pasztalta a partizán kapitány segítségét. A Szlovák Nemzeti Felkelés Haditanácsa, szemé­lyesen Sverma, a központi bi­zottság tagja jelölte ki Pá­vel Barborjákot a fogadócso­port élére. A Zólyom mellet­ti Tri Dubi (a három tölgy) területét jelölték ki ideiglenes repülőtérnek, amit már hóna­pok óta használtak a Szlovák Nemzeti Felkeléshez csatlako­zott katonai és partizánegy­ségek, köztük magyar repülő­sök is. Az ideiglenes repülő­tér bizony próbára tette a pilótákat, de a néhány hét alatt, amióta a Tri Dubit használták, nem történt sze­rencsétlenség. Pável Barbor­ják a zólyomi vár kőkockák­kal kirakott udvarán október 7-én este igazította el a 11 harcosból álló különleges cso­portját. — A feladat nem akármi­lyen — kezdte. — Most olyan csoportot várunk Kijevből, amelyik fontos pártmegbíza­— Amikor beléptem, szánté földbe gyökerezett a lábam, mert itt a falak könyvből van­nak — írta egy kis vendég az első látogatása után. Színes képeslapok az ország különböző részeiből, üdvözle­tek, prospektusok külföldi tá­jakról; az ifjú látogatók nyá­ri üdvözletei a salgótarjáni gyermekkönyvtár dglozólnak. Nagy elismerés ez, mert azt jelenti, hogy a gyerekek nem­csak megszokták, de meg is szerették a városa gyermek- könyvtárat, a könyvtáros né­niket, akik segítenek eliga­zodni a polcok között, az iro­dalom világában. Játsszva tanítani, művelni — ez a könyvtár egyik leg­főbb törekvése. Egy alkalom­mal Donászi Magda látogatott el a gyerekekhez. Az író-olva­só találkozó nagyon őszinte, ió hangulatú volt. Donászi Magda saját verseit mondta el, a gyerekeknek pedig a mondatvégi rímeket kellett eltalálniok. Két kislány külö­nösen jeleskedett ebben a já­tékban. Az írónő megbízta őket; írjanak másnapra egy verset a tücsökről. A vers el­készült és a kis rímfaragók a Karancs Szállóban adták át a vendégnek. A könyvtárterem berende­zése, dekorációja jó ízlésről, alapos gyermekismeretről ta­núskodik ; vann ak olvasóaszta­lok, van mesesarok, és sok-sok színes eligazító tábla a polco­kon. Sok idő telt el, hosszú volt acz úL. amíg a gyermek- könyvtár végre a neki megfe­lelő helyre kerülhetett. — Tíz évig dolgoztunk a vásártéren egy ötször hatos helyiségben. Ä könyvállomá­nyunknak csupán az egyhar- mada fért el a polcokon. Ke­serves volt a helyzetünk, de azért próbáltunk jól dolgozni. Az országban az elsők között voltunk, akik iskolai fiókokat hoztunk létre. Főleg olyan helyeken — pl. Baglya salján, ZagyvapáKalván — ahol külö­nösen nagy szerepe van a könyvnek — emlékezik Persik Györgyné, a könyvtár vezető­je. Az egykori TIT -székházban tavaly decemberben nyílt meg a gyermekkönyvtár. — Először is a könjyvhal­mazból könyveket kellett „csi­nálnunk”. Téma és életkor szerint válogattuk szét az iro­dalmat. Miután mindent rend­tje tettünk kezdődhetett a tartalmi munka. Az volt a legfontosabb, hogy a „lenti” látogatóinkat visszaszerezzük és újakat toborozzunk; vagyis bekerüljünk a köztudatba. Az iskolák stencilezett érte­sítést kaptak, plakátok kerül­tek a falakra. A magyar szakos pedagógusokat meghívták a könyvtárba; a megnyitóin mintegy 1500-an vettek részt. A régi helyen hétszáz olvasót számlált a könyvtár. Most egy év alatt ismét elérték, sőt túl is haladták ezt a számot. — A múlt hónapban esi» náltunk egy felmérést, mert kíváncsiak voltunk, hogy me­lyik iskolából tevődik ki a törzsközönség. Az olvasók 24 százalékát a Rákóczi úti isko­la tanulói adják. De egyre többen járnak a szomszédos iskolákból: a Mártírok és a Malinovszkij útról is. A Malinovszkij úti iskola harmadik B. osztálya volt az első, amely testületileg beirat­kozott a könyvtárba. Jutalmul a könyvtár vezetői elvitték őket a bányamúzeumiba. Az indulást követő zökke­nők után fellendülőben van tehát az élet a salgótarjáni gyermekkönyvtárban. A nap­tár szinte minden napjára be­jegyzett egy-két osztályt a könyvtáros. A Mártírok úti is­kola napközisei a tanulás szü­netében gyakran átugranak egy kis böngészésre, a Nép­hadsereg úti iskola mind a négy osztálya tagja már a könyvtárnak. A nyári napközis tábor tag­jai még most is szeretettel beszélnek a könyvtárbeli fog­lalkozásaikról. Kormos szemű, fekete hajú kislány Oláh Margitka a gyógypedagógiai iskola negye­dikes tanulója. Otthonosan járkál a könyvtárban, minden héten eljön könyvet cserélni. — A 13 éves bátyámmal jöttem ide először. Beiratkoz­tam én is. mert nagyon jó itt lenni... A képeslapokat sze­retem olvasni. de a vastag könyvek is jók. Most mit vi­szek ki? Hát, apukámnak az Odüsszeuszt, magamnak meg egy kirólylányos mesét. Ha valamit nem találok, szólok a könyvtáros néninek, és ő se­gít. D«. s>k»te Mihályné könyv­táros nevetve mutatja az asz­talon levő kívánságládát. Ez őrzi a gyerekek kéréseit, kí­vánságait. Sokan könyvet kérnek, de vannak akik meg­írják! hogy több meseragasz- tó-versenyt, -vetélkedőt sze­retnének. A könyvtár dolgo­zói igyekeznek a gyerekeit minden kívánságát teljesíteni. A meseragasztásokból kis ki­állítást is rendeztek a könyv­tár bejáratánál. Nagy fordulat a munkánk­ban, hogy nemrégiben a könyvtárban volt a napközis pedagógusok továbbképzése. Két csoporttal tartottunk be­mutató foglalkozást; az alsó tagozatosokkal a télről beszél­gettünk, a felsősök pedig a Pál utcai fiúkból vetélkedtek. Fordulópont azért, mert a kapcsolataink ezzel is erősöd­tek. És számunkra ez a leg­fontosabb; együttműködni az iskölákkal, a gyermekintézmé­nyekkel, hisz’ egyazont cél ér­dekében munkálkodunk —-• mondja Persik Györgyné. A jövő terveiről is érdemes szólni; a téli szünidőben gaz­dag program — mesedélután, vetítés, vetélkedő — várja a kis olvasókat, a Petőfi-évfor- dulóra több fordulós vetélke­dőt terveznek, de akinek a Kincskereső kisködmön című Olvasmánnyal vannak problé­mái, az is elmehet a könyv­tárba. Hiszen itt játékos for­mában dolgozzák majd fel a negyedikben kötelező olvas­mányt. — 'Van egy olyan polcrész Is. amely az Átmenet a fel­nőtt Irodalomba címet viseli. Itt sok kézikönyvet, lexikont találnak a gyerekek, s a fog­lalkozásokon megismerkedhet­nek azok használatával is. Persik Györgyné, a könyv­tár vezetője több mint tíz éve könyvtáros. Munkája során nagyon sok megható élmény­ben volt már része. Elmeséli, hogy egykori „gyermekolvasó. ja” nemrégen gyermekével a karján jelent meg a könyvtár­ban, mondván: ezt nem lehet elég korén elkezdeni... V. Kiss Mária ! iwA^Air ! (3.1 tást hajt végre. A esoport ve­zetője Nógrádi Sándor alezre­des. Jól megjegyeztétek? — Igen! — A repülőgépet ml fogad­juk a Tri Dubinál. Ma éjjel jelzőtüzeket rakunk. Ha né­metek jelennének meg, amit én piros rakétával jelzek, a tüzeket azonnal kioltani., Meg­értettétek? — Igen! — Ha megérkezik a gép, a parancsnok elszállásolásáról én gondoskodom. A többieket pedig elviszitek a kijelölt la­kásokba. A szállésolásért Hra- nák őrmester a felelős. Értet­te? — Igen! — Amikor a csoport már a szállásán lesz, akkor újra ta­lálkozunk itt, a várban, és tőlem kapjátok meg a további utasításokat. Most pedig mun­kára fel... Mindezen mór túlvannak. A partizán kapitány nem panaszképpen, de azért ke­serűen megjegyezte á máso­dik kupica snapsz után. — Bizony, sokat őszültem ez. alatt a két nap alatt. Nógrádi Sándor csak most nézte meg közelebbről Pável Barborjákot, a fogadócsoport parancsnokát, a szálláscsmáló- ját. Első pillantásra megje­gyezte magában, hogy szép szál, derék katona, egy fejjel magasabb nála, nagyon mar­káns, inkább kunos, mint tó- tos arca van. Csakugyan sok már az ősz szál a hajában. Azt viszont nehéz lenne meg­mondani, hogy melyik fehé­redéit ki az utóbbi napok iz- ■v galmaibaru — Aztán miért őszült any- nyira Palyus? — A németek miatt, essen beléjük a csőitől sánta mol­nár nyavalyája. Valahonnan megsejtették, hogy valami ké­szülődik a Tri Dubinál. Így volt ez akkor is, amikor tisz­ta Gyula érkezett meg a cso­portjával. Két napig itt kó­vályogtak felettünk. Ejtőer­nyős lámpákat gyújtottak, meg bombát dobtak, ha vala­hol mozgást észleltek. Most Is ez volt. Jöttek ezek a zöld békák levegőből meg a szá­razföld felől is. A haditanács­tól kaptuk a hírt, hogy Ma­gyarországról egy páncélos hadosztályt irányítottak fe­lénk. Még az a szerencse, hogy a Douglasok gyorsabbak a le­vegőben, mint a Tigrisek a földön, a hegyek között. — Mit gondol, ideérnek? — Az attól függ, mert Hor­thy nagyon mozgolódik. Ha igaz, amit hallottunk, hogy ki­ugrásra készül, akkor nemér­nek ide soha azok a német páncélosok. De hát én Horthy- ban nem bízom, amig mozog. Azután se nagyon. Hallgattak.,, Az alezredes elgondolkozott azon, amit a partizán kapitány­tól hallott. A párt külföldi bizottsága nem adott erről tá­jékoztatást a kijeviek számá­ra. Ellenkezőleg, ő, személy szerint azt a feladatot kapta, hogy lépjen kapcsolatba a budapesti pártvezetőséggel, .erősítse az ottani illegális mozgalmat, segítse át a hatá­ron Tömpe Andrást és Ku- rimszky Sándort, akik majd később érkeznek Zólyomra, egyenesen Moszkvából. Vá­ratlanul érte Barborják híre, de egy kicsit örült is neki. Ha igaz, akkor hamarosan vé­get ér az öldöklő háború, és nagyobb véráldozat nélkül visszatérhet régen látott ha­zájába. És a partizán kapi­tány is pihenhet. Bizony neki is elkelne egy kis fenyves­levegő, hogy húst meg vért. szedjen fel magára. Olyan sá­padt mint a viasz és a tekin­tetet is szúrják kiálló csont­jai. Hangosan pedig ezt kérdez­te: Maga, Palyus, honnan tudja, Ismeri ilyen részletesen Horthyék kiugrási szándékát ebből a förtelmes háborúból. —- A partizán kapitány el­mosolyodott, és olyan arckife­jezést vett fel, ami egymaga bizonyította, hogy a legilleté­kesebb helyről szerezte be friss információit ebben a2 ügyben. Felemelte a kupicát, lehörpintette a maradék snap­szot, és csak azután válaszolt az alezredes kérdésire. — Tudja, Nógrádi elvtárs, as úgy volt, hogy a magyar kor­mányküldöttséget én, meg a partizánjaim segítettük át a fronton, néhány nappal ez. előtt, amikor fegyverszüneti kérelemmel indultak Moszk­vába ., „ G. Gr. (Folytatjuk) ; j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom