Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

tapasz tálát ceere tanulságokkal (1.) A legelő hasznosítása A megyei tanács vb. mező- Az élért eredmények pozá- gazdasági és élelmezésügyi tívak. Ezt bizonyítja, hogy az egy anyára jutó árbevétel osztálya a közelmúltban ta­pasztalatcserét szervezett Bor- „ . .. .,, „ . . __• s od-Abau j-Zemplen es Heves ___ A_,A1, m egyék mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteiben. A tapasz­talatcserén főagronómusok, iőállattenyésztők, üzemgazdá­szok vettek részt. A tapaszta­latcsere célja a korszerű gyepgazdálkodásra és takar­mányozásra épülő juhhizlaiás üzemi tapasztalatainak, a nagyüzemi húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztés meg­valósítását célzó Dália-prog­ram; a kukoricatermelés, -be­takarítás, -tárolás, -gépesítés lehetőségeinek tanulmányozása volt. A program összeállításánál arra törekedtünk, hogy a me­legeltetés után történik az in­tenzív tapos hizlalás. A kor­szerű legelőgazdálkodás ered' ményeliéppen a legelőn való tartással, majd tápetetéssel 8— S^dnShvt ?"aT elmúlt 9 10108 havi súlygyarapodást eredményt. Az elmúlt sjkerült elémi A mült évben az első módszerrel a napi tot. Hogyan érték el ezt a ki­váló évben 531 pecsenyebár^nyt — ebből 500 extrém minőség — ,, „_____ 3 6 kilogrammos átlagsúllyal értékesítették, A tenyésztés színvonala magas. Rendszere­sen kétévenként háromszor elletnek, az elhullás minimá­lis. A hizlalási eredmények SS SSLJSTZ tss-fAPS­volt 85 dekagrammos abrak- felhasználással. Ebben az év­ben intenzív hizlalással az anyatej után granulált tápot etetve — szükséglet szerinti mennyiségben — az eredmé­intenzív tenyésztés következ­tében a selejtezés 25 százalé­kos. A tsz elnöke elmondta, hogy a magas selejtezési arányszámot nehéz tartani, ugyanis a jő minőségű te- nyészanyag beszerzése sok gyénk adottságaihoz hasonló ggetbgn gondot okoz. Az üzem körülmények között gazdálko- tőkeszegénysége miatt egysze- dó üzemeket tekintsük még. ^ ^ megoldást kere­Fontos szempont volt olyan az épületigény kielégítése technológiákkal megismerked- érdekében. A hizlalás céljára ni, amelyek megyénkben is egy régi kötetlen, tartásos meghonosíthatok, vagy későbbi szarvasmarha-istállót alakítot- időszakban megvalósíthatók. át saját építőbrigáddal, A tapasztalatcsere első nap- alacsony költséggel. Az élő­jan felkerestük az izsófalvi munkaigény is minimális,___________________ „ Aranykalász” Mezőgazdasági egy dolgozó 400—450 bárányt tenzív takarmányozással érte Termelőszövetkezetet, amely gondoz és takarmányoz. A ek A tapasztalatcserén részt- hasonló termőhelyi és közgaz- hizlalást két változatban való- vevő szakemberekben az a lási idő lerövidült, 3,5—4 hó­nap alatt elő tudják állítani a 36—38 kilogramm/darab át­lagsúlyt. A jó minőséget bi­zonyítja. hogy a hízott bárá­nyok görög exportra kerül­tek. Az ágazat jövedelmező­ségét reprezentálja az a tény, hogy az egy anyára jutó nye­reség 250—300 forint között alakul. A termelőszövetkezet a fen­ti nyereséget minimális költ­séggel megvalósított épületben, viszonylag extenzív tartási körülmények között, egy szerű technológiával, de in­dasági adottságokkal rendelke- sitják meg. A bárány az anya zik, mint megyénk üzemeinek tejével táplálkozik a válasz­többsége. Az üzemben magas tásig, választás után fokoza- a legelőterület aránya, az tosan áttérnek a granulált tá- összterület 33,5 százaléka, ez- pos etetésre. A bárány a vá- ért a juhágazatot kiemelten lasztás után egy ideig a jó kezelik. minőségű legelőre kerül, és vélemény alakult ki, hogy megyénkben is az egyszerű és kevés ráfordítást igénylő technológiák megvalósítása in­dokolt. Pap Mihály A tervteljesítés érdekében Tudósítónk, Ráez András je­lentette, hogy az ELZETT szé- csényi gyáregységének vezetői felhívással fordultak az üzem dolgozóihoz az éves terv tel­jesítése érdekében. A szocia­Jelenleg tizenhat brigád küzd a Szocialista Brigád cím valamelyik fokozatáért. A leg­újabb ilyen kollektíva a mű­szaki alkalmazottakból alakult „komplex”, és Csépe Sándor lista brigádok, munkabrigádok nevét viselő zárszerelő brigád, felajánlásokká, túlmunka­vállalással járulnak hozzá az eredményes évzáráshoz. Még a MEO-csoport is termelőmun­kát végez. A tanulófiatalok KISZ-alapszervezete negyven- ötezer mágnescsappantyút készít 216 ezer forint érték­ben. Sor került a szakszervezeti társadalmi bizottságok értéke­lésére is. Ledeczki János, a gyáregység szakszervezeti bi­zottságának titkára különösen A szakszervezeti bizottság­nak is van „év végi hajrája”. A terveknek megfelelően ja­nuár elsejéig minden termelő- és kisegítő egységnél megala­kítják a műhelybizottságokat. Az alakuló ülésekre húszadi­ka tájékán kerül sor. Remél­hetően a szervezettség ezáltal eléri majd a megyei átlagot. Új termék szerelését kezd­te meg a bútorzárszerelő­brigád. A szemre tetszetős, mű­anyagházas kivitelű bútorzár a segélyezési és üdültetési bi- Csehszlovák megrendelésre készül, ötvenkétezer darabot gyártanak belőle. Ismerve az üzem sajátossá­gát, az ELZETT Művek sport­egyesületének támogatásával január közepén sportkör ala­kul a gyáregységben. zottságok munkáját emelte ki beszámolójában. Elmondta, hogy a szakszervezeti oktatás keretében hatvanöt dolgozó politikai és szakmai jellegű továbbképzését sikerült meg­oldani. Meztelen vírusok Az eddig ismert legkisebb vírusoknál is kisebb, ismeret­len növényi kórokozót fedez­tek fel a tudósok az elmúlt év őszén az USA-ban, Kana­dában és az NSZK-ban. A meglepő képződményre a bur­gonya- és a citromfélék gaz­dasági szempontból jelentős, az eddigi feltételezések szerint vírusos eredetű betegségének kórokozója után kutatva buk­kantak rá. A viroidok felfe­dezése tehát újabb példája annak a tudományban nem ritka esetnek, amikor a tudó­sok mást fedeznek fel, mint amit tulajdonképpen kerestek. A most talált képződmények viszonylag kicsi, méghozzá meztelen, azaz védő fehérje­burok nélküli1 ribonukleinsav­molekulák. A vírusokhoz ha­sonlóan, ha megfelelő gazda­növényre jutnak, ezekben sza­porodnak, és igen karakte­risztikus betegségtüneteket idéznek elő. A vírusokhoz való feltűnő hasonlóságuk miatt nevezik őket viroidoknak vagy meztelen minivírusok- nak. Elsőrendű feltétel KÖZGONDOLKODÁSUNKBAN, szóhasz­nálatunkban látványos karriert futott be ez a gazdasági szakkifejezés: szabályozó. Bíráljuk és dicsérjük, egyetértünk vele és tökéletesí­tését javasoljuk valahányszor gazdasági ered­ményeink és hibáink, fejlődésünk és fejlődé­si akadályaink napirendre kerülnek. A sza­bályozók dicséretének és bírálatának már- már közmegegyezéses vállalati modora is ki­alakult: illik egyetérteni hatásaikkal általá­ban, és módosításukat javasolni a helyi fel­adatok esetében. Ez a kövesedé séma, a szabályozásnak és a mind szélesebb körbein érzékelhető értelme­zése indokolja, hogy átgondoljuk: végeredr menyben mi a gazdasági szabályozás? Vajon indokolt a feltevés, amely az avatatlan közvé­leményben, de olykor még szakkörökben is előbukkan, s amely a gazdálkodást gépies automatizmusnak fogja fel? Indokolt a hie­delem, amely szerint csupán pontos vezérlés­re, jó szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a gazdaság gépezete minden részletében eredményesen működjék? Ha így lenne, akikor természetesen semmi­lyen terep nem jutna például a beruházások jó vagy rossz előkészítéséből, a készletgaz­dálkodás eredményeiből vagy gyengéiből, a vállalati korszerűsítés sikereiből vagy kudar­caiból származó következményeknek. Ha így tenne, akkor a gazdálkodásból teljességgel hiányoznék a személyes, tudati tényezők ha­tása, ez pedig a gazdaságirányítási rendszer lényegét kérdőjelezné meg, Ténylegesen a gazdaságpolitika — és megvalósításának esz­közrendszere, az irányítás — nem lép fel ilyen mindenttudó orákulumként, ellenkező­leg: éppen lényegi vonásai közé tartozik, hogy tág teret nyújt a kockázatra és követ­kezményedre alapozott helyi döntésekhez. E gondolatsorból viszont az következik, hogy a gazdálkodás nem gépies szabályok, merev törvények megvalósítási terepe, ha­nem etikai mozgástér is, amelyben az előnyt és a hátrányt, a jót vagy a rosszat nemcsak a fo­rint tükrében, az árbevétel, a nyereség segítsé­gével, hanem íratlan etikai szabályok alapján is mérlegelni kell. Talán nem árt mindjárt az elsőszámú, legfontosabb etikai szabállyal kezdenünk; azzal, amelyet a szocializmus építésének egyetlen szakaszában, egyetlen pillanatra sem helyeztünk hatályon kívül, s amely a gazdálkodás felelősei, a vállalatok, szövetkeze telt vezetői számára a közérdek képviseletét, a szocializmus teljességiéért ér­zett, a részérdekéken felülemelkedő felelő»« séget írja elő. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk: ezt az általá­nosan érvényes felelősséget, hozzátehetjüfci korántsem, egyszerű ezt a mindennapok gaz­dasági valóságában következetesen képvisel­ni. A gyakorlat, a I gazdálkodás nem kevés érdekütközése rendkívül sűrűn állítja etikai - lag is bonyolult döntések elé a vállalatok vezetőit. Elvont ráolvasás lenne ugyanis azt állítani, hogy könnyűszerrel áthidalható köríf- liktus a csoportérdek, illetve a népgazdasá­gi, az országos követelmények olykor műidé forintokban kifejezhető szembenállása. A szocializmus etikai, tehát lelkiismereti, belülről fakadó követelményei előírják, hogy a vállalati vezető — néha még az átmeneti népszerűtlenséget is vállalva — messzibb lás­son a pillanatnyi érdeknél, képes legyen jól értelmezni az összefüggést, hogy a népgazda­ság terhére növelése, végül a csoport, a vál­lalat számára is hátrányos, más szóval: a he­lyi érdek nem szigetelőd-het el az egésztől, az összességtől. Ha például a vállalat — ár­bevételét, nyereségét és részesedését növelve — indokolatlanul emeli termékeinek árát, akkor ez gyűrűző hatásaival végtére a ^sa­ját” dolgozóját is sújtja: ha a vállalatnál ön­érdekből nem korszerűsítik a gyártmányszer- bezetet és elavult termékeket állítanak elő, az esetleg mérsékli a népgazdaság devizabe­vételeit, kevesebb, jut tehát az adott gyárnak is újabb, korszerűbb gépek vásárlására, és a kör itt lezárul; a kapcsolat ilyen módón is nyilvánvaló. Az következnék ebből, ho-gy a vállalati döntések kidolgozásakor etikai előírásokkal, megfontolásokkal keli pótolni a nyereségesse- get; a közérdek általános igényével helyette­síteni a helyi érdeket? Olykor — jelentsük ki nyíltan —, ezt is jelentheti, általában azon­ban nem egyszerűen ezt. A két követelmény, bonyolult egyeztetéséről, más szóval: a rö­vidlejáratú és a távlati érdekek összekapcso­lásáról van szó. A KÖZPONTI Bizottság novemberi hatá­rozata is magas etikai mércét állít mindem gazdasági / vezető elé. Igaz, kimondja azt is, hogy célszerű elemezni, felülvizsgálni a sza­bályozás hatásait, de egyszersmind rámutat-í nem várható minden eredmény ettől — az előrehaladás elsőrendű feltétele, a felelős, jót végzett, hatékony munka! Tábori András Milyen ellátásra számíthatunk a propán-butángázbó! ? A propán-butángáz fel- használása rendkívül rohamos emelkedést mutat, ami ért­hető is, ha figyelembe vesz- szük, hogy végeredményben minden településre, minden lakóházba eljuthat általa a könnyen kezelhető, korszerű és olcsó háztartási energia. A pébégázt gyakorlatilag egyál­talán nem használták Ma­dig az év végére eléri az I 400 000-et. A rohamos növekedést a Dunai Kőolajipari Vállalat és a hajdúszoboszlói földgáz­üzem termelése tette lehető­vé, valamint az utóbbi idő­ben belépő algyői gázüzem. Ezenkívül Szőnyben is ter­melnek pébégázt. Olyan időszak is adódott át­gyarországon a háborút meg- menetileg, amikor gondot oko­előző időben (csak a zalai olajüzemek néhány száz mun­kása juthatott hozzá), elterje­dése a felszabadulást követő időszakban indult meg, a har­madik ötéves terv időszaká­ban pedig rohamos méreteket öltött. 1940-ben a fogyasztók száma 500 volt. 1972-ben pe­A Finomkerámiaipari Országos Vállalat Kőbányai Porcelán- gyárának balassagyarmati telepén már tizedik esztendeje dolgozik Pintér Józsefné. A Béke Szocialista Brigád tagja­ként az itt készült kondenzátorok minőségellenőrzését végzi. Akad ugyan hibás termék is, melyet azonnal különválaszt a többitől, de munkája bizonyítja kollégái lelkiismeretes, jó teljesítményét A balassagyarmati telepen igen sok párttag és szocialista brigád segíti a korszerű termelést. Keskeny Béláné már nyolcadik esztendeje vezeti kis kollektíváját, mely már évek óta a 'megtisztelő szocialista dm tulajdonosa. Keskenyné különben 12 éve a vállalat dolgozója, 30 ember tevékenysé­gét irányítja, hangolja össze, s ez annál is nagyobb feladat, mert az ö brigádjának kell felismerni a selejtes termékeket —; ők a telep minőségellenőrei zott a pébégáz értékesítése, felhasználása, mert a terme­lés gyorsabban növekedétt a felhasználásnál. De már 1968- tól megfordult a helyzet, az­óta állandóan importálni kényszerülünk pébégázt a ha­zai fogyasztói szükségletek kielégítése érdekében. Köztu­dott, hogy még így is na- ■gyobbak az igények a jelenleg kielégíthetőknél. 1965-ben 35 000 tonna pé­bégázt állítottak elő a hazai üzemek, 1970-ben 127 000 ton­nát, mégis 41000 tonnás im­portra is szükség volt. Az 1972-es esztendőben a hazai pébégáztermelés vár- - hatóan 148 000 tonnát tesz majd ki, s ehhez még 44 000 tonnát importálunk (elsősor­ban a Szovjetunióból). Így a pébégázfogyasztás ebben az esztendőben eléri a 192 000 tonnát. Ennek az igen tekintélyes mennyiségnek csaknem a tel­jes egésze a lakossági igé­nyeket elégíti ki, mégpedig 87 százaléka közvetlenül a háztartásokba jut, további 5 százaléka úgy, hogy a váro­si gáz minőségének egyenle­tessé tétele érdekében a cső­vezetékben szolgáltatott gáz­hoz keverik, a további 8 százalék egy részét pedig a bölcsődék, napköziotthonok és a vendéglátóipar használja fel. A gondok, amelyek a pé- bégázellátásban a? elmúlt két—három esztendőben visz- szatérően jelentkeznek, annak a következményei, hogy a pébégáz iránt az érdeklődés és igény a várakozásnál sok­kalta gyorsabban nőtt. A fo­gyasztók száma — és a fel­használt pébégáz mennyisége — már 1968-ban elérte azt a nem tészik. szintet, amelyet a tervek 1970-re irányoztak elő, s je­lenleg is változatlanul mint­egy kétesztendős az előrefu­tás. A gondok több síkon je­lentkeznek. A pébégáz meny- nyiségében mutatkozó hiányt importtál meg lehet szüntet­ni. A tárolótérben mutatkozó hiányok azonban változatla­nul hatnak. A töltőüzemek kapacitása is szűkös volt A töltőüzemek gépeit nyugati importból szerezzük be, így a megvásárlásuk nem mégy máról holnapra. A töltőüze­mek már évekkel ezelőtt át­tértek a két-, majd a három­műszakos termelésre, ami az ilyen „veszélyes üzem”-nél hosszabb távon semmiképpen sem engedhető meg. Nemrég üzembe lépett a pincehelyi új töltőüzem, v ezzel a töltőüze­mek száma 7-re emelkedett. A hét töltőüzem most már naponta mintegy 65 ezer da­rab 11 kilogrammos palackot képes megtölteni. Hozzátehet­jük ehhez, hogy az év végi csúcsfogyasztásra való felké­szülés heteiben a töltőüzemek — a későbbre halasztódó karbantartási munkák rovásá­ra — éjjel-nappal — szünet nélküli üzemmel, esetleg na­pi 75 000-re is képesek átme­netileg felemelni a termelé­süket. Az év végi csúcsigé­nyek zavartalan kielégítésére a töltőüzemek mintegy 350— 400 ezer palackot töltenek meg előre és tárolnak. A pé­bégáz tárolása és az -ellátás kiegyensúlyozottsága érdeké­ben nagy tárolótartályok épülnek a gyártóüzemeknél, (nemrég adtak át például Al- győn hat, egyenként négy­száz köbméteres tartályt) és növelik a cseretelepi készle­teket is. Fejlődött az elosztóhálózat is az elmúlt esztendőben, s várhatóan nem lesz fennaka­dás a palackok kiszállításá­ban, ha csak külső tényezők, például az időjárás (havazás, hófúvás) a tehergépkocsik közlekedését egy-egy útvona­lon, átmenetileg lehetetlenné J NÓGRÁD r 1972, december 12., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom