Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)
1972-12-13 / 293. szám
Ankét a felnőttoktatásról A továbbképzés legfontosabb fóruma MOZIÉLEI Változatos műsor Befejeződött december lián Salgótarjánban a NÓGRÁD Szerkesztőségének felnőttoktatási ankétsorozata. A vitát ezúttal dr. Horváth István, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsága propaganda és művelődésügyi csoportjának vezetője irányította. Bekapcsolódott a vitába Géczi Imre, a Magyar Kábel Művek balassagyarmati üzemének igazgatója, Varga Imre, a salgótarjáni síküveggyár munkaügyi osztályának munkatársa, a síküveggyár művelődési házának igazgatója, Gálfl Árpád, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezetének titkára, Kálo- vits Géza, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa agi- tációs, kulturális és sportosztályának vezetője, Barna Ferenc Nógrád megyei általános iskolai tanulmányi felügyelő és Pál József, a Nógrád megyei Tanács művelődésügyi osztályának munka- ,társa. A felnőttoktatás mai helyzetében az általános művelséget adó felnőttképzés (dolgozók általános iskolája, dolgozok középiskolája) a létező gondok és hiányosságok ellenére rendezett. Annak ellenére így van ez, hogy e területen is számos tennivalónk van- még, mindenekelőtt a felismert és tudatosított érdekegység alapján való cselekvésben. Zárdánké tünkön — egyében kívül — arról volt szó: milyen szerepe van jelenleg a felnőttoktatás egész rendszerében a szakmai képzésnek, továbbképzésnek? S szóba került a felnőttoktatás továbbképző jellege erősítésének szükségessége. Ez napjainkban ugyancsak kiforratlan, ennek megfelelően eszközei is kiforratlanok. A választ a résztvevők úgy fogalmazták meg, hogy a felnőttoktatás szakmai képző, s továbbképző jellegének erősítése szükségszerű, s ennek alkalmazkodnia kell a társadalom, a gazdaság, a termelés mai viszonyaihoz, fejlettségéhez, figyelembe véve megyénkbep az iparszerkezet alakulását, az új üzemek letelepülését, a termelésben a fejlettebb technológia alkalmazásának szükségességét. Hangsúlyozták a felszóla-? lók a képzés és továbbképzés egységét is. Dr. Horváth István ugyancsak szólott arról, hogy a szakmai képzés és továbbképzés rendszere nem választható el társadalmunk, gazdasági életünk mai fejlettségétől, összefügg ez az alkalmazott, s alkalmazandó technológiával, az üzemek rekonstrukciójával, az új üzemek letelepülésével. Mindez napjainkban olyan gazdasági kényszer, amely az üzemek gazdasági, társadalmi, politikai vezetését arra ösztönzi, hogy fokozottan törődjenek a szakmai képzéssel, továbbképzéssel is. Gálfi Árpád az 1971. tavaszán megjelent 1014-es kormányhatározatról beszélt, amelynek célja a szakmai képzés további korszerűsítése volt. A szaktárcák részéről azóta megjelentek a végrehajtási utasítások is. Megszabtak bizonyos meny- nyiségű tananyagot a szakmai korszerűsítés érdekében, emellett a dolgozók alapozó természettudományos és ideológiai ismereteket is kapnak. A továbbiakban szükség van a szakmai képzés, továbbképzés tantervének kidolgozására, az általános és a szakmai képzés további közelítésére is. Továbbá elkerülhetetlen a jobb koordináció. Ennek érdekében létre kellene hozni megyénkben egy felnőttoktatási tanácsot, amelynek feladata a különböző felnőttoktatási formák összehangolása, a különböző szervek között egészséges munkamegosztás megteremtése, annak kiküszöbölése, hogy minden szerv általában foglalkozzék a felnőttoktatással. Géczi Imre tájékoztatása szerint jelenleg 348 dolgozója van a kábelművek balassagyarmati gyárának, többségük szakma nélküli dolgozó. Körülbelül a dolgozók negyedrészé Budapesten egy-másfél- éves tanfolyamon vett részt, ahol húzó-, sodró-, csévélőgépen dolgoztak, s a gyárba visszakerülve közülük kerültek ki a különböző szintű vezetők. A gyárban tudják, szükség van a szakmai továbbképzésre. Kábelgyártó szakmunkásképző-tan- folyamot szerveztek, amelyhez kell az általános iskolai végzettség. (Jelenleg 53-an nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, ezért számukra bent a gyárban kihelyezett osztályt indítanak, így a jövőben számukra is mód nyílik a szakmunkásképző-tanfolyamokra való beiratkozásra. Ez konkrét ösztönző.) A dolgozók másfél év után szakmunkás-bizonyítványt kapnak, kiváló, jó és közepes minősítéssel, 15, 10 és 5 százalékos bérfejlesztéssel, a minősítéstől függően. Gondoltak a továbbképzésre is. Szamukra magasabb szintű tanfolyamokat indítanak, kábelipari gépész, kábelipari gépmester és kábelipari főgépész szakon, ehhez elkészült a tananyag. E tanfolyamok után a dolgozók művezetők, üzemvezetők is lehetnek. „Felfutó” üzemről lévén szó, világosan látják, hogy a gyárnak is érdeke a szakmai képzés, továbbképzés, ugyanakkor ettől elválaszthatatlanul az általános műveltség emelése, s ez a termelékenységben is megmutatkozik. Ennek megfelelően gondolnak a képzésben résztvevők támogatására. Géczi Imre az egyéb tanfolyamokról is szólt. Varga Imre ugyancsak pozitív síküveggyári gyakorlatról beszélt, a» dolgozók általános és középiskolájáról, s a szakmai képzésről. Mint mondotta, a tanulás egyértelmű támogatása azonban a középszintű vezetés részéről még nem mindig adott. A gyár vezetése a síküveggyárban támogatja az általános és a szakmai képzést. Vallja: „Jobb helyre nem tehetnénk a pénzt, mint a dolgozók képzésére,” A dolgozók fizetett, átlagkeresettel elszámolt munkaidő-kedvezményben, jutalomszabadságban, -üdültetésben részesülnek, s ha a dolgozó a tanultakat munkájában közvetlenebbül is gyümölcsözteti, ezt figyelembe veszik a bérfejlesztésnél. A középszintű vezetésben azonban még van egyes helyeken olyan szemlélet is, amikor el kell engedni a munkából a dolgozót, hogy „Vagy a kemence, vagy a gimnázium." Válaszunk csak az lehet: „Mind a kettő." A szakmai képzésnél a bérfejlesztéssel, s egyéb eszközökkel ugyancsak ösztönöznek. Itt azonban felmerül a fluktuáció gondja is, s vannak olyan rétegek (például a cigánydolgozók), ahol ez, valamint az általános műveltség hiánya ugyancsak nehezítő tényező. Varga Imre is szükségesnek látja a továbbiakban, hogy ne csak a rendelet ösztönözzön, hanem legyen egy megyei bizottság is, amely segít az összehangolásban, a további feladatok megszervezésében. Kálovits Géza, a szakszervezetek sajátos feladatairól szólt a felnőttoktatásban. Külön szólott a felnőttoktatás iskolarendszerű formáiról, a tanfolyamszerű formákról, s a szakmai képzésről, továbbképzésről. Mindnek mások az esközei, módszerei. A tanfolyamrendszerű formát összehangoltan kellene az egész megyében indítani, illetve elterjeszteni, megszabva az üzemek, s a közoktatási, köz- művelődési szervek, intézmények szerepét. A szakmai képA NÓGRÁD - 1972. decembw 13^, szerda zest — mint mondotta —, némiképpen másképpen kell látni az úgynevezett „felfutó" üzemeknél (BRG, Vegyigépszerelő Vállalat, Kábelgyár, stb.), s a nagyüzemeknél. Látnunk kell. hogy egyes nagyüzemeinkben a gazdasági vezetésnek a jelenlegi műszakitechnikai színvonalon nem érdeke a dolgozók tanulása, s itt lehet a társadalmi szerveknek óriási szerepe. Olyan üzemi légkört kell kialakítani, amely például kialakulóban van a síküveggyárban is, hogy „közhangulattá” váljon a tanulás. A beszélgetésben résztvevők valamennyien hangsúlyozták: a felnőttoktatás, az általános műveltséget adó képzés, s a szakmai képzés, továbbképzés nem egyszer s mindenkorra megoldható tevékenységet, hanem folyamatos munkát jelent. Abban a folyamatban, amelyben a felnőttoktatás elhelyezkedik, kulcskérdés a szakmai képzés, s a továbbképzés. Különösen ez utóbbi még igen sok esetlegességet tartalmaz. A továbbképzésben a gazdasági ösztönzésen túl a szemléleti ösztönzés szerepe is nagy jelentőségű. A ma nyeresége miatt, s a jelenlegi technikai színvonal adottsága következtében ma még az üzemek gyakran a könnyebb ellenállást választják, ha a továbbképzésről van szó. A köz- művelődés a felnőttképzésben, továbbképzésben még mindin keveset segít, a módszerek korszerűsítése, a való élettel való összhangba hozása még nem történt meg.' A szakképzésben a tananyagok kidolgozása sem áll még rendelkezésre, ez az 1014-es kormányhatározat szerint a Művelődés- ügyi Minisztérium feladata. Mindenekelőtt azonban a kedvező üzemi légkör kibontakoztatása, a korszerűbb szemlélet kialakítása a cél. Tóth Elemér Jelenet a Személyiségcsere című filmből repet Gregory Peck alakítja, aki sokaknak népszerű sztárja, de a női főszereplő, Jean Simmons is nagy érdeklődésre tarthat számot. Ez a kétrészes film méltán tart nagy érdeklődésre véleményt, minthogy a westerníilmek iránt nemcsak világszerte, hanem megyénkben is nagy az igény. A legynagyobb érdeklődésnek mégis a Személyiségcsere című, színes, szinkronizált amerikai filmre lehet számítani, amelyet Robert Stevens rendezett, amelynek középpontjában' az a műtét áll, amikoris egy ismert ügyész agyát egy néger férfi testébe ültetik át. A feleség, Margaret figyeli a műtétet, amikor is sikerült egy rákos szervezetből kimenteni a nagyszerű szellemet. Bár ebben az örömben is benne rejlik a kétség, vajon el lehet-e felejteni a régi külsőt, a régi férfit? A A salgótarjáni November 7. Filmszínház műsorában számos érdeklődésre számottartó film szerepel. December 14— 16-án a Valter Szarajevót védi legendás hírű, partizán vezérről szóló és a Lauíer-had- művelete’: felidéző, színes jugoszláv háborús kalandfilm kerül vetítésre. December 17 —18-án fél 4 és 7 órától megismétlik az Idegen a cow- boyok között két részét. A cowbolyok szembe szállnak a vadnyugat fakastörvényével. December IS)—20-án a legérdekesebb film kerül vetítésre Személyisége sere címen. A színes USA bűnügyi film iránt nyilvánvalóan nagy lesz az érdeklődés, mert napjaink technikai lehetőségeit tartja nyilván. Vasárnap délelőtt 10 órakor a Vadállatok a fedélzeten című matiné műsor" szerepel és a szabadszombatosok számára a Finom kis háború című színes kosztümös francia—román kalandfilmet ajánljuk, René Clair rendezésében. A Valter Szarejevőt védi című színes jugoszláv filmet Djordje Lebovic írta, Hajrudin Krvavac rendezte, operatőre Miroljub Dikosavljevic, zeneszerzője pedig Bóján Adamic volt. Ez a jugoszláv film a háború időszakába vezet vissza, amikoris 1944-ben Szarajevó igen fontos katonai csomópont volt. Amikor a német parancsnokság megkapta az utasítást a csapatok és a páncélos hadtestek visszavonására, nagyon körültekintően akartak eljárni, nehogy az embereikben és a hadianyagban az utolsó pillanatban kárt tegyenek a partizánok. A konfliktus ekkor kezdődött, minthogy az egyik tisztet azzal a feladattal bízták meg, hogy a város mellett álló, nagymennyiségű olajat feltűnés nélkül csempéssze ki az országból. Az Idegen a cowboyok között című, színes, szélesvásznú kétrészes amerikai film, amelyet James R. Webb, Sy Bartlett és Robert Wilder írt, operatőre Franz F. Planer, zeneszerzője pedig Jerome Marass volt és William Wyler rendezte, érthetően várhat nagy közönség sikerre.- Elsősorban azért, mert a főszeÜlm első kockái tudományos, fantasztikus filmet ígérnek, de az alkotók szándéka más. Az agyátültetés lehetőségét a. jelenbe helyezi, és így a mai amerikai társadalom egyik égető problémájáról, a faji kérdésről beszélnek. A vasárnapi matiné műsorában a Vadállatok a ■ fedélzeten című színes, szovjet filmvígjáték szerepel. A film története a végtelen látóhatár nélküli tengeren, egy hajó fedélzetén játszódik, főhősei pedig tigrisek. A csíkos fenevadak óriási ketreceikben kényelmesen utaznak a fedélzeten, mindaddig, míg egy csintalan majom ki nem nyitotta a ketrecek ajtóit. A szabadszombati délelőtti műsor keretében a Finom kis háború című, szerelmes, humoros, romantikus, színes kosztümös francia—román kalandfilmet mutatják be Rene Clair rendezésében. Az őst- romlottak, akiknek Allenberg herceg a vezére, az éhhalállal néznek szembe. Heléne, a hadvezér ünokahúga jobban kedveli a békét, és az ellenséges herceg, Baulieu fiát. A bonyo- dalmom ezután kezdődik, ami nyilvánvalóan leköti a filmkedvelő közönséget. — Most vajon merre járhatunk? Molnár János a mellette ülő Nógrádi Sándorra nézett, tőle várta a választ. Az alezredes egész úton csendes volt, keveset beszélt. Lefoglalták a gondolatok, hogyan fog hozzá a párt külföldi bizottsága utasításának megvalósításához. De mégha csak ez lett volna, mellette ezer apró gond gyötörte. Hiszen a Douglas típusú katonai szállítógép fedélzetén volt Tánya Szamszo- nyenko, a fiatal szovjet rádiós lány is. „Minek hallgattam Kasszovszkij ezredesre” — gondolta, most azután főhet a feje, hogy vigyázzon a lányra, miközben fontos pártmegbízatásokat hajt végre és nem is otthon, hanem a szlovák hegyek között. Ezekből a gondolatokból térítette vissza a valósághoz Molnár János kérdése. Először az órájára nézett. Éppen egy órával ezelőtt szálltak fel a kijevi repülőtérről. Ha terv szerint haladnak akkor... — Most a Kárpátok felett repülünk, talán éppen a Vi- horlák van alattunk. — Akkor még két óra — mondta Papp Béla és beletemette arcát a tenyerébe. Pihent. Az utóbbi napok megfeszített kiképzési programja először Obárovban, majd pedig Kijev mellett alaposan kifárasztották. A gép motorjának egyenletes zúgása elálmosította a társaságot. Jose Sandoval, a spanyol is aprókat pislogott. Most a zsebébe nyúlt és Symphoniát vett elő. Odamutatta Nógrádi Sándornak. Az alezredes tiltóan emelte fel ujját. Itt most nem szabad dohányozni! Kicsit nehezére esett „nem”-et mondani a spanyolnak, aki 1936/37-ben Münich Ferenccel, Rajk Lászlóval, Szalvay Mihállyal együtt verekedett az Ebro- fronton és 1944-ben jött el azokhoz, akik annak idején az ő népét segítették. Dehát a szabály az szabály. A pilóta hátraszólt. — Közeledünk! Nógrádi Sándor úgy érezte, hogy álomból ébred. Az utolsó fél órában őt is elnyomta a fáradtság, az út és a megbízatás izgalma. „Hát akkor elkezdődik!” — és felállt. A pilóta mellől jól látta az alattuk kibontakozó hegyeket. Ismerős táj, hiszen Füleken született, Losoncon járt gimnáziumba és Besztercebányán végezte el a felsőkereskedelmi iskolát. Mindez egy villanásnyi idő alatt végigfutott az agyában. Lám, visszatér ifjúsága helyére, oda ahonnan elindult, hogy eljegyezze magát a mozgalommal. Ott jobbról a Polána — magyarázta a pilótának és mögötte, ha nem is látta, de tudta, hogy ott van a Vepor. a Slovenske Rudohorie egyik legszebb hegysége. A gép Detva felett kezdett ereszekedni és már látszott a Slatina ezüstös csíkja alattuk. De hol vannak a jelzőtüzek? Kijevben azt az utasítást kapták, hogy Zólyom mellett egy ideiglenes katonai repülőtéren ereszkednek le. Mivel a helyzet szinte óránként változott és az augusztus 30-án győzedelmes Szlovák Nemzeti Felkelés még nem tudta teljes egészében uralni az ország középső területét, bizonytalan volt a Douglas-gép megérkezése, földreszállása. Hosz- szú percek teltek el így, várakozással és bizonytalansággal, amikor a pilóta szinte felkiáltott: — Tüzek! És valóban alattuk megjelentek a lobogó, a széltől tépázott lángok, az ideiglenes repülőtér négy sarkában. Ebben a négyszögben kell most földetérniök. És ha nem a szlovák partizánok gyújtották ■ a tüzeket? Ha Úszta Gyula és magyar csoportja még nem érkezett meg, vagy elfogták a németek? Mind megannyi' Izgató kérdés, ami csak fokozta a feszültséget, a gép belsejében. Molnár János tréfával próbálta feloldani az izgalmakat. — Szerelvényt igazíts! — mondta nevetve. — Lássák a szlovák partizántestvérek, hogy nem akármilyen társaság érkezett hozzájuk. És mintegy vezényszóra valamennyien — még Nógrádi Sándor is — a zubbonyukat, a derékszíjukat igazították, mintha ezekben a percekben éppen ez lenne a legfontosabb feladatuk. — Leülni! Szólt hátra a pilóta, és erősen figyelte a terepet. Gyorsan közeledett feléjük a föld, a szlovákok földje, ahová igyekeztek. Apró rázkódás, azután még egy és a kis csoport már tudta, hogy szerencsésen földet értek. A Douglasból Nógrádi Sándor szállt ki elsőnek. Jelszava volt akkor is, később is ezt vallotta, hogy az elöljáró parancsnok mindenütt és mindenben mutasson példát, legyen első. Hát nem tétovázott. Amikor földet ért a lába, felengedett benne a háromórás repülőút minden izgalma; feszültsége. Otthonosan nézett körül. Távolban a zólyomi vár sziluettje bontakozott ki a felhős ég hátteréből. A közeli házak még álmosan sötétek voltak. Távolabb az erdő feketéllett, minden olyan új volt, és mégis ismerős. Innen kell hát elindulnia, hogy „visszafoglalja” rég elhagyott hazáját. A' > szürkületből emberek csoportja bontakozott ki és lassan, katonásan közeledett feléje. Ekkor már mögötte álltak a törzs tagjai, Jose San dóval, Tánya Szamszonyenko, Molnár János, Papp G. Béla és Kerekes Béla. Nógrádi Sándor néhány lépést tett á fogadócsoport felé. aztán szinte egyszerre köszöntötték egymást: — Jó reggelt, elvtársak! — Isten hozta nálunk — és megölelték egymást az ismeretlenek, az új barátok, mostantól harcostársak. A fogadócsoport parancsnoka csak most mutatkozott be az érkezőnek r— Pável Barborják vagyok, partizánkapitány... G. Gy. (Folytatjuk)
