Nógrád. 1972. december (28. évfolyam. 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

Mindent tudni akarok Az oktatáspolitikánk megyei tennivalói; tartalmazó határo­zat 1b szól arról, hogy az ok­tató-nevelő munka valameny- nyi fázisában elsődleges le­gyen a szemólyiségformólás meghatározó pedagógiai szán­déka. A művelődés lehetőségei megyénkben le különbözőkép­pen alakulnak a társadalmi rétegek között. Ilyen értelem­ben beszélhetünk például a fizikai dolgozók gyermekeinek művelődési hátrányairól is. i Butrtyám Sándorral, a sal­gótarjáni Gagarin Általános Iskola igazgatójával beszélge­tünk. Mint mondja: a nevelő- testület egységesen vallja, hogy e hátrány csökkentését az iskolában politikai, egy­úttal pedagógiai feladatnak tartják hosszú évek óta. Ter­mészetesen, ennek különböző módjai lehetnek. Ezek zöm­mel tanórán belül alkalmaz­ható eljárásokat jelentik, így például a differenciált foglal­kozásokat említhetjük. A Ga- garinban ezt két irányban al­kalmazzák. Mindenekelőtt az asetleg gyengébb képességű gyermekeket kívánják mente­ni a sikertelenségtől. Ezt el­sősorban a bukásolt számának csökkentése, a lemorzsolódás elkerülése érdekében. Más­részt a jó képességű tanulók­nak kívánnak olyan foglalko­zásokat szervezni, ahol képes­ségeiket. érdeklődésüket, haj­lamaikat kiélhetik, egyúttal újabb, érdeklődésüknek meg­felelő ismereteket is szerez­hetnek. Hagyományos formák között említi Buttyán Sándor Kiállítás a A Salgótarjáni „Bolyai” Gimnázium negyedikeseinek szalagavatóján nyitották meg az épület galériájában Gál Dezső festőművész kiállítását. A művész huszonhét kiállított képét láthatják az iskola ta­nulói, vendégei. Tizenkilencedikén a taninté­Diákklub a Gagarinban a korrepetálások, a tanulőpá- rok szervezésének rendszerét, a szakköröket is. A tanulók nem egyenlő eséllyel vesznek részt a'tanu­lásban. Miben jelentkezik ez? Elsősorban azt jelenti, hogy nincs, vagy csak korlátozottan jelentkezik például a szülői segítségnyújtás a tanulásban. Igen gyakran a családi ház felszereltségébe sem tartozik bele a könyvtár, a képek a falon, és így tovább, Az értel­miségi családokban ez inkább rendelkezésre áll, s ez már önmagában Is emeli a szű- kebb környezet igényességét, egyúttal igényességre nevel, vagy legalábbis nevelhet. Mindezek pótlására ebben az iskolában egy7 olyan fog­lalkozási formát kerestek — s találtak is már néhány éve —, ahol mindezeket pótolni tud­ják. Tehát a hiányzó szülői segítségadást, a gyermek ér­deklődési körének tehetsége Irányába való felkeltését, éb­ren tartását, a gyakran köz­vetett formában érvényesülő tanári segítséggel folyó önkép­zést stb. Klubot szerveztek, amelynek most mintegy húsz tagja van, s amelynek nevét is a tanu­lók határozták el: „Mindent tudni akarok” nevet adták ne­ki. A klubot Kugel Tiborné vezeti. Egyik legfontosabb jel­lemzője a klubnak, hogy ta­nári, iskolai kötöttségek nél­küli tevékenységi formákra nyújt lehetőséget. Kugel Tibopnétól a klub te­matikája iránt érdeklődünk. Bolyaiban zet növendékei, kamarakóru­sa , hang szer szólistái hangver­senyt adnak. A gimnázium kulturális életére jellemző, hogy e héten is újabb kiállí­tás megnyitására kerül sor. Az iskola „Váci Mihály’’ KISZ- alapszervezete Dózsa-kiállítást rendez. — Klubtagjaink az osztály- főnökök javaslatára jönnek hozzánk —■ mondja. — A te­matikát az érdeklődési kö­röknek megfelelően állítjuk össze. Ezt előtte a tanulókkal megbeszéljük, figyelembe vesz- szük kérésüket. Ä tematika a tanulók és a tanárok közős munkájaként áll össze. A te­matikában a tudománnyal, a művészetekkel stb. kapcsola­tos témák szerepelnek. Egy- egy foglalkozásra a tanulók önállóan készülnek fel. Előtte a témában gyűjtőmunkát foly­tatnak, könyvtárban, egyéb művelődési intézményben gyűjtik össze a szükséges anyagot. így egyúttal bizo­nyos jártasságot szereznek az önálló ismeretszerzésben, a könyvtári „kutatásban”, az összefüggések felismerésében. Tehát növekszik önállóságuk. Természetesen, a klub módot nyújt arra Is, hogy a pedagó­gusok még jobban megismer­jék a gyerekeket, s ez többi közt, a pályairányításban is kamatozta tiható. Néhány pél­dát is mondok: ellátogattunk már Lóránt János festőmű­vész salgótarjáni műtermébe, voltunk a megyei Balassi Bá­lint Könyvtárban, tartottunk foglakozást a filmszínházban, részt vettünk Nógrád megyei kiránduláson, ahol a történél, ml emlékekkel, műemlékkel, hagyományokkal ismerked­tünk és így tovább. A klub lényege: főszereplő­vé vált a gyemnek ezeken a foglalkozásokon! Ezzel érde­keltté tették a különböző, vál­tozatos témákban való búvár­kodásban, egyúttal köaéletl- ségre is nevelik a fiatalokat, gyakorolhatják az önálló mun­kát, a közösség előtti szerep­lést, s a tanterven kívüli lá- meretek elsajátításával nö­vekszik tudásuk, látókörük. Minden héten egy alkalom­mal tart folgalkozást a klub. Kugel Ti bőmén kívül más pe­dagógusok is bekapcsolódnak a munkába. Idén többi közt képzőművészeti témákat, ze­ned témát stb. dolgoznak fel, A természettudományos té­mák is sorra kerülnék a tan­év második feléiben. (tóth) Nógrádi Sándor, a róla el­nevezett magyar partizánegy­ség parancsnoka 1945. január 24 keltezéssel megírta kétol­dalas, sűrűn gépelt jelentését a Magyar Kommunista Párt Központi Bizottságának. ..Moszkvában 1944. október első napjaiban kapott utasítá­sok végrehajtása céljából ok­tóber 8-án Kijevből szlovák területre repültem. Kíséretem­ben voltak: Papp G. Béla, Molnár János és Kerekes Bé­la, volt hadifoglyok — mint összekötők, Jose San­doval és Tánya Szamszo- nyenko — mint rádiósok, A megérkezés estéjén Voljaszkij százados, partizán dandár pa­rancsnok törzséhez csatlakoz­tam, ugyanékor felvettem az összeköttetést a szlovák parti­zán parancsnoksággal, mely­nek székhelye Besztercebánya volt. Voljanszkij törzse akkor Zólyomban székelt. Tőle függetlenül, két irány­ban kezdtem meg működése­met. 1. összeköttetést felvenni a magyar területeken működő pártszervekkel, vagy egyes kommunistákkal, ho^y megte­remtsem egy pártcentrum lé­tesítésének előfeltételeit ma­gyar területen. 2. Előkészíteni egy erős, fel­fegyverzett csoportot Voljansz- kij és Velicska dandárok se­gítségével, amire az említett dandárparancsnokoknak utasí­tásuk volt Kijevből, hogy vé­delmük alatt magam is ma­gyar területre tegyem át mű­ködésem helyét.’’ A jelentésben többször is említett Voljanszkij partizán- századosnak már kezdetben 2500 harcosa volt, és politikai (I) helyettesével. — Mákarowai — és partizán törzsfőnökével — Szavickijjal — hónapok óta irányította *A szlávok sza­badságért" elnevezésű 2. cseh­szlovák partizánbrigádot. A harcok során oly híressé vált brigád a 4. Ukrán Front Ha­ditanácsa mellett mőködő par­tizánközpont törzsének irányí­tása alatt egyik sikert a má­sikra halmozta a szlovák he­gyekben, az Alacsony-Tátrá- ban. A Slovenske Rudohorie a partizánok elképzeléseinek igen kedvezett, A Voljanszkij brigád 1944. augusztus 6-tól 1945. februárig szüntelenül zaklatta a németeket Levoca (Lőcse), Poprád, Liptószent- miklós, Banska-Bystrica (Besz­tercebánya), Breznó, Zvolen (Zólyom), Nova Barna (Újbá­nya), Lucened (Losonc) és Dobsina térségében. Tevékenységének ideje is, területe is nagyjából meg­egyezett Nógrádi Sándor és partizánegysége működésének idejével, helyével. Még egy dolog miatt szük­séges a bevezetőben részlete­sebben foglalkoznunk Voljansz­kij századossal. Partizán dan­dárjának törzse igen fontos feladatot hajtott végre Horthy Miklós 1944. október 15-i, ki­ugrási szándékának előkészíté­sében, a tárgyalások megindu­lásában. A partizán dandár harcosai biztosították az utat a front vonalán át Horthy megbízottai számára, akik kö­zött ott volt Dálnoki Miklós Béla, Faraghó Gábor, Teleki Géza, majd pedig hozzájuk csatlakozott Balogh István is. A fegyverszüneti megbízatás­sal útnak indított magyar kül­döttség 1944. szeptember 27-én (moszkvai idő szerint este 20 órakor) Losonc íjiellett, Stara- Halic (Ó-gács) községnél lépte át az akkor már elég képlé­keny arcvonalat, ahol csak magyar egységek állomásoz­tak. A fegyverszünetet kérő magyar kormányküldöttség azután Kijeven keresztül ér­kezett a szovjet fővárosba. Voljanszkij partizán száza­dos ebben az időben két rá­diótelegramot is kapott a 2. Ukrán Frant Haditanácsától. Benne uatsítottáK, hogy támo­gassa a magyarországi partl- zánmozgalmat. Az egyik táv­iratot 1944. szeptember 22- én, a másikat szeptember 25- én keltezték. Tehát mind a kettő megelőzte a fegyver­szüneti delegáció útnak indu­lását, de Moszkvában már tudtak Horthy kiugrási szán­dékáról és várták a fejlemé­nyeket. Erről az eseményről írta Voljanszkij dandárparancs­nok a hadinaplóba: 4 NÖGRÁD - 1972. decembei 12., kedd Képernyő előtt • Ruttkai három arca Hogy milyen sokoldalú, sokarcú színésznő Kuttkai Éva, nem kell senki számára különösebben bizonygatni Szombaton este azonban új­ból megerősítette ebben ked­velőit, akik a képernyő előtt végignézték Nell Simon há­romfel vonásos komédiáját a budapesti Vígszínház produk­ciójában. A háromíelvonásos darab tulajdonképpen három önál­ló, kereken lezáruló groteszk történet, melyeket csak egy bizonyos szállodai szoba fűz egységbe, mindenek fölött pe­dig a hórom történés közpon­ti nőalakja, Ruttkai Éva sze­mélyében, noha Simon komé­diájában mindhárom felvo­násban más-más néven és alakban, 8 természetesen más­más egyéniségként jelenik meg. A Hotel Plaza első felvoná­sában Ruttkai — Karen Nash — egy 25. házassági évfordu­lójára lázas izgalommal ké­szülődő, még mindig mutatós asszony, akinek azonban épp e napon kell ráébredntie a keserű valóságra, hogy fér­je már nem az övé, a régi nászéjszaka hotelszobája Im­már csak olcsó kulissza ket­tejük életében. A komédia második felvonásának szinte­re ugyanez a hotelszoba, melynek pillanatnyi lakója a híres filmproducer, akinél Ruttkai — most Muriel Tate — házasságtörő légyotton van. A szoba harmadik lakója Ruttkai — Norma Hubley - örömanya, aki .lánya esküvő­jére készül, de a kislány makrancoskodása fejtetőre állít mindent. A hármas feladat ragvogó lehetőséget kínált a remek színésznőnek művészi sokol­dalúsága meggyőzően árnyalt csillogtatására, s ő nemcsak élni tudott lehetőségeivel, de jóval többet is nyújtott, mint amire feladatai kötelezték. Játékeszközeinek kifinomult ízlésessége azonban mindvé­gig mértéktartó féket jelen­tett az úgynevezett 14 éven felülieknek szánt helyzetek­ben, s ennek köszönhetjük, hogy igazán jóízű szórako­zást kaptunk. Az előadási együttesben kitűnő alakításokat láttunk Básti Lajostól, Bárdi György­től, Feleki Kamilltól, Szat­mári Istvántól, Szegedi. Eri­kától, Kern Andrástól és Sir Katitól is. • Az elmúlt hét műsorában egyébként szívesen néztük szerda esti századeleji irodal­munk jelentőé egyénisége, Tolnai Lajos négy elbeszélé­sének tévéjáték-változatát, A megjavult adófelügyelő — és más történetek címmel. Az el­ső rész alapján érdekes vál­lalkozásnak Ígérkezik az Amerre a vaddisznók járnak című jugoszláv filmsorozat, míg a Kubai Televízió estje pénteken főképp zenés-táncos műsoraival nyújtott kellemes művészi élvezetet. (b. t.f Emberrablás magyar módra Már-már megszokottá válnak szá­munkra a vi­lág minden tá­járól érkező, emberrablás­ról szóló hírek. Magyarorszá­gon szeren­csére még nem fordult elő. De mi lenne, ha mégis...? Va­lószínű, hogy ez az alapgon­dolat adott ih­letett Kapás Dezsőnek, az Emberrablás magyar módra című film for­gatókönyvé­nek megírásá­hoz. Egy vállalat igazgatóját, három fiatal­ember elrabol­ja. Sebtében berendezett kétszobás ls­„A magyarországi partizán­mozgalom fejlesztéséről szóló parancs értelmében magyar és szlovák partizánokból osz­tagokat szerveztünk, egyidejű­leg tárgyalásokat folytattunk a magyar parancsnoksággal..,’’ A „magyar parancsnokság" pedig nem volt más, mint Nógrádi Sándor és törzse. Majd, egy másik helyen, ugyanerről a témáról a követ­kezőket olvashatjuk a hadi­naplóban: „Teljesítve a parancsot, mely partizánosztagok szervezését rendelte el Magyarországon, jelentem: 1, Olchiva körzetében száz­fős magyar csoportot szervez­tünk, 2. Losonc körzetében felké­szítettünk ,egy 40 fős csopor­tot. A csoport személyiállomá- nya: szlovákok, magyarok, oroszok. Még egy igen érdekes és említésre méltó dokumentum került elő ebből az időszakból, ami éppen az alábbi témához adta meg az indítékot. A 2. csehszlovák partizánbrigád „Karéi" névre hallgató felde­rítője 1944. szeptember 30-án keltezett jelentésében ezt ol­vashatjuk: „Budapest körzeté­ben tartózkodom". Majd pedig alább ez a szöveg áll: „ösz- szeköttetést teremtettem az il­legális Magyar Kommunista Párt tagjaival". Sokáig titok volt és az Is­meretlenség homályába ve­szett „Karéi" partizán felderi tő valódi személye, neve. Egy­szer aztán partizánküldöttség érkezett Salgótarjánba és a baráti beszélgetések során ki­tudódott, hogy a „Karéi" fe­dőnév alatt hónapokon át si­kerrel tevékenykedő, szlovák felderítő összekötő Pável Bar- borják partizánkapitány volt... G. Gy. (Folytatjuk) kasba viszik és nyári szabad­ságának Időtartamára fogva tartják. Ugyanakkor közük a vállalattal az igazgató szaba­don bocsátásának feltételét: fi­zessenek százezer forint vált­ságdíjat. Az Igazgatónak pe­dig tudtára adják, ha a vál­lalat azonnal fizet is, nem engedik szabadon, míg a sza­badsága tart, s hogy nem mint magánembert, hanem mint igazgatót tartják fogva. Természetesen ez idő alatt munkakörét a főmérnök ve­szi át. Mint ismeretes, lapunk ha­sábjain — ez év folyamán is — többször írturik arról, hogy a rendszeres lottózásnak, to­tózásnak, az egyéni tippelé- sek mellett — a csoportos já­tékoknak, fogadásoknak is előbb vagy utóbb megvannak az eredményei. Most ismét egy ilyen eseményről számol­hatunk be. Ez alkalommal Érsekvad- kert a történet színhelye. Má­jusban három jó barát: Boda József, Pistyur Gergely és Stvorecz Mihály érsekvadker­ti lakosok, Boda József javas­lata alapján elhatározták, hogy a továbbiakban nemcsak egyénenként, hanem társulá­sos alapon, tehát hárman együtt is lottóznak hetenként. Elhatározásuknak megfelelően hetenként 30 szelvénnyel ját­szottak közösen. Már hat hó-» napja töltögették szelvényei­Bámuiatosan gyorsan halad­nak az ügyek, s a vállalati eredmények is javulnak. Az emberrablók sürgetik a vált­ságdíj kifizetését. A jelenlegi vezetés úgy dönt, hogy kifi­zetik a nem csekély összeget, de nekik- is vannak feltéte­leik.. No, de nem akarok a csat­tanó elé vágni, csupán, any- nyit kívánok megjegyezni, hogy ez a sajátos „magyar módra" elkövetett emberrab­lás, egészen más módszerrel és céllal történik, mint a vi­lág más tájain. Ez a cél egyébként egyértelműen, a közönség nem kis örömére- ki­rajzolódik a film végére. Csupa humor, csupa derű ez a, film. Gyors, pergő rit- musos, kacagtató játék. Az embernek az az érzése, hogy nem is filmet lát, hanem a mindennapi élet pereg előtte egy kicsit „felerősítve”, kicsit felgyorsítva. Ráismer szom­szédjára, munkatársára, főnő­kére. Az emberrablás, ez a képtelenség, nálunk nem for­dulhat elő, mégis úgy érzi a néző, néha szükség lenne rá. Várkonyí Zoltán, a. film ren­dezője elsősorban rangos iro­dalmi -művek adaptációival vált ismertté a mozik közön­sége előtt, (A kőszívű ember fiai; Egy magyar nábob; Kár- páthy Zoltán: Egri csillagok). Most egy ízig-vérig mai té­mát, jó érzékkel, kitűnő ötle­tekkel, remek színészgárdával vitt filmre. Zengő Árpád két, amikor váratlan dolog történt. A 43. játékhéten Bo­da József közölte társaival, hogy a társulásból kilép, mi­vel a közös játék eddig nem hozott szerencsét. Elhatározá­sát követően ki is lépett az általa szervezett kis kollektí­vából. Három hét múlva azonban megbánta tettét. Ugyanis az történt, hogy Pis­tyur Gergely és Stvorecz Mi­hály tovább folytatták — most már csak ketten — a Fortunával való barátkozást. A 30 lottószelvényt ezután is szorgalommal és a szeren­cséjükben bízva, minden hé­ten kitöltötték. A harmadik héten Fortuna rájuk mosoly­gott. A 46. játékhéten 4-es találatot értek el az egyik szelvényükön. Az OTP ba­lassagyarmati fiókja már ki­fizette az érte járó 191917 forint nyereményösszeget Rendszeresen lottóztak — négyes találat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom